Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-10 / 206. (1244.) szám

^RSi(íMt/VVAJ&^AP_-HrRl!SE>

1926 szeptember 10, péntek.

BzaswnaaBia

Egy angol politikus

elismerő megállapitásai a magyar- országi kisebbségek helyzetéről

zés. Magyar intelligencia. Egyik székely voltának góbéságát adta bele a vidéki intelligencia eggyé főző fazekába, másik bácskai kedvét hozta el, volt, aki dunántúli széles dialektusával mulattatta a kedélyeket. Eperjesi j ovi áliss ágát hozta közös prédául valamelyik, egyik a hegyek vándora volt, ínásik a aik rónaságok imádója. De az egy-vidék közös lélekké gyúrta át őket s egyik sem tiltakozott ellene.

Szél szóródtak. Az élet hatalmas tengerébe

fogta őket s vagy a háború ágyúinak csöve elé dobta le ijesztő például, vagy a világ valamely más kuckójába rejtette, bizonyításául az élet állandóan forgó kerekének.

Keresem a kis, eldugott vidékek, zárt völgyek vidám társaságát: nincsenek sehol. Elmentek, elvonultak, meghaltak, yagy messzire mentek élni.

Először csak egy kezdte meg, aztán rohamost hagyták el a házat többen is. Voltak csökönyösek, kitartók, akik valami édes-bus vonzódással a vidéki élet felé: míg maradtak, maradtak, éltek önmaguknak.

Aztán egyszer csak elmentek ők is. Szétszóródnak, összekeverednek, ide-oda ballagnak, álmosan vagy ujjult kedvvel. Városokba tömörülnek s vagy megtalálják egymást s régi mivoltukat, vágj' végleg eltávolodnak akkori énjüktől.

*

A vidéki magyar intelligencia fogyását konstatálom. Talán nem ért félre senki. Nem romlott jobban, mint a világ ezer más intézménye. Ha javult, ,nem javult jobban s ha korcsosult, az sem történt rohamosabban. Együtt tartotta az iramot minden mással.

Nem nívóban romlott. ~ Csak összehuzódoft, megfogyott, szétszóródott. Sok helyen nem találom. Használatlan könyvtárak, poros színpadi- kulisszák, üresen meredő gyárkémények jelzik a helyét, hogy volt.

Városokba tömörült, hogy érezze épségét, s tudja, hogy: van. De könyvet már kevesebbet vesz, mulatásra sem régi stílusú s régi, ebédlőben felfüggesztett képeinek rámáját kikezdte a SZU.

Egyes vidékekről úgy eltűnt, hogy szinte nyoma se maradt. Néhol egy majáiis-’nely nyirfa- keritése jelzi öreg fenyők alatt, korhadtan és széthullom hogy itt valaha élet pezsgőit, dal har- sant s emberek éltek.

*

Bus-börus, vagy duhajos mulatságokban sem akkor, sem ma: nem élhetjük ki magyar! mi- voltunkat. Akkor: függelék volt sok más jő mellett. Ma: sokaknak egj’edüli dokumentálás.

Magyari vidékeken él még intelligencia, elég erős ahhoz, hogy önmagáért éljen. De: kutyáik, lovaik, esetleg autóik s mulatságaik nem azt jelentik, ami a másik, a régi intelligencia volt. Az intelligenciának eme gondolkodóbb, szegényebb, de lelkesebb része ma összehuzódott, városokba futott, s uj életmódok után futkos.

És vegetál. (—y).

— Európa legnagyobb zálogháza, amely egyúttal Középeurópa egyik legnagyobb pénzintézete. A bécsi Dorotheum. (A P. M. H. bécsi munkatársától.) A bécsi Doroiheumról az utóbbi betekben sok szó esett az osztrák parlamentben. A különböző pártok szónokai a Centralbankról szóló vita során rámutattak arra, hogy a Dorotheum, amely állami ellenőrzés alatt áll, Európa legszilárdabb financiális intézménye és azt követelték, hogy az osztrák kormány a többi pénzintézeteket is helyezze ellenőrzés alá. A Dorotheum ismételi példa gyanánt való említése következtében érdekesnek tartjuk ezt az intézményt röviden ismertetni, miért is megkértük Plass Gusztávot, a Dorotheum igazgatósági tanácsosát, hogy nyilatkozzék a Dorotheum működéséről. Plass tanácsos a feltett kérdésekre a következőket mondotta: A Dorotheum a legnagyobb vállalkozás a maga nemében. A bécsi főintézeten kívül az osztrák fővárosban még 18\ fiókunk van, azonkívül képviseleteink működnek Linzben, Klagenfurtban, Badenben, Mödlingben, Bécsújhelyen és St. Pollenben. Végül az ingatlan- forgalom számára Berlinben is felállítottunk expo- ziturát. A Dorotbeumot I. József császár alapította 1707-ben nyilvános alapként. „Versatz- und Frag- amt“ néven. Eredetileg az volt a hivatása, hogy pénzt. adjon értéktárgyakra és használati cikkekre (zálogház), valamint hogy közvetítőként szolgáljon különböző tárgyak eladására. Kétszázesztendős fennállása alatt az osztrák császárok által pártfogolva, az intézet különböző változásokon ment keresztül, mig végre 1901-ben „császári királyi zálog-, őrző- és árverési intézet" címen teljesen átalakult. Ekkor épült fel párisi mintára hatalmas palotája és megkezdődött a fiókok felállítása. A világháború után, 1918-ban újabb reformok után az intézet a Dorotheum nevet vette fel és azóta jelentékeny fejlődésen ment keresztül. A Doro- •theumot ma egy a kormány által kinevezett tanács vezeti, állami felügyelet alatt. A zálogüzleten kívül meg kell emliteni az árverési üzemet. A bécsi fő- intázetben és vidéki fiókokban naponta vannak nagyszabású árverések. Külön bélyeg-, könyv-, műszaki és automobil osztályok szolgálják a specializál él ''st. A Dorotheum ma Ausztria második legnagyobb takarékpénztára, mintegy 800 milliárd korona betéttel. A takarékosztállyaí párhuzamosan mik éi ■: a hitel- és bankosztálya. Az újonnan létesült ingatlanforgalmi osztály, amely Berlinben külön képviseletet létesített, szintén szép eredményekéi mutathat már fel. Ennyiben vázolhatom rövid ni az osztrák Dorotheum működését, meg kell a- m'oan még jegyeznem, hogy ahhoz a néhány év előtt alakult nagyváradi intézményhez, amely jtén a Dqrolheum nevet vette fel és csakhamar ö. veomlott,\ természetesen semmi néven nevez • ,d > közünk nerrk volt.

xr. I ' -:.’, vászonba, kiütve, albumalaku 1000 oldalon jel ir:k meg a Kis Lírehm, ragyogó kiállításban és az ár.. ne felejtse el — csak 280 korona.

Budapest, szeptember 9.

A National Law Association Budapestre rándult tagjai közül J. Sandeman Allén, az angol alsóházban Liverpool képviselője, a liverpooli kereskedelmi kamara elnöke és Anglia kereskedelmi kamarájának igazgatója, még ma is Budapesten tartózkodik s magyarországi tapasztalatairól a Pesti Hirlap munkatársa előtt érdekes nyilatkozatot tett.

Bevezetőben megjegyezte, hogy eredetileg Csehszlovákia tanulmányozására indult el Londonból és nem gondolt arra, hogy a magyar ügyet nemcsak érdekesnek fogja találni, hanem hogy a középeurópi gazdasági helyzet megértéséhez nélkülözhetetlenül szükségesnek fogja tartani a magyar gazdasági helyzet alapos megismerését is.

— Budapesti tartózkodásom során — mondotta a továbbiakban az angol törvényhozó — meglátogattam több környékbeli sváb falut és nagy érdeklődéssel, de még nagyobb meglepetéssel láttam, hogy ez a németajkú lakosság Budapest közelében mind a mai napig megtarthatta német nyelvét és szokásait, emellett azonban hü és ragaszkodó alattvalója maradt a magyar hazának.

Paris, szeptember 9. Párisban van egy igen érdekes hely, egy igen érdekes intézmény, amit úgy hívnak, hogy La Fourriére. Ez egy olyan kisebbfajta, modern kiadású Noé bárkája, állatmenhely és állatklinika egyszerre, ahova összegyűjtik a beteg állatokat, az utcákon csatangoló gazdátlan kutyákat, a házfalak aljában somfordáló macskákat és minden más faját a négylábuaknak és szárnyasoknak, amit csak Páris utcáin találnak, szóval ez egy ma- gasabbrendü, tökéletesített és a modern élethez alkalmazott sintérintézmény.

Kint a rue Pontoiseban van ez az állatmenhely, egy hatalmas sárgafalu épületben. Mikor az ember belép a kapun, dühös kutyaugatás fogadja a látogatót, mint hogyha az ember egy alföldi paraszt portájára tenné be lábát. Nekem is két kutya ugrott, alighogy átléptem a kaput, fogcsigorgatva és ellenségesen morogva s bizonyára nem menekült volna meg a nadrágom ép bőrrel ebből a barátságos fogadtatásból, ha elő nem kerül a nagy- bajuszu portás és tekintélyének védelme alá nem vesz. így ahelyett, hogy én futamodtam volna meg, a két kutya húzódott vissza, szemmel láthatóan sajnálva, hogy a portás megjelenése elrontotta mulatságukat.

— Jobb lépcső, első emelet — feleli a portás nem sokkal barátságosabban a kutyák fogadtatásánál, amikor a titkárság után érdeklődöm. Óvatosan nekiindulok a homályos lépcsőnek. Sohasem tudhatja az ember, hogy mi ugrik az ember nyakába ilyen helyen. De nem történt semmi, csak egy bús és illatos bagoly méretegett végig álmos szemekkel mig a lépcső tetejére értem. Itt azonban egy egész kutyazenekar fogadott. A folyosón apró dróíkeritéses ketrecek végig, bennük a legkülönbözőbb fajta kutyák, a reszkető lábú pincsiktől kezdve a kuvaszokon keresztül egészen az okos farkaskutyáig az egész kutyatársadalom képviselve van. Az egyik dühösen ugat, a másik rózsaszínű orrát a drótokhoz nyomja a farkát csóválva, némelyik elnyúlva fekszik a fülét sem mozgatva, van, amelyik idegesen ugrándozik, egy foltos félvér kopó nyugtalanul szaglássza a szomszédjától elválasztó falat, némelyik vakaródzik, némelyik toalettet csinál, már aszerint, hogy melyiknek milyen a temperamentuma és a természete.

Belépek a titkári ajtón, ahol egy kis pi- rosorru macska fogad. Hófehér, csak a szemei feketék. Mire a könyvek, írások és a papi rhalmaz barrikádja mögött felfedezem a evikkeres titkárt, az Íróasztalnál a kis macskának sikerült a cipőkötőmet egészen kioldozni. Mire leülök az asztal mellé, a cica már az íróasztalon figyeli a beszélgetésünket. Az igaz, hogy van is mit hallgatnia és figyelnie.

— Nem is hiszi kérem— mondja a titkár —, hogy milyen sok és mennyiféle állat kóborol Páris utcáin. A párisink nagyon szeretik az állatokat, egy-egy macskát vagy kutyát úgy kényeztetnek, mint ahogy csak az egyetlen gyermekeket szokás. Talán azért van az a nagy állatimádat, mert sok családban nincsen gyermek és az anyai érzelmeket csak le kell valahogy vezetni. Mert, ugy-e, az természetes, liogv a nők azok, akik ezt az állatkultuszt csinálják- Ha valamelyik ilyen kis négylábú gyermek helyettesnek baja esik, ha nincs étvágyuk, ha túlságosan elhíznak, ha

Ez nem annak a magyar türelmetlenségnek (inlolerance) a következménye,

amelyről Angliában annyit hallottam, hanem ennek épp a,z ellenkezőjéé, a nemzetiségeivel szemben való türelmes megértésé a magyarság részéről.

Első dolgom lesz, hogy ezt a tapasztalatomat mindenfelé ,elhíreszteljem Angliában, ahol — mint mondottam — egészen máskép van informálva a közvélemény.

— Scotüs Viator... — vetette közbe az interjúvoló újságíró.

— Igen, — folytatta Sandeman Allén — ismerem ezeket a dolgokat és annál inkább örülök, hogy meggyőződhettem alaptalan voltukról. A napokban egyébként felkeresem a magyarországi szerb anyanyelvűi falvakat is, mert mindenről a saját szememmel akarok meggyőződni. Ami a Budapest környékén elterülő sváb falvakban még külön is meglepett az a lakosság nagy jóléte és békés, munkás élete. Több parasztházban megfordultam itt feleségemmel, aki szintén jól beszél németül, de sehol egyetlen panaszszót nem hallottam.

mélabusak lesznek, akkor hozzák őket ide hozzánk. Mi megvizsgáljuk gondosan és alaposan, úgy, mint ahogy az egy klinikán szokás, megírjuk a recepteket és igyekszünk megvigasztalni az aggódó tulajdonosokat, akik sokszor betegebbek attól, hogy a dédelgetett kedvencük nem jól érzi magái, mint maga az elkényeztetett kis öleb vagy macska. Sokszor sirógörcsöket kapnak a nők, mikor megmondjuk nekik, hogy nincs mentség és egy injekcióval ki kell végezni a beteget.

— Mi azonban nemcsak az ilyen esetekkel foglalkozunk. Az intézetnek a főhivatása az, hogy a Páris utcáján talált gazdátlan állatokat összegyüjtsük, gondozzuk, mig esetleg a tulajdonos jelentkezik, ami ha nem következik be, felhasználjuk tudományos kísérleti célokra. Hogy mennyiféle állat kószál gazdátlanul Páris utcáin, annak a megvilágítására szolgáljon ez a kis statisztika. Az utolsó hat hónap alatt összeszedtünk 14 lovat és csikót, 7 ökröt és tehenet, 3 borjut, 11 kecskét, 18 juhot, 15 tyúkot, 6 kakast, 8 kacsát, 9 vadkacsát, 10 csincsillát, 22 nyulat, 5 rókát, egy sakált, egy gyönyörű mangusztot, 6 teknős- békát, amelyek közül az egyiknek a páncéljára egy nagy I betű volt festve, továbbá 4 vadászmenyétet, egy nagy kaukázusi medvét, amelynek a magassága meghaladta az egy méter húsz centimétert, 13 majmot, köztük egy meglehetősen nagy gorillát, 21 fehér egeret, amiket a villamosokon vagy a metróban felejtettek, 11 indiai malacot, 7 sündisznót, 4 kigyót, egy egész rakás házi nyulat, egy kengurut és 27 különböző fajta különösebb madarat, papagályokat, sast, egy flamingót és egy kócsagot.

— Már csak az oroszlán hiányzik ebből a szép gyűjteményből.

— Oroszlánokat nem sikerült fogni? — kérdezem.

— Ezidén nem csatangoltak az utcán oroszlánok. De két évvel ezelőtt egy egész menazsériára való oroszlánt fogdostunk ösz- sze. Az Ida Soria oroszlánjait kellett akkor összefogdosni, akik egy szép napon megszöktek a ketrecekből— De, hogyha ez igy van, akkor Páris egy valóságos dzsungel!

— Majdnem. El sem képzelné az ember, mennyi egzotikus, vad él Parisban. A szaj- naparti állátkereskedőknél, a két állatkertben és főleg azoknál, akik a gyarmatokon eltöltött évek után visszajöttek a fővárosba. Ezeknél, ha egy kissé gazdagabbak, legalább három-négyféle egzotikus országokból származó állatot lehet találni. És, ugy-e, nem kell, csak egy kis vigyázatlanság, vagy egy kis fe- ledékenység, máris kiszöknek az utcára.

A kis macska megunva a figyelést, elkezd a ceruzámmal játszani és nem enged írni.

— Nem takarodsz innen, Moumous? — kiált rá a titkár. A kis macska sértődötten leugrik az asztalról és újra munkába veszi a cipőkötőmet az asztal alatt, ahol nem látja őt a titkár.

— Ez a kis cica egy párisi Színésznőé, aki ránk bízta,, hogy gondozzuk, mialatt ő elment nyaralni — folytatja tovább a titkár. — Vannak nekünk ilyen megbízásaink. Mindjárt mutatok önnek evv ilyentLemegyünk a kis lépcsőn a hátsó udvarra. Négy nagy ketrec áll a falak aljában. Az

egyikben egy nagy zacskóscsőrü callao kap- dossa el ügyesen a tágra tátott csőrével az apró halakát, amelyeket egy szolga dobál neki. A másikban három majom vakaródzik fin- torgó pofával, a következő ketrec üres, a negyedikben egy kis törpemedve szorítja a pofáját a vasrácsoknak és lesi a szolgát, hogy mikor ad már neki enni.

— Egy amerikai, diplomatáé ez a kis medve. Itthagyta nálunk addig, mig vissza nem jön Biarritzból. Meghagyta, hogy elsőrangú kosztot kell neki ad.ni.

És még mialatt a íeketebundás kis medve jóízűen majszol egy nagv darab bifszteket és meresztgeti szemét az elébe tett nagy tál tejre és egv kis csöbör mézre, én és a vezetőm azon törjük a fejünket, hogy vájjon miért van szüksége az amerikai diplomatának egy medvére a párisi lakásában? B. A.

Adagio

Most este, csend és végtelen sötétség.

Pereg a parton sárga, hol': levél,

Lehull, susog, halkan zenél És illat áraid szerteszét.

Alszik a rét.

Fák meghajolnak, bokrok dalolnak,

Hullám csobogva ringat csónakot.

Elhal az ének.

Halott szeretők táncolnak ott.

Stern Oszkár.

— Csehország politikai közigazgatásának uj főnöke. Csehország uj politikai közigazgatási elnökének Kubát Hugót, a belügyminisztérium elnöki osztályának jelenlegi vezetőjét, nevezték ki. A kinevezés a napokban megjelenik a hivatalos lapban.

— A Magyar Újság uj szerkesztője. A Pozsonyban megjelenő Magyar Újság szerkesztésében a mai nappal változás állt be. A lapot Kárpáthy Béla dr. mint főszerkesztő jegyzi és fölkerült a lapra Darvas Sándor neve, aki szerkesztőként szerepel. Darvas Sándor régi kipróbált tagja a magyar ujságirógárdának.

— Mastalka volt képviselő meghalt. Domous- nicből (Jungbunzlau mellett) jelentik, hogy Mastalka Henrik, az unterbautzei cukorgyár vezér- igazgatója, a régi osztrák parlament tagja, sziv- szélhüdésben meghalt.

— Meghalt a ferencrendi barátok volt rendfőnöke. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A schizmaringeni Gorheimi- kolostorban meghalt Schuller Dénes a fe- rencrendiek volt főnöke, aki még a békeidőben távozott a rend éléről.

— Egy szlovenszkói uriasszony halála Budapesten. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Özvegy Fodor Lászlóné, született Raggambi Fluck Elza, a volt Selmecbányái erdészeti és bányászati akadémia rektorának felesége 77 éves korában meghalt. Ma temették el nagy részvét mellett. Az elhunytat kiterjedt rokonság gyászolja, köztük Fluck István, a kitűnő futőbajnok nagynéniét vesztette el a tisztes kort elért és még a régi patriarchális világból származó magyar nagyasszonyban.

— Halálozás. Kassáról jelentik: Kemény Dezső dr. kassai fogorvos kedden 57 éves korában meghalt. A köztiszteletben állt, kiváló orvost ma temették el a köztemető kápolnájából a város magyarságának nagy részvéte mellett.

— Zita királynő nem utazik Angliába.

Parisból jelentik: A Matin értesülése szerint Zita exkirálynő a nagykövetek tanácsától nem kért engedélyt Angliába való távozásra. Amennyiben a királynő ezt tényleg kérne, a nagyköveték tanácsa távozása elé semmiféle akadályt nem gördítene.

— Strihrny nem ad ki röpiratot Klofács ellen. Stribrny György volt miniszter arról értesítette a Ceskő Slovót, hogy azok a hírek, mintha ő egy röpiratot akarna kiadni Klofács ellen, nem felelnek meg a valóságnak. így tehát nem igaz az sem, hogy ő a röpirat egy részét már információ végett egyes lapoknak átadta volna.

— Ivánka ismét perli a Slovákot. Még véget sem ért. Ivánka sajtópere Mahacsek képviselő és Sztraka, a Slovák szerkesztője ellen, amelyről a múlt. héten részletesen beszámoltunk, máris újabb pert indított Ivánka a Slovák ellen a szeptember 7-én megjelent „A doktor Ivánkával való per margójára" című cikk miatt.

— Felépült az uj magyar csillagvizsgáló. Budapestről jelentik: A háború után Magyar- ország elveszítette egyetlen modernül berendezett csillagvizsgáló intézetét, az ógyallait. Nyolc esztendő múltán óriási anyagi áldozatok révén sikerült a Svábhegyen fölépíteni a magyar csillagászat uj otthonát. Az uj csillag- vizsgáló Schwalb Gyula helyettes államtitkár, mérnök tervei szerint készült és kupolájában egy 60 centiméteres refraktor-reflektor foglal helyet, amelyet a világhírű jénai Zeiss-cég készített. Az uj csillagvizsgáló intézetet október végén avatják fel országos ünnepség keretében.

— Októberben tartják meg Budapesten a XVIII. katolikus nagygyűlést. Budapestről jelenük: Az előkészítő bizottság megállapítása szerint a XVIII. országos katolikus nagygyűlést október 10., 11. és 12. napjain tartják meg Budapesten.

Látogatás a párisi állatklinikán