Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-24 / 243. (1281.) szám

' 6 1926 október 24, vasárnap. Faragó Ödön jó kezekben látja a szlovenszkói magyar színészetet A távozó színigazgató nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlapnak — A szlovenszkói magyar színészet legégetőbb problémái A többtermelés problémája a magyar minisztertanácsban Budapest, október 23. A MTI jelenti: Tegnap este a minisztertanács ülést tartott, amelyen Búd pénzügyiminiszter több pénz­ügyi javaslatról referált. Foglalkozott azon­kívül a minisztertanács a többtermelés kér­désével is. Az ez ügyben megindított akció kapcsán kijelentette a pénzügyminiszter, hogy hajlandó lemondani arról a részesedés­ről, amelyet az állam a benzin és egyéb mó- torolajok után a mezőgazdaságtól kapott. Az erre vonatkozó rendelet a legközelebbi na­pokban jelenik meg. A póstaügyi minisztérium uj telefonszabáiyzata r" Prága, október 23. A postaiügyi minisztérium a .telefonra és távírdára vonatkozó rendeletében szá­mos módosítást eszközölt, amelyek november else­jén lépnek érvénybe. Az uj baitáirozíatok közül a legfontosabbak a következők: A szolgálatban lévő telefonitiszt viselő köteles Mvatalos szolgálatát 6 perccel meghosszabbítani, hogy a megkezdett telefonbeszélgetés befejezhető legyen, illetve a szükséges összeköttetést meg­adhassa. A beszélgetésre jelentkeieltt személy kérheti a jelentkezés törlését, ha az összeköttetést az áltállá követelt időben nem kapta meg. Az előfizetett telefonbeszélgetéseik reggel 8-4él esti 20 éráig legfeljebb két egységet tehetnek ki, esti 20 órátél reggel 8-ig pedig maximum 4 egy­séget. Az esti beszélgetéseknél az előfizetett időn kí­vül csakis a teljes beszélgetési telefoniileték meg- Sizetése mellett lehet beszélni, azonban ezt is csak akkor, ha a vonalon más beszélgetés nincsen be­jelentve. Ha a beszélgetést a beszélő hibájából nem bonyolíthatják le, vagy ha rövidebb volt a meg­engedett időnél, úgy azt pótlásul meghosszabbitani nem lehet. A tedefonilletékek módosításai a következők: Előfizetett beszélgetések illetékei 20 órától 8-ig é« hírlapi beszélgetések a rendes illetékek felét teszik ki. Az abonnált beszélgetések illetéke 8—20 óráig az interurbánbeszélgetések illetékének háromszo­rosa lesz. r 00 ■ * 1 * * * ■» Kommunista tüntetés Berlinben Berlin, október 23. A vörös frontharco­sok tegnap a sportpalotában gyűlést tartot­tak, amelyen tiltakoztak a Hohenzollern- háznak a porosz kormánnyal való kiegyezése ellen. A késő éjjeli órákban súlyos összeüt­közésre került a sor a kommunistáik és a rendőrség között. A vörös frontharcosok tün­tető menetben akartak a város közepe felé vonulni, de a rendőrség megakadályozta a tömörülésüket és a mellékutcákba szorította őket. A kommunisták heves ellentállást ta­núsítottak, ugv hogy a rendőrség kénytelen volt a gummibotokat használni. Tizenegy tüntetőt megsebesítettek. A rendőrség 55 tüntetőt letartóztatott. — Megszüntetik a Prága—kassai repülő- forgalmat. Hivatalos jelentés szerint a Prága —Brünn—Pozsony—kassai repülőforgalmat október 31-én megszüntetik. Kassa, október 23. Mint a Prágai Magyar Hírlap megírta, a Szegedre távozó Faragó Ödön színigazgató vasárnap este vesz búcsút a kassai közönség­től, Pozsonytól pedig kedden búcsúzik a nagy­sikerű Mikszáth-Harsáuyi színjátékban, a Noszty (fiúban. Felkerestük a távozóban levő színigazga­tót, hogy a szlovenszkói magyar színészet problémáira vonatkozólag gyakorlati tapasz­talatokkal alátámogatott felfogását kikérjük. Faragó igazgató a. következő nyilatkozatot adta: — 1904-ben jöttem Kassára, mint fiatal színész és egyfolytában a kassai színtársulat­nál működtem 1910-ig. Ezután két évig ,a kolozsvári nemzeti színház főrendezője vol­tam. 1914-ben kerültem vissza Kassára, mint a színtársulat igazgatója és ezt 1922-ig vezet­tem, majd két évi távoliét után 1924 juliusá'- ban vettem át újra a színtársulat vezetését. Akkor art hittem, hogy egy esztendő alatt más­ként alakul a szlovenszkói magyar szí­nészet helyzete, de erre nem mutatko­zott a dolgok későbbi fejlődése folyamán semmi féle reménység. Tengersok adósságot szereztem, az egész vonalon meg nem értést tapasztaltam és így érlelődött meg bennem, hogy itt hagyom legszebb fiatalságomnak és munkásságomnak színhelyét. , — A szegedi színház igazgatását el kel­lett fogadnom, mert úgy érzem, hogy ott is rászorulnak energiámra, amely a legutóbbi idők viszontagságaiban megpuhult ugyan, de azt hiszem, hogy a biztosabb anyagi megélhetéssel vissza fog térni. Az előlépés dacára nagyon nehezen válók meg a küzdelmek k színterétől. Nem is tudom elképzelni, hogy milyen lesz az uj helyzetem, amelyben majd nem kell állandóan útlevelet kérnem és tartózkodási engedélyekről gondos­kodnom, « Az utlevélkérdés égető sebünk, mert hogy fest az, hogy a direktor, akinek állandóan utaznia kell, mindig kötve legyen? — Mindeme nehézségek dacára, ha a sokak kis reményét láttam volna, hogy a ma­gyar színészet itt biztosabb exisztenciát tud teremteni, maradtam volna. Egy a világos, hogy a társulat művészi programjában nem mehettem lejjebb. Másként, amint eddig tettem, nem tud­tam volna dolgozni. De megteheti ezt egy uj igazgató, akiben megvan a garancia, hogy az itteni magyarság igényeihez mérten tud majd. És Iván Sándort ilyen embernek ismerem. A szlovenszkói színház igazgatása jó kezekbe került. — Már két esztendeje látom, hogy a szlovenszkói magyarság helyzete anyagilag annyira megromlott, hogy nem a hazafias lel­kesedés hijjával, hanem tisztán kenyérgonüok miatt kénytelen volt mel­lőzni a színházba járást, mint minden egyéb kulturális igényét is. Társulatomnak anyagi túlterheltsége miatt nem szállithaittam le a helyárakat olyan mértékben, amely tömegeknek tette volna lehetővé a színházba járást. Ez a titka tönkremenésemnek. Iván Sándor utódom igen helyesen mutatott Tá a bajokra és biz­tosan hiszem, hogyha a színészek megértőleg támogatni fogják Iván áldozatkészségét és ha a közönség is támogatója lesz Iván törekvéseinek, akkor a magyar színészet zaj és lárma nélkül megtalálja exisztenciáját. — Teljes erőmmel és szer etet emm el dia rom továbbra is támogatni a szlovenszkói magyar színészetet. Bucsuzásom nem örök távozást jelent, csak elszakadást a honi föld­től, ahová időről időre vissza akarok jönni, körülnézni, segíteni, lelkesíteni. Mindenem itt maradt, csak a legszükségesebb eszközei­met viszem magammal, hogy annál zavarta­lanabbal működhessék Iván Sándor. — Végül nem feledkezhetem meg arról és annak az igazságnak sem fordíthatunk hátat, hogy Káli a y miniszter és munkatársai milyen megértést tanúsítottak a magyar szí­nészettel szemben, amikor Iván Sándornak juttatták a koncessziót és nem tették ki a magyar színészetet újabb megrázkódtatásnak. A szinpártoló egyesület bizalommal néz Iván működése elé Kassa, október 23. (Saját tudósítónk te­lefonjelentése.) A szinpártoló egyesület vá­lasztmánya tegnap este Blanár Béla elnök­lése mellett ülést tartott, amelyen legtelje­sebb elismerését fejezte ki Faragó Ödön tá­vozó színigazgatónak a szlovenszkói magyar színjátszás terén kifejtett eredményes műkö­désért. Az ülés kimondotta, hogy az egyesü­let egyúttal bizalommal tekint a szlovenszkói magyar színtársulat ideiglenes vezetésével megbízott Iván Sándor uj igazgató működése elő. A szlovenszkói magyar költők Urai antológiája „Lírai Antológia", VoggmTcitwr-Veriag, Bérűn, 1926 Antológiáiknak csak akkor van létjogosultsá­guk, ha egy világnézetei, egy feltörekvő irodalmi irány kodlektóvitásáit, vagy egy történelmi fejlődés lezártságát akarják dokumentálni és propagálni. Mit tudunk, mennyien vagyunk, kik vagyunk, mit érünk, mit akarunk, ezek az antológia-kérdések a ezekre ad feleletet egy-egy versgyiijtetmiény. Nos, nálunk ezt az irodalmi elvet a nemzeti elv pótolja. Igen, a kérdés az, hogy mennyien vagyunk, mit tudunk, mit érünk, de nem egy uj irány s a mű­vészet ezerapomtijábdl, hanem a Csehszlovák iába szorult magyarság (kulturerejének szempontjából. Akik művészek 8 így a művészetet természet sze­rűen minden fölé helyezik, vad hajszát inditanak e felfogás ellen, akik politikusok, a művészetet eszköznek és pia trausnak nézik a nemzeti cél szolgálatában, akik pedig filozófusok, nem tudják, mihez kezdjenek a művészetnek e minden fölé he­lyezése, vagy ez alárendelése láttára, mert jól tudják, hogy Platón elvetéséből Schopenhauer minden fölé helyezéséig rengeteg az ul, rengeteg a mód, a lehetőség és — sohasem lehet az érzel­mek különfél es égét leigázmi. Oaaik megállapítani lehet, nem értékelni. A szlovenszkói. és ruszinszfkól magyar költők alkotá­siból összeállított lírai antológia nem a müvétszet- cgységet bemutatni akaró gyűjtemény, hanem a nemzeti kulturpotenciát dokumentáló könyv. Iro­dalmi szempontból tehát nem iőbjogosult, nem hatóerő — ami persze nem a benne összegyűjtött versék és költők nívójának ró vására történik, csak f-jqyyn azt jelenti, hogy ez az antológia nem esik dx Irodalmi antológiáik törvényszerüfiiége, sziik- «égr,//.rlir'/ge és lényegessége alá. Még leginkább a történelmi ver^gyüjtcm/ényoklbw: hasonlít, mert. ott meg van engedve ez a heterogén egytmásmieillié- rendezéis. Tört,éneimi versgyűjtemény! Valljuk be, hogy sok pacsirta van ebben a könyvben, akinek éneke valóban történelmi versgyűjteménybe — elmúlt korok, esetleg szép és naivan boldog ko­rok verselése, letűnt és elfelejtett, ódon és unt dalai közé valói Ami régi, az nem rossz, igaz, de ami régi és jó, azt már régi titánok megvalósították s ami régi és ma keletkezett, az nem lehet meglepetés, nem lehet újdonság, mert, ugye, világos ell en t - mondás van a'régi és az uj azonossága között. Hogy a szerkesztő ur növénytani példájához ha­sonlóval éljek: amikor megjött a szól elérés ideje, elmúlt már a csereisznyesziiret s a ce: resznyefa ágai gyüraöl esteien ürességgel fonnyadó ; k a tél felé. Amidé, ha a szőlő érik s a cseresznyefa mel­lette fonnyadozdik, akikor annál egyszerűbb és biz­tosabb a szőlő gazdagságának, bőségnek meglátása s annál könnyebb a pálmaágat a szőlőnek adni. Ez történik ebben a könyvben is. Az ember lapoz, lapoz, néha mosolyog és megáll. Megdöbben, örül. Néhány versért érdemes volt ez az antológia, ér­demes volt elsősorban Mámáiért, Földesért, Mécsért .és azután Győryért, Komi ósért, Juhászért, Merényiért, Darvasért. Elvégre, ha mindezeket a verseket olvassuk, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy mindegyikükben van valami — je ne sais pás quoj de — j ó, csak ez az együttes, ez az egy- anásmelletitiiség! Jó dolog az asszony is, jó dolog Kant iis, de egyszerre! Szép szín a tuliipiros is, szép a pasztellkék, de egymás mellett! Szép a „pa­nasz! i baasiililkom" — a magyar mezőn, vagy a kiskertben, szép a „kényes orhidea" — nem a mezőn, ahol meghal, hanem az iivegházban (ahol a bazsilikom hal meg). Együtt -- bosszantó, ha­csak nem a mindenek fölött álló nemzeti érdeket nézzük, amiről mondom, nem művészek között. lehet vitatkozni. Vannak ebben antológiában költők, akik — hogy úgy mondjam — „á jour“ vannak. Beletar­toznak a mába. S ez magában véve máris nagy dolog. Mert azzal tisztában kell lennünk, hogy titán az Adyak és Verlainek vagy Georgek fajtá­jából még nem fejlődött ki közöttünk. Jöhet, vár­juk, de még nincs. Ellenben sok tehetséges köl­tőnk van. Nos, ha valaki tehetséges, de nem titán, csak úgy van létjogosultsága, ha betartozik a kort mozgató nagy áramlatokba, s olyan problémákkal birkózik, melyek a mába valók. A titán újat, mást hoz, a tehetség a jelennel birkózik, de mihez kezdjünk azzal a tehetséggel, aki nem hoz újat — s a régi, százévelőtti formákkal, problémákkal birkózik ma, idegen világban? Kénytelenek vagyunk átlapozni, pedig szé­pen énekel. Minket a titánok és az „á jour“ tehet­ségek érdekelnek. Márai, akinek már versei ele­jén álló kis életrajza is megdöbbentően mai, meg­döbbentően rezonálásra késztető, s most, ősszel — érett szőlő. „Európai ember vagyok s ezekben az években, mikor Európa egy nagy fejlődés óriási változásait éli, boldogan élek Európában, dolgo­zom, ahogy tudok, egy emberibb, őszintébb, sza­badabb és egészségesebb Európáért." Ez az! Ez nem aggastyáni, ez nem anakronizmus! Földes Sándor birkózik a kollektivum felé. Akarja azt, amit a differenciált ember vágyik. S mint költő előre rezeg, előre akar, a régi „Európa arcán a halál ábráit vési és viharerővel nyújtja karját az uj lét felé." Birkózik, birkózik a jelen­nel, hogy jövőt teremtsen. Amíg vajúdik, mint terhes asszony, ő a tehetség, akivel felfigyelve kell foglalkozni. Ha megszületik a gyermek, az <5 jövője, akkor újat hozó titán, aki mindenképpen érdemes. Győry Dezső ugyanígy harcol a közelebbi pro­blémáért, a magyarságért. Ezt látjuk és tetszik ez az időszerű harc, ez a bírok, mely szintén a győ: zedelmes megszületés előjele. Mécs? Ismert, katolicizmusában kissé hiány­zik az a katolicizmus, mely ma Pégny, Claudol, Cocteau, Les Tharauds, Rivoire, Mauriac, Jammes CAFE REUNION j Prága, Národní ti. Palais Reunione, j Telefon: 22433, 20607. \ 18 modern billiárdasztal, kényelmes kártya- és játékszobák, magyar lapok. Esténként szimfonikus hangverseny. mumMMnmw Mffi m tégg in -1 ® I • p msmBé n---------------------------------- i ■■ ■ ii ~ - i 5 Sz ociálpolitikai kongresszus Budapesten Budapest, október 23. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: Holnap kez­dődik meg Budapesten a szociálpolitikai or­szágos kongresszus. A nagyiontosságu tanács­kozás megnyitásán a miniszterelnök szemé­lyesen fog megjelenni a kormányzó és a kor­mány képviseletében-i jelen lesznek a ma­gyar társadalmi, tudományos és gazdasági élet kiválóságai is. A kongresszus iránt álta­lánosan nagy érdeklődés nyilvánul megT mert ez lesz a megindítója annak a nagyará­nyú tudományos munkának, amely a magyar nép szociális helyzetének megjavítását tűzte ki célul. ; • Vass József dr. népjóléti miniszter a kongresszusnak egyik legnagyobb érdeklődés­sel várt szónoka. Beszédében be fog számolni azokról az okokról, amelyek a. kongresszus megtartását szükségessé tették és azokról a célokról, melyek a kongresszus működését vezetik. Két vonatkozásban látja a miniszter a kongresszust különösen fontosnak, hogy egyrészt egészségügyi, másrészt szociális vo­natkozásban szakszerűen feltárassék a nép helyzete. Ezen tanácskozások alapján fog ha­tározni a kormány arról, hogy milyen alap­elvekből kiindulva hajtsa végre a szükséges óvóintézkedéseket. További célja a kongresz- szusnak a miniszter felfogása szerint az is, hogy a szociálpolitikát a társadalmi érdek­lődés előterébe állitsa és hogy a tervbe vett kormányintézkedések mellett a társadalom legszélesebb rétegeinek érdeklődését is fel­keltse. — A pozsonyi keresztényszocicalista szak- szervezetek központjának munkaközvetítése. Munkát keres: 4 segédmunkás, 1 gazdasági munkás, 1 női irodai alkalmazott, 2 szerelő, 1 fűtő, 2 lakatos, 1 nyomdász. — Munkaalka­lom keresnek: 1 nevelőkisasszonyt. Bővebb felvilágosítással szolgál az országos keresz­tényszocialista párt központja (Bratislava­Pozsony, Hosszai utca 23, II. em.) mely pontos nyilvántartást vezet úgy a munka'keresőkről, mint a munkaadókról. xx A Brehm-et el kell önnek olvasnia, mert ennél igazabbat, szebbet, bájosabbait még sohasem írtak és talán sohasem fognak irni az állatokról. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyer­mekének, mint a Tapsifüles nyuszika. és a többiek nyomán ujjáteremti a francia iro­dalmat, vagy Chestertonnal Angliába, Papinivel Olaszországba vonult, be diadalmasan. Mécs egy­szerűbb, naivabb, patetikusabb. De ő is aktuális magyar szempontból, mert valahogy beletartozik a silc-sándori, erdős-renéi uj magyar katolikus lírába. S ha nem is a maritaini ujíomista katoli­kus líra művésze, tagadhatatlanul olyan költő, aki modern formanyelvvel, modern gondokkal és érzelmekkel birkózik az assziszi szent jubileu­mának századában újra rendkívül modernné lett „szeretet" problémával, ő is birkózó, uj, modern költő. Darvas János. Mit harcol ő? A háború sarokba lódító élményeinek harcát, birkózik a levetkőzhc- tetlen szörnyüségü múlttal, hogy merjen-e, hogy ocsudjon-e, hogy induljon-e. Ez a csend a versed­ben a lövészárok utáni csend, s Darvas azok közé a költők közé tartozik, akiknek Unruk Párisban kezet nyújtott, mert tudta, hogy úgy mint ő, hó­napokig harcoltak összeszoritott foggal és szen- zibil: lássál Verdun alatt. Komlósban a modernség teljes élménye hat, szegény Merényiben pedig maga az életélmény, mely nála tragikus, s igy mindenképpen felfigyel-5 tető, Sebesi Ernő, Szenes Erzsi szintén „á jour" költők, ha mindegyikük másként s egymás mel­lett furcsán hatva. Sok érdekes és tehetséges van az antológiá­ban. Csak egységes nincs, pedig ez a mindenkori antológiák lényege. Sok anakronizmus van a könyvben. Orhidea a mezőn és bazsalikom a téli­kertben. Sok múlt, elég jelen. Nemzeti szempont­ból a könyv szép dokumentációja az ittélő ma­gyarság kulturpotenciájának. Ha ezt akarták, el­érték. És sokan szívesen fogják olvasni, mert az ízlések különfélék és az „á jour“-ság fogalma nem szlovenszkói fogalom. A bazsilikom is sok, az or­chidea is sok és gratulálunk azoknak, akiknek ennyiök van. Nekem csak Vozáti Dez&ő hiányzott. Uodiem w«

Next

/
Oldalképek
Tartalom