Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-02 / 199. (1237.) szám

4 ^R^HV1A.<S^AR-HI.RIíA£: 1926 szeptember 2, csütörtök A TUDOMÁNY UJ KÉRDÉSEI Ezeknél a kicsinyes metángáz előfordulá­soknál sokkal jelentősebbek a föld mélyéből elő­törő metángázok, mert ezek nagy tömegben jelentkeznek. Az erdélyi földgázmedencéből naponként valami 920.000 köbméter gáz özönlik ki, ami 140 vagon kiváló kőszén f ütőere jö­vel ér fel. Észak-Amerikában, az Egyesült Államok te­rületén a felhasznált földgáz mennyisége az 1908. évben 11 millió köbmétert tett ki. Itt ha­talmas üzemek vannak berendezve földgázfü- tésre. De legjobban alkalmas a földgáz házi fűtésre. Konyhán, fürdőszobáiban igazán ideális fűtőanyag. Hol vette energiáját a földgáz, petróleum meg a kőszén, amelynek elégetése annyi gépet hajt? Mindezek az anyagok a napsugarak ener­giájának felhalmozódása. A föld belső erőinek egy része tehát a nap­sugarakból származik. * Cikksorozatunk befejező részében a földrengéstant fogjuk tárgyalni. (Folytatjuk.) és ideges ember leit; közbe meg is választották Sztambulban képviselőnek. Visszajövet a teme® tésről újra felvetette utolsó beszélgetésünk alkal­mával mondott tervét, hogy teljesen visszavonul mindentől és külföldre utazik. Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern föidrajz problémáiról „ jl; í££ takarítóit SiaílSaSai Oklí Utánnyomás tilos Láttuk, hogy a bomlástermékeket bolto­zat zárja el, ha mármost egy ilyen boltozatot keresztül fúrunk, akkor a legfelül levő me­tángázt a többi nagy erővel szoritja kifelé s a fúrólyukon keresztül sivitva szabadul ki ez a könnyű, légnemű test. Amikor aztán elfo­gyott, akkor nehezebb, erős szagn gázok tó­dulnak, majd pedig felszökkenek a folyadé­kok is. Az olyanféle elzárt tengereknek, mint aminő a Fekete-tenger is, igen változatos sorsa lehet. Lehet ugyanis, hogy annyira meg­fogyatkozik az édes viz beáramlása, hogy a tengerben sokkal több párolog el, mint amennyit a folyók belehoznak. Ebben az eset­ben a párolgás okozta veszteséget az óceán­ból beáramló sós viz pótolja. De ha mindig sós viz áramlik be és csak édes viz párolog el, akkor az ott maradó tengervíz mindig só- sabb és sósabb lesz. Végre egészen koncent­rálod!! atik s megindul a só lerakodása a tenger fene­kére. Hatalmas sórétegek támadhatnak, van benne, például sok kén, addig a metán­ban nincs semmiféle szennyező anyag s igy ideális fűtőanyag ott, ahol a lángoltnak nagy tisztasága jelentős dolog. így az acélgyártás­ban. A tiszta metán keletkezik a mocsarak­ban is. Buborékok alakjában száll fel a bom- ló növényi hulladékokból átitatott iszapból s ha szabad levegőre jut, igen könnyen meg- gyulhat s akkor kísérteties kék lánggal ég- Nem csoda, ha az egyszerű ember valami tul- világi dolognak képzeli, talán gonosz szelle­meknek, amelyek sírjukból kelve most az elátkozott mocsár felett játszák éjféli táncu­kat. Hogy mitől lobbanak lángra, azt még ma nem tudjuk, általában nagyon kevés termé­szetvizsgáló látott ilyen lidércfényt s nem volt még alkalom arra, hogy a természetvizsgáló szemével figyeljék ezt a jelenséget. Refet pasa amilyeneket ismerünk sokfelé a világban. Ott vannak hatalmas mennyiségben Mármaros- megyében is. Az elzárt tengerek kritikus állapotából következik tehát, hogy nagyon könnyen 1: ződhetik a fenekükön olyan réteg, amr’v az elzárt tengerben elhullott állatok tetemeit, il­letőleg azoknak lepárlás folytán keletkezett termékeit tartalmazza, de hasonló könnyűség­gel keletkezhetik kősólerakodás is. Ezért van, hogy igen gyakran, sőt majdnem mindig a kősó rétegeinek közelében fordulnak elő a petróleum és földgázféle szénhidrogéniumok. Nagyszerű tünemény a petróleum előfor­dulása a földben. Gondolhatjuk, milyen ha­tással lehetett az ókor gazdag képzeletű né­peire a földből szabadon előtörő gyúlékony gáz és folyadék, amelynek csak egy villám- csapás, vagy egy kis, gondatlanságból gyúj­tott pásztortüz elegendő, hogy lángra lobban­jon és soha el ne aludjék addig. mig a for­rás ki nem apad. Ilyenek lehettek a oakui öröktüzek a Kaukázus keleti vígén, amelye­ket az ember mindenesetre túlvilág) eredet­tel ruházott fel. Az újkor reálisan gondolkozó embere azonban rájött, hogy az alvilági istenségnek ezt az anindékát jobb volna ott szabadon, minden haszon nélkül elégetni, hanem sokkal célsze­rűbb volna felhasználni. Felfogta tehát a fúrásokból eredő olajckat és gázokat és azokat kellő módon megszabadítva a túlságosan gyúlékony és a nagyon sürü anyagoktól, befogta világításra és iutésre. Milyen más arculata van aa Lakúnak, mint volt azelőtt, mielőtt a petróleumot lel tudták használni. Hatalmas fúrótornyok áll­ványai emelkednek a magasba, helyenkint szabadon lövel fel a gyúlékony íolyadéksu- gái, megtöltve a levegőt kellemetlen, erős szaggal. A lecurgó petróleumot, vagy ahogy a nyers, tisztátlan anyagot nevezik, a naftát felfogják nagy medencékben s onnan azon­nal tovább vezetik földalatti csőhálózaton a legelső tisztítókba. Amerikában találták ki, hogy hogyan lehet részleges lepárolással, vagy tisztítással olyan olajnemü folyadékot kapnunk, amely majdnem viztiszta, kissé kékes színben ját­szik s a kellő levegő hozzá juttatásával igen szépen, minden kormozás nélkül elégethető. Egyszerre fellendült a petróloumipar s bár rögtön hatalmas vetélytársa akadt a vi- lágitógázban és az elektromos fényben, hasz­nálata nem hogy apadna, hanem általánosan növekszik, mert a kisebb helyeken, ahol nem lehet az előbbi fényforrásokat berendezui, ott mégis óriási haladást jelent a régi faggyú- gyertyákkal szemben. A földből előtörő szénhidrogénumok kö­zött a mentán, vagy a földgáz a legegysze­rűbb és aránylag a legkevesebb szenet tartalmazza s azért viszont hidrogénium- ban a leggazdagabb, ami nagy előnye, meri ennek következtében igen nagy fü- töértéke van. Amíg egy kilogram kőszén elégetésével 8000 kg. vizel melegíthetünk fel nulláról egy fokra, a metánnál sikerűi­be/. 22.000 kg.-of felmeiegiténünk. Majdnem háromszor akkora tehát a metán fütőértéke, mint a jó kőszéné. A kőszén na­gyon kormos, sok mindenféle idegen anyag Táviró jelenti Angorából az uníonista per befejeztét, melyen Dzsavid volt pénzügyminisztert, Nazim dr. volt köz­oktatási minisztert,' hires orvost, Kiírni volt képviselőt és az un ionista párt fő­titkárát, Nail Beyt, halálra Ítélték, Hüssein Dzsáhidot, a Tanin főszerkesz­tőjét, életfogytiglani száműzetésre Ana- tólia belsejébe Ítélték. A többi vezető­embert, köztük Refet pasát, felmentették. 1923. év október 6-án volt az uj török köztár­saság legemlékezetesebb és legszebb napja. Ek­kor vonult be Refet pasa Konstantinápolyba, egy 4S órás Ultimátumot adva az antant megszálló csapatainak. Emlékezetes és felejthetetlen nap volt ez, nemcsak a török népre, hanem mindenkinek, aki akkor ott volt. Mi európaiak láttuk ezt a sokféle megszálló idegen csapatot, az elegáns olasz, angol és francia tiszteket, a négyféle rendőrséget és csodáltuk azt az önmegtartóztatást, amint a benn­szülött törökök az antant szigorú és sokszor igaz­ságtalan rendelkezéseit összeszoritott fogakkal, szemrebbenés nélkül teljesítették. Amikor Kiazin Kara-Bekir tábornok har­mincötezernyi seregével teljesen összeverte a százötvenezer jól felfgyverkezett görög hadsere­get és Smyrnába bevonult, kezdett Refet pasa észak felé, Konstantinápoly felé nyomulni Már szeptember végén nagy izgalom volt észrevehető az antant hadvezetősége között a Boszporusz part­ján. — Nagy francia, olasz és angol hadihajó, számtalan személyszállító hajó készen állott, sejtve, a törökök szmirnai győzelme után nekik sem lesz maradásuk a szép boszporuszi városban. Máig érthetetlen mindén európai ember előtt, hogy hat n/zp lefolyása alatt hogy vonulhatott fel egy teljesen kimerült, de győztes hadsereg Szmirnától Sz'.ambulig. Mert október harmadikán már 20 kilométernyire állottak Refet pasa parancsnoksága alatt az északi hadsereg és úgy Refet pasának, mint tábornokai­nak nagy munkájába került visszatartani csapa­tait, nehogy azok még az evakuáció előtt bevo­nuljanak Konstantinápolyba. Az angol csapatok főparancsnoka volt a rang legidősebb tábornok a megszálló csapatok tábor­nokai között, ehhez küldte Refet parlamenterjeit, kiknek megbízatásuk az volt, hogy adják át a fő- parancsnoknak a 48 órás haladékot a kivonulásra. A megszálló csapatok értesülve voltak a győze­lemittas török katonák hangulatáról és három napon belül, éjjel-nappal folyt az evakuáció, úgy hogy október 6-án hajnalban ment az utolsó sze- mélyszállió hajó, ezt követve egy angol hadihajó, amelyen az angol főparancsnok tartózkodott. Refet bevonulása Konstantinápolyba Augusztus 6-án reggel, egy gyönyörű őszi meleg napon, kezdődött a török katonaság bevo­nulása az ázsiai partokról Sztambulba. Ezt a 20 percnyi tengeri utat az odaözönlő csónakok szá­zai, mondhatni ezre'i, néhány óra alatt bámulattal elvégezték. Minden kaikos (csónakos) boldog volt, hogy négy év után áthozhatta honfitársait a szent városba, pénzzel, élelemmel, várta, a teherhordók (hámálok) szervezete (ez az egyedüli szervezet Törökországban) teljes erejéből támogatta a csó­nakosok nehéz munkáját. Az egyetemi ifjúság kezdeményezésére a főutcákat fellobogózták. A Konstantinápolyi környező falvakból ezerszámra jöttek a törökök, mindenki a bevonuló, felszaba­dító hadsereget és az akkor még csak legendás hírű Gázi Musztafa Kemal pasát szerette volna látni. Helyette jött az északi hadsereg parancs­noka, Refet pasa, fekete lován a tüzérség élén; nagy volt az ellentét a szép őszhaju Refet pasa és az utána haladó lesoványodott, az emberfeletti küzdelmekben kimerült katonái közölt. Amint ő maga ondotfta nekem egyszer a legsúlyosabb időkben, amikor napokig nem volt Ivóvíz, na­ponta borotválkozott é» közvetlen környezetét Is kényszeritette erre Leírhatatlan volt a lelkesedés; emberek csó­kolták a földet, amelyen Refet pasa ment és test­őrségének nagy munkájába került visszatartani a lakosságot, mind megérinteni vagy megcsókolni akarta a győzőt. Európainak nem volt igen taná­csos kalapban az utcán megjelenni, nem is cso­dálatos, hiszen az európaiak, már tudniillik a megszálló csapatok már éveken át elég fájdalmat és szenvedést okoztak a törököknek. Napokig tartott a diadalmámor. Rövid időn belül beren­dezkedtek az uj török hatóságok, elkergetve az uj antantbarát és monarchista hivatalnokokat. A Kalifa, aki teljésen apatikusan viselkedett a megszállás alatt, szó nélkül teljesítve az antant parancsait, érezte, hogy az uj kormány csak rosz- szat jelent számára és alig egy hónap leforgása alatt megjött az angorai parancs, mely a szultáni családot 24 órán belül kiutasította. Találkozásom Refet pasával Nekem 1924 tavaszán alkalmam volt evvel a délceg és derek emberrel egy magyar, azóta már elhunyt művésznél, Hegyi Gézánál talál­kozni. Mint nagy zenebarát nem maradt el egy péntek délután sem, mert itt hallgatták Liszt utolsó magyar tanítványát Konstantinápoly leg­előkelőbb törökjei. Azóta többször találkoztam vele és egyike volt a legérdekesebb embereknek, akiket valaha láttam. A legutolsó divat szerint a legválasztékosabban öltözködött és ami ritkaság, az európai helyzetet teljesen ismerte. Fájt a szive a sok elontott török vérért és már akkor egy bi­zonyos elégedetlenséget vettem ki a szavaiból, mert nem az következett be, amit ő és barátai re­méltek. Lassan kezdett kimaradni Konstaninápoly társasélet zajából és a márványtengeri birtokára, Kücsek-Csekmedzsére vonult vissza. A dilettáns gazda Egy forró nyári napon magyar soffőrét küldte hozzám, hogy látogassam meg birtokán. Egy 2000 holdas gyönyörű, de elhanyagolt birtokán „gaz­dálkodott", nem csodálom, hiszen évekig nem volt a birtoknak gazdája, mert ő az anatóliai harctéren volt, oda követték az alkalmazottjai és munkásai; amerre szem ellátott dinnye ter­mett, ez maradt még az elmúlt időkből. Könyvvel a kezében fogadott Refet pasa, egy német gaz­dasági tankönyv, amelyhez hasonlót nálunk a kö­zépső gazdasági iskolában használnak, örömmel mondta „képzelje, már a kukoricánál tartok és őszig megtanulom az egész gazdaságot". Milyen naivul mondta ezt a harcban megedzett kitűnő tiszt, ő még most is hiszi, hogy ez igy megy. Szép, ősz édesanyjának mutatott be, egy rendkí­vül okos müveit hölgynek, akivel elkezdtünk Európáról, különösen a modern irodalomról be­szélni. Ekkor említette nekem, hogy ő legszí­vesebben Európába menne, de most alakult meg az úgynevezett Előrehaladópárt, melynek veze­tője Kara Bekir pasa, a szmirnai hős és még más harminc igen tekintélyes politikus, s ő is hozzájuk csatlakozott. Republikánus alapon álla­nak, de az angorai kormány merész ujitásait nem tartják helyesnek. Panaszkodott, hogy a tö­rök népet elidegeníteni akarják a mohamedá­nizmustól és ma-holnap jön egy rendelet talán, hogy a fezt sem szabad már viselni. És alig múlott el egy hőnap, Pora utcáin az addig szigorúan tiltott kalapban több előkelő török ur jelent meg, akik nem respektálták az évszázadokon át oly szigorú viseletét. Alig két hétre rá már megjelent Angorában egy törvény a fez tilalmáról. És épp két évre ugyanazon ok­tóber 6-ára, melyen Refet pasa bevonult, épp azon a napon rendezte meg a török egyetemi ifjúság bevonulás emlékére a nagy tüntetést a fez ellen. Jaj volt annak a tudatlan töröknek, akin fez, vagy Kemal-kalpag volt: véresre verték, vagy letartóztatták. Hónapok múltak és ez év tavaszán találkoz­tam utoljára Refet pasával Hegyed Géza temeté­sén. Az élénk jókedvű tábornokból egy szó fukar Teljesen visszavonult mindentől a rajongásig szeretett nemzeti hős és nem hallottuk és nem láttuk, mig csak nem értesültünk Kemal pasa el­leni merényletről és az ő letartóztatásáról. A nagy szmirnai per, mely egy hónappal ezelőtt fejeződött be, 13 halálos ítélettel és sok előkelő pártember száműzetéséről szól; őt magát bizonyí­tékok hiányában felmentették, egy uj per indult meg, amelyet az angorai független bíróság most tárgyalt le, vádolva őt és más 20 uniouista kép­viselőt, hogy idegen beavatkozással, sőt idegen pénzzel az elmúlt évek forrongásait elősegitettlk, sőt az elesett Enver pasa híveit a háború előidé­zésével vádolták. A nagy angorai perben, melyet a hires Ali Bey, a független bíróság elnöke ve­zetett, ezelőtt őrnagy volt. Refet pasa, aki nem a német orientáció hive, lemondani készül rang­járól, teljesen visszavonult, hiszen közte és régi fegyvertársa Kemal pasa között egy tenger vá­lasztja el. K. I. — ■ —■——BMZgy’D.’g »■ —— i i J I IWBI—— ..... * ” **" A vajdasági magyarság kuiturmozgalmai Közművelődési egyesület, Néplap, Magyar Naptár, analfabéta-oktatás, továbbképző tanfolyamok, szín­játszás Szabadka, augusztus vége. Több cikkben számoltam már be a P- M. H. utján a szlovenszkói és ruszinszkői magyar közön­ségnek arról az újabb keletű kulturmozgale ól, amelyet néhány héttel ezelőtt a szabadkai Népkör kezdett meg. örömmel, némileg büszke örömmel folytathatom ezt a beszámolót, mert — úgy látszik — komoly és alapos az a munka, amibe vezető magyarjaink végre belefogtak. Nemrég elhatározták, hogy a Torontáli Magyar Közművelődési Egyesület beolvasztásával országos egyesületté emelik a szerény Népkört. elhatároz­ták, hogy közhasznú előadásokat rendeznek a fal­vakon, még pedig szeptember 19-től egészen hus- vétig, vagy ha lehet, még későbbi tavaszig. A tervbevett analfabéta-tanfolyam szeptember elején már meg is nyílik, önzetlen tanerők buzgal­ma biztosítja a sikert. Nem feledkeztek meg azok­ról a középiskolai tanulókról sem, akiknek bármi­lyen okból nincs alkalmuk, vagy módjuk magyar iskolába járni, vagy tovább tanulni. Ezek számára magyar továbbképző iskolát állítanak fel, egyelőre csak Szabadkán. Hogy pedig a környékbelieknek is lehetővé tegyék ennek a tanfolyamnak az el­végzését, konviktust állítanak fel és kisajátítják a régi jó zsidó szokást: a napokat evést. Hosszú és nehéz vita folyt a kiadandó Néplap körül. A tagok nagy része amellett kardoskodott, hogy téljesen önálló hetilapot kell adni, egyelőre a Népkör, később a megalakulandó Közművelődési Egyesület kiadásában, mások viszont, főleg anyagi okokból, inkább valamelyik, már meglévő lappal leendő fúzió mellett foglaltak állást. Végre is ez az utóbbi álláspont győzött, A Munka cimü szabad­kai hetilap kibővül 8 oldallal, ez lesz a szerény kez­dete egy remélhetőleg naggyá növő magyar Nép­lapnak. Ugyancsak elhatározták, hogy karácsonyra Magyar Naptár cimen a vajdasági irók, művészek és esetleg politikusok almanachját adják ajándékul ennek a magyarságnak, amely ki* számánál, sze­génységénél és más okoknál fogva a legárvább minden testvére között. A legnehezebb probléma: a színház. Jugoszlá­viában nincs magyar színház, mert csak olyan tár­sulat kaphatna koncessziót, amelynek minden tagja idevaló állampolgár. Ez természetesen csaknem megoldhatatlanná teszi ezt a kérdést, bár e sorok szerény írója dolgozott ki erre vonatkozólag egy tervezetet, amelynek a rendes, becsületes és ko­moly keresztülvitele esetén lekerülne a műkedve­lők válláról az a feladat, hogy a magyar szót fen- tartsák a színpadon. Lelkes, szép munkát végez­nek az egész Vajdaságban, de csak műkedvelők, alkalmi és nagyon nehezen össze verbuvált alakula­tok, amelyek felett állandóan ott lebeg a betiltás Damoklesz-kardja. Ezen a téren egyelőre ez a helyzet, a megvál­toztatására nincs remény, hiszen már eleve kimon­dották, hogy a közadókból most újonnan épülő sza­badkai színházban magyarul nem lehet majd mű­vészetet és kultúrát hirdetni. Ez nem volna akkora baj, mint amekkora igazságtalanság a súlyosan adózó 'magyarsággal szemben. Nem volna akkora baj, mert ott a Népkor hatalmas, uj nagyterme, ahhoz lehet színpadot épiteni és akkor 6—700 em­ber fér el benne. Csak állandó társulat lenne, hi­szen egy társulat könnyen megélne, mert a nép szereti a színházat. Szabadka 40.000, Zenta 30.000, ókanizsa 15.000, Zombor, Újvidék, Becskerek, To­polya, Moravica, Aba 10—10.000 magyarja nem hagyná nyomorogni a színészeit, az anyanyelve ■istápolóit. Arányi Jenő. ^ocooooooococoooooocooccoooooooo I Jogászok! Katona Artúr doktor ^ X jog* szemináriuma, V' 0 Budapest IX., Réday-utoa 41. sz. ö ö Előkészítés ai összes jogi vizs- O O iákra — Jcgvzctbérlet — Dijta- Q O SM6 !•„ tanácskozás láváiban is Ó QOQQooqqooooooooooooooqcooooqqoq

Next

/
Oldalképek
Tartalom