Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-21 / 265. (1303.) szám
> ♦ APRAG^MAgVARJíIRLAPIRODATjMIMELLEKLETE ♦ < <*' ■«««'rv'-'■-cw^izr:::7U:owr • r• .*‘^v>raCTy?^vyjwwoMia ji■wi ^,lMli i nyim»!B3BgmjttravjMg«w«Mi^M»^Mr’mi»MB»i.gyTirinMrTrWMr‘~" n i H IWIIHI1■»■ — lUMAWOtia*-^>BHMa,a*IMtMlil*yCTgfflryWJil^^~L^j^J^gffg^ -^ t •7-'J' - .r* • Májustól novemberig Veszedelemben a filml Különvélemény a beszelő mozi ellen A film kétségtelenül a jövö irodalmi megnyilatkozásának leghatalmasabb eszköze. Coudenhove azt mondja róla, hogy sokkal nagyobb befolyása lesz a kialakulóban levő munkás társadalomra, mint a színház volt a francia forradalom után kialakult polgári társadalomra. A nagy hatás titka nemcsak a film korlátlan lehetőségeiben van, de az életábrázolásban magában. Ha a művészetet, — itt képzőművészetre gondolok, — életábrázolásnak vesszük, aminthogy némi tekintetben tényleg az, megfigyelhetjük, hogy az ábrázolt élettermészet nagyobb hatással van a közönség lelkére, mint maga az élet, a természet. Egy jó tájkép sokszor Jobban megkap, mint maga a témája a valóságban, talán azért, mert a művész csak a lényegeset hangsúlyozza ki belőle és, mert emberi alkotás. Az ember általában közelebbvalónak érzi magához az emberi alkotást, mint a természet müvét. A műalkotás egy pillanat örökké rögzítése, vagy legalább is az örökké rögzít és képzeletét kelti a nézőben. A színjáték is életábrázolás, de nem anyag, szin, fonna által, de ember által. Innen van az, hogy egy eljátszott életdarab sokkal jobban hat a lélekre, mint maga az élet. Mármost: a film művészete mondhatnék: másodlagos életábrázolás, az eljátszott életdarab reprodukálása anyag utján s igy még jobban fokozza a közönségre való hatását. Nem akarok itt arra kitérni, hogy ez a közönségre gyakorolt óriási hatás a film művészetében ma helyes irányu-e, vagy nem, sokan averzióval vannak a mozi iránt, mert több rosszra neveli egyelőre a közönséget, mint jóra s szinte csodálatos, hogy — ha már többé-kevésbé kényszerállamokban élünk, — a kormányzatok, ahelyett, hogy kihasználnák a film nevelő hatását, a jó irányba való fejlesztés helyett szabadjára eresztik a filmszakmában az — üzleti érdeket s szinte hivatalosan oktatják az arra csak hajlamos embereket a betörésre és kalandorságra. De nem erről van most szól —- Hirt adtak róla nemrégiben, hogy Amerikában fölfedezték a „Vitafon“-t, a tökéletes beszélő, muzsikáló, szóval hangos filmet, mely csalódásig utánozni, .reprodukálni tudja az életet. A megjátszott életet, mint föntebb jellemeztem a igy, — a mai elképzelés ezerint, — a lehető legtökéletesebb *életábrázoIás lesz. — Szinte szédülünk a boldogságtól, ha arra gondolunk, hogy megszűnik a magyarázó feliratok vetítése s a beszéd, szó, amit olvasnunk kellett eddig s éppen ezért megszakította az akciót, az akcióval egyidejűleg, fülünkön át jut a tuda- tunkba. És mégis, ha mélyebbre nézünk a nagy tech- . nikai vívmány mögé, ez a tökéletes beszélő film nagy-nagy veszedelmet jelent magára a filmre. A : filmnek egyik legnagyobb fontosságát* kölcsönözte az — internacipnális volta. Az amerikai, tehát ] angol szövegű film a magyarázó feliratok lefordításával egyszerre lehete't bolgárrá, törökké, vagy j bantunégerré. Ez mc i.tinik a beszélő filmnél, , mert annak szövegrészét egyáltalában nem lehet ( lefordítani. A beszédet egyidejűleg, szinte „lefo- j tograf alják" a mozgóképen reprodukált akcióval, az angol film angollá, a német németté, a ma- , gyár, cseh, magyarrá vagy csehvé van rögzítve , örökre. Legföljebb úgy lehetne segíteni a dolgon, 1 hogy az elmondott sző t lefordítják más nyelv- j re 3 recitátorok a dai~o pörgetése szerint újra . filmbe mondják. Ezt