Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-21 / 265. (1303.) szám

G ' ^H&iAxAílU. * lfcAwk>3dwL“.-.. 1926 november 21, vasárnap. Forradalom Mexikóban Washington, november 20. Mexikói ma­gánjelentések szerint Calies kormánya ellen komoly forradalmi mozgalom tört ki a mexi­kói vidéken. A forradalmat La Huerta, a hí­res lázadó szítja Somore, Durengo és Jellis- oo városokban. Ortega tábornok szintén a for­radalmárok ellen nyomul. Fernandez tábor­nok szintén elpártolt s 600 emberrel megtá­madta Parralt. A forradalmároknak az a szán­dékuk, hogy egyesülnek a felkelő rézbőrüek- kel és egyesült erővel eltávolítják Callest. A washingtoni mexikói követ egyelőre megcá­folta a mexikói forradalomról érkezett híre­ket, de e cáfolat dacára az United Press tu­dósítója íor: tart ja a nyugtalanságokról szóló tudósításait. A magántisztviselők tuióradijazásának kérdése Kassa, nvembe-r 20. (Saját tudósítónktól.) Elvi jelentőségű kérdésben határozott tegnap a kassai tör­vényszék íelebbezési tanácsa. A Szlovák Ál­talános Hitelbank 1924. év végén több tiszt­viselő elbocsátásakor a végkielégítés kérdé­sében sok tisztviselővel megállapodásra ju­tott, sokkal azonban nem és a tisztvise­lők igényeikkel a bírósághoz fordultak, Orián Árpád akit szintén elbocsátott a bank, azon az alapon indított pert, hogy 1922. év augusztus 1-től 1925 április 1-ig, amig az in­tézet szolgálatában állott, a törvényes 8 órai munkaidőn túl dolgozott feletteseinek utasí­tására és pedig naponta átlag két órát. Mivel az 1918. évi 91. számú törvény szerint az alkalmazottak munkaideje a 8 órát túl nem haladhatja, az ezen időn túl tel­jesített munkáért külön díjazás jár, amelyet az intézettől nem kapott meg, kérte, hogy túlóra címén a biróság 12.600 koroná­ban marasztalja el a Hitelbankot. A Hitelbank azzal védekezett, hogy a je­len esetben idézett törvény nem alkalmaz­ható a bankokra és a követelés már azért sem Ítélhető meg, mert Orián azt szolgálati ideje alatt soha nem érvényesítette. A járásbíróság a Hitelbank álláspontját fogadta el helyesnek és a keresetet elutasí­totta. A törvényszék előtt Orián képviselője. Berger Dezső dr. bemutatta a legfelsőbb bí­róság két ítéletét, melyek megállapítják, hoav a törvényes munkaidő meghatározásá­nál egyformán tekintettel volt a köz- és ma­gánalkalmazottakra s igy semmi indok sincs a törvény olv értelmezésére, hogy az a ban­kokra nem vonatkozik. Ez Ítéletekben a leg­felsőbb biróság azt is kimondotta, hogy nem jelent joglemondást az a körülmény sem, ha az alkalmazott ilven jogigényét a szolgálati időtartamon belül nem ér­vényesítette. . A törvényszék a felperes álláspontját tette magáévá, a járásbíróság ítéletét felol­dotta és utasította a járásbíróságot, hogy a felperesi követelés összegszerűségének kér­désében határozzon. Minthogy elvi jelentő­ségű kérdésről van szó, melynek megoldásá­tól fü°g sok ilv per esetleges megindítása a Szlovák Általános Hitelbank felülvizsgálati kéréssel fog é’ni az ügyben a brünni legfel­sőbb bíróságnál.-----------------—- ­Na gysikerű kulturest Léván Kálix Jenő újabb diadalmas állomása Léva. november 20. Pompás estéllyel kedveskedett a lévai kaszinó tegnap este a város fejlett kulturigényü közönsé­gének. — A műsoron Torna István muzslai plé­bános és Kálix Jenő zongoraművész abszolút érté­ket képviselő nevei mellett ott szerepelt egy ifjú pozsonyi énekmüvésznö, Tócsfousz Józsin neve,* aki elsőrangú nívót képviselő szereplő társai mel­lett is minden elismerésre méltóan megállta he­lyét. Általános, kellemes meglepetést keltett a fiatal énekmüvésznö meleg zengésű, behízelgő csengésű, hangja, mely ngy a magas, mint a mély regiszterekben fölényes biztonságú. Lehelietszerű pianói, érzésteli előadása, kifogástalan szöveg­kiejtése, ökonómikus tónusaláfestése, mind olyan érték, hogy méltán jósolunk neki igéretteljes jö­vőt. Frenetikus sikert aratott különösen Tosca Imájával és Liszt Grand je dors ciniü poetikus szépségű miidalával. Torna István, a nagymüveltsógü bölcs pap átfogó erejű, mélyszántásu gondolatok tárházát rejtegető akadémiai nívójú beszédében tárta elénk a kultúrában, e minden emberi haladás és műve­lődés Létfeltételében rejlő kontroverziákat. Meg­világítva. a belső (lelki) és a külső kultúra miben­létét, döbbenetes sziliekkel ecsetelte emennek a materialista kapitalizmus szolgálatába való szegő- dését, amely amannak, n belsőnek teljes meg? mis üléséhez vezet. Arany bálványnak áldoznak ina a népek, mint akkor, a biblikus időkben tétto a kiválasztott nép, miközben a szent próféta az Ur- ral társalgott, hogy elhozza tőle a kőbevéseü tiz parancsolatot, minden idők lelki kultúrájának Jegragyogóbb törvényeit. Európa ma Ma mmont imád és nem gondol rá, hogy a két kultúra kö­zött syntheslst termelson, hogy feláldozza az anyagiakat a lelkieknek, nem veszi észre, hogy sülyedő hajón All, melyen eltörött a kormán yke- rék, és csak egy mentség van, átszállni gyorsan a fehér hajóra a hit hajójára és megkérni a Krisz­tust, hogy mint akkor ama 12 halász kérésére, — csillapítsa el mégegyszer a vészes hullámokat, melyeket a mi dölyfös, gőgös, önző életmódunk és a gyökerében megbomlott világ apokalyptikus tobzódása idézett elő... Ebből a magból nőtt ki Torna István értékes elmefuttatása; megszépülve egy fölényes szónoki tehetség minden felhasználható eszközével. Hig­gadt, lebilincselő, szuggeszíiv erejű előadása nem kis mértékben fokozta azt a meleg sikert, ame­lyet az emberszerető, melegszívű muzslai pap Lé­ván aratott. És most lat bút nőt least: Kálix Jenő. Iste­nem, mit is Írjon a szegény kisvárosi riporter egy olyan művészről, akit épp a múlt héten IZorngold Erich csókolt homlokon allegorikusán a beethoveni csókkal? Irjon-e az ifjú művész káprázatos technikájá­ról, azokról a pompás dynamikai hatásokról, ame­lyeknek egész különösen fölényes mestere Kálix Prága, november 20. Amióta a cseh nemzeti koalíció szétesett és a régi koalíciós fegyelem megszűnt, a közivélemény, ha nem is naponta, de legalább hetenkint egyszer ujaibb és újabb afférokról szerez tudomást, melyekben a cseh pártok egymás szennye­séit teregetik ki a nyilvánosság elé. Az első ilyen volt a Ga/jda-affér, utána a Stribrny- botrány, ezt követte az Eisler-ügy és mind­ezek tompítására kipattantották a hadiköl- csönpanama-aífért, amelynek középpontjá­ban vezető cseh nemzeti szocialisták vannak. A Melantrich nyomdavállalat igazgatójá­nak letartóztatása a cseh közvéleményben óriási port vert fel. A Národnt Listy sze­rint. Salda igazgató letartóztatása előtt körö­ző levelet adtak ki, amely szerint Saldát és Gróh Ferencet okirathamdsitásért és csalás­ért vonják felelősségire. Gróh előre meg­nősz ellte az ügyészség letartóztatást paran­csát és megszökött A mai napig még nem tudták megtalálni. A VeceT értesülése sze­rint Salda letartóztatása a birói eljárásnak még csak első lépése, mert a pénzügy­minisztérium a hadikölcsönkötvények csalásában még folytatja a vizsgálatot A minisztérium összeállította azon sze­mélyek névjegyzékét, akik hasonló csa­lásokat követtek el. Első helyen szere­pel a Salda és Gróh