Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-11 / 180. (1218.) szám

1926 augusztus 11, szerda. ^I^IAlAWífcVRHIULAE 5 Az idegen valutákban való fizetések rendezése Az „1926 évi bécsi szabályok" — Az International Law Association érdekes döntései vegőt, s hatszázéves házak falai között folydogál a meglassudott, megszükült mai élet, van valami régi fény, régi patina, va­lami régi aranykor a múltból, amiből a mai életre is jut: a város múltja, a talaj, az, hogy itt 1441-ben már ágyút öntöttek, hogy itt 600 év előtt választolt birú volt, hóhér, jegyző, tanács, — tradíciók: Itt a céhekbe felvett legénynek a „flóribus" pohárból századokon át kellett ugyanazt a kvan­tumbort meginni, a negyed mesterek generá­ciókat neveltek a haditudományra, Podjebrád király Kassa, Eperjes és Lőcse, valamint egyik alvezére közt felmerült vitás ügyben Körmöc városát kérte fel bíróul, itt 1400-ban a város bombardistákat, tubicinát, bedellust és pedétese- ket tartott és fizetett, a kapu előtt tatárlovak és Bocskay huszárjai táboroztak, ott, ahol most is megáll a kiváncsi vándor, az alsó kapu alján a köveket, amiket félméteres magasban kikezdclt a sok neki horzsolódó kocsi, századok ették ki, itt erős a múlt: színező, alapot adó, itt van mire támaszkodni a körmöd lélek­nek, — akkor is, ha mint ahogyan vén is, ez a lélek nem a miénk és Körmöc tradíciói nem tiszta magyar tradíciók. A legkellemesebb benyomásom ez volt: hogy ennek a városnak gyökeres lelke van, nem a miénk ugyan, de gyökeres lélek: tiszteletet pa­rancsoló, még ha idegen is. És a Jánoshegy alatt, mikor leheveredtem a vártemplom magas udvarán, ahová felsivitottak a bányakürtök és a szirénák, eszembe szökött a bomlott, kivajudott kölyök-szó: szlovenszkói lélek. Beszéltem erről írókkal, beszéltem erről po­litikusokkal. Beszéltek róla, és példának hozták föl — Erdélyt. Erdélyt, ahol történelem volt, zárt országos élet, egységes múlt, százados élet- közösség, ahol a tradíciók a levegőben vannak. Itt is akarnánk életet: lelket, szint, gyö­keres virágot, úgy, mint ottan. Hát kimondok valamit: ha jól viseljük magunkat, ha sokat szenvedünk, ha sokat változunk, talán akkor itt is lesz valami abból a lélekből, — de majd csak egyszer, nagysokára, mert ezt a lelket előbb ki kell szenvednünk minekünk. Ez itt fog teremtődni lassan, de nem áll hatalmunkban megfogni, megkeresni, mert még nincs, — mert még csak nyolc esztendős és a gyereknek még nincsen jelleme, nincs egyénisége, csak a lehető­ség csiráival játszik: ebben szerények vagyunk és még mindég szégyeljük, azért van annyi baj miatta. A harminc-negyven éves testvér pedig elesett. Győry Dezső. Gyári tűz Losoncon Losonc, augusztus 10. Losonc nyugati szélén, a tüzérlaktanya mel­lett terül el a Máté és Vaczula féle vasöntöde, harangöntő és gépjavító műhely. A tulajdonosok csak igy szerényen „mühely“-nek nevezik üzemü­ket, pedig a mai ipari pangás idejében sokkal je­lentősebb, műit sok, előzőleg több száz munkás­sal dolgozó s ma kihűlt kemencéivel, nem füstöl­gő kéményeivel csak a szép múltat sirató gyárte­lep. A kis lakatos és vasesztergályos üzemet a tulajdonosok szorgalma és hozzáértése egy kis gyári üzemmé fejlesztette ki, az üzem munka­köre kibővült a vasöntödével, majd a harangön­tő műhellyel, mind újabb és újabb épület sora­kozott a régiek mellé s ma már