Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-03 / 225. (1263.) szám

!^<MtA\AfiÍ£aRHmiiSE 1926 október 8, vasárnap. ) — Úszó egyetem. Az amerikai „egyetemi üzem“ valami egészen újat eszelt ki: az úszó egyetemet. Newyork egyik egyeteméé kezdemé­nyezés. Aki kieszelte és aki a vállalkozás veze­tője lesz, az Tliwing dr., Amerika egyik legna­gyobb és legbecsületesebb egyetemének, a cle­velandi „Western Reserve“-nek volt rektora. Hir szerint annyi hallgató jelentkezett az úszó egyetem két szemeszterére, hogy a vállalkozás sikere — legalább is az anyagi része — biztosi- tottnak tekinthető. Az úszó egyetem egy óceán- járó hajó, amelyet teljes egy esztendőre bérbe vettek. A hajón a különböző fakultások szerint helyezik el a hallgatókat. A tanárok szabályos órarend szerint előadásokat tartanak és le is vizsgáztatják hallgatóikat. Közben a hajó megy, mendegél. Newyorkból elmegy az Antillákra; majd a panamai csatornán át kifordul a Csen­des-óceánra és az amerikai part mentén elhajó­zik Los Angelesig. Következik ezután Iíawai szigete, Japán, Kína, a Filippini-szigefek. Majd Kelet-Hollandi-India, India, Ceylon; a Vörös­tengeren és a szuezi csatornán át a Földközi­tenger. Azután Görögország, -Olasz- és Spanyol-, Franciaország, Anglia és a skandináv államok. Végre hazafelé visz a hajó s mire teljes egyévi távoliét után kiköt Newyorkban, nem egy diplo­más fiatalembert visz már a hátán. Ez volna az utiprogram. A tanítás menete pedig úgy alakul­na, hogy a -laboratóriumi munkát nélkülözni nem tudó tárgyak helyett az elméletiekre esnék a súly. Ezek közül, ami a művészetek történe­tét, az archoelógiát, az etnológiát, kereskedelmi földrajzot és politikai tudományt illeti, a hely­színi észleletek, a gyűjtemények és ásatások közvetetten tanulmányozása s az utazás folytán maguktól adódó földrajzi ismeretek tulajdonkép­pen az elmélet körén messze túlmenő gakorlati gazdagodását jelentik a fiataloknak. Sőt 'alószi- nü, hogy csak a partraszállások és helyszíni ta­nulmányok lesznek igazán gümölcsözők. Mert ne­héz elképzelni az úszó nagy hajón rendszeres egyetemi előadásokat és általában egyetemi mun­kát. Aki hajón valaha hosszabb időt töltött, az magától tudhatja, hogy mennyire elrenyhiti ez embert a tengeren himbálózás s mennyire ide­genkedik a hajón éppen a szellemi munkától. Egy bizonyos, hogy az úszó egyetemen a tanulás rettentő drága mulatság. Amerikában az egyetem különben is fölöttébb költséges passzió. De az úszó egyetem költségeit csak a nábobok gyer­mekei fogják meggyőzni tudni üíris|alnj ^falait Jusef Mimpl aiapifna 1880-lran. Palais „jEtmtna, xx Bármilyen szempontból érdeklődik ön az állatok élete iránit, a Kis Brehm-ben mindazt meg­találja. Az ára — ne felejtse el — csak 280 korona, ha nem bírja egyszerre kifizetni, úgy öt hónapon át törlesztheti. Reggel és este Szivemben reggel ibolyák nyíltak, Este meg rozmaringok. Szivemben reggel jácint hullámzott, Ma tearózsa ringott. Szivemben reggel rétek pompáztak. Este virágzó kertek. Szivemben tegnap fülemile szóit, Ma rigók énekeltek. Virág lehull... Micsoda ősz lesz? Dal elszáll... Milyen csend lesz! Szivem parkjába szived sétálni Jár-e akkor is, kedves? Falu Tamás. mutatok neked valamit, ’iudod-c hiúi a bibor ki­rálykisasszonyt? Ide-nézz! A kisfiúra ragadt a titokzatosságból s kérdő kíváncsisággal nyújtotta ki sovány nyakát. Bözsi vékony, erős fűszálat tépett s azt hurokra hajtva végighuzta vizes kis piros ajkai közt, hogy a nyál simán s átlátszóan állt meg a kis keretben. Aztán óvatosan, nagyon vigyázva kutyatejgyom nedvét csöppentette a hólyag szélire s énekelni kezdte: Jöjj el, jöjj el szép királykisasszony, fehér tejfolyón át gyémántcsónakodba, bíborba, bársonyba, gyémánt ny ősz oly óba Gyerekhistória Irta: Wimberger Anna Már késő délután volt, estébe hajló. Minden olyan hirtelen csöndes, hogy csak a nagy barna­foltos Rúzsa legelését lehetett hallani s a láncot, ha megcsörrent, amint vezette. Bözsi elengedte a láncot s hanyatt dőlt a gyepen. . Ezt nagyon szerette. Mikor igy esteledett, be­lefeküdt a fűbe és nézte az eget. A felhőket, amint a múló pap után indultak lassan, bele a nagy, pirosas fényességbe. Szerette a felhőket. Néha mint óriás halak, nagy lompos állatok, úgy úsztak a kékségben, néha óriás habhegyekké tö­mörülve emelkedtek mérhetetlen zöldes vizen. Egyszer olyan volt, mintha csupa kis fehérruhás lányka, hosszú urnapi precesszió vonulna bele lassan a napba... Ma egészen felhőtlen volt az ég, csak a fecskék cikáztak fent a amagasban. Ezeket is jó volt nézni... De egyszerre recsegve zörrent bele a csöndbe a Bözsi mögött húzódó sövénykerités s megint a földre teremtette fecskejáre magasságokból. A sö­vény széthajló ágai közül kisfiú nézett rá. Bözsi felugrott, kicsit odébb lépett s bizony­talanul nézett a fiúra. Az is egyideig csak kíván­csian nézte, majd óvatosan átlépve a szúrós sö­vényen, megállt a kislány -előtt: — Te mit csinálsz itt? — Legeltetek — mondta Bözsi tartózkodón, de mégis kiváncis szemmel. A kisfiú vele egykorú lehetett, hét-nyolc éves, kis kékcsikos vászonzub­bonyban s haja lányosán, hosszúra nyírva. Bözsi megindult a Rúzsa után s megfogta a láncot. A kisfiú elnevette magát. Kicsi orrtövén a nyári szeplők összeszaladtak s a kis arca olyan vig lett, hogy a másik gyerek is nevetett. — Hadd fogjam meg én is a láncot! — kérte s a kislány odaadta. — Nem bök? — A Rúzsa? Dehogyis! — és nekidőlt á te­hén szügyének. — Hol lakói? — kérdezte a kisfiú. Bözsi megfordult s messzebb a vasúti töltés mellett fekvő csöppnyi bakterházra mulatott. — Jó,'ott a vasútnál? — csudálkozott a kisfiú. Bözsi érezte, hogy a tekintélye nőtt. A kisfiú úri külseje előtt való respektus is alábbhagyott. ‘ — Ott a, — mondta, — mink vasutasok va­gyunk! Már a vörös zászlóval is álltam ám, ha gyütt a vonat! A kisfiú elismeréssel nézte. — Akkor te sokat utazol? Bözsi kicsit gondolkozott. — Ojjé, — hagyta rá öregesen, — de meny­nyit! Tegnap is szénát hoztunk idesapával a pán- váglin. Meg mikor idegyüttümk éjjel, nappal! — Éjjel? — De biz ám! Ott háltunk, főztünk, a Csiba is velünk volt. Aztán csak mentünk puffpuffpuff-ta- tata ... Oszt a vagonyunk úgy füstölgött. .. — Én is vonaton jöttem, — anyukámmal, — mondta rá lassan a kisfiú. — Ja, de mi messziről, igen messziről! Nagy víz mellől, Balatony viz mellől, — toldotta Bözsi, mert egyszerre megszállta kis személyének fon­tossága és a mesélő kedv. — Te mán voltál ott? — Nem. — A kisfiú igyekezett fölényesen hallgatni. — 0 jé, mennyi ott a viz, meg az ezüst hal! — Ezüst? — Bizóóón! Este, ha süt a hold, mind fönn vannak a vizen, oszt csak csillognak, játszanak. Vizikisasszonyok is vannak, azok sétálnak az aranyhidon az egész nagy vizen át, meg vissza. Oszt kuruttyolnak a nádibábák! Este. 0 jé, de mennyi! — igyekezett a kis Bözsi minél több nagyszerüséggel előhozakodni. — Te láttad? Bözsi kerek kék szemét titokzatosság ár­nyalta be. — Ujuj, de mennyre. Csak azt mondtam hu, hu, oszt mán mentek vissza. De a nyanya után egyszer huppogtak a manók, mikor a berekbe járt. Huuu! hogy megijedt! — Itt is van olyan? — Itten nincsen ... — Hő, akkor ottan sincs, csak hazudtál, — támadt le rá csufolódva a kisfiú. — Nincs-e? nincs-e? — háborodott fel Bözsi a tamáskodáson. A hangja is elfúlt, úgy karaty- tyolta, hogy a maga kis mesevilágának igazságot tegyen: — Tudod-e ezt? Hát akkor ide less! Mindjárt A kis hólyagon elvegyült a kutyatej s szivár- ványosan csillogni kezdett. — Látod, látod, már gyün, már gyün! Látod milyen aranyzöld, milyen bársonyos, esillogós! — Hol, hol, hol, — nyújtotta a nyakát a kis­fiú. Bözsi haragos lett. — Hát vak vagy, hát nézd! Hát itt a koszol feje, esillogós palástja van! Juj, egyre nagyobu lesz! A kisfiú értelmetlenül nézte. Ez-e? — csudál­kozott. Ekkor a hólyag elpattant. — Hát én alig láttam valamit, — mondta az első meghökkenés után a kisfiú. — Ez csak semmi. Bözsi elképedt. Hát hogy lehet, hogy ez ner látta! Hisz ma olyan szépen jött! — Hát mer te nem nézel! — 'hagyta rá. — Hát én azt hittem, hogy igazán itt lesz, hogy kiszáll! Ez csak semmi! Bözsi elgondolkozott. — Hát ki is lép, — mondta. — Ki? Neked már kilépett? — Ki, — bólintott Bözsi komolyan. — Hát akkor hívjuk mégegyszer! Az alkonyi csöndben ekkor a kertből tisztán és elnyújt ottan hallatszott egy női hang: — Gyu-szi-ka... Hallóóó... Gyu-szi... A kisfiú engedelmesen felugrott. — A nénike hiv. Hivjuk majd holnap, itt leszel? ' — Itt leszek! Legeltetek. Majd oszt mesélek neked, de bizton gyere! — Jó, — mondta a kisfiú, — szervusz! — és visszabujt a kerítésén. Bözsi is futott már a messzi legelő Rúzsa utf • Ugrálva és forogva futott, mert az öröme bei e is ugrált és forgott most. A fejében mind össze-vissza szaladgáltak a mesék, innen is, onnan is eszébe jutott valami gyönyörűségesen szép, — jaj, ezt mind, mind elmondja majd holnap. Jaj istenem, hogy lesz valaki, akinek elmondhatja!... Neki, a pajtástalan, magányos bakterházban fel­nőtt gyereknek, aki csak legeltetett, meg az egy­éves kisöccsét cipelgette, kis szivét megreszkettető gyönyörűség volt egy mesét megosztó pajtáskodás. Most próbált visszagondolni mind a mesékre, amiket annyiszor elgondolt. A szavak már ott voltak a torkában, nézett felfelé a fűzfára, mely alatt a Rúzsa éppen legelt, de most, hogy sorra égnek, teste ruganyos, hangja fiatalosan cseng, mikor poharát emelve szól: — Egészségedre hegyek fejedelme! Magyar ember vendégszeretettel kínál s mai napra min­dent felajánl neked, ami itt van s szórakoztat­hat!... Mulass, élvezz, hogy jó emlékekkel tá­vozz körünkből!... Egészségedre!! A fejedelem 'pohara kissé ingadozva csapódik a házigazda poharához;... lekonyult bajuszán a mámor vibrál, szemei nem oda látnak, ahová néznek, de bátran állja a csatát s kihivóan szól: — Nem teljes a vendégszeretet!.. Jöjj a hegyek közé, ott megtanulod, hogy ahhoz más is kell: nő, nő, asszony, leány, vagy — nem tu­dom — minek hívjátok!... Szavadon foglak!... Ez éjszakára minden enyém, mit kastélyodban találhatok: hivasd nőidet s rövid csuklással leült, miközben szomszédja, egy aludni látszó magyar diplomata hirtelen valami nevet súgott fülébe. — Szavamat mindig állom, s állani is fogom, de ne sértődj meg, ha nem lesz illatos a bokré­ta, amelyet adhatok. — Orchidea nincs, de van kifogástalan falusi parasztvirág: sárgarózsa, bodroskatfea, melyek a cselédházak kertjében virítanak,... ha tetszik!?;... — És a pintyőkék?... A Karikás leá­nyok? ... A gróf egy pillanatra megdöbbenni látszik, valami kellemetlen érzés tükröződik ki szemei­ből, míg metszőén néz arra a fiatal emberre, ki előbb oly bizalmasan súgott valamit a feje­delem fülébe;... de... a zene tovább szól,... még egy korty pezsgő s a megdöbbenés hidegsé­gét eltolja az arcáról valami hirtelen jött újabb érzés, mert pajkos, csaknem kötekedő hangon vetette oda: — Magam hozom, csak aztán meg ne báni!... A ház állandóbb vendégei izgatottsából sápad­tan nézték s hallgatták e jelenetet s most, hogy a gróf távozott, rosszaló tekintetet vetettek a könnyelmű diplomatára, mert tudták, hallották, hogy a három leánykához valami gyüngédebb kö­telék fűzi a grófot, akiknek tisztességéhez bér semmi kétség nem fér f s nem is féltették a kö­vetkezményektől. de mégis!?... Hiszen egy ilyen vad, tivornyás éjszakának a levegője is elég leperzselni a himport a vMgsmir Óimról s... aztán meg:... ki ismeri ezeknek a délvi­dékieknek szokásait, erkölcseit, lovagiasságát? .. Ki tudja: nem jobban szeretik-e a bájos kis ibolyát leszakítva gomblyukba tűzve, mint f.iirü erdő mélyén meghúzódva, szárán élvezni?!... Éppen a lefekvésre gondoltak, mikor a gróf úgy, ahogy volt, hajadonfővel, frakkoian be­toppant. Karikásné meglepődötten nézett fel rá s csaknem elfeledte a köteles tiszteletet, szavait s mig a leánykák zavartan kíváncsian néztek reá ■s egymásra, — csaknem akadozva kérdezte: — Parancsol, kegyelmes uram?! Nem csekély fáradságba került megértetni vele. hogy abból, amit akar, semmi komolyabb baj nem származhat, mert hiszen az Öregedő i ő ismerte ezeket a lázban lobogó, vad mulatozá­sokat, amelyeken közönségesebb játékok folytak le annál, mint mikor a pálinkától ittas legények béres leányokkal duhajkodtak. Féltette ezeket a csöppségeket azzal az érzéssel, mely minden körülmények között jobbnak szereti tudni övéit, mint ő maga. Hivatkozott különösen a Margit gyönge idegzetére, mimóza lelkére, melyre egy gorombább, kihivóbb tekintet is végzetes lehet s mikor látta, hogy a gróf hajthatatlanabb, mint bármikor, felébredt benne a kölykeit féltő vad, mely úgy véd, ahogy tud s élesen vágta szeme közé: — Nem gondoltam az atyát képesnek aria, hogy maga dobja oda gyermekeit a becstelenség piacára! A grófban is felébredt az oligarkák büszke vére s talán, ha ostor van nála, azzal vágott volna végig a reszkető asszonyon,... bár az sem fájt volna jobban, mint mikor hallania kellett: — Enyémek! ... Fizettem érlök s parancso­lok velük! — Jcsztök!... s kézenfogva a meg­rémült pintyőkéket, elindultak, annyit szólva még vissza sokkal szelídebb hangon: — Amint ott helyt kell állnom, bár vigyá­zatlan szavaimnak, úgy itt is szavamat adom, hogy semmi bántódásuk nem lesz. Ki tudja, mi ment végbe lelkében e nyomo­rult anya s e bájos három ártatlanság láttán?. .. ELég az hozzá, hogy járása lassúbbá vált, homlo­kán mély ránc képződött, mely csaknem ijesztően átváltoztatta arcát, mely még akkor sem simult ki, mikor kinyitva a terem ajtaját, büszkén ve­zetve be a lányokat, szólt: — Magyar nemes szavát tartja: itt vannak a pintyőkék!... * A dorbézolás ismert fázisa. A szemek álmosabban mosolyoglak,... sa­vanyú, émelyítő mosolygás az arcokon... Az idő­sebbek közül már többen szunyókáltál:... a feje­delem is veszített eleganciájából, nyakkendője félrecsuszva, bárgyú szemei nagyokat pislogtak, de a váratlanul meglepő, gyönyörű látvány, az egyszerre felhullámzó buja keringő zenéje újabb lökést adtak az ernyedt idegeknek, elfujták a má­mor mákonyát s mint kiéhezett hiénák szemei a bárányokra, úgy tapadtak erre az álombéli jele­netre. Kénytelen volt elővenni zsebkendőjét, hogy szemüvegéről a párát, szája széléről az odatoíako- do.lt nedvet letörölje. — Éljen! Éljen! hangoztatták uj magyar tu­dományukat a hegyvidékiek, majd mikor látták, hogy a fejedelem csaknem hipnotizálva van a halvány Margit szépségétől, hagyták őt s bátor­ságot vettek maguknak, hogy a két kisebbnél mu­tassák be udvarlási tudományukat s a hegyvidék lovagiasságát, mely vállalkozás azonban nagyon balul ütött k;. Nagyon gyorsan ment, de valahogy igy ment: Erzsit a nyakán csókolta meg egy borostás ajak, mire kapott tőle egy olyan hatalmas pofot, hogy beillett diplomáciai pecsétnek is, amelytől leesett a evikker húsos orráról s mig azt leha­jolva kereste, a dévajkodó Szidi után kapkodó másik keresztül esett rajt^, ők pedig visszafor­dulva az ajtóból, pukkedlit csinálva, fügét mutat­tak s elrohanva, majd feldöntöttek az ett sétáló grófot, ki csak ennyit szólt utánuk: — Brávő pintyőkék!... Margit szegényke ott maradt, mint egy isme­retlen hatalomtól lebilincselve, parázs ezemei ég­tek a szégyentől, arca még halványabb az ijede­lemtől, mint egy élettelen tömeg, ült a fejedelem mellett, ki elbűvölve a szokatlan szépségtől, né­zett azzal a bámulattal, mellyel a szent képeket szokták s nem tudta, hogy imádkozással, vagy szerelemmel boruljon-e le előtte, de hogy le kell borulnia: azt érezte. Ült... testét meg-megrázta valami görcsös zokogás-féle, valami fájdalmas, őrjitő érzés, mely az agytól a szivig ugrál s nem tud zsilipet lelni, nem tud sírásban kitörni, de annál jobban kínoz... Karcsú, áttetsző kezeivel meg-meg simogatta homlokát, mintha kellemetlenkedő gondolatokat akarna onnan elűzni, vagy mintha keresne ott va­lamit, ami nincsen. Erős vérhullámok lobogtak rajta át-meg át, amelyektől egyik pillanatban pi­ros volt, mint az élet, a másikban fehér, mint a halott. A hegyi királyra hideg zuhanyként hatott e látvány s teljes józansággal konstatálta egy ártat­lan lélek kétségbeesett vívódását, mely e pilla­natban közelebb áll az elmúláshoz, mint az élet­hez. A hevítő italok mesterséges szerelmi mámo­ra elpárolgott; elfoglalta helyét egy kedvesen nemes érzés, a szánalom érzése s mintha testvére volna a leány, dédelgetésre szoruló, beteg test­vére, szeretettel föléhajolva, megcsókolta már­vány homlokát, miközben a megindultságtól rezgő hangon szólt: — Kisasszony! Nem vagyunk mi kannibálok! ön beteg, menjen szobájába.. — Ah!... Ah! — sikoltott fel Margit, feléb­redve dermedtségéből s kiáltása megfagyasztotta a körülállókban a vért. — ah! meggyalázott!... Siró kacagással kapott két kezével szemeihez, le- simitotta azokat... majd szétterjesztette karjait s ujjait s kacagott csuklóan, majd vonítva: ha-ha hi-i... s végigterült a puha szőnyegen. A zajra beugrott a gróf is, mellé térdeit, köl- tögette, leányának, pintyőkének nevezte ... locsol­ták ecettel, erős illatszereket tartottak orra alá, mire csakugyan felébredt s nem várt gyorsaság­gal talpraugorva szétnézett, de tekintete, mozdu­latai imbolygókká váltak, hangja ismeretlen, vá­doló csengéssel csengett: — Hol a pártám?... Nem láttátok?... A. pár­tám!?... Valaki felhúzta az ablakok redőnyeit. A nap éppen akkor bukkant fel; vérvörös fénye elhomályosította a pislogni látszó csillárok fé­nyét ... a nehéz függönyök meg-meglebbentek a friss hajnali szellő érintésétől.... egy bohó lus cinke rárepült az ablak párkányára, megpiszkálta tolláit hegyes, kis csőrével s kettőt csipegve, szök- delő repüléssel elszállt. A gróf gyöngéden átkarolva vezette a támoJy- gó leányt, miközben tekintete szuróan kapcsoló­dott a fejedelem tekintetébe, ki megértve a néma kérdést, nyugodtan, bár némi keserűséggel felelt: — Becsületemre, semmi!... de minálunk a szenteket templomba teszik... sajnálom!... A zenének utolsó akkordjai még behatoltak a nyitott ajtón, mig egy légvonat nagy zörrenéssel azif is 'becsapta és csöaxtes lett miniden. * A lezajlott szomorú esemény megzavarta az ünnepségek sorozatát, maga a fejedelem sürgette a diplomatákat a még hiányzó formaságok gyors elintézésére. — Ott ültek a nagy könyvtárterem zöld asztala mellett, az átvirrasztott éj sápadtsá­gával, unott, kellemetlen hangulatban. A diplo­máciai jegyzéket felolvasták, aláírták. Még a gróf szólt valamit a két ország békés együttéléséről, a kandallóban vigan pattogott a tűz, vérvörös fényt bűvölve a homályban ülők orcájára. — A jegyző-, könyvek bekerültek a pompás müvü bőrtáskákba, mikor lassú nesztelenséggel kinyílt a szárnyas ajtó s bánatosan, mély fájdalom vonásaival arcán, belépett a kis letörött szárnyú Pintyőke: Karikás Margit; szemei megdöbbentő gyorsasággal tekint- geítek ide-oda s olyan fájdalommal, hogy e lát­ványra elhalt a szó a jelenlevők ajkain s némán nézték az imbolygó alakot, amely ment... ment, kikutatott minden szögletet, mig nagyot sóhajtva megállt. — Nem láttátok? Itt volt!... itt hagytam... a pártám!?... Aztán ahogy jött, úgy távozott. A hatalmas diplomata Gróf letörölt egy hí­vatlan vendéget, egy picinyke vizet a szeméből, de homloka sugárzott a diadal büszkeségétől, hi­szen a korona országainak területe újból mtgnö­vekedett egy kis dai’abbal, amely szerintem soha sem ért fel a kis Pintyőke elborult esze esküjével. Az annexió befejeztetett!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom