Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-27 / 245. (1283.) szám
4 «ra<xMt/VYAfifaVR-Hntt»aB 1926 október 27, szerda. Gyógyfürdőink és az adójavaslatok Október 23-án tartotta a CsL Központi Fürdőszövetség Prágában előkészítő kongresszusát, melyen, tekintve a fontos tárgysorozatot, Szlo- venszkóbói is számosán vettek részt. A felszólalók közül ki kell e helyen emelnünk Nemes J. György dr. stószfürdői főorvoshelyettesnek az adójavaslatokhoz való következő felszólalását: Hogy az idei fiirdőszezón, különösen Kelet- szlovenszkón, a katasztrófába esőzések következtében óriási veszteségekkel záródott, mert a magánvendégek részint elmaradtak, részint megszöktek: ez nem szenved kétséget. A fürdővállalatok e tekintetben cseppet sem különböznének mindazon mezőgazdasági vállalkozásoktól, melyek ugynevezett árviz-károkal szenvedtek és ezért tetemes adóleirásokban részesültek. Nem kétséges, hogy relatív adókedvezmények a fürdőket is megilletik, s hogy ez meg is fog történni, bizonyos. De avval, hogy a rossz szezónnal záródó fürdővállalatok ez évben kevesebb adót fognak fizetni, már nem lehet megelégedni. Nekünk, mint látni fogjuk, tovább kell mennünk. Az egészségügyi minisztérium hathatós intervencióját kell kérnünk ezért, hogy az összedülés előtt álló, évek óta nem renovált fürdőépületek és berendezések megmentésére legalább egy évi teljes adómentességet eszközöljön ki a pénzügyminisztériumtól. Hiszen az államnak kamatmentes kölcsönök nyújtására direkt a fürdők fejlesztésére, javítására, segítségére kellene sietni. Óh, m'lyen rózsaszínű álmok ezek! Hiszen az állam a többi magánkézben lévő fürdőknek legnagyobb konkurrense, pénz és támogatás csupán az ő fürdői részére létezik, — amelyekre mégis ráfizet s ezt a többinek kell megszenvednie. Ugyan miből fedné be épületeinek tetejét, miből javítaná vízvezetékét, világítását, miből vegyen modern orvosi berendezéseket ma egy gyógyhely? Hát nem szégyene fürdőügyünknek, ha egy oly gyógyhely, mint Bártfa, romlásnak indul, forrásai szennyeződnek és mindmáig egy Röntgen vagy Quarz nincs egész telepén? És még mennyi furcsaságot beszélhetnénk Keletszlovenszkó gyógyfürdő ügyéről! Ide pénz kellene elsősorban és ha a bankok nem adnak, az állam sem ad: legalább ne vegye el utolsó filléreinket különböző adók alakjában, így a fürdők aztán teljesen tönkremennek, nem, lesz szükség menetdijkedvezményeket adnia a vasutminisztériumnak, az egyetlennek, mely még velünk egyáltalán törődik. Az idegenforgalom erősen csökkenni fog. Hiszen hallhatunk éles kritikákat a keleszlovenszkói fürdők hibáiról és egynémelynek nagy visszamaradottságáról. Mit lehetne itt tenni? Proponáljuk tehát, hogy az egészségügyi minisztérium lépjen maga fel az ország gyógyfürdőinek érdekében: mint említettem: legalább egy évi teljes adómentesség elérése céljából. Továbmenőleg proponálom, hogy úgy az országos fürdőszövetség, mint a mi külön szlovák érdekképviseletünk parlamentáris utón vegyen részt az uj adójavaslatok tárgyalásánál és a legtöbb kedvezményt forszírozza ki a törvény keretén belül. Hiszen az újonnan tervezett adótörvény 6 szakaszában számtalan paragrafust lehet a fürdőkre alkalmazni. Kedvezménnyel szolgálnak az általános jövedelemadó, a földadó, de különösen a házbéradó szakaszai. Aki nem pénzügyi jogász, az is konstatálhatja, hogy a gyógyhelyekre mennyire vonatkoz- haíik a 128. §, mely azt mondja, hogy a pénzügyminiszter maga is felmentheti a népjóléti célokat szolgáló intézményeket a házbéradó fizetése alól. Nos, kérdezem, nem szolgál-e népjóléti célokat csaknem altruista módon a pöslyéni Pro Patria reumafürdő, vagy a stószfürdői rokkant- és pénztári szanatórium, ahol napi 36—40 koronáért hatszori bőséges étkezést, balkonos lakással, orvosi kezeléssel és ruhamosással nyújtanak? Miből invesztáljanak az ilyen gyógyintéz- ménynél, ahol a sok adó után még házbéradőt, ehhez 110 százalékos zsupai pőtadót kell fizetni, — ahelyett, hogy fordítva volna — és még egy nevetséges adót: 7 százalékos országos betegápoSzeged, október. Az ország tudományos köreit nagy és fontos Meteík Izgatják rnoölanátoam, különösen a régészettel fogMkoaólkat: Szénit István sokáig hányódott koporsója a Nemzeti Múzeumban s a nagyalföldi régiségek, annik most szinte varázsszerüen bújnak elő a földből, talán azért, hogy a pengő hírére jobb pénzügyi sorsban találják már az országot... Vagy hát ki ismeri a föld méhében rejtőző kincsek szellemiének gondolatát? Tény azonban az, hogy egyre-másra kerülnek elő a kőfazekak, az aranyhalt ük, meg a rézcsákányok a földből; tahin már unja őket az anyaföld s kidobálja magából a kései nemzedéknek, hátha az még mulatságot tudna találni benne ? ... * Ezeket a leleteiket megyünk megnézni a Nemzeti Múzeum tudósaival Szeged határába; a letűnt népvándorlás korának művészetiét tárják föl itt Is, ott i® a szőföt kapáló szerszámok s hála a szegedi muzeum igazgatójának, Móra Ferencnek, idestova maguk a tanyai népek sem dobálják szemétre a rézsarkantyukat, fülbevalókat, hanem, ha csak egyszerű raskard töredék is, már azzal hozzák be a múzeumi szobába, reggel nyolc óra tájt. hogy: „aranyat hoztunk, tekintetes ur, megveszik-e?" Mely arany aztán hosszas vizsgálatnak vetődik alá, de ha csak egyszerű rézcsákány is: ha megéri, bizony kap érte pénzt a tanyai ember. Egy bét múlva aztán büszkén járnak körül a múzeumi üveges termekben, büszkén, mert hát furfangos ur Móra Ferenc, tudja, mi kell a tanyai népnek: kiírja nagy betűikkel a tárlók szélére: „ezt a sarkantyút az avarok hordták, a magyarok vitéz elődei és Horvát János alsótanyai gazda szive® áldo- Tatkészségéiből került ide!" Hogy a csudába ne feszítené Horvát ék kebelit a tanálat s hordják i® a leletüket szorgalmasan. Ha azonban valaki nagyon megrongált hummikat cipel bé, az azon elkövetett vandalizmust 9©m hagyja megemlítés nélkül Móra Ferenc, adni a legszimpatikusabb emberek egyike. (Bizonyára sokaiknak ismerős Az Én Újságom hasábjairól még gyerekkora óta, Oalavári róíka és Tányér talpú medve krónikása ő.) Útban a tanyák felé A szegedi állomáson nem várta be a nagy- vonatot a tanyai vicinális. Pöffeszlcedő kis vasút, itthagyott. Mindenképpen kint kell pedig lennünk az ásatásoknál s igy kényszeredetten vágunk neki ; a tizenhatkilom'é'teres útnak. Utolsó szép őszi nap az Alföld ön. A jugoszláv határ irányában megyünk: végtelen siló, egyhangú vidék. Itt-ott egy tanya, három-négy ákác. A nap enyhén mosolyog alá s a tanyai házak mintha irűbmtvörös ruhát öltöttek volna: telisdenteli függesztették rájuk a piroslő, érett paprikát. Gazdag lási adót! Egy szanatórium fizessen betegápolási adót. És ehhez: katonai és állami pótlék Járul, úgy, hogy a házbéradó maga 219 százalék! Ezen segíteni kell és pedig az uj adójavaslatok parlamenti tárgyalásánál politikai képviseletünk utján kell belekürtölnl a házba: S. 0. Sí Nemes dr. állásfoglalását az előkészítő bizottság magáévá tette s azt memorandumba foglalva, fogja a kormányhoz terjeszteni. paprikaszüret volt az idén, néhol ötszíör íb szedték a termést, igaz, hogy ennek ellenében aztán annál erősebben munkálkodott a szőlőn a peronoszpóra. A tanyák mellett hatalmaia, lánoraveort kuvaszok, komondorok ungorkodnak; nem szeretném megpróbálni Eosedy professzor szisztémáját, aki szerint le kell guggolni és nyugodtan bevárni a dühös ebet, ha még az orrom körül vicsorog íb. Nem messze tűnik már fel a cél: Bálint Mátyás gazda szintién rubin vörös tanyája, melyet megtör a kukorica csövek sárga színe. Nincs sok szerencsénk a gyaloglással, mert a cél előtt ér utói Móra Ferenc, aki autón jön ki majd mindennap a tanyára. Bálint Mátyás afféle tempós, kövére®, őszbeborulithaju és nagvbajuszu bácsi, aki nem valami sok lelkesedéssel veszi a nagy forgalmat a tanyáján. Kezet fog, aztán leül egy kis lócára s pipálva nézi a szilvafa tövének lázas felásását. Csak akkor rándul félre az arca, mikor az egyik ásó belemélyed a szőlőtőke t&vibe. Meg is átkozna, azt hiszem, Bálint bácsi az egész orosz pusztaságot, ahonnan ez a sok kincshozó népség előkerült. A gyerek játéka Pár héttel ezelőtt állított he egy csépiőgépla- katodlegény a szegedi múzeumba s valami rézdara- bot szorongatott a kezében. A tanyai végokon lelte — mondta — s azt gondolja, nem közönséges fém. Megnézik, hát arany. Hol találta? — A nagyszék- sóstód tanyán kéri tettem. — Nosza, ugrik Móra s ki a nagyezéksőstói Bálint tanyára. — Hol találták ezt a rudat? — mutatja fel a félkilós aranyrudait, ami valami gepida harcos vállperecdisze lehetett. Nemigen em'lékszők, vót annak vagy tizenhat éve! Egy görbe rúd vót, de kikalapáltuk ögye- nösre, oszt az ósika ornofcám jádzott vele. Hun el- vesrzött, hun megtanáltuk. Most az ól mellől került elő, kérőm. — Van-© még több? — Vótak. Elveszítőt!ük őket. Igőn apró jószágok vótak. Nosza, megindult a nagy bérencsélóe szép szóval. Tud Móra Ferenc a tanyai nép nyelvén, bár a legtöbb lenézi az uraknak ezt a játékát, de kegyesen engedi, hadd passziózzanak. Nem akarta Bálint gazda engedni az ásatást- A szőlő alatt kellett volna ásni. No, de hogy a lelet fejében három és félmilliót kapott (ezerhét száz cseh korona), meg a dicsőség, meg minden, hát majd szüret után nem bánja. Szüret után: aranyszüret Számiontartottálk a nagy eseményt Alighogy leszedték azt, ami a peronoszpóra jóvoltából megmaradt, neki kezdetit ágálni Móra, a szegedi múzeum nevében. Ástak nyomozóárkokat, szinte jóle*óen kapáJgatléik a szőlők tövét (no lám, még a azőlőtőnea in haszna van bel öle X már majdnem feladták a küzdelmet, mikor egy utolsó kísérletet tettek a szilvafa alatt. 8 valóra vált a* aranyat termő szőlő régi szép meséje. Egymásután bukkantak elő a mesés leletek. A réznek nézett aranyak. Móra szerint itt valószínűleg egy megrongálódott népvándorláskonabeli sir volt, fejedelmi sir. A kincstömeg 20—30 oentiméternyire fekszik a homoktakairó alatt. A gyakori lapátolás szétszórta őket. Az értékes lelet előkerül Kiletncveiíkét darab kisebb-nagyobb aranyék- szerből áll. Hatvan év óta ilyen nagytömegű aranylelet nem bukkant föl Magyarországon. Az utolsó nagy aranyleletet az ozorai pusztán találta egv béres 1861-ben. — Az a feltevésem —• magyarázza Móra —, hogy egy gepida fejedelem kincstárát találtuk meg, akik körülbelül száz évig voltak urak ezen a részen, a hun birodalom összeomlása után, mignem az avarok kiirtották őket. Lehet, hogy a nagyiszéfcsóstói lelet elrejtése éppen az avarok elől történt. A leletek korát csupán a diszitő motívumok által adott analógiák alapján lehet meghatározni. Ezeket az ékszereket az u. n. rekeszötvösség (verőtérié cloisonie) jellemzi, amely egészen eltér a görög—római iparművészet klasszikus hagyományaitól s a keleti hatás kezdetét jelzá az európai művészetben. Az arany itt tudniillik csak keretül szolgál a gránátnak, almandinnak, hideg zománcnak; színekkel akar festői hutást elérni. *— A lelet régészeti értéke? — Bár igen előkelő helyre vonul be a lelet a magyar régészetbe, nem szabad túloznunk. A régészeti lelet azonkívül független az anyagi értéktől. Egy öreg, bronzkorszakbeli edény került most a múzeumba, higyje el, annak több értékét tartom, mint ennek... — Sok lelet akad errefelé, ugy-e? — Sok. Nagyon sok. Különösen, ha jól utánanéz az ember. Most már jobban tájékozottabbak a tanyák, felhívtuk a figyelmüket, de sokan még ma is lenézően veszik a dolgot s nem egészen hajlandók megérteni, miről is van szó. Nem tartják komoly dolognak. Mindennek dacára a szegedi muzeum lassan egyik első helyre kerül régészeti leleteivel. Bálint Mátyás bácsi kitartóan és egykedvűen szórt yogtat ja a pipát- Felesége térül-fór dúl s olyan csirkepaprikást ka nyárit tarhonyával, hogy odaát a szerb király is megnyalhatja utána az ujját. Ha ugyan szereti a tarkonyás csirkét- Dekát ki emberfia ne szeretné? Aanak a legények. Itt is, ott i« koppan az ásó. Kidob a föld egy újabb ötvösmunkát. Kicsit megfa- kitotfa őket az idő, hogy olyan 9okat aludtak föld- anyánk szivén. Uj üvegszekrényt kap a sok kimet és felette nagy betűkkel jelzi az írás az unokáiknak Móra Ferenc szelid, oktató magyarázataival {egész ki« őstörténetet lehet a felírásokból megtanulniX hogy ezt pedig Bálint Mát jós jószívűségéből kaptuk. Ami dicsőségnek se utolsó. Napnyugta. Napnyugtai ezüsthid fekszik végig a réten. Ritka látomás! A pókok hálói pihennek a fűszálak tetején e a nap sugara, ahogy ráesik: gyönyörű ezüsthidnt épít a füpilléreken. Rengenek a® ezüst ivek a szellőben. Nem messze pedig a Jegkegyetlenebb virág: a Nagyszéksóstő fehér szikje virágzik. Furcsa föld ez a Nagyalföld. Sziket is termel, meg aranyat is. Kdnek-ikinek érdeme szerint- Szombathy Viktor. Lázas kutatás a gepida fejedelem kincstára után Móra Ferenccel a Nagyszék sóstó vidékén és Bálint Mátyás aram homoki szőllejében Háry János az Operában Csoda történt. A polyglott színpadon, ahol idegenül hangzott a magyar szó és a magyar dal megalkuvást nem ismerő magyar szellem ütött tanyát. Operai konvenciók helyett a magyar nép fantáziájának délibábos csodáiban gyönyörködtünk. Oly szép, oly tiszta, oly magyar volt ez a varázslat, hogy szinte azt hittük, a csalóka képzelet űzi; velünk szeszélyes játékát. Harsányi Zsolt és Paulini Béla Háry János alakjában össze- süritették a magvar nép lelkületét és képzeletét, mely aztán végtelen dimenziókban áradt szét. Az a naiv, szépséges ábrándvilág, a faji géniusz alkotása, melyet a józan magyar nép elképzel magának, mikor a rengő magyar róna titokzatossága és a magyar égbolt tüzelő azúrja megihleti teremtő ereiét, annyira egyéni, újszerű és csodálatos, hogy semmiféle költői agyvelö nem tudná létrehozni. Ezt a világot tökéletes szépségében idézte elénk a két poéta egy nagyszabású mesejáték keretében. A darab Garay János költeményének, az „Obsitosának expozíciójából indul. A nagy- abonvi korcsmában vagyunk. Az asztal körül ülnek Háry János, a birő, meg a furfangos diák, aki huncut tüsszentésekkel szokta kísérni Háry bátya történetét. Megint kérlelik, hogy beszéljen valamit és ő eleget is tesz az óhajnak. A tüzes magyar bor dolgozni kezd, a terjengő pipafüstből káprázatok bontakoznak ki. A zenekarból Kodály Zoltán szivetlépő melódiái szállnak föl. A magyar sors tragikuma hangokban. Háry János nekivág az óperenciának. Mikor ismét azéllibbcn a kárpit, már az orosz r/ránicon vagyunk, ahol vitéz Joannes Háry közhuszár őrködik Ausztria becsületén. Mária Lujza Ferenc császár leánya és világverő Na polcon felesége, szeretne kijutni /;1 ho'T i no'l láthassa édes az őrség házikójában. Háry János valóban huszárosán szabadítja meg a fenséges utast: egv kézránditással átrántja a házikót az orosz fagyból a magyar forróságba. Ez az első kaland egyszerre meghódítja Lujzát, aki már nem is tud többé ellenni a daliás magyar huszár nélkül, viszi magával Becs városába, a Burg várába, sőt, hogy mennyire jószivvel van a magvar legény iránt még abból is kitetszik, | kegyesen in°gengedi, hogy Örzse leányzó, János szeretője is Bécsbe jöjjön. Háry János aztán Bécsben lesz csak igazán úrrá mindeneken. Pedig ugyancsak szeretné elveszej- teni az ármányos Ebelasztin lovag aki titokban féltékeny reá, mert attól tart, hogy Mária Lujza majd nem őérte, hanem Háry mián fogja elhagyni Napóleont. Csudaszép vár ám a Burg, nem is tudom elmondani, hogy menynyi ott a látnivaló. Akkora sárga viola nyílik a kertiében, amilyent még sehol sem láttam. A kétfejű sas az udvarban lakik egy akácon, fránya iószág, minden órában etetni i kell, a palota ablakából ragyogó koronával /feién bámul ki a császárné, de hogy idejét ne vesztegesse hiába, arany harisnváiát köti. Oszt' mikor delet üt az óra ahányféle sarzsi és fegyvernem van az osztrák császár ármádiájában. mind előmasiroz az aranyos őralap mögül. Háry János azért nem vesztegeti ideiét a tétlen bámészkodással, most is még nagyobb lett a becsülete, mert megfékezte a Lucifer paripát, amelynek még közelébe sem merészkedett senlrisem. A császárnénak pedig ehnondta az abonvi javasasszony kúráját a pode^ra ellen, amitől a császár is azonnal me^gvö^yult. Hálából tüstént kapitány lesz a derék vitézből, aki már három csillaggal vonul a háborúba. Mert kitört a háború. Majlandot ostromolják, amelynek harminckét tornva van, míg Abonynak csak kettő. Most derül csak ki, hogy milyen rettenthetetlen katona, mii ven hadvezér Háry János: kardiának e/ryetlen suhintására holtan es- t-'1: ű ■yr>, francia Pránáto,[’('k, de "" "V,, . * .....i ■ ni" övömében, hogy a nagy vitéz megkegyelmez életének, hajlandó még az abonvi bírónak is kengyelfutóval aranyórát küldeni. Olt van a magyar táborban Mária Lujza is, akinek szive végleg elfordul legyőzött férjétől. Már csak Háry Jánost szereti és boldog, hogy János szalonnát Pirit neki és megkínálja csikóbőrös kulacsával. De még nincs vége a hőstetteknek. A gonosz Ebelasztin lovag ráveszi a kétfejű sárkányt, hogy szöktesse meg Mária Lujzát. Szóra sem érdemes az ilyen csekélység. Háry János utánamegy Mária Lujzának a világ végére is és kiszabadítja a hétfejü sárkány karmaiból. Minthogy igen jó kedvében van, megkegyelmez a sárkánynak, sőt mikor megtudja, hogy özvegy menyecske, megígéri, hogy ha talál valahol egy házasulandó sárkányt, majd szól neki. Most már mi sem áll utiában. hogy Háry János legyen a hites ura Mária Lujzának. Ki is tűzték már a lakzit a Burgban, együtt van az egész udvari népség, a császár és a császárné, az összes princek, valamennyien — van (néhány tucat belőlük — és még sok egyéb haszontalan léhütő, aki ingyen eszi a császár .kenyerét. János tiszt- tességtudóan végigeszi az udvari ebédet, melynek legizletesebb falatja a kétfejű sas, bár sehogvse megy le a torkán, mert a húsa keményebb, mint a legvénebb tvuké. De biz, vénül kijelenti, hogy nem való hozzá Mária Lujza legyen csak Ebelasztin lovagé, neki adják csak ki az obsitját, ő megelégszik ör- zsével. Ugv is lesz. A császár nagy hálálko- dás közepette elbúcsúzik Háry Jánostól, aki hazamegy a falujába. A kápráztat eloszlott, vakító fényár helvett huurvugvertva veti szerény világát az abonvi korcsma ivójára. Nagyszerű ember Háry bátya, mind eltelnek bámulatában. Csak bíró uram haragszik Napóleonra, hogy nem küldte el az aranyórát. Pedig megígérte. Császári szavára... A valóságból az álomba, az élet szomorm1 ágától a fa ti Innia földöntúli országába Kodály Zoltán muzsikája röpit át. Izzig-vérig magyar ez a muzsika, a magyar föld ősereje rejlik benne, a magyar lélek zokogása és uj- jongása. Mindegyik számát ugv leste el Kodály a nép ajkáról és az igénytelen mezei virágból, csodálatosan pompázó mesevirág lett, amely a szivárvány minden színében ragyog de ez a szivárvány a magyar délibáb színeiben tündöklik. Ha méltatni akarjuk ezt a muzsikát, valamennyi számát sorba föl kellene említeni. A „Tiszán innen, Tiszán tul“ kezdetű dal, Marci kocsis tréfás nótája, Mária Lujza minitje, János busongása, a To- borzó, az elesett gránátosok gyászindulója, a Burg zenélő órája, a közjátékok köztük mindjárt az első palotás elemi erővel rohanják meg a hallgatót. Ennyi tudással és művészettel. ilyen magyar lélekkel nem stilizálták még a magyar nótát. Az Operaház előadása nemcsak tökéletes. de díszére válnék bármely drámai színháznak. Palló Imre Háry Jánosa, a legma- gyarabb és legdaliásabb megtestesülése a huszárnak, Marschalkó Rózsi finom Mária Lujza, Sebők Sári roppant kedves császárné, Nagy Izabella tőrül metszett szógáló, de az előadásnak talán legnagyobb értéke Kör- mendv János Marci kocsis szerepében. A magvar föld termelte ki ezt az istenáldotta művészt, akinek minden szava, minden mozdulata maga a magyar élet. Toronyi Gyula Ebelasztin szerepében kiváló karikiroztX-tehetségéről tett tanúságot. Az estnek a szerzőkön kivül még három hőse van: Rékay Nándor, aki tüzes magyarsággal vezette az előadást. Oláh Gusztáv, aki megálmodta a gyönyörű díszleteket és Márkus László, akinek invenciója elénk varázsolta a mesevilágot. Az Operaház nehezen melegedő finnyás közönsége viharos lelkesedéssel fogadta az újdonságot. Ugylátszik, sikerült Háry Jánosnak — még pedig ezúttal valóságban — legyőzni a hétfejü sárkánynál is veszedelmesebb operai szfinkszeket. Haraszti Emil-
