Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-19 / 288. (1326.) szám
8 T»R3c<^MA<ste£i-mRi*Ae 1926 december 19, vasárnap. tette meg, alkalmas és a hajómenetrendhez alkalmazkodó időben: TANÍTÓNŐKET keres brazíliai milliomos, fiatal leányai mellé. Csak újonnan végzett, németül is tudó okleveles tanítónők pályázzanak. Fizetés természetbeni ellátáson kívül havi 300 korona. Ajánlatokat a genovai „Croce Bianca" szállóba kér C. Humildo névre. Amilyen ellenállhatatlanul csábító szokott lenni a sör, a pezsgő, az édespálinka az alkohol világában a könnyelmű legyek számára, éppen olyan ellenállhatatlan csábitő apróhirdetés-alkohol volt ez a fennhéjázó irásmüvecske a nyomasztó szegénységük következtében könnyelművé vált állástalan magyar tanítónők számára. Egy tényt amelyre egyébként Humildo—Gruber kisded számításait alapította — kellett csak ismernie s akkor vígan folytatott, folydogálhatott a pompásan jövedelmező üzlet, s ez a tény az volt, hogy a hatóságok legtöbbjenek nem igen szokott belefájdulni a feje abba, ha egykét fiatal leány gyanús körülmények rözött eltűnik. (Mintha lehetne olyas körülmény is, amikor egy fiatal leány eltűnése nem gyanús!) Coelího Humildo ur mindenkinél jobban tájékozódott volt az európai viszonyokról... És havonta egyszer csinos kis transzporttal hajózott be valamelyik portugál kikötőbe. Rozoga, ósdi, teher árut fuvarozó iromba gőzösökön szállította a tanítónőket a brazíliai „milliomos1' „leáuyai“ számára és a szegény, friss diplomáju, jómódról álmodozó leányok Brazília egyesült államainak valamelyik elhagyatott vidékén, egy-egy zajos házban eszméltek rá, hogy testüket-leiküket aprópénzre váltotta a maga kényelmes életéért egy förtelmes úri kalóz. 3. Már hatodik napja zakatolt, sustorgott és dohogott az óceán sötétzöld vizrengetegén a kis angol steamer, az „Empress of Iceberg“. Zihálva, fújva, lihegve fúrta bele tömpe orrát a szélesen hömpölygő viharhullámok tajtékos testébe és bukdácsolva dolgozta előre mélyen vizbamerülo bordáit. Rióba tartott, Lisboából ég kész ruhát, festékeket, papirost és gazdasági gépeket szállított. A tenger komolyan morajlott a vizpárás, acélszürke ég alatt és langyos szél hajszolt néhány alacsonyan, úszó, szürkésfehér felhőrongyot Humildo ur ezúttal hét tanítónőt szállított át a nagy vizen és mostani útjait koronájául tette rá eddigi működésének. Ezúttal lendült íegdusaíbbra az üzlet jövedelme és ha szerencsésen a partra csempészheti a hét fiatal leányt, akkora összeg csapja mohó tenyereit, hogy most, álmában is.‘ csupa édességet, rá- gyogást, kéjt és gyönyörűséget élvezett. Elhatározta, hogy végleg felhagy az üzlettel, amint ezt lebonyolította és a súlyos ezreken, amiket esztendők hosszú, nehéz, aggodalmas igyekezetével és hallatlan takarékosságával összegyüjlögetett, Argentínában rengeteg földbirtokot vásárol... Előre is érezte a gazdagság csörgő kéjét és visszaálmodta magát régi hazájába, ahol egy-egy falusi grófi kastély volt mindig a mohó vágya, a körülötte levő ezer-holdas birtokkal és a pompás, élvezetes, semmittevésből álló úri élettel... A hét tanítónőt ezalatt szóval tartotta:! Kápráztató színeket festett le nekik várakozó i lelkűk érzékeny mozivásznára a brazíliai j „milliómos” urak és ..leányaik" mennyei jólétéről, fényűzéséről, barátságosságáról és j arról az eleiről, amely ezek mellett várj reájuk. Fényképeket mutogatott nekik, j amelyek szerinte a milliomosok leányait j ábrázolták s a tanítónők már jóslőre extázis- \ Könyvek P. Morand: A gáláns Európa (Kultúra kiadása, Budapest). A francia Paul Morand hóember, akit az életkörülmények újságírói munkára kényszeritet- tek. A mindennapi kenyérgondok mellett, melyek a legtöbb irót a redakciók szolgálatába állítják, kényelemszeretettől determinált külső szempontok is kerékkötői annak, hogy a Paul Morandok például a maradandóbbnak tűnő regényben éljék ki alkotó ösztönüket. De vannak még más okok, melyek az irót a riporter pálya felé ragadják: elsősorban az iró expressziós látása, mely a lényeget, az örök emberit még az aktualitásban is megtoldja és a temperamentuma, mely a változékony életanyagnak gyors feledését követeli. Gyorsaság és a lényegnek magragadása, ez adja a ma riporterét, aki ha át tudja menteni irói -kvalitásait Írásaiba, egy uj és immár létjogosultságot nyert művészetben, „ a riportázskölté- szetben egyéni hangot jelenthet; A szellemes Paul Morand ennek a riportköltészetnek kiváló művelője. Könyve: A gáláns Európa novellisztikus formában megirt riportokat, rajzokat, vagy tisztára novellákat tartalmaz, melyek a szokottól elütő hangot tükrözik az uj Európa arcát. A társadalom fonákságainak, kölnink nagy hazugságainak meglátása olykor utópisztikus hangok megütésére késztetik az irót, szatirikus következtetésekre, melyek szinte leleplezésként hatnak; Európáról, a bolsevizmusról, a. franciák Ruhr-megszállásáról könnyed, illt-ott frivolnak tűnő hangon gyilkos igazságokat mond. Ez a szkeptikusan szatirizáló és könnyedén csevegő riporter, ez az izig-vérig francia intellek- tuell néha megdöbbentően mélyén. Ilit és egyénien közli tapasztalatait. Mondanivalójának szócsöve legtöbbször a no, aki Peladání iskoláján csiszolódott és züllött a Ma asszonyává. És még egy nevet kell említenünk, amely (minduntalan felbukkan emlékezetünkben Morand olvasásánál, a. bécsi Peter Altenberg. De mig a háborítatlan békekorban élő Altenberg érdekes prózájában a líráját élte ki, a nőt kereső férfinek vágyait, vergődéseit és ujjongását variálta, mig felülmúlhatatlan, de egyúttal felelőtlen művészetén egy hang, egy motívum lüktetett végig, addig a társadalmilag és emberileg bonyolultabb és zavarosabb kornak szülöttje, a mozgékony Morand kisebb művészettel bár, olykor pusztán a müvé- szieskedós pose-ával, de felelössebben átfogóbb hangot üt meg. A riporter Morand tagadhatatlanul kisebb művész, de emberileg fölötte áll említett tanítóinál és ezért számunkra lényegesebb a mondanivalója. Az érdekességén túl egyéni zamatjával, találó megfigyeléseivel lebilincselő Írásokat ifj. Bókay János finom stüusmüvészettel tolmácsolja magyar nyelven. Egri Viktor bán voltaik a tökéletes szépségű délamerikai növendék urilányok kedves kis arcocskái, mosolygós szemei és derűs alakjai miatt — és néhány éjszaka biztosan azokkal álmodtak. Pedig azokat a fotográfiákat Humildo ur Rióban vette, az Obispón és mindegyik utján valamennyi áldozatának lelkét azokkal gyújtotta fel. A tanitókisszászonyok nagyon elégedettek, boldogek és reménykedők voltak s türelmetlenül olvasták nemcsak a napokat, de az órákat is, amelyeknek elmutával megjelenik majd szemeik előtt Brazília rosdás- barna partszalagja, viliód zó szürkéskék, opálos ködök közepette. 4. A hetedik nap délelőttjén azonban, mialatt az „Empress of Ice'berg" életunt csavarja dohogva, zihálva, berregve paskolta a langyos vizeket, enyhe füstlobogó tűnt fel a fekete hajó mögött. Az irány kelet-északkelet volt, az „Empress" menetiránya és a vén, piszkos kabátu kapitány elégetlenkedve lapozgatta végig a hajózási almanachot. Hogy nem találta meg benne a semmilyen rendes járatokat végző hajó nevét sem, megcsóválta mogorva fejét és komoran távosővezte a lengő, szétterülő füst lobogót. A kevés, egynéhány utas vidám, újjáéledt arccal leste a távoli, emberi lényeket sejttető jelenséget és örültek, hogy az egész heti álmositó unalom után végre valamiféle szórakozás is kerül. Meleg eső apró szemei lassan, lialk szitálássaj permeteztek. Délfelé a füsthelhő vastagabb és feketébb lett és már jóval közelebbről látszott. Délután pedig már oly közel úszott az „Empress" mögött, hogy a távcsővel tisztán látszott egy alacsony felépítményű, sötétszürke hajó, amelynek két kéménye fáradhatatlanul ontotta a barnásfekete, gomolygó füstöt. Haiavány szürkület derengett már a tengeren, amikor az idegen hajó beérte az öreg teher gőzöst. Tisztán látszott az ólomszinü szürkületben a hajó orrtőkéje mögött az a széles, magas, viltogón fehér vízfal, 'amit a gyors rohanás freccsentgetett fel rája. Hirtelen jelzőzászlók röppentek fel a rohanó hajó árbócának keresztrudjáról lefutó köteleken. És az „Empress" kapitánya csak most eszmélt rá, hogy gyanús hajóval van dolga, meirt rendes, békés, fuvarozó kereskedelmi gőzösnek nincsen szüksége ke- resztrudra az előárbócokon és rajta jelző kötelekre!... De azéirt mégis — szinte gépiesen, megszokásból — kihámozta a jelzőzászlók beszédét: — Itt német cirkáló, álljon meg rögtön! (...Háború! Háború! Tehát mégis kitört a háború! Érezte ő ezt abból a feszült hangulatból, ami ködként burkolta be az emberek riadt, aggódó árva fejét. Fülledt, mélységesen hallgató volt a levegő, mint gigászi égiháboru előtt; egy-két perc még és csattog az egek lángoló ostora, fákat csavar ki a jajgatva tomboló szélvész és zengve mrajlik messze a haragos mennybolt...) Egy kurta parancsszó a gépházba és az „Empress" csavarja riadtan, keményebben kapott frissebb forgásba és a fekete hajótest snhogva hasította a sötétedő óceánt. De azért ez a válasz ragyogott le a színes zászlócskákról a sebesen közeledő hajó felé: — Már megái lőttünk. A hajócsavar éles acélja gorombán pas- kolja a vizeket és a hideg elem élesen fortyog tovább. Ekkor az üldöző hajó oldalán éles villanás rőtszin fényfáklyája lobbant fel és egy gránát vijjogva süvített el az „Empress" orra előtt. — Whait did you shoot at?! — kérdezte gúnyosan az „Empress" kapitánya. És most már megáll a hajócsavar és a vénecske tehenhajót már csak a saját súlya lendíti előre. A far mögött ebben a pillanatban megjelent az idegen hajó. Sebes rohanását lefogta és az „Empress" mellé kanyarodott. A víz sós tajtékot köpött a hajó fedélzetére és amikor ez eloszlott, tisztán lehetett látni az idegen hajót. Békés álcáját — a fedélzeti kabinoknak festett deszkákat — az oldalára eresztette és a helyükről most hosszú, komor hajóágyuk meredtek át a tehergőzösre... Mögöttük tüzérek sürgölődtek... A hajó farán pedig vidáman, fölényesen és engesztelhetetlenül csattogott egy színes vászonkocka: a német hadilobogó... Most egymás mellett haladt a két hajó. aztán nemsokára lassult a futás és elcsendesedve megálltak a nagy vizen. Csónak állt meg az „Empress" lépcsője alatt és egy tiszt futott fel rajta. Nyomában tizenkét matróz, szuronyos fegyverrel.-- Kapitány — jelentkezett a hídon a német tiszt — hazám és Anglia, valamint szövetségesei között tegnapelőtt óta beállott a hadiállapot és sajnálatomra kénytelen vagyok az ön hajóját elsüllyeszteni... Kérem az esetleges utasokat! Megdöbbent alakok, elgyávult lelkű utasok szaladoztak és futkároztak a fedélzeten és félelemtől torz arcok meredtek a német tengerésztisztre. . A lelkekben riadt vijjogások szakadoztak fel és borzadozva, reszketve, fagyott lélekkel néztek végig egy-egy pillanatra az estéli színeiben hidegen elfekvő, óceánon. — Csak a hajót sülyesztjük el, az utasok és a személyzet haladéktalanul a csónakba megy és a cirkálóra jönnek — rendelkezett a kis hadnagy. Sorba állították a,z embereket és Hu- mildo urnák vércseka/rmokkal kapdosott szivébe a fájdalom, amikor megtudta, hogy öröklejáratu váltót irt alá. Amelyre egyetlen vörös milreist sem kaphat soha-soha som. ő mint brazíliai állampolgár ellensége volt Németországnak, transzportjának tagjai azonban barátjai és szövetségesei... Ezeket a cirkáló elszállítja haza, őket ellenben elhurcolja fogságba, valamelyik afrikai német gyarmatra... Vége, örökre, biztosan mindörökre vége az argentínai szép életnek, a gazdagságnak, a messzeföldön páratlan haci- endának, az örömökkel kitarkázott könnyű életnek — és vége a vérrel, véren szerzett pénznek is, amely ott dagadozott a kabátja belső zsebében! Humildot nem csábították tovább már a színes délibábok felvillódzó, messzi lidérclángjai. Tisztán látott mindent. És őrjöngő fájdalmai nem kristályosodtak ki gondolatokká, hanem csak érzésekké, de szörnyen gyilkolok voltak ezek is! Különválasztva áthordták őket a cirkálóra és Humildo ur izzó gyűlölettel a tekintetében korbácsolta végig a hét kicsi tanítónő riadt, megdöbbent, reszkető alakját, amint elbúcsúztak tőle és a hajó másik oldalára kerültek. Sötét szemeiben forró nedvesség úszott, száraz ajkai égő fájdalommal vonag- lottak és a torkában kemény szorítások mar- kolásztak. A szive hangosan kalapált, a füleiben hangos süketség dagadozott, mintha tömör vas töltötte volna ki és a lábai fáradtan, erőtlenül csuklottak össze.... Ájultan zuhant végig a hajó deszkapadlóján, esetlenül és tompán, mint a tömött zsák, amelyet a daTu kötelei a csomóból kiejtettek ... Ódakünn pedig élesen, felcsattanva dőr- rent néhány ágyulövés és a vén, ósdi, életunt angol steamer, az „Empress of Ice- berg", a szürke alkonyat csendes derengésében némán búcsúzni kezdett az élettől. Zuhogó gránátok süvöltöttek a testébe és a meleg, buja tropikus estében a vén hajó egyszerre sülyedni kezdett. Először a fara mélyedt bele a langyos vizű óceánba, aztán egyszerre felágaskodott, mint a szilaj paTipa és az orra hetykén és gőgösen az ég felé emelkedett Egy pillanatig mindössze. A másik pillanatban a hajótest egyetlen, rettenetes rándulással egyenesedett fel, függőleges állásba és hallani leheteti, amint összedől, egymásra zuhan, táncba kezd, szétszakad benne, minden... És aztán gyorsan, szila jul, gyorsvonati sebességgel indult meg utolsó útjára: leszaladt a sötét mélységek végtelenjébe ... Csak az őrök tenger morajlott, zajlott, sistergett és mozgott tovább, mint azelőtt. Alapítva 17%. Horn Lajos utóda, Szlovenezkó legrégibb és lejtmodcr- ! ccbbMbw<*dercttkiiÍT»r gyártelep* Mérvány-Alabástrcm ernyők és csillárok, egyszerű, sima, valamint művészies szobrász díszítésekkel ellátva, selyem zsinór felszereléssel, nyugodt fényhatásuk folytán a jelenkor legelegánsabb és legelőkelőbb világitói. Kérjen árjegyzéket Művészies kivitelű síremlékek útszéli keresztek, köszobrok minden kénemben. Bútormárványlapok. Kapcsoló táblák. Iparművészeti munkák : Irószerkészletek, óratokok, hamutartók, szobor állványok stb. márványból. Kérjen árajánlatot Alapítva 17%. Baóská Bystrica Köf&réiteUs, • cslazoláa i4ojrei*a, horaoksngárvíaév vfflanTe*#v*t mnimwwtwKN•rmtryr’^r^'i w ■ mmn* A7ELIER MODERNÉ P'A'L’A'I'S A'V'I’O'N WIENER WERKSTÁTTE IPARMŰVÉSZED SZALON •Ww. .v,~ tűni*'.*? sm
