Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-06 / 252. (1290.) szám

2 Ez a kormány politikája s ettől nem fog el­térni. — A jogi kérdésekkel végeztem. Rátérek most a másik kérdésié, vájjon van-e szükség felsőházra. A túloldalon azt hangoztatják, liogy felsőházra nincs szükség, az egykamarás rendszer is megfelelő. Azt látjuk az egész vi­lágon, egy-két államot kivéve, hogy minde­nütt a kétkamarás rendszer dívik. Ezt látjuk elsősorban a parlamentarizmus hazájában, Angliában is. Angliában is voltak reformtö­rekvések. A miniszterelnök beszédének további fo­lyamán ismerteti az angol törvényhozás rend­szerét, ahol a reformtörekvések ellenére is megmaradtak a kétkamarás rendszer mellett, majd beszédét igy folytatja: — Vannak okok Magyarországon, ame­lyek a felsőház szerepét még fontosabbá te­szik. Magyarország igen gyakran hangulatok országa, amelyek hatása alatt a törvény- hozások sokszor igazságtalan, vagy olyan cselekményekre képesek, amelyek a nemzet szempontjából károsak. Ennek az az oka, hogy a közvéleményt alkotó té­nyezők funkciója nálunk nem egészen normális. Ismerjük a sajté szerepét. A sajtó igen te­kintélyes része nem a közvélemény tükre ná­lunk, hanem annak preparálója. (Zajos ellent­mondások a baloldalon.) Itt van azután Bu­dapest s ennek tultengése. Továbbá a centra­lizáció az állami életben, amely Budapestet ugyszólván helyettesitőjóvé teszi az ország közhangulatának. Pakots: Építsük le Budapestet! Bethlen: Ebből nem az következik, ha­nem, hogy alkossuk meg a felsőházat. Ezután, a javaslat ellen elhangzott támadásokkal fog­lalkozik. Nem uj jog kialakulásáról van szó, ha­nem a meglévők fendszeresitéséröl. Eddig a Habsburg-ház minden tagja hely foglalhatott a főrendiházban, ezentúl azon­ban csak az lesz közülük a felsőháznak tagja, aki magyar állampolgár s a magyar nyelvet bírja. Azt mondották sokan a javaslat ellen állástfoglalók közül, hogy olyan családnak tagjait akarják honorálni, amely Magyaror­szágon 400 éven keresztül abszolutisztikusán kormányzott. A javaslat a Habsburg-csalddnak éppen ezt az ágát honorálja, amely az abszolu­tizmus ellen óvta a nemzetet. Horvát Zoltán indítványából, amelylyel a kor­mányzó és családja tagjainak felsőházi tag­ságát kívánja biztosíttatni, kilátszik a lóláb Komolytalannak tartom, hogy éppen arról az oldalról hangzott el ez az indítvány, amely­nek működése legnagyobb ellentétben állott eddig a kormányzó érdemeinek elismerésé­vel. De különben is tisztában kell lenni a túl­oldalnak azzal, hogy a közjog elvei szerint az államfő nem lehet egyúttal a törvényhozás egyik házának sem tagja. Megnyugtathatom Horváth képviselő urat, hogy a nemzet tudni fogja kötelességét, amikor a kormányzó már Darkó István Szép ötvöslegény A Prágai Magyar Hírlap kis regénye 16 A szász mesterek gyűlése rideg felele­teket adott a magyarok kiküldöttjeinek. Először a legények cselekedetének a meg­torlását követelte, hangoztatván, hogy a pél­da ragadós s a céhek becsülete és tekintélye van megsértve s csak azután volt hajlandó érdemben nyilatkozni a felfordulás okáról. Kijelentették ugyan, hogy a legények kép­zelt sértettség alapján, inkább fegyelmezet­lenségből, mint másmiért támadtak föl, de a vádat egyenesen nem utasították vissza. „A legéneyk rebelliójának a megszüntetése után hajlandók vagyunk akár a fejedelmi törvényszék előtt is felelni a vádra" — mon­dották — s a magyar mesterek ugyancsak izzadtak ezen az éjjelen, hogy kieszeljék a módot, amellyel majd reggel eredményesen közelíthessék meg az elkeseredésbe hajszolt legényeket. Téglás Gábor a halkan dalolgató legé­nyek között háton fekve gondolkozott a hol­napról. Tudta, hogy az ő sorsa meg van pe­csételve. Nem is akarta ezeket a derék, jó fiukat tovább vinni magával a veszedelem­be. Eddig szépen viselkedtek, férfiasán ál­lottak helyt magukért, most a felsokasodott nagy terhet le kell vennie a vállukról s a magáéra kell tennie! Elég széles az, elbírja! Vagy tán az is megéghetik, hogy nem?! Mi lesz, ha megfosztják írásaitól, iparától, ke­nyerétől és kiűzik a városból? Egy percre megdöbbentette ez a gondo lat. A 'kétségek feltámadtak benne, megráz­nem lesz kormányzó. (Nagy taps a jobbo.c: Ion és a középen.) A főnemesek közül is csak azoknak lesz felsőházi tagságra választójoguk, akik magyar állampolgárok, magyarul tudnak, megfelelő adót fizetnek és Ma­gyarországon laknak. Ezek közül bizonyos számú felsőházi tagot választhatnak. A magvar főnemesség visszavonult a közélettől, pedig a múltban éppen azzal vá­dolták, hogv tulnagv szerepet játszott a po­litika terén. Az a néhány főnemes, aki a nemzetgyűlésbe bekerül, csak a kötelesség parancsszavát követte ,mert azok után a tá­madások után. amelyeket ittlétük alatt hall- gatniök kellett, már régen visszavonultak volna. A főnempsségnek történelmi érdemei voltak. Ezek történelmi érdemeivel szemben vájjon milyen érdemeket szer­zett Magyarországon a .szociáldemokrata párt. Más érdeme nem volt, mint hogy az ország nyakára ültetett egy társasá- • got. Prága, november 5. A költségvetési bizottság a tegnapi nap folyamán folytatta a belügyminisz­térium költségvetésének tárgyalását, amelynek so­rán felszólaltak még Romes cseh szociáldemokrata, Slaviosek cseh nemzeti szocialista, Ivreibich kom­munista képviselők, utánuk pedig Windirsch né­met agrárius, aki elsősorban arra nézve kért fel­világosítást, hogy a mezőgazdák állami ünnepeken dolgozhatnak-e, vagy sem. A magyar nemzeti párt nevében kérte, hogy semmisítsék meg mindazokat a kiutasitási végzéseket, amelyeket a lex-Szent-Irány — Dé- rer életbeléptetése után eszközöltek, továbbá - kérte a belügyminisztert, hogy a Prágai Ma­gyar Hírlap részvénytársaság alapszabályait hagyja jóvá. Miért drága Szlovenszkó közigazgatása ? Utána Hvozdik szlovák néppárti rámutat arra, hogy a csehszlovák köztársaságban, fennállásának első percétől kezdve készakarva, vagy félreértés következtében, mindig azt állították, hogy a szlo­vák néppárt államellenes párt. Ez olyan sok rossz vért és kellemetlenséget szült, hogy azt felsorolni nem lehet. Egy7 másik közkedvelt jelszó volt az is, hogy a történelmi országok ráfizetnek Szloven- szkóra. Ezt a jelszót is félreértés, vagy rossz szán­dék vetette fel. Éppen ezért nagy súlyt kell he­lyezni arra, hogy az ilyen káros jelszí iáktól meg­szabaduljunk. Ezután a belügyminisztérium költségvetésének egyes tételeivel foglalkozva, összehasonlította ma A miniszterelnök szavait ezutájn a szélső baloldal kitörő zaja teljesen elnyomja. A jobboldal és a közép helyiről felállva tapsol. Bethlen: Ami a munkásság felsőházi képviseletét illeti, amig nincsen olyan szer, amely ezen képviseletet megválaszthatná. A kormányzó kinevezési joga révén kí­vánja lehetővé tenni a munkásságnak a felsőházi képviselethez való jutását. A miniszterelnök beszéde után amelyet a többségi pártok nagy tapssal, az ellenzék pedig zaiongással fogadott, az elnök szünetet rendelt el. Szünet után Friedrieh István szólalt fel. Az 1918. évi fogadalomról és az intelligen­cia összeomlásának okairól beszélt. 1919- ben, —mondotta. — azért állt el a régi or­szággyűlés összehívásától, mert nem akarta elismerni a demarkációs vonal jogosultsá­gát. A legitimizmus mai útjairól beszél, majd a baloldalnak lapsai közt kijelenti. ha már nem térhetünk vissza ezeréves alkotmányunkhoz, ugy inkább legyünk köztársaság. Frriedrieh beszéde után a ház elfogadta még a 8 órás ülésekről benyújtott indítványt, maid az elnök a mai ülést berekesztette. Szlovenszkót Morvaországgal s rámutatott ar­ra, hogy Sziavensskón 2000 hivatalnokkal több van, mint Morvaországban. Ha egy hivatalnok évi fizetését 15.000 koronával vesszük fel, úgy ez a pénzügyi lehartécei 30 millió koronát tesz ki. Szlovenszkón 2400 csendőrrel van több, ami ugyancsak 37 millió korona többletet jel >,nt. A rendőrségnél 890 személlyel többet alkalmaz­nak, ngy, hogy a többletkiadás itt is 30 miluó korona. Mindezt nagyon könnyen irt“g lehetie takarítani, ha Szlovenszkón a 1-önigazgatást úgy rendeznék be, ahogy ezt Szlovenszkó la­kosai kívánják. Miért van a szlovenszkói közigazgatásban fölösle­gesen sok személyzet? Figyelmezteti a belügymi­nisztert arra, hogy a szlovenszkói hivatalokban igen sok olyan ember van, akik nem ismerik a szlovenszkói viszonyokat. Mi az oka annak, hogy Keletszlovenezkő községei­nek 85 százalékában az agrár párthoz tartozó köz­ségi birók vannak, jóllehet ezeken a területeken a választási eredmény a szlovák néppártra nézve sokkal kedvezőbb volt, mint az agráriusoké. Kalina német nemzeti párti és Bólén kommu­nista után Böllmann német agrárius az állami szál­lítások gyakorlati keresztülvitelét kifogásolja, to­vábbá kifogást emel az ellen, hogy az állampolgárság megadását a hatóságok olyan feltételekhez kö­tik, melyeket a mezőgazdák nem képesek teljesíteni ' 1926 november 6, szombat Cserny a közigazgatásró Ezután Cserny belügyminiszter válaszolt az elhangzott felszólalásokra és többek között ezeket mondotta: / Ami a zsupareformot illeti, kijelenti, hogy ezt a kérdést a legrövidebben rendezni fogják. Első­sorban az egyes közigazgatási ágak unifikálá9ára kell törekedni, mert tarthatatlan az a helyzet, hogy három felsőbb hatóság intézkedik és gondos­kodik például az ipariskolák, a továbbképző isko­lák s a mezőgazdasági iskolák ügyében. Rusziitszkó közigazgatása A belügyminisztérium ez évben nagy figyel­met fordított Ruszinszkó közigazgatására, mert ott kell elsősorban rendet teremteni. Az alkormányzó­tól az a jelentés érkezett, hogy Ruszinszkónak egy nagymegyébo való egységesítésével személyzetben és tárgyi kiadásokban óriási megtakaritást érteik el. Ez a rendelkezés ugyan nem talált mindenütt visszhangra, de az uj zsupa működésének ötödik hónapjában a lakosság meg van elégedve a köz- igazgatással?). A további feladat most a közigaz­gatási eljárás egyszerűsitése. A miniszter örülne annak, hogy ha már ebben az ülésszakban, vagy legkésőbb a jövő ülésszakban olyan javaslattal léphetne elő, mely az összes törvényhozókat ki- elégitenó. A közigazgatás reformja feltétlenül szükséges. A zsupaberendezést nem szabad politi­kai szempontból vitatni és annak fejlődését poli­tikamentesen kell elősegíteni. A történelmi országok helyzete egészen más, mint amilyen Szlovenszkón volt a zsuparef rm bevezetése előtt, ahol 1922-ig 16 megye léte­zett. A reform hat egységes megyét létesített, amelyek pénzügyileg, gazdaságilag, kulturális és szociális téren is életképes egységet képez­nek. A zsuparondszer bevezetése a takarékos­ságot is jelenti. „Kevés a csendőr. . Cserny miniszter beszédének további részeiben kijelentette., hogy csendőreéget csak oda helyezlek, ahol arra szükség van. Sokan kifogásolják azt, hogy túlsók a csendőr. A miniszter ezzel szemben megállapítja, hogy hovatovább kevés csendőrünk lesz, mert a közbiztonság ma sokkal nagyobb vé­delemre szorul, mint régebben. Ami pedig a rend­őrséget illeti, kijelentette a miniszter, hogy az 1920. évi törvény értelmében a rendőrség államo­sítását végre fogja hajtani. Szlovenszkó közigazgatását nem lehet össze­hasonlítani Morvaországéval. Nem szabad elfe­lejteni, hogy Szlovenszkón a háromezer köz- igazgatási hivatalnok között ott szerepelnek az autonóm testületek hivatalnokai is, akiket Morvaországban nem sorolnak a közigazgatási hivatalnokok közé. Szlovenszkó közigazgatása valóban csak látszatra drágább, de ezt a vi­szonyok okozzák, mert hisz ott van még a jegyzői szervezet is, amely Szlovenszkón fel­tétlenül szükséges. Meglepi egyes felszólalók azon állítása, hogy a belügyminisztérium a iex- Szont-Ivány—Déror gyakorlati keresztülvitelét betiltotta volna. A miniszternek erről tudo­mása nincsen. A minisztérium minden tör­vényt végrehajt. Azonban az állampolgársági eseteket nem lehet általánosítani, mert az ál­lampolgárság megadása az a legmagasabb jog, amellyel az állam a külföldiekkel szemben rendelkezik és szükséges, hogy a kormány minden esetet külön mérlegeljen s az összes körülményeket tekintetbe vegye. Teljesen igazságtalan az a vád, hogy a minisztérium a lakosság egyes osztályait perhorreszkálná, tvsnaatami Csernir belügyminiszter ©xposéla a költségvetési bizottságban A beSügymlnisztar ny Eafkozata szerint Szvcvenszkén kevés a csendőr és rendőr — Hvozdik néppárti képviselő ezzel ssesnben sokallja az exponált tisztviselők számát — Cserny lehetetlen védekezése a kiutasításokkal szemben — Az igazságügyi expo­zéról Mayr-Karting távolmaradt tá'k s aztán elvonuló gyors szélroham mód­ján tűntek el. — ötnek ígérték ezt! Akkor már inkább én leszek egyedül! — az önfeláldozásnak ezt a meggyőződését hagyta végigsöpört lel­kében a szélvihar. Tudta, hogy másnap fel kell áldoznia magát. Elfujják, ki a nagyvilágba, mint egy gyámoltalan pölyhet. Elveszik a botot a ke­zéből, a tudásút, lábaiból a vándorláshoz szükséges erőt. Karjaiból kivágják az izmot, szivéből a gyökeret, amely ebhez a helyhez erősen köti ide. El kell hagynia az ismerős falakat, a megszokott és megszeretett embe­reket, ezeket a jóbarát legényeket, a télen meleg, nyáron hűvös mühelyszobát, a vesze­kedő, de jószívű Léta uraimat, az uccán sétál­gató menyecskéket és ... és a kicsi lányt. Káposztás Ágira gondolt és elfutotta a könny a szemét. Gyorsan eltörülte: ha vala­ki meglátná! A kislány barna arcocskáját, acélos fekete haját és sötét szemeit nem tudta már eltörölni. Mosolyogva nézte maga előtt, mert látta, érezte és meleg tekintetek­kel végig végig tapogatta. Sóhajtott és hányát dőlt a füvön: — Mit sóhajtozol Gábor? Tán biz az ágyadat sajnálod? Gábort fölrázta a hang és tréfásan fe­lelte: — Krisztus urunkra gondoltam a Getse- mánó kertjében. Sóvágó tiszteletes uram sű­rűn emlegeti, hogy ott igen egyedül volt! — Ne te ne! — szólt Sonnfay Péneske. — Tán bizony te is úgy vagy?! Essen beléd a féreg! Mintha bizony egyedül volnál, beste lélek! Mindnyájan helyeseltek neki. Megróvó megjegyzésekkel vették körül Gábort, aki felvidult, hogy a kedvesek szeretettnek gyors megnyilatkozását látta. Nagyot kurjan-j tolt: — Absolon busul a hosszú haja miatt. “ de nem én! Danoljátck azt, hogy... Felemelte az öklét és mosolyogva ütötte j a fejéhez. A legények tudták már, hogy mit! Kórusbán zengték rá: Hej csűrömet bét apasztottam, A babámat marasztottam, A babámnak dógia vót, Urfi kivöl maradott, Csendes Anis jössz te hát, Én leszek mán a babád, Hejj! jössz te, jössz te, jössz te hát, Csókolom meg az orcád! Gábor a legények énekére táncra perdült a középen és olyan csűr döngölő t járt, hogy soha különbet. Jókedvű nekirugaszkodásain ez a nóta külön az ő nótája volt. Ez volt egyébként a „Csóka Zsuzsi nótája", de Gá­bor már régen behelyettesítette Csendes Aniskának, a Bodor uram csaposlányának a nevét, akiihez köztudomásszerinti és előbb is említett köze volt. Hatalmasan döngött a föld a megtermett legény tánca alatt. Csak akkor hagyta abba, amikor a külső falon lámpás jelent meg s egy városi őr hangja szólt hozzájuk: Csende­sebben Hegyetek, felveritek a város éjjeli nyugodalmát 1 — Igaz ám! — mondotta Gábor és na­gyokat fújva telepedett a legények közé. — Hát akkor ide hallgassatok! Hagy mondok valamit! így kezdett hozzá, amikor magacsinálta, álmélkodfató meséivel elgyönyörködtetni készült hallgatóit. Somfay Déneske nagyot kiáltott: — Figyelem, Gábor meglökte a harang nyelvét! Közelebbre zsúfolódtak egymáshoz. Kö­zépen gyenge tűz pislákolt, ezt most fel­szították. A temploméra tizenegyet ütött a fejük fölött. Gábor hangosan számolta s az­tán belekezdett: — Jól van, tizenegy, de azt tudjátok-e, hogy mért van szegény ember meg gazdag ember a világon? Sokféleképpen találgatták: — Mert a gazdag ember mindent el­vesz a szegény embertől, azért! Mert a sze­gény embernek jószive van s mindenét oda­adja a gazdag embernek, azért! Mert úgy van rendjén, azért! Mert az Úristen akarja! — Nohát ezt nem tudjátok! Akkor leg­alább azt mondjátok meg, hogy ki volt előbb, a gazdag ember-e vagy a szegény ember?! — mondotta tovább Gábor. —- A kérdező feleljen! Feleletében okos válasz legyen! — mondotta nagy hallgatás után Répa Mózes. — Hát — kezdte Gábor — tudhatnátok, hogy Adámot és Évát, bűnös első szüleinket, az Ur azért kergette ki a paradicsomból s nem másért, mert nagyon vétkeztek. Gye­rekkoromban in est erű mint ól az iskolában hallottam még, hogy a kiűzés azért történt, mert az Ur eleget mondotta nekik, hogy csak titokban szeressék egymást, de ös- szüleink nem fogadtak szót neki. Egyszer megint meglátta Őket az Ur és akkor leker­gette őket a p aradi csőmből. Úgy mentek el, egymás kezét fogva, hogy még egy darab al­mát vagy más gyümölcsöt se vihettek ma­gukkal! Látjátok tehát, hogy a szegény em­ber előbb volt, mint a gazdag, igaz-c? Mert ősz tán k’kcrget rit összüleink íren szerények voltak, azt mondanom sem ke)!, ugy-e?! (Föl) latjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom