Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-07 / 253. (1291.) szám
V. J Ausztria felbontja a kereskedelmi szerződést Csehszlovákiával Bécs, november 6. A nemzeti tanács főbizottsága elhatározta, hogy a Csehszlovákiával kötött kereskedelmi szerződést december 1-től számított három hónapra felmondja. A pótmegegyezésekre vonatkozólag ugyanis szeptember 20-ika volt megállapítva a tárgyalás megkezdésének időpontja, azonban cseh részről ezt folytonosan elhalasztották azzal az indokolással, hogy a cseh delegáció a Magyarországgal és Németországgal folytatott tárgyalások miatt cl van foglalva. A csehszlovák kormány részéről legutóbb az az érto- sités érkezett, hogy a csehszlovák delegáció csak január 8-án állhat az osztrákok rendelkezésére. Az osztrák nemzeti tanács főbizottságának ellenintézkedése a prágai kormány magatartására vezethető vissza. A főbizottság ezenkivül a szénnek és koksznak osztrák vagonokban való szállítását betiltotta. hogy Rómába utazhasson és személyesen referáljon Mussolininak az emigrációról. Garibaldi pedig a közvetítő szolgálatért 400.000 lírát kapott. 6 volt az, aki Róma megbízásából szította a franciaországi anarchiát, hogy így Mussolininak kényelmes jogcímet szolgáltasson az emigráció letörésére és Franciaország okolására. Ubaldo Triaca, az olasz emigráció feje, máris Garibaldi ellen nyilatkozott s Blasco Ibanez, az emigrált híres spanyol iró, szintén megtagadta őt, ugyanakkor, amikor védte az utópista és hóbortos Marciét, aki szerinte csakis Garibaldi áldozata lehetett. 'A párisi rendőrség feje, Ohiappe, pedig szorgalmasan vallatja az elfogultakat, Scivolit, az álanarchistát és Garibaldi ezredest, a francia becsületrend tulajdonosát, a nagy történelmi név hordozóját, akit politikai ambíciói, könnyelműsége, pénzsóvár- sága ily botrányos szereplésbe taszítottak. A nizzai álmerényletterv Páris, november 6. Garibaldit kihallgatták Párásban s vallomásából nyilvánvaló leit, hogy tényleg az olasz rendőrség ügynök-e volt. Szolgálataiért 400.000 lírát kapott Rómából. Egyelőire . nem lehet tudni, hogy milyen célt szolgáltak a Rómából kiinduló rendőrségi manőverek. Valószínűleg nem jelentéktelen dolgokról volt szó, hanem nagy politikai aknamunkákról. Scevoli esete leleplezi Mussolini politikai rendőrségének módszerét s Francia- országban érthető módon óriási fölhábo- rodást keltett a római titkosrendőrök szerepe. Ha mindaz bebizonyosodik, amit Scevoliról állítanak és ha az állítólagos merényletet tényleg Rómából készítették elő, akkor a Gairihaldi-afférből európai jelentőségű botrány válik. Franciaországban lázasan kutatnak a nyomok után, mert az általános fölfogás szerint Mussolini Franciaországot akarta kompromittálni.. A római rendőrség álmercnylőket nevel Franciaországban, hogy könnyebben vádolhassa Párist fascistaellenességgel. Á párisi reggeli sajtó beállítása szerint Garibaldi fölszólította Scevolit, hogy négy levelet vigyen Olaszországba s adja azokat a legmegbízhatóbb antifascistáknak. A címzetteket Mussolini rendőrsége mindeddig nem tudta megtalálni e most Garibaldi meg Scevoli segítségével sikerült volna e veszedelmes ellenségeket elfogni. Scevoli hajlandónak mutatkozott a kiil- döncszerep elvállalására, de nem volt útlevele. Garibaldi megujittatta az útlevelet és Mussolini politikai rendőrségének feje személyesen hozta cl Nizzába a kész iratot, hogy az utolsó részleteket is megbeszélje az álanarehistával. Scevolit, amint átlépte volna az olasz határt,, azonnal letartóztatták és a levél címzettéit is elfogták volna. Az ügynek persze igy politikai következményei is lettek volna és ismét Franciaországot okolták volna a merénylet- tervek előkészítésével. Az olasz sajtó már régebb idő óta lanszirozza azt a hírt, hogy Scevoli merényletet tervez Mussolini ellen s a francia rendőrséget hibáztatta, hogy nem fogják el. Beavatott körök szerint Scevoli nem tudta, hogy az, aki az útlevelet Nizzában átadja neki, az olasz titkosrendőrség feje. A Quot'dFen Olaszország titkos diplomáciáról Páris, november 6. A Petit Párisién a nagy politikai botrányról a következőket : írja: Nem akarjuk Mussolinit azzal megvádolni, hogy tudott Garibaldi manővereiről. De most mindenesetre tudhatja már, hogy nem Franciaországból indulnak ki az ellene tervezett akciók. Valószínűleg nagyon csodálja, hogy politikai rendőrsége franoia te- , rületen dolgozik, ott antifascizmust csinál, , incidenseket meg merényleteket szervez., • azaz röviden szólva azt cselekszi, amiért ; mindeddig Franciaországot okolták. A bünö- , süket most leleplezték s a bűnös maga Mus- ( soiini volt. Legélesebben a Quotidien ir a ,j Garibaldi-esetről. j Sarraut belügyminiszter a tegnapi mi- ' nisztertanácson állítólag a lehető lég- J súlyosabb vádakkal illette Mussolini személyét. Kijelentette, hogy a kataló- niai összeesküvést Garibaldi szervezte, Garibaldi viszont Mussolini szolgálaíá- 1 bán állott, akit ennek következtében < Maecia ezredes felbujtójának kell tekin- 1 toni. Az összeesküvésért járó felelőssé- i get magától értetődően Franciaország- a nak kellett volna viselnie. Mussolini e ' manőverből azt remélte, hogy Spanyol- o ország és Franciaország között az eset < I miatt elmérgesedik a viszony, ami viszont az olasz-spanyol közeledés szempontjából lett volna kedvező. Ezenkivül a római rendőrség merényletet készített elő francia földön, hogy igy az olasz közvéleményt teljesen Franciaország ellen hangolja. Mussolini megbuktatta belügyminiszterét Róma, november 6. Federzoni olasz belügyminiszter lemondott. A belügyminisztérium vezetéséi is Mussolini vette át. Federzoni lemondását a Garibaldi-af férrel hozzák összefüggésbe. Mussolini kénytelen volt elejteni belügyminiszterét, hogy eltüntesse a külpolitikai botrány szereplőit. A nagy fascista tanács és a drákói óvintézkedések Róma, november 6. A nagy fascista tanács Mussolini elnöklése alatt tegnap este összeült. A nagy tanács megállapította, hogy az október 31-iki merénylet az egész olasz népben mély fölháborodást keltett. A nagy tanács foglalkozott a franciaellenes tüntetésekkel is s elitélte azokat. A'politikai rendőrség felállítását örömmel üdvözölték a nagy tanács tagjai és annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy a tegnapi minisztertanácson elhatározott rendszabályok biztosítják az olasz nép nagyságát és hatalmát. A legközelebbi ülést a nagy tanács 1927 januárjában tartja meg. A tegnapi minisztertanácson elhatározták, hogy a király, a királyné és a kormány- elnök személyes épségének védelmére hathatós rendszabályokat léptetnek életbe. Az emigráció és a külfölddel való érintkezés meggátlására a most érvényben lévő útleveleket megsemmisítették, azok kivételével, melyeknek birtokosai pillanatnyilag külföldön tartózkodnak. Uj útleveleket csak szigorított eljárás utján adnak ki. Az ellenzék sajtóját kivétel nélkül betiltják. Minden nem kormánypárti szervezetet föloszlatnak s ha valaki mégis ily szervezetet akarna teremteni, súlyosan megbüntetik. A merénylőket visszamenőleg, azaz már az eddigi merénylőket is, halálbüntetéssel sújtják. Ugyancsak halálbüntetéssel sújtják a merénylők cinkostársait is. Végül elhatározták a milíciához beosztott titkos rendőrség fölállítását. — Jabloniczky János dr. szombaton tart boszámolót Pozsonyban. Pozsonyból jelentik: Az országos kereszténvszocialista párt pozsonyi helvicsoportja Aixinger László dr. elnökletével szombaton, nov. 13-án, nagyarányú népsrvülést tart a Vigadó kistermében, amelynek kimagasló eseménye lesz Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő beszámolója, aki a politikai helyzetben beállott változásokról fogja tájékoztatni a választókat. Jablo- niczkv beszámolója annál nagyobb érdeklődést fog kelteni, mert mint a pozsonyi viszonyok alapos ismerője, ki fog térni a pozsonyiak panaszaira és követeléseire, különösen pedig az aktuális adókérdésekre is. A beszámoló után Saenger Alajos németül, Voszalko János és Macsalka Adolf szlovákul beszélnek. Darkó István Szép ötvöslegény A Prágai Magyar Hírlap kis regénye 17 — Igaz! — helyeselted! kórusban. —• No lássátok, mert nem igaz! Hiszen íTiori mondottam, hogy a paradicsomban mindenük megvolt ősszüleínknek, ennélfogva Ők ott igen-igen gazdagok voltak. Csak altkor szegényedtek el, mikor az Ur megparancsolta a kiűzetésüket és maguk erejére hagyta őket. Először tehát a gazdag ember volt, csak aztán lett belőle a szegény ember. És a szegény ember a gazdagból származott Ezért van az, hogy mindenük szegény ember vissza szeretne származni gazdag emberré, de olyan gazdagot már nem találsz, aki szegény szeretne lenni. Igaz-e? — Igaz! — mondották helyesléssel a legények. — Akkor ide figyeljetek! A szegény emberek el szokták küldeni a fiaikat, hogy menjenek el a világba, szerezzenek sok pénzt és legyenek igen-igen gazdagok. Kinek sikerül, kinek neon. Sok szegény legény gazdag mesterré lesz, van olyan, még pedig igen sok, aki világvégéig az marad, ami volt. Sokáig történt ez igy, de egyszer aztán másképpen történt. Volt egy kis faluban egy igen-igen gazdag család, tudjátok, olyan gazdag volt, hogy az egész erdélyországi kincstár sok százszor befért a. pincéjükbe. Pedig kicsi vc’t a pince, de befért! A falu bizony tclisddeli volt szegény emberekkel, mint a faluk arra mifelénk s ezek a szegény emberek sűrűn mondogatták: Hej de gazdag ember ez a Demeter pap, hejj ha én mindössze olyan szegény volnék, amilyen szegény ez a Demeter pap. így hívták ezt a gazdag embert s papja volt ő ennek a falunak. Arról is híres volt, hogy a szószékről is mindig kimondotta: Tudjátok-e kedves híveim az Úrban, hogy én vagyok a leggazdagabb ember a világon? Aki nálam gazdagabb lehetne, az csak maga a Szenturisten, de ő nem törődik annyira a földi világgal... Sokszor elmentek később az emberek Demeter paphoz és megkérdjék tőle: — Hallod-e Demeter pap, igaz-e, hogy te vagy a világ leggazdagabb embere? — Igaz biaa! — felelte ő — én vagyok a legisdelegi.sleggazdagabb ezen a világon! — Mutasd hát akkor meg a kincseidet! — mondották neki az emberek. — Meg is mutatom én egyszer nektek! — ezt felelte megint vissza. — Annyi van nekem, hogy az erdélyoTSzági kincstár ezerszer több, mégis befér a pincém egyik sarkába! Pedig az én pincém nem is olyan nagy!... Hát már akkor az emberek csóválták a fejüket, hitték is, meg nem is! Úgy találták, hogy sokáig hitegeti már őket. A vége az lett, hogy a templomban esett össze egyszer, vasárnap délelőtt fél tizenegy órakor Demeter pap. Ott nyomban, az Ur hajlékában meg is hóit. — Most már nem fogja megmutatni a kincseit! — mondották az emberek. — Elmerte szegény anélkül, hogy megmutatta volna, itt bagyá a két árváját! ezt is mondogattál:. Én itten a Demeter pap nagyobbik árvájáról nem szaporítom a szót. Az már akkor nagyobbacska volt s őt is papnak taníttatta Demeter pap. A falusiak meg is választották az apja helyébe, mert igen tetszett nekik. Hanem igen megjártál! vele! Egy kis idő múlva ez a kisebbik Demeter pap is mindig azt hajtogatta, hogy ő a legisleggaz- dagabb ember a világon 1 A falusiak igen megharagudtak rá s mondották is eleget: — De már ilyet ne mondj, ifjabbik Demeter pap, megelégeltük ezt apádnál s tőled neru is kérdeztük! — Hogy tovább is ezt mondogatta, megint másképpen mondották, ilykép- pen: — Bolond őkelime is s annyi, bolond, mint apja volt, öreg Demeter pap. Hogy mi miért is választottuk meg őkéimét? — S nem is hitte már neki senki a nagy gazdagságot ! Itt megmondom, hogy a kisebbik Demeter fiú látta ezt; azt is, ami az apjával történt, azt is, ami a bátyjával. Látta s elbusult miatta, hogy se apjának, se bátyjának nem hisznek az emberek. Busult s elindult világnak. Itt megmondom, hogy azért indult el a világba, hogy ott sok sok pénzt szerezzen, azt éjjel, titokban haizavigye, de.olyan sokat, hogy tele legyen a pincéjük vele s akkor megmutassa az embereknek: —- Ez a mi kincsünk, ezerszer több mint az egész er- délyországi kincstár s megtett a pincénket. — Itt megmondom, hogy Demeter papéknnk alig volt mit euniö.k otthonai, jő, ha ebédre pászulyt tudtak tenni az asztalra és földiáim aszed őskor hetekig földia lupát. No jó! Itt megmondom, hogy a kis Demeter fin elindult nieggiwlagaduli, mert ő sg Igen tapasztalta az otthoni nagy gazdagságot! — Akkor nem is vöt ott a‘, ha még ö maga se tapasztalta! — szólt egy álmos hang a hallgatók közül. — Fogd be a szád! — mordult rá Gábor és felállva folytatta. — Elment vándorlásba a kis Demeter fiú. Eimene szegényke. Beállított ide is, oda is. Itt is, ott is kérdezték tele: — Mi járatban vagy legényke? — S akkor mi történt?! Itt megmondom, hogy néni jött a szájára a Demeter fiúnak az, amit ilyenkor mondani illik: — Szegény vándorló legény vagyok, munkát keresek, pénzre vau szükségem, nincs mit ennem, meggazdagodni szeretnék! — Hanem ehelyett ezt mondta: — Én egy. gazdag legényke vagyok, fogadjanak ide be kis idő re, mert a gazdaságomból adni akarok kerteteknek is! — Szakasztott úgy, mint otthon Demeter papék! Nohát néhol azzal zavarták tovább a kis Demeter fiút, hogy bolond s bolondnak erdőn a helye, de máshol felfogadták még igy is! Itt osztán hamarosan, egy hét múlva megkérdezték tőle: — Hol a sok gazdagság legényke? Adj már belőle nékünk is, meddig várjunk rá, meddig tűrjük hitegető szavaidat?! — Adok, adok, rövidesen, pár nap múlva adok! — mondotta ilyenkor a kis Demeter fiú. Adott volna, bizony igen, de honnan? örült, ha maga kapott csupasz paszu’yt vagy száraz cipót! Ilyenkor feüíerekedett s tovább állt, leginkább éjnek idején! Azt mondták rá is, hogy nincs minden rendjén nála! — Hát nem is volt, ha szegény létére igy hencegettI — vélte So-mfay Dénefke.-— Ö maga úgy tudta, ho<vy ezeket kell mondania, igy kte (v^Hv-tente ö magát gazdagnak tartotta! — felelte Gábor. (Folytatjuk.) 2 ' 1926 ^ 1 • ••] * arra, hogy gyomor- és bálbántalmai miatt állandóan szenvedjen, amikor közUnnék nincs SZUkSS^e tudomásu, hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert IGMÁNBI keserűviz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meggátolja az érelmeszesedést Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos IG M Á N 01 keserűviz elegendő. , Kap': a tó Ki, ó, na*, üvegbe., *«*»«-* ***** lanté,eladóknak kívánatra bórmeolve.
