Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-04 / 250. (1288.) szám
TBsmsaBsmssis 1926 november 4, csütörtök. A) vitamin hiányát mutató betegségekre, A tett tojás — veszedelmes étel Friedberger berlini orvosprofesszor fontos felfedezései a táplálkozás élettanában Berlin, november 2. Friediberger egyetemi tanár a berlin- dablemi kutatóintézet igazgatója, a Deutsche Medizinische Wochensohrift legutolsó számában igen érdekes cikket árt a táplálkozás problémáiról. Utal arra, hogy az utóbbi évek sok kérdésben teljes világosságot teremtettek, igy például felfedezték a vitamin szerepét a táplálkozásban, de még számos rejtélyes és homályos pont maradt, amelyeknek megoldása lényeges adatokat szolgáltatna az emberi táplálkozás titkainak megértéséhez. Ezek közül a legérdekesebb jelenségek egyikét ismerteti tanulmányában. Elmondja, bogy önmagán végzett megfigyelései alapján nagyjelentőségű felfedezést tett. Tudniillik ugyanannál a vegyes táplálkozásnál úgy a jóllakottság, mint a tápérték változik, egy és ugyanaz a .táplálék különböző imértéflaben kelti fel a jóllakottság érzését. Ez pedig onnan ered, hogy nemcsak a táplálék anyaga játszik szerepet, hanem az is, hogy mennyi ideig főzzük, vagy melegítsük a tápanyagot. Állatokon végzett kísérletei során megállapította, hogy a főtt ételből az álatok kétszer annyit fogyasztanak, mint a nyers táplálékból és a főtt étellel tápláltak mégis súlyban és növésben a feléit sem érik él a nyers étellel táplálkozőknak. Ennek a megfigyelésnek eredménye tehát röviden szólva a következő: a vegyes táplálék táp értéke annál nagyobb, minél kevésbé denafur áltatott melegítés által. Egy ideig azt hitték, hogy ez a jelenség is a vitaminok szerepére vezethető vissza, de Friedberger .tanár hosszas kísérletezése után kiderítette, hogy sem a szénhidrátok, seim a zsíranyag, hanem a tojásfehérje az, amely a főzés alatt elveszti tápértéke jelentős részét. Patkányokon végezte Friedberger érdekes kísérletét és pedig olyképen, bogy kiválasztott két teljesen egyforma súlyú és egyforma alakú patkányt, az egyiket nyerstojással, a másikat pedig három percig hevített tojással táplálta. Három és fél hónapig kísérletezett Friedberger. Három és fél hónap után megmérte az állatokat, a nyerstojással táplálkozó 175 gramot nyomott, a főtt-tojást evő 85 gra- mot. A főtt-tojással táplált patkány állandóan sokkal többet evett, mint a kísérleti célokra szolgáló másik állat és mégis a fejlődésben erősen visszamaradt, szőrzetét teljesen elvesztette és két nappal a mérések eszközlése után, elpusztult. Ennek folytán Friedberger leszögezi, hogy, a tojásanyag, ha három percig 100 fokos vízben forr, nemcsak tápértékét veszti el, hanem ha ezzel az anyaggal egyoldalúan táplálunk valamely élő lényt, úgy kóros elváltozásokat is eredményez. Á szervezetnek nyilvánvaló gyengülése a táplálék felmelegítése folytán, nemcsak a testsúly és a növés elmaradását hozza magával, hanem egyoldalú táplálkozásnál súlyos komplikációkhoz vezet, amelyek egyrészt az másrészt a skorbutra emlékeztetnek, Friedberger kutatásai szerint, mindezek a jelenségek a fehérje felmelegítése révén lépnek Prága, november 3. Az időjárási viszonyok ugylátszik megváltoztak: Herschel, Falb és Sirius revízió alá vehetik eddigi tapasztalataikat. Nem érnek azok egy fabatkát sem, mert 1926 szeszélyes időjárása halomra döntötte megállapításaikat. Úgy látszik beteljesedik Csokonai Vitéz Mihály jóslata, aki azt mondotta egyszer, hogy a huszadik században kutya se szeretne lenni, mert olyan mostohák lesznek az időjárási viszonyok. Csokonai Vitéz Mihály jóslatát Vályi Nagy Pál, a debreceni református főgimnázium tudós fizikus tanára jegyezte fel és tudományos kutatások után maga is arra az eredményre jutott, hogy Középeurópa klimatológiai viszonyai az idők folyásával változást fognak szenvedni. E rövid bevezetés után, minden tudományos felkészültség nélkül, csupán a legutóbbi eseményeket és velük kapcsolatban itt-ott megjelenő tudományos megállapításokat figyelembe véve kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy Közép-Európa klimatológiai viszonyai lényegesen megváltoztak. Apáink és nagyanyáink még emlékeznek arra, hogy a befagyott Dunán ringlispielt állítottak fel és nemcsak a nép gyermekei, hanem az előkelő társaság tagjai is dáridókat rendeztek a befagyott Dunán. Ez a hatvanas évek végén volt és azóta sem volt ilyen hideg. Ez a dolog már magában véve is bizonyíték amellett, hogy az időjárás mostohasága enyhült. De ez lehet vénasszonyos fecsegés, azonban egyéb körülmények is megerősítik azt a hajlandóságunkat, amely szerint azt szeretjük hinni, hogy a hideg fokozatosan enyhül. Beregszász, október vége. A régi híres, kedélyes, széperedményü beregszászi szüreteknek egészen befellegzett. A daltól hangos hegyoldalak panaszos szavaktól visszhangzottak az idén és az esőverte, aszott és gyümölcsteán tőkék — minden pesszimizmus nélkül szólva, — Beregszász és evvel együtt egész Pod- karpatska Rus csődbe jutott, siralmas gazdasági életét szimbolizálták. Hogy a beregszászi szüreti eredményekről tiszta képet alkothassunk, felkerestük a beregszászi bortermelés egyik reprezentánsát, aki kérdéseinkre a következő információt adta: — Az idei szüret a legteljesebb leégést jelenti Beregszászon keresztül egész Ruszinszkóra. Nemcsak a birtokosság és a munkásság, hanem minden kereskedő és iparos is érezni fogja ennek a katasztrófának a káros következményeit. Eddig sem lehetett azt mondani, hogy a ruszinszkói gazdasági élet Eldorádót jelent az itt élők számára, de az a jövő, amit az idei szüret jelent, egyenesen kétségbeejtő. — Ismételten hangsúlyozom, hogy ezt a szüretet mindenki érezni fogja, mert itt közvetve, vagy közvetlenül, mindenki ennek a kis bortermésnek a jövedelmén osztozik, amit a ruszin- szkói szőlőhegyek juttatnak. Hogy konkrét módon beszéljünk, az 1925. esztendőben, a rendelkezésünkre álló adatok alapján, a beregszászi jövedék ellenőrző hivatal fel. A kizárólag nyers fehérjével való táplálás ás hasonló káros hatásokat eredményez, de ez a hatás sokkal kisebb mértékű és csak sokkal később lép fel. Nemrégiben egy angol tudományos folyóirat azt irta — erről már feltesszük, hogy tudományos kutatások után irta —, bogy a Golf-áramlat megnagyobbodása következtében Középeurópa ktimája igen enyhe lesz. Hogy valami nincsen rendben, amellett szól az a rettenetes elemi csapás, amely földrengésben, tengerrengésben és pusztító ciklonban nyilvánult meg éppen a közelmúlt napokban és elpusztította Középamerika paradicsomát. Gondolkodóba ejt a nyár is, amely ez idén ősszel köszöntött be. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy alig egy héttel ezelőtt Bécsben és Párisban, október közepén havazott. És most november kezdetén nyári zivatar tombol. Bécsben egyik napról a másikra, sőt délelőttről délutánra olyan forró déliszél kerekedik, hogy az emberek izzadva dobálják le magukról a melegebb ruhákat. Utolsó szimptomának említjük, hogy Budapesten október 30-án délben 18.2 C fok volt a hőmérséklet és estére megismétlődött az éjsza’ ai zivatar, amelyet félénk villámlás kisért. Nyugatszlovenszkő volt a csehszlovák köztársaságban a vénasszonyok nyarának geográfiái centruma. A hőmérséklet maximuma október végén Pozsonyban húsz, Ógyallán pedig 21 fok Celsius volt. Ez az utolsó jelenség egymagában semmi rendkívülit nem jelent, de ha figyelembe vesz- szük az összes többi szimptomát, tudósai nknak és klimatologusainknak foglalkozni kell azzal a problémával, vájjon Középeurópa nem-e áll az uj korszak előtt? területén, mely magában foglalja Beregszász, Bene, Nagymuzsály, Beregardó, Beregdéda, Beregujfalu, Kígyós, Mező- homok, Nagybereg, Nagybégány területét, 84.492 hl. bor termett összesen. — Magára Beregszászra 63.064 hl. esett. Az idei évnek az eredménye statisztikailag még nincs ugyan megállapítva, de optimistáknak látszunk, ha ezt az eredményt 15.000 hl.-re becsüljük. — Hogy országos eredményről beszélj link, a ruszinszkói termés a tavalyi 150.000 hl. helyett alig fogja meghaladni a 25.000 hl.-t. Azaz kalaszlrális holdanként körülbelül 5 hl.-t. — Hogy ez mit jelent, azt igen könnyen szemléltethetjük, ha egy hozzávetőleges, de feltétlenül helytálló mérleget készítünk a szőlőgazdaság ezidei nyereség-veszteségéről. — Egy kát hold szőlőnek fentartási költsége, — ha egy szaklap keretébe vágó részleteket mellőzzük, — a 10.000 K-t feltétlenül meg fogja haladni az idén. Ez összegben beníoglaltatnak az összes munkáltatások (napszámszükséglet), az ösz- szes anyagkiadások: rézgálic, raffia, mész, karó, vesszőutánpótlás, továbbá a szükséges összes fuvarok, felszerelések amortizációja, értékcsökkenése, hordók, kádak, épületjavitások stb. És igy egész Ruszinszkó 6000 kát holdat kitevő területe után a kiadásokat halvan millióra, ezzel szemben a borárakat 5 és fél Kcs.-re becsüljük, amely öszszeg azonban teljes egészében nem fog befolyni, tekintve, hogy az idei termés tekintélyes rész* már ezen áron alul kelt el. így az egész ruszinszkói bortermelés nem fogja elérni a 15 milliót, melynek figyelembevételénél 45 millió deficit mutatkozik. — Hogy ez a végeredményképpen az országos közgazdaság relációiban kis pénz milyen hatalmas summa itt, Ruszinszkóban, azt fölösleges hangsúlyozni, különösen akkor, amikor jó néhány mil- lió nyereségnek kellett volna itt maradni. — A helyzet komolyságát ma még sokan nem is érzik át, mert egy pár korona bevételt mégis jelent ez a szüret és igy, momentán nem érezhető annyira a helyzet katasztrofális súlya. Azonban, ha figyelembe vesszük, hogy a birtokosság nagy percentje úgyis adósságból dolgoztatja szőlőjét, szükséges forgótőke hiányában és hogy minden egyéb szükségletét is adósságra szerzi be, abban a hiszemben, hogy szüret után fizet, áttekinthetjük azt a gazdasági katasztrófát, ami a közeli hónapokban be fog következni— Itt kereskedő, iparos, ügyvéd, egyszóval mindenki a szüretre várt, hogy a szőlőbirtokostól kinnlevőségeit bekaszirózhassa és viszont ezek is csali igy tudják kötelezettségeiket rendezni, mert egy végtelen lánc ez, egy nagy organizmus, amelynek vérkeringésében egy nagy és következményeiben be nem látható kihagyás állott be. Egy teljes leszegényedés, eladósodás felé haladunk ijesztő lépésekkel, amelynek világában kétségbeesetten hajtjuk súlyos gondoktól meghajtott fejünket a bankok könyörtelen jármába. A helyzet javulását máskép elképzelni sem lehet, mint egy olcsó, altruisztikus, állami kölcsön formájában. Holota János képviselő Iglón. Iglói tudósitónk jelenti: Holota Jáuos dr., a magyar nemzeti párt nemzetgyűlési képviselője keletszlovenszkói körútja során szombaton este Iglón tartott beszámolót. A magyar nemzeti pártnak ez alkalomra összehívott gyűlésén a szepességi közalkalmazottak, vasutasok és elbocsátottak impozáns számban vettek részt. A gyűlést Folgers Kornél nyug. polgármester, helyi pártelnök nyitotta meg. Majd Holota képviselő kimerítően ismertette a közalkalmazott-kérdést s a magyar nemzeti pártnak ezzel kapcsolatban kifejtett és komoly eredményekkel kecsegtető tevékeny- ségét. A lelkes helyesléssel fogadott beszámoló után a gyűlés egyhangúlag elfogadta a Kassán és Csapon már elfogadott határozati javaslatot. Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő és Várnay Ernő főtitkár meleg helyesléssel fogadott felszólalásai után Bobula szlovák néppárti szenátor is szót kért és szlovák nyelvű beszédével követendő példát adott az őslakosság testvéri együttműködésére. A gyűlés végül táviratilag üdvözölte Szent- Ivány Józsefet és Törköly Józsefet, a párt vezéreit, — A szociáldemokrata párt szlovenszkói értekezlete. Trencsénből jelentük: A csehszlovák szociáldemokrata párt szlovenszkói szervezetei értekezletet tartottak a napokban Trecsénben Benda elnöklete alatt. A politikai helyzetről a központ nevében Hampl beszélt. Dérer Iván referátumában a községi választásokra való előkészületek szükségét hangsúlyozta. Az értekezlet állást foglalt az egyházi vagyon visszaadása ellen s köszönetét mondott Dérernek azért, hogy a Gajda- affér alkalmával az elnök tekintélyének védelmére kelt. A szlovenszkói országos végrehajtó bizott- : ság elnökéül Dérért választották meg. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyermekének, mint a Tapsiíüles nyuszika. Uj korszak előtt Középeurópa klímája? Közeledünk a melegebb éghajlat leié — Csokonai Vitéz Mihály jóslatától a Golf-áram kiterjedéséig — Október végén húsz fokos meleg Nyugatszlovenszkón A beregszászi szüret szomorú mérlege Egész Ruszinszkó meg fogja sinyleni a ka tasztrófa káros következményeit — A beregszászi jövedék-ellenőrző hivatal ügykörébe eső területeken ezidén 84.492 hl. bor termeti: A halál ritmusr Irta: Borsósi Bálint (Riport egy közönséges drámáról) Régen, régen találkoztam egyszer egy jogász hí 1'' gáannál, aki becipelt egy hotelszobába, egy >■ :::ó levelet rakott elém, leborult az asztalra és lehase tudtam meg, hogy miért. A leveleket elolvastam... A tanítónő ott virrasztóit a beteg ágya mellett. Most, hogy haldoklott ez a nagy fiú, uj- érezte, hogy szerette őt és fájt neki, hogy eddig ciyan igazságtalanul bánt vele, nem méltányolta az ő vonzalmát. Pedig e vonzalom a beteg test, az elromlott elet utolsó kapkodása, utolsó elnyulása volt az élet derűje felé. A halál már régóta ott vigyorgott az ifjú sarkában. A halál biztatta már csak az életre. És nem élhetett, csak vegetált, nem teljesülhetett a vágya, csak a felbomló kívánságok sulyosodtak és sorvasztották a lélek agóniás ábrázatát. A tanítónő nem értette meg a halál muzsikáját, mely az ő sorsába belebotlott. De rettenetes is volt a helyzete: örökbeteg testnek odaadni a maga üde, friss fiatalságát. Megborzadt a gondolattól is. Benne volt a veszedelemben, melytől kezdettől fogva félt. Hiába, a sorsa meg volt pecsételve. Szegény Árpád, mióta csak a faluba került a tanítónő, naponkint megkopogtatta az ajtaját, mert puszta látása is életet, lendületet jelentett neki, a halál szomorú felesének. A tanítónő félt tőle, a betegtől félt. Árpádnak minden megjelenése a testébe, leikébe markolt. Az élet-remegés lavinájának zuhogását érezte, valahányszor meghallotta a sajátságos, beteg köb intéseket az udvaron. Sokszor feltolakodott az a szándéka, hogy nem engedi be a szobájába, de képtelen volt szándékát végrehajtani, mikor hallotta Árpád kérlelő szavait az ajtó előtt: — Hát igazán nem szabad? — Csak egy percre! Nem tudott tovább ellenállni, mert a szánalom és az emberbaráti szeretet nagyobb volt benne az életérzéshez való ragaszkodásnál. Nem tudott neheztelni erre a maradék emberre, akiből feltörni látta az életszeretet vonagló akkordjait, akkor, amikor tudta, hogy ez a tapogatódzás a halál ritmusa a benne fuldokló élet feló. Sajnálta s iparkodott enyhíteni a fiatalember élet-lázát. De a veszedelem tulajdonképpen csak akkor következett be, amikor a tanítónő közelebbi ismeretségbe került a szomszéd falubeli jogászfiu- val, aki azután szintén gyakori látogatója lett. Tudja Isten, az életet találta-e meg ebben a jogászban a szegény Árpáddal szemben, vagy szellemi nívóját becsülte-e, de úgy érezte, hogy ehhez a fiúhoz vonzódnia kell. Szüksége volt rá, hogy amikor a halál lehelete csapkodja körül, legyen, aki visszatartsa az életnek. És furcsa játék kezdődött ezután. A halál ritmusa beletáncolt az élet napsugarába és az élet kifeszitette mellét a halálnak. Az élet szánta a halált és a halál győzött. Árpádban fokozatosan felajzott a vágy. Valahányszor a jogász megjelent a tanítónőnél, ő sem maradt el és ő kitartóbb volt, nem engedett. A jogász észrevette a tusát, mely napról-napra végbement a fiatalember sóhajos lelkében. Vissza- maradozoll. De akkor szemrehányó leveleket kapott a tanítónőtől a durcáskodásórt s egyúttal újabb és újabb meghívást, valamint ígéretet, hogy mindent megmagyaráz. Ugyanis szegény Árpád, mikor látta, hogy utolsó menedéke, ulolsó melegsége is veszendőbe megy, meséket költött a jogászról, hogy nagyon léha és közönséges lányokkal vannak viszonyai Nem rosszindulatból tette ezt, ez az életjog, az életerő érthető felhorkanása volt. A jogász csak kacagott, mikor megtudta az ellene emelt vádakat. Nem haragudhatott. A tanítónő nehezebben tette túl magát rajta. Az élet vibráló fénye reszketett a szemébe és a halál ujja simogatta kibomló fiatalságát. Az élettől nem tudott elszakadni és a halálnak ő maga szeretett volna még egy kis életet adni. Nem talált kibontakozást, nem tudta tisztázni a dolgokat. A jogász elment, mert nem vol képes nézni a szenvedést Árpád lekonyuló napjaiban. Árpád betegsége súlyosbodott, de minél jobban mélyedt ki, annál jobban tükröződött fel benne a szerelem. Keményen sajgott. a szive tájéka, erős köhögés fogta el, valahányszor megpillantotta a jogász levelét... Sorvadt, közeledett a vég felé. A tanítónő virrasztóit mellette... Egyszer igy irt a jogásznak: „... Itt irom le őszintén a helyzetet. Árpád már nagyon rosszul van. Menni, beszélni, nehezen tud. Mindamellett még mindig velem törődik s tőled félt, mert tudja, hogy szeretlek. A napokban este bevittem neki a vacsoráját, rám néz és azt kérdi, mit írtál te nekem? Azt kívánta, hogy vigyem át a leveleidet, még Iá'ni akarja. Azt kérdezte, hogy miért irok neked. Én próbáltam tagadni, de leolvasta az arcomról az ellenkezőjét. Végtelenül tudom sajnálni. Hidd el, úgy megesik a szivem rajta, mikor látom igy tesiileg-lelkileg kínlódni. Tegnap este már azt billeni, hogy vége lesz és még akkor is rólad beszélt. Ha akármilyen rosszul is van, arra az időre, nr'kor a postás jön. [elkel, hogy lássa az én postámat is...“ Kilincselt már a vég. A temetésen ott volt a jogász is. A tanítónő nem messze a koporsótól jóformán szemben állott vele. Mindkettőjükből felíivöltött a gyász, az elmúlás végzetes lehelete, mert mindkettőjüknek közük volt a halotthoz. Mindkettőjükben fuldok- lott valami elkésett, el nem mondott fohász. Mindkettőjükbe a sors gyűlölete rivallt bele. És akkor olyan egyek voltak, olyan igazak voltak. A jogász levelet kapott. Most igy irt a tanítónő, hűvösen, halálosan: „— Ha valaki tudott mindent, az maga volt. Tudta, hogy mig élt az a fiú, nem tudtam szeretni s most, hogy már nincs többé, az életemet adnám érte. Végtelenül fáj, hogy ennek igy kellett történnie. Szeretett az utolsó lehelletéig s én voltam, akinek utoljára mondta „Isten vele“. Úgy érzem, mintha most súgna valaki, hogy le kell mondanom, nem szabad nekem ezután boldognak lennem, nem érdemiem meg, mert a haldoklónak, aki igazán egész leikével szeretett, még az utolsó kívánságát sem teljesítettem. Ugye ez igen nagy bűn? Nem szeret már maga sem, de nem is kívánhatom, igaz. Kérem, hogy ne írjon többé soha." A jogász, mikor olvasta a levelet, az őrült tombolásával jajgatott bele az üres ágy hazug puhaságába. Sajnálta azt a lányt, aki kettéosztotta a lelkét, hogy életet adjon belőle a hamvadó parázsnak és amikor ez nem sikerült, eldobja lelke másik felét, hogy visszaadja a hideg hamunak. A halál ritmusa győzött és a jogász bicskájával elvágta az ereit, mert nyomorultnak érezte magát. Egy hónap múlva, mikor felgyógyult, eljött hozzám, leborult az asztalomra és sírt. Sohase mondta meg, hogy miért...
