Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-19 / 288. (1326.) szám
mac,yar\4sárnap ♦ A PRÁGAI MA g ARJIIRLAP I RODAIMMELLEKLETE ♦ < Magvar tehén győzte tejjel: török fejte, maradt még, osztrák fojte. maradt még. Magyar birka bírta bőrrel: török nyírta, arany gyapjúi, m .v.T; r.'g, osztrák nyúzta kétszer bőrét, maradi még. Magyar bánva bírta sóval. opállal, vas. aranyéreec|: török lopta, maradt még, osztrák lopta, maradt még. Maevar búza barázdája bírta maggal1, török hordta, maradt még, osztrák hordta, maradt még. Magvar anva győzte szülni: török vitte janicsárnak, maradt még. osztrák vitte labancának, maradt még. Nem volt bal, mert győztük céllal, büszkeséggel, bizalommal s mindég, mindég mi adtuk a kenyeret! A Háború letaposta vetésünket, annyi baj! Négyen fejik tehenünket, semmi baj! Négyen nynzzdk birkánk bőrét semmi baj! Négyen ássák bányáinkat, semmi baj! Négyen viszik katonának magyar anyák híres sarját semmi baj! PCISZTCJLÜNK! Az a baj. hogy nem maradt meg a Mesében a kis Gömböc, ki lenyelte gazdaurát gazdasszonyát falucskáját s a világot... Az a baj, hogy nem maradt meg a Mesében, ideg uralt a kis Gömböc, gnómok gnómja, szörnyek szöru/e: a Kenycr... Egyik szája: Iskola, másik szája: Hivatal, egyik zzáia megalkuvás, másik szája: félelem, b'kapja a büszkeségünk, ezeréves bánatunkat bekapja a táv. _>zunkat céljainkat, gyerme- a ki* Gömböc, a Kenyér--... künket Este pedig rádió-hír megrikat, nem elég! reggel milyen iskolába megy fiad? Este kurucnóta hőssé magasztal, nem elég! reggel rabként lát a hivatal-asztal. Mások mérik lépteidet az a baj! £ Mások nYr'k kenyeredet az a baj! Mások mérik mámorodat, az a baj. A kis Gömböc méri hitvány élete ’ gnómok szörnye, a Kenyér... Kikiáltom: a gyomrában pnsztn’nnk! Nem segít már Pátrónánk! sem a pokol, sem pusztaiunk! az ég, Mécs László. PARIS FELÉ Már lobog az ősi nyugtalanság: verekedő, hajrázó vére Kapudöntő vad őseimnek. Biborkod száll Pár is egére, indul a tüzes Ördögszekér. Fülembe lázas millióknak bomlott, vívódó dala zeng: Külváros, dohos nyomor és hók'1 A napsugár nem a mienk seholsem ezen a világon. Duhaj kedvbe fullad a bánat, megpróbálok feledni szépen. Ha felsajog lázongó szivem, hogy ne fájjon többé, kitépem s hazaküldöm, legyen tiétek! ölvedi László. Ezer kínzó hazai emlék pirosló, gyötrő lángja éget Hiába dalol ujjongva Páris diadalmas tüdérregéket, fekete pernye száll utánam. A hétköznapok rut ekéje bús életemben mélyre szántott. Hiába sírok vergődve vissza egy emberibb, igaz világot, sirgödörbe hullnak a könnyek. Fdy Endre a M. Tud. Akadémiában Budapest, 1926. Húsz éve annak már, hogy uj, magyar dalokkal döngette meg harcos Ady Endre az ósdi, süket kapukat. Merészen, királyként jötit és tüstént kijei ént ette, hogy őt csak „ngy" nem lehet agyonütni, nem lehet soha el Jelejtenie egy magyarnak sem. Húsz éve... Istenem, mi még csak akkor születtünk ... Harcos életét csak verseiből tudjuk, a gáncsoskodók kritikáit pedig az egykorú könyvekből ismerjük... És igy van ez nagyon jóll Húsz év alatt sok minden történt Magyarországon. ö is meghalt és vele az ország nagy része i«. A főváros díszsírhelyet adományozott meggyötört éneklőjének. Temetése után Riedl Frigyes hosszabb előadást tartott Ady költészetéről a m. kir. tudományos egyetemen: csak az elismerés, a csodálat hangján beszélt róla. Azután a professzor is meghalt és a hivatalos kritika nemhogy elismerte volna, hanem még a legcsunyább, kegyelet- sértő vádakkal korbácsolták pihenő testét, megbünhődött életét. Minden támadás hiábavaló volt, a szitkok nem értek el Ady örök szivéhez, mert fiatalok védték. Költeményein felnőtt egy teljes generáció és most immár egy uj nemzedék veszi át őrökébe a már megszentelt hagyományt Szerte a hazában ünnepségeket rendeznek nagyságára. Ady- dalo’k... Ady-zene... Iskolákban padok alatt olvasgatták a rajongó diákok és ma már ott fekszenek az Ady-versek a diák előtt a többi kötelező tantárggyal. A poétika törvényeit már az Ady-versekre is alkalmazza a tanár. Szerte a világon fordítják a magyaros zamatu sorokat Franciák, németek, angolok, csehek, románok, szerbek, spanyolok, japánok sietlek ajkukra venni korunk legnagyobb költőjének igéit Minden úgy történt, ahogy ő megjósolta: befutott az Óceánba! És 1926-ban megmozdult a magyar földön Is a hivatalos kritika. Négyesy László, a M. Irodalomtörténeti Társaság elnöke, a Budapesti Szemlében igy nyilatkozik: „... a magyar kritikát mulasztás terheli, mert a nyugatotok mozgalmának természete, értéke eddigelé kellő tudományos készülettel és kritikai elemzéssel megvilágítva nincs. Nem mondom, hogy a mozgalom nem termelt esztétikai értékeket: de itt az ideje, hogy ezeket az értékeket kimutassuk, tisztán lássuk; ami rossz, azst kiselejtezzük, ami jó, annak a mé’- tó elismerést végre megadjuk." És a félhivatalos helyről jött sürgető szavakra az Akadémia is kinyitotta a kapuit az Ady-költemé- 1 nyék előtt. Noha nem az Akadémia rendezte ■ a kritikai ülést, csak négy falat, teamet adott ■ az Irodalomtörténeti Társaságnak, máris ez : a tény csöndes, hallgatólagos meghajlás volt a zseni előtt. - i Némi aggodalommal mentem el az ülés- ! re, mert félT’icm attól, hogy ez az előadás csak : ujnbb témád ás lesz és ez pediv rosszul esett volna, hogy éppen az Akadémia védelme ' alatt történne meg, hiszen tudvalevő, hogy i az Akadémia e^-'g se nem bántotta, se nem dicsérte Adyt. BYjczöt is voltam a hatalmas j épüVílbem és megvallom: nagyon barátra"ta- ; lan faóak fogadtak, zord oszlopok meredtek ] áramló szemeim elé. A Goetke-szcbából öreg i j •« s ' V*'* * N/- r V > V'y> , « / ■ - i] 77u'n£,& &arr*&z./6z, ^ Egyedüli szétkü'dés C eh-z' vákia rés ere: TEE BENíí A, PL8AIIA X' fóliánsok szaga csapott meg. A múlt csöndes labirintusában vagyok. A halott oszlopok itt csodás dolgokról regélhetnek... Végigtekintve a hosszú folyosón, lelki szemeim előtt képek elevenednek meg: Arany János, a jó öreg Gyulai Pál csöndesen topognak a kopott köveken,.. Beszélnek a falak, a szobrok. A múlt itt csodálatos zsongással él, beszél... A mü!t, amely mindig mereven áll a jelennel szemben. A múlt ereje csak későn konzerválja a jelen zsenijét, araikor már a zseni élete is a távolba tűnik. A Duna felől betévedt szél becsapja a súlyos tölgyfaajtót, felébredek. Az ülésterem feló ősrhaju tanáruk tódulnak és az egyik sarokban kiváncsi diákok húzódnak meg. Nagy SáudOT budapesti főgimnáziumi ta-j uár (nőm a zilahi) megillető-dött hangon kezd beszélni. Előadásának rövid vázlata ez: Az idő a legjobb kritikus és esztétikus, ma pedig az időbeli perspektíva megvan, amikor már minden zavaró körülmény nélkül beszélhetünk Ady költészetéről. Költői elveiről beszél. Szimbolizmusa a legértékesebb. Amint életében alkoholt használt, úgy költészetében izgató motívuma: a halál gondolata volt. És Innen erednek legszebb költeménye' Nem válogatta a jót, a rosszat, énekelte úgy, ahogy az Élet adta neki. Jellemző önkultusza, mely a prófétai magaslatokig ragadja. A formára nagy súlyt fektet Elve a „lírai naturalizmus". Hibáiról beszél. Hiányoznak a pozitív elvek. Egyénisége, értelmisége egyoldalú. Szülői szeretető szívből jött és szívhez ment. Vallási, hazafias érzése állandó része költészetének. Általában kétféle Ady áll előttünk: 1. A hazáját, szüleit szerető nagy költő, akinek szive nemzete sorsáért hévül és 2. a leláncolt titán, aki hadat üzen a hagyományoknak, cselekvés terére lép, rombolásra kész. Az első Ady megmarad örökre az élő irodalom számára, a második Ady pedig az irodalomtörténeté. Ezzel az első Ady-felolvasóülés megtörtént az Akadémiában. Noha nem volt a teljes Ady-mé1 tatás (maga az előadó is csak szempontokat akart adni a következő tanulmányokhoz), mégis messze, igen messze van Horváth János gúnyolódó hangjától, aki többek között azt mondotta, hogy „Ady költészete köpedelem az egészséges ember elölt s undorodás nélkül csuk orvos hallhatja. Valóságos kórházi költészet!" íme, mily nagy utat tett meg a hivatalos „Irodalomtörténet"; nem vádolja Adyt haza- fiatlanságga'l, mint például csak nyolc-tiz évvel ezelőtt is. Szegény Ady Endre irta valahol: „Szeretnék a nagy, teljes, babonás „Irodalomtörténettel" beszélni. Várjon reám türelemmel, ne adja nékem az élhetetlen halhatatlanságot, de majd a rendes időben döntsön rólam: igazán nem bánom miként." A „rendes idő" úgy látszik már eljött, most a hivatalos “Irodalomtörténet" döntött A Petőfi, Arany, Berzsenyi szobrok csodálatosam hallgatták a teremben először meg- csemdü1ő uj és mégis már klasszikus dalokat. Istenem, már Ady Endre is a Múlté!... Vass László. ittrtajaltn sjalon Josef Klimpl aiayitua UiüO-lun. iprnjj. Maláta „tlaruna, „Empress of Icebero* (Délamerikai emlékeimből) Irta: Péchy-IIorváth Rezső 1. Brazília egyesült államaiban amv ' változtatják a nevüket az emberek, nrrU európai országokban a társaságbeli nők a fehérneműiket. Ha valakinek valamely okból nem hiszik a neve, megunta már, avagy pedig rY: ; differenciái voltak a köztársaság rend öné vei, a személyes szabadságában csak lem:: y- hébben is veszélyeztetett braziliero sietve túlad az addigi családi nevén, sőt még ;a keresztnevén is. Ez pedig egész egyszer"'Mi úgy esik meg, mnit a fentebb enPHett ruhacseréiét. Az ember egészen egyszerűen uj okmányokat irat magának és nyílttéri közleményekben süvölti világgá, hogy a mai naptól fogva a régebbi nevét leteszi és ezentúl igy, vagy igy hívják. Ha sok pénz van erre a célra, ezt a metamorfózist több lapban Is lehet hirdetni, de ha nincs sok, akikor egyetlen újság is megteszi. A brazíliai szokásoknak és társadalmi követelményeknek ezr zel már eleget Is tettünk — a lovagiatlanság szabályai szerint Ezzel a kényelmes szokással Humildo Coelho ur is bőven éldegélt, amit mint afféle „vérbeli" brazilierotól nem is lelhet rossz néven venni. A rosszmájú emberek ugyan váltig azt hangoztatták, hogy Coelho Humildo ur csak amolyan oríngo, azaz jött-meut, mi mégis elhisszük braziliero voltát Ha semmi egyéb nem, a foglalkozása igazolja hiedelmünket Két földrész között járt Humildo trr. A vénhedett Európa földjét szabad itatta meg egyformán rövid időközökben a felesleges munkaerőktől. Az örökkön éhes, örökkön telhetetlen ifjú Amerika nyelte el az ő gyámolítottjait. Az aranyfénnyel csillámló szabadság még alig, hogy rámosolygatt, máris zordonan el rejtőzködött Humildo ur pártfogoltjai elől. Nagy pénzek, keskeny, lilás, délamerikai bankók libegtek a két földrész közötti hajó- utón és Humildo ur amilyen bőkezűen osztogatta a nagy pénzeket elméletben, olyan srarasoskodóan húzódott vissza, amikor a horgonyláncok csikorogva zuhantak alá a kék óceánba, Brazília partjain. 2. Humildo ur, vagy ahogyan a szokásos és kényemet brazíliai névcserélés előtt nevezték, Gruber János ur, a Duna-Tisza közén végzett sikeres operációk után csendesebb vidékre tette át működésének szinterét. Rájött, hogy apró sikkasztásaival aligha viheti sokra, mert a nagy ágyukhoz nem nyúlhat hozzá. így elérkezettnek látta aiz időt arra, hogy a saját jól felfogott érdekében a jövőjével törődjék. Volt benne annyi gavallértempó, hogy a bankot, ahol alárendelt szerepet játszó állásával sehogy sem volt elégedett, nem tette tönkre a buosuzás fájdalmas pillanatában. Beérte alig pár tizezer korona elsikkasztásával. Uj hazájában az ölébe hullott ezrek hamar szert elgurultak. A hozam semmi arányban sem állván a fogyasztással és megfordítva, Gruber letette jó magyar nevét. Aztán bámulatos vakmerőséggel felvette a Coelho Humildo nevet, ami magyaros egyszerűséggel alázatos kis hamist jelent... Gruber János, azaz most már Alázatos Kis Hamis, ezzel a névfaragcsálási tényével merényletet követett el a bekötött szemű igazság ellen. Jól tudta már ekkor, mihez fog kezdeni az excentricitások hazájában. Jól tudta, honnan, miből szerzi meg majd magának a „mindennapi kis milliócskáját"; tehát tudta azt is, hogy a neve egyáltalán nem fér össze foglalkozásának természetével. De ezt csak ő tudta. És igy minden rendben volt • Néhány év múlva aztán, hogy Gruber János életében ez a nem éppen jelentéktelen esemény megtörtént, a magyar lapok apró- hirdetései között, az állástk eresek számára létesített részben, ezrt a kis hirdetést jelenD kf Pl MI y éíetbiztosi tótársaság fiókigazgatóság Szlovenszkó részére, 9* * * *W f ;áf\ BRATISK.AVA, lorencov? brána 17. f* i n d e n modern rendszerű életbiztosítások. sssj-"f-resarssr -»wrjKW*twra“»iiOTv" a~ '-•■Bwraacaij.i— rtmt—r—
