Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-10 / 255. (1293.) szám
1926 november 10, szerda. HBnB25C*íSi». *fed Mi közük a csendöröknek ai áiSasupoigárfági kérvényekhez? Törvényellenes belügyminiszteri utasítás a Szent-Ivány—Dérer-íéle állampolgársági törvényhez — Az alkotmánytörvény megállap itja az álampolgárság elnyeréséért beadott kérvények pontos ügykezelését — A inagy ar nemzeti párt interpellációt ad be a csendőri indiszkréció rendszere ellen Szerkesztőségünkhöz és pártunk titkárságaihoz egvre-másra érkeznek olyértelmü panaszok, hogy a nagymegyei hivatalok az oda benyújtott állampolgársági kérvényeket a rendőrséghez, illetve a csendőrséghez teszik át véleményezés végett, noaa a Szent-Ivány Dérer féle alkotmánytörvény a legszabatosabban elő írja a hatóságok részéről tanúsítandó eljárást. Ennek az eljárásnak a leirása olyan részletes, hogy annak idején a belügyminisztérium illetékes osztályának főnöke is úgy nyilatkozott, hogy végrehajtási utasítás kiadása teljesen fölösleges. Ennek ellenére számos oldalról nyilvánult meg az óhaj, hogy a belügyminisztérium rendelettel állapítsa meg azt, vájjon az uj állampolgársági törvény támaszt-e jogigényt az állampolgárságra vagy nem. A végrehajtási rendelet azonban egyre késett, ehelyett egy utasítást adott ki a belügyminisztérium az alárendelt hatóságokhoz, amely megállapítja ugyan, hogy a törvény jogigényt biztosit, másrészt azonban olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek teljesen ellenkeznek a törvény szellemével s amelyekben megtaláljuk a magyarázatát annak, hogy miért küldik a zsupánt hivatalok a kérvényeket a rendőrséghez ,,véleményezés“ végett. A nagyjelentőségű belügyminiszteri utasítást az alábbiakban teljes terjedelmében ismertetjük. „A csehszlovák állampolgárság medadására vonatkozó igény. A belügyminisztériumnak 1926. augusztus 7-én kelt, 52.578—21. számú körrendeleté. A törvények és rendeletek gyűjteményének hetvenedik füzetében 152. szám alatt van kihirdetve az 1926. julius 1-én kelt alkotmánytörvény egyes személyek állampolgárságának a megadásáról. Eme törvény szerint jogigényük van a csehszlovák állampolgárság megadására azoknak a volt magyar állampolgároknak, akik 1910. január elseje előtt legalább négy évig laktak megszakítás nélkül Szlovenszkó vagy Ruszinszkó valamely községében s akik azóta is megszakítás nélkül laknak a köztársaság területén, ha időközben más állampolgárságot nem szereztek, vagy ha a törvény első paragrafusának harmadik bekezdésében felsorolt kizáró okok nem forognak fenn. Miután az. állampolgárság a törvény negyedik paragrafusa értelmében megadottnak tekintetik akkor, ha a belügyminisztérium a kérvény beadása napjától számított két éven belül nem hoz arról döntést, a beadott kérvényekről a legpontosabb nyilvántartást kell vezetni. Aa állampolgárságnak az említett törvény alapján való elintézésének sürgőssége érdekében a törvény negyedik paragrafusa pontosan előírja azt, hogy a kérvénynek mit kell tartalmaznia, továbbá azt, hogy a zsupáni hivatal a szabályszerűen felszerelt kérvényt a belügyminisztériumhoz haladéktalanul beterjeszteni köteles, vagy ha a kérvény nem teljes, úgy határidő megállapításával azt a félnek kiegészítés végett visszaadni köteles. A belügyminisztérium felhívja az alárendelt hatóságokat, hogy az állampolgárság iránti kérelmeket alaposan és haladéktalanul tanulmányozzák át 3 mindenek előtt azt állapítsák meg, hogy a kérviny az említett törvény alapján igényli-e az állampolgárságot. Az adott esetben az iktatószám mellett piros tintával ez a jel Írandó: ,,ig-' iy“. Ezután a csatolt minta szerint jegyzéket kell készíteni a kérelemről s azt két példányban a kérvényhez csatolni. Ha a kérvény az összes törvényes kellékeknek megfelel, akkor az elsőfokú közigazgatási hatósághoz kell azt áttenni azzal a felhívással, hogy ez meghatározott időn belül tegyen jelentést a kérvényezőről, nevezetesen annak családi, vagyoni és kereseti viszonyodról, való,mini politikai szempontból s a kérvényező nemzetiségéről, végül tegyen javaslatot az iránt, hogy a csehszlovák államvolgárság megadásáért milyen nagy illetéket kellene kivetni. Ezután az iratokat a belügyminisztériumhoz kell áttenni. Ha a kérvény nem felel meg a negyedik paragrafus második bekezdése a (—h) pontjaiban foglalt követelményeknek, úgy azt a félnek viszéo legenyhébb $ czo/oládá < hashajtó i FHIorakas: 1 VIfis Rák Virü1' i Bratislava 1 így toboz ár a 3 6CKB. < sza kell adni azzal, hogy megfelelő határidőn belül kérelmét — most már kiegészítve — újból terjessze elő. Ha a fél a kitűzött határidőn belül újból beadja a kérelmet, úgy azt az elsőfokú közigazgatási hatósághoz kell áttenni a fentebb említett jelentés megtevése céljából. Ha a fél a határidőre nem adja be újból a kérvényt, úgy ez annak tekintendő, hogy a kérelmétől elállóit; az ilyen eseteket a belügyminisztériumn-adt kell jelenteni. A határidők könnyű ellenőrzése céljából a hiányos kérvényeket mindig közvetlenül — más hatóságok igénybevétele nélkül — kell visz- szakézbesiteni. A visszavont kérvény természetesen az első paragrafusban meghatározott időn belül megújítható. Ha ez megtörténik, úgy a Páris, november. Ilyen még nem volt sok, mint ez a csontos vénasszony, Marié Lefebvre, akit most h lálraitéltek Douaiban. El van rajzolva ez a figura. Mozi, dráma, regény nem mer ilyet kitalálni. Az élet néha olyan csodálatosan irodalmi, ahogy az irodalom soha nem is mer lenni. S a „solitude" drámájának tudósításait olvasva, fölhördül a sajtó, a napilapok psy- chologusai és a folyóiratok államügyészei és izgatottan kiáltják: mégis bonyolult állatok vagyunk, műiden civilizáción keresztül át- és átfüíve valami robbanékony és rendkívül veszélyes ősanyaggal, ami néha explodál és az explozió fényénél egy civilizált társadalom, freudistákkal és államügyésszel az élén, fe- jétfogva hőköl vissza a jelenség elől: „c'est un monstre" — ordította maga a védőügyvéd s Marié Lefebvre megy a vérpadra. Ki ez a szörnyeteg? Csak óvatosan, sorjában szabad nyúlni hozzá, mert kömr karrikatura lesz belőle. A szörnyeteg egy anyós. Az anyósok anyósa, a hárpiák hárpiája, a vicclapok véres megelevenedése. Ez az anyós nem ismert tréfát. Anyósi hivatását halálos komolyan fogta fel. A szekatúrában odáig ment, hogy gyilkolt. Hatvanéves korában gyilkolt, legyilkolta a menyét, akit gyűlölt, minden poklokon és és minden vérpadon keresztül. Miért? Rossz asszony volt? Szegényesen jött a házasságba? Pazarolt? Megcsalta a férjét? Semmi nem áll, Antoinette Mulle milliókat hozott a házasságba, fiatal, csinos, szelíd asszony volt, aki imádta a férjét. Mikor meggyilkolták, áldott állapotban volt s a gyilkos anyós tudta ezt. Nem akarta, hogy fiának gyermekét a gyűlölt „idegen nő" szülje meg. Nem akarta ezt a házasságot. Más házasságot akart a fiának. Talán egy millióval többet, vagy öregebb, vagy fiatala asszonyt akart. Talán csak az kergette ebbe a félőrült gyűlöletbe, hogy a fia, ez a bábu, André Lefebvre, jegyző Liliében, egyszer életében maga választott, hogy cselekedni mert Meg kell nézni Lefebvre asszony fotográfiáját. Fekete, csontos, sárga burzsoá-asszory. Vidéki nagyasszony. Félig paraszt még, félig parvenü. Ő maga is gazdag, dúsgazdag s egy életen át parancsolt, kegyetlenül, keményen, a vidéki házban, a férjnek, a szánalmas fiúnak, az egész rokonságnak. Az a garast a fogához verő francia asszonytipus ez, aki úgy áll egy család, egész generációk életének centrumában1, mint egy hatalmas pihe minden az ő vállán nyugszik, ő őrzi a vagyont, ő házasít ki, az ő tudta nélkül nem fogy el egy darab kockacukor a házban, nem adnak ki mosásba egy zsebkendőt, a férj nem köthet beleegyezése nélkül egy üzletet, a fiú felnőtt férfi korában is hipnotizál tan lesi az anyja szavát. Apró, szúrós vénasszony-sze- mével mint valami kigyóbüvölő, megbénítja a környezetében élők cselekvési szabadságát, nincs más, csak ő, nem parancsol, nem intézkedik más, csak ő. Gyomorbajos s százezreket költött el betegsége gyógyítására, < mióta a [egyházban van megtiltja, hogy kiv" ről hozzarak neki kosztot, mert tudja, hogy halálra fogják Ítélni s most egyszerre ebben is spórolni kezd — nem érdemes már erre a rövid időre pénzt adni ki a jobb kosztra, a [egyházban is fogához veri a garast s mikor felajánlják neki, hogy saját költségére | diszkréten fiakkerben szállítják majd a bör- íönből a bírósági tárgyalásokra, megkérdi a fjakiker árát, fe'báborodottan utasítja el az ajánlatot s inkább választja a fegyencek r csoa kocsiját, ami nem kerül pénzébe a amit megújított kérelmet uj kérelem gyanánt kell kezelni. önmagától értetődik, hogy ha a fél a kérvényben előadottakat közokiratokkal (hitelt érdemlő iratokkal) nem igazolja, hanem ezek helyett bizonyítási eszközöket indítványoz, amelyeket a hatóságnak kell felhasználnia, a bizonyítási eljárást a hatóság a lehető legsürgősebben lefolytatni köteles, mégpedig a kérvénynek a belügyminisztériumhoz való beterjesztése előtt. Mindadd:g az ideig, amig a belügyminisztérium nem határozott érdemlegesen az állampolgárságra való igényről, az esetleg később pótlólag beadott kérvényeket is sürgősen kell kezelni, illetve intézni s az áttekintés érdekében valamennyi beadványt az „igény" jellel megjegyezni. A belügyminiszteri utasítás végül a hatóságok által készítendő „kimutatás" mintáját közli. Értesüléseink szerint a magyar nemzeti párt törvényhozói sürgős interpellációt intéznek, a belügyminisztériumhoz az ismertetett utasításnak ama részére vonatkozólag, amely szerint a belügyminisztérium teljesen indokolatlanul, sőt a törvény intenciójával szemben a kérelmező magánviszonyait kutatja. ordítozva és a fejét követelve kisér az utcákon a feldühödött tömeg. Ennek a nőnek, ennek a pernek vannak részletei, amiket nem lehet elfelejteni, álmodik velük az ember. Másfélesztendeje, hogy megölte a menyét. A fiú egy siralmas báb. A férj, akinek megölték a feleségét, reszketve ül a tárgyalóteremben gyilkos anyja tekintete előtt, a szája reszket, nem mer válaszolni anélkül, bog}7 előbb ne várja be az anyja jóváhagyó fejbó- lintását Antoinette Mulle és André Lefebvre házassága boldogan indult. Gazdagok voltak és fiatalok, a férfi szép állásban, anyagilag függetlenek mindketten. A tárgyaláson a gyilkos anyós nem tudta megindokolni a tettét. Könyörögnek neki, mondja meg, miért ölt, — a bíráknak „minősítés" kellene, valami, amit meg tudnak fogni, amit beilleszthetnek a törvénykönyvbe. Marié Lefebvre a fejét rázza. Csak ennyit tud felelni: megöltem, mert gyűlöltem, mert meg kellett ölnöm. De miért? Csodálkozva néz körül. Nem értik? Gyűlölte. Ez az asszony tudott gyűlölni, hisztéria nélkül, alaposan, szívósan, engesztelhetetlenül. Az isten tudja, mit gyűlölt abban a fiatal teremtésben ilyen halálosan. Talán a fiatalságát. Talán az egészségét Talán a valamivel több vagyont Talán a szépségét. Talán, de csak nagyon talán, féltékenykedett a fiára, aki végeredményben a házasság után is jobban függött az anyjától, mint a feleségétől. Akad ezer talán, de egyik se válasz. Mik robbantak ki ezen a tárgyaláson, micsoda gombostű-fájdalmai egy életnek: elsőzott rántások, stoppolatlan ágynemű, tiz krajcárral túlzott borravalók, egy uj kalap, amit az áldozat múlhatatlan szükség nélkül vásárolt, a nászút első osztályú vasúti jegye, amit Mar1 Lefebvre helytelenített, — minden sző vitriol- csöpp, ami ennek a tragikus sárkánynak az ajkáról elröppent. A menyét soha másként nem szólította, mint „Madame . . .“ M' buggyantak föl ezen a tárgyaláson, micsoda gennyes kelevér.yei egy polgári életnek, ambícióknak, féltékenységnek, kapzsiságnak, mind az a lélekzetelállitó hidegsége az életnek, ami dehogy is áll minden francia családra, de ami sehol nem süvölthet olyan jeges lehelettel egy család szobáiban, mint ott, ahol franciák élnek . . . Micsoda józan életek ezek! Mennyire francia ez a nagy kivétel, ez a Marié Lefebvre, ami jó benne és francia, ami megdöbbentő. Ez a hideg szenvedély a francia benne. Ez az ökonomikus vérszomjasság. Ez a józan, önfegyelmezett kegyetlenség. Ez a józanul vad és megszállott családi ösztön, aminek a tónusa az, hogy a közeli rokonok is magázzák egymást, ami nem ismer irgalmat a család érdekeiben, pénz, szív, tekintély kérdéseiben. Van valami egy uzsorásból ebben a nőben és van a tettében valami egy nagy szenvedély hideg tiszta • ból. Gyilkolt, mert gyűlölt. Talán gyilkolt volna, ha szeretett volna. A végtelenben, a mindennapok psychologiáján túl, összehajla- nak ezek a végletek. A társadalom vérpadra küldi, mert bűnös. A természet itélőszéke fölmenti. Az emberi szív, vagy amit mi annak hiszünk, elitéli, de van egy felsők rurna az emberi Ítélőképességnek, az a titokzatos szerv, vagy ösztön, amit a tudat már nem bir kontrollálni s ahonnan életünk elhatározó tetteinek parancsát diktálja egy közönyös erő s ez a fórum a tudat alatt fölmentené. Négy orvos vitatkozott az esküdtek előtt hogy bolond-e Marié Lefebvre? Kettőt n vedelem állított, kettőt a vád. A vádlott jelenlétében vitatkoztak egymás hajában feküdtek, kettő megesküdött, hogy bolond, kettő megesküdött, hogy épelméjű. A vádlott hallgatta őket és hallgatott A gyilkosság elkövetésének percétől valami nagy nyugalom szállott erre az asszonyra. Megtalálták naplóját, leveleit. Ha volt valaha előre megfontolt szándék, akkor Marié Lefebvre tette azzal készült. Micsoda végtelenség vagy emberi lélek! A napló beszámol az álmatlan éjszakákról, a gyűlölet első álmatlan éjszakáiról, „ügy gyűlölöm, — írja egy helyen — hogy elfelejtem a gyomorfájdalmaimat a gyűlölettől, ha reá gondolok." Más helyen: „ Meg tudnám ölni . . .“ Aztán: „Arról álmodtam, hogy megöltem. Azt álmodtam, hogy megfojtottam és a vizbe dobtam ... Ha ezt álmodom, utána nyugodtan tudok tovább aludni." De egy, két esztendeig nem bir aludni, hideglelősen alszik éjjelenként néhány órát, a képzet mindig visszatér. Nincs más útja, szinte alázatosan megy gyilkolni, mint aki megfelebbez- hetetlen parancsot teljesít. Mélyen, bigottan vallásos különben. A „bon Dieu" minden v veiében visszatér. Hivatkozik Reá, Eléje terjeszti tetteit. S,mikor megtudja, hogy a gyü- lölt lény anya fesz, nem habozik tovább. Sétakocsizásra mennek hármasban. A fiú vezeti az autót, ősz van. „Hajts a „Solitude" felé" (elhagyott ut visz arra Lilié mellett) — parancsolja az anya. És mikor az erdőbe érsek, előrántja a revolvert és nyugodt célzással agyonlövi az „idegen nőt" . . . A fiú íel- ordit a kormánykeréknél: „Anyám, mit tett?, Ezért bűnhődnie kell ..." — „Akkor tértem iragamh..z‘ -- vallja később a tárgyaláson. S ettől a pillanattól csodálatosan megnyugszik. A jajveszékelő fiúnak megparancsolja, hogy hajtson vissza a városba, a csend- őrség elé. Önként jelentkezik. A haldokló Antoniette-t kórházba kíséri a fiu's minden gondja, hogy lehúzzák a haldokló fiatal asz- szony uj járói az értékes brilliánsgyürüt, mert „elveszhet a zűrzavarban" . . . Vadállat? Gazember? Nem, egyetemet végzett, finom, kulturált európai ember. Jegyző ... Az anya szótlanul megy a fogházba. Néhány hét múlva levelet ir a családjának. „Kézeljétek, megjött az álmom . . . Kitünően alszom és a gyomrom se kínoz . . .“ Az esküdtszék halálos Ítéletét hangtalanul, meglepődés nélkül fogadta. Semmi nem érdekli már, jól alszik, jól eszik. Annak az embernek a nyugalmával megy a vérpadra, aki elvégezte a dolgát ebben az életben. A „bon Dieu" szárdékai kifürkészhetetlenek, Marié Lefebvre meghajtja a fejét s megköry- nyebült szívvel, buzgón és őszintén imádkozik. A lelkiismerete tiszta, megtette családjával szemben azt, amivel legjobb hite szerint tartozott. Pozsony város zsídópárti tanácsosa és a Slovensky Henrik Hogyan jutott a Slovenská Matica ezer koronához? Pozsony november 9. (Saját tudósitónktól.) Pozsony város képviselőtestületének hétfői rendes közgyűlésén érdekes incidens játszódott le. Napirend előtt felszólalt Sípos Leó dr. zsidópárti képviselőtestületi tag, városi tanácsos és előadta, hogy a Slovensky Dennik szombati számában éles támadást intézett Pozsony város vezetősége ellen, mert ez négytagú küldöttséget akar meneszteni Prágába Englis pénzügyminiszterhez a város adóterheinek könnyítése érdekében. A bizottság tagjaiul a tanács Sípos Leó dr.-t, a kommunista Singer Jenőt, továbbá Neuman Ferenc és Jarábek Rezső keresztényszocialista képiselőtestületi tagokat jelölte ki. A delegátusok harmadosztályú vasúti jegyet és Ill-ad osztályú hálófülkét számítottak fel, hogy a várost nagy költség ne terhelje és igy fejenként hétszáz (700) koronát utaltak ki számukraA Siov. Dennik mégis megtámadta ezért a várost — mondotta Sípos Leó dr. — „Cionista-kommunista gazdálkodás a városnál" cimü cikkében . . . Jarabek Rezső itt közbekiált: — Melyik volt az Smierblatt? Sípos dr.: Az a Slovensky Dennik, amely a népek egyenjogúságáról és a nemzetségi békéről, szeret cikkezni. Hogy a Dennik lássa, milyen is a cionista gazdálkodás, a 700 koronát megtoldva az én 300 koronámmal ezennel a Slov. Maticának ajándékozom. (Odamegy az elnöklő Okáuik polgármesterhez és asztalára teszi az ezer koronát. A Slov. Dennik jelenvolt városházi rovatvezet je pirulva feszeng a heéyém A csehszlovák városi képviselőtestületi taeoknt is láthatóan kellemet1 énül érirti a do'og.) A kis incidens után áttérlek a tárgysorozatra. PÁRISI NAPLÓ írja Márai Sándor Lefebvre
