Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-27 / 245. (1283.) szám

8 1936 október 27, szerda. ^^GAI-MAttVAR-HlRIiSR T^Ö^ÉSZET-IRODALOM . ...................................... ■ ■............."".....— Mű vészeti, iparművészeti és házi-ipari kiállítás Eperjesen Eperjes, október hő. Október 16. 17 és 18, három nagy nap Eperjes mai kultúrtörténetében. A hetekkel ezelőtt meg­indított mozgalom felrázott bennünket csendes vi­déki életünkből, gyakori magunknakélésünkből. A mozgalmas, sokelményü nagyvárosokban többnyire csak futó epizód egy-egy kiállítás. Nálunk azonban nagyobb fontossága van az ilyen ritka jelen­ségnek. Október 16-án szokatlanul sok ember gyűlt össze a Kollégiumban. S miután Flórián polgár- j mester szavai bevezették a kiállítást, a közönség csoportokra oszlott és komoly érdeklődéssel járta körül az impozáns termet. Színes, eleven képet nyújtott a mosolygó, megelégedett, keresgélő, kri­tikus arcú hullámzó embertömeg. Végignéztek mindent, vissza-vissza tértek egy-egy különösen vonzó ponthoz. Ilyen, a leg­ilyenebb volt, úgy tapasztaltam, az a páholy, ahol a következő felírás volt: Mikita. Antal, Tcrnye. Ki az a Mikita? — kérdezték egymástól. Mikita a ternyei plébános. És Ternye? Egy hegyek közt el­bújt apró sárosi falu, amelynek a papja nemcsak a vallásának papja, hanem a művészetnek is. Agyagból, gipszből olyan csodákat formált, hogy azon gondolliodúnk, vájjon melyik nagy mester­nek lehet a tanítványa? A tehetséges papot né­hány évtizeddel ezelőtt Rómába, a szobrász akadé­miára akarta küldeni Fischer-Colbrie Ágost püs­pök. Mikita nem ment, remetés elhatározottság­gal ott maradt a szegény parasztok között a ki­csiny elrejtett fészekben. És nem hamvadt el ben­ne a szikra, bár kívülről nem élesztették. Teremtő njjai közül sok-sok alak került elő, olyanok, mint ha lelket, a maga tisz’a, fenköli. rajongó, idealista lelkét lehelte volna beléjük. A sötét háttérből márványos fehérséggel emelkednek ki figurái. A Nagy Könyvből: a Bib­liából lépnek ki az Ábelt sirató, a kétségbeesett, cdaomló Éva, a dacos Ismael előtt szelíden tér­deplő Hágárt, a kitűnő formaérzékkel, kerek kom­pozícióval büszkélkedő alázatos Madonna, ölében a Gyermekkel, a Benedictus qui venit angyalos fcoldogságu várakozása az Elérkezore, majd a Mégbocsájtás harmonikus szép gruppja, a Meghó­dolás és a Sebesült hős klasszikusba hajló gesz* tusa, a két magába és csuklyójába burkolódzó szerzetes lassú ritmusú figurája, Raffael művész- ólmokat álmodó palettás alakja, a derűs genre jelenetek: a Fonóban és a Bucsuzás magyaros zamatu, bravúrral komponált csoportja, az ara­nyos humora Botfiilü, a kedves Pászíortüz, a Tö­visek közt, naiv gyerekek: Libapásztor stb., mind- mind olyan kis Glypíhothékát képeznek, hogy el­ragadtatásra és megilletcdésre hangoltak mim* n- kit. Érthető is, hiszen értékkel, igaz művészettel találjuk szemben magunkat. A festészetet képviselték: Bánó, Palugyay, Jordán, Kopp olajképei, hangulatos tájak, sikerült portrék. Brav.dis Klemensné finom aquareiljei, llorovitz dr. meleg, kellemes interieurjei és két finom nőifej, Tóth Barna bártfai képei, Sárkány Jenő levegős aquareljei, rajzai, Székely Lajos mo­dern, sok architektonus érzékről tanúskodó terv­rajzai és Koch szép templomí'estés tervezetei. Az iparművészeti részben láttunk régi templo­mi felszereléseket, a bártfai magyar és német ev. egyház ósdi aranyhimzésü oltárteritőit és úrvacso­ra teritőit és Sándor Eéláné aranyhimzésü egyházi térítőit, valamint szép faragott feszületeket. Érté­kes régi faragások még: özv. Pulsky Gézáné (Kis- szeben) Szenígycrgy szobrocskája. Mai ügyes fa­ragások: Palkovics Emil barokkos képkeretei.. A fejlődés menetét követve, vegyük szem- ügyre a régi kézimunkákat. Finom sz nek, régies formák vesznek körül. A vitrinben Holcnia Gyula dr. tulajdonát képező történeti kuriozitások, ked­ves, szép kis relikülök ékeskedtek. Ezeknek méltó párjai a többi múlt századbeli gyöngytarsoly, a legszebb közülük talán az a fiDom fekete-arany tónusu táska, a Ilorák Hugónéé. Lenge, bájos, értékes zsebkendők hirdetik a nagyanyák türelmét, ügyességét, nagy himzési készségét. S az első lépések, a tanulgatások doku­mentumai özv. Bujanovicsné, Klefner Kornélia, Gömöry Jánosné, Sándor Mária és a Chlor test­vérek tulajdonában lévő kedves, naiv mintaken- dők. Eredeti dobozol., dísztárgyak, gyüngyhimzésü képek üdeszinü csoportja lehelt levendula illatot. Választékos mintájú gobellnpárnák sorakoznak egymás mellé, gyerlyavilágos, kislámpás korok jó- szemü asszonyainak remekei. Kitűnnek közülük a Mikóriéé és Szakmáry Gézánéé. Ott volt a közo- lükben özv. Bujanovicsné két megcsodálni való japán hímzése. Valóságos miniatűrök, Nippon ta- vaszos színeivel, mozgásával, dr. Toperczerné XVII-ik századbeli színes hímzett takarója, bárt­fai, kortól selymesen lengére vékonyodott, népies izü hímzett egyházi takaró, Gömüryné leheletszerű UÜlmunkái, csipkéi é3 még mások. ír. A múltbeli háziipar cikkei a becsületes vá­szonba szőtt, hímzett madeirázolt abroszok, ken­dők, párnahuzatok, népviseleteknek szeretetre­méltó folytatásai az újabb, különböző vidéken ké­szült munkák. A heregmegyei madaras merkelt díványpárnák (Gömöryné tulajdona), dr. Bárdos- nő kedves, mózeskalácsszivhez hasonlatos kisebb­re agy óbb párnái, néhány gubás paraszt alakkal tarkított párna a falu bánatát, kedvét, izét, szagát hozták magukkal. A sárosi háziipar mellett tekin­télyes helyet foglalnak el azok a tárgyak, ame­lyek a múlt hónapban Kassán a Kazinczy Társa- f.í^ kiállításán szerepeltek. Tarka, pomoás infe- jieurt képeznek fider Elza friss, tündöklő szinti hímzett párnái. Keleti motívumok játszanak bele — Mit más? A cinn jobb! Miért is jöttél ide? A másik ujjaival olyan mozdulatokat tett, melyek a pénzszámolást mutatták. — Több béir! Azonkívül... elegem volt az átkozott f eh érbőr írekből. Csak még a kor­bács hiányzik, s akkor egészen a rabszolga- világban élnénk. Fekete kutyák! És velünk ha,likast okkal (íélvérüek) sem bántak kü­lönben. A főgéipész bólintott. — Átkozott fehér banda! Az a vak­merőség, amellyel minden másszinüt, mint barmot kezelnek. Az én apám is fehér volt. Jeffersonnak hittak, ott van a papirokon. És mégis anyám vére erősebb volt. Állattá bélyegzett. De...! — Fenyegetőleg rázta Ök­lét. — A császár! A mi urunk! Meg fogja őket tanítani, ha akarják, ha nem. A másikhoz hajolt. — Háború. Minden nap arra várok, hogy kitörjön. Ha nem lenne rossz a lábam, de szívesen mennék én is. De te egészséges vagy! Irigyellek. Voltál katona? Az bólintott. — Bizonyára ott lenn azoknál. A másik ismét bólintott. — Annál jobb. Hát nem örülsz neki, hogy azok ellen küzdhetsz? — Majd megmutatom nekik. Meg fogod látni... Hetes felvonókosár! A telefon bekiáltott a szűk helyiségbe. — Na, elég dolgod lesz! Az egész társa ság nem fogja tudni leszállítani ezt a borzal­mas anyagot. — Hetes felvonőkosár! kiáltott a másik a telefonba. — Robbantó anyag szállítás! Minden egyéb anyagszállítás szünetel! Az a telefonnál megismételte a paran­csot és tovább adta lefelé. Azután leült egy zsámolyra. Az előbbi munkásréteg már távozott az aknákból. Elő­vonta pipáját és rágyújtott. A pipa ... Hetekkel ezelőtt az Alsterpar- ton... Nem ugyanaz a jószág volt-e, amelyet akkor Klaus Tredrup a hamburgi Kurier szerkesztőségének kapujában fogai közé du­gott. Ismét elmúlt életednek egy szakasza, mondotta akkor. Ismét elmúlt egy uj szakasz, mondaná most is, ha emlékezett volna ak­kori szavaira. Klaus Tredrup akkor ... William Fiel.d most... Bányamunkás Délafrikából... Gé­pész... Szállitmányfelügyelő ... Minden fog­lalkozáshoz értett, ami a bányászattal van kapcsolatban. — Azonnal felvették, amint Grlmmaudnál jelentkezett, aki különösen Délafrikából toborzott féVérüeket. Hali- kast ... ez volt a legjobb ajánlólevél. A fehé­rek elleni gyűlölet ezeknél természete? volt... még jobban gyűlölték a fehéreket, mint a tiszta feketék. a magyarosba, fekete-fehér komoly, metszet-szerű sárközi munkák, gond'alan gyerekruhácskák, majd a gyetvav Lasovsky Anna színes, hímzett, áttört szlovák munkák tatár, perzsa, orosz vonatkozású emlékek nyílnak ki rajtuk. Itt látjuk Bazilidesz Bamánó (Komárom) abroszait naiv vörös és kék ráaplikált szárnyasokkal, büszke primitiveskedo frontális helyzetben, Machnik Andorné (Nagymi- hály) derűs •ornamentikáju szőtteseit, melyek a zempléni házi textilipar színvonalát jelzik. Ebbe a környezetbe tartoznak Éder Elza aranyos ma- fyőbábui és a bártfai tót babák, valamint a festett fadobozkák. Özv. Bujanovicsné bábszínháza is a háziipar rendkívül sikerült terméke. Á gyönyörű, habos, fehér sóvári csipkék egész üvegszekrényt töltöttek meg. A fehér mun­kák közölt a legszebbek a virágmintás finom ko­máromi és szentpéteri toledólc. Ugyanebben a színben készültek Bohrandné ízléses horgolt és hímzett takarói. A kisszebeniek is behozták sokszínű, sokféle munkáikat: Provper Erzsi precíz kivitelű horgolt térítőjét, Spiegel Ervin szalagmunkáit stb. Hegc- düsné kiváló tüfestései mindenkinek feltűntek. Szent-Ivány Gabriella a Csorba-tavat küldje el nekünk szintén ragyogó selyemszálakból. Ugyanebben a fáradságos finom munkában tűnik ki Ambrózyné (Eperjes). Teljesen festménysze- riien hat' nagy képe: A Nagyma] a születésnapja és remekül színezett interieurje. Cserei/ Gyuláné (Zsolna) mesterien ért a gobelinhez. Olyan csend­életei v nnak, hogy a flamandok megirigyelhetik. Jlkovila dr.-né Rosenberg Márta Lavinájában és ; több kisebb-nagyobb gobelinjében, potitpointos j Régebben másként volt ez, mindaddig, aimig a fehérek nem kezdtek rosszabbul bánni a kevertekkel, sokkal rosszabbul, mint a feketékkel. Tükröt vont elő és belenézett. Megelége­detten nevetett. J61 végezte a dolgát a doktor laborató­riumában! Nem színházi festés! Szép valódi barnaságot kent Tredrup arcára. Tartós ez a szin, le nem mosható, csak kémiai eljárással lehet eltávolítani. Nyolc napja volt Tredrup itt. Le kellett mennie Délaírikáha, ahol az Uh lénk őrt bá­nyákban meg kellett keresni a megbízható embert, aki a papírjait átadja neki. Nem volt könnyű munka, hiszen a császár titkos rend­őrei mindenütt dolgoznak. A papír adatainak, személyleirásának pontosan kellett egyeznie a valósággal. Tredrup ott ült elgondolkozva és várta a munka megkezdését. Ismerte az óvatossági rendszabályokat, amelyekkel a robbantó­anyag szállítmányokat a mélységbe viszik Várt. Hallotta, amint egyik szekrény a má­sik után száll alá, mind neobrizittel telve. Figyelte a szállítmányokat. Borzalmas meny- nyiség ment le már eddig is, a ládákból ott lenn már egész torony emelkedhetik. Három nappal ezelőtt a mérnöki irodá­ban volt. Várakoznia kellett. Egy fali tábla ébresztette fel kíváncsiságát. Az aknák geoló­giai profilját mutatta sokszoros nagyításban. Tekintete leszállóit az akna legmélyére, ahol a robbantó kamara van. Hosszasan nézte a képet, aztán vállat vont. Már igen gyakran gondolt erre. Szeme végigszaladt a profilrajzon. Agya lázasan dolgozott. Ott... ott... háromszáz méterre a felszín alatt egy óriási vizér. Meny­nyi munkával győzték ezt le az akna fúrá­sánál. Mintha mágnes vonta volna szemeit, úgy tekintett arra a helyre. Efölött szaladt el egy tárna ... a hetes tárna ... Mintha villám érte volna, hátratántorodott. Ez hát az a pont, ahol az óriási mü a legkönnyebben sebezhető ha­lálra. Gondolatai tovább szövődtek, úgy csa­tolódon egyik a másikhoz, mint a láncszemek. Tizennyolc nagy felvonótárna az óriási akna körzetében. S a hetedik az Achillespon- tot súrolja. Hetes szerencsés szám! Lehetetlen tervek merültek fel benne. Akkor is úgy érezte, hogy a dolog lehe­tetlen. Tiltakozni akart ellene. De szavát adta. — Megteszem! — Klaus Tredrup tette. Ezek a szavak elválaszthatatlanul lesznek egybekapcsolva. Herostrates? Ez a név merült fel fiatalkori emlékezéseiből. bölcsőtakarőjában megnyilvánuló készsége gene­rációkon fejlődött ízlés és ügyesség továbbfolyta­tása. Wcrlher Aliz szallag- és selyemképecskéi is letszetősek. Rálzné, Ukovlts Irén nemes mintájú gobelin karosszékei kivitelben is elsőrendüek. A divatos párnák nagyon hatásosak, montirozásuk ötletessége, a kicsiny gobelin motívumokból nagy, puha keleti kényelemre csábitó eszközt varázsol, így az Englaender cég eperszinü s a Fűnk Szerén bájos ibolyaszin kreációja. Dr. Moskovitzné mü- vé~~i apró öltésii diványpárnája kvalitásos munka, özv. Borsodyné tetszelgő, színes pávája magára vonta a figyelmet, úgyszintén Sitányiné kedves párnája. Lakásaink másik lényeges dísze: a sztor. Kassáról érkezett két gyönyörű darab, figurális recemotivumaik, csipkéik, kitűnő tervezésük az elsők közé emelik őket. Az eperjesi szép függö­nyök egyike Englacnderék nagyszerű divatos pá- vás recéje. Eredeti mintája volt Hódinka Ili gon­dosan készült récéinek és özv. Klein Koniélnó fi­nom f'let motívumainak. Egyike a legszebb csip­kefa jtáknak: a veni3e is képviselve volt.. Bujano­vicsné tökéletes meseillusztrációja: a Négy hattyú és családi címere által. Br. Ghilldnyné rendkívül szép lenge takarói fantáziával, finom Ízléssel van­nak maradék-csipkékből összeállítva. Ugyanezt a kritikát érdemli Schön Aliz (Szeben) teritője és különösen a kassai Álba csipkés-tüllös kombiná­ciója, valamint Sleller Mária is. Találékonysággal készült Zscdényi Klára (Lő- cse) háncsfonafu párnája é3 irőmappája. Színesek és divatosak a Lengyel Manci (Rimaszombat) re­lief festései és Berndthné zsebkendői. Néhány esztendeje élő, de teljes pompájában kifejlett technika a batik. A Toldy Kör (Pozsony) kiváló dolgokat produkál e téren is. Vrbányi Klá­rának és tanítványának selymei barmónikus szí­neikkel, ujdonat-uj, merész mintáikkal leptek meg. Helybeli batikmunka Bleier Ella párnája óannyos árnyalatból kinövő szálas, ósdi germán figurák, rendkívül decorativ. Bárdosné, Kolosné batik lámpaernyöi alól letompitott kellemes fény árad. Puha, finom bőrmunkákt küldtek: Márton Zseni, párnát s elmésen berendezett kis retikült, Löcherer tárcái is szépek, célszerűek. A szőnyegeke meleg tónusokat, kellemes kör­vonalakat adtak. Moyzesné, Fűnk Szerén, Eng- laenderné eredeti minta után szőtt szőnyegei kö­zel járnak szépségben a valódi perzsákhoz. Bor­nemissza István saját készitményü címeres szmir- na szőnyege is érdekes példány. Élő, szépségtől és művészettől vibráló volt az egész terem. S hogy még élőbb, közvetlenebb le­gyen, Boszák és Knapik kertészek versenyezlek egymással és gyönyörű csoportokat rendezetek komoly-zöld pálmákból, babérfákból, szobafenyők­ből, büszke krizantinokből, bájos ciklámenekből, pompás rózsákból és szekfükből. A Boszák fehér lantja, Knapik ízléses virágkosara, vörös rózsa- fácskája, Jahoda gyümölcs- és virág-aranzsmánja már kertészeti iparművészet Ebben az artisztikus, gyönyörű környezetben mindenki szeretettel és és jóleső érzéssel tarlóz- kodott. A rendezőbizottság még külön szórakozás­ról is gondoskodott. Sorsolás, naponta cigányzene és végül gyermekelőadás tették változatosabbá a kiállítást ,, Meg kell még emlékeznünk Bujanovicsnének, a rendezőblzottság buzgó elnöknőjének magas színvonalú, szónoki tehetségről bizonyságot tevő, lendületes búcsúbeszédéről, amive! élővé, emlé­kezetessé tette számunkra ezt akitüncen sikerült, értékes kiállítást. És emlékezetes és felejthetet­len lett előttünk az ő nemes egyénisége, szivjó- sága, meleg kedélye, müveit elméje, nagy tudá­sa, a Nagyasszony ritka kvalitásai. Melegen üd­vözölte a kiállítás eszméjének felvetőjét: Sckö- wiesner Jánosnét, a lelkes, a közért fáradni mind:g kész, városszerte ismert drága Terka né­nit és mindazokat a hölgyeket, akik neki segéd­keztek. Majd Vogel Bélának sokaférő tevékeny­ségéért s végül Bárkány Jenőnek, a kiállítás ren­dezőjének működéséért mondott köszönetét. Bárkány Jenőné. * A fenti értékes reíerádát a kiállítás titká­rának a felesége irta — az én felkérésemre. Ter­mészetes, hogy nem is emlékezett meg az uráróL Már pedig e nélkül hiányos volna ez a szép tu­dósítás s ami még fontosabb: nem volna igazsá­gos. Mert a kiállítás lelke mégis csak Bárkány Jenő volt. Hogy ez a kiállítás olyan rövid idő alatt megrendezedött, hogy olyan áttekinthető, színes volt, hogy minden a maga helyén állt és hogy annyi élénkség, intimitás, melegség volt benne, ez elsősorban az ő jóizlésének és művészi érzékének köszönhető. Csodálatos, hogy Bárkány Jenő nemes idealiz­musát, rajongó müvészet-szeretefét le nem rom­bolta, meg nem semmisítette se a világháború vérzivatarja, se a hosszú orosz fogság szenvedése: ma éppen olyan üde az érzéke, olyan lobogó a lelkesedése, mint egykor régen. Ez pedig ma ritkaság. De annál nagyobb érdem! Wallenlinyi Samu dr. Marathon a klasszikus korban — marathoni-futás a jelenben A 7 i marathon-bajnokság európai nívójú lesz Kassa, október 26. Marathon — ma egy kis, jelentéktelen hely­ség Görögországnak Attika nevű keleti tenger­parti területének közelében, egykor az ókori történelmi idők nemzetmentő harcosainak feled­hetetlen emlékű színtere. Krisztus előtt 490-ik év augusztus 10-én az athéniek és plútálaiak, a görög és spárta fegyel­méről híres nemzetségének minden fegyveríog- ható és életét önieláldozni kész apraját-nagyját f '•szedték Miltiades vezérlete alatt és a szo­rosban halálraszántan várták a hömpölygő per­zsa’ tömegeit. Athén a csata színhelyétől több mint negyven kilométernyire lélekzet-visszafojtva s aggódoó-bizakodó reménységgel a közvetlen jövő miatt várta a rettenetes harc első hírét. Ma a síkság közepén kiemelkedik a 192 elesett görög katona tiszteletére emelt 12 méter magas föld- domb, de az ak1 or nagyszámnak mondható el­pusztult ifjú élet és a százszorosán több halálos sebesült vér© nem omlott hiába, mert csodák- csodája a maroknyi görög sereg győzelmet aratott a mammut perzsa tömeg fölött. A prrzrák höm­pölygő áradata megiorpant, visszafordult, Görög­ország újból meg volt mentve egyidöre. S ezt a kolosszális hirt, egy ifjú katona egy­folytában futva meg a rettentő távolságot, hírül vitt© a remegő Athénnek. Az emberfölötti munká­tól tajtékozó szájjal hörögte ki a görög vitéz hazáját megváltó, boldogító szavát: „Győztünk 1" és holtan terült el övéi előtt Ezt mondja a törté­nelem ide vonatkozó emlékezetes szakasza. Ez­zel a lélektani motiváLással örökítették meg a legújabb kor sporttörténetében ismeretes négy évenkénti olymo;á?zoknak legklasszikusabb ver*, senyszámát, a 42.200 kilométer távolságú ma- rathoni-bajnokságot. Sportszempontból ítélve két­ségtelenül azt mondja a józan emberi elme, hogy Nem, el vele! (Folytatjuk.) asatacaa * m>* do M^íi^jáeGfeNYe • Egy elsülyédt világrész története (52)

Next

/
Oldalképek
Tartalom