Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-23 / 242. (1280.) szám

1926 október 23, szombat. ............................... . ■■■ A magyar nemzeti párt Országos Mezőgazdasági szakosztályának téli kulturprogramia — A szakosztály nagyfontosságy ülése Losoncon — Mikor a tejet csak edények nélkül szabad kiszállítani Ipolyság, október 22. (Sajóit tudósit öntet ól.) Ipoly Ive szí halár menti községiben. Kondor József föklbi'ilokoena'k intenzív tejgazdasága van. Tejtetr- tniétoeít azonban belföldön értékesíteni nem tudja, Erivel az ipoilymiewtd tnostoha közlekedési viszo­nyok miatt alkalmas piacot nem találhat. Kiviteli engedélyért folyamodóit tehát, hogy tejtermékeit DrégelypaIánkon (Magyarországon) értékesíthesse. A kiviteli engedélyt meg is kapla. Megkezdte te­hát á szállítást, de azt csak az ipolyliidvégá vám­hivatalig tudta eszközölni, mert ott megakasztották e további lépéseket. Az ipolyhidvégi vámhivatal főnöke ugyanis azzal érvelt, hogy a tejet a kiviteli engedély alapján átszállíthatja a határon, de a kannákat nem, mivel a kan­nákról szó sincs a kiviteli engedélyben. A vámhivatal főnöke nem is engedett álláspont­jából s a tejszállításit Ilyenformán megakadályozta. Jóllehet ez az eljárás egyenesen nevetséges, Kon­dor József földbirtokos mégis újabb engedélyt szerzett be, amely szerint a tejet edényekben szál­líthatja ki. Az/t remélte most már, hogy a rend­szeres szállításnak többé semmiféle akadálya nem lesz. De nem így történt. A iejszáiíításólvnái ugyanis áltálában két cso­port edényt kell használni és pedig az egyikben viszik a tejet és ugyanakkor megfelelő mennyiségű edényt hoznák vissza. Amikor Drégelypaláufcról üres edényeket akartak áthozni a tejszállitáshoB, a ■vámhivatal főnöke azzal az érveléssel, hogy csak teld kannák szállittotók át, az üres katinák áthoza­talát miegakadályozita. A dolog cöak hdiásáű büzia-vond után nyerd el­intézést. A vámhivatal eljárása mindeihesetre jel­lemző s a maga nemében igazán páratlan. (B. B.) A nagvmihályi szeszpanama elsőbirósági tárgyalása Ungvár, október 22. (Buszínszkói szerkesztőségünktől.) Táv­irati értesítés alapján már közölte a P- M. H., hogy az ungvári törvényszék előtt nagyszabá­sú jövedéki kihágást tárgyalnak, melynek szereplői főként h-agymibályi kereskedők. A bíróság két napig tartó tárgyalás után az ügyet oly bonyodalm ásnák találta, hogy a bizonyítás kiegészítése végett a tárgya­lást bizonytalan időre elnapolta* A minid szeüzációsabbá váló panama 1921- ben kezdődött, amikor Scthulz Móric jindrich- hradóei (Csehország) szeszgyárost Farkas Zoltán dr. kassai ügyvéd, mint a Farkas Ár­pád kassái borkereskedőcég cégvezetője, fel­kereste és nagyobb mennyiségű szeszt akart exportcélokra megvásárolni. Egyelő're 50 hektoliter szeszt vásárolt, melyet, mint ille­tékmentes szeszt, Mezőlaborcoö át kellett volna Lengyelországba kiszállítani. A kiviteli engedély megszerzése után a szesz egy Martinéc nevű ember kíséretével elindult Lengyelország felé. Oda azonban nem érkezett meg, mivel á fuvarlevelet közben meghamisították és a szállítmányt Volosanka ruszinsZkói határállomásra irányították. Itt került bele a panamába egy Vodicska nevű volosankai pénzügyőri ör-sparancsnok, aki hosszas huzavona után végül hajlandó volt jelenteni felettes hatóságának, hogy a szesz átment a határállomáson. A szesz azonban bent maradt s igy, mint illetékmentes készlet, nagyszabású spekulá­ciók tárgya liett. A panamát végül mégis leleplezték s igy került az elsősorban jövedéki kihágás címén az ungvári törvényszék elé. A tárgyalás első napján a helyzet annyi­ban enyhült, hogy a kincstár képviselője a nagykereske­delmi forgalmi adópuusáléra vonatkozó követelését visszavonta. A megjelent nyolc vádlott kihallgatása az esti órákig tartott. Végül Vodicska Antonin pénzügyőr kihallgatása következett, aki a szeszpanamában a megvesztegetett hivatali közeg szerepét viseli. Vodicsvát ugyanis két előtte ismeretlen kassai kereskedő 10.000 koronával vesz­tegette meg, hogy az adómentes szesz átszállításáról je­lentéit tegyen illetékes helyen. Vodicska — vallomása szerint — 3—3 ezer koronát adott két alantas pénzügyőr­nek, a többit, mint a pénzügyőrség parancs­noka, magának tartotta meg. A bonyodalom ott keletkezett, amikor a pénzügyőr nem ismerte fel a vádlottak között a vesztegető kereskedőket, Ackermann dr. védő kérdésére Vodicska be­vallotta, hogy amikor a pénzügyőrség szolgá­latából elbocsátották, maga az ungvári pénz­ügyi gazgatóság bizta meg őt a nyomozásban való részvétellel, amiért rendes honoráriu­mot kanott. A bonyodalmas ügyben úgy a vád, mint a védelem képviselői a bbonvitás kiegészíté­sét kérték. A bíróság a kérelemnek helyt adott. A M. N. P. mezőgazdasági szakosztálya tar- tartalmas programjának és szép célkitűzéseinek megfelelően egyik legfontosabb akeiösorozatát valósiíja meg a közeledő tél folyamán. Ennek a kérdésnek és a párt mezőgazdasági munkálkodá­sát érintő ügyeknek beható megtárgyalása céljá­ból e hő 19-én az Országos Mezőgazdasági szak­osztály értekezletre ült össze Szilassy Béla dr. elnöklete alatt. Az értekezleten résztvettek az Országos Mezőgazdasági szakosztály vezetői, ne­vezetesen Fodor Jenő, ügyvezető elnök, Szabó István szakosztályi igazgató, Kristóíf Sándor ügyvezetőhelyettes* pártfőtitkár* továbbá Nagy Sándor pártigazgató, a kassai körzet részéről Várnay Ernő pjrtfőtitkár, a nyugati körzetekből és osztályokból tíz osztálytitkár. Az értekezletnek legfontosabb pontja a téli tanfolyamok és a gazdák továbbképzésének meg­szervezése volt. ^ A múlt évben oly nagy sikerrel rende­zett tanfolyamok számát egyrészről 124- re emelték fel, másrészről kiterjesztették azokat országosan és különösen a kassai körzethez tartozó keleti területekre is. Az értekezleten Kristóíf Sándor pártfőtitkár részletesen beszámolt a rendkívül sikerült és a gazdákra előnyösnek bizonyult műtrágya, vala­mint nemesített vetőmag akciójáról, melyet a M. N. P. a jövőben még hathatósabban és a gaz­da-közönségre nézve a leggazdaságosabban fog keresztülvinni. Fodor Jenő ügyvezető elnök többszöri érté­Budapest, október 22. Budapesti szer­kesztőségünk telefonálja: A budapesti fő­kapitányságon megható eset játszódott le ma délelőtt. A reggeli órákban Pozsonyból hivatalos átirat érkezett a budapesti főkapitányságra, melyben a pozsonyi rendőrigazgatóság érte­síti a budapesti hatóságokat, hogy Tribusz Dénes 83 éves nyug. ezredes napákkal ez­előtt eltűnt pozsonyi lakásáról s minden valószínűség szerint Magyarország felé vette útját. Kéri a budapesti rendőrséget, hogy in­dítsanak nyomozást az eltűnt öreg ür meg­keresésére. Alig hogy a budapesti főkapitányságon ezt az átiratot megkapták, máris jelentkez­tek a főkapitányságon az eltűnt ezredes cseh­szlovákiai hozzátartozói, akiknek előadásá­ból megrázó részletek derültek ki. Az öreg ur még a múlt hónap végén egy este előszedte szekrényéből régi díszes egyenruháját — mondották —, előkereste kardját, atilláját feldíszítette érdemjeleivel és sokáig gyönyörködött bennüli. Később az egyenruhát magáira öltötte és hozzátartozói­nak minden kérése és könyörgése ellenére teljes katonai díszben távozott el hazulról. Hozzátartozói kétségbeesetten marasztalták, Páris, október 22. Hoesch párisi német nagykövet az elmúlt hetekben hosszabb ideig tartózkodott Berlinben, hogy utasításo­kat kérjen kormányától a tlioiryi megbeszé­lések folytatásának megindítására. A nagy­követ tegnap visszaérkezett Parisba és este azonnal megjelent a külügyminisztériumban, ahol hosszú tanácskozást folytatott Philipp Berthelot-val, a francia külügyi hivatal fő­titkárával. Beavatott körök szerint Hoesch a közeli napokban magával Briand-nal is tár­gyalni fog a német-francia közeledés problé­máiról. A nagykövet első látogatásáról hiva­talos jelentést egyelőre nem adtak ki. A Petit Párisién értesülése szerint ezen az első találkozón osak általános eszmecsere folyt a függő kérdésekről, anélkül, hogy az egyes részletek tárgyalásába kezdtek volna. Hoesch beszámolt a német hivatalos kö­rök álláspontjáról s kifejtette, hogy Né­metország mértékadó körei mindenáron gyors befejezés felé akarják terelni a thoiryi hékegandolatot. Ezzel szemben a lapok szerint a francia kül kés felszólalásában mutatott rá a párt ezen ak­cióinak gyakorlati megoldására, az alkalmazandó eszközök előnyeire és közvetlen tapasztalatai alapján útmutatásaival sietett az egyes titkárok felvilágosító és szervező munkálatainak meg­könnyítésére. Az értekezlet keretén belül Szabó István gazdasági akadémiai tanár előadást tartott a Szlovenszkón meglehetősen elhanyagolt rét-legelö- müvelés és az ezzel kapcsolatos szaívaSinárha- tenyésztés, tej-termelés fellendítéséről és a meg­oldások mikéntjéről. A téli tanfolyamok eddigi anyagát kívánatosnak tartotta a növénytermelés és állattenyésztés minden ágazatának felöleld sé­vel kibővíteni. Várnay Ernő pártfőtitkár indítványozta, hagy az előadások anyagát füzetekben örökösitsjk meg, mint ahogy Szabó professzor első előadását a talaj okszerű műveléséről máris módjában volt a szakosztálynak tízezer füzet kinyomatásávní maradandóvá tenni. Várnay továbbá részletesen terjesztette elő a dohánytermelés és a gazdák eziránt való bekapcsolásának, a dohányfajok ne­mesítésének és értékesítésének a módját Az ösz- szes osztálytitkárok gyakorlati felszólalásai után Szilassy Béla dr. orsz. mezőg. szakosztályi elnök foglalta össze az elhangzottakat és rámutatott ár­ra, hogy az értekezlet nagyban előrélenditette a pártnak ebbeli misszióját* valóban értékessé, á többtermelés, az anyagi jólét szempontjából nél­külözhetetlenné teszi a szakosztály további in­tenzív működését. mert attól tartottak, hogy a díszes magyar egyenruha miatt kellemetlenségei lésznék & csehszlovák hatóságokkal. Az öreg ur azon­ban hajthatatlan maradt. Csak még köpenyét vette fel és-úgy ment el. Azt mondotta, hogy rövid idő múlva visszajön. Hozzátartozói azonban hiába várták vissza az öreg urat. Azóta nem jött többé vissza. Mikor azután másnap keresésére indul­tak, ismerőseik mondották, hogy késő este látták sétálni a pozsonyi utcákon. Feltűnt ne­kik a magyar atillás öreg ezredes, Kérdez­ték tő'le, hogy hova tart. — Haza megyek Magyarországra, mert ott akarok meghalni. Ezzel már ment iis tovább. Hogy hová, azt nem tudják. A budapesti rendőrség azonnal megindí­totta a nyomozást. Annyit máris megállapított, hogy az öreg ezredes vonattal érkezett a magyar te­rületre. A határ közelében sokáig sétált, de aztán nyoma veszett. Valószínűnek tartják, hogy az öreg ur a Dunáiba ölte magát. A bu­dapesti főkapitányság köriratban felhívta a dunaínenti községek csendőrségeit, hogy ha a Duna egyenruhás holttestet vetne ki a partra, azonnal tegyenek jelentést a főkapi­tányságnak. ügyminisztérium figyelmeztette a német nagykövetet, hogy Franciaországban a köz­vélemény természetszerűen lassabban akar­ja lefolytatni az eljövendő tárgyalásokat s nagyon szívesen venné, ha a német-francia közeledés gazdasági, katonai és politikai ol dalait előbb szakértőkkel vizsgálnák meg, csak azután tűznék ki egy uj konferencia tárgyává. Már magában véve az is nagyon sok, hogy Franciaország ily nyugalommal és jóakarattal vette tudomásul a német­francia közeledés gondolatát. Egyelőre nem lehet tovább erőszakolni a ha­tást, mert különben az ellenakció okvetlenül bekövetkezik. Lehetetlen a végleges német- francia kibékülést néhány hét alatt konkrét formákba öltöztetni s ha ez mégis megtörté­nik, a viszony nem lehetne szolid ás tartós. \ Petit Párisién továbbá arról tudósit, hogy a. tegnapi megbeszélésen a volt né­met császár németországi visszatéréséről is szó volt s íiocsch magával hozta a bi­rodalmi kormány formális Ígéretét, hogy „Hazamegyek Magyarországra, mert ott akarok megSialni*4 Egy nyugalmazott magyar ezredes Pozsonyból teljes katonai díszben átment a határon és azóta eltűnt — Azt hiszik, hogy a Dunába ölte magát M német-francia közeledés ni fázisba jutott' Hcesck tárgyalásai a Cluay d'Orsayon — A nagykövetek tanácsa Tho.ry szelleme ellen — Vilmos excsászár nem térhet vissza Németországba OOOOOOOOOOOOGOOOGOOOOOööOOOCOOOO {ALHAMBRAl 1 M A § o wkcfKsacaas megnyílt műsor! o o o Vilmos Császár visszatérését a birodalmi kormány nőm engedi meg. Sauerwein a Matinban kijelenti* hogy a thoiryi megbeszélések csak egy láncszemét alkotják á ’ Stresemann és Briand közt már eddig lefolyt vagy még lefolyandó megbeszé­léseknek. A Dawes-obligációk németországi mozgósítása is csak egy ajánlat volt a sok között. Mivel ez az első pénzügyi ajánlat je­lentéktelennek bizonyult, a német kormány a jövőben más fef-vekkel jön, amelyek már sokkal ihathatósabbak lesznek a frank föl- segélyezése szempontjából. A Thoiryban föl­vetett probléma még nem érett s ezért el kell napolni. Lassan, de kitartóan kell a cél felé haladni. A fődolog, hogy mindkét rész­ről jóakaratot mutassanak és érezzék a né­pek kibékülésének szükségességét Ezzel meg van adva a tulajdonképpeni alap a ki­békülésre s majd ha a hangulat megérik, ak­kor az idő folyamán szó kerülhet az érzel­mek realizálására is. Egyelőre á dolog ráéT s ha egyik nemzet sem vét a jóakarat meg a belátás ellen, akikor az eljövendő kibékülést semmi sem fenyegeti. Ami most törékenynek vagy nehéznek látszik, azt esetleg néhány hónap múlva szolidan és könnyen meg lehet valósítani, A thoiryi megállapodásokat különben más helyről is diszkreditálni igyekeztek. A nagykövetek tanácsa legújabb jelentésében ismét Németország rosszakaratáról beszél s ismét megállapítja, hogy a birodalom még mindig nem tett eleget á leszerelés kötele­zettségeinek. Ez a nyilatkozat érthető módon nyug­ta í&niióan hatott Párisban, Németország­ban viszont fölhábofodást okozott. Angol lapok a nagykövetek tanácsának ha­tározatával kapcsolatban már a thoiryi meg­állapodások csődjéről beszéltek, de Hoesch tegnapi látogatásából és a francia sajtó hang­jából ezzel ellentétben az tűnik ki, hogy a megegyezések ugyan nagy nehézségek kö­zött és folytonos ellenakcióktól veszélyeztet­ve, de mindennek dacára mégis realizá­lódnak. O Nincs segítség! — Lehetetlen — mondta az orvos közvet* lenül az operáció után. — Rák. Már a májai is ellepte. És a májat nem lehet operálni. Vé­ge. A katasztrófa már csak napok kérdése. Nincs mentség. Ezt mondta az orvos. Tehát nincs mentség. Nincs olyan csoda, nincs olyan hatalom, amely segíthetne. Ha- lálitélet, a legszörnyübb halálitélet. ö pedig ugyanez alatt talány szerű bá­gyadt mqsollyal ott feküdt a kórházi ágy — Úgy megkönnyebbültem, nem fáj. Csak a kötés nehéz. Karácsonykor majd hoz­zátok megyek. Addigra meggyógyulok. — Egész biztosan. Meggyógyulsz. Az or­vos nagyon biztat. Karácsonyra. Persze. Elfordulok. Összeszoritom a fogam. Foj­togat ez a nyomorult könnycsepp. Dühös va­gyok az idegeimre. Mosolygok. Nem bírom, El innen. — Az operáció alatt nyugodtan beszélge­tett velem, — folytatta odakünn az orvos. — A morfium és novokain megtették kötelessé­güket. Önök nyugodtak lehetnek: fájdalmat nem fog érezni többet, És ha a seb fájna, rögtön injekcőit adunk neki. Morfiummámor­ban lesz egészen addig ... El fog aludni... Szépen. Nyugodtan. Megyek. Ehhez nem lehet hozzászólni. Fojtogat. Menekülök ötöle, a szenvedéstől, a haláltól• És ö üt marad a szenvedéseivel, a haldoklásával. Nem adhatok neki egy atomot az egészségemből. Nem adhatok neki egy darabkát az életemből, aki része volt az én életemnek. Nincs mentség. Nincs csoda. A természeti törvények nem tűrnek csodál. Oh átkozott törvény, kegyetlen bizonyosság! Megyek az utcán, emberek szaladnak, emberek beszélgetnek és én hallgató''. Me­gyek az utcán és nem kiabálok segítségért, hogy mindenki összeszaladjon. Megyek az utcán és nem lázadok és nem lázit ok az elfor- dithalaüan törvények ellen. Nem átkozom, nem öklözöm a lehetetlent, a, házak falait. Nincs, nincs, nincs segítség! Szeretnék megáldani az utcasarkon és halált szét üvöltő hangon elkiál­tani: emberek, testvérek nincs mentség, nincs segítség} ó jaj, segítsetek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom