Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-24 / 243. (1281.) szám

megszerezni akkor bizony neki Is fel kell használni azt a teatrális hatást, melyet egy uralkodó hagyományos presztízse az emberekre tesz és kinyitni közbelépésével a kellemetlenül zárkózott páncélszekrényeket. Vilmos császárt még viccelték azzal, hogy Németország első kereskedelmi utazója, — ma egy királv sem sajnálna egv kis utazást, ha ezzel országának valami jelentős gazdasági előnvt tudna szerezni s a maga pozícióiét népével szemben javítani tudná. A civillistát épp úgy meg kell szolgálni, mint a polgári fizetést.

A királyságnak ilyetén demokratizálódása tulajdonképpen elveszi az élét a királyság és köztársaság közötti ősi vitának. Ha a

hatalom gyakorlása és köre mindkét államformában egyenlő, akkor a különbség csak azon a kérdésen múlik, hogy mi jobb: az államfői méltóságban meghagyni egy és ugyanazon család egymásután következő ivadékait s ezzel bizonyos kontinuitást adni a föhata- lornnak. vagy esetről-esetre választani államfőt s ezzel lehetővé tenni a legalkalmasabbnak a főpoziciőra való jutását. Tekintve, hogy a főhatalom praktikusan elég szűkre van szabva s alig enged lényeges különbséget a különböző képességeknek és temperamentumoknak, ez az alter.nativa aligha látszik olyannak, hogy érdemes volna miatta mint a régi időkben, forradalmakat vagy polgárháborúkat csinálni.

Egy nagy magyar szezon kilátásai

Szokatlanul korán nyitottak az idén a buda pesti színházak — Sikerek és bukások — Az újjáéledt Gcskay — Mikszáth és a magyar romantika

ÍZ IDÍ sodrában

Irta: Sch5pflin Aladár.

Egy királyné, aki útra kerekedik Európából. a tengeren át, elmegy Amerikába, a reklámnak olyan fényosóvájával világíttatja be utjának minden részletét, még a menüt sem véve ki, melvet a hajón fogyasztott, szóba áll az újságírókkal, interjúkat és információkat ad, 40 fokos lázzá korbácsolja a nagy respublika gazdagjainak sznobizmusát, lefo- togra fái tatja magát a köztársasági elnök társasáéiban, ingyenes huszonkéíszobás lakosztályt fogad el egy nagy szállodától, felolvasásokat tart jótékony célra óriási belépődíj melleit, leszerződik egy ujságvállalattal, hogy cikkeket ir neki utazásárál és észleleteiről mint magához hasonlókkal érintkezik a pénzfejedelmekkel, tűri, hogy a legindisz- krétebb szenzáció központja legyen a leg- indiszkrétebh országban, ahol gazdag vagy hires emberek privátügyei izes sajtócsemegék, nem igazi modern, háború utáni jelenség ez? Ha csakugyan azért teszi, hogy országa számára pénzt facsarjon ki a dús tengerentúli trezorokból, akkor is, ha más oka van rá, vagv csak szórakozásból teszi, akkor még inkább. A háború előtt ez elképzelhetetlen volt. még ha a legkisebb királyság koronás asszonyáról volt is szó és nem lehetett elgondolni olvan célt, amelyért egy koronás hölgy ennyire exponálta volna magát a nyilvánosságnak. Akkor az uralkodócsaládok tagjai, kivált pedig a koronák viselői az előkelő rezerváltság attitüdejével igyekeztek megőrizni méltóságukat és tekintélyüket s ezt az álláspontot elfogadták a népek is, abból kiindulva, hogy a nagy nyilvánosság elől való elzárkózoitság kivonja az uralkodókat a viták és különböző megítélések felületei alól és egy fölényes álláspor:tra semlegesíti őket. Vilmos német császár impetuőzus természete időnként áltörte ezt a megszokást * emlékezhetünk, ez gyakran keltette alattvalóiban is azt az érzést, hogy uralkodójuk valami állásával nem egészen megférőt cselekszik, idegeneknek pedig sokszor provokálta ellenséges gúnyolódását

Csakhogy a háború óta nagyon megváltozott az uralkodók helyzete és az uralkodás stílusa. Először la az uralkodók nagyobb része s köztük éppen azok, akik legtöbbet tartottak meg a modern időkben is a régi korok hatalmából, az orosz cár a német császár, a habsburgi birodalom császára, B-listára kerültek s ezzel minden uralkodó számára töb- bó-kevésbé bizonytalanná vált a trón. Elvégre, ha a népek többsége megpróbálta a köztársaságot és jól érzi magát benne, mindig fenforog a lehetősége, hogy a többi népek is megirigylik tőlük ezt a dicsőséget. Európa törzse ma általánosságban köztársaság, királyságok — a kis Hollandiát és Belgiumot leszámítva — már csak a nagy félszigeteken vannak: a skandináv félszigeten és a Földközi tenger három félszigetén s ott sem kizárólagosan, mert a Hispán-félszigeten Portugália, a Balkánon pedig Görögország és Törökország köztársaságok. Épp ezért egészen más a királyok szerepe a népek életében, mint azelőtt volt. Ma egy király sem tarthatja magát hatalommal, bármely népével való konfliktus végzetes lehet trónjára, tehát igyekeznie kell jóban lenni népével, kerülni a konfliktus lehetőségét és szolgálatokat tenni országának, ahol csak lehet. Eunek a következménye pedig az, hogy a mai király egész uralkodása a reprezentálásra szorítkozik. Uralkodói jogainak legnagyobb része névleges csupán. Az ő joga például a miniszterek kinevezése, de mi lenne, ha olyan minisztereket nevezne ki, akik csak neki kedvesek, a népének azonban nem kellenek? E<?v uralkodó jogköre ma semmiesetre sem több. mint egv köztársasági elnöké, sőt ba az Egvesiilt Államok elnökét nézzük, annak jelentékenyen több a hatalma, mint bármelyik aktív királynak. Nincs abban semmi paradoxon. ha azt mondánk hogv Európa ma csupa köztársaságokból áll, melyek némelyikének királv áll az élén. (A császárok egészen eltűntek.)

Másrészt aztán demokratizálódott a ki- rálvsár. Az uralkodónak ma nem lehet megélni abból, amiből a régi abszolutisztikus királyok éltek, hogv az emberek féltek tőlük, ma. arra kell törekedniük, hogv a népek szeressék őket, hoffv hasznot lássanak belliik s belássák, ho^v iohb ráiuik nézve a királyság. A mai királv tehát nem zárkózhatok bele egy arisztokratikus udvartartás levegőiébe, ki kell lennie a nép kö/é, legalább adott alkal- nv'kkai keresni a népszerűséget, propagandát ko1l csináhiia ma^na mellett. Ha országának Pénzre van szüksége és a politikusok qs fináncemberek ezt nem tudják rendes utón

Budapest, október 24.

Az idei színházi szezon szokatlanul korán és a magyar szerzők jegyében indult Budapesten. Az állami színházakat kivéve augusztus második felében már valamennyi színházunk játszott és ugyláiszik a múlt tanulságain okulva, mind hátat fordított a máskor legbiztosabbnak tartott külföldi szerzőknek és a magyar darabok favorizálását tette művészi, vagv ami ezzel csaknem egyet jelent, üzleti programjává. A magyar szerzőknek, az eredeti müveknek ez a reneszánsza nem korlátozódik tisztán csak a színházakra. Ugyanezt a jelenséget észlelhetjük a könyvkiadás terén is. Az a lűz, amely ezeken keresztül a jelentékeny vagy kevésbé jelentékeny szerzők egész özönvizével árasztotta el a magyar könyvpiacot, csaknem egy csapásra megszűnt. A magyar könyvkiadás egy-két év alatt pótolta a hiányt, amely külföldi standardmüvek magyar fordításában mutatkozott, a harmad-, negyed rangú szerzők szórakoztató szépirodalmán pedig nem kap már olyan mohón a magyar közönség. Legfeljebb arról lehetne szó, hogy a legújabb irányok érdekes és tehetséges kísérleteit mutassák be úgy színpadon. mint művészi vonalon álló fordított könwekben a magyar közönségnek. Erre azonban sajnos alig számíthatunk. Bármilyen kívánatos volna }s egy irodalmilag müveit elitközönség számára, hogv a külföldi forradalmi arányokat öltő irodalmi evolúcióját a legérdekesebb müvekből megismerje, maga ez az érdeklődés méreteiben olyan csekély, hogy sem a színház, sem a kiadó nem építhet rá.

A magyar szerzőknek tehát látszólag igen kedvezőre fordult a helyzetük. Az igazgatóknak be kellett látniuk,, hogy magyar szerzőt előadni nemcsak becsületbeli és hazafias kötelesség, hanem üzletnek is jó. Mindenesetre jobb, mint hasonló értékű külföldi szerzőkkel való kísérletezés, hiszen Alfréd Savoir. a legfelkapottabb francia vigjátékirő is megbukott a Belvárosi Színházban, pedig ,.Amit a nő akar“ cimü darabja nem is legrosszabb alkotásai közül való. A színházak tehát ma kapnak a magyar darabon és szinte ugylátszik ebben a pillanatban, hogy a magyar szerzők, ha a külföldi darabok teljesen leszorulnak a budapesti színpadokról, nem is tudják majd kielégíteni a színházak szükségletét különösen most, mikor a régi százassorozatokról csak a legkivételesebb siker esetén lehet szó. Lehet azonban, hogy ez a nagy lendület s a színházaknak állandó biztatása inaid felfokozza a munkakedvet és akkor az idén egy eseményekben gazdag, nagy magyar szezonra .számíthatunk.

A szezon első magyar újdonsága különben a „Bazsa rózsa", két kabarén nevelkedett szerzőnek. Ragyamby Andrásnak és Békefíy Lászlónak vigjátéka volt. A kabaré nem rossz iskola, amint Zilahy Lajos példája is bizonyítja és a Bazsarózsa két szerzője is sok rutint, sok színpadi fordulatot, sok biztos közönségmegnyerő fogást sajátított el a kabarégya- korlat inasévei alatt, viszont nem tudott szabadulni a kabaré színpadi frázisokat termelő banalitásától. Ez volt a Bazsarózsa legnagyobb baja. A darab középpontjában egy érdekes, sőt újszerű alak áll, a parasztinenyecske, akit képviselővé választanak, mert elvégre, ha a szocialista pártban lehet asszonvképviselő, miért ne lehetne a kisgazdapártban is. De az újszerűség magában még nem elég ha azokkal a régi kabaréjelzőkkel van kitömve, amelyek nélkül a pesti brettlin a falusi menyecske el nem képzelhető. Hiányzik tehát már a főalakból is az életet adó, őszinte naturalizmus. Ezért megmarad boliókás kabarébábnak és ilyen stéreotip kabarébábok a darab mellékalakjai a jegyző, a káutor, a gazdag parvenü zsidó, a raccsoló grófnő. Szóval itt az a népszínmű mutatkozott be a maigya r publikumnak, amelyben a gatyás operett alias népszínmű tipikus témái helyett, a talán még értéktelenebb, mert még üresebb kabaré falusi típusait vonultatták fel. Ezért nem is volt tartós sikere a különben igen nagy színpadi készséggel, fordulatosán megirt darabnak, amelyet a Magyar Színház legjobb erőinek. Berky Lilinek, Csortosnak és Somlaynak kitűnő együttesével igen jó előadásban mutatott be.

Másik eseménye volt a szezon elejének Az ember tragédiájá-nak reprize a Városi Színházban. Sebestyén Géza igazgató uj rendezésben, ui kiállításban hozta színié Madách gyönyörű drámai költeményét. A reprizben azonban rendezés szempontjából nem láttunk semmi ui ötletet. A rendezés alapgondolata a Paulay-féle panorámaszertiség volt, amelynek célja a darabot látványos képek- sorozalában előadni. Legfeljebb a Városi Színház még erősebben a látványosságra helyezte a súlyt, mint akár a Nemzeti Színház első Paulay-féle, vagy második Hevesi irányította előadása. Sebestyén mindenekelőtt az egész darabot aláfestő zenekiséretet állíttatott össze klasszikus zenemüvekből Az ember tragédiájához. A tömesieleneteket, a darabban előforduló táncokat, felvonulásokat igyekezett mennél diszesebbbé és mozgalmasabbakká tenni. És a díszleteket leginvenciő- zusabb és legartisztikusabb érzékű színpadi dekorátorunkkal. Baja Benedekkel készíttette el. Baja Benedeknek volt is néhány rendkívül szuggesztiv hatású és hangulatos színpadi képe. Ő sem dolgozott azonban egységes stílusban és színpadi képeiben expresszionista dekorativság, hangulatos impresszionizmus és monumentális hatásokat kereső naturalizmus váltogatták egymást. A táncok és felvonulások sokszor operettszerüvé váltak. Leg- nasvobb gyöngéje azonban az előadásnak a színészi része volt, amely még a szöveg zavartalan élvezetét sem tette lehetővé. Ezekután mindenki kíváncsian várja Hevesi Sándor dr. uj kísérletét, aki a Nemzeti Színházban há- romsiku misztériumszinpadon, a lehetőségig leegyszerűsítve s a súlyt a darab bensőségére és költőiségére helyezve akarja felújítani Az ember tragédiá-ját.

A Nemzeti Színház idei szezonját a magánszínházaknál jóval későbben egy adaptációval kezdte. Bemutatta Herczeg Ferenc Ocs- kav brigadéros-át, amelyet huszonöt évvel ezelőtt a Vigszinházban játszottak először. A Nemzeti Színház ezzel egy uj lépést tett azon az utón, amelynek célja tartós fenmaradást biztosítani a Nemzeti Színház játékrendjébe való beillesztéssel olyan nagyértékü, állandó becsű, magas művészi színvonalon álló, irodalmi levegőjű daraboknak, amelyek a magvar dráma fejlődésében jelentőséggel bírnak és igy méltók arra, hogy az ország első színházának klasszikus repertoárjába kerülve, idővel szintén klasszikussá váljanak. Bölcs és követésre méltó példával jár elől ezen a téren a Comédie francaise s az értékes daraboknak ez az átmentése nemcsak joga. hanem kötelessége is az állami színházaknak. Az Ocskav brigadéros Herczeg Ferenc egyik legszebb, leghatásosabb színpadi alkotása, a legjobb magyar romantikus történelmi dráma valóban megérdemelte, hogy a Nemzeti Színház jő előadása uj életre támasz- sza, ami annál könnyebb volt, mert a darabból nem is hiányzott az életerő. Legtöbb történelmi darab megkopik, ellankad az idők folyamán. Az Ocskay brigadéroson nyoma sincs kopásnak vagy bágyadtságnak. Ma változott viszonyok közt, egv nagy történelmi j kataklizma után éppen olyan frissen, éppen ; olvan lelkesítőn hat a jeleneteiben felhalmo-'

zott színpadi és magvar érzelemfeszültség elektromossága mint az ország fénykorának boldog napjaiban egv nagy színházi kuliura első kivirágzásának lelkes lázában. A Nemzeti Színház előadása, Kiss Ferenc, Tasnády Ilona, Barthos Gyula, Hajdú József, Tőkés Anna, Aágliv Erzsi, Abonyi, Forgács, Bodnár kitűnő együttese stílusosan erőteljesen emelte ki a darab minden szépségét.

A Szókimondó asszonyság nem túlságosan sikerült reprize után mindjárt a szezon, éleién megtalálta a maga nagy magyar sikerét a Vígszínház is amely estéről-estére telt ház előtt iátsza a Noszthv-fiut. A darab teljes cime A Noszthy-fiu esete Tóth Marival, vígjáték és Mikszáth Kálmán hasonló cimü darabjából Harsánvi Zsolt dolgozta át színpadra! Harsányi Zsolt már a Vén gazember óriási sikerével is megmutatta, milyen mestere az eiéle színpadi átdolgozásoknak. Mint a színpad kitűnő ismerője nemcsak hatásos darabbá tudja átformálni a regényt, hanem át tudja belé menteni Mikszáth egyéniségének, humoránál!, eredeti művészetének minden vonzó báját. A Noszthy-fiu esete Tóth Marival a regényben is a darabban is a vidéki magyar élet pompás szatírája, ami Mik- száthnak mindig kedves témája volt. Ez a szatíra azonban nem kegyetlen, nem gyűlölködő, tele van szeretettel, melegséggel, elnéző jósággal. S ha megmutatja és nevetségessé teszi is a hibát, mindjárt meg is bocsátja, mert valami előkelő, úri gesztussal, szinte költői finomsággal olyan romantikus szépséget tud neki adni, hogy végeredményben rokonszenvessé tudja tenni legtöbb hibával és gyöngeséggel szaturált alakjait is. Ebben az úri romantikus levegőbeli áll előttünk a harminc-negvven év előtti Magyarország Mikszáth-regényeiben és ez a magyar romantika csalhatatlan a színpadon is. Ez a magyar romantika biztosítja a darab nagy sillerét, amiben egyébként része van a Vígszínház tökéletes előadásának is. Az együttes,, mely ebben darabban játszik, a magyar színészet válogatott elitje s olyan gazdag szi- nékben s olyan harmonikus egységben, hogy a legkénvesebb külföldi Ízlés előtt is fölényesen megállaná a helyét. Gál Franciska, Góth Sándorné, Gál Annié. Góth Sándor, Mély Gerő, Rajnai Gábor, Somiay Artúr, Kürthi József, Lukács Pál és Gárdonyi Lajos kiemelkedő tagjai ennek az együttesnek.

Viszont a inai pesti romantikának, amely a romantikát a Gartenlaube szentimentaliz- musából, de merészségeit az überbrettli vas- kosságaiból kölcsönzi, lassanként mind jobban és jobban megcsappan a közönsége. A túlfűtött érzékiség s a kiélezetten gerinccsik- landozó jelenetek, amelyeknek horizontján vagy hátterében zsíros testi örömök rejtélyei kísértenek, nem jelentenek már olyan biztos ütőkártyát, mint még egv évvel ezelőtt, különösen a színpadi alkalmazásuk nem is párosul mindig a legkiválóbb drámaíró tehetséggel. Földes Mihály, aki kitűnő talentumnak mutatkozott mint regényíró, semmiesetre sem elsőrendű színpadi tehetség, akármilyen ön- feláldozással mond is le a színpadon minden irodalmiságról. Szinte úgy érezzük, hogy úgy ugrik ki az irodalomból a színpadra, mint a kutya a vízből és egyszerre kirázza a szivéből a legutolsó irodalmi csönpecskét is, a darabnak még sincs sikere. Mert igaz, hogv akármilyen kitűnő és százszázalékos irodalom valami. még azért nem kitűnő dráma, fordítva azonban nem áll, hogv ami eev százszázalékosan irodalom, az százszázalékig dráma. Sót az irodalomnak ilyen teljes kikapcsolása a mesterség sablonévá szállítja le a színházat s a legnagyobb hiba aztán akkor áll elő, ha olyan valaki mond le száz százalékig az irodalomról, aki nem érti száz százalékig a színpadi mesterséget. Ez volt az oka a Bubi bukásának, amely egy igen jő vígjátéki lehetőségből az anya és leány természetszerű szerepének megeserélődéséből igen lapos, igen sablonos, sőt igen unalmas darabot tudott fejleszteni.

Elmaradt a várt nagy sikere Fodor László „Szeretek egy színésznőt" cimü uj vígjátékénak is. Fodor László sokkal jobb és biztosabb kezű színpadi rutinier, mint Földi. Mihály s hogv tud elegánsan, könnyű kézzel is dolgozni, azt megmutatta a Dr. Szabó Jucival. Uj darabja azonban messze elmarad az előző mögött. Nagyon is látszik rajta a mesterség s a belső tartalom a szerves összefüggés hiányát színpadi fogások próbálják leplezni. természetesen nem mindig a legnagyobb sikerrel. M«nd a két darabot a Magyar Színház mutatta be gondos előadásban. De még ez a gondos előadás, sőt a színház fiatal, tehetséges és rendkívül népszerű drámai színésznőjének, Titkos Ilonának minden szímgesztivilása sem tudta a sikert kierőszakolni.

Az első nagy operettsikere viszont már