Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-25 / 219. (1257.) szám

„A tüdő véss átmeneti baj, mely egyre kevesebbet pusztít és el fog tunm A világhírű Wechselmann berlini tanár szenz ációs nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlapnak Tátramatlár, szeptember 22. A tátrai szanatóriumok szövetsége, a Tátra propogálásának érdekében, meghívta a német or­vosszövetséget. A németországi és a csehországi német orvosszövetség a meghívásra vezérével, Wechselmann dr. neves berlini tanárral és mint­egy száznyolcvan orvossal képviseltette magát. A nagyszámú vendégek különvonattal érkeztek és több napot töltöttek a Tátra különböző helyein. Az utolsó napon Tátramatlárházának voltak vendégeik és ez alkalommal e sorok Írójának si­került Wechselmann tanárral — ki különben a Salvarsan bevezetője, Ehrlich munkatársa — be­szélgetést folytatni. A professzor nyilatkozata minden tekin­tetben szenzációs, mert a zárkózott tudós kizá­rólag a tudományos folyóiratokban hozza nyil­vánosságra jelentős véleményeit és értekezéseit. A kitűnő berlini tanár az elterjedt és túl vesze­delmesnek látott tüdővészről tudományos, meg­nyugtató kijelentést tett. Wechselmann nyilatko­zata, bizonyára nemcsak a közönség érdeklődését fogja felkelteni, hanem a hatóságok tüdővész el­leni küzdelmének is uj irányt mutat. — A tüdőbetegségről — mondta a tanár —r:a már nem csak mint orvosi, hanem mint gazdasági és kulturális kérdésről kell beszélni. Hogy ezt végre megértsék, tisztáznom kell magát a beteg­séget. Mindenek előtt tudnunk kell, hogy a tüdővész bacillusokkal minden ember meg van fertőzve. Ez a fertőzés azonban egyáltalán nem veszedelmes, mert hisz nem csak a fertőzés, de az immunitás is bennünk van s igy a tüdövészes fertőzés- ről az emberiség tömege egyáltalán nem vesz tudomást, észre sem veszi. A Koch-baoillusokat az emberek mindenütt magukba szívják, ma nincsen az a nyilvános hely, ahol az ember ne legyen fertőzésnek kitéve. Pél­dául a tüdőbeteg beszéd, köhögés, köpés utján két méternyi körzetben továbbitól. S ma már .'mindenütt vannak tüdőbetegek, igy a fertőzés : állandó, azonban, mint mondtam, az immunitás a bajt lehetetlenné teszi. Most tehát a lényeg nem a tüdőbetegség gyógyítása, hanem az immunitás foko­zása, ez pedig tisztán gazdasági kérdés. 1Mihelyt a gazdasági válság megszűnik, az emberek nem lesznek az immunitást gyengítő nélkülözéseknek kitéve, a tüdő­vész kevesebbet pusziit majd és el fog tűnni. Az államok fokozatosan rájönnek arra, hogy sokkal gazdaságosabb és ol­csóbb a tüdővész ellen küzdeni, mint hagyni a bajt terjedni. A helyzet tisztul. Megfigyelhetjük, hogy a kü­lönböző gyógy- és üdülőhelyeken az alkalmazottak nagy része tüdőbetegségben szenvedett, vagy szenvedő emberekből kerül ki. Ez az államokat arra fogja vezetni, hogy megfelelő helyeken, a tüdőbetegek ré­szére, falvakat, városokat alakítsanak. Ezeken a helyeken a tüdőbetegek éppen úgy élhetnek, mint a többi városokban, éppen úgy alapíthatnak gyárakat, üzleteket és termelhetnek, mint az egészségesek. Csak el kell képzelni, hogy a gyógyhelyeken mennyi különböző mesterségei ember van és semmi munkát nem végezve, csak tehertételt jelentenek. Ha ezek után az egészsé­gesek egészségtelen helyeire visszatérnek, tovább terjesztik a bajt és esetleg rövid időn belül kény­telenek betegségük rosszabbodása miatt jsmét gyógyhelyre menni. Mindez azonban másképpen lesz, ha a tüdőbetegek városai megalakulnak. S biztos, hogy ezeken a helyeken, dacára annak, hogy csak tüdőbetegek lesznek, a fertőzési lehető­ség lényegesebben kisebb lesz, mint más városok­ban, ahol nincs rend és tisztasági érzet. A tulságba vitt helytelen rendeleiek özöne csak ijedelmet szül és nem szolgálja a célt. Itt van például a tüdőbetegek házassági eltiltása Ro­mániában. Ez nemcsak, hogy nem humánus, de helytelen is. A tüdőbetegek egymással való házassága határozottan ajánlatos. Természetes, hogy ezeknek a gyermekük nem tüdőbetegnek születik, hanem a gyermekben még ki nem fejlődött immunitás hiányában a születés utáni megfertőzés könnyebbé és veszedelmesebbé válik. Hogy ez a fertőzés ne történjen meg, nem házas­sági tilalommal, hanem a rendes gazda­sági helyzet megteremtésével kell meg­akadályozni és a születendő gyermeket megfelelő helyem kell elhelyezni addig, míg az immunitás ki nem fej­lődött a szervezetben. így fiatalít és szépít a GoraH-crétne Corall-poder í |áyÖS^> Gorall -szappan 1 | / FBIernknt a Ö. S. R. TÍa'/.én: 1 VoíÖk Rák gyógytár, BraÜslava. A tüdőbaj veszedelmét éppen úgy nem szabad túlzásba vinni, mint a vérbajét. Mennyit Küzdöt­tek és küzdenek a vérbajosok házassága ellen, pedig ma már tudott dolog, hogy ha a vérbajos férfi nem fertőzi meg az anyát, a gyermek egészséges lesz. A gyer­mek csak az anya vérbajos fertőzését örökli. Ennek dacára úgy a vérbaj, mint a tüdőbaj ellen teljesen helytelenül és néha embertelenül küz­denek. A tüdőbetegek házassága, főleg az anyagilag jól szituáltaké, egészen természetes és a házas­sági eltiltás nem akadályozza a tüdőbaj terje­dését. Helyes gazdasági politikát kell folytatni, be kell látni, hogy a tüdőbetegek kezel­tetése, illetve megfelelő helyeken való letelepítése s ott való foglalkoztatása, a legcélravezetőbb. Az ezen az utón való haladás a tüdővészt csökkenteni fogja és idővel teljesen eltünteti. Ezután a tüdőbetegek uj reménységéről, a berlini Weninger inhaláció felfedezéséről nyilat­kozott. — A Weninger-módszernek, amely állítólag rövid időn belül gyógyítja a bajt, egyáltalán nem szabad jelentőséget tulajdonítani. A felfedező a ta­— Én nagyon bízom önben, Grimmaud ur, azt hiszem, ezt sokszor ki is mutattam. Az ön szavaira fogok gondolái, ha a rémlátá­sok ismét kínozni fognak. Mindazonáltal a titkos rendőrök számát, úgyszintén az őrséget megketíőztetjük. Mineapolisban megszigorít­juk az idegenek ellenőrzését. Hangsúlyozom, hogy a merénylőnek nem kell Kapstadtből jön­nie. Jöhet Európából, sőt Amerikából is. Mindenütt vannak emberek, akik . . . * Klaus Tredrup megállott a Hamburgi Ku­rír szerkesztőségi palotája előtt, szájának bal- szögletéből kivette az elmaradhatatlan pipát, gondosan kiverte és az érdemes jószágot zsakettjének zsebébe csúsztatta. Aztán felbal­lagott a második emeletre, a szerkesztőségi helyiségekbe. Néhány perc múlva a főszerkesztő dol­gozószobájában ült. — Hivatott főszerkesztő ur? — Igen, Tredrup ur, kérettem. Azt aka­rom mondani, hogy igazság és költészet együtt teszi az újságírót. Ezt ön is felismerte. Ön valóban újságíró. De a keverés művészetét még nem sajáitotta el teljesen. Olyan művé­szet ez, mint a bowle keverése. Ebből, aztán abból, aztán még valami hozzá. Utolsó cik­keiben már baj volt. Mind nagyobb azon ol­vasóink száma, akik tiltakoznak cikkei el­len- A konkurrencia már ironikusan azono­sítja a K. T. szignálást azzal a J. H.-val, az­zal a . . . — J. H.? . . . Az tehát . . . Klaus Tred­rup értelmetlenül nézett a főszerkesztőre — az tehát az én elődöm lenne? — Előd, Tredrup ur? Magunk között, ön kissé beképzelt. —- Hogy, hogy? Hogy érti? — Hát nem emlékszik? — Mire? — Arra a szakértői véleményre öt évvel ezelőtt? — Ah, igen, igen ... J. H. . . . igen, igen, hm ... no és valóban velem hasonlít­ják össze? Nevetve dörzsölte hasa tájékát. — Hm, hm, nagy tiszesség rám ... de azt hitlem, hogy J. H.-t már végleg elfelej­tették ... Öt esztendő nagy idő. — ... Hogy az összes szerkesztőségek törjék fejüket a még mindig megoldatlan rej­télyen . . . Éjjel-nappal azon a kérdésen, ki is az a J. H.? — Nos, ezt megmondhatom önnek. Hogy . . . hogy? ön tudná ezt? A főszerkesztő n legnagyobb izgalommal pattant fel helyéről és várta a választ. . — ■ Na, hát az az ember ... az az ember, aki nem nagyon kívánatosnak tartja, hogy a nevél a sajtó megörökítse . . , lálmányát ldinikailag még nem próbálta ki és az összetételét, — amely állítólag különböző fémek sója, — szintén nem közölte. Már pedig ezek nél­kül nem is szabad próbálkozni. Ez is olyan lesz, mint a többi „felfedezés", reménységet ent a be­tegekbe és eltűnik. Ma egyedüli radikális gyógy­mód a műtéti beavatkozás, természetes, ezek csak egyoldali betegségnél lehetségesek. Wechselmann tanár, a szenzációs nyilatkozata után, a csehszlovákiai fürdők helyes propagálásá­ról nyilatkozott: A német orvosszövetségnek ez már a harma­dik útja a köztársaságban s mondhatom, hogy olyan gyógyhelyeket ismertünk meg s ta­láltunk igen jóknak, amelyeket ezelőtt nem is ismertünk. Természetes, eddig betegeket sem küldhettünk. A túlzó sovinizmus elidegenítette az ide jönni akarókat, ma már itt helyesebb és egészségesebb politikát csinálnak, igy remélhető, hogy a csehszlovákiai fürdőknek és sporthelyeknek állandóan lesz egy 25—80 százaléknyi német közönsége. Amint az itteni helyzetet látom, ez az idegenforgalomra nélkülözhetetlen is. Mondhatom, hogy a legjobb benyomásokkal megyünk haza az önök fürdőhelyeinek propagan­dát csinálni. — Mielőtt nyilatkozatom befejezném, elismerésemet kell kifejeznem az elnökükről el­nevezett, Masaryk tüdővészelleni liga működésé­nek. Ennek az egyesületnek a működése mintája, hogy milyen eredményt lehet elérni a politika- mentes munkával az általános emberi bajok le­küzdésére. Eddig szól a kitűnő tanár nyilatkozata, ame­lyet az illetékes körök figyelmébe ajánlunk. jak sárid. Gúnyosan mondta ezt és már kalay után nyúlt. — Doktor ur, volt szerencsém ... A nemes lord tovamegy a Spitzbergákra. És már az ajtót akarta felnyitni. A fő- szerkesztő azonban mint a tigris ugrott elébe. — Tredrup ur, hová? A Spitzbergákra? — Valóban, doktor ur, a Spitzbergákra. — Egy pillanatra, Tredrup ur. Nos, ké­rem, foglaljon helyet. Tredrup leült. — Igen, uram, Tredrup mester a Spitz­bergákra megy ... de nem mint újságíró, ha­nem mint becsületes mérnök, mint a Jákob Je­remiás Uhlenkort és fiai cég furómérnöke. — Rendkívül érdekes, Tredrup ur. Bizo­nyára ismeri a legújabb hireket a Spitzber- gákról? — Sejtelmem sincs róluk, doktor ur. — Na persze. De ismeri a Spitzbergákat? — Sejtelmen sincs, főszerkesztő ur. Mé­nem voltam ott. Csak annyit tudok, hogy van­nak valami Spitzbergák. — De azt tudja, hogy hol feküsznek. És azt is tudja, hogy tőlük nyugatra ötven cso- mónyira, a hetvenedik szélességi körön fek­szik Black Island? — Doktor ur, nem nagyitok, ha azt moi> dom, hogy legalább száz ilyennevü sziget van. — Elhiszem önnek, de itt arról a Black Islandről van szó, amelyik az északi széles­ség hetvenedik fok nyolcvanadik percén és a nyugati hosszúság tizenkét fok tizennégy percén fekszik. Tredrup homlokát dörzsölte. — Ah, igen, doktor ur, most már emlékszem. Mikor az a hir, a sziget emelkedésének cso­dálatos meséjéről bejárta a világot, olyan cso­dálatos élményeim voltak, amiket ha olvasó lenéi ... Nos mi újság Black Islandről, dok- elé tálalnék egy tárca alakjában, jobban iz- lenék a legkitűnőbb esszenciákból kevert bow- tor ur? — Itt a legfrisebb hir. A főszerkesztő egy korrektúra hasábot tartott Tredrup elé. — Déli kiadásunkban jelenik meg. Black Island újból száz méternyire emelkedett, Tred­rup ur. — Hm, még egyszer . . .ezer ördög. De végül is, ez nem valami különös dolog. Ezer példa volt már ilyesmire a déli tengerekben. Ott úgy szállnak fel és le a szigetek, mint a fánkok a forró zsírban. Az igaz, hogy a folya­matot senki sem látta. Érdekes lehet megfi­gyelni. Földrengés és tűz nélkül nem igen szokott végbe menni az ilyesmi. Milyen rnesz- szire voltak* az emberek, amikor a sziget a le­vegőbe szállt? (Folytatjuk.) j *** a*t* LÉS™ *y* 1*5** Egy elsülyedt világrész története 1926 szeptember 25, szombat | OK I Szeptesnb. JLsa Szombat lOiPliRSfiii! i .t i,wn • 'isnuaviat,h — Gébé gör.-kat. püspök körútja. Ru­szinszkói szerkesztőségünk jelenti: A múlt héten Gébé Péter munkácsegyházmegyei jgör.-kat. püspök meglátogatta Ungmegye északi részében fekvő egyházközségeit. A( püspök ezúttal felment Uzsokra is, ahol a csehszlovák-lengyel határt is megtekintette. Az egyházfőnek alkalma volt látni azt a ret­tenetes nyomort, amelyben a szegény ruszin nép változatlanul teng és pusztul. — Uj bányatársaság a Zsil-völgyében. Buka­restből jelentik: A minisztertanács engedélyt adott a petrozsényi és lupényi bányatársaságnak, hogy a salgótarjáni és urikányi társaságtól meg­szerzett 128 bányarészlettel a felső Zsil völgyé­ben uj bányatársaságot alapítson. — Árverezitek Windischgxátz herceg buda­pesti lakásán. Budapesti szerkesztőségünk je­lenti telefonon: Tegnap délután árverés volt Win- dischgrátz herceg budapesti Országház-uteai la­kásán. Az árverést a herceg ismeretes kártya- váltó-adossága miatt foganatosították. Elárverez­ték a herceg dolgozószobáját* * a benne levő búto­rokkal és egyéb értéktárgyakkal együtt. Az árve­rés azonban nem járt a kellő sikerrel, ezért a váltó másik aláírója, egy földbirtokos ellen is végrehajtást fognak foganatosítani, akinél már 50 szarvasmarhát lefoglaltak. ■ — Lengyelországban megszüntették a numerus clausust. Varsói tudósítónk jelenti: A közoktatásügyi miniszter eltörölte a zsidó főiskolai hallgatókra vonatkozó numerus clausust, amelyet annak idején Glombinski miniszter rendeletileg vezetett be. — Lovászy Márton pörli a ínagyar állam­kincstárt. Budapesti szerkesztőségünk jelenti te­lefonon: Ismeretes, hogy Lovászy Márton, a Friedrich-kormány volt külügyminisztere, majd a külföldi magyar emigrációnak egyik vezér­alakja, a tavasszal visszatért Magyarországba. Lovászy nemrégiben megkérvényezte a külügy­minisztériumban a nyugdiját, ami körülbelül nyolc millió koronát tenne ki havonta. A külügy­minisztérium azonban a kérvényt elutasította. Lovászy most a legfelsőbb közigazgatási bíróság­nál élt panasszal a magyar államkincstár ellen. — A szállodások budapesti kongresszusa. Kölniből jelentik: A szállótuílajdomosok kölni nem­zetközi egyesületének szeptember 29-től október 2-tiig Budapesten tartandó kongresszusára Európa valamennyi országából j elemtk-eztdk résztvevők. A kongresszus nem csupán a szállodai és forgalmi ügyek kérdéseivel fog foglalkozni, hanem a norvá- gáai szesz tálal ómmal és a húsvéti ünnepek fix* időpoutra való megállapításának kérdésével is. — Az Újságírók Újságjához újabban a következő kéziratok érkezetek: Szokolay Já­nos (Rimaszombat), Győrfy Lajos (Magyar­bőd), Risnyovszlty Endre (Nyitra), Dallas István (Nyitra), Stift Jenő (Nyitra), Urr Ida fKassa), Németh Miksa (Nyitra), Szombathy Viktor (Rimaszombat), B. Palotai Boris (Kassa), Farkas István (Ipolyság), Sebest Ernő (Eperjes), Marék Antal (Kostelec). A kéziratok Vécsey Zoltán dr. (Praha II., Panská 12, II.) címére küldendők. — Borzalmas családi dráma Berlinben. Ber­linből távirat ózzák: Groese bankigazgató tegnap éjjel fűrésszel elvágta feleségének éis hatéves kis­leányának nyakát, azután leugrott a harmadik emeletről. Halálra zúzódott. Szörnyű tettének oka gyógyul thatatlan idegesség. — Egy osztrák tudós öngyilkossága. Becsből táviratozzék: A lapok jelentése szerint Paul Kam- merer dr. bécsi biológus, akinek október elsejével tellett, volna a moszkvai egyetemen tanszékét el­foglalnia, szerdán a Schneebergen agyonlőtte magát. — A petőszinyei erdész agyonlőtte szerelme­sét. Kassai tudósítónk jelmet!: Bakó József erdész tegnap Pét őszülve község határában agyonlőtte Turr Borbála jómódú fiatal özvegyet, akinek rég­óta udvarolt, de az asszony hallaná sem akart róla, hogy Bakó felesége legyen. A gyilkos erdészt csuk izgalmas hajsza után sikerült a csendőreiknek Ma­gyarbőd községben letartóztatni. Beszállították a ‘kassai ügyészség fogházába. — A sinnélkiili vasút. Berlinből Írják: Nagy feltűnést keltett a sánmédküli vasút, amely egy mozdonyból és lakássá átalakítható személyszállító vagonból áll s amely a napokban érkezett meg egy négy személyből álló utazótársasággnl e német fővárosba. A sinnélkiili vasúit, amely az ország­utakon haladva csak mérsékelt sebességgel, de akadályt nem ismerve halad tovább, már kétszer megtette Nevvorkból Bán Franciskáig az utat, most a kontinensen folytatja tovább körutazását és utasaival néhány nap múlva tovább .indul Ber­linből Lengyelország felé. A különös közlekedési eszközön, utwfó társaság végcélja Keletúz.sím.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom