Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-14 / 259. (1297.) szám

1926 november 14, vasárnap.

9

mészetes udvariassággal utasítottam vissza, mert nem adhattam cserébe az én szerelmemet, engem az első nő, kit igazán szerettem, kinek mindent, mindent a lába elé raktam, amim volt, utolsó ringy-rongy gyanánt a szemétre dobott — asszonyi szeszélyből.

— Tudtam, hogy mindenki rólam beszél, tudtam, hogy a hátam mögött nevetnek rajtam. Rettenetesen szégyeltem magam. Sokáig nem tudtam mutatkozni az emberek között Aztán, mikor egy kissé kihevertem a kínomat s ismét megjelentem a társaságban, akkor mindig előrehajtott fejjel léptem be az ajtón.

— Megkérdeztek, hogy miért teszem azt. Azt feleltem kacagást erőltetve s közben bele- rándult szivembe a kin, hogy a szarvaim miatt kell előbb a fejemet előrenyujtani, ha az ajtón be akarok lépni.

Petrovics szép, férfias vonásait eltorzította a fájdalom és a keserű önirónia. Nem szóltunk egy szót sem.

Ambrus eldobta a cigarettáját s mikor látta, hogy Petrovics gondolataiba mélyedve ül helyén, intJt a pincérnek.

A zenészek már abbahagyták a játékot s fáradt lethargiában ültek egy asztalnál. A párok elszállingoztak s mi is megindultunk az éjszakában némán, egy szó nélkül.

Egy utcasarokhoz értünk. Innen háromfelé vezetett az utunk. Petrovics vált el tőlünk először.

Kicsit vártam, mig magas, izmos alakja eltűnt rz éjszakában, aztán igy szóltam Ambrushoz, ki szfinkszarccal még mindig hallgatott:

— Mondd Te, ki mindent láttál már e világon, ki mindent ismersz s ki előtt nincs talány éa misztikum, ki tehetségeddel egy rántásra felülemelkedhetnél megint az átlagemberek tömegén, de nem mersz, mert szegényes hónapos szobádból igy jobban vetheted meg őket, Te, kielőtt a Nő úgy áll, mint a Röntgen-sugár alatt az emberi test, mondd, hogy értelmezed Petrovics esetét?

Ambrus érdekes, gyűrött világfi-arcát, mintha valami fény világította volna meg, szemeit szürkén, okosan irányította rám s kész volt a válasszal:

— Nagyon egyszerű — kezdte az 6 redes modorában. Ez egy tökéletes férfi — se szavaknál abban az irányba intett, ahol Petrovics eltűnt. Ez nem iszik, nem dohányzik, nem fogadja el a nő szerelmét, hanem szereti, ez maga a született Véletlen, a tiszta ideálizmus. Ennek nincs egy foltocska hibája se. — Ez egy tökéletes férfi.

— De a nő nem birja el a férfi tökéletességét. Neki hibás férfi kell. A nőnek félreértés kell, a nőnek parancs kell és sok-sok vita. A nő nem birja el, hogy egy nagy, hatalmas férfi őt értelmes, szabadakaratu lénynek vegye. A nőnek sok-sok hiba kell, mert csak azokból tudja táplálni szerelmét. Az örökös beleegyezés, a a folytonos imádat, az oltárraeme„és kimerítette Petrovics feleségét- ki se nem rosszabb, se nem jobb, mint az átlagnő. Egyszerűen a sok lehetőség kimerítette, börtönben érezte magát, mert a férje örökös meghódolása bilincseket rakott a kezére. Megvárta az első alkalmat és aztán mint az éhes farkas evett-evett.

— Petrovics a hibátlan, a minden mellékanyagától megfosztott viz — desztillált viz.

— De a nő nem szereti a desztillált vizet. A nőnek természetes viz kell sóval, mésszel, vassal és miegyebekkel. A nőnek savas, meszes, vasas férfi kell s nem desztillált, hibátlan férfi.

Ambrus elhallgatott. Nem válaszoltam semmit. Kezet fogtunk és elváltunk.

— Jő éjszakát.

— Jó éjszakát.

Egy pillanatig bambán néztem a volt attassé karcsú, elegáns alakja után, aztán megindultam a néptelen utcákon át fáradtan, álmosan, botorkálva.

Mire hazaértem, lilásszürkén pirkadt a hajnal s felettem egy szfinkszalaku, furcsa rózsaszínű felhő úszott tova.

Akik fölé sátrat feszitek

Csákójukon nincs vitézi to-ll, a mellük4 nem díszíti

(érdem,

Ritkán járnak emelt fővel, legtöbbször csak térden Imádkoznak a mindennapok ajándékáért

Sátrat feszítek a szivemből föléjiik,

— Kár volna minden vesztett szóért,

Mely céltalan imbolyog el mellettük —.

Hogy a hántás nyila fennakadjon,

Szánalmamnak bársonyába pólyáltam gyengeségük.

Kiáltásuk halk, mint a gyermeké,

Nem tűznek zászlót maguk elé:

Ez az ő tragédiájuk.

Csak egyszer dobhatnám magasra lelkűk,

Hogy lássák a csillagot, mely bennük ég: Záporozzon, ámítson a fényrakéta Hitetlen szemek tükre előtt.

De ők magukba hullva ülnek.

Pók szőtte be ölhetett kezük És félnek a hálót összetépni ...

Tamás Lajos.

A húzások az 5. osztályban december 14-ig tartanak. Pót és uj sorsjegyek még kaphatók

„PORTUHAbanküzletnél.

Bratisiava, Duna-u. 7.

W1MBERGER ANNA

Múló, hiába lázadás

Mert néha a szivem rádöbben 8 számlálgatom:

egy harmadát már biztosan leéltem — tán a felét?

Vagy talán a lét:

szín, kavargás, teljesülő perc, remény, — már csak pár nap?

Ó, íaÍ — mert szállnak,

szállnak az évek, a hetek, a percek —

s lengő, lilapárás tavaszi estet

és az aranydus, bíborra festett

nyarak színét a könnyező ősz enyhe opálja

váltja, két szemem még alig látta!

Hisz szerelem sátra még be se takart, — s szent édes zavart

májusra táró vágyó szivembe még alig kavart!

Virágpompát még álig öltött hogy csókbimbós gyümölcsöt teremjen egyszer asszonyi áldozatul.

Ó, jaj, — mert a szándék, az élet, a vér is lazul, az álom, a vágy is szerte gurul mig múló perc örömét uj, siető percek fosztják, — és nincs, nincsen egy kicsi bizonyság hogy higyjem: kék aranyosság közt ül az isten és rám letekint — s majd egyszer nekem int s aranybőségben újra kezdem,

' uj vágyat iszom, uj szívvel érzem —

s hogy soha, soha el nem nem végzem . . .

Szent Péter Küldetése

■ Töredék apokrif-evangéliumból - Másolta: Szombathy Viktor

Történt pedig, hogy a rosszaság nagyon megsokasodott vala a földön és az emberek elfordu- Iának az Irá9 szavaitól.

ki Aranyborjú-bálványt ismét feállitották vala magas emelvényre és sokak neki áldoztak vala.

Mások paráználkodának, ismét mások a hivságos földi örömökben keresték vala a vigasztalást.

Lön hatalmas háborúskodás minden népek kozott és a nemzetek fiai egymást gyilkolják vala.

És a gazdagok jó pénzen kereskedőnek, az asszonyok cifrálkodának vala, a szegények a gazdagok ellen nagyon elégedetlenkedőnek.

Uj mesterségeket és uj gépezeteket találtak mind ez emberek, pusztítván egymást a tűznek és vasnak erejével.

Uj és szörnyű betegségek pusztitják vala a nemzetek fiait. És fennen kiáltozának: Emberek, testvérek vagyunk! De nem igaz hit szavai voltak ezek.

Nagy könyveket irtanak öregek és tudósok, de mind e könyvek csak szomorúságból születtek. És mind e könyvekben nem volt egy szó, mely az igazságért vala.

A gazdagok díszes ülőhelyeket vásárolának a templomok padolatán, a szegények Isten nevéért kiáltozának, de egy sem igaz szívből jőve.

Látván ezt pedig Jézus, nagyon elszomoro- dék, mondván: íme az emberek nem változtak soha és nagy az én szomorúságom.

Előszólitván pedig Pétert, Simon fiját, ki Vele együtt ült a többi tanítványokkal az Atya jobbján, mondá neki:

Ne legyen neked semmi fáradságod, szállj alá a Földre és nézd meg, nem jött-e el az én órám ismét?

Benézvén a házak ablakain és megkutatván az emberek szivét, hirdesd az írás erejét úgy gazdagoknak, mint szegényeknek és minden nemzeteknek, akiken ama Bábel átka vagyon.

És erősítsd a gyengéket, vigasztald a gyámoltalanokat, az én nevemben szólván, aki Isten Fija vagyok.

Elindula tehát Péter az embereik közé, nem vive magával csak a Hitet, melyet a Krisztus vére áztatott vala.

Méné Péter az utón, melyet az Ország Utjának nevezének s amelyen az ut mellett kardos katona állt vala.

Elibe álla pedig a katona, kérdezé tőle, hogy hová menne? Feleié Péter:

A nyájamat keresem, merthogy elvesztette az Istent. Mondá a katona:

Bizony, mondom néked, ember, bízván visz- szafordulhatsz, ha ugyan Pecsétes írást nem mu- tatandasz.

Visszafordula pedig Peter az utón, merthogy semmi írást mutatni a kardos katonának nem tudott volna.

És kérdó a katonától: Katona, miért van ez? Feleié a katona: Nem ismerem a parancsolat

miértjét.

Ismét kérdé Péter: Avagy más parancsolatok van-é nektek az Egy Parancsolaton kívül?

Mondá a katona: A másik országban más a parancsolat- Ha tovább menendesz ujfent uj parancsolatot mondanak néked a kardos katonák. Minden országban más a parancsolat.

De mind e parancsolatok mégis eggyek, mert egy lélek hozta őket a világra.

Megörüle Péter és kérdezé: Nemde, a Krisztus Egy Parancsolatja ez?

Feleié a katona: Nem ismerem azt a Királyt.

Mert a mi parancsolatunk a fegyver parancsolata és a vér parancsolata.

Aki pedig ezt nem teszi és nem engedelmeskedik a Törvénynek, megvetéssel és arculpökés- sel illetendő.

Mert minden országnak más Törvénye és más Királya vagyon.

Ujfent kérdezé Péter: Nem ismertétek-e

vala Krisztust, aki megfeszitteték vala?

Feleié a kardos katona: Igen, mostan már

tudom ki volt a Krisztus. Ennek a Fejedelemnek nevében buzgólkodtunk vala az ellenség ellen.

Kiáltozánk pedig az ő nevét: Jézus és hívtuk vala, hogy segitena

De az ellenség csak úgy az ő nevével jőve, fennen kiáltozván: Krisztus nevében pusztítunk titeket. ■ •; ■ -y. És mind azt kiáltánk: mi is és az erős ellenség is, aki hatalmas fegyverekkel pusztította vala sorainkat.

És azt kiáltozták vala csatákban apáink, nagyapáink és nagyapáink nagyapái is.

És az ellenség apái, nagyapái és nagyapáinak nagyapái is.

Mindig őtet hívtuk segítségül s őneki áldo- zánk vala. De elhagytuk őtet, merthogy nem jól segített és egy embert megosztozni nem lehet.

Csináltunk pedig magunknak uj és jobb törvényeket. Külön gazdagoknak s külön szegényeknek.

Külön-külön minden országban.

És minden országot vasból készült fonál választ el a másiktől.

Mely fonalat kardos katonák őriznek, parancsolatból..

Kérdé Péter: Jó katona, tudod-e mért van ez?

Feleié a katona: Én ezt nem tudom és velem együtt nem tudja senki.

Az mondatik, hogy ez az ember szelleme. Aki ezt követi, az az emberi lelket követi.

Megfordula Péter és ahogy az utón végig- mene, sürü könnyeket sirt vala.

Aki ezeket a könnyeket megérintő kezével és homlokát dörzsölő vele, uj igazságokra nyíltak meg szemei.

Méné pedig tovább Péter, szegényeknek ő házokba tért vala.

Megáldá őket s igy szóla nékik:. Bizony, mondom néktek, térjetek meg s ne gonoszkodjatok. Kövessétek a törvényeket.

Nevet vala az egyik szegény és megfogdosá Péternek az ő köntösét.

Vájjon te is egy uj próféta vagy-e, a százezerből és nem a gyomor prófétája vagy-ó te is?

Mondá neki Péter: Semmiféle hitet nem ismerek, hacsak az Igaz Evangéiiom hitét Aki pedig mást mond, rosszul beszél.

Felelék pedig a szegények: Ha pedig próféta vagy, miért nincs neked arany ékszered, magától járó szekered, finom ruháid és minden, amivel elhiendjük, hogy javunkat akarod?

Mert a prófétának az a dolga, hogy enni adjon a szegényeknek.

Kérdé Péter: Vájjon a lelki manna nem

eLg-e?

Megharaguvék pedig a Tömeg, erősen ordi- tozék vala és kövekkel dobálta Pétert, aki több helyen vérezék.

Emigy kiáltozának utána: Szégyeld magad,

gazdagok kufárja, olcsó és rossz próféta.

Mert a mi hitünk az Ebéd vallása és a Vacsora v-llása. Aki ezt nem szolgálandja, ellenünk vagyon.

Méné akkor Péter a gazdagokhoz, akik égő borral és tánccal mulatozának vala. Hangoskodá- nak a pengő cimbalmok és sikoltozának a furulyák.

Belépe pedig Péter a gazdagokhoz, elszörGAZDAG VÁLASZTÉKOT

nyújt újonnan megnyílt üzletem, minőségben, árban és iazonban. Ez a két ábra tipikus bizonyítékot szóig d rá.

TÉLIKABÁTOK

zsebbe és ráncok al, övvel és man- zseltákkal, szűkbe éssel, szőrme gallérral angol téli flausból, i lé- sesen kékesszürke, ezüstszürke, élénkvörös, vöröses és sötétkék alapon mintázva Ké 290 - PONGYOLA

uj geisha-íazon kényelmes, széles u ak- kal, és egyszínű hajtókáva — ábra szerint, — zsebbel és megkötő szál aggal, eredeti szinü flanel! valódi pon- gyolaanyagbói sötétszürke és kék alaooa mintázva, minden nagyságban Kő 55"—.

RÓBERT EISNER

PRÁGA II., JindriSská 20.

Postai megrendeléseinél, amcjyeket utánvéttel elin tízünk, kérjük a mellbőség, derékbőség és a ruha hosszát a válito számi iva, megjelölni.

nyüködék a leányzók és az asszonyok viselke- désökön és a férfiak rikoltozásokon.

Kérdezék tőle: Hogy merészeltél belépni

lcözibénk?

Feleié Péter: A JézuB szavával és erejével. Bizony, mondom néktek, gondoljátok meg mit cselekszel ek.

Kiálta pedig az egyik, aki a boritalfól megmámorosodott vala: íme ez is egy a lázadók közül. Nevessük őtet s öntsük le szennyes ruháját piszokkal.

Hasonlóképen cselekszenek vala. Ismét kiáltozának: Rongyos és öreg próféta vagy, mert bolond a te beszédet A mi vallásunk a pénz és őtet imádjuk.

Aki pedig ellenünk jön: kezünk utóién őtet s erősen megveri.

Mert mi vagyunk az urak mind e világon. És miénk a Királyok Kincse, a földek termése s a harang szava.

Azért tehát szalajd el tőlünk, mert bizony, mondjuk néked, hamar megbánnád.

És vetteték Pétert a hideg éjszakába a szolgákkal, merthogy szegény ruhája vala és olcsó köntöse, amilyen a halászoké.

Meua akkor Péter szomorúságában a Tudós emberekhez, akik éjjelen és nappalon nagy könyvekbe irának mindent, ami uz ö eszökbe jutott És mondá nékik:

Vájjon nincs-e nékték is mindent megvilá- gositó igazságra szükségtek? Feleiének azok:

Bizony, mondjuk néked nincsen, mert amit ml meg nem tudunk csinálni, azt lehetetlen megcsinálni. Mert mi vagyunk a törvény és a törvényeknek esze. Minden, mi nem tőlünk vagyon, hivatik bolondságnak.

Mert a mi igazságunk az Anyag és az any; gban való bölcselkedés.

Feleié Péter: Vájjon nem hiú munkát végeztek-e. De feleiének azok:

Bizony, mondom néked, öreg és szegény ember, mi vagyunk az élet adója a földön. S ujfent kérdezék:

Ki vagy te, hogy minket kérdezési?

Mondá nekik Péter: Engem az Isten Fija

küldött minden népekhez és kardos katonákhoz és tudós emberekhez és szegényeknek és gazdagoknak ő szivökbe.

Mert mindenkinek szivében benne vagyok. De senki se akar béfogadni engemet.

Nevetének őrajta a tudósok, mondván: Bizonnyal bolond vagy, jó férfiú, mert a mai napokon sem ni csoda nem történik, hacsak a

mi tudtunkkal.

És soha semmi csoda nem is volt. Azért tehát távozz el tőlünk, mig az eszelősöknek és gyönge aggoknak ő házokba el nem zárnak tegodeL

Megbusula erősen Péter, elméne az utón. És méné templomok előtt, ahová betérni nem merészelt vala.

Jézus színe elé jutván, kérdé az Ur: Vájjon mit láttál s végeztél az emberek között.

Sira pedig Péter erősen, mondá néki: Uram, a Te országod még nem jött el.

Mert sokan emlegetnek téged. És némelyek

a Te nevedben öldösnek másokat, ismét némelyek a te nevedért verik mellöket, ismét mások te mondásod rosszul magyarázásával szedik az adókat a császárnak.

De senki sem hiv tégedet igazán az ő szivében és senki tégedet bévülről nem szeret.

Mondá néki Jézus: Bizonnyal rosszul jártál vala s nem az én embereimnél kereskedtél vala.

Azért tehát én magam menendek, el hogy

hitet adnék a népeknek s uj véráldozatot hozzak értüli.

Mert gyarló az ember, ha Istene vagyon, de még gyarlóbb, ha nincsen neki.

ISZŐRMEÁRUj

1 mindenféle kivitelben és minőségben, kizáró ag a ] saját gyártmány. Javítások és átalakítások kiválóan 9 és jutányosán eszközöltetnek. Képes árjegyzék in- 3 gyen és bérmentve.

Telefon C U^NDPR PHA^A

315:2 1 » W JLf 1 1 JL/l-IA *1 Celsius 1*. j