Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-17 / 237. (1275.) szám

mmmaiamútamijssram 5926 október 17, rasámap. BEK A *T* L$8lN *T* 1*5*** • H»* DO N^lfíi^^eGfeNVe* Egy elsiilyedt világrész története (U) — De térjünk üzletünkre. Felséged meg­változtatta szándékait az Európában bekövet­kezett eseményekre? A császár hallgatott. Rouse tovább foly­tatta : — Hogy merészelhetne most a délafrikai unió Felséged jogos követeléseivel szembe­helyezkedni? Az biztos, hogy Európa most nagy emberáradatot őrt Délafrikába. Köztük nagyon sok lesz a fegyverbiró ember. De . . . a férfiak magukban . . . azok az idők már el­múltak, amikor a puszta ököl számított. Az európai hadianyagszállitások ki fognak ma­radni. Talán valaki más lép Európa helyébe? Ki lehet az? Amerika? A császár arca kissé idegesen rezdült meg. — Az Egyesült Államok? — Szemei ku­tatva fürkészték Guy Rouse hideg arcát. — Az Államok, Felség. Meg kell változ­tatnom véleményemet az úgynevezett közvéle­ményről. Vannak pillanatok, mikor az arany sem tudja legyőzni a szentimentális hangula­tot. Pillanatok . . . vájjon azonban a világtör­ténelemben játszottak-e valaha a pillanatok döntő szerepet? 4 A császár hosszasan nézett rá. Igen, ez ember volt, rendkívül nagyságú ember. Az arany megtestesült hatalma. Koro­názatlan, nagyobb, mint más megkoronázottak. — Mindinkább csodálom az ön éleselmé­jűségét, Mr. Rouse . . . Éleslátását. Rendelke­zéseim nem változtak. Minden érvényben ma­rad, amit négy héttel ezelőtt megbeszélteink. Európa ... a sorsa ... be fog teljesedni, i afrikai unió pedig engedni fog. Isten adja... vagy különben ... Augustus császár a lámpa világából a ho­mályba lépett. A kihallgatás véget ért. Guy Rouse meghajlással távozott. A stettini kikötő szokatlan képet muta­tott. Már napok óta. Minden nagyságú hajó érkezett észak vidékeiről és öntötte ki a partra az embertömegeket. A spitzbergáki bányamunkások érkeztek meg, akiket a Don- medence és az Ural szénbányáiba irányí­tottak. Többnyire családos emberek, akik fele­séggel és gyermekekkel kényszerülnek uj munkahelyeket keresni. A város természete­sen nem tudta befogadni az óriási em.berára- datot és a legtöbben a szabadban voltak kénytelenek tanyát verni. Zsákjaikra tele­pedtek le, amelyek minden vagyonukat ma­gukban foglalták. Uj népvándorlás! De a kivándorlók arc- kifejezése mennyire más! Nincs rajta a vi­dám remény jegye. Bizalmatlanul, bátorságu­kat veszítve állanak a sötét ködben, amely ráülepedett a városra és a kikötőre. A gyer­mekek is öntudatlanul érzik a szerencsétlen­ség nyomását, amely mindnyájukat ide űzte. Az egyik csoportban, amely szorosabban tartott eggyé, Klaus Tredrup! Az ő tárnájá­nak munkásai voltak. A néhány hét alatt, melyben együtt dolgoztak, nyílt, vidám lénye teljesen megnyerte az embereket. Amikor a bányákban megállóit a munka, visszaemléke­zett egy mérnök barátjára, aki az Uraiban dolgozott, táviratilag fordult hát hozzá, hogy embereinek jövőjét biztosítsa. Az készséggel volt segítségére és igy most az Uraiba utaz­nak. Tréfálkozva, örökösen fecsegve igyeke­zett a messze utazástól való aggodalmukat eloszlatni, ő is végig akarta csinálni a hosszú utazást, arra gondolva, hogy esetleg ott is marad. Az utolsó pillanatban azonban Walter Uhlenkort a Spitzbergákra érkezett és magá­hoz kérette őt a régi világi tőtoronyba. Tredrup odament. De nem a megszokott biztos lépésekkel. Egyszer volt csak ott, csali egyszer látta a tornyos embert, de annak az éjjeli útnak emlékei szakadatlanul ott dolgoztak agyában. Mindannyiszor megpróbálta, hogy minden misztikus, titokzatos dolgot kikapcsoljon az emlékezésből, hogy tiszta koponyával a logika törvényei szerint rekonstruálja az ese­ményeket. Elment a hajóshoz, akinek felesége be­teg volt. Helyettesítésére vállalkozott. Az­után beszállóit a motorcsónakba. Az éjféli nap fényében repültek délnek. Utaztak? Repültek? Már itt kezdődött a rejtély. Micsoda gyorsaság volt, amellyel a csónak tovasik- lott a hullámokon? Nem volt nála térkép, nem voltak műszerek, csak a kormányo: utasításainak engedelmeskedett. De az érzése azt mondta ... és kora ifjúságától eleget járt már a tengeren... hogy ez a gyorsaság felülmúl minden sebességet, amit a fantázia csak elképzelhet. (Folytatjuk.') hogy különböző fegyelmi vétségekért följelentette a szerencsétlen férjet, akit éppen emiatt a na­pokban nyugdíjaztak. A férj, akit egészségileg is alaposan megviseltek a válőoer izgalmai, most a táblától várja, hogy végír sikerül megszaba­dulni a „drága11 Jozefáitól. (b. I.) CBSHBMmflttN Wilde Oszkár 70. születési évfordulója Iván Sándor a legkomolyabb szinigazgatojelölt Faragó színtársulata nehéz helyzetben van Kassán - No ebeiéig (nr» * ka-sai szezon — A P. M H. tudósítójának telefonjelentése — Kassa, október 16. A Prágai Magyar Hírlap azon híradása, hogy Faragó Ödön végérvényesen aláírta a szegedi színház átvételére vonatkozó szerző­dést és már október 25-óvel átveszi a szegedi színház igazgatását, nagy feltűnést keltett, bár a beavatott körök bizonyos mértékben tájékozottak voltak Faragó tárgyalásainak menetéről. Faragó Ödön távozását Kassa egész ma­gyar társadalma élénken fájlalja, mert a távozó színigazgató egyénisége a legne­hezebb időkben forrott össze ennek a kulturaszeretö városnak az életével. Faragó a háború kitörésének első pilla­natától teljesítette nemes misszióját, társula­tával hihetetlen nehézségeket győzött le, orosz menekülést, forradalmat, államkov- mánvzati változást élt át, de mindenkor be­bizonyította ügyszeretetét és rátermettségét. A város közönségében most élénk disz­kusszió tárgyát képezi az a kérdés, vájjon ki kapja most a magyar színház koncesszióját. Mint minden alkalommal, úgy most is, nagyon sok az önjelölt, nagyon sok a di­lettáns vállalkozó, akik kevés jóhiszeműséggel és azzal a naiv hittel ostromolják a hivatalos tényezőket, hogy a szinliáz jó üzlet, melyet egy kis sze­rencsével hozzáértés nélkül is el lehet ve­zetni. Biztos forrásból értesülünk, hogy a pozsonyi minisztérium csak annak a pályázónak adja a koncessziót, ajfci haj­landó Faragó felszerelését átvenni, mert az előadások kulturális nívója csak ezen az alapon biztosítható. Munkatársunk felkereste Iván Sándort, Faragó igazgatóhelyettesét, aki most is ve­zeti a társulat ügyét és kérdést intézett hozzá a színi koncesszió kérdésében. Iván lei jelen­tette. hogy a színház - koncesszióját megpá­lyázza és hajlandó a minisztérium által kí­vánt összes garanciákat biztosítani. Mértékadó körök véleménye szerint Iván Sándor a legkomolyabb jelöltje a szlo- venszkói magyar színház igazgatói állá­sának és valóban ez a megoldás látszik a jelen kö­rül ménvek között a leginkább megfelelőnek. A kassai szezon különben már a befeje- | ződéshez közeledik, amennyiben a szintársu- | lat november elsejével Komáromba költözik át. Tekintettel a szintársulat súlyos helyze­tére, valószínű, hogy a minisztérium döntése a koncesszió ügyében a legrövidebb idő alatt megtör­ténik. A szezon vége nagyon kedvezőtlen mér­leget mutat, a közönség nem jár kielégítő mértékben a színházba, aminek következté­ben újból válság ütött ki és a gázsik kifizetése körül megint a legsúlyosabb bajok merültek fel. Igazán át kellene látni a közönségnek azt, hogy a színigazgatói kérdés mai állapota mellett a szintársulat amúgy is a legnehe­zebb helyzetben van és a közönség támoga­tása nélkül a katasztrófa elkerülhetetlen. A drága jozefin felszarvazta, aztán nyugdíjba zavarta az urát A szerencsétlen állomásfőnök, kálváriája a, ki kapós menyecske miatt — Kocsira való bizc­nyilóanyag a válópörön Kassa, október 16. A kikapós asszonyokról már sok jóizü his­tóriát írtak, de az is bizonyos, hogy vannak derék férjek, akiknek a türelme végtelen... Olyan eset azonban még kevés került a bíróságok asz­talára, amilyennel éppen ma foglalkozott a kas­sai tábla egy, nem mindennapi részletekben bő­velkedő válóper keretében. Van Kassa közelében egy barátságos kis vi­déki állomás. A főnökné, egy feltűnő szépségű sző­ke prágai asszony, akiért bomlott a helyi gavalléréit ■apraja-nagyija: a jegyző, a tanító és a daliás csendőrőrmester. A hódolók táborában ibolya- szerű szerénységgel húzódott meg a férj. — Jozefin szép és fiatal — mondogatta isme­rőseinek a főnök ur. Miért ne szórakozzon? Az asszonykának azonban nem volt elég a vidéki hódolók serege. Jött a tavasz és jött a moziszinész arcú kassai hivatalnok, akibe Jozefin beleszeretett s ha meg­állt tíz állomás előtt a délutáni személyvonat, az asszonyka „sürgősen" beutazott Kassára. Előbb csak hetenként, aztán minden második nap és végül már minden nap Kassára utazott. Rendsze­rint az Astória-kávéházba sietett, ahol már várta ő. Kimentek a Csermelybe sétálni, később a Hernád-partra együtt fürdeni ós igy tovább, egyre tovább a szerelem kifürkészhetetlenül kacs- karingós utjain. A főnök ur pedig azalatt feszesen szalutált a vonatoknak és békésen kuglizott a szövetkező ben, mert tudomása szerint az asszony a fogor­voshoz, a varrónőhöz, zongoraórára, bevásárolni és a kassai hölgyismerőseihez járt... A jegy*:" a tanító és a daliás csendörörmes- ter azonban nem helyezkedtek, n férj pacifista álláspontjára. Lenyomozták az esetet s addig nem nyugodtak, amíg a férjet rá nem vették; hogy in­dítson válópert. Az asszony mindent tagadott. A férj békillni szeretett volna. De ott voltak a szép Jozefin kegyeiből kicsöppent s bosszúra szomja­zó gavallérok. A férj uramba lelket, bátorságot és számtalan krigli sört öntöttek. Négy férfi csak elbánik egy huncut asszonnyal! Az első összecsapás eredménnyel járt. A tör­vényszék az asszony hibájából felbontotta a há­zasságot ugv okoskodván, hovy az asszonynak nem szükséges minden nap a férjén kívül még egy másik úrral annyit foglalkozni. A tábla modernebb álláspontra helyezkedett. Hol van az megírva, hogy manapság egy szép fiatal asszonynak az edénymosogatás és egyéb prózai házi teendőkön kívül nem lehet egy kis szórakozást keresni? Utóvégre a XX-ik század­ban élünk, s ha az Astória-kávéházban egy feke­tét és néhány süteményt egy szellemes és meg­értő rokoniélek társaságában fogyaszt el az em­ber, azért még rosszra ne gondoljunk. A Her- ná(.._ a való fürdés pedig miért lenne bűn, ami­kor az uszodában és a strandon is együtt füröd- nelt a férfiak és a nők. A tábla elutasította a válókeresetet. Az ügy a legfelsőbb bíróság elé került. A legfelsőbb bíróság úgy látta helyénvalónak, hogy az állomás főnökék válópere még egyszer a tábla elé kerüljön, minthogy az asszony bűnössége egyes momentumok szerint: igen közelfekvő. A férj, akit az asszonyi hűtlenség módfelett elkeserített, újabb bizonyítást ajánlott fel, annál is inkább, mivel az asszony a bontóper folya­mán elrendelt különélés nehéz idejét megédesí­tette, nyolc hétig közös háztartásban élt. a kassai barátjával, de ez nem volt akadálya annak, hogy a periratokban ama óhaját be ne jelentse, mi­szerint férjétől elválni nincsen szándékában. A szegény férj akkora cinizmus láttára gyorsan magándetektíveket fogadott és még egy kocsira vn.u bizonyítékot szerzett be a kikapós me­nyecske ellen. A férj offenzivájára az asszony som maradt adós a felelettel s úgy állt bosszút, Ezelőtt éppen hetven évvel, 1856 október 16-án született Berlinben a legújabb angol irodalom egyik legnagyobb alkotó szelleme, Wilde Oszkár. Mint ismeretes, 1900-ban halt meg. Az adóreformjavaslat és a pozsonyi városi tanács Állásfoglalás a várcsbénitó javaslat ellen Pozsony, október 16. (Saját tudósítónk­tól.) Pozsony város tanácsa péntek délutáni ülésén foglalkozott az adóreformjavaslatlal, amely tudvalevőleg megmozdulásra késztet­te a köztársaság valamennyi városát. A ja­vaslat, mint ismeretes, a városok kezéből kiveszi az ipar és ke­reskedelem megadóztatásának jogát, sőt a községi pótadó kiszabásánál is direktí­vákat ir elő, nagyobb hatáskörrel ruházza fel a zsupana- tusokat stb. Ha az adóreform javaslatból tör­vény lesz, a városoknak teljesen megszűnik az autonóm jellege, egyszerű bábjai lesznek a kormányzati rendszernek és ez az állapot a városok csöndes végét jelentené. Érthető a városok felszisszenése za javaslat ellen. A városok szövetsége még a tizenket­tedik órában felemeli tiltakozó szavát, gyű­léseket tart, értekezik, memorandumban for­dul a kormányhoz stb. Prágában Baxa főpol­gármester hivott össze értekezletet ez ügy­ben, Kassán október 31.-kén lesz értekezlet. A pozsonyi városi tanács tagjai felszó­lalásukban rámutattak az adóreform javaslat veszedelmeire. Végül is elhatározták, hogy úgy prágai mint a kas sai városok szövetsége értekezletre bi­zottságot küldenek ki. A bizottság tagjai: Okánik Lajos dr.. Kraus Ferenc, dr., Rosol Emánuel és Rsbák Géza dr. Különös, hogy az őslakos pár (ok nincsenek képviselve a bizoiiságbau. Most, amikor a kormányba a német?k ’ . be­léptek, az ilyen nagyfoniossága én?Lr:‘ _e m-égcsak német kiküldöliel sem dele­gálnak, mintha Pozsony lakossága csupán csehszlová­kokból állana. AZ ÚJSÁGÍRÓK ÚJSÁGJA november hó folyamán jelenik meg és a szlovr-:r-zkói magyar hirlapirásnak reprezentatív, gyönyö­rű alkotása lesz, amelyben Sz'ovenszká Írói és hírlapírói legszebb írásaikat von lói róják fel. Igazi szellemi kincsesbánya lesz a 150 oldalas hatalmas lap, amelyben minden ren­dű és rangé., olvasó megtalálja a maga ; yhV- mi táplálékát. A magyar társadélem felié ér­té az újságírók munkájának jelent őr égé* é* mindenütt a legnagyobb lelkesedés;' : c mit mellénk. A magyar kereskedik és iparosa tály hirdetésekkel támogatja Jrpráil: '}%■:: - svukat, a szellemi közénosziály olyan im fejezi- ki szimpátiáját, hegy az ua-n-fró szin­dikátus alapitő- és párt oki taglalnak sorába lép. A legújabb angol uridivat A. Proeitazka, r< '«rrrrncOT!m- wmmm ■HOMíiaiBHNMM* IM Husivá ti. 8. I Telefon 31 590. 5585 | Hitelképes egyéneknek részlet- fizetésre is. ... mwi — ■ M—aHB> jSZŐRMEÁRU j! mindenféle kivitelben és minőségben, kizárólag ÍJ saját gyártmány. Javítások és átalakítások kiválóan , \ és jatanyo3an eszközöltetnek. Képes árjegyzék in- ' gyen és bérmentve. f Telefon V VFMHFÜ PRA,IA 1 31582 A • W A^l^WJLiA^CsiitR«i2. ti ________——_____________________-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom