Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-23 / 242. (1280.) szám

6 ^3*<3tM*yVVAC^AT*'HI1»TtAT> 1926 október 23, szombat *AT*Ul5&‘T* !*$*■• * H>» DO H^|0^^Í6GfeNY€ * —— 1' —"k Egy elsülyedt világrész története (49) — Az utazás további szerencsés folytatá­sára, miután az uj tengeren már szerencsésen átjutottunk! Ebben a pillanatban a lövés éles dörre­nése! A kezek lesiklottak a poharakról. Mi­előtt felkiálthattak volna, hogy „lövés", ujabl lövés dördült el. — Tengeri rablók! Egy asszonyhang re­megve sivitott végig a termen. Mindenki a kapitányra nézett Az ott állott sápadtra vált arccal. — Tengeri rablók? Itt? Az lehetetlen! ... Egy pár megnyugtató sót mormogott az uta­soknak. az -"USD a íet-'zet'a vetett Egy gránát súvitett el a feje fölött és le­kapta az artennákat. Ziháiva ért a hajdúdra. Az el.-5 tiszt mír kiadta az „Állj" pa-uM -d — Mi az? Honnan a lövés? — Északkeletre előttünk U-naszád! — ki­áltott az őrtiszt — Zászlaja? — Nem lehet megismerni ... A szürkü­let . . . — Lehetetlen ... A kapitány folyton ezt a szót hajtogatta. — Az Egyesült Államok őr­hajója lehet amely bennünket feltartóztat. Tudja a fene, mit akarhatnak, — Egy csónakot bocsátanak le, kiáltotta a tiszt — Egyenruha? — Még nem lehet látni! Közelebb jönnek. A csónak teli fegyveresekkel! — Zászló? — Nincs zászlajuk! Tengeri rablók! Az Abraham Lincoln óriási teste már csaknem teljesen nyugodtan állt. A nap leke rült az isztmusz mögé. — Kötélhágcsót le! — bömbölt egy hang a csórakból. A kötélhágcsőt leeresztették. — Ábrahám Lincoln? Frederik White ka­pitány? Erélyes hangon hangzott ez a kérdés a hajóhidra. A kapitány a kérdező elé állott. — Ki ön és mit akar? — dadogta ki nagj nehezen. — Az Abraham Lincoln Valparaisob ' New-Yorkba? Frederik White kapitány? Igennel válaszolt. — A kapitány foglyom! Kérem a hajólis­tát. A szekrénykulcsokat . . . Vezetőt! Uta­sok és legénység a fedélzet alá! Alig mondta ki ezeket, a fedélzet máris kitisztult. — Gépfegyvereket az őrhelyekre. Pillanatok alatt megszállották a hajó min­den fontosabb pontját. — Kérem, foglaljon helyet kapitány ur! A kalózok vezetője leült egy fedélzeti székre és barátságosan invitálta a kapitányt- Az is helyet foglalt, de még most is folyton azt mormogta: Lehetetlen, lehetetlen! Nem is ér­tette, amiket a másik beszélt hozzá, vagy kér­dezett tőle. A másik vezető jelentést jött tenni. Egyik kezében irás, a másikkal egy zsákra mutatott, amit emberei máris a csónakba szállitanak. — Két millió dollár . . . Valamivel több is! — Jó, jó, nagyon jó! De a másik? Hogy vagytok azzal? — Már elintéztük! — Már elintéztétek? — Igen, a csónakban van! — Ah, elég gyorsan ment. Ügyes fickók vagytok! A kalóztiszt felemelkedett, a kapitány­hoz fordult. — Nagyon sajnálom, hogy alkalmatlan­kodnom kellett önnek, önnek is el kell ismer­nie, hogy nagyon kevéssé tartottuk fel. Jó utat, kapitány! Pár ugrással lenn termett a kötélhágcsón a csónakban. — Teljes sebességgel előre, ismételte meg a parancsnoki hídról az Abraham Lincoln kapitánya. A kormánykerék megmozdult. Az óriási test mozgásba jött. Azok alulról lassan a fedélzetre jöttek . . . legénység ... utasok... irány észak . . . északkelet, adta ki a ve­zényszót az őrtiszt Megmentve, megmentve, rablók a fedél­zeten? Hogy történt, mint történt? Ezek a kérdések repültek vad össze-visszaságban. A lárma felhatolt a kapitányhoz a hajó­hidra. Az még mindig zavarodottan állt és izzadt homlokát törülgette . . . Ott a hajó or­ra előtt néhány méternyire ... az utasok mind a korláthoz szaladnak és lefelé mutogat­nak . . . Ebben a pillanatban merül alá a szád periszkópja. Az első tiszt hangja kiabálja át a zűr­zavart. — A pénztárat kirabolták! Az utasok 1 tája!... Jó lenne utánanézni, nem hiányzik-e valaki? A kapitány bólintott. — A küldő rendben van! — jelentette a második tiszt. — Azonnal jelentést tenni! — A kapitány izgalomba jött. — ön mindent tud, mindent átélt! Tegyen jelentést! A tiszt azonnal szétröpitette a hirt és pil­lanatok múlva inén is, onnan is válaszok ér­keztek. A legfontosabb: Amerikai U hajók út­ban Kicgstonból a rablók ’i’dözésére. Jelentés az első tiszttől. — Minden utas és legénységi személy ép­ségben van a fedélzeten. Christie Harlessen valparaisoi utast ezideig nem találtuk. A kapitány örömmel fogadta ezt a beje­lentést. — Hála Istennek!... ügy látszik, ember­élet nem forog veszedelemben . . . Christie Harlessen . . . irodistanő New-Yorkból . . . elrabolták volna . . . alig hihető. Ha milliárdos leány lett volna, de irodis­tanő? ... Ki van zárva ... Ki tudja, hová Budapest, október 22. A budapesti Közegészségi Egyesület mai népszerű előadóestjén Hajós Lajos dr. egyetemi magántanár tartott előadást a kuruzslókről. — Első pillanatban talán úgy látszik, — mondotta Hajós dr. érdekes előadása során, — mintha a kuruzslás nem volna összefüggésben az ideggyógyitással. Mégis az idegorvos szakmá­jába tartozik, mert megfejti azt, hogy miért for­dulnak kuruzslókhoz az emberek és miért tudnak a kuruzslók pillanatnyi látszatsüiert elérni. Ezután az orvostudomány fejlődése kapcsán ismerteti a kuruzslás történeti múltját. Megálla­pítja, hogy a kuruzsló az orvosi tanulmányoknak hijjával van, tehát képtelen az orvosi gyakorlat legkezdetlegesebb teendőinek elvégzésére is. Ahhoz, hogy betegséget gyógyítsunk, ismernünk kell az emberi test szerkezetét, tudnunk kell élet­tanát, tudásunknak odáig kell terjednie, hogy. az egyes betegségek fejlődését és gyógyitóeszközeit ismerjük. Aki mindezt nem tanulmányozta hosszú éveken át, minden erejét ennek a tudománynak szentelve és mégis vállalkozik orvosi föladatokra, az kuruzsló. Nem kuruzsló természetesen az, aki gyógyítási segítő műveletet végez, ha megmarad azon a téren, amelyet mint ápoló, mint fogtech­nikus, mint masszírozó iparengedelenimel a mes­terségévé tett Amint ezt a határt túllépi, kuruzs- lóvá lesz. — Sok iskolája van a kuruzslásnak, minden­féle irányzatot különböztetünk meg soraikban, de valamennyire jellemző, hogy tanaik föllelhetők az elmúlt századokban fölmerült s azóta túlhala­dott orvosi tételekben. A kuruzslók tanában még csak eredetiség sincsen; csak másolata túlha­ladott álláspontoknak. — S hogy a közönség egy része mégis föl­keresi őket és hisz nekik, annak egyik magya­rázata az, hogy a műveletlen vagy luslafejü ember köny­nyebben hiszi el a primitív hazugságo­kat, mint a tudomány tanítását, mert az az ember egyszerűen azt fogadja el amit könnyebben tud felfogni, amit könnyebben el tud képzelni. — A kuruzslást nem a kuruzslók találták föl, hanem a közönség provokálta kifejlődését. Kétféle erő vonul föl ilyenkor: egyik a ku­ruzslók kínálata, a másik pedig a kuruzslók iránt való kereslet; a tapasztalat pedig azt mondja, hogy mindig ez az utóbbi a nagyobb, sőt éppen a kuruzslók azok, kik alkalmazkodnak a kö­zönség divattá vált szeszélyéhez. Ez hozza létre a kuruzslók stilizált tudatlanságát. Ma a fejfájás bujt el félelmében? . . . Majd előkerül, ha az izgalmak kissé lecsillapodtak. A kapitány megkönnyebbült szívvel szállt le a hajóhidról. Az éjszaka beköszöntött, de ma nem volt esti hargverseny, sem Bal páré. A társalgási termek üresek. Csak itt-ott verődik össze né­hány csoport a folyosókon, hogy az eseménye­ket megbeszéljék. Másnap reggel. A sétafedélzetek szinültig telve . . . Kérdések röpködr-ek a világ min­den nyelvén ... Az izgalom visszatükröződik a szavakban és mozdulatokban . . . olyan a hajó utasközönsége, mint a megbolygatott méhkas. Csak kevesek voltak, akiknek értékeit a hajó páncélszekrényeiből elvitték. Micsoda szemtelen vakmerőség! • • . Itt, a nyílt tengeren, tengeri rablók! Mindenki a tergeri rendőrséget szidalmazta. De embert nem raboltak el... Az utasok lajtsromát felolvasták . . . Senki sem hiány­zott. Egy Harlessen kisasszony New-Yorkból... Irodista . . . Állítólag ez hiányzik ... Ki tudja, hová rejtőzött félémében? A felső fedélzetről a muzsika könnyű me­lódiái szálltak alá. A zene most is gondiiző ha­tású volt. Akiknek a deponált értékeit elrabolták, nem nagyon bánkódtak. Bánkódjanak a bizto­sitó intézetek! Hiszen a tételek között berne szerepel: Tengeri rablók ellen is! Mikor ezeket a szavakat olvasták, nevet­tek rajtuk és ime a valóság másra tanította a nevetőket. A második reggel. A hajó napilapjának legfrissebb száma. Hírek a világ minden részé­ből .. . Hírek a fedélzetről ... És a végén: Christie Harlessen valparaisoi utas a • rablás bekövetkezése óta nyomtalanul eltűnt. * James Smith pőre véget ért! A vádlottat szabadlábra helyezők! Ez a legnagyobb szen­zációja a világsajtónak. Washington rapok óta meg volt szállva az érdeklődőktől. Csak az újságírók, akik a vi­lág minden részéből összesereglettek, egy kis hadsereget alkottak. A világ legtávolabbi sar­kaiba elküldötték jelentésüket. ellen fokhagymát ajánlanak 'gymásnak az em­berek, harminc évvel ezelőtt pedig a bal nadrág­zsebben hordott három vadgesztenye volt az a büvszer, amely megvédett mindenkit minden be­tegség ellen. Divat kérdése az egész. — Hogy pedig a kuruzslók sikereinek terük van, azzal lehet megmagyarázni, hogy sok olyan képzelt beteg keresi föl őket, akiket nem is kell meggyógyítani, valamint sok olyan, aki auto- szuggesztió utján gyógyul, például az ideg­sokkosok. Az idegsokk szülőoka ugyanis nem a testben van, hanem a lélekben, megszün­tetni is tehát az értelem befolyásával lehet. Csakhogy ezen a téren is szörnyű károkat okoz­hatnak a kuruzslók. Négy nappal ezelőtt egy be­teghez hívtak, tábesze van, hátgerinc-sorvadás, amelynek vérbajos eredete van. Ez a betegem el­mondotta, hogy a háborúban gerincsérülést szen­vedett és ezzel kapcsolatban gerincagy-bénulás lépett föl nála. Akkoriban egy híres kuruzsló erős feszültségű villamosárammal meggyógyí­totta, — mondotta és én ebből megtudtam, hogy az nem volt gerincagy-bénulás, mert azt nem is lehet villamosárammal gyógyítani. Ellenben meg­tudtam ebből, hogy idegsokkja volt, ezt ugyanis lehet ilyen utón elérhető autoszuggesztióval is gyógyítani. A tragikum azonban abban van, hogy ha ez a beteg akkor ném kuruzslóhoz megy el, hanem orvoshoz, akkor az az orvos nem ugyan villamosáramos hókuszpókusszal, hanem mondjuk hipnózissal gyógyítja ki az idegsokkját, csakhogy azzal a különbséggel, hogy az orvos a beteg vizsgálatánál észrevette volna a tábeszt is, még pedig olyan stádiumában, amikor esetleg még meg lehetett volna gyógyítani. A kuruzsló eltüntette a könnyebb be­tegséget, de fölfedezetlenül hagyta a sú­lyosat s ennek következtében csak most került orvor« kezére a beteg, olyan stádiumban, amikor legföl­jebb javítani tudunk az állapotán, de a gyógyítás már elkésett. — S amikor az orvosok óva intik a közön­séget a kuruzslóktól, teszik ezt a közönség érde­kében és nem a magukéban. Hiszen ami pénz a kuruzslókhoz vándorol, azt nem tőlünk vonják el. Azok a hivők azért mégis csak betegek ma­radnak. Most itt elmondottam néhány érvet a ku­ruzslók ellen, de még számtalan dolgot lehetne felhozni ellenük. A tudomány erejével kell hir­detnünk az igazságot az emberiség egészsége ellen bűnöző ilyen kétlábú baktériumokkal szemben. A kuruzslók az emberiség egészségének ellenségei Hajós Lajos dr. budapesti egyetemi magán tanár érdekes megállapításai a kuruzslókról és a kuruzslás divatjáról Hirek^. Október Szombat . — nm—■■iiwun nwrm I Klimó József | Idegenbe szakadt kis munkástáborunkat ismét nehéz csapással látogatta meg a sors. A halál könyörtelen keze kidöntötte sorainkból kiadóhivatalunk szorgalmas és odaadó tiszt­viselőiét, mindannyiunk szeretett barátját, Klimó Józsefet, aki hosszú és kínos szenve­dés után a prógai Sanopz-szanatóriumban csütörtökön este kilenc órakor jobbléíre szenderült. Az élet derekán álló 35 éves férfiút, aki mint tüzértiszt vasegészséggel és vitézül har­colta át a világháborút és vívta meg az idegen élet harcát, lappangó gyilkos kór támadta meg. Az orvosi műtét, a lelkiismeretes ápo­lás és féltő gondoskodás már nem állhatta út­ját a halál hatalmának, amely jótéteményt gyakorolt akkor, midőn végre megváltotta gyötrő szenvedéseitől. Elhunytával pótolha­tatlan veszteség érte kiadóhivatalunkat, amely buzgó hivatalnokát gyászolja benne és bará­tait, akiket lesújtott a fiatal élettárt tra­gédiája. Klimó József csendben és szerényen jött körünkbe. Már az első pillanattól kezdve mint régi jó barátot szerettük. Halkjárásu, szclid- modoru, finomlelkii fiatalember volt, akiről a megtestesült jóság és mindenki iránt meg­nyilvánult szeretet sugárzott le. Kese alatt égett a munka és amit végzett, azt becsület­tel végezte. Midőn a Moldva partjára került a Duna tájáról, ahol Pozsonyban a Magyar Újság kiadóhivatalának volt hosszú időn át vezetője, már magában hordta a halálos kórt. A nehéz keresztet Krisztusi türelemmel vi­selte és utolsó leheletéig senki sem tudott ar­ról, hogy a halálraítéltek fájdalmával és kín­jával járt az idegenlevegőjü városban. S mi­kor a kór ledöntötte lábáról, megadással é& türelemmel viselte az isteni végzést és ami­lyen csöndesen jött, olyan csendben távozott is el. Üresen maradt Íróasztala mellett lel­kűnkben sajgó fájdalommal, szemünkben a bánat könnyével állunk meg, kezünkben meg­torpan a toll és némán, megdermedten gyá­szoljuk az örökre eltávozott jó barátot, ma­gyar testvért, életbajtársat. Klimó József halála súlyos fájdalommal érinti nővérét, Oravecz Károly budapesti ta­nár feleségét, született Klimó Ilonát, mély gyászba döntötte unokabátyját, Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselőt és nagybáty­ján, Klimó Sámuelt, idősebb Klimó Jánost és hozzátartozóikat. Szeretett halottunkat október 25-én, hét­főn délelőtt 10 órakor kisérjük a Prága- wolschani sirkertbe örök nyugovóra. — A magyar nemzeti párt kassai körze­tének bodrogközi szervezkedése. Október 17-én a vajáni osztályhoz tartozó Csicser köz­ségben a magyar nemzeti párt alakuló érte­kezletet tartott nagyszámú, főleg termé^yptp- sen gazdákból rekrutálódó közönség jelenlé­tében. Haraszthy György osztálytitkár elő­adása után a jelenvoltak egyhangúlag ki­mondották a magyar nemzeti párthoz való csatlakozásukat megválasztották a helyiszer­vezet tisztikarát és megalakították a mező- gazdasági szakosztályt. Az alakuló ülés táv­iratilag üdvözölte Szent-Ivány József pártve­zért és Törköly József dr. országos elnököt azzal a megnyilatkozással, hogy helyesli poli­tikájukat és a párt ideszakadt tagjai Isten ál­dását kérik a pártvezérekre, valamint a nem­zeti kisebbség érdekében kifejtendő további áldásos parlamenti munkásságukra. — Kulturolőadás Érsekújváron. Érsekújvárt tudósítóink jelenti: Az érsekujvárt kereskedelmi utazóik és ügynökök egyesületén dk a rendezésében igein figyelemreméltó s komoly kulturoélzatu elő­adássorozat indult meg. Az első előadást Kódéi Jenő főgimnázium! tanár tartotta meg „Az ember szerepe a földön" címmel. A magassaámvonalú elő­adás igen érdekes szempontok szerint foglalkozott a haladás problémájával. A legközelebbi előadást Furibs Ferenc tartja, majd Noszfloay Ödön gimná­ziumi tanár tudományos előadására kerül a sor. — Nagyszabású betörés a munkácsi sző­lőkben. Munkácsi tudósitónk jelenti: Isme­retlen tettesek a munkácsi szőlőhegyeken tegnapelőtt hat borházat törtek fel, amelye­ket teljesen kifosztottak. A rendőrség erélye­sen nyomoz a betörök utón.

Next

/
Oldalképek
Tartalom