Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-08 / 178. (1216.) szám

II 1928 augusztus 8, vasárnap. ^KG^yVVAC-VA'BL'HIRIiAB Heg afcertait halni a Rohoz-feslvérek SseibReí&tí&üöi soöoriak fcötei-öfl s u^y akarták teiakassiaiii magukat Magyar közkönyvtár és muzeum Léván — A P. M. H. tudósítójától. — Léva, augusztus 7. A lávái magyar közkönyvtár már eddig is ezrekre menő kötetek birtokában van, me­lyeket a magyar tanítás megszüntetésével a helybeli tanintézetektől vett át. Hátra van még a tanítóképző intézet magyar és német könyvtárainak átvétele. Helyiség hiánya miatt azonban a magyar könyvtár nem kezdhette meg működését, ho­lott a szlovák könyvtár a tanítóképző intézet­ben már régen működik. A városi közgyűlés újabban elhatározta, hogy a városháza emeletére másik emeletet is építtet. A második emeleten több állami hivatal nyer einelyezést. Ugyancsak itt kap helyiséget, a jelenlegi közgyűlési terein nagyságának megfelelő tágas mé­retben, a magyar közkönyvtár is. Az építkezési munkálatokra négy építész pályázott. Két lévai és két vidéki. A közgyűlés a kivitellel egyhangúan Lau- fer Oszkár és Czibulka Rezső lévai építé­szeket bista meg. Egyben «a legszigorúb­ban kikötötte, hogy a munkálatoknál helybeli iparosokat és munkásokat kell mglalkoztatniok. Az építés 616.000 koro­nába fog kerülni. Az állam által fizetendő bérösszegből fogja a város az amortizációs kölcsönt törleszteni. A magyar könyvtártanács tagjai körében felmerült az a praktikus gondolat is, hogy a könyvtárral kapcsolatban megvetik alapját egy városi múzeumnak is, hogy a környéken gyakran található régi s őskori leletek az el- kallódástól megmenthetők legyenek. Eddig a nagyjelentőségű leletek részint tönk­re mentek, részben pedig idegen városok mú­zeumánál! anyagát gazdagítják. A serkei hősök emléktáblájának leleplezése Serke, augusztus 7. Vasárnap lélekemelő ünnepély kereté­ben leplezték le a gömörmegyei Serke köz­ségben a hősök emléktábláját, aminek létre­hozásában Bozó János tanító vezetésével a serkei énekkar buzgólkodott. Az emléktábla, amely Ferencz István rimaszombati kőfara­gó, Balog József serkei építész és Simon Ist­ván asztalos müve, a világháborúban elesett 19 serkei honvéd neveit örökíti meg és az 1718-ban épült ritkaszépségü serkei ref. templom szentélyének legdíszesebb helyén hirdeti minden időknek a serkei magyarság fajszeretetét. Az impozáns ünnepélyt templomi gyüle­kezeti ének vezette be. Majd Bókay Márton kövecsesi ref. esperes lépett a szószékre. Gondolatokban mélyen szántó beszédét imá­val fejezte be. Szem nem maradt szárazon. A támasz nélkül maradt özvegyek, serduio ár­vák szemében kitörtek a már-már elaivó fáj­dalom könnyei. A megrázóan szomorú han­gulatot még fokozta Kovács Bertalan rima- simonyi ref. lelkész ünnepi beszéde. A dalkör karéneke után Pósa Lajos ne- mesradnóti ref. lelkész a már akkor súlyos betegen fekvő néhai Molnár József serkei ref. lelkész helyett ismertette az emléktábla megteremtésének történetét. A templom előtt még Telek A. Sándor, a jeles rimaszombati poéta, tartott gyújtó beszédet, példaként állít­va be a nemzetükért elesett serkei hősöket. Az emléktáblaleleplezési ünnepély leg­megrázóbb eseménye Serke község rajongá­sig szeretett papjának az ünnepély lezajlása után bekövetkezett halála volt. Az ősz lelki- pásztor súlyos betegsége miatt már nem je­lenhetett meg az ünnepélyen, pedig annak előkészítésében s az emléktábla megteremté­sében oroszlánrésze volt. Betegágyánál lel­kész-társai még elmesélték a lélekemelő ün­nepély lefolyását. Végighallgatta pályatársai referádáit és életének egyik legszebb álmát beteljesedni látva, csendesen elszenderedett örökre. Meggyilkolták és öngyilkos lett ugyasiegy pillanatban Kolin, augusztus 7. Prasil János gazda szend- rajzsiesi majorában véres családi dráma játszó dott le. Az öreg Prasil összeveszett valami miatt fiával, aki késsel támadt atyjára. Az atya önvé­delmében revolvert rántott és a fiára tartotta Az elvetemült legény erre maga ellen forditotta a kést s a szivébe döfte épp abban a pillanat­ban, amikor a revolver is elsült Az orvosok fog­ják most megállapítani, hogy a halált a revolver­golyó, vagy a késszurás okezta-e. Az apát letar­tóztatták és a kolini ügyész ég fogházába szál­lították. Budapest, augusztus 7. (Budapesti szer­kesztőségünk íeleíonjeientése.) A Koboz test­vérek tegnap este öngyilkossági kísérletet kö­vettek el a fogházban. Tettüket azonban ^ még a kellő időben észrevették, úgyhogy az öngyil­kosság végrehajtását sikerült megakadályozni. Ismeretes, hogy Kobozék a táblai Ítélet el­len felebbezést jelentettek be. Beadványuk­ban azonban olyan éles és tiszteletien kitéte­leket használtak, hogy a fogház vezetőügyésze a bírósággal szemben tanúsított tiszteletlen magatartásuk miatt elrendelte a Roboz test­véreknek a gyüjtőfogházba való átszállítását. Mikor a két fivér megtudta, hogy, fegyelmi büntetésből a gyüjtőfogházba kerülnek, közö­sen elhatározták, hogy öngyilkosságot követ­Beregszász, augusztus 7. Néhány nappal ezelőtt beszámoltunk arról az újabb boriramlsiíá-si bűnügyről, amelynek főhőse Schöaifeld József beregszászi borkereskedő. Az el­járás során a beregszászi rendőrség a Schönfeld pincéjéből vett bormintákat vegyelemzés céljából Kassára küldte át s e borminták sorsa körül bo­nyolódik most tovább az érdekes ügy. Schöaifeld József a múlt hét, csütörtökén, sza­badlábra hel yezése után kölcsönzött kétezer koroná­val a zsebébe®. Kassára utazott azzal a merész elhatározással, hogy a rendőrség által oda küldött bormintá­kat a kassai postán kicseréli hamisítatlan be­regszászi bormintákkal. Kassára érve, legelőször az imaházba látoga­tott el, ahol nagy örömére Rubin Remátta-1, volt nagyszombati üzlettársával találkozott össze. Sdhönfeld bizalommal fordult a régi bajtársihoz, hogy legyen segítségére a mentő munkában. Ru­bin Maurer György kassai posta-tisztviselőt aján­lotta Schönfeldinek az ügy elsimítására. El is men­tek Maurer lakására mindketten és Schönfeld Ru­bint küldte fel a hivatalnokhoz, míg maga lenn maradt, izgatottan várva az eredményt. Maurer látszólag azonnal belement a dologba és kevés idő múlva mindhárma® a vasúthoz men­tek érdeklődni, vájjon megérkezett-e már a rend­őrség küldeménye. Maurer délután félnégyre hívta vissza a két embert, amikorára a végleges választ ígérte. Csap, augusztus 7. Rövid, száraz h-ir jelezte, hogy Csapon Mátnay Rudolf másodjegyző agyonlőtte menyasszonyát, Mikióssy Elzát, azu-tán pedig maga ellen forditotta a fegyvert. Miindketten meghaltak. Éreztem, hogy e szürke rendőri hír mögött valami -titokzatos tragédia húzódik meg s kutató útra indultaim. A csapi állomáson fáradt utasok cserélődtek. A resbi fizetőpincérétől kérdem: — Ismerte Máfrayt? Kérdőleg néz rám a főur. — Ki az? — Aki agyonlőtte a menyasszonyát! — Ja, igen! Itt kosztolt nálunk. Még akkor este is itt vacsorázott a restiben. Olyan vig volt, hogy senkise gondolta, milyen sötét terveket for­gat a fejében. A község csendes. Csak a vásárosok kínálják portékájukat. A jegyzői hivatal az emeletes „városházán'1 van. Ennek egyik szobájában folyt le a rettenetes tragédia: egy alig tizenötévé® leány és egy hu- szonnégyéves fiatalember halálbamenekülése. A végzetes reggelen, úgy kilenc óra tájban je­lentette a takarítónő a főjegyzőnek: — A segédjegyző ur szobájába nem tudok be­menni. Belülről van bezárva ... A főjegyző tudta, hogy Mátnay Rudolf másod­jegyzőnek katonai gyakorlatra kellett bevonulnia. Csodálkozva állott meg tehát az ajtó előtt. — Fel kell törni az ajtót! És pár perc múlva feltörték a hivatalos helyi­ség ajtaját... Ott feküdt a leány a díványon. átlőtt szívvel. Fiatal tizenöt esztendejének minden szépsége elhervadt az arcán. Mellette volt ingujjra vet­kőzve Mátray Rudolf. Vérük összefolyt a padlón. Mikióssy Elza,egy jómódú csapi asztalosmes­ter leánya vol-t. Még az éven az ungvári polgári is­kolába járt s alig rázta le magáról az iskola porát, máris menyasszonyba lett a másodjegyzőnek, aki a törékeny testű, gyenge leánykához viszonyítva, hatalmas, vállas, barna ember volt. De szerették egymást. Valahol a műkedvelői deszkákon látta meg egyszer a segédjegyző a hal­vány, szép Elzát, aki a község ünnepelt, primadon­nája volt. Hít, dicsőség és virágcsokrok szegélyez­nek el. Tegnap délután betegséget szimulálva cellájukban maradtak. Ott zsebkendőjükből szalagokat hasítottak és kötelet csavarlak belőle, melyet a cella ablakrácsára erősítettek, hogy arra fel­akasztják magukat. Az őr éppen a vacsorát akarta behozni a két testvérnek s akkor vette észre szándékukat. Természetesen azonnal közbelépett ^ meg­akadályozta tettüket. Robozék védője most azt a kérelmet ter­jesztette elő, hogy a fivérek tüdőbajára való tekintettel tekintsenek el a fegyelmi büntetés A megállapított időben Rubin ismét felment Maurerbez ezerötszáz koronával, amit t-iszteletdij- kén-t akart átnyújtani a tisztviselőnek. Sohönfeldet minden rettegése dacára 9em hagyta el jó üzleti szelleme és megbeszélte Rubinnal, hogy az ezer-öt­száz koronából ötszázat közvetítési díj címén kér­jen majd vissza a tisztviselőtől. Maurer György azonban megint uj határidőt tűzött ki délután félihétre. Ezt az időt a két keres­kedő bamisi-ta-tlan beregszászi bor beszerzésére használta föl. öt és félliter borral fölszerelve álli- -tottak be ismét félhétkor Maurer lakására. Schön­feld — Rubin vallomása szerint — nem akart elő­ször felmenni, de pénzét féltve, inkább rászánta magát a kellemetl-en látogatásra. Mauremek átad­ták a bort. Maurer a vállalt szerep értelmében pénzt követelt. Schönfeld időközben redukálva a ti sztéléidíjat, már csak ezeregyszáz koronát nyúj­tott át. És ebben a pillanatban előléptek a detektívek, akiket Maurer bizalmas jelentésére küldött ki a kassai rendőrség. Sohönfeidet és Rubint azonnal letartóztatták és át­adták az ügyészségnek. A kassai rendőrigazgatóság a történtekről azonnal értesítette a beregszászi rendőrséget, ahonnan Fend dr. büntetőbiró és Petrrcs detektiv- felügyelő leutaztak Kassára. A további nyomozást ték a kisleány színpadi sikereinek útját. A két egymáshoz hajló fiatal életnek misem állott útjá­ban. Mátray gazdag, úri fiú volt, Mikióssy Elzára is szép vagyon várt. És a végzet mégis másként rendelkezett. Bár a szülők szívesen látták a készülő frigyet, a leányt még túlságosan fiatalnak -találták a házasságra. A fiatalember azonban nem tágított. Kijelen­tette a leány előtt, hogy nem tud nélküle élni s mikor most katonai gyakorlatra kellett bevonul­nia, kente a szülőket, engedjék el véle a leányt Kassára. A szülők természetesen megtagadták a kérel­met, amibe látszólag a leány is belement. Éjjel azonban mégis ki-csalta a vágy a szülői hajlékból és amikor Mátray egy beregszászi cigány muzsi­kája mellett nagyot mulatott, eihuzatta magának kedvenc nótáit: „Sirassatok engem, orgona virá­gok ..„Darumadár ...“ Meghagyta, hogy teme­tésén is ezt a nótát húzzák el a cigányok. Romantikus szerelmi história ez igy kívüliről. Reggel öt órakor még együtt sétáit a szerelmes pár. Bejártak minden kedves helyet és elbúcsúz­tak a szülői háztól... Aztán jött a közös elhatározás, a búcsúlevelek sorozata é-s a halál... Mikióssy Elza meghalt, mert azt hitté, hogy nincs számára élet... Az ügy még mindig nem világos. Senkise hi­szi el Mátray Rudolfnak, hogy nem bírt volna ki pár heti fegyvergyakorlatot a leány nélkül. És ahogy kutatom az okokat, lassan, félve megoldódnak a nyelvek: — Mátray Rudolfnak volt már egy válasz­tottja ... A titkos szerelemről a kis Elza mifcsem tudott... Erre legalább is semmi jel nem vall. Ez a titokzatos nő azonban máshoz ment férj­hez, de házassága elején ráeszmélt, hogy első szerelmét, nem tudja elfeledni... Elvált urától és megkezdte második hóditó hadjá­ratát az elhagyott szerelmesért. Ennél a sötét pontnál van elrejtve a Mátray | Rudolf tragédiájának igazi oka ... Két nő között állt, akik közül egyszer választania kell majd j A segéd jegyző érezte, högy egyszer szörnyű j kénvértörésre kerülhet a sor. A bevonulás körüli j színjátékkal tehát valószínűleg j végrehajtásától. A beregszászi borhamisitás szálai a kassai ügyészség fogházáig vezetnek Schönfeld József kassai üzlettársával meg akart vesztegetni egy postatisztviselőt, hogy a vegyeleni- zésre küldött bormintákat kicserélhesse — A ravasz terv nem sikerült — A P. M. H. eredeti tudósítása — Kassáról fogják irányítani. A csapi szerelmi tragédia titokzatos háttere Az öngyilkos segédjegyzőt két nő vallotta magáéna k és ő egyiké sem lehetett — „Sirassatok engem, orgonavirágok .. Ruszin-szkói szerkesztőségünk eredeti tudósítása csak leplezni akarta azt a rettenetes lelki vál­ságot, amellyel hónapok óta küzdött és amely­ről Mikióssy Elzának valószínűleg fogalma sem volt. A temetésen ezernyi ember vett részt. A ha­lottakat a csapi, ásványi és salamoni református lelkészek kísérték ki a temetőbe. A csapi községi bíró a községháza erkélyéről tartott gyászbeszé­det az utcán . tolongó tömegnek. Kint a Tisza partján, a csendes temetőben pedig ráhúzta a se­gédjegyző kedvenc cigánya a megrendelt nótát: „Sirassatok engem, orgonavirágok ...“ A két halottra ráhullott a föld és én úgy érez­tem, hogy ebben a szörnyű tragédiában, amely két családot borított gyászba, igen sok volt a szinpa- dia-seág, igen sok a felesleges romantika, amit a vaskővetkezetességü és mégis következetlen min­dennapi élet nagyon is meghazudtolt. Mert hiszen a meztelen valóság minden bizonnyal az lehet, hogy Mátray Rudolf közös halált, halt egy leány­nál, mert nem akart egy elvált asszony férje lenni... De hát hol itt az igazság? Azt hiszem, sehol és a csapi temetőben dom­boruló csendes sirbant nem is kiváncsi rá ... riporter. — Miniszteri fogadások. Cserny minisz­terelnök augusztus 10-én, kedden tartja fo­gadónapját a belügyminisztériumban a szo­kott időben. — Peroutka dr. kereskedelem­ügyi miniszter aug. 10 és 17-én nem tartja meg fogadónapját. — Malypetr képviselőházi elnök megkezdte szabadságát és szeptember 15-ig nem fogad semmiféle látogatást. — Az ifjúságnak a népszövetségi szellem­ben való nevelése. Géniből táviratozzak: A szellemi együttműködés bizottságának szak­értőkből egybeállitott. Albizottsága, amelynek feladata annal*: á tanulmányozása, hogyan kell az ifjúságod a népszövetségi szellemre nevelni, Gilbept Murrayé elnökletével tegnap délután ülést tajrtott, amelyen több határoza­tot hoztak. A bijscttság a?, egyes népszövet­ségi államok kormányainak azt fogja ajánla­ni, hogy a kérdés ' tanulmányozására országos kongresszusokat tartsanak. — A szlovenszk(i magyar evangélikus szövetség közgyűlése ^Eperjesen. A szloven- szkói magyar evangélikus szövetség Bándy Endre egyházi és Szeá|t Iványi József világi elnök vezetése mellettváugusztus 11-én Eper­jesen, a magyar-német egyházközség tanács­termében tartja meg évi rendes közgyűlését. Ugyanezen alkalommal az előző napon tart­ják meg azon értekezletet is, mely a magyar — esetleg a szlovák-magyar egyházmegyék felállításának kérdésében lesz hivatva állást foglalni. A közgyűlés sorrendje: Augusztus 11-én délelőtt 11 órakor értekezlet az egyház­megyék alakításának kérdésében. Augusztus 11-én délután 3 órakor választmányi ülés. Augusztus 11-én délután 5 órakor vallásos est. Augusztus 11-én délután 7 órakor isten- tisztelet. Augusztus 12-én délelőtt 9 órakor közgyűlés. A választmányi ülés és közgyűlés tárgysorozata. 1. Elnöki megnyitó. 2. Elnöki jelentések. 3. Titkári jelentés. 4. A vallástani és konfirmációi tankönyvek kiadása. 5. Az énekes könyv kiadása érdekében kiküldött bizottság jelentése. 6. Belmissziói bizottság jelentése. 7. Jelentés az Ev. Lapról. 8. A múlt évi számadások. 9. A folyó évi költségelő­irányzat. 10. A magyar, eseileg szlovák-ma­gyar egyházmegyék megalakításának kérdé­se. A közgyűlésen résztvenni szándékozók az elszállásolás érdekében forduljanak az eper­jesi magyar-német egyházközség hivatalához. Iqueur k a • Tq VAR q ■ - ^A*RtJM-A-LJK6RY;Uc.,spo,. GÖMÖR1 • U K0RG •ROZNAVA- ‘ “ Mandarin _ Triple-Sec — Curacao — Cacao — Dió-Crérne — Karlsbadi keserű — Cherry ... »Ké-zsmárki kiállításon aranv érernme! kitüntetve"

Next

/
Oldalképek
Tartalom