Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-07 / 177. (1215.) szám
Macedónia (fi.) Prága, augusztus 6. Macedónia hegyeiben, az örök nyugtalanság honában, ahol már annyi balkáni bonyodalom született és még születni fog, újból fegyverek lármája hallatszik. Ezt a területet, amelynek lakosságát a belgrádiak szerbnek, az athéniek görögnek, a szófiaiak bolgárnak tartják, a békeszerződések felosztották Szerbia, Görögország és Bulgária között, persze úgy, hogy a legyőzött Bulgáriának a legkisebb rész jutott. A népet senki sem kérdezte meg, hogy hová akar tartozni, érdekeivel és kívánságaival a békekonferencián vajmi keveset törődtek és amint az már általában szokásos volt, akarata és megkérdezése nélkül határoztak sorsa fölött. Hiába javasolták a bolgárok, hogy csináljanak Macedóniából autonóm országot és csatolják hozzá azt a területet is, amelyet Bulgáriának szándékoznak adni: a négyek tanácsa Jugoszlávia és Görögország telhetetlen étvágyának kielégítését fontosabb érdeknek tartotta a nép megelégedésénél és boldogságánál. A szerbek azonnal hozzáfogtak e terület pacifikálásához. Ez a szép kifejezés a Balkánon, de néha másutt is azt jelenti, hogy kíméletlenül torkára forrasztják a szót annak, aki moccanni mer- Hihetetlen terrorral dolgoztak, a bolgárbarát macedónok ezreit állították a puskacső elé, vagy kötöttek föl az első fára, minden politikai szervezkedést megakadályoztak, az elégedetlenséget vérbe- fojtották és mindent elkövettek, hogy a lakosságot, ha kell, erőszakkal is szerbbé tegyék. A megkínzott macedónok ezrével szöktek át a hegyeken Szófiába és elhelyezésük nehéz gondokat okozott a bolgár kormánynak. A kenyértelen emberek nem tudván elhelyezkedni, komitácsiknak állottak be, bandáiba verődtek össze és bizony nem egyszer betörtek a jugoszláv államba, hogy szülőföldjüket ismét Bulgáriához csatolják. Titkos szervezetek alakultak, amelyek hűtlen tagjaikat halálbüntetéssel sújtották, sőt idővel politikai befolyásra is tettek szert. Egyszóval megismétlődtek mindazok a jelenségek, amelyek egy nép elnyomatását kisérni szokták, csakhogy a balkáni miliőben erőszakosabb formát öltöttek, mint másutt. A népszövetség is észrevette, hogy mily nagy veszély fenyegeti Macedónia felől az európai békét, de ahelyett, hogy a baj gyökeréhez nyúlt volna, beérte azzal, hogy nagyobb kölcsönt nyújtott a bolgár kormánynak a macedóniai menekültek letelepítése céljából. De ezzel a nyugtalanság még nem ért véget, mert ezeket az embereket nemcsak a kenyérgondok, hanem magasabb nemzeti célok is irányítják cselekvésükben. A macedón probléma megoldásához a népszövetségi kölcsön semmivel sem járult hozzá. Most izgatott jegyzékváltás folyik Bel- grád és Szófia között. A jugoszláv kormány „erélyes rendszabályokhoz" akar nyúlni, hogy a komitácsi betöréseknek egyszersmin- denkorra véget vessen. Ámde ezek az erélyes rendszabályok á Balkánon végzetes következményekkel járhatnak. Tizennégy esztendő óta folyik a harc Macedóniáért. A neuil- ly-i békeszerződés látszólag nyugalmi állapotot teremtett ugyan, de nem fejezte be a harcot Jugoszlávia és Bulgária között. Az utóbbi aligha fog belemenni abba, hogy a macedónokat végleg szerbekké amaigamizál- ják, az előbbi viszont mindent el fog követni, hogy megtartsa és biztosítsa a zsákmányt. Ily viszonyok között az európai diplomáciának sok fejtörést okoz az a kérdés, hogy miképpen lehetne a nyílt összecsapást megakadályozni vagy elodázni. Számtalan érdek kereszteződik itt, amelyeket összhangba hozni és áthidalni nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. Mert a közvetlenül érdekelt felek mindegyike mögött egy-egy nagyhatalom áll, amelyek élhatározását megint megnehezíti az, hogy nemcsak védenceikre, de az ellenfél szövetségeseire is tekintettel kell lenniük. Különösen vonatkozik ez Olaszországra. Róma és Belgrád között ugyan közeledés, sőt szerződés iött létre, de azért a két áRam A cíehíilovák-magyar tárgyalások megszakítás elölt! Prága, augusztus 6. A Prager Abendzeitung közlése szerint a csehszlovák—magyar kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalások pénteken délelőtt tovább folytatódtak és a tanácskozás benyúlt a késő délutáni órákba is. A hosszas eszmecserék ellenére egyetlen elvi ellentétet sein sikerült kiküszöbölni, a tárgyalások rendkívüli nehézségekbe ütköznek és semmi remény arra, hogy eredményre vezetnének. A magyar kormány a végső határig engedékeny Budapest, augusztus 6. (Budapesti szerkesztőségünk lelefonjelentése.) A Prágában folyó magyar—csehszlovák kereskedelmi szerződéses tárgyalásokról a Magyarország mai száma a következőket Írja: — A magyar kormány azon az állásponton van, hogy a minimális vámtételek a magyar mezőgazdasági hitel szempontjából teljesen prohibitiv jellegűek. A csehszlovákok részéről azonban eddig nem mutatkozott hajlandóság semmiféle engedményekreDe ezenkívül bizonyos törvényhozási nehézségek is fennállanak. Úgy értesülünk, hogy a magyar kormány utasította a Prágában tárgyaló delegátusokat, hogy az engedmények terén menjenek el a legvégső határig. A magyar kormány hajlandó beleegyezni abba, hogy 150 iparcikkre engedményt ad, .de csak abban az esetben, ha csehszlovák részről a gabona és egyéb agrárvámokat a most megállapított minimális kedvezménynél is alacsonyabban állapítják meg. Amennyiben a csehszlovák kormány ezt nem volna hajlandó teljesíteni, úgy provizórikus megállapodást létesítenek, úgy hogy augusztus 13-án túl a mostani vámkedvezmények alapján bizonyos rekompenzációkkal megegyezés jönne létre. „A kiutasításokban provokációt Sálunk, amely följogosít a legkíméletlenebb eszközökre" Szent-Svány József nyilatkozata reálpoBitikáJának céíjairóB, a kiutasításokról és a csehszlovák-magyar kereskeöeSmi tárgyalásokról Budapest, augusztus 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjeientése.) Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő, a csehszlovákiai magyar nemzeti párt vezére, jelenleg néhány napig Budapesten tartózkodik. Budapesti munkatársunk ez alkalommal felkereste őt és nyilatkozatot kért tőle a legaktuálisabb politikai kérdésekről. Munkatársunk első kérdése a legutóbbi szlovenszkói kiutasításokra vonatkozott. Szent-Ivány József erre a következőket mondotta: — Az uj állampolgársági törvény életbe- léptetée előtti tömeges kiutasítások a csehszlovák kormányzat erkölcsére és mentalitására vezethetők vissza. Röviden úgy jellemezhetném ezt a mentalitást, hogy minden erkölcsös, ami a magyarság ellen van és a legfontosabb az a törekvés, hogy^ kevesbítsék a magyarság számát, kulturális és gazdasági erejét. Ilyen viszonyok között kell nekünk a csehszlovákiai magyarság védelmére államink és mi — tudva és ismerve ezeket a körülményeket — nem egyezségre léptünk junius hónap folyamán a csehszlovák kormánnyal, hanem a rendelkezésünkre álló politikai eszközöket alkalmaztuk kényszerhelyzetek létrehozására. S igy fogunk tenni a jövőben is. Mert az egyezségnek számtalan előfeltétele van. így elsősorban meg kell fordulnia teljes még inkább a két nép antagonizmusa nem szűnt meg. Aki az utóbbi időben Olaszországban járt, annak figyelmét bizonyára nem kerülte el az ott uralkodó jugoszlávellenes hangulat és olyanok, akik ismerik úgy a római, mint a belgrádi mértékadó tényezők véleményét, bizonyosra veszik, hogy belátható időn belül háború tör ki a két állam között. Olaszországnak tehát nem áll érdekében az S. H. S. királyságot Bulgáriával szemben támogatni, sen annak az irányzatnak, amelyet előbb né hány szóval jellemeztem, még pedig agy a jobb belátás következtében, vagy kényszerítő körülmények hatása alatt. Az általam inaugurált reálpolitikának az a legfontosabb feladata, hogy a magyarságot kiemelje a számot nem tevő nemzetiségi politikai alakulatok sorából. Ennek keresztülvitele szempontjából pedig két dolog szükséges. Elsősorban nyilvánvalóvá kell tennünk azt, hogy mi nem tartozunk a felforgató elemek közé és jogaink kiküzdéséhez a komoly s nívós politikai eszközöket vesszük igénybe. Ha iépésről-lépésre is, de állandó, folytonos küzdelemben tartjuk politikai erőinket. Politikánk aktivizmusa azt jelenti, hogy nemosak negative próbálkozzunk, de ha szükséges, tettekkel is gyakoroljuk azt a hatalmat, amelyet megszereznünk sikerül és amelynek révén abba a helyzetbe kerülünk, hogy magunk is képesek vagyunk eredményesen szembeszállni a kormányzat irányával, a forradalmi cseh sovinizmussal. — Nagyon természetes, hogy a kiutasításokban olyan provokációt látunk, amely részünkről a legkíméletlenebb eszközök használatát is jogossá teszi. A közeli jövőben pedig mindent megelőző feladatunk ennek a kérdésnek gyökeres és végleges megoldása. Ezután a folyamatban levő magyar-csehszlovák kereskedelmi tárgyalásokra vonatkozólag tett fel kérdéseket munkatársunk. Arra a kérdésre, hogy az erőszakos kiutasítások miképpen befolyásolhatják ezeket a tárgyalásokat, Szent-Ivány a következőket válaszolta: — Véleményem szerint a kereskedelmi tárgyalások eredményes kimenetele olyan atmoszférát feltételez, amely érzelmileg is a megegyezés létesítésére inspirálja a tárgyaló feleket. Csak természetes, hogy a kiutasiíá- sc’ e tekintetben éppen ellenkező hatást váltanak ki és határozottan veszélyeztetik a tárgyalások eredményét. — Mi a véleménye képviselő Urnák a tárgyalások gazdasági részéről? — hangzott munkatársunk következő kérdése. — Ami a tárgyalások gazdasági bázisát illeti — mondotta Szent-Ivány —, az a véleményem, hogy a csehszlovák uj vámtörvény, amellyel a csehszlovák kormány bizonyos tekintetben kényszerhelyzetet akart teremteni a magyar kormány részére, ebből a szempontból egyáltalában nem vált be. Mert mi azt előre láttuk, hogy a cseh nagyipar és kereskedelem sokkal rosszabb helyzetbe kerül, mint a magyar- őrs?;;' i közgazdasági élet. Hiszen naponkint olvassuk, hogy a cseh' nagyiparnak életfeltétele a nagymértékű kivitel. A fiatal magyar ipar egyenesen veszedelmes a cseh iparcikkek kivitelére nézve, másrészt nemcsak az én véleményem, de az erre hivatott kiváló magyar közgazdászok véleménye szerint is a magyar liszt nem az a cikk, amelynek elhelyezése vagy elhelyezésének esetleges átorientálódása súlyos bajokat okozhatna. A magyar delegációnak mindenesetre megvan ez az előnye. „Miért szavaztuk meg a csehszlovákiai vámokat ?“ A budapesti Újság fölkérte Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselőt, hogy cikkben fejtse ki a csehszlovákiai magyar nemzeti pártnak a vámpolitika kérdésében elfoglalt álláspontját. A vaslogikáju megnyilatkozás, melyet a lap a vezércikk helyén közöl, rendkívül alkalmas arra, hogy elősegítse az itteni helyzet tisztázódását, ezért a cikket teljes egészében közöljük. Szent-Ivány a következőket írja: A magyarországi közvéleményt sokszor és sokat foglalkoztatta az a kérdés, miért szavazta meg a vezetésem alatt álló csehszlováde viszont tekintettel kell lennie balkáni előőrsére: Romániára is, ahol el vannak határozva arra. hogy a macedóniai kérdésben együtt mennek Jugoszláviával- Ez a bonyolult helyzet önmagában hordja megoldásának kulcsát: Olaszország békés kompromisszumra törekszik és azt: minden valószínűség szerint létre is fogja hozni. A pillanatnyi békés megegyezés azonban még nem jelent tartós békét. Macedónia kiai magyar nemzeti párt a gabonavámokat? A kérdés körül sok esetben téves, néha egészen helyt nem álló és a prágai helyzet nem ismerésére valló vélemény hangzott el. Ez az ólra amak, hogy most már magam is szükségét látom annak, hogy erről a kérdésről a magyarországi közvéleményt tájékoztassam. Amióta Csehszlovákia fennáll, a törvényhozó testületben a szocialista pártok voltak túlsúlyban és igy ezeknek hatása érvényesült elsősorban úgy a törvényhozásban, mint a kormányzásban. Az 1920-ban választott nemzetgyűlés alakította ki a kormányzó cseh nemföldje. amely Fülönöt és Nagy Sándort szülte, még sok bonyodalom előidézője lesz. A hatalmi politika eszközeivel nem is lehet ezt a problémát megoldani. A megoldás egyedüli módja az, hogy a nép kívánságai szerint szabják meg az országhatárokat. De nem naivitás-e erről beszélni egy olyan korszakban, amelynek kezdetét az önrendelkezési jog legdurvább megsértésével létrejött békeszerződések jelzik? Jb’ Mai számunk U® ®!$iaS V évf*177* (1215) szám E Szombat ■ 1926 augusztus 7 előfizetési ár: évente 300, félévre 150, Szlovenszkói eS TUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztoseg: Praga II., Panska ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: 7*/*7 * ‘7 * eme^et* Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOlltlKCLl nCLplLO-PJCL Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/IIL—Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ara 1*20 Ke DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon:30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha
