Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-09 / 254. (1292.) szám

1926 november 9, kedd. 3 ’-^wmiuiimwUtoiiiiwnf.iBiii hm'mízjwü Novemberi tavaszkodás Néhány vigée és helybe induló cselédbe di- dergett a vadszőllős, kis átszálló állomás perrón­ján, vonatindulásra váró türelmetlenséggel... Az étterem felnyíló ajtajában megjelent egy fiatal lány, kilépett melegre pirult arccal a tea- gőzös, sörszagu szobából, szemlélődő, komoly szemmel nézett körül a várakozó utasok sorján, aztán megindult sétálón a kurta perrónon. Percek múlva, igyekvő mozgással egy öreg- vr lépett elő az étteremből. Kinn megállt s a két sziirkésbarna szemével kémkedően, pillogva vé- gigröpdösött a perron csikján. Aztán megállt a pillantása, mint célba,futott kisfiúk fürge lába és elmosolyodott enyhén a deresedő bajusza alatt .... Az öregur a lányt kereste. A kislányt, a fénylöszemü, puhabőrü idegen gyereket, akit még nem is ismer, csak megismerni vágyik. A lány karcsún, komolyan, kemény léptekkel elsétált az öregur előtt. Rá se nézett, gondolkodón bámult maga elé. Az öregur utána lépdelt. Lassacskán, lopó- zón, tettetett közönnyel. Inkább kedves volt Így, mint groteszk, ez a hatvanasban járó öreg diák, a puha, zöld, urias utiköpenyében, ahogy felvil­lanó fiatalkodással sompolygott az idegen lány nyomába, ismerkedő kedvvel... Nem ment A lány néha felnézett rá, tiszta szemmel, egyszerűen, a bácsi melegre gyultan, vibráló pillákkal, lelkesülten. Semmi több. Tovább sétáltak mind a ketten...----------­'A perrónon boldog mozdulással feltápaszkodtak a didergő cselédek, a vigécek hónuk alá kapták készülődön az aktatáskát: sistergő, pöfékelő za­jongással befutott a várva-várt vonat. A megynyitott folyosóról igyekvő menéssel a kocsik felé szivárgott az utasok csoportja. A lány legelöl. Látszott, hogy siet nagyon, kelletlen arccal, mintha menekülne az öregur kisérő te­kintete elől. A kupéban egymás mellé ülünk. A kislány, meg én. Egyedül vagyunk, csak egy olvasó diák a sarokban, csend és néhány ritkuló nappászma vetődik át az ablakok között és beleszur a lány hajába, mint valami cifra fésű... Egyszercsak, kinn a folyosóról lassan, kém­lelőn rávetődik egy arc az ajtó üveglapjára. Az öreg űré. Megpillantja a kislányt, aztán belép földerülő szemmel és leül. Szemben a lánnyal. És nézi, nézi, a lábát, a szemét, a gödröcskét a puha arcon. Késóuo szinesfedelü, groteszk-rajzu füzetet húz elő a zsebéből, n lap fején dülöngő részeg betűkkel piroslik fel a cim: „Die Liebe“. A bácsi elolvas egy-egy szakaszt, élvezkedö lassúsággal, aztán „véletlenül“ megint felnéz a ■lányra, meleg, barátkozó szemmel. Pillanatról pillanatra látszik, ahogy egyre belejön a daliás hóditó szerepébe. Talán el is fe­lejti a hatvan évét, ami megbuvik az arc idö- véste sáncaiban és a szemét fényesre csiholja a fomorkant, késői vágy, fényesre, sugarasra, csen­des melegüre... — ... „Édes szőllöt tessék!"... A fülke ajtajában kínáló kedvességgel meg­áll egy gyümölcsös lány. Az öregur felszökik könnyedén a helyéről, válogat a staniclik között, fizet, gáláns, odasem- néző gesztussal, aztán csücsörített szájjal nekilát egy hamvas fürtnek. A szeme közben folyton a lányon, úgyszólván minden bogyónál feléje les, mintha mondaná: — ...nem akarsz, kedves? Pedig úgy adnék belőle. Odaadnám az egészet. Akár egy egész szőllőhegyet... Persze, nem mondja. Nem lehet. Hisz‘ benn vagyunk, a diák, meg én, no meg a lány is hi­degen és közömbösen néz ki az ablakon legtöbb­ször s csak olykor néz fel és ajándékoz az öreg­nek egy-egy derűs pillantást. A fülke lassan fülledtre melegszik és édes gyümölcsszag émelyedik fel a levegőbe. Ülünk a hódító, bágyadt csendben és ráfeledkezünk a felvillanó gondolatainkra ... A hallgatásunkból hirtelen, csendoszlatón fel­ver valami idegen hang. Horkolás ... Odanézek. A bácsi horkol, lebiggyedt szájjal, ölbehuzott ke­zekkel A hunyott szeme alatt petyhüdten, zacs­kóson fityeg a bőr, a szája köré éles öregráncot formál kajánul az alvás és a feje bólogatóan, groteszkül billeg jobbra-balra. Nézem az öregurat valami csendes szomorú­sággal. Olyan más most. A hódítani akaró férfi könnyed tartását roskatagra verte az álom, a „Liebe“ lehullt a földre az öléből és a mosolygó szája idétlen hangokat gargalizál óvhatatlanul bele a fülke csendjébe ... A kislány is nézi. Üdén, kedvesen, rábámuló, kicsit kárörvendő szemmel mosolyog is, ahogy a himoáló fejet, fel-felnyiló, ’mmályos szemeket nézi, a gavallérját, aki percekkel előbb még pec­kesen, hetyke tartással mosolygott rá. A vonat csendesen lassít és az ablakon hir­telen feltűnik a város. A fülkében meglódul a készülődő mozgás, kinn füttyszó hasit a levegőbe, lábak csosszannak, kofferek zörögnek, sürüdik a lárma, neki ütődik az álom burkának és az édes odafeledkezés hamarosan kiugrál az öregur fel­nyílt szemein. A bácsi felfigyel elnehezült fejjel, homályos pillantással. Eszébe jut a kislány. Körülnéz... A lány ott áll már az ajtóban, leszállásra ké­szen. De lopva, félszemmel még visszanéz és az öregur magáraebredten egy gúnyos és huncut kis szikrát lát feléje villanni a fényes iükrü szemből . . . Lassan, szégycnkezöen felállt, öreguras, ügyelten lápászkod ássál és behúzott nyakkal, meoverlen kiódalgolt a másik ajtón... Nagy Mici. Vass és KlebaSsberg miniszterek közeli választást Jósolnak Dróhr Imre az uj népjóléti államtitkár — Vass beszéde Dréhr enyingi beszámolóján Budapesti szerkesztőségünk ielenti tele­fonon: A hivatalos lap vasárnapi száma köz­li. hogy Dréhr Imre nemzetgyűlési képviselőt a kormányzó a népjóléti és munkaügyi minisztérium államtitkárává nevezte ki. Dréhr Imre közismerten elsőrangú pénzügyi szaktekintély, aki tevékeny részt vett Ma­gyarország szanálása és pénzügyi újjáépítése munkájában. 1922-ben magyar királyi kincs- taxi főtanácsos lett, maid a népjóléti és mun­kaügyi tárca iavaslatainak és költségvetésé­nek állandó előadója volt és e minisztérium közegészségügyi és szociálpolitikai feladatai terén értékes munkásságot fejtett ki. A test­nevelés terén is mint a Magyar Labdarugó Szövetség elnöke előkelő szerepet tölt be. Dréhr Imre, mint az enyingi kerület képviselője, Enyingen tegnap tartott beszá­molót. A gyűlésre Vass József dr. népjóléti miniszter is lekisérte, aki beszédében ez al­kalommal is a társadalmi és felekezeti béke szükségességét hangsúlyozta. — Nékem mindenki kedves, aki a nem­zetért dolgozik, — mondotta Vass, — legyen az bármely felekezethez. vagy társadalmi osz­tályhoz tartozó. A nemzetépitő munkában mindenkinek kezére szüksége van a kis Ma­gyarországnak. A népjólét terén még sok tennivaló van. Kevés az iskola, a kórház és az orvos és a munka annál több. A Bethlcn- kormány Magyarország gazdasági és közegész­ségügyi jólétét tűzte ki céljául. A felesleges alkotmányos viták csak őrlik a nemzet ere­jét. A kormány nem akarja az ellenzéket ki­irtani, mert az ellenzékre és kritikára szük­ség van. Csak a szélsőnek ellen küzd és nem akarja azt, hogy a kommunizmus be­szennyezze a ma>gyar parlament életét. Ha más némzet parlamentje helyt is adott a kommunista képviseletnek, azok a magyar nemzetgyűlésbe sohasem juthatnak be. Este a miniszter és államtitkár tisztele­tére bankett volt1. Hosszú unszolásra ^ áss miniszter itt is felszólalt. — Sohasem szoktam húzódni a beszéd­től. — mondotta. — de tény, hogy Magyarország erős választásoknak néz elébe s igv a hangommal takarékoskodni kell. Va­ló az, hogy a legközelebbi időben tényleg megtörténnek a nemzetgyűlési választások. Júniusig okvetlen uj választás lesz Budapest, nov. 8. Budapesti szerkesztő­ségünk jelenti telefonon: Klebelsberg Kuno gróf miniszter hírlapírók előtt kijelentette, hogy a választások terminusára nézve biztos időpontot mondani még nem tud. Annyi azonban már bizonyos, hogy mandátummeg- hosszabbitásról szó sem lehet és a nemzet- gyűlési választásokat legkésőbb a jövő év júniusáig okvetlen megtartják. Valószínű azonban, hogy a választásokra ez időpontnál sokkal előbb sor kerül. Ma befejezik a főrendiházi javaslat általános vitáját A felsőházi javaslat általános vitája be­fejezéséhez közeledik. A szociáldemokraták­nak még négy szónoka vesz részt a vitában, akik ma el is mondják beszédeiket. Az ellen­zék részéről többen nem is kívánnak részt venni az általános vitában. Az ellenzéki taktika e hirtelen megvál­tozásának oka azokban a hírekben rejlik, amelyek a közeli házfeloszlatás­ról és a választásokról szólnak. Az ellenzéket a választási hirek rendkívül idegesítik. A Dunabizottság francia tagja belefult Pozsonyban a Dunába Jean Miliőt főmérnök tragédiája egy francia hajó át­vizsgálásánál — A hajóralépés pillanatában megbotlott és a pontonról a folyóba zuhant — Miliőt esése közben a francia hajó kapitányát majdnem magával rántotta Pozsony, november 8. (Pozsonyi tudósitónk telefonjelentése.) A Nemzetközi Dunabizottság Kempelen-Far- kas-utcai palotáját félárbocra engedett fehér- kék-febér és fekete lobogó gyászt hirdet. A palota folyosóin hangtalanul gyülekeznek a bi­zottság gyászba öltözött tagjai, akik a szom­baton este tragikusan elhunyt Jean Miliőt, a Nemzetközi Dunabizottság francia tagja em­lékének szentelt rekviemre készülnek. Szombaton este híre terjedt, hogy a Nemzetközi Dunabizottság egyik tagja a téli kikötőnél belefulladt a Dunába. A másnap reggeli lapok azután csak rövid tu­dósításban adtak hirt arról, hogy Jean Miliőt 48 éves párisi születésű főmérnök, a Francia Folyamhajózási r. t. helyetteselnöke, a Du bizottsághoz kiküldött francia szakértő a po­zsonyi téli kikötőben egy pontonról belezu­hant a Dunába és eltűnt a vizben. Miliőt há­rom év óta működik a Duna bizottságnál és csak az egyes ülésekre szokott Páriából Po­zsonyba érkezni. Most október 31.-én jött is­mét a Dunabizottság ülésére és a Carlton szállóban szállt meg. Magas képzettségű, jó megjelenésű férfiú volt, aki Pozsonyban va időzése alatt állandóan Röttig francia konzul társaságában tartózkodott. A tragikus baleset is a konzul jelenlétében történt. A szerencsétlenségről a következő rész­leteket sikerült megtudnunk. Szombaton dél­után érkezett meg Komáromból a Francé ne­vű francia vontategőzös, amely a pozsonyi téli kikötőben horgonyt vetett, hogy másnap Pozsonyban 30.000 kilogram szenet vegyen fel. A hajó a 10. raktár közelében tartózk dott, amelyhez a Csehszlovák Dunagőzhajő- zási Társaság hármas számú 60 centiméteres szélességű korláttal elzárt pontonja vezet. A Pozsonyba érkező francia hajók felül­vizsgálása Jean Miliőt hatáskörébe tartozott, aki szombaton is ennek a kötelességének akart eleget tenni. Millott Charles Röttig konzul kíséretében este hét órakor érkezett meg a, kikötőbe, amelyet már teljes sötétség borított. | A hajó kapitánya tiszteletteljesen meg is je­gyezte, hogy a vizsgálatot ráértek volna hol­nap is megtartani. Millott azonban kijelen­tette, hogy vasárnap sürgős ügyben Bécsbe kell utaznia és ezért határozta el a esti vizsgálatot A vámőri előírások szerint az idegen ha­jókra először a csehszlovák pénzügyőrség kiküldöttje léphet annak a megvizsgálására, hogy a hajó nem visz-e magával csempész­árukat. Röttig konzul a pénzügyőrrel a pontonon megindult a hajó felé, őket követte Miliőt és a kapitány. A kinemvilágitott pontonon a ka­pitány kézen fogva vezette Millotot Közvetlenül a hajó bejárata előtt Millott megcsúszott és a korláton át belezuhant a Dunába, ahol azonnal alámerült. Millott különben jó üsző volt, de az esés közben vagy szivszélhüdést kaphatott, vagy pedig fejét beleüthette a hajó testébe, mert azonnal eltűnt. A hajó legénysége csákányok­kal és merítő lapátokkal rögtön kutatást kez­dett a hajó alatt és a raktár környékén, é Millott holttestére sem szombaton este, sem pedig vasárnap rá nem bukkantak. A pozso­nyi rendőrség a szerencsétlenségről távirati­lag értesítette a 48 dunamelletti községet egé­szen Budapestig, amelynek leadta a vizbefult Millott személyleirását is. Millott sötét-kék öltönyt és sárga felöltőt viselt. A vizsgálatot a szerencsétlenség okának kiderítésére még tegnap lefolytatták. A szemtanuk szerint Millott a meredek pontonon félrelépett és esésében a kapi­tányt is csaknem magával rántotta. A szerencsétlenségről Millott Párisban tartózkodó feleségét táviratilag értesítették és a francia halálhajó ma délelőtt félárbocra engedett lobogóval folytatta útját Becs felé. xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténe­tek, ára csak 12 korona. Megrendelhető la­punk könyvosztályában. ns.rmj A legszebb karácsonyi ajándék a bármely nagyságban készül tmüvészi fényképfelvétel. A NT. WILDT, PRÁGA I., Králcdvorská 13. fényképészet! műterme. Bari, olasz város pusztulása Róma, november 8. A legújabb jelenté­sek szerint Bari városát a vasárnapi áradás csaknem tönkretette. A halottak száma Bari­ban 14, a vidéken pedig 10. A sebesültek száma jóval nagyobb, mig 6000 család haj­léktalanná vált. Bari városát 1908-ban és 1916-ban már elárasztotta a tíz s a város ép­pen ezért hatalmas védőgátakat emelt, ame­lyeket az ár most mégis elsodort. A szeren­csétlenség hirtelen jött s a gátszakadás után iszap, víz és kőfolyam zuhogott végig az ut­cákon. A víz itt két méter magas. A lámpá­sokat az ár elsodorta, úgy hogy a város teljes sötétségbe burkolózott. Csak reggel látták a hatóságok, mily borzalmas pusztítást okozott az áradás. Több ház összeomlott. Kezdetben lehetetlen volt segítséget nyújtani, mivel a pontonokat az örvénylő viz minduntalan el­sodorta. A kaszárnyákat a két méteres viz hozzáférhetetlenné tette. Segélyvonatok nem érkezhettek, mert a vasúti vonal is viz alatt állt. Egy mozdony, amely át akarta törni az özönlő vizet, felborult s a két mozdonyvezető a hullámokban lelte halálát. Az olasz függő adósságok konszolidálása Volpi miniszter legnagyobb pénzügyi tranzakciója — A „fasció kölcsöne“ Róma, november 8. Olaszország jóformán egyetlen éjjelen át elvégezte a legnagyobb pénz­ügyi tranzakciót, melybe '.'olpi gróf, fascista pénzügyminiszter, valaha belebocsátkozott. .Az ország összes függő adósságát, amely körülbelül 20 milliárd lirát tesz ki, s amelynek rfágy részét rövidesen vissza kellett volna fizetni, egy 1936-ig kiirt • kölcsönnel konszolidálták. Volpi maga a legmélyebb pénzügyi manővernek mondotta ezt a tettet. A konszolidációhoz szükséges kölcsönt a „fascio kölcsönén ek“ fogják nevezni. Eddig Olaszr—’’g devizapolitikáját állandóan veszé­lyeztették a beváltásra szoruló kölcsönök kifize­tésének terminusai. Most az uj kölcsönnel kon­szolidálhatok a fizetségek és ezzel a líra is konszolidálhatővá lesz. A befutó készpénzből olyan alapot létesítenek, amely a bankjegyfor­galom emelése nélkül kölcsönöket nyújthat az iparnak é» a mezőgazdaságnak. A kölcsön fölté­telei igen kedvezőek, amennyiben száz lírás névérték és 5 százalékos kamatláb mellett 87K-es árfolyammal bocsátják ki a kötvényeket. A ban­kokat kényszeríteni fogják, hogy nélkülözhető készpénzükkel részt vegyenek a kölcsön jegyzé­sében. Németországban ismét lesznek rendjelek Berlin, nov. 8. Kiilz belügyminiszter a Welt am Montagban, kijelentette, hogy a német köztársaság kénytelen lesz ismét néhány rendielet teremteni, hogy a kül- és a belföld jutalomra érdemes személyeket kitüntethes­se. Ugyanekkor a külföldi rendjelek elfoga­dását megtiltó rendeletet is visszavonják. Az eddigi törvény ugyanis a kormánynak és a köztársaság elnökének lehetetlenné teszi, hogy jutalmazzon és kitüntessen, ami pedig föltétlenül szükséges az ambíció növelésére az érdemek megkülönböztető jutalmazására. Egy viztölesér borzalmas pusztítása London, november 8. Manilla szigetén egy hatalmas méretű viztölesér borzasztó károkat okozott. Kétszáz ember megfulladt. Amerre a viztölesér dühöngött, a falvak és a telepek szinte megsemmisültek. Több szó* ember hollétéről egyelőre nincs hir. Tagore Balatonfüredien Balatonfüred, november 8. Saját tudósítónk távirati jelentése: Ranidranáth Tagore, aki sú­lyos idegkimerültséggel és álmatlanságtól gyetör- tetve jött orvosai tanácsára Balatonfüredre, ma már kiheverte betegségét, a gondos ápolás és a fürdői kúra következtében visszanyerte teljes egészségét. Már hozzá is fogott legújabb mun­kájához, amelyben magyarországi vonatkozások is lesznek. Tegnap a füredi parton a nagy költő tiszteletére és balatonfüredi tartózkodásának em­lékére kedves ünnep keretében Tagore-fát ültet­tek el. A délelőtt folyamán pedig a hindu költő sajátkezüleg koszoruzta meg Jókai Mórnak bala­tonfüredi szobrát. Tagore november 11-éig marad még Balatonfiireden. Ekkorra várja fiát és le­ányát, akikkel együtt utazik Zágrábba, ahol no­vember 13-án tart előadást. Brazília forradalom e?ő£t? London, november 8 Buenos Airesből érke­zett jelentések szerint a brazíliai forradalmi moz­galom napról-napra erősödik. Bellavista városa ellen nagyszámú forradalmi csapat vonul föl. A gyarmatosok a legnagyobb sietséggel hagyják el telepeiket és Paraguay területére menekülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom