Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-14 / 259. (1297.) szám
e 1926 november 14, vasárnap. 4 Majd szüretkor Hogyha a szüret eljő, Én nem dalolok nótát, Elszomorítja lelkem A földre hullongó ág. Forrnak majd lenn a mustok. Gyilkol a pincegádor, Nem jöhet többé vissza, Ki lemenni lesz bátor. Életem musttá szűröm, Az álmaimat köddé, S leküldöm majd a szivem: Ne jöjjön vissza többé. Falu Tamás. A Nobeldijak tanításai Ezerkilencszázegy óta a világ szellemi munkájának nagy julalmazója és eldöntője a királyi svéd akadémia, mely önhatalmúan intézkedik Nobelnek, a nagy feltalálónak és emberbarátnak örökéről. Közismert tény, hogy Nobel volt az, aki a dinamitot feltalálta, s mondják, hogy a tiszta ember lelkiismerctfurdalást érzett, amikor elgondolkozott találmányáról, s látta, hogy a dinamit uj fejezetet nyit az emberölés borzalmasan kidolgozott tudományában. Ő volt a második Sehwarz, a második sátán, 6 lendítette ugyanannyival előre a háborús halált, mint annakidején az a szomoruemlékezelü barát, aki a lőport kitalálta, — s az emberszeretö svéd szive össze- szorult. Vagyonát a szellemnek és az embersze- retelnek hagyományozta, hogy legalább így tegye jóvá azt, amit a dinamit föltalálásával elrontott. S 1901 óla az emberiség, amely alapjában véve mégis-mégis csak jó, mindig fölfigyel, ha Stockholmban meghozzák a döntést. A szépség- versenyek, a filmcsillagok, a sporlrekordok világában maradt annyi jó érzés bennünk, hogy érdeklődéssel, szeretettel kisérjük ezeket az elvont kémiai, békéi, fizikai és irodalmi díjazás- sokaL Tehát ezidén Bernhard Shaw! Nem Molnár Ferenc, nem Thomas Mann; hanem az ir költő, a nagy gúnyolódó, aki még akkor is gúnyolódott, amikor meghozták neki a kitüntetés hírét és azon is gúnyolódott, aki kitüntette. De Bernhard Shaw rossz nyelve mögött jó szív lakozik s ólóv égre 6 irta meg a Szent Johannát, ahol a sok farce, a sok blaszfémia között mégis csak lélekzet visszafojtva figyeljük ennek a szerencsétlen szűznek forró, lihegő vergődéséi, ő irta a Tanner Johnt, aki jó férjjé vált, Ö irta az Orvos dilemmáját, ahol a melegszívű nő győzőit, s ő irt sok mást, sok olyat, ami jellemző a ma« Angliára, a mai Európára, s ahol a rengeteg kacaj közölt néha melegedő szívvel, néha megdöbbenő szívvel, de mindig magunkra ismerünk. Stockholm döntött. Megcáfolta Angliát, mely most végérvényesen fonák helyzetbe került. A legutóbb benne volt, amikor a közelmúlt Shaw- jubileumkor csaknem bojkoltdlta a hosszuszakálu ir költőt ugyanakkor, amikor a többi hatalom, elsősorban Németország hivatalosan, még a diplomáciai alyaurislen, a nagykövei, bevonásával is válogatott megtiszteltetésekkel halmozta el őt. Shaw akkor botrányt rendezett, s az angol sajtó csak nagy üggyel-bajjal menekülhetett ki a pácból. Hát most? Mi lesz mosV> A világ azért is azt akarja, hogy Shaw legyen a legnagyobb, hál mit szól ehhez az angol közvélemény? Valószínűleg isnAt semmit, mert hát köztudomású, hogy „nemo próféta ... Molnár Ferenc nem lett nobeldijas, a magyar név nem került a nagy dicsőség árbócára. A hangulat rossz, de a hangulatot némiképpen kireparálja az, hogy egy magyar név, ennek a kémikus Zsigmondynak a neve mégis csak olt van a listán. Igaz, hogy a göllingai tanár, akinek a tanárság elnyerésekor föl kellett vennie a német állampolgárságot, már alig tud magyarul, viszont azonban sohasem tagadhatja le, hogy Pozsonyból származik, Budapesten kezdte, s innen indult a világhír és a nobeldij felé. Ezen nem lehel változtatni, éppúgy, mint azon sem, hogy a nobeldijak például olyan nagy igazolásokon kívül, mint most a Shaw-igazolás, még más nagy ~ „IZA“ Jő izlési társaságbeli decens hölgyeknek nélkülözhetetlen arc, nyak, karok, kezek, test, kebel, haj ápolására és teljes finom, dis- crét szépség elérésére, 1809 Párisban aranyéremmel és oklevéllel kitüntetett szépség ápolási módszer és preparátumok. Az intézetben a legmakacsabb arcdefektusok sikeresen eltávolitatnak. Szeplő, máj- folt, mitteszer, likacsos és zsíros kiütéses teint, vörös orr, kezek, anyajel, szemölcs, ránc szemzacskók etc. Akik a távolság végett nem kereshetik fel intézetemet, rendeljenek Iza rekord arcápoló szereket, pontos kioktatással. Mitteszer, pórus, pattanás ellen garnitúra....................................Kő 37.— Szeplő és májfolt ellen garnitúra . „ 37.— Vörös orr, arc, kezek elleni garn. „ 37.— Arcmasszás ráncok karikák ellen „ 77.— Borujjitó garnitúra 4 nap alatt lehámlasztja a bőrt és olyan lesz, mint az üde gyermeklányé . . „ 120.— Hajtanalitó garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat ennél jobb 20 év múlva sem lesz ...........................„ 37.— Kebelápoló, fejlesztő garnitúra . „ 120.— Folyékony láthatatlan email, csodásán szépít...................................... 77.— Iza koz metikai intézet Bratisiava, Steíanikova 19, II. U>KAGAIi v IACOíAR-HIRIíAE — mondjuk nemzeti — igazolásokat elvégezzen. Az eddigi nobeldijasok listáján 26 német és 21 francia szerepel. Csak jósokára jönnek az angolok, az amerikaiak és a többiek. íme a két nagy európai nemzet, melynek háborúskodásairól any- nyiszor oly lenéző megvetéssel beszéllek brazíliai ültetvényes urak, kínai kereskedő urak és madagaszkári szeressen urak, mégiscsak vezet — valami másban is. A nobelslaliszüka bebizonyítja, hogy ők a szellem elitjének nemzetei, s náluk valósul meg legmegfoghalóbban az, amit általában kultúrának neveznek. És | ges- legelől Németország, a barbár. Tehát nem csak a kínai boxerldzadáson kommandáltalták őket előre, nem csak a hadsereg terén vezetnek, hanem itt is, a kitüntettelek statisztikáján. Senki- sem mondhatja ezekuián például, ma, amikor egyszerre három nobeldij vándorol a német birodalomba, hogy a Rajna, az Elba, az Odera és a lobbi német folyó mentén olyan emberek laknak, akiknek kancsuka kell. Még a statisztikában a második helyre szorullak sem állíthatják ezt joggal, avagy jószivvel. vmmrn'mssmuttiiBsusawmmivíi PÁRISI NAPLÓ írja Márai Sándor — Ford — Ford teóriáit nem ismerem, nem is érdekelnek túlzottan. De ismerem néhány hete Ford kocsijait Néhány héttel ezelőtt, pillanatnyi elmezavaromban, vettem egy Fordot Nem autót, hanem Fordot. A családom sirt. Nem azért, mert Fordot vettem és nem Hispano Suisát, inkább azért, meri egyáltalán vettem valamit. Mindenki személyesen volt megsértve, az ismerőseim elkerültek, vagy szemtelenül hümmögtek, a kutyám, aki velem érez, sápadt lett és köhögni kezdett s nem üdvözölt, ha hazatértem. Az autó a ház előtt állt, szomorúan, szerényen, magányosan. Fia elmentem mellette, titokban mindig megsimogattam. Valószínű volt, hogy a váltók, amiket alá kellett írnom, hogy megvehessem a kocsit, tovább fognak lejárni, mint a kocsi, valószínű volt, hogy ezen a télen már nem megyek színházba és el fog kelleni bocsátanom a cselédet. Nagyon szép Ford volt, aki először látta, azt hihette, hogy Rolls-Royce-nak egy természetes gyermeke, akit kiadtak Ercsibe és visszamaradt a fejlődésben. Egy francia gyár olyan karosszériát csinált rá, mint a nagy versenykocsikra. Csak a lábai álltak egy kicsit széjjel szegénynek. Titkos Ford volt ez a kocsi, van egy francia gyár, mely ilyen titkos Fordokat csinál. Kiöltözteti Fordot. Civil emberek megállnak a kocsi előtt és izgatottan nézik, hogy mi lehet? Én is izgatottan szoktam nézni. Tényleg, mi lehet? Mit érez igy idegenben? Benn a motorban, ahol a szive kezdődik, egy kis plaketten ezt olvastam: „Ford U. S. A. No:11.227.000.“ Ennyi kocsit csinált már az enyém előtt Ford. Egész nemzet vagyunk mi, Ford alattvalói, 12 millió kocsi, beülünk nagyhatalomnak. Az olyan ember kedélyvilága, aki először vesz kocsit életében, s hozzá hitelre, döbbenetesen megváltozik. Négy héttel ezelőtt derűsen és gondtalanul éltem, mint Teli Vilmos, mielőtt célbalőtt. Négy hete üldözött vad vagyok. Banditák vadásznak rám, sapkás és shawlos mechanikusok, foghagy- maszagu garage-ügynökök, sőt a múltkor reggel tőrt vetett nekem egy adóvégrehajtó s Poincaré legújabb rendeletéire hivatkozva behajtott rajtam különféle adókat 1925-re és 1926-ra visszamenőleg, amiket eddig eszem ágában sem volt megfizetni. Ha nem fizetek, mondta, elviszi az autót... Rögtön fizettem. Négy hete szünet nélkül fizetek, már nem tudom, miből és nem is nagyon nézem, hogy kinek, kezdek apatikus lenni. Vitorlavászon- vigécek adják lakásomban egymásnak a kilincset, a reggeli postás szuggesztiv röpcédulákat helyez a paplanomra, megtudom, hogy nem élhetek tovább Cicca-tülök és Spira- anyacsavar nélkül, az ebédhez önműködő tűzöl tókészül ékeket hoznak fel idegen emberek bemutatni s egy pattanásos fiatalember, miután kidobtam a lakásomból, utcán és kávéházban üldöz s következetesen angolul beszél rá, hogy vegyem meg Szt. Kristófnak egy domborművű plakettjét, mert Szt. Kristóf az autósok védszentje. Olyan megdöbbentő emberekkel van négy hete dolgom, akikről eddig föl se tételeztem, hogy élnek a földön. Nincs valami szörnyűbb, mint a biz- tositóügynök, aki a friss autótulajdonosnak reggeli után felsorolja, hogy mennyit fog majd kapni a társaságtól, ha szerencsétlenség esetén levágják tőből a jobbcombját, tizennégyezer frankot ígért a balkánomért, negyvenezer frankot a két szememért és ötven frankot ad a családomnak naponta, ha elgázolok valakit és öt évnél kevesebb szabadságvesztésre ítélnek. .Mindezek az ígéretek erősen csökkentik azt. a naiv és friss örömet, amit az újdonsült autótulajdonos az első napokban érez. Kicsit sokan foglalkoznak az emberrel s nem egészen \igy, ahogy kellene. Nem tudom, hány autó van Párisban, de valami egészen különös emberfajta él az autóipar körül itt, neveletlen, tolakodó és erőszakos emberek, akik iparkodnak kihasználni az autó és a tulajdonos mézesheteit, mert tudják, hogy mi van a méz alatt, s később, ha az első varázs már elmúlt, hiába jönnek. Valahogy egyszerűbbnek képzeltem el az autós-életet, egyszerűbbnek, nyugalmasabbnak és főként kényelmesebbnek. Soha nem hittem, hogy egy közönséges kocsi ilyen finnyás. Hogy többet eszik, mint én. Hogy valamije mindig „játszik1*, illetve, ahogy az egyik magyar mechanikus mondja, „jádzik**. A legkülönbözőbb dolgok jádzanak egy ilyen kocsin: este beteszed a ga^ageba és semmi baja nem volt, reggel jön a mechanikus és jelenti, hogy a volánt jádzik. Miért jádzik? Hja, a műtér meglazult és jádzik. (A „műteret a föld összes mechanikusai egy t-vel ejtik.) A bal hátsó kereke is szokott igy őszszel jádzam. Az öngyújtó is szokott jádzani. Jádzanak a lámpák és a karburátor. Mit jádzanak? Pénzbe jádzanak. Kis tételekbe, de sűrűn. Hol ez kell neki, hol az. Tegnap vettél olajat a bestiának, ma hidegre fordult az idő s kiderül, hogy hidegben másszinü olajat szeret. Nyáron piros olajat használ, télen kék olajat A benzint úgy issza, mint egy lyuk. Látszik, hogy a prohibició hazájából került ide, ki van szomjazva és mohó, semmi nem elég neki. Télikabátom nincs, de neki sürgősen kellett venni egy meleg haskötőt, mint a finom kutyáknak télen, mert hidegben különben meghűlnek a belei, megfázik, vérhast kap és nem indul. A legfontosabb ténykedések egyike a kocsi körül a kenés. A kenés kettős: egyrészt a kocsit kell kenni, másrészt a mechanikust, hogy helyesen kenje a kocsit, mert ha rosszul keni, akkor mehet a kocsi a gyárba. Vannak titokzatos dolgok a földön, rejtélyeik kifürkészhetetlenek, mint a karburátor, vagy a mágnes. Mi bántja őket? S micsoda ismeretlen hatalom rendelkezik úgy, hogy az akkumulátorok pontosan akkor égjenek ki, mikor az uj autós először hiv meg kecses mozdulatokkal egy .társaságot esti kávéház után sétakocsizásra? Miért, hogy a társaságnak, aki már elhelyezkedett, ki kell ilyenkor szállni s tolni a kocsit, mert a kur- blizóhoz senki nem mer hozzányúlni, csak a tízesztendős garageinasok? * Egy ideig, aimig az uj kocsi a gaTageban áll s az autós odahívja a barátait, hogy nézzék meg, egészen szépen megy minden. De előbb vagy utóbb elkerülhetetlen szükségességgel merül fel az a kellemetlen mellék- körülmény, mikor az autósnak az autóval ki kell mennie az utcára. Az élet legerősebb meglepetései közé tartozik, mikor az uj autós először ül be a kocsijába, beállít minden csapot és megnyom minden rugót, ahogy ez szükséges az induláshoz s várja, hogy a kocsi elinduljon. A kocsi többnyire nem indul el. Többnyire csak órák múlva derül ki, mikor a kocsi már a műhelyben van és szétszedték a motort, hogy azért nem indult el, mert néni volt benne benzin. De sokkal erősebb és mélyebb meglepetése az életnek az a pillanat, mikor a kocsi, kifürkészhetetlen rendeléseknek <mgedelmes'kedve, elindul. Az ember errelsó pillanatig ren^nykedik, talán mégis lesz valami baj, hideg lesz a motor, a karburátor nem működik, a kerekek leesnek, a garage kigyullad s talán el lehet halasztani a kirándulást holnapra. De nem, a kocsi megy, minden várakozás ellenére, sőt rohan, utcakeresztezéseken keresztül, előz és kerül, forgatagban lassít, utcasarkon tülköl, a kilométermérő mellékutcákban magánszorgalomból hetvenet mutat s a kísérők hajaszála, kik halálmegvetéssel vállalkoztak publikumnak az első útra, az égnek áll. Nagyon kedvesek az ilyen első utón a kísérők útmutatásai, mikor figyelmedbe ajánlják, hogy vigyázz egy autóbuszra, nézz hátra, mert jön valami, lassíts, vagy gyorsíts, kerüld meg a villamost, vagy hagyd elmenni, s szellemes tippeket adnak, hogy miért ne üsd el azt a gyerekkocsit. Többnyire nem tudják, mit érez ilyenkor a vezető s hogy a tréfa, amivel el akarják ütni a gyerekkocsit, halálosan komoly. „Nyolcvanat nem tud csinálni ?“ — kérdik a forgalmasabb utcákon. „Visszafele nem tud menni?“ „Fordulj meg ezen a szűk utcán**... Érthetetlen és megmagyarázhatatlan okokból néhány órával később az autó megint a garageban áll és nincsen semmi baja. Kimászol a kocsiból, kellemes fölénnyel és bágyadtan mosolyogsz s mély, vallásos érzések öntik el a lelkedet. Érzed, hogy az elmúlt órákban Isten különös kegyelme nyugodott rajtad s nagy alamizsnákat adsz az utbaeső koldusoknak. A Fordisták közös jellemvonása, hogy síé ■ gyellik egymást Ha két Fordi-sta találkozik az országúton, elfordítják a fejüket s a kísérőjüknek sebesen másról kezdenek beszélni. A család nagy, de nem előkelő. Nekem fizikai fájdalom például látni az utcán egy régi Fordot, s feltételezni, hogy ez a hirtelenorru é5 gémberedett lény rokonom, ha távoli és kényszeredett rokona is, az éD kocsimnak. Akadnak különös, régi évjáratú Fór dók, akik az Amerikába kivándorolt és üveges tótokra emlékeztetnek. Vannak jómódú és kiöl- lözött Fordok, amik már megszedték magukat Amerikában s most visszajöttek és szé.es irombitanadrágban mászkálnak itt közöttünk. Ahogy jobban nézem s most már van szemem rá, hogy nézzem, tele van velük az utca. És most jut eszembe, hogy amerre jártam a világon, mindenütt belebotlottam Ford ur nevébe és kocsijaiba. Az Olajfák hegyére Fordou visznek föl s bizonyos, hogy Chinában és Moszkvában is Ford ur fürge kerekei gurulnak, Van valami megalázó benne, hogy egy bizonyos rétege az emberiségnek menthetetlenül ki van szolgáltatva Ford ur propagandájának s akarva, nem akarva, ennyi és eny- nyi tiz millió embernek meg keli vásárolni a földön Ford modelljeit- Dehogy is van nekem autóm, most kezdem csak érzni, hogy beleestem a szériáim, egyszerűen ennyi az egész: beleestem abba a szériába, amit valahol mész- szi Amerikába Ford ur gyárainak egyik irodaszobájában kikalkulált egy kopasz direktor. ő tudta, hogy el fog adni 12,000.000 kocsit, s ebben a végtelenül hosszú számjegyben én arra születtem, hogy a 11,227.000-ik legyek... Kezd imponálni nekem Ford, ha arra gondolok, hogy mind az az erőfeszítés, izgatottság és áldozat, amivel magamfajta ember egy kocsihoz jut tőle, neki csak egy isszonyunn pici számjegy, valami bankszámlának egyik apró tétele. Mielőtt magamfajta ember kocsit vesz, teóriákat, csinál magának hozzá. Goethe o’asz- országi útleírásában olvasható, mint gurult ez a nagyszerű szellem egy tavaszi napon Weimarból a Brenneren keresztül egy postakocsiban Rómába, mint állította meg a kocsit, ahol jólesett neki, s kiszállt köveket keresni, mert izgatták a hegya lakul átok össze tété1 ei„ megpihent minden jóképű fogadó s tanulmányokat. végzett a flóra és a fauna minden útjába akadó kü’önös példánya e'ött . . . Ezt az utat azóta sokan megcsinálták közülünk vasúti kocsiban, anélkül, hogy leszállhattuiik Szlovenszkó legnagyobb Pausz T. Koiice, Fö-utca 19. sz. (Telefon 33.) 5300 A Rosenthal és Meissen porcellánsryárak vezérképviselete.
