Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-05 / 251. (1289.) szám

v lAVkl^ARWlRliAÖ lyzb november ó, péntek. tmmBmmmmmmmmmaaauBm* —1 tszakamerikában most épül a világ legnagyobb erőmüve ’A tenger árapályát használja ki — Évente 3 és egynegyedmilliárd kilówatt — Építési költség 75 millió dollár *— A P. M. H. munkatársától — Neicyork, november eleje. A naponta kétszer fellépő ár-apály olyan ha­talmas energiát reprezentál, különösen olt, ahol a nivódifferencia nagy, hogy rengeteg terv-kon­strukció merült fel arra vonatkozólag, hogy le­hetne ezt az energiát gazdaságosan felhasználni. Egyea helyeken a két viztiikörkülönbözet 15, sőt 20 métert is kitesz. Ha sikerülne egy nagyobb medencét az ár végével megtölteni és azt turbi­nákon keresztül megint apály esetén kiereszteni, úgy óriási vízerőművet létesíthetnének a partok mentén A tartályok azonban olyan gigantikus összegbe kerülnének, hogy lehetetlen lenne a be­fektetett tőkét amortizálni. Hogy megfelelő erőmű létesülhessen, ugyanis legalább 100 négyzet km. kiterjedésű felső rezervoirt kellene fallal kürül- venni, amely nagysága megközelítőleg akkora kell hogy legyen, mint a felső, az ár vizét befogadó medence méretei. Voltak más tervek is, olyanok, amelyek a víz emelkedését és sülyedését egyene­sen akarták felhasználni, de mindezek hátrálja és kivihetetlensége abban merült ki, hogy a költ­ség nem állt arányban a kitermelhető energiával. Folyók, patakok vizerejének kihasználása sok­kal reálisabb és olcsóbb volt* mint a többé- kevésbbé fantasztikus tervek kivitele. így tehát a technikusok régi vágya kivitelre eddig sohasem jutott. Hogy azonban ma mégis oda jutott a technika, hogy Északamerika Maine államiban, annak északkeleti részében fekvő Fundy-öböl Deer szigetén megkezdték az előmunká­latokat a legnagyobb eddig épített víz­erőmű felépítésére, annak oka az öböl rendkívül kedvező helyi vi­szonyaiban keresendő. A Fundy-bay természeté­nél fogva alkalmas arra, hogy az ottan nagy mér­tékű, 27 lábas (közéj 10 méter) árapálykülönbö- zet vizierömü céljaira felhasználható lehessen. Nem csupán a nagy nivókülönbség teszi lehetővé azt, hanem főleg a szigetek alakja, amelyek kö­rülveszik a mély elágazásu öblöt. Ha a szigetek közötti csatornákat megfelelő gátakkal elzárják és ezeken zsilipeket és megfelelő helyen turbi­nákat alkalmaznak, megoldható a nagy probléma. Mr. Dexter P. Cooper híres amerikai mér­nök volt az első, aki a helyzetet felismerte és a mérhetetlen és kárba vesző energia kihaszná­lását tervbe vette. Tervei nem maradtak tervek, mint ez rendesen lenni szokott. Sikerült meg­nyernie egy nagyobb pénzcsoportot és a számba- jövő tényezőket, ami hatalmas munka volt, mert az öböl Amerikai Egyesült Államok és Canada (New Brunswick) határán fekszik, illetve a ha­tár kettészeli az egészet. Egy sor vízjogi és köz­jogi kérdést kellett tehát megoldani, mig a terv reálisabb alakot öltött. Ez végül sikerült annyira, hogy az előmunkálatok már serényen folynak és jövőre tavasszal megkezdődnek az építkezések. Az erő, amelyet az uj telep termelni fog, felülmúlja a hatalmas Wilson-gátat (Muscle Shoals). Ez pedig eddig a világ legnagyobb erő­müve, mert a Tenessee River vize segítségével 600.000 lóerőt tud kifejteni maximálisan. Ha alacsony a vízállás, ez leszáll 100.000 lőerőre. Te­hát a vízállástól, illetve végeredményben az idő­járástól függ a teljesítmény itt is. A „Fundy plánt“ ahogy Amerikában hívják ezt az uj. létesülő telepet, állandóan, télcn-ntfáron 500.000 lóerőt ad, ami köny- nyen fokozható 750.000 lóerőre! Ha összehasonlítjuk az évi teljesítményt, akkor a Wilson-gát 700 millió kilowattot termeL „Fundy plánt" pedig S.268 milliót, tehát négyszer ennyit. A termelt energia állandósága óriási előny, mert megfelelő állandó fogyasztókról le­het rondoskodni, amit egy változó erejű telepnél nem-igen lehet egy bizonyos határon belül. Cooper az erőmüvet úgy akarja felépítem, hogy a Lubec, Compobello, East Port és Deer szigeteket egymás között és a szárazfölddel öt gáttal akarja összekötni. így két óriási termé­szetes medence keletkezne. A nagyobbat, amely így 100 négyzetmérlföld (1 mf—1.8 km.) kiter­jedésű lenne, a felső, a magas vízállást tartó medence lenne, mig a kisebb körülbelül 50 négyzetmértföld területű a felülről a turbiná­kon keresztül lefolyó viz tarfozaként szerepelne, amelyet, ha bizonyos mértékig megtelt, az apálynál kiürítenék. A telep működése tehát igv képzelhető el: Ha jön az ár, a felső tartályt megtöltik, az alsót elzárják. így azután a to­vábbi napi kétszeres árapálytól függetlenül ■— lia a gátak el vannak zárva — a felső medencé­ben a viz 27 lábbal magasabban fog állni az al­sónál. Ha a felső rezervoir megtelt, a viz a te­lepen keresztül a hatalmas turbinák segítségé­vel, villanyerőt produkálva, lefolyna az alsóba. Hogy a felső medence vizszinfje néhány lábbal Bökkenjen, az alsóé pedig néhánnyal emelked- n, 24 óra kell. Közben azonban újból ki lehet t-sztenl az apály beálltával az alsóban meg- elemlett vizet és a felsőt megtölteni. Ez a já- z időjárásra való tekintet nélkül állandóan Julia.merí, hár U7‘ áraPály differenciája nem _j> a Fundy-öbölben is 21 és 27 láb közölt ,,m erőrnü ezt az ingadozást meg nem esetre sem annyira, mint egy folyón meredtGi. a^0j slncíony és magas vízállás az ijesztőé-,,konként változik, hanem sokszor *őleg is am-i. A Fundy-telep tehát állandóan r*yiim meg tií'4 télcn-nyáron, éjjel-nappal foly- vával vezeti zabb gát 1.000, illetve 3000 láb hosszú lenne (1.0, illetve 1.2 km). A legnagyobb gáton 33 nagy zsilip van tervbevéve, amelyek félóra alatt ki tudják pótolni a napi elhasz­nált vízmennyiséget. Az alsó medence gátja közel 800 méter hosz- szu lenne megfelelő számú zsilippel. A telep felépítése öt éven keresztül 5000 munkást igényelne, a költségek pedig 75,000.000 dollárt. Minthogy a termelendő energia akkora, hogy azt Maine-állam egymaga nem használhatja fel, ellenben törvényei szerint a vizierőenergia ki­vitele tilos, változtatni kellett a törvényen úgy, Dortmund, november 3. Titokzatos biinügy foglalkoztatja most a dortmundi rendőrséget, amellyel szemben egyelőre még a képzelet is teljes tanácstala­nul áll. Egy hernei nagykereskedőnek 24 éves fia nagyobb pénzösszeggel ment a postára, hogy azt feladja. Amint a nyomozás megálla­pította, a fiatalember nem volt a postahiva­talban, de hogy útközben találkozott és be­szélgetett-e valakivel, azt mindezideig nem sikerült még megállapítani. A hernei vasút­állomáson jegyet váltott Dortmundba, magányosan szállt be a vonatba és amikor Dortmund­ba érkezeit, azonnal a Riewe szállodába ment, ahol szobát vett ki. A portásnak megmon­dotta, hogy fáradt, délig aludni kiván és csak délben ébresszék fel. Amikor kedden délben a szobapincér csöngetett a szoba ajtaján, nem kapott vá­laszt. Dörömbölni kezdett, az ajtó erre sem Losonc, november 4. Losonc máT egyszer fontos etappját, művészi fejlődése folytonosságában l-etashd- hatatlanul szakaszát jelentette egv nagv ma­gvar festőt eh éhségnek. Rudnav Gyulának. A világháború éveit töltötte itt az akitor még szerénvnevii r*ik*or. a város társadalma által nagyon ismert és egyhangúlag kedvelt megnyerő modorú, egyszerit önkéntes. Nem egv losonci ismerőse látta jó hasznát később ennek az ismeretségnek. Számtalan képet hagyott Rudnav a városban, amely képek­nek az értébe nediV olvan hausse-t ért meg, amilvent talán a háberu utáni idők egyetlen „értékpapírja*' se tudott utána csinálni. A losonciak azóta több bizalommal ke­zelik a közéjük kerülő festőket. Nem lehet piőre tudni serp^H! j>vG™r már élt itt né­hány évig egv Rudnav Gyula nevű szerény önkénteskáplár, akitől 50 koronáért már le­hetett képet kanni s akinek urrvanez a képe ma talán ötezret is megér! Pedig akkoriban ezt mégsem lehetett volna „kinézni" belőle! Hatalmas történelmi képet festett Lo­soncon többek között Rudnav s ezt az óriási vásznat legutóbb a magvar állam vette meg tőle. Emlékszem még. bogv a tanítóképző intézet egvik félreeső termében milyen megindult csodálattal néztük a megelevene­dett életű hősi alakokat. Rudnav teremtő ereje akkor már teljes neki feszüléssel bir­kózott és teljes sikerrel evőzte le a nehéz történelmi probléma akadályait. Jóbarátia, Brúnóvszkv igazgató, adta a kép eszméjét, később a magvar állammal kötött vásár ide­ién pörre is került a dolog közöttük. Bru- novszkv igazgató társszerzőség cimén köve­telt részt a vételárból, de pőrét elvesztette. Ezek az emlékek foglalkoztattak, mi­közben a Vigadó-szálló egv második emeleti szobájában egv másik naerverejü, naírviövőiü festő várt rám. hogy elmondja Losoncra jö­vetele célját, történetét és itt-tartózkodása eredményeit. * A szoba falai tele első pillantásra meg­ütő erőt mutató képekkel. Elöltük festőjük, erős. széles testű, mélvhangu és érdekes be­szédű fiatalember. Erdélyi Ferenc. Képei letagadhatatlan rokonságban vannak testi és szellemi megjelenésével: erőteljesek, tömö­rek. sokat és soknvelven beszélők. Rudnav losonci tartózkodásával kapcso­latban gyorsan derül ki, hogy Erdélvi ide- iövetole is a nagynevű mesterrel kapcsola­tos. Részben ő adta a tanácsot, másrészben a művészt vezető helves ösztön, amelv a világ számtalan apró városkáin közül ki-ki- ielöl egvet-egvef. ahová el kell mennie, hogy önmagáin! találkozzék'. — Benkhardt és Rudnav voltak a taná­raim Pesten. — feleli kérdésemre Erdélvi Ferenc. — Három év'M töltöttem itt az aka­démián. 1910-ben a Műcsarnokban k'áH'tott képemmel, az „Imádkozó papok“-kal Sziny­hogy a népszavazás döntésével megszüntették ha­tályát. így azután nemcsak Maine, hanem a szomszédos Canada és távolabbi államok is ré­szesülnek a tenger eddig ki nem használt ener­giájából. A felső tartályba ömlik különben a St. Croix folyó, amely hozzájárul ahhoz, hogy a ní­vót állandóan magasan tartsa, mig az árapály óramünyi pontossággal hajtja majd a turbinákat. Érdekes még az a tény, hogy a tervező bátyja a híres Hugh Coopernek, aki az előbb emlitett Wilson-gátat emelte. így azután egy testvérpár nevéhez fog fűződni a jelen két leghatalmasabb erőmüve. nyilt meg. Rosszat sejtett, öngyilkosságra gon­dolt s azonnal fellármázta a személyzetet. Az ajtót feltörték és nagy csodálkozással álla­pították meg az első pillanatban, hogy a szoba üres, a vendég eltűnt. Az ágy azonban, amelyben a vendég az éjszakát töltötte, hatalmas vérfoltokkal voll bo­rítva. A hatóság ebből nyomban megállapította, hogy rablógyilkosság történt, mert hisz, ha öngyilkosság esete állott volna fenn, a ven­dég holttestének a szobában kellett volna len­nie. Nyomban megindították a ryomozást eb­ben a misztikus ügyben, de egyetlen nyom csupán egy véres borotva volt, amellyel a gyilkos valószínűleg álom közben vágta el az áldozat nyakát. Hogyan távozhatott és hogyan hurcolhatta magával a meggyilkolt holttestét a gyilkos, olyan súlyos rejtély, amelyen most a német bűnügyi rendőrség legjobb detektiv- jei törik fejüket nvei-diiat nvertem. Ezután északra mentem s na.wobbára szemlélődéssel töltöttem el esw évet Lengvelorszácban és Finnország­ban. 1921-ben Pórisba mentem, innen Spa- nvolországba s itt láttam először komolyan munkához. — Mi vitte Spanyolországba? Mint hal­lottam s a nagy spanyol képeslapokban ma­gam is láttam, ott óriási sikerei voltakP — Spanyolországba az a vágy vitt. hogy művészi ábrándjaim modelljeit megtaláljam. Goyához érzem magam a legközelebb, ter­mészetes, hogv Spanyolországba vágytam! Kritikusaim megállapítása szerint a képeim egyenesen Goyára utalnak. — Elérte-e a célját Spanyolországban? — A legteljesebb mértékben! Sőt annál, hogv rengeteget dolgoztam, még többet is elértem: nagv sikereim voltak. Madridban önálló kiállítást rendeztem. A spanyol nem­zeti muzeum megvette „Az élet hídja" s a „Charmagnol" cimü képeimet, a Museo dél Arte Moderpe s az Academia dél Sante Fer- nando is vett egv-eev képet. Az összes nagy lapok hosszú cikkekben és képsorozatokkal foglalkoztak kiállításommal. Ezek a lapok itt vannak, tessék! Elém rak egv nagv csomó képesfüzetei és megmutogatia a rá vonatkozó c kkeket. A legnagyobb spanyol művészeti lap. a „La Esfera" Don Jósé Francesnek, a spanyol akadémia elnökének tollából hozott beha­rangozó cikket a kiállításról. A spanvol arisztokrácia lapjában, a „Vita di Aristo- kratica"-ban a spanyol nóbeidijas drámairó, Hiacinto Benavente kimerítő, nagv didiben irt minden szépet Erdélvi mesterről. A „Castilla Grafica“-ban Miguel Terez Ter- rero irt róla. a „Munda Grafico“-ban szin­tén. Ezek a lapok oldalakon hozták a kiállí­tott képek fénvképfelvételeit is Ott van az „El asalto", (A roham) a maga elragadó leuidületével, az „El prendiimento" (Az elfo­gott), a megrázó „Los Fusilados" (A lelövöt- tek) s egy gazdag teremtő művész klasszikus eredményekkel bővült modern művészeté­nek grandiózus termékei. — Hogv lehet, hogv idegen létére eny- nvire felismerték és megértették Madrid­ban? — A festőművész internacionális nyel­ven szól az emberekhez. El kellett is-1 merniök! Meg vagyok győződve róla, hogv igazat mond. A magvar őserőnek, művészi bevég- zeltségnek a fiatal Erdélvi első indulása is olyan bizonyítéka, amelyet lehetetlen el nem ismerni. A spanvol művészi világ csak annak a kényszerítésnek engedett, amellyel minden idők művészete követel elismerést a maga számára. — Milc a legközelebbi terved, miket dol­gozott Losoncon? — kérdem a művészt. — Egv félévet szándékszom Losoncon tölteni, ez a félév karácsonykor jár lo s ak­Misztikus rablógyilkosság Dortmundban A gyilkos és az áldozat nyomtalanul eltűntek - Egy nagykereskedő fiának tragédiája — A P. M. H. tudósítójától — Egy fiatal magyar festő nagy sikerei Spanyolországban Erdélyi Ferenc, a legifjabb magyar festőgen eráció reménysége — Madridi kiállítása a spanyol főváros szenzációja volt — A nóbel díjas drámairó. Hiacinto Benavente irt róla a „Vida di Aristokratica“-ban kor megint Párisba megyek egv félévre. Egy előkelő pesti céggel szerződésem van. a ké­peimet neki küldöm s a jövő év őszén Bu­dapesten rendezünk belőlük kiállítást az Ernst-muzeumban. Akkor akarok bemutat­kozni a hazai közönségnek. Losoncon nagyon jól érzem magam, sok érdekességre talál­tam. Mint látható, sokat dolgoztam már ed­dig is! Körülmutat a falakon, ahol legfrissebb kénéi vannak sorba feszítve. Magyar pa- rasztfejek. szlovák parasztfejek s egv spa­nvol téma kidolgozása: „A forradalmár el­fogalása". Tájékozott, élő művészettel, emel­lett hatalmas egvénitő erővel megfestett ké­pek. Goyára és mellette Cezaunra utalnak, de ezek a hatások csak megsazdagitották a művészt s nem tették késői epigonná. Úgy értelmezte a két nagv piktor művészetéi hoev azok kevéssé világos témák gazdag le­hetőségű kifejezőivé váltak az ő kezén. Asztalon könvöklő magvar paraszt, fö­lötte áll egv másik, tipikus, egyező jegyek összegyűjtésével előállott faji arcok: „Az ivók". Különösen erős, megrázó képe: „A vak harmonikás". A többiek, „A virrasztók" a „Kenyérvágó paraszt", „A koldus", mind maradéktalanul megfogott és hibátlanul vá­szonra vitt fejek. — Egyenesen Madridból jött Losoncra? — kérdem a művészt. — Nem, mert Madridból Barcelonába mentem s itt az angol főkonzult festettem le. 1924 végét Afrikában és Alexandriában töltöttem, voltam Abesszinában, aztán 1925 junius 15-én jólsikerült kiállítást rendezetem Algírban, a Salle d‘ Isly-ben. Ennek a kiál­lításnak itt van a prospektusa. Itt egv arab főurnak voltam a vendége. Beszélgetésünk végül a külföldön élő magvarokra terelődik. A művész érdeke­sebbnél érdekesebb történeteket mond el ezek ötletességének, életrevalóságának s a „jég hátán is" megélhetést biztositó képes­ségeinek a bizonyságául. Ha sok ilven külföldi sikert mondhat­nak magukénak a világotiáró magyarok, ilven komolv. nagyjelentőségű és megérde­melt sikert, mint amiivet Erdélvi Ferenc aratott Spanvolorszásban. akkor sokat emel­hetnek az itthoni porbasuitotiakon. Erdélyi Ferenc a nagv művész, a nagy magyar mű­vész. a magvar névnek külföldön becsüle­tet és tiszteletet szerzett. Darkó István. '■mrai'ML II1111 W f—^ i—Ea-rega— „Ha elmegyek, ne mondjatok rosszat rólam..." Halálos szerelem a dermesztő őszben — Le- ron Gyula tragédiája — A P. M. H. tudósítójától — Aknaszlatina, rovember 3. Szomorú szenzációja van Aknaszlatina városának Egy alig húsz éves fiatalember ve­tett véget szerelmi bánatában életének. Leron Gyula tegnap este még vidáman mulatott barátaival és senki sem sejtette, hogy a túláradó jókedv mögött milyen sötét halál­szándék húzódik meg. Az átmulatott éjszaka után kihajolt szü­lőháza ablakából, magához iriett egy ácsorgó kis fiúcskát, akinek levelet adott át. — Vidd ezt a levelet azonnal Mariskához, mondotta. Mariska felbontotta a szokatlan időben ér­kező levelet, amelyben költői stílusban bú­csúzik a szerencsétlen fiatalember ifjúkori álmaitól. „Mire e sorokat olvasod, életem utolsó per­cei morzsolódnak — írja. — Ha elmegyek, ue mondjatok rosszat rólam . . Leron Gyula tényleg végrehajtotta vég­zetes tettét. Amikor a levelet elküldötte, egy hat miliméteres flóberttel mellbe lőtte magát. Csodálata, hogy a szomszéd szobában senki sem hallotta meg a fegyver dörrerését. Kis testvérkéje nyitott be véletlenül báty­ja szobájába. Elborzadva látta, hogy fivére elnyúlva fekszik a pamlagon, melléből vér csorog és már végét járja. — Édesanyám! . . . sóhajtott fel utol­jára a húszéves Leron Gyula és azután ki- szenvedett. Mariska már elkésve érke hogy megakadályozza a szörnyű tettet. Leron Gyula már halott volt. A szerencsétlen fiatalember tragédiája széles körökben kelt mély részvétet. / Jcnbfatosabb fl és fajjenyhább | cco:<©!i.dé i hashajtó , FBlcrakat: J V3rJs Rák zisr' ; Bratistava : tyy dobsz i-j s goKe. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom