Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-11 / 180. (1218.) szám
192 b augusztus 11, szerda. fá A TUDOMÁNY UJ KÉRDÉSEI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról Xilí. A föld belső melege Utánnyomás tilos Pia hőmérőt bocsátunk a Majba, vagy pincében és barlangban állítunk fel hőmérőt úgy találjuk, hogy bár a talaj hőmérséklete eltérést mutat a levegőéitől, általánosságban a talaj hőmérsékletét mégis a föld felszínének hőmérsékleti viszonyai szabályozzák. A nap melege részben a talajba hatol s a föld kisugárzása meleget von el a talajból. Mennél mélyebbre széliünk azonban alá, a nappal és az éjszaka, a tél s a nyár hőmérsékletei közti különbségek annál kevésbé válnak érezhetőkké, míg végül is olyan rétegre bukkannak, amelyben a hőmérséklet állandóan ugyanaz marad s az évszaki meg a napközi ingadozások már nem érezhetőek. Eddig a neutrális rétegig tehát a föld talajában a meleg megoszlását az insola- ia'o, vagyis a nap melegének hatása szabályozza. Innen érthető, hogy tropikus vidékeken, ahol a hőmérséklet az esztendő folyamán csák jelentéktelen változásokat mutat, a neutrális réteg kevés méterrel van a felszín alatt, mig a mi földrajzi szél ességünkön ezt a neutrális réteget mintegy 20 méternyi mélységben találjuk, mig északabbra még mélyebben fekszik a föld felszínétől. Ha most a neutrális rétegen alul hatolunk a föld belsejébe, azt tapasztaljuk, bog}' a hőmérséklet fokozatosan, állandóan emelkedik. Ez a tapasztalat, amelyet mély aknákban már régóta megfigyeltek, továbbá a föld belsejéből előtörő meleg források, ki- gőzölgő forró gázok s a vulkáni jelenségek egész csoportja arról győz meg bennünket, hegy a föld belsejében hatalmas melegmeny- nyiségek rejlenek. Ha óriás venné kezébe földünket, hideg, aránylag nehéz golyónak találná, amelyen szétmázolná a tengereket. De ha jobban megnyomná, alighanem szétlottyanna a kezében, mint a tojás és osunyán elégetné vele a markát, mert belül izzón folyó, többezer fok hőmérsékletű anyag van. Ezt aránylag vékony burok veszi körül, amely vékonyabb a. föld nagyságához képest, mint a tojás héja. Amint a föld belsejében mélyebbre haladunk, a hő mérséklő te m elke dés rögtön megfigyelhető. A kutató ember eddig mintegy két kilométernyi mélységre juthatott a föld kérgében. Igaz, hogy ez a darabka a föld 6370 kilométernyi sugarának mindössze háromezred része, de következtetéseket már így is vonhatunk. Hosszú ideig a legmélyebb bányának a csehországi Przibram melletti fúrást ismerték, amely 1130 m. mélységet ért el. Újabban az Egyesült Államokban a felső tavak melletti rézbányákat másfél kilométernél mélyebbre fúrták. Az ausztráliai Melbourne-tól északkeletre a bendigói aranybánya mélysége 1597 m. A michigani Damarak-bánya mélysége 1830 m. Amerikai közlés szerint a föld legmélyebb aknája Brazíliáiban Mámas Geraes államban a Morro Vellio vagy öt. Juan dél Rey akna, amely 2050 méter mélységű s a kőzet temperaturája a legmélyebb rétegben 48 fok, mig a felszínen az átlagos hőmérséklet 20 fok. Van Orsfcrand 1924-ben méréseket végzett a föld legmélyebb fúrásaiban. Ez a west-v.irginiai petróleum- és földgázterületen van s a Hope Na- itural Gas Company furattá 2310 méter mélységig. Ez a. föld legmélyebb fúrása, melynek hőmérsékleti viszonyait szintén tanulmányozás alá vonták. A vidéknek átlagos hőmérséklete 11.7 fok. Van Orshraud a fúrás legalján 75.9 fok