Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-21 / 240. (1278.) szám
Mai ssSmunk ©Mai évf. 240. (1278) szám « CSÜtArlÖk * 1926 október 21 Előfizetési ár: evente áOO, feievre 150, j\ szlovenszkói CS FUSzinSzkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panska uhce negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: t. r 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pollllkdl napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Tehavonta 34 Ké. Egfyes szám ára 1*20 Ke VZTJRÁNYI LÁSZLÓ FORGACÜ GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap. Praha M isi§vák néppárt a Ecorntányf&bbságben Befelezték a kormánynyilatkozat fölötti vitát — Az országos keresztényszocialista párt tartózkodik a szavazástól — Stribrny, Kramár, Buday, Franké és Tomasek beszédei — Viskovszky elítéli (saidát — Este szavazás A parlament mai ülésén már teljesen tisutazódéit és megszilárdult a kormány helyzete és a kormánynyilatkozat feletti vitát befejezhették. A kormány többsége ugyanis a szlovák néppárt állásfoglalása és a cseh nemzeti demokrata párt támogatása folytán megállapodottnak tekinthető. Ma különben a legérdekesebb szlovák és cseh szónoklatok hangzottak el a házban. A szlovák néppárt álláspontját Buday képviselő fejtette ki, aki a mai kormánytól várja a legégetőbb szlovák kérdések rendezését. A szónokok sorában volt Stribrny, a cseh nemzeti szocialisták pártjából kizárt képviselő, akitől azonban sokkal nagyobb leleplezéseket vártait, mint amilyeneket mondott. A nemzeti demokraták vezérének, Kramárnak beszéde feltűnően mérsékelt volt. A cseh nemzeti szocialisták részéről Franké képviselő, a párt parlamenti klubjának elnöke szólalt fel. A vita mindvégig magas színvonalon mozgott. A késő esti órákban be is fejezik a vitát s a kormány megkapja a bizalmi szavazatokat a régi vámtöbbség pártjaitól: a csehszlovák és német polgári pártoktól. Ezután a legnagyobb valószínűség szerint két hétre elnapolják a házat, hogy ez idő alatt a bizottságok elkészüljenek a költségvetési javaslattal. Az országos Bceresztényszociallsia párt várakozó álláspontja Prága, október 20. Az országos keresztényszocialista párt törvényhozóinak klubja a mai napon megtartott ülésén minden ellenkező híreszteléssel szemben egyhangúlag elhatározta, hogy miután a miniszterelnök nyilatkozatában nem talál inditóokot a kormány politikájának támogatósára, magatartását illetőleg a várakozás álláspontjára helyezkedik. E határozatból kifolyólag az országos keresztényszocialista párt a kormány nyilatkozatának parlamenti tárgyalásánál a szavazástól tartózkodik. A szlovák néppárt tudomáséi! veszi a kormánynyilatkozatot „Vagy mindegyiknek, vagy egyiknek sem“ (fi.) Prága, október 20. Mint minden esztendőben, úgy eziden is azzal az érzéssel fejeztük be a költségvetési javaslat tanulmányozását, hogy a magyar nemzeti kisebbség az államnak nem édes, de mostoha gyermeke. Ezt az érzést különösen az iskolaügyi fejezet olvasása erősítette meg bennünk. Jogos kívánságaink legparányibb elismerésre sem találnak benne és az állam pénzügyeinek kezelői ma is ugyanolyan bánásmódban iészesitik a kultúránkat, mint előbb, sőt tekintettel arra, hogy az elmúlt esztendőben megint egy pár magyar tanintézet működését szüntették be, azt kell mondanunk, hogy az idei büdzsé a magyar kultúra szempontjából még rosszabb, mint amilyenek elődei voltak. Ez alkalommal nem akarjuk részletes elemzés ti gyává tenni a költségvetés*. Ugyanazok a kritikai megjegyzések, amelyeket tavaly és tavalyelőtt fűztünk e helyen a büdzséhez, teljes terjedelmükben ma is érvényesek. Ezért csakis néhány kulturális tételt akarunk kiragadni hogy mindenki lássa, mennyire elhanyagolják a mi érdekeinket. A főiskolaügy céljaira nem kevesebb, mint 113 millió koronát irányoz elő a költségvetés. Hiába keresünk e cimbea egyet leű egv tételt, amely a magyar kultúra javára szolgálna, hiszen jogakadémiánkat és a kassai gazdasági főiskolát régen beszüntették és'icv nem maradt magyar intézmény, amelyre az államnak áldoznia kellene. Kérdezzük azonban: nem vagyunk-e mi is az állam adófizető és hadköteles polgárai, nem tarthatunk-e mi is igényt arra, hogy e 113 millióból nekünk is juttassanak valamit? Amikor azzal a szerény kéréssel hozakodunk elő, hogy a magyar ifjúság kiképzése érdekében létesítsenek számunkra jogi és bölcsészeti fakultásból álló csonkaegyetemet, vagy legalább megfelelő számú magyar tanszéket, vállukat vonogatiák és arra hivatkoznak, hogy erre nincsen pénz. ügy véljük azonban, hogy az a 3—4 millió korona, amelyre e célból szükség volna, nem olyan összeg, amelyet ily hatalmas költségvetésbe beszorítani nem lehetne. Vagy nézzük csak a költségvetésnek azt a címét, amely a diákjóléti célra szükséges összegeket irányozza elő. Majdnem 10 millió koronát tesz ki az az összeg, amelyet a főiskolai hallgatók segélyezésére szándékoznak fordítani. A magyar diákság azonban nyomorogni vagy nemzetét megtagadni kénytelen, hogy a diákszóciális intézmények jótéteményeiben részesülhessen. A leghatározottabban követelnünk kell, hogy a számarányunknak megfelelő összeget utólag állítsák be a költségvetésbe, mert elvégre tűrhetetlen állapot, hogy évek óta hangoztatott kívánságainkat következetesen semmibe sem veszik. Szakiskolai célokra megint csak 100 milliónál magasabb összeget kívánnak fordítani. A pozsonyi kereskedelmi akadémia és a kassai felsőipariskola magyar osztályai, valamint a komáromi földmivesiskola az egyedüli intézmények, amelyeknek ebből valami jut. Már pedig nekünk a mai viszonyok között kétszeres érdekünk, hogy a kereskedelmi, ipari és gazdasági szakoktatásunk a helyzet magaslatán álljon, mert a hivatali stallumok zárva vannak a magyar ifjúság előtt és igy a gazdasági pályák jelentik számára az egyedüli elhelyezkedési lehetőséget. Három-három kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági középiskola az a minimum, amit a magyarságnak jogában áll követelnie. Malypetr elnök féltizenegy órakor nyitja meg az ülést. A plénum folytatja a kormány- nyilatkozat feletti vitát. Buday szlovák néppárti: Az uj kormányban újdonságnak vehető az. hogy nincsenek benne a szocialisták, akik eddig nemcsak, hogy az összes kabinetekben képviseltették magukat, hanem azokat irányították is. Egyetlen demokratikusan gondolkozó ember sincs, aki a szociális reformokat nem kívánná, de azokat nem szabad osztályharc alapon hajtani végre és nem a többi osztály Irodalmi célokra több mint másfélmillió, a színházak segélyezésére, a zenei élet és a képzőművészet fejlesztésére átlag 5—5 millió koronát költ az állam, de köztudomás szerint a magyar kultúra ebből egy fillért sem kap. A sziovák Maticát 150.000 koronával segélyezik, sőt a német tudományos, művészeti és irodalmi egyesületnek is 200.000 korona segélyt adnak, de hogy magyar tudomány, irodalom és művészet is van, az senkinek eszébe sem jut. vajjon szerénytelenség-e, ha mi is néhány ezer koronát kérünk a magyar irodalmi egyesületek, vagy a Szinpártoló Egyesület részére? 1868-ban a magyar kormány költségvetési javaslatának parlamenti tárgyalása alkalmával Dimitrievics Milos szerb nemzetiségi képviselő 5000 forintot kért ^ a szerb Nemzeti Szinház segélyezésére. Wenckheim és az állam gazdasági teherképességének rovására. (Úgy van!) Az uj kormányban a szociális népjóléti minisztérium vezetésével olyan embert bíztak meg, aki ugyan szocialista párthoz tartozik, de amellett a keresztény szolidaritás alapján is áll, mely keresztény szolidaritás az osztályharcot kizárja: ezt a kinevezést az uj kormány javára kell elkönyvelnünk. Ami a németek és magyarok kormányba lépését illeti, abból azt állapíthatjuk meg, hogy ezek a pártok az állam konszolidációs munkájában részt akarnak I báró, az akkori belügyminiszter ellenezte e tétel megszavazását, de akkor maga Deák Ferenc állott fel és a következő klasszikus szavakat mondotta: „Én a nemzetiségi kérdésnél sem akarok más elvet követni, mint azt, hogy az állam magára a színházra, mint a nyelvet művelő s egyáltalán művelődési intézetre ne egyedül és kizárólag csak egyik nyelvű és nemzetiségű nép számára költsön a közös adókból. Erre nézve én azt gondolom, hogy vagy mindegyikre, vagy egyikre sem“. Azt indítványozta tehát, hogy ha az államnak van pénze, úgy egyenlő mértékben segélyezze minden nép kultúráját, de ha nincs pénze, szüntesse be a magyar kultúra segélyezését is. ,Töröljük ki az egészet, — igy fejezte be szavait — mert nem akarok semmi igazságtalanságot pártolni, még akkor sem, ha belőle hasznot húznánk11. venni. Ez a körülmény szintén a jelenlegi kormány érdeméül tudandó be. Emellett azonban egyetértek Kramárral abban, hogy ha a németekkel való megegyezés szükséges. úgy a szlovákokkal való megegyezés sürgősen szükséges, (Úgy van!) — Szlovenszkót megnyugtatni és a szlovákokkal kiegyezni a legeminensebb államérdek. Szlovcnszkón óriási az elégedetlenség. Lojálisán elismerjük, hogy ezek az elégedetlenségek nagyobbrészt a háború utáni nehézségek következményei. De meg vagyunk győződve, hogy az állami közigazgatás racionalizálása által, mely alatt azt értem, hogy Szloven- szkón a hivatali állások tisztán szlová- ‘ kokkal töltendők be, az állami szállításoknál tekintettel kell lenni az őslakosokra, a ki- és bevitel államilag támogatandó stb.; mindez nagy mértékben elősegítheti Szlovenszkó megnyugtatását.. Sajnáljuk, hogy a miniszterelnök nyilatkozatában említést nem tett Szlovenszkó ezen életkérdéseiről. — A pénzügyminiszter általánosságban ugyan emlitést tett erről és az államgazdálkodás javítását ígérte. — Adóügyek tekintetében Szlovenszkón óriási káosz uralkodik. Ha az adóreform ezen a téren javulást hoz, úgy ez is elősegíti Szlovenszkó konszolidálását. — A szlovákok követelik vallásuk tiszteletben tartását A szlovák nyelv egyenrangú legyen a csehvel, úgy hogy Szlovenszkón a hivatalokban iskolákban ugyanolyan jogokkal bírjon, mint a történelmi országokban a cseh nyelv. A miniszterelnök nyilatkozata ebben az irányban, sajnos, nagyon diplomatikus. Szó esett benne különböző a nemzeti kultúrákról. E megkülönböztetésbe a szlovákoké is beleértendő. Igen. a szlovákok kultúrája nagyban kü lönbözik a csehekétől. (Ügy van! Ugj van!) — Meg vagyunk győződve arról, hogy a kulturális eltérései sohasem fognak eltűnni. Kötve hisszük hogy a csehszlovák törvényhozók között egy is akadhasson, aki akkora igazságérzetet és méltányosságot tanúsítana a magyarsággal szemben, mint ameny- nyi Deák Ferencet hatotta át a szerbek és a többi nemzetiség irányában. Nem hisszük, hogy bármelyikük megismételje az ő szavait: ..vagv mindegyiknek, vagy egyiknek sem“. Ók kivétel nélkül helyesnek tartják azt az állapotot, hogy a cseh kultúrát minden jóval el kell halmozni, a magyart ellenben a Hamupipőke szerepére kell kárhoztatni. Magyar képviselőinkre vár a feladat, hogy ebből a helytelen felfogásból kijózanítsák őket és a költségvetés tárgyalásánál úgy a bizottságban, mint a plénumban legalább egy töredékét kiverekedjék annak, ami a magyarságnak jogosan jár. Minden újság- i la m m m B 1 1 a m __ Nagyszerű cíkár usnál kies- |§ fi I ©! fali áPi I fP §||f fa jj 1 fSj| IPfj I JSl w kék. riportok elkaphatja az ü w 1 ® 34 ifi aü? €i |1|| J *5® ® • beszélések, kis regények, versek tárházai - Az utódállamok magyar irodalmának kincsesbányája!
