Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-23 / 291. (1329.) szám

Jtp Mai számunk 10 oldal 291. (1329) szám ■ Csütörtök ■ 1926 december 23 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Kő A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nCLpUcipjci Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ, F0RGACI1 GÉZA Szerkesztőség: Prága Il„ Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —- Te­lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A tartományi autonómia (fi.) Prága, december 22. A szlovák néppártnak a kormánnyal foly­tatott tárgyalásai olyan stádiumba kerültek, hogy a kormány a tartományi autonómia va­lamilyen formájának megvalósitását helyezte kilátásba és Hlinkáék most várják a részletes törvényjavaslatot, hogy a kormány miképpen képzeli a tartományi autonómiát. Ausztriában az állami alaptörvény a bi­rodalmi tanács hatáskörét úgy szabályozta, hogy az magában foglalta mindazokat az ügye­ket, amelyek az állam egész lakosságát és a tartományokat egyaránt érdekelték. A Reichs- rat hatáskörébe tartoztak úgyszólván az ösz- szes ügyek, amelyeknek megoldására a mo­dem államokban a törvényhozás van hivatva és a tartományoknak (országoknak) csak bi­zonyos alárendeltebb jelentőségű ügyeknek az elintézése maradt hatáskörében. így a tarto­mányi gyűlések hatásköre csak a községek jközigazgatásárak szervezésére s a reálisko­lák és polgári iskolák ügyeire terjedhetett ki, egyéb fontos teendőjük azonban nem volt. Csehországinak és Morvaországnak autonómiá­ja tehát sokkal kisebb terjedelmű volt, mint Horvátországé, amely az 1868:XXX. t c. értel­mében a belügyi, igazságügyi és iskolaügyi kérdésekben teljes törvényhozási és végrehaj­tási hatalommal bir. Ezzel szemben a cseh és morva tartományi gyűlések a közigazgatás szervezésére, az egyházak és iskolák szabá­lyozására és az igazságszolgáltatás berende­zésére nézve törvényeket nem hozhattak, mert erre egyedül a birodalmi tanácsnak volt joga. Horvátországnak azonkívül bánja és a szábomak felelős kormánya volt, ezzel szem­ben a helytartó csak a császárnak tartozott fe­lelősséggel, Cseh- és Morvaország országos végrehajtó bizottságai (választmánya), pedig csak a tartománygyülés határozatainak vég­rehajtására voltak hivatva. Amikor a cseh tartományi gyűlés 1913- ban ellentétbe került Béccsel, a tartomány- gyűlést feloszlatták és a végrehajtó bizottság tagjait azóta a császár nevezte ki. A csehszlo­vák állam megalakulása után pedig a forra­dalmi nemzetgyűlés egyik legelső teendőjé­nek tekintette a tartománygyülések végleges feloszlatását, úgyhogy ma már csak egy csö- kevénye maradt meg a régi, különben is szükkörü tartományi autonómiának. A cseh­országi és morvaországi végrehajtóbizottság ma már törvényeket nem hozhat és voltakép­pen semmi egyéb, mint egy harmadfokú köz- igazgatási hatóság. Ha tehát a kormány a Kramár tervezte tartományi autonómiával szeretné lecsillapí­tani azt a nagy elégedetlenséget, amely Szlo- venszkóban a csehszlovák; köztársaság meg­alakulása óta állandóan izgalomban tartja a kedélyeket és bizonyos előzékenységet kiván tanúsítani a szlovák néppárt és az autonómista ellenzék közjogi követeléseivel szemben, — mielőtt állást foglalhatnánk, hogy vájjon a tervezett önkormányzat megfelel-e a mi kö­veteléseinknek, — mindenekelőtt tudnunk kellene azt, vájjon Kramár olyan tartományi autonómiára gondol-e, mint amilyennel Cseh­ország és Morvaország bírt annakidején', vagy pedig megelégszik-e a tartományi önkor­mányzatnak olyan formájával, amilyenné a régi tartományi autonómiát az 1913. évi csá­szári rendelet, illetőleg a forradalmi nemzet­gyűlés á'tal megszavazott törvények és magá­nak az államnak alkotmánya visszafejlesztet­te. Az utóbbi esetben alkotmányváltoztatásra szükség nem volna, az előbbi esetben azon­ban erre feltételiül szükség van, de mi erő­sen kételkedünk abban, hogy a kormány er­re halandó vo'na magát.elhatározni. De még abban az esetben is, ha a tartó­Feloszlatják a jugoszláv parlamentet? Belgrád, december 22. Uzunovies jugo­szláv kormányalakítási missziója csíki (lel végződött s a dezignált miniszterelnök vissza­adta megbízását a királynak, aki erre Davi- dovics demokrata képviselőt bízta meg a kormányalakítással. Mivel a radikálisok nem voltak hajlandók belépni Davidovics kormá­nyába, valószínű, hogy a második dezignált miniszterelnök sem tud sikert aratni. Davi­dovics ma délután konferenciát tartott Rá­diós Istvánnal, amelynek befejezése után a király előtt beszámolt munkájának eredmé­nyéről. Davidovics olyan kormányt ajánlott a királynak, amely csak átmeneti jellegű lesz s amely föloszlatja a parlamentet és kiírja az nj választásokat. leng$r@l©rsiág a monarchizmus felé halad Varsó, december 22. Janiis Raiziwil here eg palotájában a lengyel jobboldali szerve­zetek fontos értekezletet tartottak, amelyen a herceg bejelentette, hogy a jobboldal és a keresztény nemzeti párt kőzett megegyezés j ott létre a lengyel államforma kérdésébén, A közeljövőben konkrét ajánlatokat tesznek az államforma megváltoztatására, és kilátás van árra, hogy a momarchista programot a Pilsudski-kormánnyal karöltve sikerülni fog diadalra juttatni, Óriási fSIháborodás Németországban a landaui francia hadbíróság Ítélete miatt Fölmentették Rousler alhadnagyot, aki agyonlőtt egy német polgárt — A németeket, még az áldozatot is, elitélték — Veszélyben a német-francia jóviszony Berlin, deoember 22. A német—francia közeledésben ismét súlyos hátráltató momen­tum támadt, amely éppen most közvetlen karácsony előtt szinte fenyegetni látszik az 1926 folyamán kivívott politikai eredménye­ket. A landaui francia hadbíróság német megszállott területen felmentette a gyilkos Rousier francia alhadnagyot és elitéit néhány német állampolgárt köztük Rousier egyik áldozatát is, akik állítólag provokálóan vi­selkedtek a felmentett alhadnaggyal szem­ben. Mindenkinek emlékezetében vaii még a nyáron történt landaui és germersheimi eset, amikor egv spontán támadt német—francia összekoccanás alkalmával Rousier alhadnagy véaigkorbácsolt több német polgárt, majd amikor ezek támadóan léptek fel, revolvert rántott s több lövést adott le, melyek egyike halálos volt, egv másik pedig súlyosan meg­sebesítette a főtámadót, Már akkor nagy izgalmat váltott kJ az esemény a birodalom közvéleményében s a világ objektív véleménye Rousiert okolta, aki agresszíven lépett fel s a vé­letlenül útjában álló németeket korbács­csal akarta elkergetni, majd indokolat­lanul lőtt beléjük. Az ügyet a francia hadbíróság tárgyalta, amely a francia tisztet, aki pedig tulajdon­képpen a vérengzést elkövette, fölmentette s a németeket, a még mindig sebesülten fekvő áldozattal együtt, több évi börtönre Ítélte. Érthető módon óriási izgalmat és felhá­borodást keltett Németországban a Rou- sier-bünpörben hozott Ítélet A német sajtó megbízottai még a landaui tárgyalási teremből azonnal az ítélet kihirde­tése után táviratot intéztek Briandhoz, amely­ben közlik ,hogy a német sajtó pártállás nél­kül igazságtalanságnak bélyegzi az ítéletet, melyet Németországban senki sem érthet meg. A berüni lapok közül még a Vorwárts és a Vossische Zeitung is, amelyek pedjg mindig a francia—német barátság előharco- sai voltak, felháborodva nyilatkoznak az íté­letről s a Vossische Zeitung például igy ir: „Franciaország az ítéletben súlyos erköl­csi ütést kapott amelynek begyóaryulása Igen hosszú időt fog igénybe venni.“ A nemzeti és a polgári sajtó nyilatkozatai jóformán reprodukálhatatlanok. Németországban általában kíváncsian várják, hogy mikért fog viselkedni Briand az ítélettel szemben. Bizonyos, hogy Stresemann és Brjand békepolitikája megingott az. ítélet következtében. A Vorwárts szerint Briand nagyon sókat tett a német—fran­cia barátságért és bizonyos mértékben sikerült is Németországban a béliére haj­lamos erőket felszínre hozni, de ez a hu- szonnégyéves hadnagy és az anonim ka­tonai törvényszék most 24 óra alatt évek­kel vetheti vissza ezt a békehangulatot Ez paradoxonnak hangzik, de tényleg igy van. A tanulság az esetből a Vorwárts szerint annyi, hogy amíg a megszállás tart, addig minden pillanatban félni lehet a ger­mersheimi és a landaui esetek megismétlő­désétől, vagy a megkezdett német—francia barátság veszélyeztetésétől. Éppen ezért meg kell szüntetni a megszállást, amely Francia­ország részére nem jelent hasznot, Németor­szágnak csak árt és a békét megnehezíti. A német kormány interveniál Berlin, december 22. A landaui francia hadbíróság téves ítélete, amely Németország­ban egyhangú és leírhatatlan felháborodást keltett és amely egy csapásra véget vetett a birodalom franciabarát hangulatának, való­színűleg minisztertanács elé kerül. Még nem lehet tudni, vájjon a birodalmi kormány til­takozó jegyzéket intéz-e Parisba, Hoesch pá­risi német nagykövet azonban mindenesetre felhasználja az első alkalmat és értesíti a francia kormányt a német mértékadó körök felháborodásáról. Ugyanekkor figyelmezteti Briandot, hogy az ilyen és hasonló ítéletek könnyen egyszersmindenkorra tönkretehetik a két állam jóviszonyát. Németország külön­ben egyetlen alkalmat és eszközt sem fog el­mulasztani, hogy a tendenciózus ítéletnek revízióját ne követelje. A jogi segédeszközök német részről persze nagyon korlátozottak, mert a német védőket nem engedték mellék- vádlókként szerepelni g igy a gyilkos Rou- sierrel szemben semmit sem tehetnek, A* egyetlen észköz a revízió bejelentése. Pária felfogása Pária, december 22. A landaui hadbíró­ság Ítéletéhez a francia sajtó még nem fűz kommentárt, de a tudósítások tendenciózus módjából kitűnik, hogy miként gondolkoznak Rousier alhadnagy esete fölött. Általános ál­lásfoglalás szerint Rousier hadnagy egy sza­bályos német összeesküvésnek volt áldozata* Egyedül az Oeuvre az, amely objektívért ítéli meg a helyzetet és félreérthetetlenül til­takozik az ítélet ellen. Szerinte ez épp oly ostoba, mint ártó és igazságtalan. Ez az íté­let politika? ítélet, még pedig a locarnói po­litika ellen hozott politikai Ítélet, amelyet a katonák teremtettek, hogv djszkreditáüák a polgárok békés politikáját. A katonaság, amelv a háborúkból ól, félreérthetetlenül a gyűlölet mellett foglalt állást, mert csak eb­ből remélhet kenyeret és életet. A francia katonaság a Rajma-vidéken akar maradni, mert csak igy van igazolva s csak igv van értelme annak a rengeteg költségnek, ame­lyet reá pazarolnak. mányi autonómiát a régi mintának megfelelő formában valósítanák meg, akkor is fölmerül az a kérdés, hogy vájjon ez az uj állapot meg­felelne-e a pittsburgi szerződésnek, amely, — mint ismeretes, — teljes törvényhozási és kormányzati autonómiát biztosított Szloven- szkónak. Nem hisszük, hogy a szlovák néppárt, amely a moszkvai, clevelandi és pittsburgi szerződésekkel a kezében küzdött eddig Szlo- venszkó autonómiájáért, erre a kérdésre igen­lő feleletet adhatna. Négy évvel ezelőtt, ami­kor a szlovák néppárt kilépett a cseh nemzeti koalícióból és éles ellenzékbe ment, a párt megbízásából Tuka, Juriga és Lábay készítet­tek autonómiai javaslatokat. Akkoriban eze­ket a terveket úgy jellemeztük, hogy Tuka ja­vaslata Szlovenszkó teljes szuverenitását akar­ja elérni, Jurigának ellenben az osztrák-ma­gyar dualizmus, Lábaynak pedig Horvátország autonómiája lebeg a szeme előtt. A tartomá­nyi autonómia megvalósítása azonban sokkal kevesebb volna, mint amit ez a három javas­lat követelt és ezért kötve hisszük, hogy Hlinkáék bele mehetnének egy olyan tarto­mányi autonómiába, mint amilyet Prága szán állítólag Szlovenszkónak újévi ajándékul. Aláírták a magyar-török szerződést Konstantinápoly, december 22, Á ma­gyar-török letelepedési és kereskedelmi szerződést tegnap a két fél megbízottai alá­írták. Francia kölcsön Hollandiából Paris, december 22. Poincaré miniszter­elnök fölhatalmazta az illetékes fórumokat, hogy Hollandiában 25 millió forintos köl­csönt vegyenek föl. Ez a hitel 7 százalékos és legkésőbb 1962-ig kell visszafizetni. Teg­nap minisztertanács volt, amely elsősorban a gazdasági helyzettel foglalkozott. A minisz­terek nem láttak krizisveszedelmet. A kor­mány megtett minden intézkedést, hogy a fölösleges külföldi munkaerőket ne enged­jék az országba s igy ne vegyék el a belföl­diektől a munkaalkalmat. Az angol munkáspárt sikere London, december 22. Igen éles válasz­tási küzdelem után a smalhwicki a1 sóházi pótválasztásokon a munkáspárt 6582 szava­zattal győzött. Oswald Mosley munkáspárti képviselő 16.077 szavazatot kapott, a liberá­lis jelölt 2600-at, a konzervatív pedig 9459-et. A legutolsó választáson a munkáspárt 14.491 szavazatot, a konzervatív párt pedig 13.288 szavazatot ért el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom