Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-21 / 240. (1278.) szám

v >AW^* H X RÍJt A l> 1526 október 21, csütörtök. IMI—Iliim I IIHIH A legjobban örülünk annak, hogy a minisz­terelnök a nemzeti kultúrák különbözőségé­ből származó viszályokat el akarja háritani. Ez az egyetlen ut a szlovákok igényeinek ki­elégítésére. A szlovák mint egyenjogú fél lé­pett szövetségre a cseh nemzettel, hogy kö­zösen építsék ki a csehszlovák köztársaságot. Ha azonban az Ígéret csak a papiroson ma­rad meg, a helyzet még tovább fog rosszab-l bodni. A szlovákok türelme kifogyott, csaló­dásuk szomorú következményekkel járhat. — Reméljük, hogy az uj kormány ko­molyan hozzáfog a szlovonszkói kérdés igazságos rendezéséhez. Ezért a tárgyi­lagos kritika föntartásával a párt a kor­mánynyilatkozat mellett fog szavazni. (Óriási taps a néppártok és agráriusok oldalán.) SSribrny Benes! csipked! és mosakszik a Gajda-sfférban Stribrny pártonkivüli: A kormánynyi­latkozattal kapcsolatosan adatszerüleg ismer­teti a gazdasági válságot. A kormány az ál­lam és a lakosság békéje érdekében nem helyezkedhet osztályalapra. A mai helyzetet nemcsak a szocialisták idézték elő, hanem mindkét oldalon voltak politikai hibák. A többség ne hagyja figyelmen kivül a szocia­listák mai nehéz helyzetét. Svehla miniszter­einek mindig a régi maradt, ő nem titkolja, hogy kormányozni akar s ezzel imponál ne­kem. (Derültség a kommunistáknál.) Azt mondják és Írják, hogy az nj kor­mányrezsim reakciós lesz. Ha ez igaz volna, úgy Bones bizonyára nem lépett volna be a kormányba. (Derültség a cseh polgári pártok padsorai­ban.) Nem hiszem, hogy reakciós lenne, mert hiszen eltávolította a hivatalnokkormányt, amelyet a demokrácia defektusának lehet nevezni. Én magam mindig a cseh nemzeti koalíció hive voltam és ma is az vagyok. A koalíció számos fontos problémát oldott meg. Kiépítette az államot. Nem helyeslem, hogy a németeket már most fölvették a kormány­ba. Először a köztársaság szláv népeit kellett volna összetömöriteni. A németek két igen fontos tárcát kaptak. Ezek körül igen köny- nyen támadhatnak konfliktusok, amelyek vé­get vethetnek a mai történelmi eposznak. Számolni kell azzal, hogy a szocialisták nél­küli uj rezsim hosszú időre megmarad. Dá­vid képviselő engem is belekevert a Gajda- afférba. A tény ebben a következő: Dávid in­terveniált nálam, hogy Gajdát kihallgatáson fogadjam, amikor nemzetvédelmi miniszter voltam. Én elutasítottam kérését, mert Gtajda katona. Dávid ismételten eljött hozzám s hangsúlyozta, hogy Gajda a hadsereg leg­jobb katonája és én ne higyjek Patejdlnek, a iegionáriusszövetség elnökének. (Halljuk! Halljuk!) Csak ezekután fogadtam Gajdát, akivel a katonai javaslatokról beszéltem. Miniszterségem alatt puccsról soha sen­kivel nem beszéltem. Gajdát nem én neveztem ki tábornoknak, sem vezérkari főnöknek. Múltját már régen mindenki ismerte. Azok is, akik most le akarták leplezni. Ha Gajda kémkedett, úgy azonnal le kellett volna csukáim. Ne.m hiszek az ellene fölsorolt vádak bizonyságában, (óriási szóharc a szociáldemokraták és pol­gáriak között.) Mysiivec (közbekiált): Albániába illő eljárás volt! Stribrny (folytatva): Rólam azt irta Stransky, hogy az 1914. évi mozgósításkor Thurn-Taxis helytartónál kijártam, hogy ne kelljen bevonulnom. Kijelentem, hogy soha Thurnnal nem beszéltem, akkor Prágában egyáltalában nem tartózkodtam. Ezután ál­lást foglalt a tényleges szolgálati idő azon­nali leszállítása ellen s rámutat arra, hogy a legtöbb országban tizennyolc hónapos a szol gátat! idő, sőt Oroszországban két és féléves, kifogásolja, hogy a pénzügyminiszter egy szóval sem emlékezett meg a jóvátételi ter­hekről. A jóvátételi bizottság most fejezte be tárgyalásait s a köztársaságra a fölszabaditá- sáért 750 millió aranyfrankot vetett ki Mondja meg nyíltan a kormány, hogy meny­nyit követelnek még Csehszlovákiától? Ada­tokkal bizonyítja, hogy horribilis összegeket kérnek, pedig az állam nem fizethet jóvá­tételt s fizetni nem is fog. Blaho szlovák agrárius: Üdvözli a né­metek belépését a kormányba, mert ezzel elősegítik az állam konszolidációját. A költ­ségvetéssel foglalkozva rámutat Szlovenszkó óriási adósérelmeire, amelyeket a kormány­nak jóvá kell tennie. Szlovenszkóval szem­ben nagyobb figyelmet kell tanúsítani, mint eddig. Fedor: No hála az Istennek! Jabloniczky: Végre már Blaho is Szlo­venszkó elnyomásáról beszél! Blaho: A sérelmek orvoslása céljából össze kell fogni és kéz a kézben kell dolgoz­ni. A kormányban erre megvan a hajlandó­ság, miért is a nyilatkozatot elfogadja. Jilek kommunista a nagy munkanélküli­ségről és a gazdasági válságról beszél. Hz ul rezsim és a mnsyar-csehsziovák közeledés Novak dr. cseh néppárti: Az uj kormány szociális, kulturális és gazdasági igazságossá­got hirdet. Véget akar vetni a pártérdekek diktatúrájának. A szocialisták uralma ártott az államnak. Magyarország már több Ízben félbeszakí­totta a tárgyalásokat a szocialisták dik­tátumai miatt s ime, mihelyt a szocialis­ták ellenzékbe mentek s életbe léptek a gabonavámok, a magyarok azonnal le­ültek a zöldasztalhoz és komoly tárgya­lásokba fogtunk. A jő hatás máris érezhető a nagyiparban, főleg a textilgyáraknál. Az uj rezsim kénytelen lesz a szociális reformoknál megállni, sőt a szociális biztosítási törvényt módosítani, hogy annak terhe elviselhető legyen. A nép­párt konstruktív munkát akar végezni s ép­pen ezért támogatni fogja a kormányt. Kramár visszasírja a cseh koalíciót Kramár, cseh nemzeti demokrata: Fontos esemény, hogy a németek a kormányban helyet foglalnak. Máig is élénk diszkusszió tárgyát ké­pezi, hogy ki, vagy mi idézte elő ezt a helyze­tet. Pártom s magam is a leghevesebb harcot vívtam a nemzeti koalíció megmentéséért s mégis azt állítják rólam, hogy szívesebben látom a né­meteket a kormányban, mint a soocialistáklait. Hamis beállítása ez a dolognak, mert mi mindent meglettünk, hogy lehetővé legyük a szocialistáknak a nemzeti koalí­cióba való visszatérését. Mindig arra tö­rekedtünk, hogy itt állandó csehszlovák többség uralkodjék s hogy a németek már csak ehhez az állandó csehszlovák többséghez csatlakozhassanak. A helyzet azonban másképpen alakult, s én ma­gam is történelminek nyilvánítom ezt a válto­zást és a németeknek a kormánybavaló elhelyez­kedését. A mai helyzet kialakulásában nem is annyira nemzeti problémák, mint gaz­dasági momentumok játszották a fősze­repet. Hiszen a vámkoalicióból alakult a mai kormányr koaliciő. Ezt az bizonyítja, hogy a gazdasági problémák sokkal nagyobb horderövel bírnak a nemzetiségi kérdé­seknél. > Aiz állam demokráciájának legnagyobb elisme­rése az, hogy a németek aktív, pozitív munkára vállalkoztak. Kérdés /azonban, hogy ez az elha­tározásuk nemcsak pillanatnyi-e? Ha bele élem magam a német aktivista szerepéhe, akkor úgy Iá-óm, hogy nem is annyira az ezer éves együtt­élés hozott minket össze, hanem az az uj helyzet, amely a háború után itten alakult A békeszer­ződések nekünk nemzeti államot adtak s ezt a nemzeti államot kötelességünk fenfartani. A bé­keszerződések jogokkal ruháztak föl bennünket, mi ezen jogok alapjára helyezkedünk A régi Ausztriában territoriális autonómiát kértünk, de Ausztria csak személyes autonómiát akart ne­künk adni. Most pedig személyes jogokat biztosí­tottunk a kisebbségeknek s emellett territoriáli­sán is megendediülk, hogy ott, ahol többségben vannak a kisebbségek, az állami hivatalokban használhassák kisebbségi nyelvüket éppen úgy, mint az állam nyelvét. A németek munkája fel­tétlenül konszolidációt jelent, de ennek előfel­tétele, hogy az állam nemzeti jellegét elismer­jék. Bele kell nyugodnék a németeknek abba, hogy ma már nem olyan urak, mint voltak a régi Ausztriában. Olyan politikát kell azonban folytatnunk, hogy az irredentizmus lehetetlenné vál­jék, vagyis lehetővé kell tenni azt, hogy ők is otthon érezzék magukat ebben az államban. Mi, akik szeretjük az államot, nem utasíthatjuk vissza a segítségüket, de mindenkor az állam ér­dekeit kell szem előtt tartanunk. A nemze&i szocialisták blzilmitfetisk Franké, cseh nemzeti szocialista: A nemzeti koalíció szétesésének okai az agráriuspárt osz­tálykövetelései voltak, amelyeket a cseh néppárt is támogat. Ezeket a követeléseket ultimátum­szerűén támasztották. A nemzeti szocialisták kor­mányképviselete a követelések keresztülvitelét lehetetlennek tartotta és ezért demissz:onált. Kra­már azt hangoztatja állandóan, hogy a szocialis­ták okozták a nemzeti koalíció szétesését. Ezen nem csodálkozom. Annál különösebb azonban, hogy Stri­brny is azt a véleményt képviseli, hogy a szocialisták juttatták a németeket a kor­mányba. Uraim, — folytatja az agráriusok felé fordulva, — önök ezt az uj koalíciót azért kovácsolták össze, hogy osztályköveteléseiket keresztülvigyék. (Zajos ellentmondások az agráriusok részéről.) önök okai annak, hogy a koalíció szétesett, s a szocialisták ma nem akarnak olyan koalícióba belépni, amely olyan áldatlan javaslatokat emelt törvényerőre, mint a gabonavámjavasla t és a kongruatörvény. A hivatalnokkormdnyt a többség nem hagyta tovább adminisztrálni, amikor az a Gajda-ügyet véglegesen akarta elintéz­ni, eltávolították a hivatalnokkormdnyt a helyéről csak azért, hogy az uj parla­mentáris kormány eltussolja az egész affért. (Közbekiáltások: Ne beszéljen igy a kormány­ról, hiszen Benes is benne van). Benes nem a párt megbízásából van a kor­mányban. Mi sohse kértük a miniszterelnököt, hogy ezt vagy azt a tárcát nekünk adja. Beszél­jenek saját pártembereikről, de ne Benesről, aki mint hivatalnokember foglal helyet a kormány­ban. Felhívja a többségben lévő cseh pártok fi­gyelmét Spina miniszter egyik beszédére, amely­ben aktivizmusát azzal, illusztrálta, hogy a cseh politikai tábort jobb és baloldali szárnyra fogja szétválasztani. A kormányban nem bízunk s ezért a kormánynyilatkozatot sem fogadjuk el. Chvalkovsky, cseh agrárius: Csodálkozik azon, hogy azok a pártok, amelyek tíz hónappal ezelőtt a kormányban voltak és részt vették a kormányprogram megszövegezésében, ma a kor­mánynyilatkozat ellen foglalnak állást, az ellen a nyüatkozat ellen, amely lényegében teljesen a rég? programot foglalja magában. Részletesen foglalkozik a gazdasági krízissel, amely az egész világon egyaránt észlelhető. Végül kijelenti, hogy a kormány konstruktív munkát aikar vé­gezni az országban és számos szociális kérdést szándékozik becsületesen megoldani. A nyilat­kozatot tudomásul veszi. Tóm ások cseh szociáldemokrata: Pártja nevé­ben nyilatkozatot olvas fel, amelyben többek kö­zlőit a következőket mondja: A hivatainokkormány azért ültette a maga helyébe az első Svehla-kor­mányt, mert a szocialisták legycogitésével tör­vényerőre akarta emelni a vám javaslatot és a raaaasBw -•1 vssmmmmma Darkó István Szép ötvöslegény A Prágai Magyar Hírlap kis regénye (4) Nagyot fújt és komolyan haragra ger­jedt. Ő maga feledkezett meg a tisztesség kö­vetelményéről, amikoT a szász mesterre be­szélt ez előtt a legény előtt. Most tényleg meg tudta volna ütni, amiért az őszinteség­nek ezeket a szavait kierőszakolta tőle. Barabás ekkor már előrefutott az udva­ron. Kilesett a kapun s látta, hogy a két szász az uccán megy, az ucca másik oldalán. Hátrapillantott s egy óvatlan pillanatban utánuk ugrott. Léta Pál felingerlődve jött előre az ud­varon. Döngő léptekkel lépett a műhely szo­bába, ahol tíz legény már serényen hajolt a csengő-bongó ércmunkák fölé. A mester beléptekor a legények abba­hagyták a munkát és egyszerre állottak fel, mint ahogy az iskolásgyerekek szoktak, ösz- szetett kézzel, lehajtott fővel várták a reggeli áldást. Léta Pál megállott a nagy asztal fejé­nél, két keze pillanatig egy laposalaku, fé­nyes üllőn nyugodott, szemeit elgondolkozó nézéssel a legényeken jártatta. Mózeska, az unokája, lépett be az ajtón. A tiszteletteljes, nagy csöndtől meglepetve torpant meg és vissza akart lépni, de Léta Pál már észrevette: — Gyere csak, gyéréi Itt a helyed! — Nán/nyó tököt apróztat velem a hízók­nak! - hebegte a kis fiú. Itt maradj! Majd én megmondom ná; ; ; ódnak, hogy n lökaprózástól még nem lett ötvöskgény senkii Saját szavai a szükséges irányba terel­jék a céhmester figyelmét. Felborzolt rossz­kedvét félreküldve, megszokott mély papi hangján szólott: Imádkozzunk! Előremondta s a legények utána zúgták: „Atyánk, ki munkához adtál két jó kezet, Add, hogy egyformán szerencsés legyen A reggeli kezdés s az estéli végezet!“ Gyorsan leültek és kopácsolva folytat­ták munkáikat. Léta Pál áhítatát is meredek irányban vágta el a gonosz szellem, aki az ima elhangzása után megint elő,merészke­dett és belülről ingerelte a cébmestert. Vé­gigjárta a munka fölé hajolt legények sorát és zsörtölődve nyilvánította véleményeit: — Mozogj Kelemen! Az a lemez nem hajlik magától, valahogy azt ne gondold! Ne csikorgasd azt a reszelőt Vince! ügy dolgoz­tok, mint egy kéthetes tanuló gyerek . . . így fogd meg ni, igy ni, látod?! Ne járjon ha- szontajaoságokon az eszetek! Rendet köve­telek! Aki máskor egy perccel hat óra után ül le az asztalihoz, annak a neve után meg­jegyzést írok a legénykönyvébe és fel is ut, le is ut, küldöm tovább! Tisztességet ti osak a koplalástól, az országút szenvedéseitől ta­nultok, de nem az én feleségem zsíros ebéd­jeitől! Osak hiztok, dagadtok, mint az ünnepi pánkó, de magatoktól, saját erőtökből egyet­len szép munkát el nem végeztek! így pattogott tanitő, mély hangján a oéh- m ostor. Hevenyében odavetett mondatain meglátszott, hogy máson jár az esze, mint amiket kiszól. Azt számolgatta magában, hogy az újonnan érkezett anyagok mikorra és hányszor osan fogják nagy értékük bő ká­rnál ja it meghozni. Most elakadt a Léta uram mély hangja s vele együtt messzejáró gondolata. Feleszmél- j ve kiáltotta: — Hát ezek hol vannak? A Téglás Gábor e a Barabás közös kis asztala melleit senki sem ült. Céhmester uraim csak most vette ezt észre, pedig a legé­nyek emiatt hajtották már belépése óta olyan mélyre munkájukat figyelő fejeiket Előregörnyedve, fújva és libegő szakál- lát markolva számolta meg őket. Tiz! Kettő csakugyan hiányzik! Mintha eddig nem akart volna hinni a szemeinek s csak most, a számok világos figyelmeztetése révén éb­redt volna a dolog merészségének tudatára — Alávalók! — dörögte kiengedett dör­géssel. — Fegyelemsértö merészek! Vissza­éltek a jóságommal! Gúnyt űztök belőlem! Kitiltatom, megszégyen itt etem őket! Meg- fosztatom az ipartól őket! Száz éve senki s-e merészelte ezt megtenni! Az én házamban történik ez meg, az én tisztes, becsületes, munkásházamiban. Én dicsekedtem eddig a legényeimmel 1 Én állítottam példát! Ha van az égben Isten, most lesújt benneteket! Ke­lemen! A szólított felugrott és katonásan ki­feszülve nézett a céhmester szemébe. — Kelemen 1 mondd meg, hogy tudomá­sod szerint hol van a két távollevő?! Kelemen, egy pirosképü, együgyü tekin­tetekkel pislogó legény, zavartan járatta az állát, mintha rágna valamit. Munka közben is tgy mozogtok az állkapcsai, de különösen igy, ha valaki hozzászólt és ő nehéz beszédjé­vel válaszolni készült. — Ne kérőd?, hanem mondd meg, hogy mit tudsz a két hiányzó távolmaradásának az okáról?! — harsogta Léta uram. A legény végtére kinyögte: — Se ... semmit! Én semmit gajd ... gazduram, mert nz én apáim bejön a vásárra!! Léta Pál értette a legényt, aki félig mondta a gondolatait. A nagyvásárra jön az apja s ő vele szeretne lenni egész nap, tehát jói akar és tud viselkedni, hogy engedőimet érdemeljen ki erre. Léta uram gúnyosan ne­vetett s úgy válaszolta: — Semmit?! No megállj! Fogsz te még folyékonyabban s értelmesebben is beszélni! Majd ha könyörögni kell! Sóvágő György! A szólított felugrott, az előbbi jelenet megismétlődött. A második, a harmadik s végig mind a tiz legény egy és ugyanazt felelte. Léta uram toporzékolva szaladgált a szobában. Szidalmakat bőven termő hangja gyakran bizonytalanná vált s ilyenkor meg­halkulva, recsegősen törtek elő a szavak a szakálla tövéből. A legények behúzott nyak­kal, serényen dolgoztak. Máskor finoman ta­pintó, vastag ujjaik most duzzadtan, ügyetle­nül nyúltak a tárgyakhoz. — Ezt, ezt érdemeltem tőletek! — kba­báit a Léta uram. — Ez a becsület?!... Er­re neveltünk benneteket?! Nem becsületes mester tisztességes legényei, hanem olyanok vagytok, mint egy csíki rablóbanda' össze­dugott fejjel már napok óta fújjátok a követ. Ha becsülettel, nyíltan kérdez az ember ben­neteket, ucy feleltek, mint a gyehenna tőrén is javíthatatlan ördögi lélek!... No jó!... Jó! Hát jó! Majd én is tudom, hogy nőt csi­náljak!... A korispirálásnak mindig volt or­vossága!... A kel evén yre mindig akadt ki­vágó bicska!... A hólyagot még soha se volt valami nagy dolog kiszúrni!... És ak't vélet­lenül a dögvész fogott meg, azt törvény sze­rint is ki szekták tenni a sötét erdőbe, ki az emberek közül, be a vadév a! ok (Fői) tatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom