Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-09 / 254. (1292.) szám

4 1926 november 9, kedd. Megölte teieségét és öngyilkos lett Anglia egyik leggazdagabb embere A londoni társaság legújabb nagy szenzációja. — Sir Brunner karriérje és összeomlása — A Prágai Magyar Hírlap tudósítójától. — London, november ff. London szellemi és társadalmi életének szo­morú szenzációja a Brunner-házaspáj kettős ön- gyilkossága. A Brunner-házaspár egy idő óta a Licbtenstein hercegnő birtokán tartózkodott, amely Londontól délre Robampton külvárosban van. Roscoe Brunner szerdán este, amikor a City- ből visszatért, a személyezetnek azt az utasítást adta, hogy vacsora után a szalónban zavartalanul akar maradni a feleségével. Éjfél felé a személy­zet lövéseket hallott. Amikor erre átkutatták a kastélyt, a házaspárt halva találták a szalónban. Brunner jobbkezében revolver volt, amelyből két golyó hiányzott. Valószínű, hogy előbb felesé­gét lőtte le és azután önmagával végzett. Miután Brunner Anglia egyik leggazdagabb embere volt és vállatai is fényes jövedelmet biztosítottak, va­lamint családi viszonyai sem adtak okot az ön- gyilkosságra, tettét csak deprimált lelkiállapotá­val tudják megmagyarázni, amely legutóbb hosz- szanlartó influenziája miatt is súlyosbodott, de azt a magyarázatot is adják, hogy Brunner őrü- lési rohamában követte el végzetes tettét. Brunner, aki 58 évet élt, második fia Sir John Brunnernek, aki Mond Lajos dr. német vegyész­mérnökkel együtt Anglia legnagyobb vegyipari gyárát alapította. Apja halála után már fiatalon elnöke lett a manchesteri Brunner and Mond ve­gyészeti gyár felügyelőbizottságának. Amikor egy évvel ezelőtt ez a gyár lett kiindulópontja a meg­alakult vegyi trösztnek, Brunner lemondott erről az állásáról. Az utóda Sir Alfréd Mond, Lloyd George kormányának egykori lakásügyi minisz­tere lett. A vegyi tröszt elnökévé pedig bátyját választották meg. Nem tudni, hogy Brunner két­szeres mellőzése beleegyezésével történt, vagy sem, de annyi bizonyos, hogy ő ellenezte a tröszt­nek, ennek a tipikus kontinentális gondolatnak az angol gazdasági életbe való bevitelét ötvenéves felesége, akivel huszonnyolcéves házasélet után ment a halálba, jónevü köllőnó és regényíró volt. A házaspárnak két fia és egy leánya volt. Brunner Sheila esküvője Lichtenstein Ferdinánd herceggel egyike volt a tavalyi londoni szezon legnevezetesebb társadalmi eseményeinek. Brun­ner vagyonát ötmillió fontra beesülték. Al öngyilkos Brunner bátyja, Sir Alfréd Brunner, aki Észak-Angliában szerzett tudomást az öngyilkosságról, elmondotta, hogy öccse egész­ségi állapotának súlyosbodása miatt mondott le állásáról, mert hosszabb üdülésre volt szüksége. Az orvosok svájci utazást ajánlottak neki. Egy ismert javasasszony bejelentette, hogy Brunnerné hét év óta legragaszkodóbb hivel közé tartozott. A jósnő Brunnernének egy kristálygolyó segítségével néhány héttel ezelőtt megjósolta, hogy rövidesen erőszakos halállal fog meghalni. xx Bármilyen szempontból érdeklődik ön az állatok élete iránt, a Kis Brehm-ben mindazt meg­találja. Az ára — ne felejtse el — csak 280 korona, ha nem bírja egyszerre kifizetni, úgy öt hónapon ó‘ törleszthet! Borostyánlevelek Irta: Somlyó Zoltán. 1. Anyám igen korán elhalt. Alig érte meg huszonhatodik évét. Akkor hatéves voltam. Távoli halvány emlékezetből és régi-régi fo­tográfiákból tündéri kép rajzolódott róla a lelkembe... De hisz ezzel mindenki igy van, aki oly ifjan veszti el fiatal anyját. Tél volt, amikor a koporsóját a faluról, ahol laktunk: vasúton a közeli kisvárosba szállították hogy ott a kies fekvésű sirkert- ben örök nyugalomra helyezzék. Amikor abba a kisvárosba legelőször megérkeztem, hogy beírassanak az első gimnáziumba, első utam a temetőbe vitt. Nagy büszkeséggel töl­tött el, hogy anyám sirja mindjárt elől, a teme­tő főutján feküdt, a sir fölött fehér márványkő diszlett és a márványkőben fent, vastag üveg­lap alatt anyám tündéri arcképe ... örömteli viszontlátás volt ez. Nem volt benne semmi gvász, semmi érzése a keserűségnek. Atyám segítségével felkapaszkodtam a rézglicsiniás rácsra és forró ajkamat az édes arcra tapasz­tottam, amelyet egészen befutott a borostyán­levél. Aztán eész marékravaló borostyánt szedtem a sírról és egy szál rezedát — a re­zeda volt anyám kedvenc virága — és meg­könnyebbülten távoztam a temetőből, vissza- vissza tekintgetve, integetve a sir felé... Mint diák minden tavasszal felkerestem a sirt, amely a vasúti indóház mellett feküdt. Később is mindig valahányszor bajban vol­tam. ha közel voltam a bukáshoz, vagv ha a ősapádban valaki megbetegedett, fis mindany- nviszor megenyhülve távoztam onnan. Ami­kor letettem az érettségit, el kellett utaznom a kisvárosból. Olt kellett hagynom ifjúságom legszebb emlékeit: édesanyámat. Meg kellett A nagy világ előkelőinek köréből — A román királyné — — Befejező Az ajtószárnyak feltárultak, a szalon kö­zepén Románia világszerte ismert és emle­getett királynéja, Mária állott. Annak idején rossz néven vették egye­sek, hogy román utamról hazatérve, az elra­gadtatás hangján emlékeztem meg a király­né szépségéről. Kissé merész a hasonlat, de a párisi Louvre-ben őrzött milói Vénusz, a franciák legnagyobb kincséről sem illett volna ennél­fogva 1918 nyarán az elragadtatás hangján beszélni, mert akkoron a franciákat gyűlöl­nünk kellett... Mária királyné ugyan egynéhány évszá­zaddal fiatalabb s a newyorki Ritz-Carlton- ban rendezett fogadóestélvén is dusabb szö­vettel borított toilettben jelent meg a lelkes amerikaiak bámuló szemei előtt mint milói származású riválisa, azonkívül ma már több­szörös nagvanva, mégis hóditó szépségét még a legrománellenesebb nacionalista sem ta­gadhatja le. Könnyű csokorba kötött színes fátylak om­lottak szép fele két oldalán a földre, ezüst- aranv hímzéssel borított nemzeti ruhája a román népművészet remeke, a meleg ké­nyelemmel berendezett női boudoir minden sarkában pompázó virággal töltött értékes vázák s a sok virág között a legpompásabb rózsa maga a királyné: — ember legyen a talpán, aki a legveszedelmesebb, de ilyen szép ellenség előtt, legalább a pillanatok jelenére meg nem hódol. Hódolattal hajoltam meg én is a szép­ség e királynéja előtt. — ügy értesítettek felséges asszonyom, hogy őszintén és nyíltan szabad beszédnem. — Természetesen, — jelentette ki cél- zatos hangsúllyal a királyné — nyíltan kell beszélnünk, máskülönben semmi értelme, hogy én önt ma itt fogadjam. Hangia kimért, hűvös, idegen volt. A le­győzött ellenség hangja. Itt minden szóra vi­gyázni kell! Agyam minden idegszálát megfeszítem s nyugodtan ugyan, de óvatos figyelemmel hallgatom s adom magamból a szót. Az angol születésű koronás asszony irán­ti köteles figyelemből angol nyelven kép­zeltem folyni a társalgást a királyné azon­ban tökéletes németséggel vezette s csak üt­ött kevert beszédébe angol szót. — Váddal illetnek Románia legyőzői, — lassú, halk hangon kezdte, ám mindinkább emelkedett tónusban folytatta. — s mi a bű­nöm? Hogy kifosztott, letiport, meggyötört népemet királynői szavammal bátoritom, a földig sújtottakba lelket önteni, a vógkétség- beeséstől megmenteni igyekszem őket?!... Ez bűn?! Ettől el akarnának tiltani?! Igen, legyőztek, megvertek, megaláztak, de meg nem törtek, elvégre Románia király­néja maradtam ma is, — önérzetemet, büsz­keségemet el nem vehették. Alakja kiegye­nesedett, szemei fénvlettek, hangja alig ész­revehető izgalomban reszketett Egy madridi tárlaton látott kép jutott eszembe. Vadászok és kutyákkal körülvett anya­medve sebesült kölvkeit védi s talpának ha­történnie! Utólszor még kimentem a temető­be, virágokat helyeztem a sírra és leszakítot­tam egy csudálatosán szép borostyánlevelet és eltettem a tárcámba. Anyám bátorítóan integetett felém az üveglap alól. Most sírtam legelőször a sírjá­nál. Végtelen fájdalmat okozott a válás és minden ifjúi energiám és ambícióm dacára is erőt vett rajtam a félelem: érettségi bizonyít­vánnyal a zsebemben is még oly éretlenül és egyedül kimenni az életbe!... Akkoriban Budapest, amelyről annyi mindent hallottam és oly sokat álmodoztam, az egész világot jelentette számomra. Mi lesz ott velem? Vájjon meg fogok tudni állani a saját lábamon? És mit fogok csinálni azokon a délutánokon, amikor ezelőtt a sirt szoktam meglátogatni?... Hogy a fájdalmas búcsút megrövidítsem, mégegyszer megcsókoltam az üveglapot a kép fölött, majd mély meghajlással a követ alább, mintha kezet csókolnék anvámnak és még egy utolsó búcsúpillantással távoztam a temető­ből. 2. Már évek óta éltem Pesten. És sok-sok délután megesett velem, hogy valami magne- tikus erő a pesti temetőbe kergetett. Ott sé­tálgattam az idegen sírok között és kikeres­tem magamnak egy sirt egv sirkövet, amely leginkább hasonlított anyáméhoz. Ott megáll­tam és elmondtam egv rövid imát. Itt persze nem volt mit megcsókolni és borostyánlevelet sem lehetett tépnem, sem rezedát. De vala­mennyire azért ezek az idegen temetőben tett látogatások is megnyugtattak, mert itt is megleltem azt a nyugalmat, amely anyám sirja körül lengett. De ez a nyugalom azért nem volt nz igazi. Mindjobban elhatalmasodott rajtam a vi­közlemény — lálos ütésével osapkod támadói közt. S az erdélyi havasokból a moldvai völ­gyekbe szorított medvekirálynő szavának éles ütéseivel csapkodott a láthatatlan táma­dók felé. — Sem harag, sem bosszú, — állandó­sult gyűlölet még kevésbé állíthatják két fel­dúlt ország között a nyugalmat helyre, —• je­gyeztem meg szerényen közbe. A letarolt földeken csak békés munka teremthet újra rendet, romok fölött gyűlölet nem épit falat. Amíg Felséged nem áll az őszinte békecsinálók élére Felséged országa s az én hazám között nyugalom nem lesz, a rekonstrukció munkáját nem kezdhetjük el soha. Kitűnő alkalom, a halott hősök közös emléke békühetné ki Felséged népét a ma­gvar nemzettel. Erdély véráztatta földiében számtalan magyar, de román hős is pihen. Állítson nekik a két nemzet közös emléket s az erdélyi gvászünnepélvre jelenjen meg Felséged s királyi férje is. a nagy, a szent, a hőd sir fölött nyújtsanak egymásnak végleg béke jobbot, a sokat szenvedett Magyarország és Románia. Ez csak egv szerény felhozott gondolat, egv óvatosan elképzelt idea. Felségei sziv- iósága s diplomata esze teremtsen belőle valóságot. A sirok fölött nemcsak nefelojtset, reménvt jelentő örökzöldet is ültessünk a háború halottainak a béke őszi inánál szebb emléket nem állíthatunk. A királynénak tetszett a terv, jellemző büszkeséggel válaszolta azonban: — önök a győzök, (mert ilyenek voltunk egykoron!) mi a legyőzőitek. Szód a gondo­lat. talán eredménye is lehetne, de — a kez­deményező lépésnek az önök részéről kel­lene kiindulnia. Pedig nekünk iára önöktől vajmi kevés reményünk van. Amit velünk legyőzőitekkel Németország fégoz, az több már mint a kegyetlenség, az angol „tapintat- lanságnak“ nevezi. Királynővel vitatkozni nehéz, — úgy tu­dom, nemcsak nem illik de talán nem is sza­bad. s igy gondolataim tömegét részben bo­csáthattám csak szárnyra; hallgattam, figyel­tem, olvastam a kimondott szó mögött. Egv teljes órát tartott az audiencia, gyor­san pergő szavaink tömegével árkusok tö­megét tölthetném meg, nanlóiegvzeteim sok része az életben lévő szereplők óvott szemé- lvére való tekintettel ma még a nvilvátnssá" részére nem veló, ám iő Uí». midőn maid erről és másról is, e lap hasábjain irhatok. nungaricus Viatur. szőrmeáru' mindenféle kivitelben és minőségben, kizáró’ag saját jryártmány. Javítások és átalakítások kiválóan és jutányosán eszközöltetnek. Képes árjegyzék in- j gyen és bérmentve. | Telefon V VFNDFR praha ! 315S2 £ • V ^ szontlátás vágya: hazautazni a kisvárosba, anyám sírjához... Meglátogatni őt... De mindannyiszor meggátolt valami ok — és Pesten maradtam. Egy májusi napon ismét künn jártam a pesti temetőben. Egyenesen azt a sirdombot kerestem fel. amely hasonlított anyáméhoz. Negyedórát töltöttem ott Amikor távozni akartam, közvetlen a sírkő mögött egy ki­sebb sirkövet pillantottam meg, rajta arany- nyal vágott betűkkel ez a név: „Baldi“. Meg­dobbant a szivem: nékem is volt egy kis hú­gom, akit Baldinak hívtak; még születésem előtt halt meg. A hatéves kis halottat a kis falum deszkakeritéses, egyszerű kis sirkert- jében földelték el. És engem — hogyan tör­ténhetett. nem tudom — sohase vittek oda ehhez a sirhoz. Sokszor elkocsiztam a kis fa­lusi temető árka mellett, mindig reggelen­ként. amikor szeptember elsején, a vakáció után a városi iskolába vittek. De a sirt soha­se láttam. Ettől a naptól fogva lelkiismeretfurdalás kínozott. Egv kis hatéves leányka pihen a földben valahol... nem is oly messze... aki az én kishugom. Egy apánk, egv anyánk és még sohase kerestem meg a sírját... Szé- gyeltem magamat. És mind hevesebben űzött a vásry: meni, nézd meg legalább, hol pihen! De mindig megakadályozott az elutazás­ban valami ok és most is Pesten kellett ma­radnom ... 3. Súlyos betegségből felgyógyulva, végre a vonaton ültem és a kisváros felé repültem. Szomorú őszi nap volt. Nagy sárban siettem aztán a temetőbe. Alig volt még délután négy óra, de a halottak birodalmában már hideg homály uralkodott. Már a temető bejáratánál anvám szolid tekintete fogadott a márványkő üveglapja alól. Odaléptem, megcsókoltam a II IIIIIBI—Ili III—I III III ■■■—■IIBII !■ Uj attrakciós műsor a sECT-pmiumi PRAGA I., Rybná 5. Három kitűnő duó, mondain és excentrikus táncok, vala­mint öt tánccsillag műsoron I Szabad bemenet. Telefon 20819 Telefon 20819. Minden ember filozófus akar lenni A bécsi egyetem filozófiai fakultásának szen­zációs tultömöttsége Bécs, november 8. A bécsi egyetemen még nem fejezték be a beiratkozásokat, de már kitű­nik, hogy az egyetem hallgatóinak száma a múlt­hoz képest óriási emelkedést mutat. Egyenesen szenzációs a filozófiai fakultás hallgatói számá­nak növekedése. Több mint 2.000 hallgató és hallgatónö iratkozott ezidén a filozófiai szakra. Ezzel szemben a jogi és az orvosi fakultás hall­gatóinak száma változatlan maradt, vagy csök­kent. A filozófiai fakultáson a legtöbb beiratko­zott az utódállamokból való, főleg Jugoszláviából, Lengyelországból és Magyarországból. A fakultá­son beíratottak csaknem kivétel nélkül zsidó vallásuak. Magyarországból a numerus clauzus miatt özönlenek a diákok Bécsbe. Németország­ból szintén sokan iratkoztak be ezidén a bécsi egyetemre, mert a megélhetési lehetőség Ausztriában sokkal jobb. A jó fakultás dé­kánja Hupka tanár lett, aki ellen a német diá­kok nagy tüntetést terveznek. Hupkát, „a kül­földi zsidót", a jobboldali diákság nem szereti és a jogi fakultás hallgatói, aki’ között a legtöbb a kampóskeresztes, meg akarják gátolni a dé­kán hivatalbalépését — A prágai MAKK hírei. A MAKK egyesületi jelvényeket akar készíttetni. Ez­úton hívja fel pályázatra a hozzáértőket s a jelvénvtervezeteknek beküldését december i-ig kéri a következő címre: Winkler Sándor Praha-Nusle Riegrovo nám. 3. I. A maximál* lisan 8X10 milliméter méretű jelvény főmo« tivuma a tölgy makkja legyen. — A prágai MAKK ismerkedési estélyét közbejött aka­dályok miatt november 6-ika helyett novem­ber 13-án tartja, 8 órai kezdettel, az Uránia kistermében. — A vér megmosása. Giessenben Haas egyet, orvostanár a napokban számolt be embereken és állatokon végzett újabb kísér­leteiről, amelyeknek beláthatatlan hordere­jűk van. Kutatásai során sikerült neki élő kutyáknak és embereknek vérét a szó szoros értelmében megmosnia. A vért a nyak ütő­eréből kivezette, a testen kívül megmosta és az egyik vénán keresztül ismét visszavezette a testbe. A vér megmosását dialyzls utján végezte el. követ, előbb lent: a kezét, majd az üveg­lapot ... És hirtelen megváltozik anyám szelíd te­kintete. Enyhe szemrehányással pillant rám. És a következő pillanatban hallom a hangját, amint szerető korholással mondja: — Eredi, te rossz fiú, keresd meg a kis- hugodat!... Másnap, korán reggel már ott voltam a kis deszkakeritéses falusi temetőben. Alig néhány sirdomb. Itt is mindjárt a bejáratnál az alacsony, fekete sírkő, rajta a felirat: Baldi, élt 6 évet. Itt is a sürü borostyán és az édes, fa­nyarilla tu rezedák. És a borostyánlevelek meg-megérlntik arcomat, mintha szerető test­véri kéz simogatná a hazaérkezőt. Soha az életben nem éreztem magamat otthonosab­ban, mint ebben a pillanatban. Leültem a vasrácsra és feltekintettem a felleges őszi égre... És most, mintha megszólalna a kő: — Eredj, mond meg az anyánknak hogy köszönöm! Néhány borostyáulevelet és rezedát sza­kítottam és visszaindultam anyám sírjához. És ott a rengeteg sok boroslvánlevél közé le­tettem egvet a kis húgoméi közül. És a következő pillanatban már hiába kerestem ezt nz egv borostvánleveleb elve­gyült a többi közt. Mind egyformák voltak, mint az álmok és mint a szenvedés... M. IL Dr, Pour n©orvos I Praha ÍI., Jung-tnannová 4. Telefon: 30902. — Rendel d. u. 4- 6-ijJ. — Telc'on: 30902.

Next

/
Oldalképek
Tartalom