Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-09 / 205. (1243.) szám

6 1026 szeptember 0, csütörtök. Egy magyar kommunista naplója a moszkvai magyar szovjet életéről Kísérlet a magyarországi diktatúra feltámasztására — Rákosi Mátyás szerepe III. Az a kongnia! Különösen a nagyszombati püspök papjainak fi­gyelmébe ajánlva Egy nyugatszlovenszkói magyar lelkész írja a következőket: Mikor a szőlő érik, s közeledik a szüret, a gazda akkor kezd rájönni, hogy jobban járt vol­na, ha szőlőjét a jég veri pocsékká, még ha nem is volt bizonyítva. A papság is sorra kijózanodó szemmel gondol ilyesfélét. Napról-napra hozzá­szólunk s lassankint kialakul az a józan nézet, hogy jobb lett volna, ha a szocialisták meg tudták volna az egészet gátolni. Ha azok az urak nyu­godtan mérlegelték volna a javaslatot, botrány- osínálás helyett kitörő tapsai fogatták volna. Hiszen ez a legzseniálisabb pénzügyi fogás-, amit kormány valaha csinált. Nem hogy fedeze­tet kellene teremteni a kongruatörvényre, hanem a kongruán a papok rovására óriási megbakari- tást csinál: a papság 85 százaléka elveszíti az ed­digi államsegélyt. Szó sincs róla: tenni kellett valamit. Méltatlan dolog volt az, hogy a legfon­tosabb hivatást betöltő kar volt legjobban mel­lőzve. Viszont az sem volt igazságos, hogy a 180 holdas plébános ugyanolyan államsegélyben ré­szesült, mint -1 holdas kollégája. De inkább sem­mit sem tettek volna, mint igy segíteni a dolgon. Hogy a főiskolát végzett papot a vasúti bak- terekkel és utcaseprőkkel tették egy rangéba, még azt is elviselnők valahogy. A pap sorsa gyakran a megvettetés. De abba már nehéz meg­nyugodni, hogy 83 éves papi működésem után ka­pott havi 400 kor., 7 éves tanítóm pedig ezret, a já­rási főnök hajdúja 1800. a kezdő csendőr 2500, a finánebizíos pedig 4400 koronát s ezenkívül min­denféle pótlékokat. Nem csoda, hogy az öreg papnak egy jó reverendára sem telik, hogy tisz­tességes társaságban megjelenhessen. Van a javaslatnak egy pontja, amely különö­sen a nagyszombati papokat érinti s amelyhez eddig senki se szólt hozzá. „A kongnia teljes összegében azok része­sülnek, akik kimutatják, hogy az érett­ségi vizsgát eredménnyel tették le vala­mely belföldi gimnáziumban.“ Ha azt a szót „belföldi" úgy fogják értelmezni, hogy a köztársaság ízületén, akkor a nagyszom­bati papság 98 százaléka elesik a teljes kongruá- tól, meri legtöbbje igen csekély kivétellel az esz­tergomi szemináriumban végzett és érettségizett. De ha kedvezőbben is lehetne azt értelmezni, ak­kor is egyáltalában érthetetlen az a kikötés. Azt a kassai vagy pozsonyi diákot ép úgy megizzasz­tották a professzor urak az érettségin, mint. a ka­locsait vágj' brassóit. S a nevelési szellem is min­denütt egy volt. Akkor még senki se. gondoLt ar­ra, hogy valaha csehszlovák republika is lesz s igy annak szellemét csepegtessék a fiuk szivébe. Van azután egy másik lehetetlen pontja a ja­vaslatnak. Azok a bizonyos 50 fillérek! Vagyis hogy' minden hivő után 50 fillért tudnak be hely­beli jövedelemül. No, lássunk egy7 eleven példát. A Selmecbányái belvárosi plébánosnak van körül­belül 10.000 katolikus híve. Ebből legalább 3000 uj lakosok, cseh hivatalnokok, katonák, akikből a plébánosnak soha egy fillér jövedelme nincs. A megmaradó hétezerből legalább 3000 