Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-10 / 206. (1244.) szám
5 1926 szeptember 10, péntek. OBasx-román taiáBkozás égi? ma9¥ar>o!asz>román'bsSgár szövetség érdekében? A bárdházai pravoszláv ütközet előzményei Titokzatos felbujtók izgatása robbantotta ki a véres eseményt Munkács, szeptember 9. (Saját tudósítónktól). A bárdházai véres pravoszláv harc újra emlékezetbe hozta a pár ■év előtti időket, amikor templomi ütközetek, templomrablások, paroehiák megtámadása napirenden voltak. Bárdházán, a mostani tragédia színhelyén évekkel ezelőtt szintén befészkelte magát a pravoszlávia, anélkül azonban, hogy nagyobb emóciókat váltott volna ki a lakosságból. Bárdházának ennek a fele ruszin, fele német községnek talán ezer lakosa van összesen. A falu felső részét lakják a németek. Nem gazdag és nem szegény emberek, tiszták, dolgosak, fehérre meszelt házaikban békésen éldegélők. Erősen vallásosak és nyugodt német kedéllyel nézik, hogy forrong évek óta a falu alsó vége: a ruszinok része. Itt márs nem olyan tiszták a házak és az emberek nem olyan dolgosak, nem olyan tempósak. Nem tartoznak azonban a verehovinai földhöz ragadtak kategóriájához, — ha szabad ezzel a kifejezéssel élni. Ezen a környéken élő ruszinság fajtájának pénz és szellemi arisz- tokrációja. A német és ruszin rész békésen megfért mindig egymás mellett és a németek igen okosan most is elkerülnek minden ütköző pontot, csak távolról szemlélik a ruszinság vallási harcát. Ez a harc alig pár éves és igen egyoldalú, mert Bárdházán hatalmas többségben vannak a í pravoszlávok. A régi hiten, a görög katolikus valláson lévő családokat, akik tényleg merik is magukat görög katolikusoknak vallani, megszámlálhatja az ember a két kezén. A pravoszláv mozgalom itt egyszerre hódított és hódítása eredménye volt, hogy akkoriban egyszerűen elvették a görög katolikus templomot. Rövid idővel ezelőtt a közigazgatási bíróság ismeretes döntvénye következményeképpen a hatóság visz- sza adta azt a görög katolikus hitközség birtokába. Meglepő, hogy mint föltétien igazságot sikerült megállapítanom, — a pravoszlávokból ez semmi veszedelmesebb hatást akkor nem váltott ki. A ;pravoszláv mozgalom első forradalmi hangulatából vegetáló stádiumba higgadt le és ha semmi sem történik, úgy falán ma már alig lehel találni pravoszlávot Bárdházán. A dolgok azonban igen szerencsétlenül fejlődtek. Míg egy részről a görög katolikus egyház nem használta ki a pravoszlávok lelki hangulatát, amely pedig egyenesen olyan volt, hogy készek lettek volna visszatérni a görög katolikus egyházba, addig a környék pravoszláv vezérei, éppen ettől félve, (amely félelem ezek szerint alaptalan volt) dühös agitációba kezdtek. Teljes objektivitással megállapítható a józan falusi lakossággal folytatott beszélgetésem alapján, hogy a pravoszlávokat a templom visszaadása, amelyet ők az igazság győzelmének tulajdonítottak, egyszerű gondolkozásukkal is, olyan közhangulatot teremtett, amely kész volj az en bloc visszatérésére a görög katolikus egyház kebelébe. A görög katolikus illetékes tényezők ezt figyelmen kívül hagyták, mire a pravoszlát izgatok ismét munkába léptek. A véres templomi lázadást megelőzőleg a pravoszlávok vezérei kétségbeesett offenzivát indítottak a már gyenge pravoszláv hilü bárdhd- ziak „harckészség“-ének felfokozására. A „Bátyusnak járták a községet, esténkint egy-egy házban titkos megbeszélésekre hívták össze a falubelieket s ezeken a megbeszéléseken folyt a féktelen izgatás s a pravoszláv vezérek fanatizáló szavai lassan-lassan tüzbe hozták a bárdháziakat s egyszerre 'elhatározták a támadást is. A véres templomi harc körülményei a hírlapi tudósításokból már megfelelően ismeretesek. A felizgatott tömeg vérszomjas dühhel támadta meg a miséző Medveczky makarjai plébánost és ájtatoskodó hiveit s igazán nem tudni, mi tartotta vissza a dühöngő tömeget attól, hogy ne csak megsebesítsenek vagy húsz embert, hanem agyon is verjék őket. Ugyanis nyugodtan megtehették volna ezt is, mert a görök katolikusokat teljesen váratlanul érte a támadás, másrészt, mert a helyszínén megjelent csendőrök nem mertek közbelépni. Ha a dühöngő tömegnek véletlenül eszébe jut, hogy felgyújtja a görög katolikusok házait s ezzel az egész falut, talán ezt is megtehették volna, mert a „megerősített" csendőrség csak jóval később érkezett a faluba. Akiket azután a csendőrség letartóztatott, azok tényleg tettesek voltak, de csak a kisebb bűnözök. A felbujtókat, az izgatokat még eddig nem sikerült elcsípni a csendőrségnek, s azt h mm nem is fog sikerülni, hacsak azok önként nem jelentkeznek. Ezt a megállapítást hasonló esetekből merített tanulság mondatja velem. A bárdházai véres pravoszláv támadás eddig még £sak elszigetelt jelenség, de ha a hatóságok nem lesznek résen, a bujkáló izgatők könnyen felgyújthatják más vidék, más község békéjét is. (sz. I.) — Uj hivatalos lisztfajtákat terveznek. A csehszlovák közélelmezésügyi minisztérium uj, praktikusabb összeállítású lisztíajíák előállításával kísérletezik. Eszerint újfajta dupla fogós, sima, kenyér- és takarmánylisztet állítanának elő, ami által a minisztérium véleménye szerint a liszt ára olcsóbbodna. így a duplafogós liszt harminc fillérre] válna olcsóbbá. A próbaőrlések kedvező eredménnyel jártak. Paris, szeptember 9. A Quotidien cimii baloldali lap mai számában hosszú cikkben foglalkozik Mussolini és Averescu tervezett összejövetelével. Francia politikai körökben e román-olasz találkozásnak nagy fontosságot tulajdonítanak, mert ez a találkozás megerősíteni látszik á középeurópai „abszolutisztikus" kormányok szövetségéről szóló híreket. A lap szerint az európai közvélemény már régóta tud a készülő olasz-román- magyar-bolgár szövetségről. A franciák aziránt érdeklődnek főleg, vájjon Románia is Kassa, szeptember 9. Megírtuk, hogy a kassai kommunista párt városi tanácstagjai közül többen kaptak gyönyörű belvárosi lakásokat a Fekete Sas épületében, melyeket a város költségén renováltak és rendezik be fürdőszobákkal s a kommunista szónoklatok által annyiszor aposztrofált burzsoá komforttal. Kassád általános felzúdulást keltett a komunista vezérek e' „lakásakciója" s a párt kassai vezetőségét is élénken foglalkoztatja az eset, amelynek érdekes fejleményeiről beavatott körökből a következőket sikerült megtudni. Bárdoss és Goldhammer kommunista tanácstagokat — a Feketesas épület boldog lakástulajdonosait — éles támadásban részesítették az egyik pártülésen. Egy elkeseredett tábori pincelakó, vezetőségi tag, szemrehányta Bárdossnak és Goldhdmmernek, hogy a proletár elvekkel össze nem egyeztethető módon jártak el, amidőn városi funkcionárus létükre nagyszerű lakásokat szereztek saját részükre, amikor a kassai munkásnegyedekben százak és százak pinceodvakban és fáskamrákban tengetik az életüket. Bárdoss és Goldhammer, aki egyébként a „Munkás" szerkesztője, azzal védekeztek, hogy a lakásokat nem a párt utján szerezték. Magánúton értesültek arról, hogy a Feketesasban hivatalos helyiségeket magánlakásokká alakítanak át s azokat bérbeadják. így béreltek ott lakást Az ellenzék természetesen nem elégedett meg ezzel a magyarázattal és követelte, hogy Bárdoss és Goldhammer mondjanak le városi tanácstagságukról. Hosszú és elkeseredett éjjeli viták során folyt a harc, amíg sikerült a kassai kommunista pártvezeKassa, szeptember 9. (Saját tudósítónktól.) Szeptember első napjaiban kézbesítették ki a. keletszlovensz- kói adófizetők legnagyobb részének az 1920., 1921., 1922. évi jövedelmi adó fizetésére felhívó fizetési meghagyásokat. A pénzügy- igazgatóság értesítése szerint az 1920. évre kivetett jövedelmi adót a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 30 nap alatt, -az 1921. évit 60 nap alatt, az 1922. évit 90 nap alatt kell megfizetni. Felebbezni lehet a kivetés ellen, de ennek a fizetésre nincs halasztó hatálya. A legtöbb adóalanyra hihetetlenül magas adót vetettek ki s azt akarják most a legrövidebb utón behajtani. Az adózók körében valóságos bombaként hatott a fizetési meghagyások megjelenése, mivel olyan tőkeszegény és eladósodott még sohasem volt a keletszlovenszkói polgárság, mint jelenleg s ha tényleg be fogják hajtani az adókat, akkor ez csak tömeges foglalás utján lesz lehetséges, aminek következményei egyenesen heláthatatlanok. Kereskedőktől, gyárosoktól százezreket, ügyvéd, orvos és más hasonló szabad- foglalkozásuaktói 50—60 ezer koronákat, földbirtokosoktól, nagyiparosoktól egészen hihetetlen összegeket, fixfizeté- ses alkalmazottaktól és tisztviselőktől 8—10.000 koronás adókat, egyszerű résztvesz-e a játékban s igy elősegiti-e a kis- antant szétbomlását. Románia elsősorban Bosszarábia csatlakozása miatt menne be ebbe a szövetségbe, mert Olaszország határozottan megígérte Bukarestnek, hogy besszarábiai igényeit mindenképpen, még fegyverrel is, támogatni fogja. Bethlen magyar miniszterelnök nem viselkedett elutasítókig e kombinációval szemben s egyáltalában nem ellenzi Románia és Magyarország közeledését. (A furcsa híradást pusztán kutöségnek a kedélyeket lecsillapítani azzal, hogy Bárdoss és Goldhammer magasabb pártszempontokból cselekedtek, amikor kibérelték a városi épületben lévő helyiségeket, mert ezzel megakadályozták, hogy oda egy antibolsevizmusáról nevezetes kassai politikai irodának a helyiségei kerüljenek (?!) Ez az indokolás meglehetősen sántitott, de mit nem tesz a „pártfegyelem" s az igazságot kutató ellenzéki proletár szónok is visszavonult lyu- kastetejü Tátra-utcai lakásába,, mig Goldham- merék uj fürdőszobájába beállították a csempékkel kirakott luxus-fürdőkádat... De alig múlt el az egyik veszély, már jött a másik egy indiszkrét kommunista vezetőember alakjában, aki az Éder-utcai pártvendéglő kuglizójában, egy gyönyörű krigsparti közben nagyobb társaság előtt kijelentette, hogy a kassai kommunista párt vezetői akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor, a párt két városi tanácstagjának ómnak árán szereztek a város épületében lakást, hogy tudomásul vették annak a 92.000 koronának a kiadását, amit a város egy közismert kassai vezető személyiség lakásberendezésére forditott. A pártvezetőségi tag kiszólása újabb bonyodalmakat teremtett s a pártellenzékr-ek alkalmat adott arra, hogy rendkívüli vezetőségi ülést hívjanak össze, melyben azt akarják tisztázni, hogy minő ellenzéki munkáspolitikát folytat az a vezetőség, amelyik a város adófizetőinek súlyos megterhelését a munkásság hátamögötti paktumokkal és praktikus magánlakásszer- ■cési akciókkal kapcsolja össze. i Bekény László. munkásoktól és napszámosoktól 1—2000 koronát követelnek; vannak kisiparosok Kassán, akiknek három esztendő óta alig van évi néhány ezer korona jövedelmük s most 12.000 korona jövedelmi adót kell fizetniök. A felebb ezések ezerszámra érkeznek a kassai pénzügy igazgatósághoz s hogy azok elintézést nyerjenek a kellő időben, az lehetetlen, mert erre nincsen elegendő személyzet s az elv az, hogy a íelebbezéseket sablonszerűén fogják elintézni. Ennek dacára rengeteg sokan keresik föl az illető referenseket s próbálnak egyezkedni. Az egyezkedés azonban csak azokon segíthet, akik egy bizonyos nagyobb összeget hajlandók minden körülmények között megfizetni. Mit ‘csináljanak ellenben azok — s ezek vannak túlnyomó többségben —, akiknek anyagi helyzetűik olyan, hogy képtelenek fizetni. Ezek a legnagyobb kétségbeeséssel tekintenek a jövő elé. Számos tekintélyes kassai polgár kilincsel ma komor arccal a pénzügyigazgatóságon, akik ma még háztulajdonosok, iparosok vagy kereskedők —, de lehet, hogy jövőre ilyenkor szerencsétlen ■földönfutók lesznek. Nagy érdeklődés nyilvánul meg az ügyvédi irodákkal szemben s különösen azok iránt, amelyelv az adóügyekben speciális gyakorlattal rendelkeznek. Némelykor egész küldöttségek mernek föl a referensekhez, de sajnos az eredmény Legtöbb esetben elmarad, a felek csak bizonytalan ígéreteket kapnak. V jövedelmi adót ki kell fizetni, ez a válaszok refrénje s hogy még elviselhetetlenebb legyen az adózó polgárság helyzete, gondoskodás történt arról, hogy az 1924., 1925. és 1926. évi jövedelmi adófizetések meghagyásai minél előbb elkészüljenek. Amint értesülünk, október végén ezeknek a fizetési meghagyásoknak is a kibocsátására kerül a sor. Hogy ez katasztrofális összeroppanásokhoz fog vezetni a keletszlovenszkói adófizető polgárság körében, azt máris megjósolhatjuk. Általános a vélemény, hogy a már kivetett jövedelmi adók mérséklését kell minden igénybevehető eszközzel keresztülvinni, különben siralomházzá változik egész Kelet- szlovenszkó. A veszendő intelligencia Szlovenszkó, szeptember hó. A vonaton, — kis, vidéki, vicinális vasút, félig gyorsvonati sínekkel rakták ki pályáját, aztán abbahagyták ezt a munkát is, — olyan boldogan szaladtunk egymásnak, mint mikor halálraitéllek találkoznak tiz év múlva, felmentő Ítélet után. Megsimogattuk egymást, megdörzsöltük kezünkkel egymás kabátját, nevettünk is, szomorkod- tunk is ezen a kitűnően sikerült összeszaladá- son. — Hogy van, hogy van? — bukott ki először a stereotip kérdés, mivelhogy valaminek meg kellett előzni a kérdések szapora ütemét. Úgy bújtunk össze, mint két Kis gyerek: valaha egy vidéken lakó, egy vidék közös sorsát és életét élő emberek. Azt gondoltuk: mindig úgy lesz, barátkozunk és gyülekezünk ezen a vidéken. És minden vidéken úgy volt, minden folyó völgyében lüktetett egy különös, barátságos, testvéries élet. Aztán széthurcolt minden kis társadalmat az idő. * Váratlanul elém bukkant régi ismerősöm ijesztő közelségbe hozta elém egy régi kis társadalom, külön vidék különös izét. Emez ismerősöm is valamely szinpártoló egyesület, avagy vadász-szövetség lelkes alelnöke, tréfás szónoka volt, az az ember, akit a vidéki társaság lelkének hivtunk, ahol ilyesfajta felbukkant ö és még sok más hasonló Ö: adták meg azt a joviális, derék kedvességet, a farsangok/a piknikek, a kuglipartik Ó3 a kétnapos kirándulások jólsikerült voltának hitelét, ők voltak a lélek, az összetartó kapocs, az esszencia. Kedves bonhomiával udvaroltak, nagyokat vadásztak, meghívókat szövegeitek és szezontájt némelyik felszökött a nagyvárosba, avagy talán Pestre is, hogy uj és uj erővel kapcsolja össze a várost s a falut, illetve emelje rangra a kisvárost, nagyíalut. Hiszen nem csak ezek a tipusok voltak. Számosán akadtak exkluzivebbek is: hidegek s gőgösek, urat játszók s a váci-utcai zsargon szerint walesi herceget utánzók. S akadtak nivón aluliak is. De a zöme, a vidéki társaságok kedves bélyegének márkái: ezek az említettem emberek voltak. De nem csupán farsangi összejövetelek alel- nökei s vadász-gyülések fidélis cimborái. Nem. ők voltak, akik. meghozatták Mikszáth diszkötetes munkáit és Eötvös Károly Balaton-körüli utazásait. ők fizettek elő a Vasárnapi Újságra s nekik járt először az Érdekes. Ismerősömnél még apai örökségképen megtalálhattad a Természet- tudományi Közlöny minden számát bekötve, kottákat és újonnan megjelent könyveket. Könyves Kálmán pesti képsokszorositő cég utazója több- izben helyezett el nála — (és még ezer másnál) Történeti képek avagy Munkácsy-olajnyomato- kat. Helyi festőktől eredeti képet is tudott venni. Újságokat járatott s jótékonykodott Pősa bácsi leégett házára kisöccsének „Az Én Újságom" cimü lapja révén. Diszkötetes munkákat vásárolt részletfizetésre, amit esetlsg soha el nem olvasott, — de hisz az akkori diszkötetes munkák nem is arravalók. Csinált szinpártoló egyesületet s Komoly cimü, avagy tréfás cim alá bujtatott Kuliur Kört és jótékonysági egyesületet. Lélek volt. A vidék társadalma nagy családként bujt össze, apró intrikákkal, de hatalmas, nyugodt szeretettel is. Egész völgyek, hegykatlanok falvai, összefüggő s közös érdekű falvak sorra érezték az egymásrautaltságot s egészen tipikus félig falusi— félig városi, de kedves és vonzó életüket élték. Iitelligencia voltak. Pap. tanító, jegyző, szolgabiró, kis földbirtokos, mérnök, orvos és hivatalnok, patikus és vasúti tiszt: egy család, összemelegedett, szives, idegent egykettőre beleolvasztő, ellenállhatatlan iramú összesség voltak. Téli korcsolyapartik és nyári szalonnasütések voltak a külsőség, de bévül meleg szív dobogott és okos értelem fütötte az elméket. S a völgyek közé zárt emberek önmaguk mását lelhették fel minden más havas, vagy napsütötte völgyben. Éltek Bovarynék s nyugodt polgárasszonyok. Olvastak könyveket s élő regényt szövögettek olykor. Sok könyvet olvastak. Könyvtárakat szerveztek. Színpadot építettek, ha olykor boros palack mellett is. Volt bennük valami oroszos. * Ijedten néztem ismerősöm elfakult arcába. Hol vannak az ő-fajta emberek, az ö-fajta fér- fiak-asszonyok, akik sok számának keveredéséből, heterogén szivekből s telkekből olvadt ösz- sze bizonyosfajta homogén lélek. Kollektív érTiiózitása kedvéért hozzuk.) Kilencvenkétezer koronájába került a kassai adófizetőknek két kommunista, tanácstag városi lakása Egy rekompenzációs városi ügylet szenzációs kulisszatitkaiból — „Gerinces" munkáspolitika hátmögötti paktumokkal és luxus „munkáslakások"-kal Siralomiiázzá változik egész Keletszlovenszké Az 1921., 1922. és 1923. évi jövedelmi adók behajtását erősen szorgalmazzák s október végén kézbesítik az 1924., 1925. és 1926. évi jövedelmi adókról szóló fizetési meghagyásokat — A felebbezések ezerszámra érkeznek a kassai pénzügyigazgatósághoz — A hivatalos válaszok egyforma refrénje: „tessék fizetni!"
