Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-03 / 225. (1263.) szám
10 ^IW<M-MAiGifeARHIRLAE 1926 október 3, vasárnap. akarta magának meséin!, mint megannyi icipici színes madár, úgy szálltak le lassan mind a mesék és egyszerre husss ;.. szerterebbent mind! Na, majd holnap, gondolta, — s a holnap úgy feküdt előtte, mint egy ragyogó, napos hullám, amibe beleveti a kis testét, nevetve é.s boldogan. Másnap már korán vezette ki az árokoldalra a Rúzsát. Mikor a kisfiú sárgasarus lába kibújt . kerítésen, Bözsi már nagyszerűen előkészült a játékhoz. A kisfiú megint nevetett s rögtön, vára kozásteljesen fontos kíváncsisággal kérdezte: — Na, jött? Bözsi csudálkozó, buta kis arcát látva, toppantott a lábával: Na hát a biborkirálykisasZ' szony ! Bözsi megrázta a fejét. — Nem hívtad? Bözsi sok egyéb játék és mesélgetés közbe megfeledkezett a biborkirálykisasszonyról. Ő most sokcsaládos anya volt, kis piros ruhás, zöldkabátos, feketekrézlis kifordított pipacsviráglányok voltak a gyermekei. Most gyűjtötte épen a papsajt lapos, éretlen termését, az apró kerek kenyereket a gyermekek számára. Lapulevelekből nagy sátor volt a lakás, még csak kertet kellett köréje szur- kálni kicsi gályákból. — De ez van, idenézz! — mondta kipirult arccal. A kisfiú figyelmét rögtön lekötötte az uj játék. Egy ideig játszottak, előrehulló fürtökkel, lázasan. De a kisfiú nemsokára piszkálgatni kezdte a már hervadó pipacslányokat. Elkedvetlenedett. — Most hívjuk a királykisasszonyt! Bözsi még igen benne volt a játékban, de a parancsoló hangra abbahagyta. Nézett a pajtására tanácstalanul. Érezte, hogy neki úgyis hiába hívja. De azért mégis mondta: hát hijjuk. Rögtön neki is látott, de a kis nyálhólyag folyton elpattant. A kisfiú türelmetlen lett. — Nem gyün, nem gyiin, nem gyün, — mondogatta csufolódva. Végre mégis sikerült s Bözsi lelkesen mutatta, hogy csillog. — Hogy te hogyan hazudsz? Ez csak. semmi, csak a nyálad te malac, — mondta a kisfiú és egyszerre nagyot köpött pont a Bözsi csillogós hólyagjának a közepére. — Te csak hazudsz, nem tudsz semmit, csak hencegsz. Én megyek haza . . . Bözsi ijedten, szerfefoszló reményekkel nézett utána. — Hát maradj, — kérlelte, hát mesélek neked! De a kisfiú unottan és durcásan, mert már kicsit megéhezett, mondogatta: — Megyek haza, te úgy se tudsz semmit. — Hát gyere el holnap, — kérte még Bözsi. A kisfiú vállat vont és bebújt a kerítésen... Bözsi másnap is, harmadnap is ott legeltetett az árokoldalon. Tudta, már messzebb kellett volna kezdeni, a Rúzsa itt nem talál, de csak várta, remélgette: hátha kijön a kispajtás. Egész délutánokat nézte a kerítést és nem tudta, hogy örök asszonyi sors indult meg benne akkor, mikor először ülte át várva a délutánt... Harmadnap estéjén történt, hogy az édesanyja borsóért küldte a szövetkezetbe. Már jött ki a boltból a törött borssal, mikor a faluvégén egy csoport kiabáló gyerekkel találkozott össze. A tanitóürék Béluskája volt, meg a Sanyi, meg a két nagyobbik kislány a jegyzőurékéi is, meg még egypár idősebb. A Gyuszika is köztük volt. Forogtak bolondul, összefogódzkodva és kiabáltak. Bözsi megállt és nézte őket. A kezében szorongatta a borsót, tudta, kell a vacsorafőzéshez, tudta, ha hazajön az anyja haragosat szól, talán meg is legyinti, de a torka száraz lett s reszkető szorongással várta, leste, hogy a gyerekek észreveszik, hogy a Gyuszika elengedi a kis Sári kezét és behívja a körbe. De azok csak forogtak, forogtak, egyszerre szédülve szétrebbentek. Ki erre dűlt, ki az ut gyepes szélire, ki arra, nevetve, kiabálva. A vetések közül a kis gyalogutről éppen ekkor öreg koldusasszony, a szegény botod Verőn jött a falu felé. A gyerekek hólyagosán néztek, de mikor már messzebb került, az egyik kisfiú mégiscsak utána szaladt s hősködve megállt, mig kukorékolva kiabálta: — Verőn néne, ötöt tojot a kokas! Szegény bolond asszony hallva ezt az örök bosszantását, megfordult. A többi gyerek is lassan kedvet kapva, oda- gyült. Egyik is, másik is elkukorékolta magát s mikor az asszony döcögősen szaladva megindult a falu felé, hogy elmeneküljön, sivitozva, ugrálva szaladtak utána. Bözsi is szaladt mellettük, kiabálni nem mert, érezte, valami igen csúnya történik itt, de már beléje is átragadt a kótyagos izgalom és csak tartott a többiekkel. Mikor már a legnagyobb sivitozásban voltak s a felmérgedt szegény bolond felemelt kavicsára Sanyi rögtön egy jókora hajítással felelt, éppen akkor egy nagy felhő mögül, óriásra dagadt, vérvörös arccal bukkant ki a hold. Bözsi felnézett rá és megijedt. Jaj, — milyen haragos, — gondolta babonás ijedtséggel — s az izgalom még jobban kigyult benne. Egyszerre a gyerekek elé szaladt s babonás izgalommal hadonászva kiáltotta: — Álljatok meg, ne tegyétek, álljatok meg! Nézze.-n, milyen haragos a hold, most lett ilyen haragos, meglátjátok megver majd, holdkőrosok lesztek! A gyerekek egyszerre megálltak. S ekkor valami borzasztó töntént. Gyuszika, az ő kispajtása megismerve eléje ugrott és hosszasan ráöltölto a nyelvét. — Bőőő, te hazudós, — kiáltotta, — me.gin.' hazudsz! Igen, ez mindig hazudik, ez, ez, az igazi bolond! Mindig bolondokat, csudákat hazudik! — Nem mész innen! — kiáltotta a tanitóék Béluskája, nem mész te hazudós! — S erre a gyerekek elfeledve a szegény bolod Veront, mind Bözsinek rontottak. Bözsi megfordult és szaladni kezdett s az egész kis had csufolódva, ugrálva, utána köpködve követte. De lassan elfáradtak s el-el maradoztak. Béius még kis ideig követte, de aztán kis öklével utána fenyegetve ő is visszafordult. Bözsi egy ideig még szaladt a gyér akácfás utón, aztán sirdogálva ballagott. Olyan nehézség jött a melléből a torkáig, hogy csak úgy csuklotta a sírást. A hosszú utón lassan a könnye is kifogyott. Néha eltűnődve megállt. Jaj, — a nyanya már haragszik, gondolta, de olyan fáradt volt egyszerre. Egy telegráfpóz- nának nekinyomta kis könnyes arcát, körülölelte a csupasz rudat, de most az se muzsikált, alig hallhatóan cincogott csak odabent. Olyan szürke volt egyszerre minden s csak hullt, hullt lefelé valami nagy, fekete üres lyukba. Csak csudálko- zás, s valami fájó kis keserűség volt most benne. — Istenem, — gondolta, hogy minden olyan más azoknak, s minden, amitől neki szép és jó a nap, azoknak nem azért szép és jó...? Felnézett a holdra, már nem volt olyan vörös. Már nem haragszik, — gondolta, s egyszerre olyan enyhülést érzett, olyan nagy szeretetet a hold iránt, hogy a nagy szeretettől könny gyűlt megint a széniébe. A lábainál pipacs, cicfark, ökörfarkkóró nőtt, azokra pottyant a könnye. S egyszerre azokat is úgy, de olyan fájdalmasan szerette. Hamar meg kellett simogatni őket. Kis szive megdagadt a vágyó, szomorú, osztozó szeretettől. Eszébe jutott a kedves, foltos Rúzsa, meg a Csiba, ahogy nekidörgölődzik. Ezék, ezek az övéi, ez mind az övé, — gondolta és még szorosában Ölelte a halkan, cincogőn muzsikáló póznát ____ ^ Soká állt ott a sötét pózna mellett s hosszú vékony kis alakja élesen rajzolódott a sötétedő alkonyi égre. Olyan egyedül állt ott, tágult két gyermekszemével nézve az eget, mig kicsi szive sejfőn, fájdalmasan szorult össze. Mert először érezte meg, hogy egyedül van, hogy valami idegen, társtalan világot hord magában mint pici, növekedő s egyszer majd mindent beszövő magot. A harmincéves nagybányai A nyolcvanas éveikben a naturalizmus és impresszionizmus is, miint uj • kifejezési forma, a képzőművészetben Magyarországon éppen úgy, mint a külföldön forradalmi hangulatot teremt, Magyarországon az uj irány hivei a Képzőművészeti Társulatban nem bírnak szóhoz jutni, -- ott a régi világ honol és uralkodik, azért kiválnak s Hollóssyval az élén Nagybányán ütnek tanyát... A harmincéves Nagybánya 1896-lban alakult meg a Nagybányai Művész- telep a Hollóssy-iskolával. Hosszú harminc esztendő a magyar képzőművészetnek egy uj dicső ivelésü kora, melynek értékelése már nem tartozók ide, az a művészeti történelem feladata. Nagy- Magyároszágnak Nagybánya az egyetlen pontja, amely tudta és bírta függetleníteni magát Budapesttől, mint központtól, s irányt tudott szabni Budapestnek is. Pedig Nagybánya után történtek lendületek másfele is, volt sok próbálgatás és eltörés uj nagy végtelenségek felé, de erő, vagy kitartás, vagy biztos cél híján mind hajótörést szenvedett. Nagybánya az egyetlen Budapesttől független magyar müvésztelep, amely ma már románnak számit ugyan, de ezért méigs magyar, uj hazájában is, melyet Nagy-Romániának, szü- kebb otthonát: Nagybányát pedig Bana-Mare-nak kereszteltek el. Sorsom Romániába sodort és igy elmentem Bana-Máréra is, látni mi van ott, élnek-e még azok a nagy akarások, melyek a természetet és embert sok éven át oly nagy lendülettel ölelték millió színben és formában egyszerű barna feszitett vászonlapra. Szatmárról vicinális visz Nagybányára, melyre jegyet a pénztárnál csak ököl segítségével kapni. Itt tudni kell „románul", különben lemarad az ember a vonatról, amely két perc múlva indul is, dehát én feltalálom magam, öklöm van nekem is és már tudok is „románul", szerzek jegyet és felkapaszkodom az induló vonatra. A pénztárnál még mindig verekszenek, holott hol lehettünk már ázaimár- tól....? A vonatban ember, ember hátán. Hihetetlen, ilyen vicinális vonalon ennyi sok az utas. 4 órai ut után éjféltájt érünk Nagybányára. A fiakker rongyos és piszkos, akár csak Munkácson, az ember nem látja, csak érzi, mert a világítás lulsze- gény. Legnagyobb szállodája a városnak a Sie- fán Voda, régen Szent István-szálloda. Biztos, hogy nagyobb városban egész másként festene, de igy is jó, kényelmes és tiszta — egy ágyban csak egy poloska akad, de az az egy egész biztosan megvan, mégha minden éjjel is megölik. Másnap reggel keresem a müvésztelepet. — Most egész Bánya-müvésztelep, — felelik, — sok itt jelenleg a művész, aki össze-vissza lakik városban, ellenben a festőiskola, az a hidon túl.... A hidon túl — kezdődik a müvésztelep. Gyönyörű park, mely köröskörül, — leszámítva a kis- vidéki elég román kinézésű város felé eső oldalát, — szebbnél szebb csodás magaslatokba nyúlik. A természet minden pazarsága, amit erdő, hegy, lugasok, patakok, völgyek, ég változatossága nyújthat, mind itt van együtt. Most kezdem érteni, miért éppen Nagybányán lelt otthonra a Pesttől kivált akkor uj magyar művészet. A festőiskola több épületből áll. áürii apró eső permetez. Egy sop alatt hátul az udvaron két cigánylány modell körül 8—10 növendék csoportosul, nézem, mindegyik másként látja és festi a vézna arcú, cserepes bőrű cigánynépet. Sétáló növendékektől tudom meg Torma mester lakását. Közben 12-őt harangoznak, a modellek fellélok- zenek és leszálln:. ; az emelvényekről, — az óra lejárt, mennek leheverni a fűbe. A növendékek leteszik az ecsetet, egyesek tovább viszik a szint és formát modell nélkül... ■ • i Torma mesternél Egy feltűnően szép, magas, fess, egész fiatalos arcú ur jön elém az előszobába, amikor bejelentenek. Nagyon szívesen fogad, szinte lehetetlen, hogy ő legyen az a Torma mester, akiről a szolga jelenti, hogy öreg és betegeskedik. Az iskola vezetésével és tanítással járó nagy munkát nem bírja már, a korrigálást most is csak kényszerűségből vállalta, mert a bukaresti akadémia román növendékei, kik a nyári szünet alatt tovább-képzés céljából ide küldettek, mind vissza akartak menni, ha őket nem a Torma mester korrigálja Pedig Torma mester korát csak az egészen fehér hajzata igazolja. Szivesen áll rendelkezésemre. Sok melegséggel beszél. A müvésztelep most 80 éves, 1896-ban a Hollósy-iskolával alakult. 25 éve tanít itten. A tanítás kezdettől fogva ingyenes volt mindig. Az épületek a városé, a rendbetartásuk is. Amellett fűtésről is gondoskodik a város. Régen a magyar állam 1913-tól 1917-ig évi 2000 korona államsegélyt nyújtott a telepnek, sem azelőtt, sem azután semmit. Most a román kormány minden második évben 5—6 ezer lei tiszteletdijat ad az iskola vezetőinek. Nem bírja már a vezetést és tanítást, jövőre átadja másnak. Szenteljen már más hosszú 25 esztendőt az életéből. Tanításra és müvészgenerációk nevelésére. Változás óta Réthy Pista segített neki a tanításban. Minden évben 120—140 növendéke van az iskolának. Múlt év volt a legnehezebb 148 növendékkel. A kormány a bukaresti, jassi-i, kisenevi és kolozsvári iskolák, illetve akadémiák növendékeit mind ide küldi továbbképzésre. A növendékek összkötele- zettsége havi 200 lei modelldij fizetése. A modellek beszerzéséről mindig a szolga gondoskodik. A korrigálás a szükséghez képest hetenként kétszer vagy háromszor történik és óriási munkával jár. Nagybányát a festőnövendékek mellett kész festők is látogatják. Múlt évben legalább 50 művész volt hosszabb-rövidebb ideig Nagybányán. Kérdem, hány éves a mester? — 57, feleli, — ebből 17-et bátran letagadhatna. — Kopogtatnak az ajtón, egy debreceni família jön, mint régi ismerősök, meglátogatni a mestert és műtermét. Közös diskurzusban aproposra a debreceni uj, most épülő kultúrpalota iránt érdeklődik, kérdi, lesz-e. ott megfelelő nagyságú és világrtasu terem, ahol az öt méter széles és hat méter hosszú „Talpra magyar" cimü képét befejezhetné. Mert ott hagyta Debrecenben a hasonló nagyságú „13 aradi vértanú" képpel együtt. Szeretné befejezni, hiszen tizenöt évi munkáját ölte belé. Majd megmutatja a műtermét vagy harminc darab vászonmii. Mutat: egy. harmincéves képe „Nyári szeder-szedés" tónusban mennyire hasonlatos egyik-másik mostani képével. Egyik legfinomabb, legtökéleisebb kidolgozású vászna az „Ibolyaszedők". A „Virágzó almafák" „Kirándulók", „Virágok közt", „Gesztenyék" és a még be nem fejezett „Fürdő- zők" mind színben fiatalosan pompázó, egy-egy darab lüktető élet. Bennük Torma mester mintha túllépné önmagát. Megállapítható, hogy Torma mester nem egy vásznával már tovább ment az impresszionizmusnál is. A látogatók elköszönnek, az idő is köszönés nélkül fut, mig én a telepet is szeretném még megtekinteni. Maga a mester vezet, a sop alatt már senki sincs, a növendékek mind a termekben dolgoznak. Az első nagy felső- világitásu teremben, — ez egyúttal kiállítási terem is, — vagy 40—50 növendék szinte egymás hátán helyezkedtek el állványaikkal, összesen két modell köré. Egyik-másik növendék mellett a mester megáll és mondja és mutatja észrevételeit. Feltűnő a sok nő a növendékek között. Még két kis terem van, ahol aktot festenek. Az egyikben két művésszel ismerkedem össze, akiknek Torma mester bemutat. Kint várják már a mestert ismerősök, egy növendéket hoztak, kérik a felvételét. Az ebéd ideje rég elmúlt, búcsúzom a mestertől, de még megkérdem, mi lesz azzal a sok nő növendékkel, akit itt látok? — Rajztanárnők lesznek, — feleli nevetve, meleg kézszoritással. yb. Szerkeszti: Sziklay Ferenc dr. Kéziratok a szerkesztő címére: Kosice- Kassa, Éder-utca 9. sz., küldendők. Két perc: Érdekes beállítás, de technikája egyenetlen. Az első versszak rímes, de a rimes vers megköveteli a kötött formát is. A második szakasz egészen szabad vers. Vagy az egyik, vagy a másik, a két verselési mód egyszerre olyan, mintha valaki frakkhoz húz sárga cipőt. — A ránkfüredi geyzir. A szép gondolatot megöli a versben az erőszakosan komplikált versforma, mellyel nem bir megmérkőzni. — Panem et cir- censes. Későn került kezembe verse s most már nem aktuális. Nyáron szivesen közöltem volna. Egy a tanulság belőle, hogy: „nem az, mi rész- szerint igaz, de mi egészben s mindig az!" — amint Arany János mondja. Kérek uj verseket, beküldött írásaiból látom, hogy van tehetsége. — T. B. C. és a szerelmes kis Ti-BúCi. Ha beteg, kérem, menjen orvoshoz! — Szultán. Az ily^n kutyatémának a megirásmódja igen kényes. Vannak szép részletei, érdekes megfigyelései, de ront az egésznek az összhatásán a száraz filozofálás és természetrajzi magyarázat. — „Volo volo“. A költészetre nem áll a közmondás: „Ut desint vires tamen est laudanda voluntus. Van valami nyoma se még nem érett a közlésre. Van valami nyoma bennük a tehetségnek, de erősen küzd még a versforma és a kifejezés nehézségeivel. — Első találkozás, Várnak rám, Búcsúzni jöttem és Van nekem egy. Verseiméiben benne *van a felelet. Ez az első találkozásunk valóban, remélem, a utolsó is. Itt nem várnak ilyen rossz füzfaversekre, azért nagyon okosan teszi, hogy búcsúzni jött, mert nekem van egy: papírkosaram, — Élettényezök. Tiszteljük intim hangulatait s éppen azért nem kompromittáljuk mások előtt a közlésével. Különben is, álnév alatt közölhetünk dolgokat, de nekünk tudni kell, ki irta őket. — A pillanatok ura. Tehetséges poéta Írása,, de még kiforratlan, sok helyütt erőltetett és zagyva. „IZA“ Jó izlési társaságbeli deoens hölgyeknek nélkülözhetetlen arc, nyak, karok, kezek, test, kebel, haj ápolására és teljes finom, dis- crét szépség elérésére, 1909 Parisban aranyéremmel és oklevéllel kitüntetett szépség ápolási módszer és preparátumok. Az intézetben a legmakacsabb arcdefektusok sikeresen eltávolitatnak. Szeplő, májfolt, mdtteszer, likacsos és zsíros kiütéses teint, vörös orr, kezek, anyajel, szemölcs, ránc szemzacskók etc. Akik a távolság végett nem kereshetik fel intézetemet, rendeljenek Iza rekord arcápoló szereket, pontos kioktatással. Mitteszer, pórus, pattanás ellen garnitúra ...................................Ke 37.— Sz eplő és májfolt ellen garnitúra . „ 37.— Vörös orr, arc, kezek elleni garn. „ 37.— Arcmasszás ráncok karikák ellen „ 77.— Borujjitó garnitúra 4 nap alatt lehámlasztja a bőrt és olyan lesz, mint az üde gyermeklányé . . „ 120.— Hajtanalitó garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat ennél jobb 20 év múlva sem lesz...........................„ 37.— Keb elápoló, fejlesztő garnitúra . „ 120.— Folyékony láthatatlan email, csodásán szépít....................................„ 77.— Iza kozmetikai intézet Bratislava, Stefanikova 19, II. Alapítva 17%. Alapítva 17%. Horn Lajos utóda, Banská Bystrica Szlovenszkó legrégibb éa legmoder- Köfűrészelés, . csiszolás fényezés, nebbül berendezett kéipar gyártelepe homoksngárrésés villanyerevel. «=3 Művészies kivitelű síremlékek Márvány-fllabástrom ernyők I i útszéli keresztek, köszobrok és csillárok, egyszerű, sima, minden könemben. valamint művészies szobrász díszítésekkel ellátva, selyem i j Bútormárványlapok. zsinór felszereléssel, nyugodt — fényhatásuk folytán a jelen- Kapcsoló táblák, kor legelegánsabb és lég- j előkelőbb világitói. Iparművészeti munkák : irószerkészletek, óratokok, ■ 1 _ hamutartók, szobor állványok 5112 stb. márványból. Kérjen árjegyzéket Kérjen árajánlatot>