hőmérsékletet talált s megállapította, hogy a hőmérséklet, általában minden I9.8 méter után egy fokkal emelkedett. Számos ilyen irányú vizsgálat történt az idők folyamán. A vizsgálatok eredménye az volt. hogy általában kijelentették: átlagban 33 méterrel lefelé haladóban a hőmérséklet mindig egy fokkal emelkedik. Röviden ezt igy fejezzük ki: a geotermikus mélységlépesö 33 méter. Ez a mérték azonban természetesen nem abszolút. nem konstans s még nagyon beható vizsgálatokra van szükség. Az amerikai U. S. Gee/Vjgical Survöy például az 1924. esztendőben éré z sör megfigyelést végeztetett nemcsak az Egyesült Államokban, ha-_ nem az égést földkerekségén s ebből a vizsgálatból kiderült, hogy a geotermikus mélységlépesö igen nagy ingadozásoknak van alávetve, ami valószínűleg lokális okokra vezetendő vissza. A michigani rézbányákban például 65.8—76.8 között, mig a déli és középső michigani bányákban 22—49 között ingadozik a geotermikus mélységlépcső. South Dakotában és Nebraskában, ahol forró források s geyzirok vannak, már 11 méterenkint emelkedik a hőmérséklet egy fokkal, sőt az ida- hoi vulkános területen már — öt méteren- kint. Az amerikai vizsgálatok arra az eredményre vezettek, hogy a geotermikus mélységlépesö a földkéreg fiatalabb rétegeiben alacsonyabb, mint az idősebb kőzetekben. Ezek szerint a geotermikus lépcső általában 20—70 méter. A hőmérséklet emelkedésére vonatkozólag még semmiféle törvényt nem sikerült megállapítani, azt sem sikerült felfedezni, hogy a növekedés a mélység félé gyorsabban vagy láss abba n következik-e be. Azokat a felületeket a föld belsejében, amelyek egyenlő hőmérsékletűek, gecnsotherma felüI. Körmöcbánya, augusrhi* ©lej#. Garamberrence után Ruttka fölé hatszor tűnik elő feledhetetlen panorámája. A vonatot vakmerő iramban hajtja az emberi tudás a meredek vonalon: a volt Magyarország legnehezebb vasútvonalán: völgyeken keresztül a Duna mentéről a Zagyva, az Ipoly, a Garara völgyön át fel a Tunics és Vág völgyébe. Keresztbe a hegyeken. A legnehezebb szakasz a körmöd, át a Jánoshegyin. Alagút alagút után. A hegyek fölé emelkedünk: kapaszkodunk a gerinc magasságáig, a Nagy-Fáira nyugati oldalán. Pompás verseny a hegyekkel: legyűrni, legyűrni! Kopaszodnak az ormok a ritkult levegőben. A két Sfósz, a Dornstein, a Vóllekenne, Revolia, a Kálvária és a Galgensberg hetes kupolája mélybe zuhanó völgykatlan koszoruz: alul, a vékonyan csillogó ezüstpatak szélén egy filigrán, finomművű játékszer: Körmöe. Hármas völgybe ágaznak el a Házcsoportok: olyan, mint egy háromágú ékszer, közepén a vártemplom a boglár. Lábfárasztó séta az állomástól a városba. Mikor jó tizperc alatt leérek, a gyors pöfögését hallom a fejem fölött. Egyszerre előkerült valahonnan a zólyomi völgyből, most ott. zug a magasban, mintha repülő volna. A hegyek marka gyöngéden fogja a várost: szorítása nem fáj, csak a széltől óvja. De ujjai közül itt-is ott-is finom, jóízű vizek csörgedeznek, ez ut mellett, a házak közt csobog a forrásvíz, háromdeszkából eszkabált vályúkon foly- dogál. Hegyi-vdrós Körmöe. A vasut-utea házai előtt kiskertek, magasban. Az utcát, embermagas kerítés fogja, a kerítés tetejével egy színében a kiskert, aztán a ház. At eleje emeletes, a vége már földszintes. -Beleszalad a hegybe, mintha onnan bujt volna elő. A helváró* A háromágba szakadó váró*, az Allergrund és a Schwarz Grund, a Neu Grund és a zólyomi völgy összetalálkozásánál pazar szépségű belvárost, képez, a régi bekerített, megerősített Kör- möc ez, ahová ma is csak a bástyák álló kapuin lehet beljebb kerülni. A fal, mely már a tatárjárás idejében is megvolt, igaz, hogy akkor még csak fapa’ánk vala, körül szalad a belváros körül, be fogja a hetyke dombon álló vártemplomot. s az őrbda* tyát, r a. főteret, melyen Körmöe régi élete lezajlott. Több bástyája ma i* áll. A ,,vörös toronyiban régen a hóhér lakott, a pergamentek tanulsága szerint, sók vér folyt, ebben a toronyban, nem kukorieáztak, ha a város érdekéről volt szó. A falon a kettős alsó kapu alatt megyünk át. Mintha egy középkori regénybe lépnénk be: 2 méter széles falak, hűvös, sötét boltívek, kövek, amiket 1539-ben ragasztottak ide léteiknek mondjuk e csak annyit tudunk, hogy özek a gecnsotherma felületek nagyjából párhuzamosan haladnak a föld felszínével. Annyi bizonyos, hogy a föld belsejében óriási hőfokok vannak, olyanok, aminöket földi eszközökkel elő sem tudunk állítani. Erről kétséget kizáróan tanúskodnak a vulkánok, amelyek megolvadt kőzetanyagot hoznak ki a föld felszínére. De talán semmi sem tanúsítja jobban ezt, mint az a pusztítás, amit a Mont-Pelée vulkán végzett Martinique szigetén. A vulkán kráteréből olyan forró gázok törteik, elő, hogy Saint-Páerre városában a házak belsejében megolvadtak az üvegedénye]<, sőt a vulkán felé fordult házak Mában a téglákon is olvadás látszik. Tehát csakugyan óriási hőmérsékletnek kell lenni a föld belsejében. Olyan hőmérsékletnek, amelyen már semmiféle ismert anyag nem lehet főbbé szilárd állapotban. Persze azt neon tudjuk, hogy ez a magas hőmérsékletű belső tömeg, ami a föld anyagának túlnyomó nagy részét teszi, cseppfolyós vagy gázállapotban van-e? Olyan nagy ugyanis saját súlyának a nyomása, hogy el sem tudjuk képzelni az ennek következtében előálló helyzetet. Arra az óriásra nézve azonbau tökéletesen mindegy, hogy gáz alakú-e vagy cseppfolyós-e a föld belseje, amikor szétomlott a markában, any- nyi bizonyos, hogy rögtön elégetné az egész kezét. Pedig külső felületén egész hidegnek érezte, szinte fagyosnak, mert az óceánok vizének legnagyobb része a mélyben még a forró égöv alatt is igen hideg, alig egy-két fokkal melegebb a zérus foknál. (Folytatjuk.) össze, két bányász-szobor áll a kapu két oldalán, a falakban belül titokzatos mélyedések. Aztán pár lépés, egy kis napfény és uj kapu fölött uj torony, zömök, alacsonyabb, még csinosabb: aztán napsugár, levegő, szabadság: pazar szépséggel feltárul a főtér, az ég kékjének ajánlkozó Szentháromság szobor, a csodálatos régi házak gyönyörű sora a trapeziodtér oldalán, a tér maga is emelkedő, a városháza felé, balra a Domonkos-zárda, szemközt a pénzverde, a kör- möci aranyak szülőháza, s hátul, neki szaladva a magasnak a negyvenméteres kisdombon a hat- vaDméteree virtorony, kisebb öccsével, az őrtoronnyal, ami fellegbástya volt s ma a városi órát és a harangokat cipeli. A főtéren házak, melyek érdekes kor jelzői 1320. tája óta hirdetik a ház születési évszámát: a legrégibb Mária királyné. Nagy Lajos leányának háza. A födél alatti szimbolikus korjelző négy oldalú, kónikus és belsejében egészen üres. Négy oldala az ezer utáni negyedik századot jélzi s a lyuknak teljes üressége azt ábrázolja, hogy ez évszázadnak négy első negyede nem múlt el akkor, amikor ezt a házat építették. Régen pitvara sem volt, az ajtó az utcáról egyenesen a földszinti szobába vezette a belépőt. A szoba alatt indult ki az alagút, mely a házat a várral összekötötte. A ház déli oldalán kőből faragott emberfej, disamófülekkéL a délkeleti sarkon pedig két kidomborodó kenyéralak, szintén kőből. Egyszer, régen, nagy éhínség volt a városban, s mikor az éhezők a ház asszonyától kenyeret kértek s nem kaptak, a nép elátkozta a szívtelen asszonyt, hogy kenyere kővé, ő maga pedig sertéssé váltóson. Hatszázéves kövek, hatszázéves házak, Anjou liliomok. Aztán az újabbak, a három-négyszáz- évesek: a Pizét-ház, mely a legrégibb idők óta az esztergomi érsek birtoka volt, s a pizétárius ittőrizte a pénzverő eszközöket és szerszámokat. A XV. században a pénzverő a vártemplom alatti felső utcában volt, ahol a mai pénzverde nagy épületében a nyujtómühelyek vannak. A főtéren ma szökőkút áll: negyvenöt évvel ezelőtt ilt volt. a plébánia templom: talajsüppedés miat le kellett rombolni. Az alapkövekben kis arany-táblácskákat találtak: a múzeumban Őreik őket. A múlt Talajsüppedés és aranyláhlácskák: az egész város alatt, üregek vannak, a. föld gyomrát évszázadok óta fúrják az emberi kezek, akik aranyat kutatnak. A hegyek alatt és a város rlalf egy külön világ: századok egymás fölött, a vak- sötétben, a föld mébében, sziklákba vágott, egymást. kereszttil-kasul szelő, egymás fölött szaladó vak sikátorok. Körmöe. keletkezése idejét egyesek a Krisztus utáni u. századra teszik. Másik a TX. századra. A levéltár egyik ügyiratén 1600-ból egy feljegyzésen az áll, hogy Selmecbánya 745-ben, Körmöe 770-ben, Besz'eree 1345-ben, Zólyom 795-ben, Eperjes 1374-ben és Lőcse 1245-ben keletkeztek. Igaz-e, nem-e, nem tudjuk, háromszáz év előtt igy tudták, nekik jobban kellett tudniok. Az, hogy a körmöci patak széntjében már két kulturré! égtől fedve ősrégi olvasztó helyeket, a főtéren bányamalmokat és salak hányásokat, valamint három ősrégi tárnát fedeztek volt fel, arra vall, hogy a körmöci bányászat már Krisztus születése idején fennállóit, mert oly olvasz- tóhelyek, melyeket már két kulturréteg fed,, fiatalabbak nem lehetnek. A legrégibb adat a Anjouk-korábó! való. Ekkor a várost már németek lakták, akiket a király hospes-eknek, vendégeknek Tekintett s biróválasztási és törvénykezési joggal ruházta fel őket. A város már ekkor megkapta mindazokat a jogokat, amelyeket a csehországi Kutteuberg — Kutnabánya (Kutnahora) birt. Körmöe a X V. század óta az alsómagyarországi hét bányaváros szövetségének a feje lett: főbányaváros és vára egyike volt a legbevehetellenebb felvidéki városoknak. A város önkormányzatát csak a XVII. században nyirbálták meg, mikor a császári zsoldosok elárasztották, mert állítólag a város is bele volt keverve a Wesselényi összeesküvésbe s 1772- ben a főkamaragróf megszüntette a polgárok szabad választási jogát. Negyvennyolcban kapott először választott polgármestert, ősrégi törvényszékét csak 1872-ben vesztette el, s mivel 10.000 lakosa nem volt, 1877-ben törvényhatóságát is. Ekkor önként Borshoz csatlakozott, de címét: szabad királyi és főbányaváros azontúl is megtartotta. A jelen Ennyi elég a múltról. Körmöe csengése egyenlő volt az arany csengésével: a körmöci arany fogalom volt: jólét, gazdagság, szorgalom és munka — szabadváros, erős vár, aranybánya, pénzverő — körmöci arany, körmöci arany. A délnek vezető szüli völgyön évszázadokon keresztül itt gördültek ki a kocsik, amik egy ország pénzét hordták szét világgá. Észak felől pedig, a nagy vízválasztón át, már a XIV. században is 25 kilométeres vezetéken jött át a túlsó Tm-óc-völgy vize: csodálatos, a rómaiakra emlékeztető, primitívségében bámulatos technikai kultúra virágzott e helyen. Most figyelem a járó-kelőket, belesek a házakba, ácsorgók az udvarok előtt: sok a magyar szó, tán a legtöbb, aztán a német, s csak aztán a többi. Ez biztos jel, a legbiztosabb. Vájjon a gyerekek is? Igen, igen a gyerekek is. Németet, tőtot keverve, de legtöbbet magyarul beszélnek. Jól esik, de aztán elgondolom, hogy a rég múlt mégis csak német: nem a miénk. Bocskay ellen voltak az ős körmöciek: németek voltak, nem eresztették be. A múlt század végén már a városban 60—70 százalék volt a magyarság: főreáliskola, bányatisztviselők, pénzverdéi hivatalnokok. Erős intelligencia. Az iparosság régi német, a kereskedők is. Szlovákok nem voltak: a környékre is 25—30 éve kerültek. De jó dolga volt a városnak, mikor az állam már ráfizetett, a bányákra, akkor is, ment az élet: 1000-nél több munkás élt meg a bányákból és belőlük a varos. Volt Kaszinójuk, Polgári és Iparos körük, Magyar Egyesület és Széchenyi-egylet s a KathCilik us Legényegyesület a liberalizmus jegyében már 25 évvel ezelőtt is három nyelven rendezett előadásokat: magyarul az intelligenciának és iii- vatalnokosstálynak, németül az őslakosságnak és tótul a falvaknak és a bevándorolt munkásságnak. Ezért az egyesület ma is működhet.: és működik is. Vezető egyesületé lett a polgárságnak: Baxner János papir- és könyvkereskedő, az ipartársulat elnökének vezetésével legelsösorban gondoskodik a város kulturszükséglétének ellátásáról, amiben nagy a hiány. Mert az aranyos Körmöcre is nehéz napok virradtak: sok mindenben nagy a hiány. Hivatalosan 4 százalék a magyarság! Az egész tanári kart, az összes hivatalnokokat. a bánya és a pénzverde alkalmazott tisztviselőit szétkergette a nagy vihar: kimentek, elpusztultak, újak jöttek helyükbe, akik most a friss népek önző hevével kapargat- ják az uj vagyont s ahol egy üres telek van, megveszik s házat építenek rá. Hivatalosan csak négy százalék a magyarság, de a város háromnegyed része ma is ért magyarul. Érdekes megfigyelést tettem, nem uj, de megerősítette a régit: a vegyes vidékek magyarjai, azoknak a vidékeknek a megmaradt magyarjai, ahol nincs meg a hivatalos kisebbség, — jobb magyarok, reálisabban, áldozatkészebben, kitartóbban magyarok, mint a magyar vidékeken élők. S emellett nem soviniszták: hisz három nyelven beszél itt is mindenki. De józanam kultúrájúknál fogva azok, s kissé leszólják a körmöcvidéki németséget, amely már a múltban is a szlovákság félé húzott, s a magyar szó helyett inkább a szlovákot beszélte szívesebben. A kereskedők is panaszkodnak: nincs magyar iskola, nincs német. Hol járjon a diák fiú? Aztán a bánya? És legyint. — Ma százötven munkás ha dolgozik a bányákban. De külön helyi panaszuk más niücs is. A „szloveászköi lélek" A finom levegőjű, régi. tiszta, gyönyörű varosban, ahol kétezeréves bányakultura lehel le« Körmöcbányán, a múltból megkímélt főbányavárosban Ahol fájdalmasan megéressük, hogy Szlovenszkónak nincs — tradíciója —- Kipusztult a hatalmas hivatalnok- és tisztviselőkar — A vegyes vidék magyarjai a legerősebb magyarok — Valami a „szlovenszkói lé!ek“-ről — A P. M. H. kiküldött munkatársától —