vezetése alatt álló takarékpénztár, amely egy bécsi váltó- üzlettől hat fillérjével nagyobb mennyi­ségű hadikölcsönkötvényt vett át, a hat Budapest, november 20. Egy hete annak, hogy Léderer Gusztáv éle­tére rátették a végső pontot, de a magyar főváros közönsége még mindig a borzalmas eseménynek hatása alatt áll és állandóan tárgyalnak erről a kérdésről. Különösen most, hogy Léderer Gusz­távnak a. siralomházbaji megirott levelei a sajtó utján nyilvánosságra jutottak, élénk diskusszió folyik arról a kérdésről, vájjon csakugyan olyan szörnyű aljas indokból követte el Léderer a tet­tél, vagy pedig azért vállalta magára a legtöbb ódiumot, hogy feleségét, akit rajongásig szere­tett, megmentse a hóhér kötelétől, még ha ez a vallomása a saját életét is veszélyezteti. Léderer a bitó árnyékában búcsúzott az élettől és utolsó levelét, melyet becséhez, Léderer Sándorhoz intézett, félórával a kivégzés előtt irta, amikor tudta, hogy számára már nincs menekülés. Éppen ezért felmerül az a gondolat, vájjon a búcsúlevelekben nem igazat mond-e a szeren­csétlen ember, hiszen tudta, hogy bármiképpen álljon a dolog, ő már nem menekülhet, leszámolt lelkiismeretével, megbékült az IstenneL Ilyen komoly esetekben a bűnösök pszichológiája azt mutatja, hogy a bűnös magába tér és szavai őszinték, igazak. Vájjon igaza volt-e Léderemek, amikor szüleihez intézett levelében azt írja, hogy tettét nem aljas szándékból követte el és meg­esküszik szüleinek, hogy a legutóbb tett vallo­mása az igaz. Ebben az utolsó vallomásban Lé- dérer azt mondotta el, hogy felesége állandóan panaszkodott neki, hogy Kodelka őt molesztálja, üldözi, bűnre akarja kényszeríteni, örületesen szerette feleségét, féltékenység gyötörte és igy bár anyagilag súlyosan le volt kötelezve Kodel- kának, elhatározta, hogy kitiltja házából. A vég­zetes estén az asszony sírva jött ki hozzá a kony­hába és panaszkodott, hogy Kodelka viselkedése most már kibírhatatlan. Ekkor bement hozzá. Kodelka a kereveten ült. Léderer felelősségre vonta. — Mit akar ön a feleségemtől? — kérdezte. Kodelka cinikusan nevetett. Jenő? Megemlítse a Schumann Carneváljában mesterien kidomborodó kongenialitást, amelyet még a teljesen laikus hallgatónak is érzékelnie kellett, a zenemű kaleidoszkópszerü elképzelése és a tökéletes interpretáció között? Azt hiszem, Kálix Jenővel szemben helyén­valóbb részünkről a megállapítás, mint a kritika. A megállapításunknál pedig idézzük egy igen- igen szellemes és zeneileg müveit drága öreg ba­rátnőnk szavait, aki kijelentette: „igy én még ed­dig nem hallottam zongorázni". — Ha még hozzá­fűzzük, hogy részünkről különösen Dóhnányi fis­ra oll rapszódiáját élveztük leginkább, a megálla­pításunkat avval zárjuk be: Kálix Jenő, a szim­patikus fiatul művész, teljesen meghódította Lévát. Beszámolónk teljességéül a legmelegebb el­ismeréssel adózunk Horváth Ferencnek, aki ki­váló alkalmazkodással járult hozzá mint • kisérő Tocsfousz Jőzsa énekszámainak sikeréhez. Egy­ben pedig őszinte köszönetét mondunk Schubert Tódornak, aki a magas nívójú estélyt létrehozta. Pápaszem. fillérért kapott százkoronás névértéke­ket pedig állítólag 140 K névértékben cseréltette be, miáltal játszva húsz mil­lió K-í nyert. A Veeer értesülése szerint ebbe az ügybe még egy közismert nemzeti szocialista politika* is bele van keverve, akinek a biróság rövidesen a kiadatását fogja kérni a parlamenttől. Az ügy annál rejtélyesebbnek mondható, mert a nemzeti szocialista Ceské SÍ ovo ál­landóan hangoztatja Salda ártatlanságát és azt állítja, hogy letartóztatása nem egyéb, mint a nemzeti szocialista párt ellenségeinek bosszumüve. A cseh nemzeti szocialisták most válasz­ként egy interpellációt nyújtottak be a sze­nátusban, amelyben kérdést intéznek a kor­mányhoz, hogy van-e tudomása arról, hogy Hlavaesek, a nemzeti demokrata párt jelenlegi fő­titkára, három évvel ezelőtt, amikor a Bohemia bank párisi fiókjának volt a vezetője, Ábel őssel együtt a eukűrszállí­tással kapcsolatosan több mint 18 millió koronával károsította meg az államot? Hlavaesek és Abeles az interpelláció szerint jogtalanul vették fel a jutalékot. Bár a pénz­ügyminisztérium sohasem hagyta jóvá a gyanús ügyletet, mindamellett a pénzt a mai naipig sem fizették vissza. Az afférok sots tehát ismét bővült. Valószínűnek tartjuk azonban, hogy az érdekesebbnél érdekesebb leleplezések ideje még csak most követ­kezik el. — Csak azt, amit ön is, — válaszolta. Ez a magatartása annyira kihozta sodrából, hogy erélyes hangon szólította fel a távozásra. Kodelka azonban nem ment, hanem rá akart tá­madni. Ekkor rántotta ki a fegyvert és eritette le Kodelkát. A rablási szándék csak a véres tett elkövetése után és — hozzátehetjük, — a közhit szerint feleségének preseziájára fogamzott meg benne. Léderernek a halál előtt írott levelei már grafológiai szempontból is érdekesek. A halálfélelem izgalmai közepette sorai ziláltak, kaszáltak, egymásbafutnak. A szavakat nem mindig választja el, egyes betűket kihagy, hiszen amikor utolsó le­velét írja, azt sem tudja, lesz-e ideje arra, hogy befejezhesse. Léderemé lelkivilágát férjének kivégzése bor­zasztóan megrendítette. Azon az éjszakán, ame­lyen férje a halálra készülődött, dührohamai voltak és fejjel rontott a falnak, úgyhogy esz­méletlenül, véresen esett össze. Azóta sem tu­dott magához térni. Az oi-vosok is megvizsgálták és megálla­pították, hogy súlyos lelki betegségben szenved. Ófák hosszat ül némán, szótla­nul, maga elé meredve, majd felugrik és rettentő sikoltozásban tör ki, mintha ré­mek támadnának rá. Elfödi arcát, mintha férjének balálravált tekin­tete elől akarna menekülni. Kétségbeesetten szaladgál fe' és alá és állandóan jajgat, hogy férjének szemrehányó tekintetétől nem tud sza­bad ülni. Ez már nem tettetés, ez a lelkiiameret mar­dosásának tragikus következménye, amely már szinte tébolyodottá tette az egykori stép, viruló fiatalasszonyt. Lehet, hogy a márianosztrai fegyintézet he­lyeit az őrültek házának cellája fogadja be a gyilkos asszonyt, nld nemcsak egy emberélet ki­oltásában bűnös, hanem romlásba vitte féTjét is és ezzel a maga szerenoátLeneágét itt tUUd&t* Viharos szócsaták között választották meg Budapest választási elnökét Budapest, november 20. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentóse.) A székesfővá­ros központi választmányának ma délben is­mét viharos lefolyású ülése volt. Ezen az ülé­sen választották meg Budapest három kerü­letének választási elnökeit s a szavazás alatt a pártszenvedélyek olyan hatalmas erővel robbantak ki, amilyenre még alig volt példa a választmányi ülések eddigi történetében. A budai kerületben Joanovics Pál dr.-t válasz­tották meg 11 szavazattal az ellenzék 9 sza­vazatával szemben. Az északi kerületben Gródi Tivadar dr.-ral szemben nem állítottak föl ellenjelöltet s igy őt egyhangúlag válasz­tották meg. A déli kerületben pedig Szőke Gyula dr. lesz a választási elnök, akit 11 sza­vazattal választottak meg az ellenzék 10 sza­vazatával szemben. Az ülés végén Petrovácz Gyula fővárosi bizottsági tag az ügyrendhez kért szót és indítványozta, hogy az ülésen el­hangzott szokatlan erős hangú sértéseket egytő-egyig vegyék be szószerint a jegyző­könyvbe, hogy a megbántottaknak módjukban álljon a biróság előtt elégtételt kémiök. Az elnök ezt ©1 is rendelte. Ezzel az ülés véget ért " ———W-— ­Negyvenhárom család százhetvenhat taggal a nyomor konyháján Az ungvári árvizkatagztrófa epilógusa Ungvár, november 20. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Az ungvári emlékezetes árvíz után azonnal meg­indult a társadalmi segélyakció, hogy a min­den ingó és ingatlan vagyonuktól megfosz­tott árvízkárosultak pillanatnyi segélyben ré­szesüljenek. A segélyakció azonban, sajnos, csak igen lassan haladt előre. Szivrepesztő volt az a látvány, amikor * hajléktalanul maradt félmeztelen anyák cse­csemőjüket sovány mellükhöz szorítva dider­gőn álltak meg a házak ajtai előtt, egy darab meleg ruhadarabért, egy falat kenyérért, vagy egy korty tejért könyörögve. A keresztény és izraelita népkonyha azonnal munkába le­pett, mig a város úgynevezett ebédjegyeket adott ki, melyeknek alapján a szegénykony­hák meleg ételhez juttatták a szerencsétlene­ket. Ez az akció azonban csak október 27-éig tartott. Azóta sem történt semmi lényeges, ha csak az nem, hogy a kárbecslő bizottság végig­járta az árvizsujtotta utcákat és kármegálla- pitásokat rendezett Mint később kitűnt, a kármegállapitásnál a lelkiismeret egy csöpp szerephez nem ju­tott s ennek köszönhető, hogy az óriási káro­kat utólag oly nevetséges összegekben állapí­tották meg, melyek egyáltalán nem nevezhe­tők segélyezésnek. Hogy mennyire nem törődött a kormány­zóság az elemi kárt szenvedett lakosság helyzetével, annak kiáltó példája, hogy a kormányzóság egy általános jellegű jelenté­sen kívül elmulasztott részletes jelentést tenni a kár nagyságáról és még arról sem gondoskodott idejében, hogy a kormány megfelelő összegű gyorssegélyt utaljon ki. A kárbecslő bizottság jelentéséből tűnt ki, hogy az ungvári árvíz nem kevesebb, mint negyvenhárom csa­ládot döntött nyomorba és tett ki a min­dennapi éhínségnek. A negyvenhárom családnak egyszázhetven­hat tagja van, melyeknek nagvrésze kenyér és ruha nélkül néz a tél elé. A hajlékukat vesztett férfiak könyörög­ve járnak munkát keresni, de dacára an­nak, hogy Ungváron jelenleg is nagy állami építkezések folynak, ezek a nyomorgók munkához nem tudnak jutni, mert a cégek idegen munkásokkal dolgoztatnak. Jellemző, hogy mig az első kármegálla­pitásnál i kármogállapitó bizottságnak egyetlen őslakos tagja volt, addig a második kár­becslő bizottságból az őslakos elemet kizárták. Ennek tulajdonítható, hogy a második kár­becslésnél egyeseket másodszor is levetkőz­tetitek azzal, hogy még a reményétől is meg­fosztották annak, hogy az árvíz miatt szen­vedett kárából bármennyit megtérítenek. A bizottság egyébként a legnagyobb titokban dolgozik, úgy hogy nagy fáradságba kerül, míg valamit is nyilvánosságra lehet hozni abból a munkából, amit az összegyűlt segélyek kiosztása terén folytatnak. A közvélemény idegesen nézi ezt a per- fld játékot, mert látja, hogy az árvízkárosul­takon Igazában senki -egit. Politikai bűnök — politikai botrányok A nemzeti szocialisták még egy vezéregyénisége van kompromit­tálva a hadlkötvény-csalásban — Hlavácsek nemzeti demokrata főtitkár cukorpanamája Léderernét borzalmas víziók gyötrik A szőke Miéi szörnyű lelkiismereti furdald sokat érez — Magát okolja férje tragé­diájáért — A P. M. H. tudósítójának tel efon jelentése —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom