Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-10 / 206. (1244.) szám

5 1926 szeptember 10, péntek. OBasx-román taiáBkozás égi? ma9¥ar>o!asz>román'bsSgár szövetség érdekében? A bárdházai pravoszláv ütközet előzményei Titokzatos felbujtók izgatása robbantotta ki a véres eseményt Munkács, szeptember 9. (Saját tudósítónktól). A bárdházai véres pravoszláv harc újra emlékezetbe hozta a pár ■év előtti időket, amikor templomi ütközetek, templomrablások, paroehiák megtámadása napi­renden voltak. Bárdházán, a mostani tragédia színhelyén évekkel ezelőtt szintén befészkelte magát a pravoszlávia, anélkül azonban, hogy na­gyobb emóciókat váltott volna ki a lakosságból. Bárdházának ennek a fele ruszin, fele né­met községnek talán ezer lakosa van összesen. A falu felső részét lakják a németek. Nem gaz­dag és nem szegény emberek, tiszták, dolgosak, fehérre meszelt házaikban békésen éldegélők. Erősen vallásosak és nyugodt német kedéllyel nézik, hogy forrong évek óta a falu alsó vége: a ruszinok része. Itt márs nem olyan tiszták a házak és az em­berek nem olyan dolgosak, nem olyan tempó­sak. Nem tartoznak azonban a verehovinai föld­höz ragadtak kategóriájához, — ha szabad ez­zel a kifejezéssel élni. Ezen a környéken élő ruszinság fajtájának pénz és szellemi arisz- tokrációja. A német és ruszin rész békésen megfért mindig egymás mellett és a németek igen oko­san most is elkerülnek minden ütköző pontot, csak távolról szemlélik a ruszinság vallási har­cát. Ez a harc alig pár éves és igen egyoldalú, mert Bárdházán hatalmas többségben vannak a í pravoszlávok. A régi hiten, a görög katolikus valláson lévő családokat, akik tényleg merik is magukat görög katolikusoknak vallani, meg­számlálhatja az ember a két kezén. A pravoszláv mozgalom itt egyszerre hódított és hódítása eredménye volt, hogy akkoriban egyszerűen el­vették a görög katolikus templomot. Rövid idő­vel ezelőtt a közigazgatási bíróság ismeretes döntvénye következményeképpen a hatóság visz- sza adta azt a görög katolikus hitközség bir­tokába. Meglepő, hogy mint föltétien igazságot si­került megállapítanom, — a pravoszlávokból ez semmi veszedelmesebb hatást akkor nem váltott ki. A ;pravoszláv mozgalom első forra­dalmi hangulatából vegetáló stádiumba hig­gadt le és ha semmi sem történik, úgy falán ma már alig lehel találni pravoszlávot Bárd­házán. A dolgok azonban igen szerencsétlenül fej­lődtek. Míg egy részről a görög katolikus egy­ház nem használta ki a pravoszlávok lelki han­gulatát, amely pedig egyenesen olyan volt, hogy készek lettek volna visszatérni a görög katolikus egyházba, addig a környék pravoszláv vezérei, éppen ettől félve, (amely félelem ezek sze­rint alaptalan volt) dühös agitációba kezdtek. Teljes objektivitással megállapítható a józan falusi lakossággal folytatott beszélgetésem alap­ján, hogy a pravoszlávokat a templom vissza­adása, amelyet ők az igazság győzelmének tulaj­donítottak, egyszerű gondolkozásukkal is, olyan közhangulatot teremtett, amely kész volj az en bloc visszatérésére a görög katolikus egyház kebelébe. A görög katolikus illetékes tényezők ezt figyelmen kívül hagyták, mire a pravoszlát izgatok ismét munkába léptek. A véres templomi lázadást megelőzőleg a pravoszlávok vezérei kétségbeesett offenzivát in­dítottak a már gyenge pravoszláv hilü bárdhd- ziak „harckészség“-ének felfokozására. A „Bá­tyusnak járták a községet, esténkint egy-egy házban titkos megbeszélésekre hívták össze a fa­lubelieket s ezeken a megbeszéléseken folyt a féktelen izgatás s a pravoszláv vezérek fanatizáló szavai lassan-lassan tüzbe hozták a bárdháziakat s egyszerre 'elhatározták a támadást is. A véres templomi harc körülményei a hír­lapi tudósításokból már megfelelően ismerete­sek. A felizgatott tömeg vérszomjas dühhel tá­madta meg a miséző Medveczky makarjai plé­bánost és ájtatoskodó hiveit s igazán nem tudni, mi tartotta vissza a dühöngő tömeget attól, hogy ne csak megsebesítsenek vagy húsz embert, ha­nem agyon is verjék őket. Ugyanis nyugodtan megtehették volna ezt is, mert a görök katoli­kusokat teljesen váratlanul érte a támadás, másrészt, mert a helyszínén megjelent csend­őrök nem mertek közbelépni. Ha a dühöngő tömegnek véletlenül eszébe jut, hogy felgyújtja a görög katolikusok házait s ezzel az egész fa­lut, talán ezt is megtehették volna, mert a „megerősített" csendőrség csak jóval később ér­kezett a faluba. Akiket azután a csendőrség letartóztatott, azok tényleg tettesek voltak, de csak a kisebb bűnözök. A felbujtókat, az izgatokat még ed­dig nem sikerült elcsípni a csendőrségnek, s azt h mm nem is fog sikerülni, hacsak azok ön­ként nem jelentkeznek. Ezt a megállapítást ha­sonló esetekből merített tanulság mondatja velem. A bárdházai véres pravoszláv támadás ed­dig még £sak elszigetelt jelenség, de ha a ható­ságok nem lesznek résen, a bujkáló izgatők könnyen felgyújthatják más vidék, más község békéjét is. (sz. I.) — Uj hivatalos lisztfajtákat terveznek. A cseh­szlovák közélelmezésügyi minisztérium uj, prakti­kusabb összeállítású lisztíajíák előállításával kí­sérletezik. Eszerint újfajta dupla fogós, sima, ke­nyér- és takarmánylisztet állítanának elő, ami ál­tal a minisztérium véleménye szerint a liszt ára olcsóbbodna. így a duplafogós liszt harminc fillér­re] válna olcsóbbá. A próbaőrlések kedvező ered­ménnyel jártak. Paris, szeptember 9. A Quotidien cimii baloldali lap mai számában hosszú cikkben foglalkozik Mussolini és Averescu tervezett összejövetelével. Francia politikai körökben e román-olasz találkozásnak nagy fontossá­got tulajdonítanak, mert ez a találkozás megerősíteni látszik á középeurópai „abszo­lutisztikus" kormányok szövetségéről szóló híreket. A lap szerint az európai közvéle­mény már régóta tud a készülő olasz-román- magyar-bolgár szövetségről. A franciák az­iránt érdeklődnek főleg, vájjon Románia is Kassa, szeptember 9. Megírtuk, hogy a kassai kommunista párt városi tanácstagjai közül többen kaptak gyö­nyörű belvárosi lakásokat a Fekete Sas épü­letében, melyeket a város költségén renovál­tak és rendezik be fürdőszobákkal s a kom­munista szónoklatok által annyiszor aposztro­fált burzsoá komforttal. Kassád általános fel­zúdulást keltett a komunista vezérek e' „la­kásakciója" s a párt kassai vezetőségét is élénken foglalkoztatja az eset, amelynek érde­kes fejleményeiről beavatott körökből a kö­vetkezőket sikerült megtudni. Bárdoss és Goldhammer kommunista ta­nácstagokat — a Feketesas épület boldog la­kástulajdonosait — éles támadásban részesí­tették az egyik pártülésen. Egy elkeseredett tábori pincelakó, veze­tőségi tag, szemrehányta Bárdossnak és Goldhdmmernek, hogy a proletár elvek­kel össze nem egyeztethető módon jártak el, amidőn városi funkcionárus létükre nagyszerű lakásokat szereztek saját ré­szükre, amikor a kassai munkásnegyedek­ben százak és százak pinceodvakban és fáskamrákban tengetik az életüket. Bárdoss és Goldhammer, aki egyébként a „Munkás" szerkesztője, azzal védekeztek, hogy a lakásokat nem a párt utján szerezték. Ma­gánúton értesültek arról, hogy a Feketesas­ban hivatalos helyiségeket magánlakásokká alakítanak át s azokat bérbeadják. így bérel­tek ott lakást Az ellenzék természetesen nem elégedett meg ezzel a magyarázattal és köve­telte, hogy Bárdoss és Goldhammer mondja­nak le városi tanácstagságukról. Hosszú és elkeseredett éjjeli viták során folyt a harc, amíg sikerült a kassai kommunista pártveze­Kassa, szeptember 9. (Saját tudósítónktól.) Szeptember első napjaiban kézbesítették ki a. keletszlovensz- kói adófizetők legnagyobb részének az 1920., 1921., 1922. évi jövedelmi adó fizetésére fel­hívó fizetési meghagyásokat. A pénzügy- igazgatóság értesítése szerint az 1920. évre kivetett jövedelmi adót a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 30 nap alatt, -az 1921. évit 60 nap alatt, az 1922. évit 90 nap alatt kell megfizetni. Felebbezni lehet a kivetés ellen, de en­nek a fizetésre nincs halasztó hatálya. A legtöbb adóalanyra hihetetlenül magas adót vetettek ki s azt akarják most a leg­rövidebb utón behajtani. Az adózók körében valóságos bombaként hatott a fizetési meg­hagyások megjelenése, mivel olyan tőke­szegény és eladósodott még sohasem volt a keletszlovenszkói polgárság, mint jelenleg s ha tényleg be fogják hajtani az adókat, ak­kor ez csak tömeges foglalás utján lesz le­hetséges, aminek következményei egyene­sen heláthatatlanok. Kereskedőktől, gyárosoktól százezreket, ügyvéd, orvos és más hasonló szabad- foglalkozásuaktói 50—60 ezer koroná­kat, földbirtokosoktól, nagyiparosoktól egészen hihetetlen összegeket, fixfizeté- ses alkalmazottaktól és tisztviselőktől 8—10.000 koronás adókat, egyszerű résztvesz-e a játékban s igy elősegiti-e a kis- antant szétbomlását. Románia elsősorban Bosszarábia csatlakozása miatt menne be ebbe a szövetségbe, mert Olaszország hatá­rozottan megígérte Bukarestnek, hogy besszarábiai igényeit mindenképpen, még fegyverrel is, támogatni fogja. Bethlen ma­gyar miniszterelnök nem viselkedett eluta­sítókig e kombinációval szemben s egyálta­lában nem ellenzi Románia és Magyarország közeledését. (A furcsa híradást pusztán ku­töségnek a kedélyeket lecsillapítani azzal, hogy Bárdoss és Goldhammer magasabb pártszempontokból cselekedtek, amikor kibérelték a városi épületben lévő helyi­ségeket, mert ezzel megakadályozták, hogy oda egy antibolsevizmusáról nevezetes kassai politikai irodának a helyiségei kerüljenek (?!) Ez az indokolás meglehetősen sántitott, de mit nem tesz a „pártfegyelem" s az igazságot kutató ellenzéki proletár szónok is visszavonult lyu- kastetejü Tátra-utcai lakásába,, mig Goldham- merék uj fürdőszobájába beállították a csem­pékkel kirakott luxus-fürdőkádat... De alig múlt el az egyik veszély, már jött a másik egy indiszkrét kommunista vezetőem­ber alakjában, aki az Éder-utcai pártven­déglő kuglizójában, egy gyönyörű krigsparti közben nagyobb társaság előtt kijelentette, hogy a kassai kommunista párt vezetői akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor, a párt két városi tanácstagjának ómnak árán szereztek a város épületében lakást, hogy tudomásul vették annak a 92.000 koroná­nak a kiadását, amit a város egy közis­mert kassai vezető személyiség lakásbe­rendezésére forditott. A pártvezetőségi tag kiszólása újabb bonyo­dalmakat teremtett s a pártellenzékr-ek alkal­mat adott arra, hogy rendkívüli vezetőségi ülést hívjanak össze, melyben azt akarják tisztázni, hogy minő ellenzéki munkáspolitikát folytat az a vezetőség, amelyik a város adófizetőinek súlyos meg­terhelését a munkásság hátamögötti pak­tumokkal és praktikus magánlakásszer- ■cési akciókkal kapcsolja össze. i Bekény László. munkásoktól és napszámosoktól 1—2000 koronát követelnek; vannak kisiparo­sok Kassán, akiknek három esztendő óta alig van évi néhány ezer korona jövedelmük s most 12.000 korona jöve­delmi adót kell fizetniök. A felebb ezések ezerszámra érkeznek a kas­sai pénzügy igazgatósághoz s hogy azok el­intézést nyerjenek a kellő időben, az lehe­tetlen, mert erre nincsen elegendő személy­zet s az elv az, hogy a íelebbezéseket sab­lonszerűén fogják elintézni. Ennek dacára rengeteg sokan keresik föl az illető referen­seket s próbálnak egyezkedni. Az egyezke­dés azonban csak azokon segíthet, akik egy bizonyos nagyobb összeget hajlandók min­den körülmények között megfizetni. Mit ‘csináljanak ellenben azok — s ezek vannak túlnyomó többségben —, akiknek anyagi helyzetűik olyan, hogy képtelenek fizetni. Ezek a legnagyobb kétségbeeséssel tekintenek a jövő elé. Számos tekintélyes kassai polgár kilincsel ma komor arccal a pénzügyigazgatóságon, akik ma még ház­tulajdonosok, iparosok vagy kereskedők —, de lehet, hogy jövőre ilyenkor szerencsétlen ■földönfutók lesznek. Nagy érdeklődés nyil­vánul meg az ügyvédi irodákkal szemben s különösen azok iránt, amelyelv az adóügyek­ben speciális gyakorlattal rendelkeznek. Némelykor egész küldöttségek mernek föl a referensekhez, de sajnos az eredmény Leg­több esetben elmarad, a felek csak bizony­talan ígéreteket kapnak. V jövedelmi adót ki kell fizetni, ez a válaszok refrénje s hogy még elviselhe­tetlenebb legyen az adózó polgárság helyzete, gondoskodás történt arról, hogy az 1924., 1925. és 1926. évi jövedel­mi adófizetések meghagyásai minél előbb elkészüljenek. Amint értesülünk, október végén ezeknek a fizetési meg­hagyásoknak is a kibocsátására kerül a sor. Hogy ez katasztrofális összeroppanásokhoz fog vezetni a keletszlovenszkói adófizető polgárság körében, azt máris megjósolhat­juk. Általános a vélemény, hogy a már ki­vetett jövedelmi adók mérséklését kell min­den igénybevehető eszközzel keresztülvinni, különben siralomházzá változik egész Kelet- szlovenszkó. A veszendő intelligencia Szlovenszkó, szeptember hó. A vonaton, — kis, vidéki, vicinális vasút, fé­lig gyorsvonati sínekkel rakták ki pályáját, aztán abbahagyták ezt a munkát is, — olyan boldogan szaladtunk egymásnak, mint mikor halálraitéllek találkoznak tiz év múlva, felmentő Ítélet után. Megsimogattuk egymást, megdörzsöltük kezünk­kel egymás kabátját, nevettünk is, szomorkod- tunk is ezen a kitűnően sikerült összeszaladá- son. — Hogy van, hogy van? — bukott ki először a stereotip kérdés, mivelhogy valaminek meg kellett előzni a kérdések szapora ütemét. Úgy bújtunk össze, mint két Kis gyerek: va­laha egy vidéken lakó, egy vidék közös sorsát és életét élő emberek. Azt gondoltuk: mindig úgy lesz, barátkozunk és gyülekezünk ezen a vidé­ken. És minden vidéken úgy volt, minden folyó völgyében lüktetett egy különös, barátságos, test­véries élet. Aztán széthurcolt minden kis társadalmat az idő. * Váratlanul elém bukkant régi ismerősöm ijesztő közelségbe hozta elém egy régi kis társa­dalom, külön vidék különös izét. Emez ismerő­söm is valamely szinpártoló egyesület, avagy va­dász-szövetség lelkes alelnöke, tréfás szónoka volt, az az ember, akit a vidéki társaság lelké­nek hivtunk, ahol ilyesfajta felbukkant ö és még sok más hasonló Ö: adták meg azt a joviális, de­rék kedvességet, a farsangok/a piknikek, a kug­lipartik Ó3 a kétnapos kirándulások jólsikerült voltának hitelét, ők voltak a lélek, az összetartó kapocs, az esszencia. Kedves bonhomiával udva­roltak, nagyokat vadásztak, meghívókat szöve­geitek és szezontájt némelyik felszökött a nagy­városba, avagy talán Pestre is, hogy uj és uj erő­vel kapcsolja össze a várost s a falut, illetve emelje rangra a kisvárost, nagyíalut. Hiszen nem csak ezek a tipusok voltak. Számosán akad­tak exkluzivebbek is: hidegek s gőgösek, urat játszók s a váci-utcai zsargon szerint walesi her­ceget utánzók. S akadtak nivón aluliak is. De a zöme, a vidéki társaságok kedves bé­lyegének márkái: ezek az említettem emberek voltak. De nem csupán farsangi összejövetelek alel- nökei s vadász-gyülések fidélis cimborái. Nem. ők voltak, akik. meghozatták Mikszáth diszkötetes munkáit és Eötvös Károly Balaton-körüli utazá­sait. ők fizettek elő a Vasárnapi Újságra s ne­kik járt először az Érdekes. Ismerősömnél még apai örökségképen megtalálhattad a Természet- tudományi Közlöny minden számát bekötve, kot­tákat és újonnan megjelent könyveket. Könyves Kálmán pesti képsokszorositő cég utazója több- izben helyezett el nála — (és még ezer másnál) Történeti képek avagy Munkácsy-olajnyomato- kat. Helyi festőktől eredeti képet is tudott venni. Újságokat járatott s jótékonykodott Pősa bácsi le­égett házára kisöccsének „Az Én Újságom" cimü lapja révén. Diszkötetes munkákat vásárolt rész­letfizetésre, amit esetlsg soha el nem olvasott, — de hisz az akkori diszkötetes munkák nem is arravalók. Csinált szinpártoló egyesületet s Komoly ci­mü, avagy tréfás cim alá bujtatott Kuliur Kört és jótékonysági egyesületet. Lélek volt. A vidék társadalma nagy család­ként bujt össze, apró intrikákkal, de hatalmas, nyugodt szeretettel is. Egész völgyek, hegykatla­nok falvai, összefüggő s közös érdekű falvak sor­ra érezték az egymásrautaltságot s egészen tipi­kus félig falusi— félig városi, de kedves és von­zó életüket élték. Iitelligencia voltak. Pap. ta­nító, jegyző, szolgabiró, kis földbirtokos, mérnök, orvos és hivatalnok, patikus és vasúti tiszt: egy család, összemelegedett, szives, idegent egyket­tőre beleolvasztő, ellenállhatatlan iramú összesség voltak. Téli korcsolyapartik és nyári szalonnasü­tések voltak a külsőség, de bévül meleg szív do­bogott és okos értelem fütötte az elméket. S a völgyek közé zárt emberek önmaguk má­sát lelhették fel minden más havas, vagy napsü­tötte völgyben. Éltek Bovarynék s nyugodt pol­gárasszonyok. Olvastak könyveket s élő regényt szövögettek olykor. Sok könyvet olvastak. Könyvtárakat szervez­tek. Színpadot építettek, ha olykor boros palack mellett is. Volt bennük valami oroszos. * Ijedten néztem ismerősöm elfakult arcába. Hol vannak az ő-fajta emberek, az ö-fajta fér- fiak-asszonyok, akik sok számának keveredésé­ből, heterogén szivekből s telkekből olvadt ösz- sze bizonyosfajta homogén lélek. Kollektív ér­Tiiózitása kedvéért hozzuk.) Kilencvenkétezer koronájába került a kassai adófizetőknek két kommunista, tanácstag városi lakása Egy rekompenzációs városi ügylet szenzációs kulisszatitkaiból — „Gerinces" munkáspoli­tika hátmögötti paktumokkal és luxus „munkáslakások"-kal Siralomiiázzá változik egész Keletszlovenszké Az 1921., 1922. és 1923. évi jövedelmi adók behajtását erősen szorgalmazzák s október végén kézbesítik az 1924., 1925. és 1926. évi jövedelmi adókról szóló fizetési meghagyá­sokat — A felebbezések ezerszámra érkeznek a kassai pénzügyigazgatósághoz — A hivatalos válaszok egyforma refrénje: „tessék fizetni!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom