Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-10 / 231. (1269.) szám
^la^-iVVAfitaRHmiiAE 1926 október 10, vasárnap. Hány amerikai mifiiárdos és milliomos van ^Minden miiló emberre száz millomos esik —Három ember billiók felett rendelkezik Neioyork, október. Hogy hány van? Tizenegyezer a százhusziml- lió között. S. McCoy amerikai kormányzősági statisztikus erre vonatkozó adatai most jelentek meg az „American Banker's Journal“-bau. Pontosan 10.450 embernek van Amerikában egymillió dolláron felüli vagyona. A „The Bureau of International Revenue"- hoz 1924-ben beérkezett jövedelmi adóvallomási Ivek szerint hatvannégyen mutattak ki kétmilliós vagyont illetve jövedelmet. iá. jövedelem mindig a tiszta nyereséget jelenti lés nem a bruttó bevételeket. A 74 ember tiszta összjövedelme a vallomási ivek szerint 154,852.709 dollár. A középaTány tehát két millió. 36 vallomás szerint a jövedelem nem lépte túl az egy és fél milliót. 13 vallomás szerint a jövedelem túllépte ugyan az egy és fél milliót, de nem érte el a kettőt. Kétmillión felüli, de hárommilliót el nem érő jövedelmet 13 személy mutatott ki. Négy személy vallott 3 és 4 millió közötti jövedelmet. Három pedig összesen 27,955.319 dollárról ' szól, ennek középarányosa tehát 9,318.000 dolláron felül van. Milliomosnak számította ez a statisztika azó- kat az egyéneket is, akiknek nincsen milliós évi tiszta jövedelmük, de a vagyonuk elérte a kerek milliót. Egy amerikai például egymillió dollárt fektetett be Liberty loanokba, amelyek kormányzósági papírok. Ezek négy és fél százalékot jövedelmeznek, ez a milliós befektetés tehát évente csak 42.500 dollár tiszta nyereséget jelent. Milliomosnak számítottak minden embert, akinek tőke, vagy befektetése után évi jövedelme eléri az 50.000 dollárt. A The International Revenue 1925. évi reportja szerint 7,698.321 vallomásttevő között 8600 az olyan gazdag ember, akinek vagyona vagy jövedelme az egymilliót elérte. 1914- ben kb. 4500 milliomos volt az Egyesült Államokban. Ez a szám 1915-ben 6600-ra, 1916-ban 10.900- ra, és 1917-ben ll.SOO-ra emelkedett. A milliomosok számának a maximuma visszacsúszott kissé és ma megállapodott körülbelül a 11.000 számnál. A milliomosszaporodást a nagyszerű kereskedelmi viszonyok és a háború idézték elő. Jövedelmi adóban 1918-ban 2.505,000.000 fizettek C3ak a részvénytársaságok és corporációk. A statisztika a háborús milliomosokról sem feledkezik meg. 1923-ig 2800 olyan ember neve tűnt el a milliomos jövedelmi adók listájáról, akik m háború alatt a legelső sorokban foglaltak helyet. Ezek megint kisjövedelmű emberekké váltak. A fenti kis áttekintés szerint tehát 1914-ben minden egymilló ember közül 45.44 volt milliomos, 1923-ban 77.30, mig ma minden milló emberre 95.22 milliomos esik. Michigan államnak 812 milliomosa van. Itt van a Ford és Rockefeller vagyona is. A statisztikai kimutatás szerint a népesedés 'és a gazdagság arányosan van elosztva. Newyork jQQQQQQQQQQQQOQQQQQQQQQQQQQQQQto, Syfíiidologe Dr. Kolb azelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédié és másodorvosa Prásúa BB. Vo<9Bc3sovea 3H9. srúm. Wassormann vizsgálat! ^®3Ooe3©©0©©0©8Q©e»oeö©©oo0oo8©r 25D. szenzáció eset van leírva KftüFFT-ISING báró világhírű: Étté? megjelent PSYCHOPATHIA SEXUALIS (A nemi élet lélektana) 500 oldal terjedelmű hatalmas müvében / Kiilönö > tekintettel a rendellenes nemi érzésre / Kiváló magyar fordításban / Nagy lexikon alakban, csinos kiállításban és egész díszes vászonkötésben kedvezményes ára 1325 október hó 20-ig M 100’kedvezményes idő lejárta után Ki 125’- lesz Aki a kedvezményes áron akarja megkapni, az 1926 október 15-éig rendelje meg, vagy fizessen be 40 Kc-t, a hátralékos 50 Kö-t pedig utánvéttel vagy pedig szállítástól számítva havi 30 Kő részletekben is fizthetö. Az egész összeg előre beküldése esetén bérmentve Megrendelheti WEISS M. könyvosztályában Bratlslava, Naiászkapu-utca 4. ss. állam a legnépesebb, tehát a milliomosok száma is ott a legmagasabb. Midjárt utána következik Pennsylvania és Illinois. A három leggazdagabb amerikai polgár legutóbb egyenként 33,811.500, összesen 82,691.850 dollárt kölcsönzött az államnak, ez az összeg nem esik adó alá 3,823.598 dollár kivételével. Ezen az összegen kivül ez a három ember 1924-ben 30.000. 000 adót fizetett jövedelme után. Ennek a három embernek osztalékban és érdekeltségben 750.000. 000, illetve 8OO,O00.000 dollár jövedelme volt, a jövedelemből pontosan 34,500.000 dollárt adtak le jövedelmi adóban. Nem produktív értékben: realestateban, művészi gyűjteményekben, u. m.: festmények, régiségek, stb., ékszerekben, személyi birtokban 2.000,000.000 értékű vagyonnal rendelkeznek, azonkívül 1.000,000.000 dollár értékű újabb befektetést eszközöltek, hogy mire, arról a statisztika nem emlékezik meg. Mindenesetre ez a három ember a leggazdagabb az Egyesült Államokban és a dollároknak nem millióval, hanem billiókkal rendelkeznek. ^lovsnszkólegnagyobb öveg- és porceliáníizlefe Pausz T. Kőiké, Fő-utca 19. sz. (Telefon 33.) 5300 A Rosenthal és Meissen porcellángyárak vezérképviselete. PÁRISI NAPLÓ írja Márai Sándor Lesminkelt Montmartre Páris, október eléjen. Délután négykor azon veszem magam észre, hogy a Piacé Pigalle-on állok. Nem jártam itt két esztendeje. Mit keressek a Montmartre-on? Szórakozást? Ki tud itt szórakozni? Eszembe jutnak az első esték Páris- ban, mikor csavarogtam ezekben a színes villannyal meszelt sikátorokban, frissen Parisban, valahogy mindentől meghatva, amit a város kegyeskedett elárulni, még a Montmartretől is. Az első este egy életben a Montmartre-on emlékeztet az ifjúság első báljaira. Évekig olvasott az ember erről a pillanatról előre. Mimit és kéjt szimatól minden padlásablakban. Meghatott irodalmárok, akik leírták életük első meghatott estéjét a Montmartre-on, praeparálták a nemzetközi közvéleményt, mindenki elfogódottan lép először életében a Piacé Pigallera. Csodálkozik, hogy az utcákon nem folyik az öntözőkocsák- ból az orgia. Később 'észreveszi, hogy csakugyan történik valami, de az nem orgia. Éjfél után, ha nem elkerülhetetlenül vaksi, reájön, hogy valami szomorú üzletbe keveredett bele, ami szomorúságban, sivárságban, ötlettelenségben vetekedik a világ leghirhedteb- ben sivár örömpiacaiival. Valahogy igy képzelem el Singapooiiban a „Malay-Street“-et, mint ez a rue Lepic... Ha behunyom a szemem, s rekonstruálni iparkodom magamban ezt a fogalmat „MontoinaT'tre": — akkor hallok nyekergő, harmonikás jazZbandot, villognak a kék és vörös villanyreklámok, amikkel a házak itt este kifestik magukat, mint a hölgyek a házak kapujában, — Móniin Rouge, döglött patkány, zene, osztriga, idegenek, pezsgő, vigalmiadó, szemtelen sofőrök szomorú és kétségbeesett hölgyek, akik éjfél után élethalál harcot folytatnak a másnapi kenyérért, — eszembejutnak éjszakák, amikor autóval rohantam ezen a vásáron keresztül minden éjjel szanatóriumba itt a Montmartre-on, s a jeget a betegemnek egy szomszédos kávébázból hozta az ápolónő a vendégek pezsgősüvege alól, mert a szanatórium nem tartott jeget... Eszembejut, hogy az egész Montmartre-i emlékben van valami zsúfolt, kusza és zavaros, túlságosan meg volt terhelve az egész fogalom már élőbbről, mielőtt megismertem, s aztán nem tudtam rendezni, amit láttam, elfogult maradtam. Most délután négy órakor a Piacé Pigalle majdnem üres. Egyszerre látom az egész Montmartre-t. Olyan, mint egy kisváros. Süt a nap, október. Kis harang szól valahol a tompa, sűrű napsütésben: a Moulin Rouge- ban próbára harangozzák össze a lányokat. Le van sminkelve az egész üzem. Olyan kiváncsi leszek, mintha Pekingban lennék. Valami idegen, egészen idegen város ez itt, semmiesetre sem Páris... Mit tud? Kik élnek itt? Boldogok a bennszülöttek? Beülök egy taxiba, lassan hajtunk és bámuljuk a Mónim art rét. * Ha este jár itt az ember, nem lehet áttekinteni ezt a negyedet. Olyan az egész városrész, mint egy színház színpada, minden ki van készítve, más arca van, hét óra után kulisszákat tolnak a házak elé, a szereplők átöltöznek, a hölgyek kifestik magukat, mastix-szag úszik a levegőben. Egy-egy ideges rendező, segédrendező ágál a színpadon, autók rohannak és hozzák az idegen, kiváncsi és mohó közönséget. Minden ablakból jazzband bőg ki. Minden eladó. Sötét egyének álldogálnak az utcasarkokon. Páris rejtelmei, az egész egy füzetes regény címlapja, émelyítő. Mistinguette szőkén pirouettezik a háztetők fölött. A Moulin Rouge tüzes szárnyai őrlik a kéjt. Jageralsóruhába öltözött meztelen ördögök táncolnak a „Pokol14 c. kabaréban. Az árakat a pincérek arcra szabják. Ez este a Piacé Pigalle. Az autó nagyot nyög és kezd mászni föl a meredek rue Lepic-en, el a Moulin de la Galette mellett a Saciré coeur felé. Innen felülről kevésbé komplikált most délután négykor a világnak ez a hírhedt ramdevuhelye, ez a hatóságilag szabályozott örömnegyed, ez a történelmi szerelmi zsibárus-piac. A szórakozás ócská- sai árulják itt az árujukat. A szerelem kandiéi. A Montmartre... mi ez a Montmartre? Délután négy órakor az erős és sürü őszi napfényben összesüpped ez a kéjépitmény, elfakulnak a színei, minden mázolva van, s nincs is frissen mázolva. Művészek élnek itt? Romantika? Az egész Montmartre úgy hat, mintha néhány utcával lejjebb, a rue Seribe sarkán az American Express tulajdona lenne, vagy Cook építkezése. Járnak még ide szórakozni franciák? Talán járnak, de csak kiváncsi undorral, ahogy elmennek a Café de la Paix előtt, vagy a boulevardon. Élnek itt még művészek? Mimi Pimson (aki talán csak Musset négy strófájában élt, s akinek állítólagos házát állítólag most lebontják), nem a padlásablakban könyököl, hanem vastag amerikaiakkal iszik brúdert esténként valamelyik orosz lokál sze pár ójában. A házfalak úgy lógnak, mint egy vidéki színház kulisszái nappali fényben, próba közben. Színház, kabaré, revü istálló egymás mellett, szürkén, bágyadtan kiabáló plakátokkal, „meztelen, meztelen, még meztelenebb44 — reklámokkal. Ez a szó „meztelen44 fásultan lóg le mindén Mont mart re-kabaré kapuja fölöl. Senki nem hisz benne, senkit nem vonz többé, senkit nem érdekel. A Montmartre levetkőzött, kiderült, hogy nem is szép. Felöltözve talán szebb volt, nem tudom. Amíg beburkolta magát a művészek nyomorúságába, a könnyű szerelem csipkéibe, s fejébe tűzte esténként a jókedv, a szellem, az ötlet, a művészet diadémját. Most délután négykoT látom, hogy ez a diadém hamis, a jókedvet a Galerié Lafayette szállítja minden este részletfizetésre, s a Piacé Pigalle-on gerendák támogatják a világhírű plakátokat, hogy önnön ürességüktől és jelentéktelenségüktől el ne essenek. Csöndes, kanyargó, meredeken fölfelé kígyózó utcák. Szennyes házak. Elhagyott, mosatlan ablakok. Külváros, szegénynegyed, düledező tetők, mocskos korcsmák. Ez a másik Montmartre, ami a Pigalle mögött kezdődik. Hátha ez az ami, még eclit? Ahol •még emberek élnek, akiknek közük van a negyed tradícióihoz? Itt legalább csönd van, egy pap megy fölfelé a meredek utcán. Látszik, hogy itt még oivil-emberek élnek, és nem idegenforgalomból élnek. Egy vendéglő bejárata fölött a gúnyos tábla: „Itt franciául beszélnek." Ez mégis valami, felismerése egy helyzetnek, — egy xi tea,sarkon ott ül a művész és festeget. Széleskarimáju fekete kalapot hord, szallagos nyakkendőt. A Sacré coeurt festi... Szombat délután van, hétköziben egészen biztosan hivatalnok. Rettenetes, hogy miit mázol össze. Úgy fest, mintha a főkönyvbe irma. Megkérdem, eladó-e a kép? — Nem, — mondja unottan. — Egy kereskedő rendelte a rue de Ri volta. Mindig ugyanezt. A Sacré coeurt. Miniden héten lefesti a Sacré couert. Szemben a sarkon a híres kabaré: „Lapin agile". Az öreg házinyul künn ül a háza előtt. * Ez a nappali „lapin agile" volt nekem a legnagyobb meglepetés a Montmartre-on. Engem évekkel ezelőtt úgy hoztak ide, hogy ez még francia kabaré. Csakugyan ült ott néhány baszk-sipkás diák. Aztán jártam még- egyszer itt, idegenekkel, büszkén mutogattam én is, hogy ez még francia. Egy öreg hölgy utcai dalokat énekelt. Az öreg lapin citerával a hóna alatt bordalokat adott elő. Mindig éjfél után jártam itt, a ház előtt gyanúsan sok autó állt. De a ház maga mindig meghatott, teljes illúziót keltett. Mézeskalácsház, odaragasztva a régi Montmartre egy elfelejtett utcaszögletére. A kapu előtt évszázados, vastag, hajlott fatörzsek. Ezt elfelejtették itt, ezt a házat, ezeket a fákat, gondoltam. Leülök a mézeskalácsház terrasszán délután négykor. Lapin ur mellém telepedik és fehér szakállát simogatja. Szemben, egy üres, meredek telken két kutya és félmeztelen gyerekek henteregnek a porban. Lapin urnák a cukorbaj és érelmeszesedés összes színeivel sminkelt az arca. Ha valaki annyi cseresznyepálinkát ivott életében, mint Lapin ur, nem is csodálkozhat ezen. Ül a napsütésben, híres ember, gazdag, s ő az apósa Pierre Mac-Orlan-nak, az írónak. Híres bohém Lapin ur, úgy nézek reá, mint az utolsó indiánra. Úgy nézek a házára ezen a lesminkelt délutáni Montmartre-on, mint egy agyira. De meg kell dörzsölnöm a szemem: a fatörzsek, az öreg, csavargóstestü fatörzsek Lapin ur háza előtt, ezek az évgyürüs és évszázadokban vastagon elkérgesedett fa- törzsek a kapu előtt nem is fatörzsek. Közelebbről nézek oda, nem hiszek a szememnek, megtapogatom: cement. Cement-fák. Betön-évgyürük. Szürke gipsz. Nappal nem is igyekszik semmiféle illúziót kelteni, gipsz, gipsz, cement. Éjjel az amerikai meghajtja fejét a cement-ágak alatt, ha belép ide. Meghajtja fejét a beton-évgyűrűk előtt. Lapin ur szótlanul iszik, mint egy lyuk. Egészen biztos megvan hetven éves. Mit csinál igy nappal? Tavasszal nyesegeti a beton-fák gipszrügyeát. * Az üres, meredek telken szegény emberek nyaralnak az őszben. Úgy feküsznek a porban, mint a kutyák. Faoérok. Egészen fiatal, crövidhaju lányok henteregnek a porban a fiukkal. Ezek azok a lányok, akik később nem emlékeznek vissza semmire. Három év múlva két utcával lejjebb állnak a Piacé Pigalleon. Ezek azok, akik úgy kezdik a történetet: tizenhárom éves voltam... De a férfi nevére nem emlékeznek. Férfi? Ezek az utcák itt a Montmartre reservoirjai. Innen táplálkozik ez a szomorú, szennyes folyam, ezekből a piszkos utcákból, üres telkekből. Lenn a Pigalleon gyújtják a lámpákat. A házalt szemöldökét kék fénnyel kenik alá. A1 háztetőkre felrakják a rouge-t. A sikátorokból tucatjával bukkannak fel a kóristák, már kosztümben és kifestve. Lapin ur bevonul mézeskalácsházába, piszkol egy kicsit a falakon, hogy füstösebbnek nézzenek ki estére. Tavasszal kénytelen lesz újra piszkoltatni a házat, már lekopott róla minden patina, egészen újnak néz ki. Mistinguette szivár- ványszinefcben kezd ragyogni a Piacé Blanche felett. A Moulin Rouge nagy vitorlái keringeni kezdenek. A viasz-ember, aki három óra hosszat tud mozdulatlanul maradin^ kifizeti a bockjáit, késén’eset sóhajt, kiáll a standra, egy cigarettát vesz a kezébe, s megmerevedik. Az előadás elkezdődött. Gyerünk gyorsan innen. A sikkasztó Pálfi bankárt elítélték Romániában Kolozsvár, október 9. Mint ismeretes, Pálfi Sándor budapesti bankár nagy összeget sikkasztott és Romániába szökött, ahol azonban letartóztatták. A kolozsvári hadibáróság tegnap vonta felelősségre Pálfit tiltott határátlépés vétségéért és egyhavi fogházra Ítélte. Pálfit büntetésének leteltével az ügyészségre szállítják, mert a 'budapesti ügyészség már két héttel ezelőtt kérte Pálfi kiadatását.
