Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-06 / 252. (1290.) szám
November 11-én ül össze a képviselbház Prága, november 5. A képviselőim elnöksége a mai napon tartott ülésén elhatározta, hogy a képviselőim plénumát november 11-ére, csütörtök délután 4 órára egybehívja. Az ülés napirendjén szerepel többek között a Törökországgal kötött kereskedelmi szerződés, a prágai kereskedelmi főiskoláról szóló kormányjavaslat és az elemi csapásokról szóló javaslatok. A költségvetés tárgyalását november 16-án kezdik meg. A szenátust eredetileg november Ibikére kellett volna egybehívni. Értesülésünk szerint azonban a szenátus plénumát csak november 16-ára hívják egybe. Bethlen: „A kormányzat igyekezett a forradalmat és a reakciót lebontani' A miniszterelnök nagy beszéde a felsőházi vitában — A román-magyar perssonáSuna6 híre minden síspot nélkülöz — A kormány az 1920 évi B« t.c. alapiján áll tr Őslakosok és külföldiek A költségvetési bizottságban Csernv belügyminiszter nagy expozét tartott a belügyi tárca költségvetésére vonatkozólag és számos olvan kérdésre is kitért, amelyek Szlovenszkó és Ruszinszkó lakosságának minden rétegét a legközelebbről érdeklik. Belügyi kormányzatunknak különösen egy kérdése az. amelynek likvidálásáért a magvar pártok nyolc esztendő óta heroikus erőfeszítéseket tettek, mert csak az állampolgárság kielégítő és végleges megrendezése hozhatja meg Szlovenszkó és Ruszinszkó területén a végleges konszolidációt. Tisztában voltunk azzal, hogv ez a harc nem teremheti meg azonnal gyümölcseit, hosszú és fáradságos munkának kell addig folynia, amíg minden érdemes polgárnak biztosíthatjuk honosságát, aki az állam megalakulásakor ezen a területen lakott és hasznos polgári munkát végzett. Ez a legfőbb ideál. amelyre erkölcsi és törvényes jogalapunk is van, hiszen a sai.nt germaini kisebbségvédő szerződésben a csehszlovák állam a nagyhatalmakkal szemben erre kötelezte is magát. Hogy ezt nem tartották be az alkot- mánvtörvénvben, hogy ezzel a kötelezettséggel ellenkező törvényt hozott a forradalmi alkotmányozó gyűlés, amely nem volt Csehszlovákia összes polgárainak képviselete, hogv ezt a törvényt a trianoni békeszerződésben is szankcionálták és súlyosságát a közigazgatási eljárással meg egy legfelsőbb közigazgatási bírósági döntéssel tetőzték, ez mindnyájunk előtt ismeretes és tudott dolog. A magvar pártok legfőbb erkölcsi kötelességnek tartották, hogv azoknak a szerencsétlen nemzeíliársaiknak érdekében, akik évtizedek óba itt élnek és mégis hontalanságra kárheztatottak, a törvényes kereteken belül mindent elkövessenek. Ennek a fáradságos munkának egyik jelentős állomása volt az, amikor a magyar nemzeti párt aktivitásával keresztül tudta vinni a lex Szent-Ivány-Dé- rer alkotmánvtörvényként való elfogadását. Nagy örömmel és megnyugvással fogadtuk ennek a törvénynek megszületését, mert biztosak voltunk benne, hogy ha a hontalanság kínos állapotát egyetlen csapással nem is szüntetheti meg. mégis nagyon sok szlovenszkó! és ruszinszkói lakosnak biztosítja a honosságot, a munka lehetőségét, az életet Nagy megütközéssel figyeltük azokat a jelenségeket, amelyek a lex Szent-Ivány-Dé- rér elfogadása után Szlovenszkón és Ruszin- szkóban bekövetkeztek. Újból megindultak az állampolgársági zaklatások, egész sor igen é rdemes magyar polgár kapott ki utasítási végzést, még pedig olyanok, akiknek az uj törvény értelmében feltétlenül honossági joguk vari. Ennek a bajszának feltétlenül olyan látszata volt. mintha az uj törvény gyakorlati alkalmazása előtt a csehszlovák hatóságok rövid utón akarnának megszabadulni a nekik alkalmatlan egyénektől. Ez az eljárás minden joggal és erkölcsi érzéssel kiáltó ellentétben van. Éppen ezért a legnagyobb várakozással tekintettünk Csernv miniszter expozéja elé, mert feleletet vártunk sok-sok kérdésre, amelvek az állampolgárság kérdésében felmerültek. A mird^zte.r meglepetését fejezte ki egyes felszólalók azon állítása felett, hogy a belügyminisztérium a lex Szent-Ivánv-Dé- rer gyakorlati keresztülvitelét betiltotta volna. A miniszternek erről tudomása nincsen. A mmisztérium minden törvényt végrehajt, az állampolgársági eseteket azonban nem lehet általánosítani, mert — és itt következik a miniszter nyilatkozatának legpikánsabb része. — az állampolgárság megadása az a legmagasabb jog, amellyel az állam a külföldiekkel szemben bir s ezért a kormánynak minden esetet külön kell mérlegelnie. Ebben a miniszteri indokolásban újból a régi mentalitás felcseudülését halljuk. A miniszter m akácául ragaszkodik ahhoz az ideológiához, hogv azok a szlovenszkó! ős ruszinszkói őspobmrok. akiket a lex Szent- lvány-Dérer értelmében az állampolgárság feltétlenül megillet, tulajdonképpen külfölBudapest, november 5. A nemzetgyűlés mai ülése iránt óriási volt az érdeklődés, mert mindenki várta Bethlen István gróf miniszterelnök válaszát Nagy Vince tegnapi beszédére. Az ülésen folytatták a felsőházi jajvasiat 'vitáját s elsőnek Szabó Sándor egységes párti képviselő szólalt fel, aki a javaslatot demokratikusnak tartja és reméli, hogy ezáltal az alkotmányosságot teljesen visszaállíthatják. ■ Utána. Bethlen István miniszterelnök szólalt föl, aki többek között ezeket mondta: A nemzetgyűlés elnézését kérem, hogy a vita befejezése előtt felszólalok, de ezt egyrészt Nagy Vince képviselő támadásai miatt teszem, másrészt pedig azért, mert a holnapi nap folyamán nem tartózkodom Budapesten. Furcsának találom, hogy Nagy Vince egyszerre miint az erdélyi magyarság védnöke szerepel. Én húsz éven keresztül állandóan az erdélyi magyarság érdekeit képviseltem és itt a képviselőházban is, a forradalom előtt, ugyanezt tettem. Nagy Vince ellenben az erdélyi magyarság érdekében semmit sem tett, tagja volt a Károlyi- kormánynak, amely az erdélyi magyarság sorsát kockára tette. Csodálkozom azon, hogy a képviselő ,ur, akinek alkalma van itt helyben a viszonyokat megismerni, külföldi újságcikkek alapján szólalt fel és a külföldi sajtó mendemondáit teszi magáévá. Az a hangnem és az a tenor, amely Nagy Vince képviselő felszólalását jellemezte, arra figyelmeztet engem, hogy nem is kellene cáfolnom, mert ez tisztán személyi támadás ellenem. S Nagy Vincét nem menti az a körülmény sem, hogy ő pletykákra hallgatott. Kijelentem, hogy Fánffy önszántából ment Erdélybe s tőlem semmiféle utasításokat nem kaphatott, még kevésbé a perszonálunió gondolatának terjesztésére való irányítást. Erről egyáltalában senkivel sem tárgyaltaim. Nagyon veszélyes dolog az, ha valaki az erdélyi magyarság belpolitikai ügyeit idehozza. Egyáltalában tartózkodni kell attól, hogy akár Erdély, akár más ország magyarságának az ügyeit az itteni nemzetgyűlés elé vigyék. diek, akikkel szembeu az állam nem kötelességét teljesíti, hanem mintegy kegyet gyakorol. amikor a honosságukat elismeri. Ez a mentalitás teljesein jogosulatlan, mert hiszen itt begvökerezett polgárokról van szó. akik nem külföldiek, hanem őslakosok, hasznos kalturmunkát teljesítő polgárok voltak azon a területen, ápelvet a csehszlovák állam nem az ő akaratukból, hanem a nagyhatalmak rendelkezésére átvett. Évtizedes nincsen, mint hogy kijelentem, hogy állítása valótlanságon alapszik. Ezután magára a törvényjavaslatra tért át Bethlen miniszterelnök és három szempontból vitatta meg az ellenzék kritikáját. Egyrészt abból a szempontból, hegy van-e joga a nemzetgyűlésnek a felsőházi javaslatot tárgyalnia, másodszor: szükséges-e a felsőhöz és ha szükséges és a nemzetgyűlésnek joga van azt tárgyalnia, vájjon helyes elveken épült-e fel a felsőházi javaslat tervezete. Az ellenzéki felszólalók jogi szempontból kétségbevonták azt, hogy a nemzetgyűlés a Msőház visszaállításáról tárgyalhasson, ugyanakkor a jogfolytonosság kérdését is szót ahozták. Ezekre a felszólalásokra ugyan az egységes párt több szónoka már megadta a kellő felvilágosítást, de a miniszterelnök szükségesnek tartja és nagy súlyt helyez arra, hogy a kormány álláspontját is kifejtse. Az ellenzéki szónokok kétségbevontűk azt, hogy a nemzetgyűlés állandó jellegű és azon a véleményen vannak, hogy az csak az ideiglenes jogrendet szabályozhatja. Ezzel szemben a miniszterelnök megállapít ja, hogy a nemzetgyűlés az állandó jogrend szabályozására és rendezésére föl van jogosítva. — Akik kétségbe vonják a nemzetgyűlés jogát a főrendiház megreformálására, a következő teóriát konstruálták maguknak. Van itt egy nemzetgyűlés, amely ideiglenes feladatok megoldására lett annak idején megalakítva, s ezzel szemben fenáll a régi alkotmányon alapuló jogrend, amely állandó jogrend azonnal életbe lép, mihelyt a királyi hatalom újból feléled. A teória szerint tehát, mindaz, amit a nemzetgyűlés eddig csinált, csak múló jelenség, mert a nemzetgyűlés nem gyökerezik ősi alkotmányunkban; állandó jogrendet pedig csakis az ősi alkotmányban gyökerező intézmény teremthet — Legyen szabad nekem itt elmondani véleményemet a jogfolytonosság elvéről. A jogfolytonosság hangoztatásárak ma egészen más jellege van, mint volt a múltban, A jogfolytonosság a nemzet kezében fegyver volt, amellyel a nemzeti akaratot akarta biztosíttatni a fejedelmi abszolutizmussal szemben, passzív rezisztenciával is. kulturmunka nagyszerű eredményei hirdetik ezeknek a polgártársainknak működését, akiknek tehát minden erkölcsi és anvagi iog- cimük megvan állampolgárságuk elismerésére. Ám járjon el a kormány a külföldiekkel szemben az állnmnőigár-áz megadásában saját szempontjainak figyelembevételével bőkezűen vagy szűkmarkúnn. adjon eddigi francia, osztrák, belga vagy akármilyen álA jogfolytonosság ugyanis három módon szakadhat meg: belülről, ha a fejedelmi abszolutizmus helyett a nemzeti akarat lep életbe, forradalom utján és kívülről, . külső behatás alapján. Nem valljuk azt, hogy a királyi akarat nem a nemzetből gyökereznék. A nemzet törvényhozó testületé hozta azokat a feltételeket, amelyekkel a királyi hatalom gyakorolható. A királyi hatalom tehát a nemzetből gyökerezik. A király pedig ''eckartsaui nyilatkozatá>- val lemondott arról, hogy jogait gyakorolja. Meg kell állapitanom, hogy nem az 1920. 1. t. e. szakította meg a jogfolytonosságot. Ezt bizonyos tények eredményezték- Ellenkezőleg, e törvénycikk volt az első komoly lépés ahhoz, hogy a megszakított jogfolytonosság valamilyen formában helyreállittassék. Ha az alkotmány szellemét nézzük, úgy ez azt kivárna, h< gv olyan törvények legyenek az országban, amiket a nemzet akar. Ez a törvény pedig az általános tilkos, tehát a legszélesebb választójog alapján létrejött nemzetgyűlésen született meg. A törvény pedig kimondja, hogy amit a nemzetgyűlés alkot, az végleges. Jogai nem korlátozottak: főrendiházat, képvi- selöhdzai módosíthat. De benne van ebben a törvényben az is, hogy a királyi hatalom gyakorlásának módozatait is jogában van megállapítani. — A pragmatika sankció megszűntének következményeit le kell vonni. A nemzetnek joga, de kötelessége adott időkben ezekre a kérdésekre vonakozólag is nyíltan, férfiasán intézkedni, arélkül, hogy a legitimizmusnak ezzel bármiféle formában árthatna. A legitimizmusnak csak az árthat, ha nem mer a nemzet elé menni saját felfogásával. A miniszterelnök ezután Apponyi Albert grófnak azzjal a kijelentésével foglalkozott, hogy a kormány forradalmi alapon csinálja a reakciót. Rámutat arra, hogy maga Apponyi módosította ezt a kijelentését, amenyiben leszögezte, hogy nem a többségi pártokra és a kormányra, hanem bizonyos csoportokra értette. — A kormány az 1920. évi I. t. c. alapján áll — folytatta a miniszterelnök — erről nem hajlandó letérni sem jobboldali, - sem baloldali törekvések kedvéért. Ezen az alapon állott a mai napig Apponyi Albert gróf is, sőt merem állítani, hogy ez a törvénycikk nem IV. Károly király akarata ellenére jött létre. Apponyi jogkiterjesztésről beszélt. De milyen jogkiterjesztés az, amely a nemzet képviseletének azt mondja, hogy: állj! Ez szin- leges demokráciához vezetne azért, hogy a nemzet igazi nagy problémáival ne foglalkozhassál Nem volna köze a törvényhozás szabályozásának kérdéséhez, a felsőház és a királyi hatalom gyakorlásának kérdéséhez. Apponyi kijelentésének javított és második kiadása Rassay kijelentése, amikor azt mondotta, hogy a kormány reakciós alapon készíti elő a forradalmat. Ezzel szemben tény az, hogy Magyarországon a forradalom■ készítette elő az ellenforradalmat és a kormányzat igyekezett a forradalmat és a reakciót lebontani. lamnolgársági egyénnek honosságot, ez bennünket nem érdekel és mi nem a külföldiek állampolgársága ügyében harcolunk és kérünk felvilágosítást a minisztertől. Bennünket az évtizedek óta itt élő szlovénszkói és ruszinszkói őslakosság sorsa érdekel és élesen tiltakozunk az ellen a mentalitás ellen, amelv még ma is külföldieknek nyilvánítja ezeket a polgártársainkat. Más megjegyzésem Nagy Vince felszólalására Mai számunk 10 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, Szlovénszkói eS niSzitlSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség!_ Pf*9« n?_.f?n^..uli,c,a negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: 7V*7 • 7 emelek Telefon. 30311 Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOlltlKCLl TlCipiiCLpiCL Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 30311.— Sürgönyein!: Hírlap, Praha
