Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-26 / 220. (1258.) szám
6 'WJMM-AWtVíVO-HmUAP WDiaaiwan»g>iihwwjiwawwi«»iM»iwwj<ii'iwwaaMBiyii>ni A Prágai Magyar Hírlap Szépirodalmi Album Naptára Október hó végével juttatjuk el összes előfizetőinknek a legszebb és legértékesebb ajándékot, amit idáig utódállambeli magyar lap nyújtott olvasóinak. Mindazok, akik október elsején előfizetési dijukat s az album öt koronás portóköltségét hozzánk eljuttatják, hozzájutnak a Prágai Magyar Hírlap szépirodalmi albumnaptárához melyben a csehszlovákiai magyar közélet v ezetö tényezői, a Prágai Magyar H'rlap újságírói és irói gárdája vonultatja fel reprezentatív írásait. Nem csoda, hogy olvasóink hatalmas gárdája nagy várakozást fűz ehhez a. 192 oldalas hatalmas -négy oktáv műhöz, amely úgy technikai kivitelben, mind belső tartalomban a legkényesebb igényeke i is kielégíti. A művészies címlap önmagában is külön érték, a fénykép és klisémelléklete k bőségesen illusztrálják a tartalmas anyagot. Hisszük, hogy a Prágai Magyar Hírlap olvasó tábora igaz örömmel és élvezettel fogadja ezt a gyönyöörü ajándékot, amelynek jelentősége és szerepe egy egész esztendőre szól. A legjobb akarattal, legszebb hittel, tör keletien ambícióval láttunk hozzá ehhez a munkához, amelyet rendszeresíteni kívánunk és évről-évre mind tökéletesebb formában tesszük le olvasóink asztalára. Hálánk és elismerésünk a magyar közönség kulturszereleiének, amely lehetővé tette, hogy a magyarság központi napilapja s ma már a fejlődésnek, megerősödésnek olya n fokára jutott, hogy a díszes cs költséges naptár kiadása lehetővé váll számára. Fogadjuk, hogy változatlan hittel és erővel haladunk tovább kitűzött céljaink megvalósít ása érdekében, melyeknek legfontosabbika a magyarság érdet védelme. Lapunk továbbra is rendíthetetlen bátorsággal, avatott tollal, szent hittel küzd a magyarság jogaiért az emberiség legszentebb eszményeiért, az igazság győzelméért Ehhez a jó munkához kérjük hűséges gárdánk önzetlen, lelkes támogatását. kijelentette, hogy a csehszlovák szocialisták állandóan támadják öt s fölkérte az ezredest, hogy próbálja a szocialistákat leszerelni. Solovjev ezután Gajda felszólítására elhagyta^ szobát, de Gajda az orosz ezredessel még egy órahosszat tárgyalt. Egy másik alkalommal ezt mondotta volna Gajda Solovjevnek: Vanka! Ha egyszer Oroszországba utazom, ez nem azért történik, hogy Oroszországon segítsek, hanem hogy Lengyel- országra ráüssek, A bíró: Kapott-e Krakovieckitől vagy az orosz missziótól pénzt? Solovjev: Gajda közbenjárására 500 koronát kaptam Krakovieckitől, mert Krakoviecki és Gajda között én közvetítettem a találkozásokat. Egy másik alkalommal ezt mondta nekem Gajda: „Vanka! Nemzetvédelmi miniszternek akarnak engem kinevezni. Egy képviselő már megmondta nekem. Azonban attól tartok, hogy a szocialisták ellene lesznek". Amikor Gajda Párisba akart a hadiiskolába menni, a kormánytól állami támogatást kért. Gajda ezzel kapcsolatosan kijelentette Solovjev előtt, hogy a kormány ezért tízévi szolgálati kötelezettséget káván. De Gajda ezt nem akarta vállalni, mert akkor a kormány azt tehette volna vele, amit akar. — Tanúja voltam továbbá egy beszélgetésnek. — folytatja a vádlott — amelyet Gajda a feleségével folytatott s itt Gajda ezeket mondotta: — Matyuska! Ha a kormány Paris részére nem adja meg nekünk a támogatást, úgy a boisevikiektől nemcsak pénzt, hanem egy autót is kapunk. Végül még azt is mondja a vádlott, hogy Gajdától levelet kapott Párisból, amelyben arra kérte őt, hogv bizonyos, embereket Krakoviecki utján ajánljon be a szovjetmissziónál. Akkor egy francia hadnagyról volt szó. aki mint kereskedő jött Prágába. Krakoviecki maga is elmesélte a vádlottnak, hogy Páriában többször találkozott Gajdéval s igen értékes információkat kapott arról, hogy milyen a franoia hangulat a szovjetkormánnyal szemben. 5000 korona szovjetpénz körül Solovjev kihallgatásának további részében elmondja, hogy Gajda egy alkalommal ■ az Imperiál-szállodában találkozott egy orosz cári tiszttel is. Ennek a tisztnek az volt. a missziója, hogy az orosz emigránsokat megszervezze a szovjet ellen. Missziójában Gajda j támogatását kérte. Végül a legfontosabb kér- j désre tért át. Solovjev és pedig az emlékezetes levélről beszél, amelyben állítólag 5000 korona volt Gajda részére, i Solovjev szerint Gajda Párisból szabadságra jött Prágába és Krakovieckitől egy zárt levelet hozott Gajdának. A levelet Gajdáné vette át. mert maga Gajda már az ágybau feküdt. Másnap látta a nyitott levelet s abban 50(50 korona volt a francia vezérkari könyvek szállításáért. A könyveket Krakoviecki rendelésére hozta volna magával Gajda. Solovjevnek kel* lőtt volna a két könyvet gépen lemásolni, de a munka nagyon lassan ment. így kerültek fahát a könyvek Krakovieckiliez, hogy az lemásolja őket. Solovjev végül még elmondja, hogy Gajda Párisba való visszautazása előtt megbízta öt azzal, liogv a következőket mondja meg Krakovieckinek: ..Ha megkapom a parancsnokságot, ugv ismét visszajövök s együtt fogunk dolgozni. 1923 júliusában a Palace-szállodában föl- ••^rsste Solovjev Gajdát, de már észrevette, ! —v a tábornok teljesen megváltoztatta régebbi véleményét. Fizetést sohasem kapott hnínviev Gajdától, hanem három alkalommal ■ ' 0 koronát fizetett ki neki a szovjetmisszió a "zveíitésért. Arra a kérdésre, hogy miért r .k négy év múlva hozta nyilvánosságra adatait, Solovjev a bírónak ezt válaszolta: — Azért, mert Gajda megváltoztatta vé- ’ 'menyét és összeköttetésbe lépett a fascis- '’kkal. Gajdától inkorrektség volt az is. hogy r Vkor átvette az egész 5000 koronát, jóllehet négy könyv helvett csak két könvvet szélűiéit s igv csak 2500 korona iárt volna neki. Ezzel a vádlottak kihallgatása befejeződött ér. ZAzsek biró a tárgyalást félbeszaki- f "'’. Amikor Gajda tábornok a törvényszék ( --ületet elhagyta, a körülbelül 500 főből álló ' -port megéljenezte. Nagyobb tüntetést azon- : nem rendezhettek, mert. a rendőri kéf ;nl?ég megakadályozta őket.---—i... *ir™\Tc%vr*7MKTS'IW7irrm7}nar-.T~je; »■■■»—. i Gajd a mérnöki oklevele Prága, szeptember 25. Gajda életrajzában - mint ismeretes — azt irta, hogy kultúrmérnöki oklevelet is szerzett. A Národni Os- vobozeni most teljesen megbízható helyről arról értesül, hogy Gajda Parisban, amikor a hadiiskolának volt a hallgatója, beiratkozott a párisi politechnika agrárkultur kurzusára. Franciaországban, az ottani szokások szerint egy dekrétumot kapott, amely igazolja, hogy tényleg hallgatta ezt a kurzust, de semmi egyebet. Gajda maga azelőtt sohasem adta ki n,'igát mérnöknek. Ezzel tehát megdől az az ili’-a is, hogy mérnöki oklevele volna. TAnháii még több jelentéktelen részlet- l-'-.-ric í intézett' úgy a biró, mint Adamek •. é 1 a vádlotthoz s ezzel kihallgatása véget ért „Tisztelni a múltat, szeretni és fentartani fajunkat" Grossclimid Géza. dr. elnöki megnyitója a Kassai Keresztény Társadalmi Körben Ha az uj évad és munka küszöbén az elmúlt időszakra visszanézünk, fájó szívvel kell megállapítanom, hogy elnöki megnyitóim évről-évre súlyos veszteségekről szólnak, — nem a fölfelé lcndülés határkövei, hanem mélabus nekrológok, nem pótolható, vissza nem térő, az örök nyug üo nba tért legjelesebb, legkedvesebb embereink felett. Alig, hogy felszáradt a könnyünk dr. Fischer- Colbrie Ágoston szentéletü püspökünk, védő és áldó pafronusunk, halála után, — a kérlelhetetlen sors kiragadta a sorainkból a lelkes, áldozatra kész, az emberiség mai, puszta létért való küzdelmekben eldurvult, korszakában is egy jobb jövőben hinni, azért lelkesedni és tenni kész polgártársunknak, köri tagunknak egész sorát. Baintner Hugó dr. az idealista jogtudós és publicista, kinek végső hónapjait csak volt tanítványai kegyelete® reá emlékezése tette elviselhetővé, volt időrendben az első. Mint ahogy első volt ő mindenütt, ahol jogért, felvilágosodásért, szabadságért kellett küzdeni. Magas, karcsú alakja köztünk volt, mikor Kassa város egyetemhez való jogát, vitatva és e város nagyrahivatottságá- ban reménykedve több évtizeddel előbb, ez után törekedtünk.. — köztünk akkor, mikor a helybeli főiskolát megtartani próbáltuk. Az ő egyetlen fegyvere és argumentuma csak az igazságban való erős hite volt, ami még akkor sem hagyta el, mikor a való élet oly kegyetlenül ellene fordult. Emléke olyan, mint egy finom rézmetszet, amely egy letűnt világ előkelőségét leheletszerűen tükrözted vissza. Megjelenésének kedvességében egy másik, hallgatag, elegáns, előzékeny, mindig szerényen a második sorba álló ember vetekedett itt közöttünk vele, a minket, oly korán elhagyott Bauer- neábl Szilárd, akiben nagy munkája, üzleti gondjai és gyártelepének legmodernebbé fejlesztése iránti törekvései mellett egy másik ember is élt, a természet és művészet lelkes barátja, aki virágai és szép képei között, családja körében, volt boldog és akkor, ha csendben legfeljebb egykét meghitt emberétől tudva, segíthetett árvákon, özvegyeken, elhagyatottakon és támogathatott még az ő anyagi erejét is sokszor felülhaladó módon minden nemes társadalmi és közcélt, Nem a vagyonos ember kényszeradakozása volt. az ő segítése, de szivének sugalata, melyet tettekben is kifejezésre juttatott vallásos érzésű és a reá mért nagy testi fájdalmakat a keresztény és intelligens ember megnyugvásával és türelmével viselő nemes lelke irányított. Nemes életfelfogásában, vonzó, udvarias előzékenységben, hasonmása Biltelmayer Mádon is vele távozott. Idegen földből származott ide, de érzésben, gondolatban, műveltségben egy volt mívelünk, — mint ahogy egy volt. a nagyinüvelt- ségii és jóságos We-in Károly tanár, — a puritán Hass fi Imre dr. ügyvéd, — a munkában és becsületben éh, de az idők tnostohasága által viszonylag idő előtt felőrlött Vartus Ferenc, biz! ősi ló intézeti főtisztviselő, Garbinszky Kácmér dr. orvos, — Burányi Oszkár mérnök is és a régi Kassa társadalmának egyik legértékesebb, legjobban becsült tagja, az öreg Kosztka. József dr.. aki mindig zsémbelt, mindig kifogásolt, de csak azért, hogy minden szebb, jobb, tisztább és becsületesebb legyen, akiben a melegszívű emberbarát és a müértő tudós a szenvedélyes gyűjtővel és a Kassát, rajongóan szerető lokálpatriótával oly harmonikusan egyesült. Könnyes szemmel nézünk e távozók után, kik helyett aligha jönnek újak és akik egy ma már nem is vagy már csak félig értett kor emlékeiként. éltek többnyire, e megváltozott világbrn. Az uj életviszonyok és uj világfelfogások között is azonban, ez a Keresztény Társadalmi Kör, nemcsak tiszteletreméltó hagyományok őrzője, — nemcsak elköltözött kedveseink colum- bariuma, — de élő valóság, melynek hivarása: az itteni keresztény társadalom együtttartása, kulturális életének, megóvása és haladásának biztosítása. Ennek átérzése tartja mindig magas nK vón estélyeinket, amelyeken nem hangzik a politika zűrzavara és gyűlölködése, — melyeket nem bont meg az életküzdelmek tülekedése, csak a költészet és tudomány anyanyelvűnkön való megszólaltatása és a zenei termékek élvezésének vágya hozza az itt élő magyar középosztály leikéhez közelebb a messze nagy világban forrongó irodalmi, költői, társadalomtudományi, zenei törekvések kialakuló jövendő kópét és a klasszikusé váló múltnak sok változását és érdekes tanulságát. Ez a magyarázata annak, hogy kulturesfélye- ink önzetlen előadóinak fáradhatatlan buzgalmát az egyre fokozódó látogatottság jutalmazza, bizonyságául egyúttal annak, hogy e Körre nemcsak a napi munka utáni derült és kedélyes társadalmi érintkezés, a kaszinói élet ápolása, — jól átgondolt a ma már gondosan meg is alapozott társadalmi és kulturális feladat, betöltése hárul. Hogy ez a feladat egyre nehezebb, az bizonyos. Az elhalálozások ily riasztóan nagy száma melleit, az élet csendes tragédiái tán még jobban ritkítják sorainkat. Tagjaink száma megapadt, t. i. azért is, mert sokat a megélhetés sok mindenféle korlátja távolit el sorainkból. Mégis ez a kis társadalmi kör egyik élő bizonysága, hogy e régi, büszke, szabad városban keresztény és magyar társadalom és kultúra volt, van és fenn is akar maradni. De ha akarjuk a célt, amithogy, azt hiszem, egy lélekkel mondjuk, hogy igen, ugv akarni kell ehhez az eszközöket is és legyen szabad remélnem, hogy a Kör választmányának a Kör társadalmi életének élénkítésére, — előadásai nívójának s anyagi helyzetének emelésére tett indítványait. egy szivvel-délekkel elfogadni fogják. Egyszerű, régi, de örök-igaz mondás, hogy „concprdia parvae rés crescunt“, — a mi kis erőnk is elég a fönti cél eléréséhez s elég lesz a jövőben is, ha kitartásunk példaadás lesz a fiainknak is. Nem titkos, meg nem engedett célokat füzünk mi itl ki, nincs ebből mit elhallgatni, rejtegetni, int csak azt akarjuk, amit a velünk egy országban élő honfitársaink is szent kötelessé1926 szeptember 26, vasárnap. Berlinben öngyilkos lett a volt osztrák-magyar sajtó- hadiszállás vezetője Bécs, szeptember 25. Eisner Bubna Vilmos vezérkari ezredes az osztrák sajtóhadiszállás egykori vezetője a múlt hét hétfőjén eltűnt Berlinből és ma Lebus mellett az Oderából kifogták a holttestét. Eisner Bubna Vilmos a háború után Berlinbe költözött, ahol az Ernst, Simon & Co. kaücsuknagykereskedés társtulajdonosa lett. Három évvel ezelőtt az osztrák kereskedelmi kamara berlini tiszteletbeli képviselőjévé nevezték ki. Eisner Bubna már hosszabb idő óta öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott és levertségét az utóbbi időben súlyos betegsége is fokozta. A múlt hét hétfőjén lakásáról azzal távozott, hogy üzleti ügyekben vidékre utazik. A vezérkari ezredes Bécsben élő nejéhez ma levél jött postán. Szerencsétlen végű férje irta és elbúcsúzik tőle örökre s tettét teljes vagyoni romlásával indokolja meg. Az ezredes barátaihoz hasonló leveleket intézett. Ezek a levelek eloszlatták azt a gyanút, hogy a tragikus sorsú ezredes gyilkosságnak lett az áldozata. Mikor ugyanis tegnap a holttestét kifogták az Oderából, nyakán vastag hurok szorult és a kötélen lógott egy iratokkal telt bőrtáska. A rendőrség ezért olyan irányban indította meg a nyomozást, hogy Eisner Bubna nyugalmazott ezredest talán megölték. — Aki csehszlovák állampolgárnak vallja magái, az nem törölhető a választók sorából. Igen gyakori az eset, hogy egyes cseh nacionalista választók sok magyar őslakos törlését kívánják azzal a megokolóssal, hogy az illető nem csehszlovák állampolgár. így a választók ezreit fosztották meg szavazati jogától. A választási bíróság egyik döntéséiben kimondta, hogy aki csehszlovák állampolgárnak vallja magát, nem lehet a választók névjegyzékéből törölni, csak abban az esetben, ha az illető az idegenek nyilvántartásában van felvéve. A döntés fontos rendelkezése az is, hogy a kifogásoknál annak kell bizonyító anyaggal ető- állani, aki a kifogásokat, beadta, nem pedig annak, akinek törlését kívánják. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyermekének, mint a Tapsifüles nyuszika. giikként hirdetnek: tisztelni a múltat, szeretni és a társadalmi együttérzés erejével is fenntartani fajunkat, — ápolni kultúránkat és nyelvünket. Nem uj szavak ezek, de soha elégszer nem ismételhetők, mert látom és tudom, hogy ezt a célt a fásultság és csüggedés olykor itt is elhomályosítja. Éppen ezért, tűzöm hát ismét magasra, mindnyájunk elé, hogy a veszteségek fájó érzése és a nehézségek lankasztő hatása ne legyen úrrá felettünk. A világ visszhangzik a felzaklatott emberiség elemi erővel újra felvetett problémái megoldásának hiú kísérletei zajától. Kísérleteznek népszövetségekkel, világuniókkal, uj államformákkal, melyek azonban elebb-utóbb különleges hatalmi célok szolgálatának egyoldalúságával vesztenek vonzó erejükből és értékükből. így ook minden nagy törekvés belevesz a múlt ködébe és a népek itt maradnak gondjaikkal és orvosolailan fájdalmaikkal. Én e meggondolásból kiindulva, a látszólag kisebbszerü feladatok mellett való kitartásban vélem a megoldások lehetőségét. Mindenki ott teljesítse kötelességét, ahová a sors állította. A zsidókról mondja Óbesterton, legújabb angol történ éti rójuk, hogy „a népeknek, akik emlékeznek, jogaik vannak" és jövőjük van. Nos hát, mi is csak emlékezzünk minden ténykedésünkben arra, hogy magyarok vagyunk, hogy „magyar dalt énekelt a dajka felettünk". Mindennek itt, ami emberbe szép Forrása, s koronája a — beszéd. A nyelv! Ez a küzdő ember hatalma, Az ö világhódító fegyvere. Midőn az első szót meglelte ajka, A bűvös kulcsot lelte meg vele"... .,. „Homér nyelvénél Phidiasriak ozobra A plastikáját nem vivé nagyobbra!" (Rákosi J.: Ars poetica). Igaz ez nünden népre vonatkoztatva, így mireánk is. Ez a kicsi, meleg otthon csak legyen hát. féltve őrzött, féltve óvott fészke ,.a bűbájos, edes magyar nyelvnek", — s ezzel tovább is jirletőjo a magyar becsületességnek, — a magyar tudásnak és a magyar intelligenciának! így fiatalít és szépít a e §|| Corall-créme jP Gorái!-pittisr CoraSÜ-szappan | J ' ( F61orn!c#t ■ C. S. K. réiíéres Vörös Rák gyógytár, Bratislavxv.