fanatikus kommunista, aki nem hogy adna jövedelmet a papnak, de a meglevőt is elvenné tőle. A fennma­radó négyezernek fele földhöz ragadt szegény em­ber, akik a bányászat beszüntetése után segélyen tengődnek s inkább várnak a paptól, nem hogy ők adnának. Marad tehát kétezer hivő, akiktől lát itt-ott egy kis jövedelmet. S ennek dacára 5000 koronát fognak levonni kongruájából ezen a címen. Mivel pedig a jelenlegi, plébános fiatal ember, kap majd körülbelül 12000 koronát s eb­ből éljen meg súlyosbítva három egészséges gyomra káplánnnal egy drága városban, ahol az utolsó veteményszálig mindent készpénzzel kell vennie a piacon, mert se földje, se terménybeli jövedelme nincs. És hány ehhez hasonló példát lehetne felso­rolni! Végül a. legveszedelmesebb az egészben: az a jövedelembecslés ctévenkint. Szeptember else­jével beszüntetik az eddigi kongruát. Nem kell hozzá nagy pesszimizmus, ha azt gondolom, hogy az uj 2—3 év múlva lesz folyósítva. Először jön a becslés a helyszínén, azután a ki­számítás s csak azután a folyósítás! Eddigi, ta­pasztalatainkból már ismerjük a hivatalos gyor­saságot. S addig miből élünk? De azután az a becslés! Mennyi visszaélésre lesz itt alkalom! A járási főnök jó, vagy rosszindulatától fog függni a papság mindennapi kenyere. Pedig lett volna ennél sokkal egyszerűbb el­járás. Olt van az 1896. évi javadalmi összeírás. A mai árviszonyok mellett a földtermények ára a háboruelőtiihez képest átlag tízszerese. Az ipar­cikkek és külföldi fogyasztási cikkek ára a régi­hez képest tizenötször akkora. Az adók, no azok rekordot értek el. A békeidőhöz képest 30—40-szer nagyobbak. Nem lett volna sokkal egyszerűbb ezen az utón valami igazságos kulcsot felvenni, minden uiabb becslés nélkül? Mert abban az öt évre szóló becslésben sok veszedelem rejlik! Egy kis szerény hozzászólás, egy bögre viz az égő házra. De hát fogjunk össze és cselekedjünk testületileg! Egyházi kerületek, egyházmegyék, testületek lépjenek fel egy szívvel-lélekkel s az eredmény nem marad el! xx Bármilyen szempontból érdeklődik ön az állatok élete iránt, a Kis Brehm-ben mindazt meg­találja Az ára — ne felejtse el — csak 280 korona, ha nem bírja' egyszerre kifizetni, úgy üt hónapon át törleszthet!. Kun Béla másodszori tért most vissza Moszk­vába kimondott kudarccal. De ő nem abból a fából van faragva, hogy7 magát könnyen eltipor- tassa. A magyar diktatúra bukása erős ellen­szenvet keltett iránta Oroszországban. Lenin bi­zalma is megcsappant és nem tudta neki soha megbocsátani, hogy nem valósította meg a föld­osztást Magyarországon, ami véleménye szerint legfontosabb oka volt a magyarországi diktatúra bukásának. Az orosz pár'., tagjainak nagyrésze Kun Béla forradalmi törvényszék elé való állítását követelte. Aki azonban Kun Bélát igazán ismeri, az nem csodálkozik azon, hogy győztesen hagyta el a párt végrehajtóbizottságának 1920 májusában tar­tott azt az ülését, amelyet voltaképpen az ő el­intézésére hívtak össze. Ennek a gyűlésnek azzal a határozattal kel­lett volna végződnie, hogy Kun Bélát a magyar­országi diktatúra idején elkövetett goromba hi­bák és egoista törekvések miatt forradalmi tör­vényszék elé állítják. Ám az a biztos tudat, hogy az amúgy is mindenfelől fenyegetett gyengelábu orosz párt minden felesleges kompromittálástól fél, cinikus nyugalmat adott Kun Bélának. Vádlotthoz egyáltalán nem illő fenn héj ázás sál kifejtette az ülésen, hogy a magyarországi kom­munista forradalom bukásáról csak rosszakarat­ta] lehet beszélni, mert legfeljebb csak rövid, ideiglenes letörésről van szó és semmi másra nincs szükség, mint a magyarországi kommunista párt felfrissítésére. Ennek megvalósítása egysze­rű és kézenfekvő dolog. Az Oroszországban elő nagyszámú hadifoglyokból, akik már amúgy7 is magukba szívták a szabadság levegőjét és a for­radalom edzett harcosainak bizonyullak, tevékeny kommunistákat kell nevelni és az ő hazaözölésük egy-kettőre kirobbantja Magyarországon a mun­kásság szunnyadó forradalmát. Kun és Landleréi: kölcsönösen le­leplezik egymást, de utána ki­békülnek a tervet tett követi. Megindul a moszkvai magyar politikai tanfolyam, ahol Kun Béla, Rud- nyánszky, Rákosi, Varga, Raab és Márkus önti a jövő niunkásapostolaimak fejébe a kommunista, tudományt. Ezzel a tanfolyammal párhuzamosan halad a petrográdi katonai tanfolyam, amelyen a jövendő magyar vörös hadsereg parancsnokait képezik ki. Kun Béla teljes energiával belefek­szik a magyarországi diktatúra feltámasztásának munkájába. Mint megbőszült oroszlán ordítja: „Mindenkinek, aki él, aki magyar és kommunista, otthon van a helye!" Ez a jelszó okozta, ugvlátszik, első igazi és vég­leges bukását. A jómódban élő kegyencok már a veszedelem legkisebb látszatára is fellázadnak a vezér ellen. Még gondolatnak is vakmerő, hogy7 például Landler, a jő bécsi kávéházak kártyaasz­talát, Lukács pedig az ö hütteklorfi villáját és a. többi jól fizetett pártalkalmazott. felcserélje a jó megélhelési forrásnak bizonyuló emigrációt a nem éppen kényelmes Markó-utcával. 1922 má­jusában játszódik le az orosz koinmunistapárt megbizot.tainak jelenlétében az a gyűlés, amelyen Kun Béla kiborítva látja egész szemetesládáját. A lopástól, csalástól az árulásig mindeu szerepel ebben a megcáfolatlanul maradt vádban, hacsak cáfolatnak nem vesszük, hogy Kun Béla Landler­ről és társairól ugyanezt bizonyította be. Az oro­szok e tömérdek szenny láttára diplomatikus ügyességgel meglepődést mímelnek és kivágják Kun Bélát a végrehajfőbizottságból. Kun Béla három napig hisztérikus görcsökben vergődik és amikor remegő kezébe adom az orvosságot s tekintetem pegyhüdt arcára esik, önkéntelenül öreg, letört prostituáltra kell gondolnom. De nem azért Kun Béla ő, hogy végleg eltűnjön, nem, ő nem adja föl a harcot, hanem kiegyezik Landler­rel és társaival. A meghatód»ottság könnye csu­rog a szemükből, amikor egymás kezét szoron­gatják s néhány perc múlva a feledésbe vész a lopott gyémántok és ékszerek, valamint a Bécsbe küldött nyomtalanul eltűnt sok kiló arany em­lít'. Két hétig lázasan tanácskoznak, amíg elké­szül a hazavezénylés uj programja és közös ve­zetéssel megkezdik a sejtek csiTáztatását. A sejtképzők ulrakelnek A hadifoglyokat, csoporokta osztják, minden csoportba bedugják úgy a politikai, mint a kato­nai tanfolyam néhány hallgatóját, akiknek szi­gora kötelességük, hogy a magyarországi kommu­nista sejtek megalakítását Bécsen, illetve Ber­linen keresztül Moszkvával tudassák. Minden csoport utravalóul Kun Béla lelkes beszédét is megkapja és hogy a haza vezényletiek kötelessé­gükről egész biztosan ne feledkezzenek meg, Stefimben a berlini magyar szekció egyik tagja fogadja őket, mindenféle hasznos röpirattal. Bóes és Berlin is megkapja teljhatalmú vezénylési jo­gát, ezzel azonban nagyon ritkán tud élni, tekin­tettel arra, hogy a hazaküldött, kommunisták vagy félredobva a lefelé semmi Irófát. nem is­merő pártfegyelmet, egyszerűen kilépnek a párl-1 ból, vagy — és ez a gyakoribb eset. — lelkesedő szívvel átveszik a vezénylési dijat, amely az elv­társ értékessége szerint váltakozva, olyTkor igen tekintélyes összeg és Ausztria, Németország, vagy Franciaország egyik városában sokkal cél­szerűbben igyekeznek ezt a pénzt értékesíteni. Bécsben is jónéhány ember él rend* viszonyok között, akinek exisztenciáját ilyen vezénylési dij alapította meg. Megszöknek a leghübb munkatársak Nehéz hónapok múlnak el. Moszkva türel­metlenül sürgeti eredményt. Ám a rezetőség csak néhány pesti rek- lámpörrel tud válaszolni, amelynek mártírjai javarészt könnyen befolyá­solható, tapasztalatlan fiatalemberek. S amikor a szépen megvonalzott és féltve őrzött moszkvai nagykönyvben is csak néhány fantáziasejt van elkönyvelve, az oroszok egész komolyan azzal fe­nyegetőznek, hogy végérvényesen becisukják a feneketlen kasszát. Kun Béla, aki tudja, hogy a magyar akció az a bizonyos szalmaszál, amelyen ő lóg, semmi körülmények között sem engedi ki görcsös kezéből ezt az ügyet. Az eddig tapasz­talható sikertelenséget azzal az egyszerű ténnyel okolja meg, hogy7 Magyarországon még nincs vezető, aki a sejteket, lelkiismeretes gondossággal ápolni, kifejlettem és összekapcsolni tudná. Az egyetlen és természetes megoldás a kipróbált vezetők és szervezők hazavezénylése. De hogy a Landlerrel kötött barátságos megegyezést meg ne sértse, egyelőre a Moszkvában élő és Magyaror­szágon még nem kompromittált vezetők bazave- zénylését. ajánlja. Az első, aki a sort megnyitja és buzgóságára tizennégyévi fegyházzal fizet rá: az Lipschitz, A másodiknak, Bátorinak, a moszkvai magyar szovjet elnökének már megcsappan a kedve. Helyesebbnek tartja Berlinben a dolláro­kat és a kis láda ezüsfnemüt márkára beváltani és a hosszú ideig csak titokban élvezett alkoholt nyíltan is kóstolgatni. Ámde nincs az a pénzösz- szeg. amely egyszer ne fogyna el. ezért a mara­dékkal Bécsbe megy7 és ott munkásvezér voltát, felcseréli régi mesterségével és olcsón elvállal mindenféle ruhajavitást. Sorra következnek a moszkvai magyar szovjet összes tagjai. Raab rövid bécsi tartózkodás után jónak látja egy magáncégtől sikkasztott néhány millió­val nagyváradi útját biztosítani. Márkus dr. el­jut a magyar határig, de ott. meggondolja magát, visszafordul és szüliebb hazájában, Szlovénoké­ban jól jövedelmező ügyvédi irodával cseréli fel a munkásmozgalmat. Mapdl, aki mint. másod­éves orvosnövendék Moszkvában megajándékozta magát a dr. címmel és a magyar kórház és gaz­dasági irodájának főnöke volt, megfért bűnös­ként visszavonult gazdag apja birtokára. Ugyan­ezt tette Kun Béla fiatal magántitkára és ked­vence is, Balog László. ^ „Matyi* politikai gyorstalpalót nyit Bécsben és bekerül a Markó-utcába Kun Béla tajtékzik a dühtől, és keze az in- ternacionálé büszkeségére, a végrehajtóbizottság első titkárára, Rudnyánszky Endrére mu*at, aki az értékesség legfelsőbb fokának megfelelő pénz­tárcával és brilliáns gyűrűkkel ékesítve érkezik Bécsbe. Az ősi császárváros elvitázhatatlan bája aránylag nagyon rövid idő alatt akkora hatást gyakorolt rá, hogy inkább elhagyja az imádott pártot, csakhogy Bécsben maradhasson, termé­szetesen anélkül, hogy a kapott pénzt visszaszol­gáltatná. Ennyi hűtlenség láttára Kun Bélának nem marad más hátra, minthogy „Matyit", az utolsó mohikánt keblére ölelve, Bécsbe küldje Rákosi Mátyást. Bécsben Rákosi a moszkvai is­kola mintájára megalapítja a politikai ismere­teknek gyorstalpaló intézetét. Növendékei pesti munkanélküliek, akik teljes ellátás és heti húsz silling zsebpénz ellenében szívesen ásitoznak a komoly professzorok még komolyabb fejtegetései közben és csak azt sajnálják, hogy olyan rövid ideig tart, de hiába tiltakoznak, hogy ennyi idő alatt nem tudják elsajátítani a szükséges ismere­teket, négyhetenként, friss hallgatókat kap a kur­zus. Majd egy7 évi szorgos munka és rettegő vajúdások között megszületik a Rákosi-akció, amelynek néhány kótyagosfejii embertől elte­kintve, nincs semmiféle közössége a magyar munkássággal. Hiába gurult a tömérdek dollár Magyar- ország felé. Még Kun Bélának is be kell látnia, hogy ki­pusztult a vezénylési anyag. Az Oroszországban élő magyarok, kevés kivétellel, belekapcsolódtak a mindennapi életbe. A németországi magyarok­ra alig lehet számítani. Berlinben Varga és Vágó elvtársak, az orosz követség jólfizetett alkalma­zottai, mint múzeumi ritkaságok hirdetik, hogy ott magyar kommunisták is voltak- Bécsben az Arzenál és a grinzingi barakkok takargatnak még vagy két tucat magyar kommunistát, aki a másik két tucat párt- és szovjatalkalmazottal, élükön néhány nyugalmazott népbiztossal, teszik egyetlen legnagyobb sejtjét a kommunisták ma­gyarországi pártjának. v (Vége). "Hírek: őszi kintornázás Megint eljött az ősz. Életűink kintornájára újra reátették az uj lemezt, az Ő3z lemezét. Krákogó •berregéssel mozog a bádog, sereeg, akadékoskodik és csak forog egyre. A kürtőn ömlik a hang, éle­tünk fájdalmas dala. Nyomában megindul képzele­tünk gépezete, szerkeszti a képeket. Az ősz szo­morú képeit. A hulló, sárguló, fonnyadó levelektől gazdag gőzölgő föld képét... a szomorú, bús elmúlás ké­peit ... Nehezen tör a sóhaj az embermellekből és könnyen csurran nyomában a sós kis csöppecske. Elaggott hitvesek forrón kezet szorítanak. Ki tudja, mit hoz a tél? ... Reszkető férfiajkak suttogva gyónnak. „... Istenem, csak el ne felejtsen, c-sak itt ma­radhatnék mellette ... egyedüli, édes kedvesein mellett... De itt az ősz, mennem kell. Mennem, mint ahogy mindnyájunknak egyszer mennünk kell s az isteni végzetbe bele kell nyugodnunk. Men­jünk ezért, testvéreim, nyugodt szívvel és szeres­sük egymást az élet őszén ... Lásd, mi, akik már végigküzdöttük rögös utun­kat, mi, akiknek térdein aranyfürtü reménységek játszadoznak, boldogok lehetünk. És sokszor örül­jön az, aki azt mondhatja: Becsületben leltem boldog. Édes feleségünk egykor piros,- kívánatos szája bizony el-elfoünyadt már, de ki meri mondani, hogy szerelmünk is elhervadt? ...“ Életünk kintornáján az ősz sereeg. A kürtön borongón hangzik melódiája. De lejár majd ez a lemez is. Surrog a kis gépezet és egyszer csak megakad ..; Mezei Gábor. — A kassai püspök zempléni pásztor- utja. Kassáról jelentik: Csárszky József püs­pök Fekete Géza dr. szentszéki tanácsos, püspöki titkár kíséretében e héten végigláto­gatja a gálszécsi esperesi kerület plébániáit s mindenütt bérmál és szentbeszédeket tart. A hívek a püspököt minden községben nagy tisztelettel, lovasbandériumokkal, diadalka­pukkal és üdvözlő beszédekkel fogadják. A püspököt a politikai hatóságok részéről a Iót- maköruton Fábián gálszécsi kerületi főnök kiséri. A bérmakörutnak egyházi előkészítői és irányítói Ottó Alajos dr. és Miklusipza Si­mon esperesek. Érdekes megemlíteni, hogy Csárszky püspök előtt, amikor lovasbandé- rium kíséretében Nagykázmérból Lasztócz felé haladt az országúinak, a magyar határt érintő részén nemcsak a csehszlovák vámőr­ség, hanem a magyar vámőrség is fegyverbe állva tisztelgett. Magyarizsépen a püspököt többek között Damjanovits Viktor görögkato­likus lelkész és Szondy István református lelkész is üdvözölték. — Újabb jelentkezések a magyar újságírók szindikátusába. Bernáth Pál (Ruszinszkói Magyar Hirlap, Ungvár), Czitter Jenő (Keleti Újság, Tiszaujlak), Isaák Imre (Református Egyház és Iskola, Vaján), Klein Sándor (Keleti Újság, Csap) és Stroné Jenő (Kárpáti Híradó, Akna- szlatina) a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusába kérték fölvételüket. — Halálozások* Seeber Ferenc, a buda­pesti Magyar Nemzeti Bank főellenőre 42 éves korában hosszas szenvedés után Buda­pesten meghalt. Az elhunytat kiterjedt, szlo- venszkói rokonság gyászolja. Temetése 7-én délután volt a farkasréti temető halottasházá- ból. — Demjénfalvi és porübai Porubszky Imre nyugalmazott főszolgabíró Jolsván 69 éves korában hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése a részvét impozáns megnyilvánulá­sa mellett hétfőn délután ment végbe. — Szilágyi Lajo§ provokálta Pékár Gyu­lát- Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő provokálta Pékár Gyulát, aki egy népgyülé- sen sértő kifejezésekkel illette az ellenzéki képviselőket- Pékár a provokáció után kije­lentette, hogy fenntartja állítását, amennyiben az ellenzéket azért rótta meg, mert technikai obstrukcióval dolgozik. — Tanitónőválasztás. Komáromi tudósítónk jelenti: A perbetei református egyház iskolaszéke az újonnan szervezett tanítónői állásra Földes Ju- lia deákii tanítónőt választotta meg. — A szlovák orvosok szobránci kon­gresszusa. Ruszinszkői szerkesztőségünk je­lenti: Nagy napja volt Szobránc. fürdőnek szombaton, amikor a kassai nagyzsupa orvos­szövetsége tartotta meg ott ezévi kongresszu­sát. Tekintettel arra, hogy az orvosszövetség szlovák jelegű, nagy feltűnést keltett, hogy a kongresszusra se a magyar, se a német or­vosszövetségeket nem hívták meg vendége­kül. Csakis a cseh „Jednota" kapott meghí­vót. A kongresszusnak egyébként inkább barátságos megbeszélés jellege volt. A szlo­vák orvosok helyzetét Slabej dr. kassai zsu- pai főorvos ismertette, majd Russay Gábor dr-, Szobránc gyógyfürdő főorvosa tartott igen értékes szlovák nyelvű előadást Szobránc gyógyfürdő szép fejlődéséről. Az orvosok fi­gyelmét a fürdő kiváló gyógyh.atására hívta fel. A kassai bábaképző intézet igazgatója, Frankenstein dr tudományos előadást tar­tott. A kongresszust bankett követte. A kon­gresszuson részvevők száma a kilencvenet meghaladta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom