Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-03 / 225. (1263.) szám
6 ddlatcs varázs sugárzott ki egyéniségéből, úgyhogy nagyon sokan gyűltek köréje, akiket világszerte elküldött, hogy bűnösöket térítsenek meg és betegeket ápoljanak. Azután hívei számára szabályokat dolgozott ki és megalapította rendjét, amelyet hosszas küzdelem után 1223-ban formailag is megerősítettek. A Ferencesek vagy minoriták rendjének megalapítása világtörténelmi jelentőségű volt, mert ez az a papi szervezet, amely szigorú életmódjánál fogva a legnagyobb hatással volt a kor szellemére. Óriási arányban terjedt el a rend mindenfelé s számzik oly nagy volt, hogy a tizennegyedik században dühöngött fekete halálnak 14.000 ferencrendi esett áldozatul. Tökéletes szegénységben éltek, kolduló barátok voltak, akik a nép könyöradományaiból tartották fenn magukat és templomaikat, de ennék a nagy szegénységnek ellenére is hatalmas kulturmunkát végeztek. Többen közülük, mint Bonaventura, Baco Roger, Ocam Vilmos s a többiek, nagy hírre teltek szert a tudományos világban is. A művészetek terén is nagy eredménnyel dolgoztak és nincs nemzet, amelynek hősei között ne tündökölne egy-egy ferencrendi szerezetes. Tömöri Pál is egykor a ferencrendiek egyszerű csuháját viselte. Legtöbbet azonban a nép nevelése, az ige hirdetése, missziók tartása által használtak és mert a legszegényebbek közé ereszkedtek le Isten igéivel, mindenütt páratlan népszerűségre tettek szert. Szlovenszkón is vannak kolostoraik, amelyek a hétfői napon méltán emlékeznek visz- sza dicsőséges alapítójukra. A Szent, aki előtt keresztre feszített szeráfi alakjában megjelent az Üdvözítő és méltónak tartotta arra, hogy sebhelyeit rányomja, az emberiség egyik legnagyobb alakja volt, akinek élete példaadás arra, hogy szeretettel, alázatial és mélységes hittel nagyobb tetteket lehet végrehajtani, mint hatalommal és a föld minden kincsével. Harc az érsekiig vári iskolaszék körül Érsekújvár, október 2. (Saját tudósítónktól.) Szokatlan ügy foglalkoztatja Érsekújvár katolikus lakosságát. Mint egyik legutóbbi számunkban megemlékeztünk róla, a múlt héten megejtett katolikus iskolaszéki választás nem keltett osztatlan megelégedést s az az információnk, hogy egyesek felebbezést fognak bejelenteni a választás ellen, helyesnek bizonyult. Most járt le a felebbezési határidő s nemcsak egy, hanem egyszerre két felebbezést is juttattak el a nagyszombati apostoli adminisztraturához. Az egyik felebbezést magyar részről jelentették be. Forró István és társai, főként elbocsátott magyar vasutasok írták alá, de varinak az aláírók között gazdaemberek is. Ezt a felebbezést leginkább személyes szempontok tették aktuálissá, de a felebbezésben felsorolt indokok inkább formai természetűek voltak. Legfőképpen azt kifogásolták, hogy a választás időpontja nem volt publikálva, ezért a 12.000 választásra jogosult közül mindössze alig kétszáz szavazott le. Hibának tartották azt is, hogy köznapon tartották meg a választást, amidőn a gazdaemberek s a dolgozó munkások legnagyobb része el volt zárva attól a lehetőségtől, hogy tagsági jogait érvényesítse. A másik felebbezésben, amelyet a Hlin- ka-párthoz tartozó Ján Blaskovics és társai adtak be, az egyik sérelem ugyancsak az, hogy a választást nem hirdették ki szabályszerűen, mert a Barátok templomába járó hivek előtt egyáltalán nem hozták a választás dátumát nyilvánosságra. Nagyobb feltűnést keltett a másik szempont, amely arra hivatkozik. hogy a szlovák lakosságot sérelem érte akkor, amidőn az ő soraikból nem választottak a szlovák lakosság számarányának megfelelő számú tagot az iskolaszékbe, miután a szlovák lakosság is hozzájárul az iskola fentartásához. Az újonnan megválasztott iskolaszék alakuló gyűlésén foglalkozott a két felebbezés- sel s megállapította, hogy régi szokás szerint a választások dátumát két egymásután következő vasárnap délutáni litánián hirdették ki s ez történt most is. Azonkívül azt is megállapították, hogy az eddigi választásokat mindig hétköznap tartották. A szlovákok felebbezésével kapcsolatban pedig kimondotta az iskolaszék, hogy méltánytalan a szlovák hivek azon kövc- vcíclcse, hogy a tisztán csak a két ma- jrysrnyelvü iskola felett rendelkező is- k cl a székben szlovák tagoknak is kell len niök, miután az iskolaszéki választások rendje proporcionális választást nem ismer. Az iskolaszék azonban elismerte, hogy az iskolaszék feladatai közé nemcsak az iskola felügyelete tartozik, hanem az egész egylA/r.ak egyéb anyagi ügyei is, amelyekre már jogosabban kérnek befolyást a szlovákok, muitán ezekhez a terhelthez valóban ők is hozzájárulnak. Ezért felajánlotta az iskolaszék, hogy a szlovák hívők hat kinevezett vagy választott tagot küldjenek be a bizottságba s ez a hat tag az iskolaügyön kívül minden más ügyben teljesjogu tagokként léphet fel. A katolikus társadalomban kíváncsian várják, hogy a felsőbb egyházi hatóság miképpen fog dönteni ez ügyben. I *• Újabb kegyetlenkedések Mexikóban a katolikusok ellen Munkában as agenfl provokatörök — (Suardalalárában katonák hatomra lőtték a templomból kijövő híveket Newyork, szeptember végéu. Mexikóból érkező hírek szerint a véres vallásüldözés még egyre tart s a hatóságok lépten-nyomon megsértik a vallási szabadság elvét. Az összes állami hivatalnokok elé aláírás végett reverzálisokát fektetnek, melyek a hithagyással egyértelműek. Aki nem írja alá, azonnal elbocsátják állásából. Guardalajárában 400 állami tanítótól követeltek hűségnyilatkozatot a kormány iránt a vallási kérdésekben; a 400 tanító közül 375- en megtagadták az aláírást s azonnal elvesztették állásukat. Pueblában egy tekintélyes katolikus kereskedő, Jósé Garcia Farfan boltja kirakatában egy szalagot helyezett el e felírással: ,,Viva Cristo Rey" (Éljen Krisztus/a király!). Két forradalmi tábornok, Amaya és Sanchez, meglátták autójukból a felírást s azonnal odaküldtek egy tisztiszolgát, hogy az írást a kereskedő vegye be. Farfan kijelentette, hogyha a tábornokoknak valami közölni valójuk van vele, jöjjenek maguk eléje. A két tábornok erre belépett az üzletbe s követelte a felirat eltávolítását. Farfan kijelentette, hogy az ő boltjában ő az ur s azt teszi a kirakatba, amit akar. Erre Amaya revolvert ragadott s lelövéssel fenyegette a kereskedőt, aki önvédelemből felkapott egy poharat s azt Amaya felé vágta. Amaya rálőtt, de Farfan helyett társát, Sanchezt sebesitette meg karján. Erre Farfan kicsavarta a fegyvert a lövöldöző tábornok kezéből. Vesztére! Mert e pillanatban- katonák léptek be az üzletbe s Farfan kezében fegyvert találva, rögtön elfogták. Farfan Józsefet még azon éjjel agyonlőtték. Maga a hivatalos kormánylap jelentette másnap dicsekedve, hogy Farfan testét egy elhagyott helyen találták meg, testét a golyók valósággal szitává lyukasztották s azonkívül megállapítható volt, hogy a testet egy automobil kerekére csavarták rá s úgy hurcolták el. A legmegdöbbentőbb merénylet Guarda- laj árában, Mexikó nagy nemzeti zárondokhe- lyén történt. Az egyik radikális vezérférfiu, aki ezelőtt az egyik állam kormányzója volt, embereket bérelt fel, hogy a templomban s a templom előtt a katolikusok közé vegyüljenek, mikor ezek a templom elfoglalása előtti este nagyszámmal időztek a templomban s a templom előtt az erőszakoskodás ellen tüntettek. A felbérelt emberek aztán egy arra haladó, katonákkal teli autóra többször rálőttek. Erre a ravaszul kieszelt jelre azon a címen, hogy a katolikusok a katonákra lövöldöztek, azonnal nagyszámú katonaság vonult ki a templom elé. A felbérelt emberek a villanyosvilágitás vezetékét is elszakították, úgy, hogy a templom előtti téren teljes sötétség volt. A templomból kilépő katolikusakat a katonák igy szólit- totíák meg: „Ki éljen?" S ha valaki erre igy felelt: „Éljen Krisztus, a mi királyunk", az illetőt irgalmatlanul lelőtték. Majd midőn a lövésekre a nép tömegesen sietett elhagyni a templomot, a katonák egyszerűen belelőttek ismételten a katolikusok tömegébe. Rengeteg ember halt itt vértanúhalált. — Energia és tetterő? Hát tudja-e ön, hogy milyen energia lakozik bennem? Azt hiszem, sokszor voltam olyan helyzetekben, amelyeket egy férfi nem tudott volna megúszni. S az olyan vállalkozás, melyet a Harlessen és Uhlenkort cég érdekében hajtanék végre, megkétszerezi erőmet. — Christíe, igen ... tudom ... meg fogod tenni... Sikerülni fog... Hiszek benned ... és aztán visszatérsz ... vissza hozzánk, Hamburgba ... * Harlessen elnök vezetésével az európai miniszterelnökök összegyűltek Bernben. — Gond látszott arcukon. Bár az amerikai kongresszus határozata a nyomasztó légkört, amely Európáira nehezedett, kissé megtisztította, bár a pánik, amely Európát megszállotta, kissé enyhült, de a vezető államférfiak nem voltak túl a gondokon. Walter Uhlenkort volt az, aki őket a még mindig fenyegető veszélyekre figyelmeztette. A csatorna-társaság és Guy Rouse ellen egész sereg gyanuokot gyűjtött össze legutóbbi amerikai tartózkodása idején és ezeket a kormányokkal közölte. Uhlenkort, a hamburgi nagykereskedő, egyúttal diplomata is '(Lett volna? Nem is és igen is. Nagy világismerete, amelyet a külföldön töltött hosszú évek alatt szerzett, nagy személyi kapcsolatai a világ minden részében, kereskedői éleslátása, hallatlan energiája igen előkelő nevet szereztek számára a világgazdaságban, amely mindig összefüggésben állott a nagy politikával. Az európai külpolitika már nem egyszer nagy hasznát vette pontos információinak. Ezért a politikával való kapcsolatai mind bensőbbek lettek. Több ízben ajánlottak fel neki vezető állást, de mindannyiszor visszautasította. Visszautasította azzal az indokolással, hogy független helyzetében nagyobb hasznára lehet Európának, mint egyébként. Szabad kereskedő maradt, de mindig szoros kapcsolatot tartott fenn a politikával. Olyan szerepet játszott, amely tulajdonképem megbízás nélkül nagy cselekvési szabadságot adott neki. Olyan szerepet, amely egyes európai államokban féltékenységre is okot adott, s amely ellen nyíltan vagy titokban U».. gyakran tiltakoztak is, de amelyet szerencsés keze, mely olyan súlyos helyzetekben ért el sikereket, mind jobban megszilárdított. Mint az európai államszövetség bizalmi emberét küldték Washingtonba most legutóbb is, hogy áttanulmányozza az amerikai kormány által elrendelt biztonsági intézkedéseket. Délután három órára várták. Az óra hármat' ütött. A propeller zúgása hallatszott. Uhlenkort belépett a terembe. Rövid üdvözlés után megtette jelentését. A hallgatók tekintete lassanként enyhülni kezdett. Az amerikai kormány messzire ható elővigyázatossági s ellenőrzési rendszabályokat léptetett életbe és ez megnyugtatólag hatott. Majd igy folytatta: — Formálisan és külsőleg rendben van a dolog... Szünet. A gyűlés kérdőleg tekint rá. — Azt mondtam, hogy formálisan és külsőleg. Máskép alakul azonban az én egyéni véleményem. Tekintetük újból elborult. Innen is, onnan is kérdésekkel rohanták meg. —- Nem tudok megnyugodni, ha arra gondolok, hogy Mr. Rouse áll az ügy mögött. Az ő közmondásos lelkiismeretlensége... az a teljes közömbösség, mellyel a kongresszus döntő tárgyalásával szemben viselkedett, komolyan aggasztanak... Wesserton kapitánnyal tettem meg ellenőrző utamat és ő igen bizalmas közléseket tett és közölte velem, hogy a legraffináltabb mérési módszerekkel sem lehet a mellékkapcsolásokat megállapítani... Mindez, uraim, nem hagy nyugodni... A gyűlés izgalma tetőpontra hágott. Heves vitatkozás keletkezett. Sokan osztották Uhlenkort aggodalmait, sokan rémképeknek tartották. Uhlenkort megvárta a vihar elültet... — Szívesen vállalom a szemrehányást egyesek részéről, hogy pesszimista vagyok. Arra is kész vagyok, hogy Mr. Rousera vonatkozó álláspontomat revideáljam, ha ... Egy óra múlva Harlessen elnök magán- tárgyalást folytatott öccsével. Még egyszer megtárgyalták a helyzetet. Azután Uhlenkort 1926 október 3, vasárnap. elmondotta Christievel való találkozását. A valparaisoi affért... Christíe misszióját. Nyugodtan hallgatta végig nagybátyja izgatott ellenvetéseit. Végül ezekkel a szavakkal: ő Harlessen, igazi, Harlessen, leszerelte nagybátyját. Végül ezzel búcsúzott: Távirati értesítéseidet a Spitzbergákra várom. * A robbantás napja elérkezett. Délelőtt tizenegykor kellett a Washingtonból küldött elektromos szikrának az aknát felrobbantani. Az amerikai nép természetében rejlik, hogy egy ilyen nagyfontosságu eseményt külsőleg is rendkívüli onódon tesz emlékezetessé. Most is megtörtént minden, ami elképzelhető. (Folytatjuk.) Ha az istenháza a pénzügyminisztériumé... Istentisztelet a szabad ég alatt, a roskadozó templom miatt — A P. M. H. eredeti riportja'— Aknaszlatina, október 2. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Az elemi csapásoktól sújtott Aknaszlatina a csehszlovák állam kí- cserkamája. Derék magyar bányászok izzadságos munkával vésik ki a mindennapi kenyerünkbe való sót a föld kemény gyomrából. Százhatvan méter mélységben száz és száz ember izma feszül, hogy egy-egy óriási sókocka elváljék az anyatesttől . . . ... És ahogy megszólal valahol egy harang, minden hivő bányászszem elborul pillanatra . . . Négy esztendeje elmúlt, hogy az ákna&zla- tinai bányaműm:ások nem dicsérhetik az Istent az :sie::hízában, mert a pénzügyminisztérium a templomot 1922 januárjában bezáratta. Megnézzük a templomot. Szép, m:g;s 'süléi, csinos •tcronryal. Ajtaja lakattal lezárva. Falai repedezettek, a repedések vakoltai elkenve, hogy a repedés tágulása annál ’^-Do-yelbetőbb legyen. A templom a beomlott Kunigunda bánya egyik aknája fölött van és állandóan sü- lyed. Minden pillanatban ki lehet téve annak, hogy elnyeli a több száz méteres borzalmas mélység nehéz sósvize, amely még idáig a hátán tartja. Megszólítunk egy elbocsátott bányamunkást: — Hány éve nem imádkozott ebben a templomban? — Régen biz-a, van vagy négy esztendeje. — Félnek belemenni? — Bizony veszélyes volna! Mindig várjuk, hogy mikor omlik össze. — Miért nem építenek másikat? —Mi szegények vagyunk ahhoz, hogy templomot építsünk. Munkanélküi vagyunk kérem, de meg a bányakincstár köteles nekünk templomot építeni . . . — És miért nem épít! — Azért, mer kell a pénz másra . . . sok mindenre . . . ígérik, Ígérik, hogy lesz templom, de eddig csak ígéret maradt . . . Istenházára nincs pénz ... De van ám lakásokra! Van olyan munkás, akinek kétszázezer, háromszázezer koronás lakásokat építenek. Persze, nem az idevalósinak . . . A sót elviszik tőlünk, de templomot, qem építenek ... — Aztán hol imádják az Istent? — Hol a szabad ég alatt, hol egy kis szobában . . . — Hányán volnának katolikusok? — Bizony vagyunk mi elegen. Kétezerötszáz hívőnek kellene ide templom, de talán sohasem juthatom hozzá.-. Na Isten áldja meg az urakat . . . biztosan nem a minisztériumból vannak itt az urak, mert akkor nem feküdnék szivükön a szegény bányászok templomának szomorú sorsa ... Lassan elbaktatott. Láttuk rajta, hogy éhes, de nem panaszkodott. Mi pedig megfordultunk és elhatároztuk, hogy a kétezerötszáz bányász nevében mi kiáltunk fel a magasan trónoló pénzügyminiszter fülébe: azokból a milliókból, amiket a bányászok verejtéke árán keres az államnak-f juttasson pár százezer koronát egy uj istenháza felépítésére! Ennyit megérdemel az a szorgalmas magyar nép, amely a legnehezebb munkát végzi . . . Most aztán figyebii fogjuk, meghallotta-e a pénzügyminiszter kétezerötszáz ember jogos kérését. xx Tapsilüles nyuszika megható történetét kicsinyek és nagyok örömmel olvassák. *** A *T * H* h-* bo>h^!§1$i^íeGfeNve * ........SÜSÜI1!!.......... ■'■■■■! iBJHBS '■ . .. 1111 .. ■'"V Eg y elsülyedt világrész története (32)
