Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-07 / 253. (1291.) szám
, Mai Hámunk 16 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, /! SzlovenSzkÓÍ eS TUSZinSzkÓl ellenzéki pártok Szerkeszíoseg: Praqai!.,P,niskaiiiice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: * 7 ' ^ 12, II. emelet. Telefon. 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOÍltlKCLl TlCLpilCLpiQ. Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panskául 12/III. — Tehaventa34Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim:Hírlap, Praha Mai számunk 16 oldal « 1926 november Catalimya (fi.) Prága, november 6. Ezekben a napokban egész Európa figyelmét fölke-itették azok az események, melyek Perpignan környékén, a Pireneusok alján történtek. A francia rendőrség éberségének sikerült letartóztatni egy teljesen egyenlő ruházatú s teljesen egyforma fölszerelésü turistacsoportot, amely nem a festői szépségekben bővelkedő hegyek megtekintése végett, hanem azért akart átívelni a spanyol határon, hogy ott fölkelést robbantson ki Primo de Rivera diktatúrája ellen. Az összeesküvők között számos olasz is volt, akik a „Bum-tiu : tábornok megbuktatása után a halálból negyedszer is megmenekült Mussolini uralmának akartak véget vetni. A forradalom centruma Barcelona lett volna és abban a vezető szerepet a katalónoknak kellett játszaniuk. Kik azok a katalónok? — fogja kérdezni az olvasó. A köztudat valóban úgy tartja, hogy Spanyolország a legegységesebb állama Európának, amelyben a lakosság szinte kivétel nélkül spanyolokból áll. Ez azonban nagy tévedés. Spanyolország leggazdagabb tartományaiban, az ibériai félsziget északkeleti részében, ahol igen fejlett ipar és kereskedelem virágzik, nem spanyolok, de katalónok élnek, kilmek önálló nyelvük, féltve őrzött történelmi tradicióik s erős nemzeti öntudatuk van s igy a sapnyolokétól különböző politikai célokat tűznek ki maguk elé. Spanyolország, mint ismeretes, úgy keletkezett, hogy Izabella, Kasztilia királynője és Katolikus Ferdinánd, Arragonia ura . egybekeltek és házassági szerződésükben a két országra nézve közös örökösödési rendet állapítottak meg. Arragóniának egyik része a katalónok lakta barcelóniai grófság volt, amely közjogi önállóságához görcsösen ra-; gaszkodott az egész középkoron át. Érdekes j és figyelemreméltó jelensége az emberiség történetének, hogy a népek még századok múltán is visszaemlékeznek elvesztett önálló államiságukra és kritikus időkben újból és újból megkísérlik annak visszaszerzését. Amiként a csehek régi nemzeti királyságuk, vagy az osztrákok Mazeppa fejedelemségének emlékéről sohasem feledkeztek meg, úgy a katalónok is erősen visszagondolnak régi önállóságukra és valmilyen formában ismét életre akarják kelteni Katalónia, vagy amint ők. monják: Catalunya önrendelkezését. A múlt század nemzetiségi mozgalmainak hatása alatt ők is csiszolgatni, fejleszteni kezdték a spanyol és francia közötti átmenetet alkotó nyelvüket és virágzó irodalmat teremtettek belőle. Szorgalmasabbak, tehetségesebbek és váltakozóbbak lévén Spanyolország többi lakosánál, Barcelona környékén virágzó nagy iparnak vetették meg az alapját és rendkívül erős gazdasági pozíciót vívtak ki maguknak, mely politikai súlyúkat és jelentőségüket is megnövelte. Évtizedekig tartó harcok után a spanyol kormány közvetlenül a világháború előtt kénytelen volt nekik autonómiát adni és megalakult a „mancomunitat", a négy katalón tartomány közös önkormányzati szerve, amely széleskörű hatáskörrel bírt. Primo de Rivera uralomrajutása azonban véget vetett az autonómiának és a mancomu- nitat-ot föloszlatták, ami azután óriási elkeseredést szüli, úgy hogy Primo de Riverát, aki valamikor, mint barcelonai katonai kormányzó óriási népszerűségnek örvendett a kataló^ körökben, ma legjobban a katalónok gyűlölik s úgy Spanyolországban, mint a külföldön, különösen Párisban éles harcot viselnek ellene. A legutóbbi genfi kisebbségi kongresszus alkalmával több vezető katalón férfival volt alkalmam megismerkedni. A kisebbségi kérdés minden részlte érdekel ős természetesen a katalón problémáról is minél többet igyekeztem megtudni. Elmondták, hogy mindA magyar nemzeti párt átadta föitételpit Svehia miniszterelnöknek Prága, november 6. A magyar nemzeti párt törvényhozóinak klubja az elmúlt napokban tartott ülései során összeállította és egyhangúlag elfogadta azokat a föltételeket, amelyeknek teljesítésétől teszi függővé a párt a jelenlegi kormány támogatásfát. E föltételeket a párt a Bánd dér Landwirte és a Deutsche Gewerbepartei vezetőségével is elfogadtatta, mire azokat a közös klub egy küldöttsége átadta Svehia miniszter- elnöknek. Marcia, az uj Don Quiciiotte és Garibaldi, a legnagyobb politikai szélhámos A ksfaian' forradalom és Mussolini áianarchSsftái — Garibaldi Rémá'bóV Urát kapott — Fima la morte, mondta Marcia, akit egész Franciaország ünnepel — Az újkor legnagyobb politikai szélhámosságai Paris, november 6. A katalón szeparatisták 1 ösez&esküvése és Ric-cioíto • Garibaldi ezredes homályos politikai szereplése napról-napra uj szenzációkkal szolgál és napról-napra nagyobb világbotránnyá dagad. Francesko Macia, a hatvanötéves spanyol utászezxedes, a spanyol tisztikar egykori disze és a cortes lelkes katalón tagja, akii Primo de Rivera azonnal hatalomra kerülése után kiüldözött a pyreneusi félszigetről, Franciaországban rendkívül népszerű. A francia lapok hosszú cikkekben számolnak be az ezredesnek és vezérkarának elfogásáról s kiemelik, hogy a fehérhaju ezredes valóban úgy viselkedett, mint a „hős spanyol hidalgőhoz illik'4. Perpignanban, a Villa Deniseben történt az elfogatás. Amikor a francia rendőrök a városba hozták Mamát, a nép, amely a Fyreneusoknak franciaországi lejtőjén is katalón nemzetiségű, hatalmasnál megéljenezte az elegáns külsejű, magas, erős, tekintélyes öregurat. Marcia egyik elfogott hadnagya elkiáltotta magát: „Éljen Marcia, éljen a katalón szabadság!'' — A tömeg lelkesen csatlakozott a felkiáltáshoz, mire az elfogottak „Éljen Franoiaország“-gal feleltek. Marnia később beszédet is intézett a tömeghez, amelyben hangsúlyozta, hogy a katalonok „finza la merte", a halálig kitartanak ügyük mellett. Marcia, az u{ Don Quichotte Ezzel a glóriába vonó beállítással szemben párisi hivatalos körök szkeptikusakban ítélik meg az ősz ezredes szereplését. Ök sem tulajdoni tan a k azonban gyilkos és anarchista szándékot Mamának s inkább bizonyos donkihofcériát látnak az egész összeesküvésben. nyáján a madridi centralizmus ellen foglalnak állást, bár a megoldás mikéntjére nézve többféle terv van. Egyesek Spanyolországból köztársaságot akarnak csinálni katalón vezetés alatt. Mások Portugáliával szeretnének egyesülni, végül vannak olyanok is, akik egy nagy ibériai államról álmodoznak, amelynek alkotórészei Kasztilia (Spanyolország), Katalónia és portugálja volnának. A katalón mozgalom tehát az utolsó évek eseményeinek visszahatásaként erősen radikalizálódott és az egész félsziget politikai viszonyainak átalakítására törekszik. Képünk nem volna teljes, ha meg nem Marcia világéletében közismert idealista volt, akit a realitások sohasem befolyásoltak, valódi spanyol Don' Quiehot-te, aki tervei megvalósításánál sohasem helyezett súlyt az elegendő eszközökre.' Mint kitűnik, összeesküvői most sem voltak rendesen felfegyverezve. A társaság inkább gazdag és becsületes sportemberekből s nem anarchistákból alakult. Pénzük volt, jó ruhájuk is, de fegyverük alig. Négy gépfegyverrel és száz rozoga puskával manapság nem lehet forradalmat csinálni s a nagy miinicióraktárakról szóló hírek hagyományos legendáknak bizonyultak. Minden előjel arra mutat, hogy Marciét beugranák s az ősz ezredes csak katalón hazájának forró sze- retete miatt vállalkozott a dologra. A katalón függetlenség Katalón mozgalom tényleg van s Marcia vállalkozása ennek a mozgalomnak csak egyik, szélsőségekbe esett része. A négy millió katalón nyelve, szokása, erkölcse elüt a spanyolokétól (a két nyelv között a különbség legalább annyi, mint a portugál és a spanyol között) s ezek az északiak összeha- söntithatattanul szorgalmasabbak, élelmesebbek, mint a délspanyolok s igy bizonyos felsőbbrendűséget is éreznek, azaz nem tűrik a tétlenségben tespedő andaluziaiak, ftieg kasz- tiliaiak uralmát. A spanyol ipar jóformán a maga teljességében északspanyol területen, Kataloniában, van összpontosítva, itt van a legnagyobb iparváros, Barcelona is, s a katalonok függetlenségi törekvései mélyen, egész Valenciáig, Murciáig s keleten a baleári szigetekig terjednek. Kuba, Argentinja s a többi délamerikai spanyol köztársaság hatalmas és gazdag katalón emlékeznénk arról, hogy Spanyolországon és a Baleári-szigeleken kívül is élnek katalónok. így a kis andorai köztársaságban, továbbá Franciaországban Perpigtmn vidékén és Szardíniában, összes számuk körülbelül öt millióra tehető, vagyis az ukránok után ők képviselik a legnagyobb nemzeti kisebbséget Európában és igy a kisebbségi mozgalomra nézve is nagy jelentőséggel bir az ő csatlakozásuk. A centralizmus ellen és a nemzeti önkormányzatért vívott harcuk rokonszenvet érdemel mindenütt, ahol kisebbségi sorsra kárhoztatott emberek élnek. Egész kétségtelen, hogy előbb, utóbb telepesei nagy pénzösszegekkel támogatják a mozgalmat, melynek egy része a teljes függetlenség, másik része a portugálokkal való egyesülés, harmadik része pedig a tág adminisztratív autonómia felé irányul. Ez utóbbi irányt ma már legalizálták. A népszövetségi ligák uniója 1925-ben Varsóban felvette a katalón ligát s a genfi kisebbségi kongresz- szAison a kátalonok is képviselve voltak. Ennek a mérsékelt függetlenségi törekvésnek vezére Cambo, volt spanyol pénzügyminiszter, aki híres nagyiparos s annakidején Walther Rathenauval nagy villamossági üzleteket kötött DélameriMban. A katalón irodalom 1850 óta hatalmasan fellendült. Egyik legnagyobb neve Angel Goiméra, akinek Terra Baixa-ja (Mélyföld) D‘A1- bert megzenésítésében világhírre tett szert. A mozgalomnak zászlója is van: arany mezőn vörös sáv, melyre Marcia emberei a köztársasági szabadság kék csillagát is rátették. Primo de Rivera persze sohasem nézte jó szemmel a mozgalmat, üldözte a katalón szeparatistá- kat, még a katolikus vallás képviselőit is és csak legutóbb rendezett botrányos házkutatást a Mont- serrat (Parciíál hegye) kolostorában, amelynek apátja összeköttetésben állott a függetlenségiekkel. Marcia felbujtója Garibaldi Marciéról tehát kitűnt, hogy inkább idealista és kalandor, miint közveszélyes anarchista. A francia rendőrség mindennek dacára nagyon büszke a fogásra, mert az anarchisták elfogásával éppen a kritikus pillanatban bizonyította be, hogy nem gyámplitja az idegen kormányok ellenségeit, sőt ártalmatlanná teszi őket. Ann^l jelentősebb Marcia eMogatása, mert egyúttal leleplezte a, pizzák Garibaldi üzelmeit is, aki minden , kétséget kizárva összeköttetésben állt a _ ka- falon forradalmárral, sőt a látszat szerint ő ösztökélte a cselekvésre s ő tett neki könnyelmű ígéreteket. De az is kitűnt, hogy Garibaldi mindenkivel összeköttetésben állt, s nein éppen a legtisztább módon, úgy, hogy politikai szélhámoskodása nyilvánvaló. Garibaldi valamikor lelkes híve volt Mussoli- ninek, de összeveszett vele, külföldre emigrált s megindította a nagy antifascieta propagandát. Azt hangoztatta, hogy eljön az idő, amikor az összes köztársasági olaszok élén Mussolini Rómája ellen vonul. A fascizmus ellenségei bizalommal voltak iránta, Garibaldi a nemzetközi felforgatok középpontjába került, most azonban bebizonyosodott, hogy ugyanakkor, amikor olasz és spanyol forradalmakat rendezett — Mussolini jól megfizetett kéme volt. La Polla az olasz rendőrség feje Nizzában Garibaldit Leluc francia detektív leplezte le. A Marcia-üggyel kapcsolatban Garibaldi is gyanússá vált s ezért megfigyelték lakását. Egy Sci- voli nevű olaszról Parisban régóta tudták, hogy merényletet tervez Mussolini ellen. Nos, ez az olasz „anarchista", aki a külföldről emigrált olaszok teljes bizalmát élvezte, november elején lejött Garibaldihoz, ahol ugyanakkor egy „firenzei kereskedő" is tartózkodott. A francia rendőrség rajtaütött a társaságon s ekkor kitűnt, hogy az állítólagos kereskedő La Polla ur, a római politikai rendőrség feje, aki hamis útlevéllel jött Nizzába, Garibaldi és Seivoli pedig agent provokátorok, akik lépre- csalfák a köztársasági olaszokat. A Mussolini ellen tervezett merénylet mese s La Polla maga hozott útlevelet az álanarchistának, eredményt fognak elérni. Egy öntudatos népet nem lehet tartósan a centralizmus kényszerzubbonyába szorítani. Egy önálló nyelvet az uralkodó nép nyelvéhez való hasonlósága miatt nem lehet ignorálni. Egy kulturás és gazdasági tekintetben vezetésre hivatott nemzetet nem lehet örökre háttérbe szorítani. Sem Spanyolországban, sem másutt. Spanyolország II. Fülöp kora óta a dekadencia folyton lefelé vezető útját járja; talán ujjászülethetik, ha a katalónok friss vérével fiatalítja meg állami élete testét. A nemzetiségi mozgalom diadallal halad előre és jaj annak az államnak, mely rém akarja belátni ezt az igazságot.