állandóan 40 munkásnak, egy mérnöknek s néhány tisztviselő­nek ad kenyeret a Máté és Vaczula cég „mühe- lye“. Augusztus 7-én este 10 és 11 óra között vet­ték észre a szomszédok, hogy lángok csapnak fel a téglafallal elkerített gyári telep épületei közül. A városi tűzoltóság csakhamar a helyszínén ter­mett s bár a vízhiány az oltást megnehezítette, (Losoncon, ebben a vizvezetéknélküli városban még az ilyen esős nyáron is tüzveszedelem ide­jén „vizhiányról“ lehet beszélni), sikerült a tüzet annyira korlátok közé szorítani, hogy a vasöntöde és a harangöntőde épületeiben nem okozott kárt, de a berendezésével, gépeivel jelentősebb érté­ket képviselő gépjavító és esztergályozó műhely, a szerszám és áruraktár s az iroda épületei, több javítás alatt lévő cséplőgép, autó teljesen oda­égett. A több százezer koronára tehető kár meg­becsülése még folyamatban van, s bár az egész üzem biztosítva volt, a kár mégis csak részben fog megtérülni. A gyár üzemének csak egy har­madával, a vas és harangöntő műhellyel fog to­vább dolgoztatni, a gépjavító, esztergályozó és la­katos műhely teljesen elpusztulván, a munkások nagyobb fele munka nélkül maradt. A tűz okát még eddig nem sikerült megállapítani. xx Rendelje meg a magyar gyermekirodalom kincsesházát, az „Ifjúsági könyvtár" első kötetét 12 koronáért könyvosztályunknál. I ..... íg y fiatalit és szépít a Corall-créme Corail-puder Corall -szappan Főlerakat i C. S. R. részére: i Vörös Rák gyógytár, Bratislava. Bécs, augusztus 10. A háború után a ke­reskedelmi pörök legfőbb vitás pontját képez­te az idegen valutákban való fizetés kérdése, mivel a fizetési eszközök rendszertelenül es­tek és emelkedtek. Az International Law Association kereskedelem- és tengerjogi bi­zottsága mostani bécsi ülésén ebben a kér­désben végleges megoldást talált s a kérdés végleges szabályozását az úgynevezett 1926. évi bécsi szabályoknak nevezte el. A fizetési feltételek alapelvei továbbra is az, hogy minden fizetés a szerződésben megállapított valutában eszközlendö. Ehhez kiegészítésül hozzáfűzték még: „Ha a fizetés eszközlése a esedékesség napján a Budapest, augusztus 10. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) A. Tisza István meggyilkolása ügyében jogerőben elitéit Sztankovszky volt százados és Gartner vé­dőjük utján pörük ujrafelvéteiét kérték. Sztankovszky beadványában tagadja a gyilkosságot és annak lefolyását uj adatok alapján adja elő. Szerinte Tisza meggyilko­lása ötletszerűen történt. Október 31.-én, a forradalom napján több társával teherautóba ült, hogy bejárja a várost. A keleti pályaud­varnál találkoztak egy katonai autóval, amely­Kiilönös kaland a karlsbadi gyorsvonaton Karlsbad, augusztus 10. Az Éger—karlsbadi gyorsvonaton ,nem mindennapi módon loptak meg egy nyugalma­zott pénzügyigazgatósági hivatalnokot. Amikor a hivatalnok Éger állomásán a vasúti, kocsi­ba szállt, a harmadosztályú kocsinak ugyan­abban a szakaszában már két férfi és egy na­gyon elegánsan öltözött hölgy ült. A társaság idegen nyelven beszélgetett, amiből a hiva­talnok egy szót sem értett. Az egész napi gya­loglástól elfáradva a szakasz egyik sarkába ült és szundikálni kezdett. Még mielőtt el­aludt volna, hozzáült az idegen hölgy és ne­hezen érthető szavak kíséretében piros szekfüt tűzött kabátjának gomblyu­kába. London, augusztus 10. Miután az anglia és a külföldi lapokban az utóbbi napokban szenzációs híradások jelentek meg arról, hogy Kitchener eltemetési helyét egy elfekvő norvógiai halászfalucskában, megtalálták, az angol kormány szükségét látta annak, hogy a közvéleményt Lord Kitchener eltűnésének kö­rülményeiről autentikusan informálja. Az angol kormány fehér könyvet adott ki, amelyben a britt admiralitás egybegyűjti az ösz- szes rendelkezésére álló hiteles információkat. A fehér könyv dementálja azokat a híreket, mintha Kitchener utazásának időpontjáról ás körülmé­nyeiről a németek angol hírforrásból szereztek volna értesüléseket, hogy Kitchener holttestét a skandináv partokra vetette volna a viz és ott földelték volna el és hogy a „Hampshire“ cir­káló alkalmatlan volt az utazásra. A fehér könyvben megállapítja az angol kor­mány, hogy az orosz kormányhoz intézett titkos táviratban Kitchener elindulásának időpontját csak hozzávetőlegesen adták meg és a „Hampshi­re" már 24 órával a jelzett dátum előtt útnak in­dult. Az útirányt úgy választottált meg, ahogy az akkori körülmények között a legbiztosabbnak látszott. A cirkálót két tengeralatti kisérte.- Csak akkor, amidőn a vihar kitört és igy lehetetlenné vált az ellenséges tengeralattjárók támadása, adta ki a „Hampshire" a parancsot a kisérő ha­jóknak, hogy térjenek vissza. A vihar hatalmas hullámokat vert fel és ezek ide-oda dobálták a hajót. Ekkor hirtelen a hajó előrészén hatalmas explozió kö­vetkezett be. A „Hampsh£-e“ ugyanis azok közé az aknák közé került, amelye­ket az „U 75“ német tengeralattjáró ra­kott le abban a feltevésben, hogy az az ut, melyet a megegyezett valutában nem történhetne meg, úgy a fizetés az illető fizetési hely valutájában is történhetik, de természetesen csakis az ef- fektiv fizetés kurzusában." Részletesen megvitatták még a kártérítés kérdését is, arra az esetre vonatkozólag, ha a fizetést a kiszabott időben nem teljesítették és közben a szerződéses valuta esett, úgyhogy a hitelezőt ezáltal veszteség éri- Ezt a kér­dést a III. szakasz a következőkép rendezi: „Ha a fizetés az adós hibája folytán a kitű­zött terminusban nem történt meg, akkor az adós köteles a hitelezőnek késedelmi kama­tot fizetni és pedig olyan összegig, hogy az a közben értéktelenebbé vált valuta szerinti kü­lönbséget fedezze." ben Szántó Béla későbbi szovjet népbiztos, Korminyi Árpád, Lag.r és Gürtler főhadna­gyok ültek. Szántónak volt az eszméje, hogy tartóztassák le Tisza Istvánt. Tiszát Syántó, Láger és Bihar Sándor, a később öngyilkossá lett hirlapiró gyilkol­ták meg. Sem neki, sem pedig Gártnernek része nem volt a gyilkosságban. Az ügyészség Sztankovszkyék beadványa fölött legközelebb határoz. — Ellopták egy hivatalnok pénztárcáját A hivatalnok azonnal mély álomba merült s csak Falkenau állomásár' ébredt fel újra. A szépséges szekfiis hölgy és a két férfi azonban már akkorára eltűnt. Amikor teljesen magá­hoz., tért, észrevette, .hogy a pénztárcája egy 16.000 koronás betétkönyvvel és 2600 korona készpénzzel hiányzik. Csak most érezte a piros szekfü különös szagát, amely bizonyára valamilyen altató- szerrel volt leöntve. Karlsbadra érkezve azonnal értesítette az esetről a rendőrséget és a bankot, hogy a raf- finált tolvajtársaság a 16.000 koronát közbe föl ne vehesse. A rendőrség nagy eréllyel nyomoz a pirosszekvüs tolvaj hölgy és két társa után. „Iiampshire" is használt, az angol hadihajók útja. A „Hampshire" legénysége a robbanás után is a hajón maradt és serényen segédkezett, hogy Kitchener és vezérkara megmenekülhessen. Ettől az időponttól kezdve minden információ hiányzik a „Hampshire" sorsáról. Az a tizenkét ember, aki a katasztrófái túlélte, nem látta mentöcsónakban Kil- chenert és igy azok a jelentések, hogy sikerült csónakra szállani és partot érnie, abszolút kitalálások. Az admiralitás kifejti a fehér könyvben, hogy a „Hampshire" mindenképpen alkalmas volt. arra az útra, amelyre vállalkozott. A hajó teljesen jó karban volt. Az ut körülményeit az admiralitás a legnagyobb gondossággal vizsgálta felül és döntését az akkori nehéz körülmények között a lehető legnagyobb elővigyázatossággal hozta. A hajó elsülyedését nem árulás okozla, ha­nem egyedül az a szerencsétlen véletlen, hogy a hajó az „U 75“ lerakta aknamezőbe tévedt. Az aknákat a német tengeralattjáró nem abból a cél­ból helyezte el ezen a helyen, mintha tudomása lett volna a „Hampshire" tervezett útjáról, vagy mintha egy meghatározott személyt, vagy megha­tározott egyéneket akart vele eltenni láb alól. Tizenkét ember menekült meg a cirkálóról, az egyik gépész és 11 matróz, akiknek nevét annak idején közölték. Nincs semmi bizonyság amellett, hogy Kitchener a hajót egyáltalán elhagyta volna, vagy hogy valaki látta volna, hogy. a sülyedö■ hajóról egyetlen mentöcsóna- kot elindítottak volna. A tengerben megtalált hullák azon tisztek és matrózok hullái voltak, akik a Juck melletti ütközetben pusztultak el. .4 „Hampshire“ lialotlai közül senkinek a személyazonosságát nem tudták meg­állapítani és igy a skandináv partokon eltemetett matró­zokról nem lehet azt állítani, hogy a „Hampshi­re" szerencsétlenjei közül valók. Franciaország mérsékli a megszállást Paris, augusztus 10. A Matin szerint Bri- and közölte Hoesch párisi német követtel, hogy Franciaország hajlandó a megszállott te­rületen a csapatokat átcsoportosítani sa meg­szállást mérsékelni, ha a német kormány a Rajna-terüieten megszünteti a nemzeti szö­vetségek veszedelmes propagandáját és ha a lakossággal szemben semmiféle represz- száliát nem alkalmaz. A kalandorok fejedelme Páris, augusztus. Ezt a megtisztelő nevet kapta Sacha Stavisky, akit a francia rendőrség nagyarányú szélhámosságai miatt már az egész országban keresett, de sehol sem talált, pedig ott volt nem is messze Páristól. ízléssel berendezett villájában vendégeket fogadott. Estélyeket adott. Autója hozta-vitte a meghívottakat. Szórta a pénzt és — bizonyára mulatott a rendőrség erőlködésén. A szélhámos 8 millió franknál többet csalt ki a legravaszabb módon vállalatoktól, bankoktól. Mire a bankok észrevették, hogy az a gazdag Pe- rotti marseillesi kereskedő, akinek milliós csekke­ket fizetnek ki, nem más, mint Smilovsky, Sta­visky bűntársa és hogy a csekkekre nincs fedezet, — már késő volt. És a bank, nehogy botrány legyen, inkább kiegyezett Ötven százalékra a szél­hámossal. Ez a módszer kitűnőnek bizonyult és Sta­visky merészen csinálta meg kétszer-háromszor. így csalta meg fedezetnélküli csekk-kiutalásokkal a „Nemzeti Hitelbank“-ot és a „Kereskedelmi Hitelbank“-ot. És egyik sem jelentette fel. A rendőrség azonban már más szélhámosko­dások miatt kereste. Postazsákokból eltűnt pénzek, különféle hamisítások miatt körözték, de hiába. Végre azonban jelentés érkezett a rendőrség­hez, hogy a körözött Stavisky személyleirása na­gyon hasonlít egy előkelő egyéniséghez, aki Marly-le-Roi-ban, egy fényűzően berendezett villá­ban lakik barátnőjével együtt. Az is tudomására jutott a rendőrségnek, hogy Stavisky titkára, Henry Hayotte gyakran felkeresi gazdáját. Az adatok igazaknak bizonyullak és most már nem volt más hátra, mint óvatosan, körültekin­téssel rajtaütni Staviskyn. mielőtt ismét kereket oldana. A megbízott rendőrbiztosok körülzárták a vil­lát, egyik közülök bekopogtatott a kapun. Egy leány nyitotta ki, akit hirtelen ártalmatlanná tettek, félretoltak az útból és behatoltak a nyaralóba. A villa ebédlőjében nagy társaság ült a virá­gokkal díszített, villogó, kristálypoharakkal teli­rakott asztalnál. A férfiak szmokingban, a nők estélyi selyemruhákban. Egyenruhás inasok szol­gáltak fel. A rendőrök, kezükben revolverrel, beron­tottak. —■ Fel a kezekkel! Senki se mozduljon! — kiáltották. Általános rémület, halotti csend. Stavisky azonban nem volt a társaságban. Keresték, nagy­sokára ráakadtak egy kis zugban. — Végre tehát megfogtak! — szólt reszkető hangon. — Épen bucsulakomára hívtam meg bará­taimat, mert jelentkezni akartam a rendőrségen. — No, ezt már nem hisszük! — nevettek a rendőrök. Stavisky már visszanyerte nyugalmát. — Hát nem igaz. Nem akartam jelentkezni. De még ma éjjel át akartam szökni Svájcba. Az autó készen lenn áll a garázsban. A rendőrök őrizetbe vették az összes vendé­geket, azután házmotozást tartottak. Felkutatták a szobákat, az összes helyiségeket, a kertet, de pénzt nem találtak. — Kár a fáradságért! — jegyezte meg Sta­visky. íme, átadok 15.000 frankot. Ez az összes pénzem. — Lehetetlen! — jelentette ki a rendőrpa­rancsnok. — Hiszen csak a közelmúltban csalt ki két párisi banktól három és fél milliót, egy bank- tisztviselőtől egy milliót, egy magánegyéntöl 500.000 frankot és a napokban újra kéi milliót. Hol van ez a rengeteg pénz? — Elment. Szeretem a jó életet, a finom ételeket, kitűnő borokat. Háztartásom sokat fele­mészt. És nagyon jó szivem van. Hűséges titká­rom, Hayotte, is rengeteg pénzembe kerül. Nagy­apja, nagyanyja, egész családja az én költségemen él Givernyben, egy penzióban. Azután barátnőmmé, d’Arlette Simone-nal nagyobb utazásokat tettünk. Bizonyos vállalatokban is fekszik pénzem. — Majd a vizsgálóbíró elintézi a többit, — felelte a rendőrbiztos. Azután az egész társaságot közrefogták és a rendőrségre kísérték. Ott, kellő igazoltatás után, a vendégeket szabadlábra helyezték, de Stravis- kyt, hűséges titkárát, Hayotte-ot és d'Arlette Simone-t, a kalandor barátnőjét, fogva tartották. A, kitűnő fogás általános örömet és a bankok körében nagy megnyugvást keltett. xx Egész vászonba kötve, albumalaku 1000 olda­lon jelenik meg a Kis Brelim, ragyogó kiállításban az ára — ne felejtse el — csak 280 korona. ) Sztankovszky és Girtner pörulftást kérnek Sztankovszky szerint Szántó Béla, Láger és Bihar Sándor gyil­kolták meg Tisza Istvánt Egy szélhámosnő piros szekfüvel kábította el és rabolta ki utitársát Az angol kormány fehér könyvet adott ki Kitchener tragédiájáról Senki sem látta, hogy Kitchener megmenekült volna a sülyedö cirkálóról — A skandináv partok halottjait nem lehetett identifikálni

Next

/
Oldalképek
Tartalom