Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-03 / 225. (1263.) szám

"^iyíSAI-7V\ACíteffi.-H IRLAB

1926 október 3, vasárnap.

vsam

&QOC> Lftí^'i w<i3i/'í.rSC;í5QiC50ö0000G0'000C5í I ^ ^ ^ |

I I

O INI JH í

^ ssesszSeitSs 'mégmySSd e23áÉs®a* í c «5 c

oooí''' ■>> oo

Katolikus magyarok elnemset I eniiése

Irta: Világi katolikus

A szlovenszkói katolikus magyarság az esztergomi érseki főegyházmegye dunánirmeni részén ól pontos megállapítás szerint 154 plébánia területén és az összlakosságnak 38 százalékát teszi. Száma pedig a hivatalos népszámlálás szerinl

352.000, ezzel szemben csehszlovák nemzetiségű

528.000. Ennek a hatalmas egyházi tartománynak élén a nagyszombati apostoli adminisztrátor áll és e soraink célja hangot adni annak az elégület- lenségnek, mely a katolikus magyarságot eltölti az egyházmegyei kormányzattal szemben.

Ez az egyházmegyei kormányzat — bár a kormánnyal semmi kontaktusban nem áll és birtokai is a kormány által elrendelt zár alatt vannak — eddig leplezve, most azonban már nyíltan is a katolikus lakosság magyar részének el- nemzetlenitésére törekszik. Ezt elsősorban a magyar papság számának mesterséges lecsökkentésével kívánja elérni. Pontos összeállítás szerint a katolikus magyar papság ezen egyházmegye területén negyvenkettővel csökkent 1919 óta, ez a hiány öt év alatt már hetvenre fog felszaporodni. Ha az állampolgárság nélkül szűkölködő papságot tekintjük, akik sem kongruát nem kaphatnak, sem egyéb közsegélyeket, akkor továbbá ötven magyar katolikus pap feje felett lébeg a bizonytalanság Damokles kardja, akik közül eddig már négy megkapta a kiutasitási parancsot.

A magyar lelkészkedő papság tudatára ébredt annak a nagy veszélynek, mely a magyar papság kihalásával magát a magyar népet fenyegeti, lelkes egyházi és világi férfiak sürgetésére a magyar papságnak utánpótlásáról kívántak gondoskodni, hiszen tudott dolog, hogy évente 15—18 magyar papot kellene felszentelni, hogy a nagy p’aphiányon segítve legyen. Ebből a célból a római kúria engedélyével Komáromban magyar papképzo kisszemináriumot állított fel a nagyszombati apostoli adminisztratura, amelyet egy évig tartott fenn. Három év óta a lelkészkedő papság adományaiból tartják fenn ezt az intézetet, amely felett a nagyszombati apostoli adminisztrátor megkonditotta a halálharangot, mert neki nem kell magyar pap és megelégszik magyarul is beszélő szlovák papokkal. A múlt évben még tizenkettő volt a szeminárium növendékeinek létszáma, az idén — mivel a jelentkezőket a nagyszombati adminisztratura mind elutasította — hatra olvadt le a magyar kispapok száma.

Ehhez a püspök urnák nincs és nem volt joga, nem legfőképpen azért, mert a szeminárium felállítását Róma is akarta, tehát ő szembe helyezkedett a szentszék kifejezett akaratával. A püspök ur nem akar magyar papokat és ezt soknak ki is fejezte, tehát a püspök ur szembe helyezkedik a magyar papság és főképpen a magyar híveinek kifejezett akaratával, akik nem magyarul is beszélő szlovák papokat kívánnak lelkészeikül, hanem magyarokat, akik a népből származnak és a mi szülötteink. Csak természetes ez a kívánság. Hiszen a szlovák nemzetiségű papok nem értenek meg bennünket és nem egyek velünk gondolatban és érzésben, mint a mi magyar papságunk. Az adminisztrátor ur eddigi intézkedéseiből azt látjuk, hogy ezt akarja reánk erőltetni. Magyar plébánia javadalmakat szlovákoknak adományoz és magyar városokba (Érsekújvár, Léva, stb.) exponált szlovák nemzetiségű és érzésű papokat helyez, mig a magyar papságot a tiszta szlovák vidékre helyezi el. Ennek az erőszakos eljárásnak beláthatatlan következményei lehetnek, mert végeredményében a hívek közt ez a mentalitás in odius religionis, a vallástól való elfordulásra fog vezetni. Máris vannak helyek, ahol a hívek a szentmisét hallgatják csak, de az idegen lelkész prédikációjára nem kiváncsiak. Hová fog ez vezetni?

Az apostoli adminisztrátor a legridegebben elutasítja a magyar híveknek azt a kívánságát, hogy a szórványokban, ahol szlovákság közé beékelve élnek, magyar istentiszteletet is engedélyezzen. így neműit el a magyarok miséje, szentbeszéde Selmecbányán, ahol többszáz család él, mert ott olyan nacionalista plébános van az adminisztrátor ur jóvoltából, aki minden magyar szónak ellensége. Ez az eset volt Nagytapolcsány- ban is Bubnics Mihály plébánossága idejében, ahol egyenesen megtiltotta a magyar istentisztelet !.• \é Bubnics esperes, most már rozsnyói püspöki adminisztrátor jobb belátásán múlott mégis. h:-;y ehhez az ott élő magyarság mégis hozzá ji 'o'.!.

Ezc | intézkedések erősen felkeltették a katolikus magyarság ellenérzését az egyházmegye vezetőjének magatartása ellen, aki • elfeledkezett hivatalba lépésekor a katolikus magyarságnak adott azon ünnepélyes Ígéretéről, hogy a különféle nemzethez tartozóknak atyja akar lenni. Megcáfolt; ezt már a nagyszombati csendőrök siremí&?í?a áti&faő és dr. CsücBény

Jogi szemináriuma

Tanulmányi iif-yben díjtalan tanácskozás. Jegyzetbérlet. E'ők.’.ezáű'.i bármelyik egyetemre és főiskolára; jogi, tigvvédi, bírói vizsgákra, állam-zámvi- telre, államvizsgákra, kettó's könyvvitelre is. 10 kává részlet. Központi intézet: Budapest, Károiy.kör* út 4. (Telefon: L 963—5QJ

lékénél tartott túlzó módon nacionalista beszédével és sorra cáfolja említett tetteivel.

Természetesen ezekkel szemben a katolikus magyarság nem maradhat tétlenül és nem nézheti ölbetett kezekkel lelkészkedő papságának kihalását, nem tűrheti azt sem, hogy annak utánpótlásától teljesen megfosszák és igy az elnem- zetlenités egyházi téren induljon meg vele szemben. Ez a sors várna a katolikus magyar iskolákra is, ha azok szlovák lelkészek igazgatása alá kerülnének. A katolikus magyarság élő organizmusa, a katolikus nagybizottság lépjen ezekkel szemben a tettek mezejére. Győződjék meg az előadott tények valóságáról és keressen orvoslást. Ha azt nem találja a püspök urnái, úgy annak felettes hatóságánál, mert az adminisztrátor urat nem azért küldte ide Róma, hogy nemzetiségi érzelmei hullámzásának játékszerévé tegye az itt élő katolikus magyarságot, hanem azért, hogy azt igazságosan kormányozza.

A mostani kormányzatban mostoha szerep jutott osztályrészünkül, amit magyar nyíltsággal és őszinteséggel kellett megmondanunk.

iziov'éifiÉkd legnagyobb

üveg- és porcellánüzlete

Pausi T. Kőiké, Fö-utca 19. sí.

(Telefon 33.)

5300

A Rosenthal és Meissen porcellángyárak vezérkéoviselete.

PÁRISI NAPLÓ

írja Marad Sándor

„Salavin naplója*4

Egy francia folyóiratban első folytatását találom George® Dubainél uj elbeszélésének, cime: „Salavin naplója". „Salavin", Duhamel őröli figurája, már eddig két regényének visszatérő hőse; nem tudom, most minek készül ez az irás, regény lesz, vagy novella? Az első folytatása elég rövid, s szerencsére rögtön a mondanivaló közepébe csap bele.

Salavin, Louis Salavin kis francia hivatalnok valamilyen vállalatnál, ami pasteuri- zált tejet gyárt. Boldogan él feleségével és édesanyjával Parisban, a Szajna balpartján. Negyvenéves korában, a kritikus korban, Salavin hosszas tépelődés és nyugtalankodás után elhatározza, hogy uj életet kezd. Elégedetlen önmagával, az életével és a teljesítményeivel. Hiányzik életéből a tartalom, életmódjából a céltudatosság. Salavin eddig létezett, Salavin most élni kezd, ennyi az elindulás.

Salavin őszintén tépelődik, hogy mihez kezdjen? Mihez érdemes még kezdeni negyven nyugalmas év kissé csámcsogó békéje után? Arra, hogy tudós legyen, nem alkalmas, mert nincsen előképzettsége. Művésznek nem való, mert nincs tehetsége. Salavin tartalommal akarja megtölteni az életét. Magasztos életcélt akar. Egy kissé persze ki is akar emelkedni a többiek közül.

Hosszas tépelődés után Salavin belátja, hogy az adott körülmények között neki már csak egy pálya való ezen a földön, csak egy pályát ismer el, amire alkalmasnak érzi magát. Hosszas tűnődés után Salavin elhatározza, hogy szent lesz. A szentek pályájára lép, szent lesz belőle, részben római katolikus, részben abszolút értelemben. Szentnek lenni, ez az egyetlen lehetőség egy kisfizetésű, negyven esztendős francia hivatalnok részére, hogy tartalommal töltse meg hig és üres életét. Az, hogy nem vallásos, nem zavarja egy pillanatig sem, mert egyrészt példákat talál a nagy szentek életében, akik gyakran ledér és pogány életet éltek, mielőtt a szentség állapota betelt rajtuk, másrészt, enfin, szentnek lenni bonyolult folyamat, s mindent el kell kezdeni valahol.

Salavin azon kezdi, hogy egy nap, mikor hazamegy a hivatalból, mindenekelőtt megnézi a kis Larousse-'ban, mi egy szent? A kis Larousse igy felel: „Szent az, aki a

szentség állapotában leledzik." „Ca va, ca ira", mormogja Salavin. Mindenekelőtt naplót kezd vezetni uj életéről. Félelmében, hogy családja megtalálja a naplót, s azt hihetik, hogy Salavin meghibbant, a „szent" szócskát följegyzéseiben a „turista" szócskával helyettesíti. Tehát: „Ma elhatároztam,

hogy a turistapályára lépek stb."

Ami most következik, az, függetlenül minden lélektani finomságától ennek az Írásnak, a francia léleknek szinte természet- rajzi pontosságú leirása. Duhamel olyan precizitással dolgozza fel hőse elemeit, ahogy csak egy igen nagy iró ismerheti a saját fajtáját, szőröstül-bőröstül, a szentség állapotában csak úgy, mint pasztörizált tejcsarnoki hivatalnok-állapotában.

Hogy lesz az ember szent? kérdi magától Salavin. Kell ahhoz tenni is valamit, vagy elég, ha osak elhatározza az ember és vár, amig a szentség állapota bekövetkezik? Aki atléta akar lenni, annak trenírozni kell, aki tudós akar lenni, annak tanulni és búvárkodni kell. De mit tegyen a szent? Salavin modern ember, felesége van, állása van, újságokat szokott olvasni, vannak haragosai, délben felül az autóbuszra. Lehet a civilizált társadalom tagja egyáltalán szent még? Vannak kivesző mesterségek a világon, lehet az, hogy; a szentség is kiveszett már?

Élnek ma egyáltalán miég emberek, akik a szentség állapotában leledzenek s akik valamikor hivatalosan is szentek lesznek? Az újságok számon tartják az atléták, a tudósok, a művészek teljesítményeit, de nem Írnak egy szót sem a szentekről. Salavin a „Szentek életében" csak kevés útmutatást talál az eljárási módhoz. Mindenesetre elhatározza, hogy jó lesz. Egy este leül az édesanyja mellé és csöndesen ezt mondja neki: „Mama, én szeretnék jó lenni." Az öreg asszony persze a legnagyobb ijedelemmel siet neki teát főz-' ni. A két asszony: az anya s Salavin hitvese, csöndesen megbeszélik, hogy ügyelni fognak, mert Salavinnal valami baj van. Például jó akar lenni . . . Salavin óvatosabb lesz, titokban vezeti naplóját előmeneteleiről a „turistaságban". Egy reggel, útközben, egy nagybeteg munkásra bukkan, aki egy kapualjban éppen vért hány. Salavin megrendülésében két frankot ad a munkásnak — negyven sou-t — és este hazatérve elégedetten, de kissé aggódva Írja naplójába: „Minden jól megy, ma gyönyörű alkalmam volt gyakorolni magam a turistaságban, negyven sou-t adtam egy nagybeteg ember társamnak. * Igaz, ha jól meggondolom, hogy az én anyagi viszonyaim között ez az Összeg kissé túlzott. Gyönyörű érzés szentnek lenni, osak félek, hogy egy kissé sokba fog kerülni ..."

Salavint félelme nem csalja meg; a mindennapi élet sivár bonyodalmai gyakran meggátolják szép terve kivitelében. A 20. században nehezebb szentnek lenni, mint gondolná az ember. De nem az elbeszélés apró epizódjait akarom itt megismételni, hanem egyszerűen számot adni arról a naiv és őszinte érdeklődésről, ami engem, egy olvasót, „Salavin naplója" olvasásakor megejtett. Duhamel nem tréfálja el ezt a gyönyörű és hálás szituációt, őszintén és mély felelősséggel kerüli el a kényes téma olcsó humoros lehetőségeit, csak egy finom és mosolygó szkepszis az egész, ami alig észrevehetően átdereng ezen az íráson s elárulja, hogy Salavin nincs egyedül a szobában, mikor a naplóját írja, hanem áthajol valaki a válla fölött s figyeli ennek az együgyüen előkelő léleknek a tépelődését. Egyebekben nem ismerem az elbeszélés folytatását, nem tudom, sikerül-e Salavinnak megvalósítani tervét, szent lesz-e belőle, vagy megmarad a pasztörizált tejosarnok egyszerű hivatalnokának a szentség minden kilátása nélkül?

Istenem, Salavin, én értlek Téged, valamit csakugyan kezdeni kell, mert sokáig ez már nem megy igy tovább. Amikor két vadállatnak kétmillió dollárt fizetnek azért a problémáért, hogy melyik tudja tökéletesebben fejbeverni a másikat s ehhez a match- hez egy földrész ipari, kereskedelmi, művészeti és társadalmi előkelőségei sietnek kü- lönvonatokkal asszisztálni, igazán itt az ideje, hogy legalább a pasztörizált tejcsarnokok tisztviselői észbekapjanak s valami uj példát mutassanak az emberiségnek, ami követésre érdemes s amit követhetnek azok is, akiket a természet nem áldott meg se egy boxoló, se egy mozisztar, se egy diktátor képességeivel. Szentnek kell lenni — nem is olyan rossz ötlet! Persze, elég nehéz és néha sokba kerül . . . Egyszer, vagy két esztendeje, Lisieux mellett utaztam el, ahol akkor avatták szentté, vagy boldoggá, már nem tudom, valamelyik helyi Teréz emlékét, — nem tudom, mit müveit Teréz, csak azt tudom, hogy a vonat Lisieux-hen megtelt lázas és izgatott vidéki emberekkel, csillogó szemekkel és lelkesen gesztikuláló kezekkel, s egy egész nagy harmadik osztályú kupé izgatottsága ragadt reám, emberek izgatottsága, akik arról hallottak, hogy valaki ebben az életben

jó volt . . . Mert, azt hiszem, ennyi az értelme egy szentnek.

Valaki ebben az életben jó volt, vagy jó akart lenni . , . Leteszem Salavin naplóját, jó ez igy, hogy a folytatás abbaszakadt, nem hiszem, hogy sikerül Salavin terve, de nem is tudom az ellenkezőjét bizonyosan. S igy marad egy félórám arra, hogy eszembe jusson az izgatottság egy francia vasüti kocsiban, emberek izgatottsága, akik egy friss szentről hallottak. Kinek van bátorsága önök közül, nyájas olvasók, kinek van bátorsága közülünk egy esti órában valame'/ik meghitt emberünknek azt mondani: „Én szeretnék jó lenni" . . . Micsoda titokzatos szemérem és szégyenlősség az, ami megtiltja, hogy a legjobb embereinknek ilyen egyszerű dolgokról, mint a jóságról beszéljünk? Salavin talán mégis szent lesz, mert érzem a hősiességet és a bátorságot, ami ezeknek a legegyszerűbb vágyaknak a kimondásához kell. Salavin programja életveszélyes. Ha én holnap nekikezdenék, hogy szent legyek, egészen biztosan a börtönben ülnék két hónap múlva, súlyos vádakkal terhelten, mert van itt egy kis nuance, a mi életünk és a szentek életének felfogása között. De ha nekikezdenék, hogy boxoló legyek, talán vinném valamire, mindenesetre részem lenne tisztességben és elismerésben. Talán mégis jó, hogy élnek költők a világon, akik az emberiségnek nyugtalan órákban apró tippeket adnak, amikre senki nem gondol, amiket senki nem mer különben kimondani, mint például a jóság. Van valami naiv egy ilyen költőben. Van valami naiv egy ilyen szentben. Féltem Salavint.

Divatbemutató

— A hajkirály Amerikába megy —

Mielőtt még elhagyná Csehszlovákiát Vacek kereskedelmi tanácsos és gyáros, pénteken, szeptember 24-én, délután teadélutánt rendezett a hírlapírók és a meghívott vendégek részére, amely fésülési bemutatóval volt egybekötve. A bemutatást igen érdekes előadással nyitotta meg Vacek gyáros, rámutatott a legmodernebb mikádóra és annak jövőjére, valamint a különböző változásokra, amelyeket csak elsőrendű szakember képes megcsinálni. Ezután megemlékezett vállalatának nagy fejlődéséről, mert az ma Európa legnagyobb vállalata. Megköszönve a sajtó képviselőinek támogatását, többek között ezeket mondotta: Sokat utaztam már a külföldön, főleg Párisban, Londonban és Lengyelországban, most azonban utazási célom Amerika, a hajdivat bölcsője, ahol a fésülés uj tipusait akarom tanulmányozni, örülök már előre annak, hogy visszatértemkor meglephetem majd ön :et és az egész hölgyvilágot. Amit eddig tettem, az még nem elégít ki engem, hanem munkámat még folytatni akarom. A mai bemutató alkalmával láthatták a legmodernebb fésülési módozatokat, az 1927. évi esti és nappali típusokat, amelyek: rövidre vágott haj, elől félhosszura vágott, hátul pedig férfi{ipusu. A modern mikádő föltétele: szabad fülek. Máskülönben többféleképen is lehet fésülködni és pedig jobb, vagy baloldali választék, nagyobb vagy kisebb hajcak a homlokon, mikádő frufruval, avagy férfi frizura, teljesen simára fésülve, esti viseletnél pedig fürtösen is lehet fésülködni. A mikádő variációja különböző s a fodrásznak valóságos művésznek kell lennie, hogy az archoz illő frizuraformát eltalálja. A hajat vizes ondulációval ondolálták, melegített vas nélkül. Bemutattuk a hajfestést is „inic“-el. A vizondoláció és a hajfestés a Vacek- üzem specialitása. A bemutató ismét bebizonyította az üzem fejlődését a Yáclavské nám. 38. sz alatt. Ez a fodrászüzem Prága szenzációja és eb- bén a legnagyobb üzemben egyszerre 42 hölgyet lehet kiszolgálni, mig Becs legnagyobb vázlatánál csak 28, Berlinben pedig 35 hölgyet lehet kiszolgálni.

Az összes helyiségben pedig 74 hölgyet lehet kiszolgálni. Az üzemnek 84 alkalmazottja van. Naponta legalább 500 vendéget elégítenek ki. A szokolista kongresszus egyik napján 1480 hölgyet szolgáltak ki. Az üzem elsőrendű és higié iai berendezése példás. Ismételten ki kell fejeznünk örömünket afelett, hogy egyes személyek, pénzt és fáradtságot nem kiméivé, nemcsak bent az országban, hanem a külföldön is keresnek és kutatnak a nagy cél érdekében.