azonban teljesen lehetetlen \ végrehajtani, mert egyrészt a játszó színész lelki- , világába, melyet maga az akció felfokoz, más em- , bér teljesen beleélni magát nem tudja, de azért . sem, mert a nyelvek különböző kifejezési lehe- j tősége, többé-1 evésbe pregnáns kifejező ereje ab- s szolute kizárja a beszéd és akció szünkronizmu- ( sát, egyidejűségét. £ Természetes, hogy olyan hatalmas nyelvek, ) mint az angol vagy német, melyet százmilliók be- ( szélnek, ilyesmivel nem törődhetnek s nekik a £ beszélő film’valóban nagy jelentőségű, de mi, kis j nemzetek, pláne nemzeti kisebbségek, majdnem j teljesen elesünk a beszélő mozi fokozottabb élve- ^ zetétől. üzletileg magéra a nagy nemzetek film- j gyártására is káros lesz a világra szóló találmány, ^ mert biztosan legalább 100 százalékkal drágább ^ lesz az előállítása, viszont a gyümölcsöztetés lehe- < tősége legalább 75 százalékkal csökken. r De mit fájjon nekem Hollywood feje. Ma- j gam nem igen járok moziba. Csak elméleti mo- s zista vagyok, nem averzióból, nem különcködés- £ bői, — mondom, elismerem a filmnek nemcsak r szórakoztató, tömegnevelő, de művészi jelentősé- f gét is, csak — valamikor mindennap moziba jár- £ tam, miüt — muzsikus. — Mikor t. i. a nagy vi- ( lágfelfqrdulás kizökkentett életpályámból s a ke- t nyeret a hegedűmmel kellett megkeresnem, egy ( félévig ültem a kiváló „szalonzenekarban" s nem £ láttam magából a filmből majd semmit. Az az es- j ténként kezembe nyomott 20, —vasárnap 30 K, — c oly keserű emlék s annyira asszociálódik minden \ inoziplakáthoz, Valentinohoz és Ásta Nielsenhez, c hogy nagyon nagy moziesemény tud csak vászon j elé csalni. ( Hanem a beszélő mozit megnézem. Vagy meghallgatom? Akkor nem én muzsikálok, de 1 nekem muzsikálnak! (—yf—) f Május volt. Kis kertemben álltam magánosán és hófehéren. A tulipánok szirma lángolt s ruhámon áttüzelt a vérem. Az uccaágyban hömpölyögtek a jobb jövőt váró szegények, vörös zászlón vörös Nap égett, izzott a égett a forradalmas ének. Egy asztalosné ment közöttük, (vörös folyó vörös hulláma . . .) talpig vörösben, kackiásan a engem szidott a kicsi dáma. Retten léptek ki a tisztásra. Kicsit oldalt mentek a fedezékektől, oda a kis erdő alá. Mesz- sze lefelé, mint egy szürke, hosszú vakondtúrás az olasz árkok. Mostanában csöndes volt minden. Leültek a ponyvára amit az éjszakázásra hoztak. Messzi a hegyek élén még tüzelt a nap és széles vörös sávokat öntött a völgybe. Aztán lassan kialudtak a hegyek, mélyebben a völgyből finom pára szállt fel. Az égen épp a fejük felett egy pici csillag vibrált. Imre leszórta magáról a maradék kenyérmorzsát, a konzervdobozt behajitotta az erdőbe. Hányát fekve nézte a pici csillagot. A pajtása is elnyúlt a ponyván. — Látod, az a picike, — mondotta —ezt már gyerekkoromban is nézegettem otthon a szérűs- kértben a szénán, — igy este. Egy kicsit arrébb volt. Amig nézték a pici csillag mind több és több lett — Ilyenkor este, — te öreg — hogy elbarangoltunk az utcákon!, — indult meg Imrében a hazavágyakozás. — Hogyan szerettem azt! — Most jön a sok ember a hivatalokból, a lányok az üzletekből mind az utcán vannak. Ilyenkor nyáron olyan a város, mint egy nagy-nagy bugy- borékos katlan. Most gyújtják a lámpákat, — az utcák olyan kékek. Mind a kettőjük szája ellágyult, amig igy néztek vissza rég volt életültre. — Néha, ha úgy kószáltam, mindenféle ostoba szórakozásokat találtam ki. Néztem a fejeket, amint elsietnek. Némelyek mosolyogtak, némelyek csak néztek, mint a halak, némelyik csak szomorú volt, némelyiknek az egész ronda élete ott volt az arcán. Hová mennek, sietnek, hogy élnek? Vagy csak a lábakat néztem... Milyen lehet ez? — hamar felnéztem. Te, micsoda kicsike lábakat láttam néhai Hihetetlen vékonyka sarkakon lépegettek. Mind, mind csak úgy mentek el mellettem a nők, — és mind gyönyörűek voltak! Mindegyiknek csillogott a szeme, a fejük tartásában, a mozdulatukban, a szemükben volt valami, ami csak nekem szólt. És én se ezt, se azt nem kívántam magamnak, de mind, mind, valamennyit, mind együtt és külön-külön a szépségüket, a sokféleségüket, a formáikat, a puhaságukat. Finom kelmékbe, szőrmékbe, shawlokba bugyolálva csupa finom kis nő! És én csak mentem ott köztük, mintha semmi közöm se volna hozzájuk, — pedig szerettem volna nrndegyiket úgy felinni magamba, ó —... Gondolatban kibontottam a hajukat, felöleltem őket, a karjaimra vettem és szaladtam, szaladtam valami nagy-nagy tavaszi mezen a szélben... Hát igy!... Akkoriban mi volt bennem! Gyerek voltam. — De én folytonosan valami szavakkal ki nem fejezhető, valami gyönyörűt, ragyogót vártam. — Igazán, — úgy hittem benne... Ettől voltam szomorú. Ha úgy barangoltam a korzón, szinte megdagadtam belül valami nagy-nagy szomorú vágyakozástól. Hogy fájtam magamnak! — Én mindig fájtam magamnak. Te Pali és hogy szerettem ezt a fájdalmat — szinte büszke voltam erre a szomorú nyugtalanságra, mint valami nagy zsenialitásra. És hogy rejtegettem!... Pedig miért voltam akkoriban szomorú? 18 éves voltam, előttem minden: szépen rendesen éltem, egy kicsit megkötve persze, — otthon, anyám, apa, a húgaim, jó ruhám, lakkcipőm — és én a család büszkesége!... Valami beteges túlzás ez az emberben. Ah mit — hisz most is, mindig... Mosolyogsz? Persze, Te is, — mindenki. Én is csak egy a sok közt. Eszem, alszom, iszom, nevetek, néha sírok és néha szeretkezem és magamba hordok valami óriás nyugtalan vágyat. Minek? — Ennek? — Legyintett. Felnézett az égre. Valami lázas didergés borzongatta. Az ég már besötétedett és keleten most szállt fel a hold. Messze a síkon egy rombadőlt kis falu krétafehéren feküdt a holdfényben. A tulipánok összenéztek, ok tudták, hogy ha ösmernének: a szivem tűznék süvegükre s én lennék ajkukon az ének. . . , Megjött a nyár. Kórházba vitték az asztalosnét rossz szekéren. Zsoltárt mormoltam kis kertemben magánosán és hófehéren . . . . . . Ősz. Hazahozták haldokolva. Hivatott. Mentem a kenettel. Bebalzsamoztam békességgel, imával, édes szeretettel. — Látod, — kezdte megint — látod most igy! A száját kicsit szomorúan, kicsit gúnyosan elhúzta. — Mennyit szerettem volna szeretni és sohasem szerettem! És most megdöglik az ember és nincs tovább — és még csak nem is szerettem. Pali mosolygott: ' — No öreg, azt már ne..» — Nem, — te — nem. A Masa! Az Ypsilon, hercegnő ahogy ti mindig húztatok, — az se. Szent isten milyen szép nő volt az pedig! Látod, annak is csak a szépségét fájattam magamba. Hisz ő nem igen törődött velem. Azt csak nektek hazudtam. Mert kellett, muszáj volt róla beszélnem. Csak úgy hencegtem. Nem volt semmi. Csak kínlódtam azzal a nagy lusta, hideg, komoly szépségével. .<■ Látod, .az a ,no se volt boldog. Sokszor elnéztem, hogy elült órákhosszát, csak úgy lustán. Unott volt és szomorú. Nem — az i« csak azért tetszett nekem, mert valami különöset éreztem benne. És én mindig valami különösre, valami nagyszerűre vágytam. Már kis fiú koromban, hirtelen ráeszmélve, milyen dagadt büszkeséggel gondoltam arra, hogy férfi vagyok! Néztem a lányokat és gondoltam: egyszer egy az enyém lesz. Egy szeretőm leszl Mert a házasságon kívül álló nő, az volt nekem az abszolút nő. A feleség az mindig úgy az anyám volt. Arra nem tudtam úgy gondolni. Az mindig otthoni jó, tiszta, puritán polgáriasság volt, amiből kifelé vágytam, arra a szédítő, nagy- nagy gyönyörűre, amibe belevágedom, mint egy forró nyári napon a tengerbe. Ó! Egy drága finom kis szeretőm lesz, aki csak nekem él! Mert a szeretőkért lesz minden. Királyok tettek értők tönkre országokat és bányák mélyéről nekik hozzák fel a drágaköveket és selymek szövődnek a testükre és négerek százai pusztulnak el, hogy az ő nyakukra gyöngysor kerüljön... És elálmodtam néha: Retten, ijessze egy kis tengeri szigeten élünk majd hónapokon át. A sziget kicsi lesz, nagy fekete ciprusok fáklyázzák körül és hosszu- száru nagy tüzes virágok nyílnak mindenütt és éjjelente hozza a langyos szél az illatukat, meg a tengerzugást, az egész meleg gyönyörű déli éjszakát. Hát igy. Mindig valami nagy tragikus szerelmet kívántam... Na — micsoda szamár az ember!... Hát a múltkor, mikor otthon voltam, a húgaimnál volt egy lányka. Nevettünk, bolondoztunk. Kicsi, finom kis barna. Egyszer az üvegajtó előtt, tudod ott az előszobában álltunk. Én mondtam neki valamit, úgy bolondságból, valami hízelgőt. Hirtelen rám nézett. Nagy fekete szeme van, — s mikor lesütötte a szemét, azon a világos tejüvegen élesen rajzolódott le a megreszkető szempillája. Micsoda szempilla! Akkor hirtelen hogy szerettem azt a kicsit. Édes kicsike bogárka!... Látod, igy vagyok. Megint csak mert szép. Látod, ilyen nyári estét, ilyen- éji füzes tavakat, ezeket a finomrajzu világos éjszakákat, mindent, amit most ezekben szeletek, azt szerettem abban a kicsiben... Aztán úgy kihull belőlem. Már nem merek semmire sem akaszkodni.... — Hát ha katona már az ember, mért nem lettem valamikor Attila vagy Dzsingiszkán alatt katona. Tele volnék vad, kegyetlen keménységgel. Városok égnének köröttem és én összefont karokkal nézném. Koponyák ropognának a léptem alatt, mint a tojáshéjak és annál keményebben, vadabbul, részegen! — De igy, — igy!... Csak ezek a ronda férgek hagynák az embert. Mégis csak gyalázatos dolog igy elpusztulni. Dicső halálI Otthon majd mondják: szegénykét megették a tetveki... Még egy golyó Is — azt se tudom honnan jött. Vagy egy bűztől! Egyszerre feljön a számba a vér. Mint ha ezekre a férgekre sacherlint szórnak: Talán ez is vért hány?... ó, ó — pedig micsoda éjszaka van. Te Harangzúgás. Holnap temetjük, réquiem hullong a rögökre . . . Földdé lesz . . - Egyszer, egyszer én is . 8 testvérek leszünk mindörökre . . . Mécs László. Csillagok Irta: Wimberger Anna ma nem akarok aludni. így tele tüdővel, tele szemmel, no és most tele gyomorral... Te se aludj öreg. Majd nyomhatod a pillád eleget. — No ne félj, — az olasz nem nyomja le, akkoT is nyitva marad. — Hallod, hogy nevet a Sándor? Isznak. Isznak. Most vágta le az üveget a Bzamár. Holnap már talán ő lesz egy üres butilla ... Te, én mint gyerek annyit gondoltam a halálra. No nem hősködöm, most is. Igen, ha úgy egyedül vagyok néha és azt gondolom, most! — s úgy belém vág, mint egy rettenetes elhülő tragédia. Úgy érzem, egy szűk kelepcébe jutottam, szeretnék nekidülve kifesziteni valamit, itt ezt a nagy eget fölöttem, hogy meghasadjon és ki, kibújhassak a nagy fellélegző megkönnyebbüléssel magam mögött hagyjam ezt az egész esztelen rémületet. Néha úgy jön egy srapnell: lehunyom a szemem, csak kínba huzom az arcom 8 az ujjam hegyéig szalad a hidegség... Mint gyerek a nagyapám igen soká feküdt otthon nálunk, amig meghalt. Mindig arról beszéltek. Már akkor gondoltam: most nagyapa, aztán apa, aztán már én. Valahogy akkor ezt még úgy láttam: megyek egy kéklő hegy felé, a mögött a vár. De még igen messze van, még igen kék a hegy. Hát most már állunk rajta. — Aztán néztem a nagyapámat a koporsóban. Sárga volt, a keze a mellén összetéve Ó3 olyan idegen. Este az ágyban úgy feküdtem: mellemen a kezem, mozdulatlanul. Hát igy fogok én is... Aztán a padláslyukon kihajoltam, annyira, hogy már a gerincembe belevágott a zuhanás. Visszarántottam magam s a halántékomhoz kaptam. Ha most úgy lezuhantam volnál Hány gyerek játszik igy — próbálja, elgondolja. Hogy hordjuk magunkban! — Kicsi csira, aztán csak, nő, nő és végre — megette, elvitte... Hirtelen elhallgatott a száján valami finom kis tétova mosollyal. Éppen a feje felett egy kis zöld csillag vibrált, arra nézett fél. Az árokból néha nevetést hallott. Pali mellette lassan le-i hunyta a szemét. — No, öreg, ne aludj, — rángatta meg. Valami belső nyugtalanság beszéltette. — No de hát mit akarsz? A halálról akarod végig filozofálni az éjszakát? Már nincs rajta sok filozofálni való! lm"© nézett tovább az égre. A melle tele volt szavakkal, beszéddel. Nehéz volt tőle. Kicsit elfordult a pajtásától és tovább nézett felfelé. Csillagok. Csillagok itt, csillagok ott, csillagok mindenütt az egész égen. Ott feszülnek a nagy csillagképek, ott színesek, nagyok és közöttük, ahogy nézte, millió és millió picinyke fénylő pont. Egy kicsi üres hely sincs az egész nagy égen. Aztán hulltak. Egy kicsi — röviden. Aztán egy végigszántva az eget, ott a fenyvesek mögött tűnt le. Városi fiú lévén, még nem igen nézte igy hanyatt az eget. Hirtelen felült. Az ajka megrándult, amint a meginduló beszédet visszagyürte. Pali mellette háton fekve elszunditott. Valami öntudatlan harag szállt fel benne iránta, amig nézte. A hold elöntötte az arcát. Olyan mint régen gimnazista korában — gondolta. Gyerekszáju és komoly. Milyen más, mint én. És pajtása erős pofacsontja, kerek, kemény feje és nedves, félig- nyitott szája iránt valami gyűlölködést érzett. Elfordult Körülfogta karjaival a térdét és nézett az éjszakába. Itt is, ott is kicsi ezüst fények vibráltak. A csendből hangok jöttek, jobbra a fenyvesből illatosán áradt a meleg és lassan megtelt az éjszaka élettel. Éji pillék érintették a homlokát, bogárkák jöttek, ezüstfehéren a holdfényben és rászálltak mozdulatlan kezére. Minél mélyebben járt az éjszaka, annál hangosabban cirpog- tak a tücskök. Mintha finom ezüst szálak hullottak volna folyton permetezve a csillagokbóL Visszadülve, soká nézte az eget. Lassan most egy könnyű kis felhő jött úszva, egészen áttetsző volt s a csillagok mind átragyogtak rajta. Milyen közel volt a felhő s milyen messze a csillagok. Hogy reszketnek, hogy mennek. Egyszerre olyan egyedül volt itt a nagy ég alatt. Minél tovább nézte, annál nagyobb lett az égbolt. Mintha már nem itt, a pajtása mellett feküdne elnyúlva, mintha most felemelve, a csillagtérbe feküdne..« Milyen egyedül... A végtelenbe kilökött picinyke térség lebeg most az ég alatt és azon csak ő. A föld összezsugorodott, egész picinyke, most csak a nagy-nagy ég van. Hogyan?... Felállt Kicsit szédülve nézett körül a közelségeken a mérhetetlenség után. Alit a nagy nyári ég alatt t a lelkében valami nagyon halkan, finoman zendült. Valaki suttogott a füle mélyén. Valami kérdezett. Hogyan?... A pajtás, a háború, meghalás és otthoni vidék és szerelem?... Egy kicsike darab kiszakadt a földből és ő most azon úszik messze, messze a csillagok alatt?... És talán mindegy, hogyan éltem, hogy komisz voltam, hogy öltem, hogy nem szerettem?---- Talán?... Da ha ezt, ezt ha nem érzem?... Talán?... Ezt az éjszakát követő harmadik napon halt meg. Csak szaladtak a mezőn lefelé, mikor mellbevágta valami. Megállt, aztán le kellett ülnie, olyan nagy melegség jött fel benne... Mikor felébredt, halvány alkonyt ég volt felette e a horizont szélén messze, messze az a zöld kis csillag vibrált. Mintha integetne, — gondölta. Aztán nagy sötét alakok is álltak soká ott a horizont szélén. Azok i* Integettek. Egyik felnyúlt az égre és on-
