Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-26 / 220. (1258.) szám
9 1926 szeptember 26, vasam: p. ^I^<^-A\4.<S^ARHIRLAE T—‘ "^"ITTIÍin fflHWnWB—WMBBBM1—W—Mi Konok ősz Az ősz az ajtód előtt kaidul, S az örömödet kéri zordul. Szívesen szegnél kenyeredből. S egy darabot letörsz szivedből. Amíg az alamizsnát várja, Falevelet töm pipájába. És ahelyett, hogy tovább menne, Ködöt pipál ködös szivedre. Falu Tamás. baditam a két fejedelmet. Az összeesküvés vezére,. Szürke Sólyom volt, szép, kövér fiatal ember. Olyan szép és olyan kövér, hogy elárulták és a nemzet megette. A két sziget népe már egészen belezavarodott a helyzetibe. Ez igy tovább nem mehetett. Mindig neon lehet forradalom. De azt se tudták, hogyan bontakozzanak ki belőle. Rossz hírek érkeztek. A távoli nagy ember- evő-szigeteken megtudták, mennyire megbomlottak itt .a közállapotok és hogy már nem lesz olyan veszedelmes dolog idetámadni, mint azelőtt. Hát készültek is nagy támadásra. Ezekben a napokban az öreg remete megint megfordult a két sziget népe között. Jóslataival rémhíreket terjesztett és az asz- szonyek úgy nekikeseredtek, hogy dühös veszekedések hallatszottak ki a kannibál falu csendes utcájára. Az asszonyok azt követelték, hogy bocsássák szabadon a ketrecből a két fejedelmet. A férfiak ellenben kijelentették, bogy még egyszer nem veszik föl a régi szolgaságot. Erre aztán megérkezett a hire, hogy jön az ellenség. Most már a férfiak is engedtek merev álláspontjukból, de azért nyilvánosan restelték, hogy engednek. A vén remete aztán megoldotta a csomót: — Emberek, ti nem akarjátok, hogy a szigeten Fekete Kígyó uralkodjék? — Nem akarjuk! — dörgött fel a tiltakozás. — Akkor fogadjátok el fejedelemnek VaPju.cs őrt. Nagyon tetszett a megoldás, mert győzött az elv. Varjucsőr szigetén, természetesen, Fekete Kígyót választották meg fejedelemnek. Jött az ellenség. Csúnyán megverték. Hatalmas lakomán ünnepelték a két fejedelmet, akiket az elűzött zsarnok helyett a népakarat ültetett trónusára. r^wiwrrgnraMrTrwiff arcom , . . ahogy most teszem ... és . . . ugye . . . ugye . . . azt . . . mondtam . . . Neked . . . /édes... édes... Mariskám... Mariska... Mariska... A sötét sarokban alig láttuk egymást. Richárd nem engedett lámpát gyújtani. Retten voltunk csak az egész kávéházban. Zsebkendő suhogását hallottam s egy homályos folt kezdett libegni előttem. Richárd darabokra tört mondatait valami furcsa fátyol kezdte homályosiáani, egybefolyatni álmatag lassúsággal. Éreztem, hogy végtelen távolba dirigálja a szivéből ajkáig fölvergődöíit szavakat. Többé nem hozzám szél. Richárd most nem is tudja, hogy mellette vagyok. Oh, hogy figyeltem! — ... Mariska ... ha nem szerelném Magát úgy . . . ahogy . . . ahogy . . . igen, akit feleségül is akarunk venni . . . akkor . . . nem ... akkor . . . csak akkor . . . igy nem sértő ... hiszen szeretsz! . . . Oh, milyen forrón adtad vissza csókjaimat! . . . Istenem . . . Igyál! — (Észrevett a nyomorult!) — Azt mondtam neki, hogy éppen azért, mert . . . mert tisztességesnek tartom, fel kell tételeznem, hogy szeret engem, különben nem viszonozhatta volna oly forrón ... no igen, mii van benne! Csókol ództunk. S ha szeret, nincs akadálya annak, hogy férj és feleség lehessünk. Eleget keresek. Ő se egész szegény. De az mellékes. És akkor ... ha ez igaz . . . mért ne hozhatná meg ezt az áldozatot, mi? De nem is áldozat! Mért áldozat! Ha megért engem, nem áldozat. Nem! Miért?! Nem bánom, mondja, hogy rögeszme, de nem orrok szabadutó tőle. Annál inkább! Édes Baba . . . megint könyörögni, okoskodni kezdtem neki . . . Maga már megmutatta az én szomjas izémnek a maga tiszta lelkét, mely mindig ellenállt az én bolond testem lázas . . . rohamainak... igen, most mutassa meg a művész szomjas lelkének a maga gyönyörű testét, hogy mestermüre inspirálhassa lényegemet! (A szavak, mint büszke hajó óriások sorakoznak a vallomás Óceánba hömpölygő folyóján.) Nézze, Édes, a szerelem is csak egy matéria, mint . . . igen . . . például az agyag . . . Igyál! ...» és mint az agyag, úgy, ahogy vau, nagyon is mindennapi. Cigarettát! . . . Mert mondom, agyagnak, anyagnak, de nemcsak ilyen srwarrnnak, hanem a szerelemnek is megvarrnak a maga művészei. Vagy törvényei. Egy izé. Mindegy. Gyufát! És az agyagból a szobrász tud olyat, gyúrni, hogy no! Ergo kell, bogy a szerelem nyers anyagából is a boldogság szobrát olyan mi-1 nucéózusam, finoman . . . raf.fiináltan, tudod? . . . de művészetitől, barátom, művészettel tudjuk kidol- go.'oit A mii szeiulmiiink anyagából sem lehet dicső Vénuszt, do még egy olirapu&zi ka.-zirnöt sem formálnunk, lia ilyen kicsinyes, prűd szempontok' önmagam Tétovázva, boilogó lábbal indulok a göröngyös uira. V ágyaimnak fiatal fecskehada szárnyal a messzeségbe, önmagam felé. Megfogtak a durva sövények s körülvettek szúró tövissel. Hízelkedő indái hívtak, összetéptek. Nem tudtam, mi van túl a gátakon. Parányi, szürke eget láttam, egy-két verebet, vadvirágot. Rózsaillat szállott felém az éjszakában s üzent az ismeretlen uj világ. Kitörtem elszánt, acélos karral bozótos, gyilkos börtönömből• Szembeszálltam förgeteggel, fagyos viharral s mentem a Tavasz nyomát keresni. Megpillantottam nyílt, szemekben, lányok tiszta, hamvas arcán, melyen a vér üdvözítő szűz pírja rebben. S kezdtem hinni, hogy nem örök a tél■ Láttam, hogy az ég nem parányi, néha derűs, máskor vérvörös. Ha száll az este lila fáíyola: miriádnyi csillag lobog a végtelenben. A földön nemcsak kakukfü terem, de lótusz, pálma, rozmaring is. Van fehér galamb, sas is tanyázik fönt a bérceken, keselyű is kering fölöttünk. Külön-kiilön mindezt tudni kell s beszivni, mint egy bűvös illatot. Hinni, csalódni minden újban, minden régiben — s aztán ledobni lárvái, álruhát. Túl a gyermeki vak, reményen, irigység törpe akadályain dereng a cél. 8 én döntő férfihittel, keményen indulok el önmagam felé. ölveőA László. F\z életigenlés születése Irta: Szabó Mária. Velem jött ez a szorongó (kin a világra, mint ahogyan magammal hoztam az Apám szemeinek mását. Parányi lelkem tudatalatti rettegéssel tapadhatott a szüléimhez talán már a legelső napokban, hogy velem együtt növekedve állandó kísérőjük legyen. Nem láttam soha fényt, ha különváltan éltünk, csak a sötét elhagyatoitságot éreztem. S nem adódott egyetlen érzés sem, amely le bírta volna győzni a folyton érettük aggódó, kínlódó szeretetek Már a gyermekagyam apró, titkos imádságokat formált — elmondani, sőt egészen végiggondolni sem mert imádságokat. Ott remegtek a halál megsejtése óta a szivemben: Add Istenem, hogy ne éljem tül őket, egy pillanattal se éljem túl őket! S az egész életem örökös készenlevés volt: Meghalni velük együtt. Az apám korán észerevette ezt a beteges fejlődést. Sokszor nézett rám szomorú aggódással s egyszer hallottam, mikor panaszkodott: Nem természetes, hogy gyermek csak a szülőkön keresztül ragaszkodjék az élethez. Attól kezdve rendszeresen próbált terelni a magamért való élet felé. Kényszeritett, hogy folyton keressem és lássam meg a Szépséget a természet apró jelenségétől fel a legnagyobb csodáig, az emberi lélekig mindenben. Fel is csillant ilyenkor az életöröm bennem, de a kezem az ő kezét kereste s a szemem az Atyámat leste, hogy a látott szépet nekik is megmutathassam. S kezdtem szeretni a világot, de osak félig: szerettem a fényt és a jó embereket, a vidámságot és az örömet, — hiszen csak ennyit mutatott meg nekem belőle, * Lassan haladtam a legborzasztóbb katasztrófa felé. Már napokra sem tudtam elhagyni a szüléimét. Odadobtam minden fel- kinálkozó lehetőséget. Nem akartam sem önálló életet, sem érvényesülést — semmit, csak együtt lenni velük. És eljutottam odáig, hogy mikor egyszer az Apám beteg volt, az iíttsiabu öjauni Josef Ulttnpl atoptfea 188C-frait. Priiő* „igöEuna, emberek nem róla, — rólam kérdezősködtek. ...S egyszer életemben mégis megtörtént, hegy elaludt bennem minden rossz sejtése.. Május utolsó napjának virághajóját hajtotta lefelé az idő vizén a titokzatos evezős. Alkonyat dobálta szét szivárvány fátylait a nyugati égre. Fehér virágok édes illata ösz- szeölelkezve lebegett körülöttem. Hymnikus áhitat zengett a fülemile énekéből. Valami magam lelkében fakadt kis dalt dúdoltam, hogy eresszem ezt is a májusi hajó után a végtelenbe. S virágokat ültettem a házunk elébe, hogy hazajövő Apám nézése rajtuk akadjon meg legelőbb. A szorongó féltés elaludt. Vagy talán elröppent az is a virághajó s a kis dal után örökre? Akkor hozták haldokolva hazia. S a nézése megahadt — nem, nem a már megöntözött, integető kis virágokon, hanem az én el- rómült szememben. Szegény erőtlen keze alig érezhető szorítással fojtotta meg a 1 étkemből feltörni akaró sikoltást s a feje az ón nézésemet magával vonva az Anyám után fordult. Egyéb nem is történt Bevitték. Lefektették s én melléje esve, arcomat az arcához szorítva, elhalt kezét percre sem eresztve haladtam vele együtt a megsemmisülés felé. Emberek jöttek-mentek. Egy-egy zokogás szakított rést a csendbe. A gyertyái? lángját hosszúra nyújtva hívogatták kifelé a nyitott ablakon. Kristály vázákban a délután örömmel behordott sárgarózsák leheltek bús, halódó illatot. S a halk dal helyett hömpölygő, széles melódiák nőttek. Beléjük fonódott minden valaha hallott dallam az Apassioná- tától le a Trauermarschig. Minden haldoklóit, elröppeni készült, ami valaha élménnyé vált bennem. S homályos fájással vajúdott az egyetlen megmaradó érzés: Ez a halál! És könnyű és jó és szép, — mert vele, általa jön ez is! — És aztán minden elvégeztetett. Két szem már örökre lehunyódott. Jóságos simogató kezét kivették a kezemből, hogy összekulcsolják az elhallgatott szivén. S én eszelősen bámultam ki a nyitott ablakon, aztán az orvos szánakozó szemébe és belekérdeztem a csendbe: — Hát ennyi az egész? És bele kérdeztem a lelkembe: — És én még élek?! Reszketve simítottam végig drága ezüsis éket búdnak verni menyasszony és müvészvőie- gény közé! Bocsássa meg, mondtam, est a boldog előlegezést. Ezt mondtam neki. Igyál! Mi az, nincs már? Miici, még egy üveggel! . . . Nem . . . fenének kell lámpa! . . . Frázba minden villanykörtét! ... Se körte, se alma! . . . Alma . . . alma .. . olyan két alma ... ah! olyan! . . . Hol az a bor? . . . Kérlek, mondom neki, különben csak nyers anyagnak marad meg szerelmünk s mint ilyen, természetesen nagyon is . . . izé . . . anyagias . . . nagyon is testi! Nehéz, tudod? . . . Sőt nehézkes. S ez még rosszabb. Pláne művészembernél. - Olyan, mint egy földön baktató, terhes emlős állat. És ugye, mennyire egészen más a bárányfelhőkön is tiüszökkenő Pegazus, mint a röghöz, előítéletekhez kötött emberi nőstény! Midi ennél a szónál tette asztalunkra a negyedik tokajit. Az utolsó szó utat talált reszkető szivébe s mert odakünm éppen nem villámfott, női eszméletére tért. — Micsoda nőstényről beszélnék maguk itt ebben a sötétben? Richárd majdnem mindig udvarias volt nőkkel, miég rossz nőkkel szemben is. die most kitört: — Kuss! — . . . s csak annyit mondott: Jó . . . Holnap eljövök . . . délelőtt . . . kilenckor. És átölelt ... és megcsókolt . . * ahogy még soha! Istenem, bár ne tette volna! Mórt nem ment el hidegen, megbántva . . . akkor . . . Veszettül kalimpált a szivem, két szemem tűzijátékot rendezett három Richárd s két Mariska őrülten táncoló sziluettje körül. Richárd ivott. Két poharat ürített egymás után. Aztán a padlóhoz venbe poharát. Aztán az enyémet. Ilyen állat, ilyen állat! Most már vége mindennek. Richárd lesöpör (miimdent az asztalról. Richárd részeg. Én is. De látom rajta, hogy ő sem a bortóL Ez a katasztrófa. A végit élet A menykő! Ordíts, te sebzett oroszlán, ki bennem is lakozol, ordítsd a zivatar jogán: — Ember, mondd! Eljött? De Richárd hallgat. Uj abrosz kerül az asztalira, uj poharakkal. Söpörnek. Végre! — ... egész éjjel nem aludtam ... Az izgalomtól . . . Tehát mégis! Enyém, enyém és senki másé! Enyém! Piktora, dicsőség, test, Ő, Ő! Részeg voltam. Kicsit Nem tudtam aludni. Elmentem ~. . . mulatni . . . csillapodni. Mért ne? Le- génybucsiu. Férj leszek. Híres leszek. Páris almája . . . Mariska . . . azok az almák! . . . Egész Nem éreztem semmi határozottat a kuss miatt. E pillanatban mindkettőjüket gyűlöltem. Mid sírva távozott s úgy látszott, elkeseredésében gyújtja fel a kassza külön körtéjét. Aztán két kezébe temette arcát. Sirt? Nem tudom. Szerette Richárdot — ő is! —, bár még jobban a hatásos pózokat. Néhány bőrig ázott vendlég jött be s telepedett le a kávéhoz túlsó Sárikában. Ott is felgyűlt egy körte. Néhány széket félreitoltak. öt epriedért! De ne olyat, mint kint. Vastag nevetés. Richárd gyilkos pillantásokkal nézett körül. Azt hiszem, én őt néztem igy. Koccintottunk. Lázasan, ingerülten. De még csendben. Ittunk. Mohón, mintha most pezdtáink volna hozzá. Szerettem volna megkérdezni, hogy csak rezüméjét dadogta-e az ateüiébeli diskurzusnak, vagy pedig Olyanfélekópp őrjöngött ott is. De nem bírtam. Kábult voltam. Mellemen, nyelvemen a Gaunizanlkár. Mégis egészen és fájdalmasan józan. És borzasztóan féltem áltól, ami még jön. Láttam Richárd szemében a zivatar zavarát. És ismertem szerencséjét. Iszik. Én nem (Bután néz a nedves jövevények felé, kinyújtott ke- i zével talán cigarettái, vagy poharat keres . . . poharat, hogy feléjük vágja ... de nem. Ajkai kinyitnak, rám méz . . . tudom, jaj, miit fog mondani! . . , azt, hogy . . . Rnreccs! Birnr! . . . Csak iegy villám, talán a ház fölött- Mindegy- És Ri- duárd beszél. Az ördög vigye ezt a menydörgést, nem hallok semmit! éjjel táncoltam. Shinnmy . . . tangó ... fuj! És mégis. Akkor jód esett. Nyeleikor kerülnöm haza ... 'épp, hogy megfürödbem . . . hideg, friss viz, egy ikis gimnasztika ... és máris csöngetett! Ahogy én öltözködtem 1 Még jó, hogy este előkészítettem vásznat, festéket, vacakot . . . Mid! . . . Bort! ... Nem . , . pezsgőt! Kettőt! . . . Hármat! . . . Egy tucatot és csöndet, tálcán, ezüst pohárban, különben lövök! Mád és a főur pánikszerű gyorsasággal szolgálták ki Richárdot. Jó vendég volt, sok pénzt hagyott náluk. Pezsgő került az asztalra. Bután néztem az üvegre és soká. Aztán Rkkárdra. A gyűrűs ujját néztem. De nem volt rajta gyűrű. Ült némán, mozdulatlanul, mint Memnom^szobor a Nílus végtelen áradásaiban. S a Memuon-szobor mesél . . . — ... és vetkőzni kezdett . . . Nem szólt semmit . . . csak édesen, Isteneim . . . Monma •Liisa, semmi! . . . mért mosolygott? oly bánatosan ... és mégis! . . . Ah, hiszen ha tudtam volna . . . ördögé, vagy angyalé-e a mosoly ... a blúz már lehullt ... Te, én úgy éreztem magiam, hogy egy tubus vagyok, amiből veres vért nyomnak ki festék helyett ... ón . . . én . . . nem tudom, mii történt vélem, a blúz a széken, még spiccem is volt. . . . kaocenjammer ... ne nézzen ide, mondta, mit néz olyan furcsán? . . . Elmegyek! . . . Aztán . . . lejbhen .. . . szoknya . . . már nem néztem oda, csak hallottam , . . de meg kellett fordulnom, hiszen nem festhetek háttal fordulva ... Ah! Hús, égi formák, színek ... és szerelem ... és ő szeret . . . Mit piktora! Dögölj meg, piktora! Ezt úgyse lehet igy kihozni! . . . Én . . . én nem tudom . . . részeg voltam-e még . . . micsoda zivatar tört rám ... ez a menykő ott kiút, az semmi ... én elfelejtettem házasságot, piktorát, Parist . , . csak az a két alma . . . nem a Páris buta almája ... de kettő! . . . és formák ... és menyország ... és pokoli . . . Pokol . . . pokol! Gazeoiiberség . . . már a mellényemet is ledobtam... és... ok, Uram bocsáss meg... A pohár, amelyet ujiaim őrülten szorongattak, összetört. Véres pezsgőt ivott rz abrosz. Egy kisértet sietve hozott uj poharat. Mintha bekötözték volna a kezemet. Előttem egy Richánlra emlékeztető folt röhögött, vagy zokogott. Mit tudom én! Percekig Lehettem a nirvánában. Aztán valaki beszélni kezdett hozzám. Talán a Holdból. Vagy a Jupiterből. De nagyon messziről. — ...és ezt a sikoltást nem felejtem el soha.! A székre rogytam . . . nyomorultul feirengtem ott í . . én gazember! . . . nem volt már bennem zivatar - . . elfuj'ta azt egy pillanat ... de engem görnyedtre nyomtak a romok. Nem mertem fölnézni . . . ruhasuhogást hallottam . . . mintha szél lobogtatná viharba jutott hajó vitorláit • - • óh, .más vihar ez már! . . * megbántott ártatlanság szent vihara! (A 6zavak, mint hajóroncsok a vallomás elszürkült tengerén.) . . . és azián . . . a .búcsú szavai . . . egy egész életre, utravalóui . . . végtelen távolból ... és mégis közelből . . . hiszen egy áldott, meleg kis kéz nyugodott vállamon . . . csókold meg, barátom ... a helyét . . . itt . . . itt . . . Richárd . . . mondotta ... a maga Pegazusában is megvan ... az a tagadba katlan ... emberi . . . hogy, Istenem, igy mondotta . . . bogy mégis csak . . állat! És Richárd most már nem bánta, bogy a kávéház közbén megtelt figyelő vendégekkel Látott is ő vendégeket.! Én is csak akkor vettem a szán- változást észre, mikor később körülnéztem. Richárd sirt, -zokogott, ahogy sirat srha többé neon •fog. így osak egyszer lehet sírni. Valami mer-Fiatat lanul keserű megkönnyebbüléssel néztem a zokogó test rá?kódá^át. Hosszú perceik múltak el. Végre csak egy orr csöndes szipákolását halló ttom a zsongó kávéházi csöndben, mert kint is elvonult már az orkán s csak távoli hegyek közé rezeg.'ette harsogását a nyári zivatar, úgy, ahogy a sivatagi vándor velőjébe uahMarlk a végtelenül szabad, de pakidig éhes berber oroszlán. Szegény Richárd. Szegény oroszlánszivii Richárd.
