Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-05 / 175. (1213.) szám

6

1926 augusztus 5, csütörtök.

Zivatarok

Van-s rádiónak szerepe a rossz időjárás előidézésében — Napfoltperiódusok — Hogy keletkezik a zivatar

Az időjárásról manapság nemcsak unalomból — jobb téma hijján — beszélgetünk. ,Van elég okunk rá. Az idei nyár igazán páratlan a maga nemében. Óriási vízmennyiség eshetett le a földre, emellett meg állandóan dúló viharokat jeleznek mindenfelől. A zivatarok majdnem mindennap megjelennek. Pusztító, gyújtó villámcsapásokról hallunk és a villámnak meglehetősen sok emberáldozata is van.

Ez a rendellenes időjárás a legtöbb emberben felébreszti az érdeklődést annak oka iránt- Nemcsak a tudósok, hanem a laikus emberek is keresik a magyarázatát.

Ez utóbbiak körében könnyen népszerűségre vergődik a feltevés, hogy a gyakori zivatarokat a rádiókészülékek okozzák. A rádió az utolsó esztendőben igen elterjedt, tehát a most jelentkező zivatarok előidézésének gyanújába eshetik.

Még nem volt elég idő és alkalom arra, hogy a rádiónak az időjárásra való hatását tudományosan vizsgálat alá vehessék, de minden valószínűség amellett szól, hogy ez a gyanúsítás alaptalan. Csak néhány szóval akarunk ennek a feltevésnek alaptalanságára rámutatni.

Ha a rádió elektromos zivatarokat elő tudna idézni, akkor nemcsak most a nyáron kellett volna ezt a hatását észlelni, hanem már tavasszal, sőt télen is. Télen rendesen nem szoktak zivatarok lenni, néha, nagy ritkán fordulnak csak elő. De ha a rádió idézhetné elő a zivatart, akkor télen is kellene lennie, mert hiszen álékor is ugyancsak működtek a rádiók. Legalább is néhány télizivatart kellett volna észlelnünk.

Ha a rádiónak ezen a téren valami szerepe volna, csakis a leadóállomásokról lehetne szó. A felvevőállomások nagyon ártatlan készülékek, olyan szerepük van, mint a hangtüneményeknél a fülnek. Egyáltalán nem lehetett észlelni, hogy a zivatarok éppen a leadóállomások tájékán mutatkoztak volna leginkábbA meteorológiai feljegyzések azt mutatják, hogy erősen zivataros hajlandóságú időszakok akkor is voltak már, mikor a rádiót még ne mismerték, vagy még nem nagyon volt elterjedve.

Különben is á mi készülékeink nagyon gyenge kis dolgok ahhoz, hogy a légkör tüneményeit bármiképpen is 'befolyásolják. Az eddigi észleletek azt mutatják hogy egy helyi zivatar elektromos energiája sokkal nagyobb, mint amekkorát mi gépeinkkel elő tudnánk állítani.

A meteorológusok közül többen a napfoltokkal hozzák kapcsolatba a zivataros időjárást. A nap felületén a foltok sokasága periodikusan változik, növekedik, majd csökken. Egy periódus körülbelül 11 évig tart. A tapasztalás azt mutatja, hogy mikor a napfoltok nagy számmal vannak, azok az évek általában viharosabbak. Hogy miképpen függ össze a két dolog, miféle oksági kapcsolat van közöttük, azt nem sikerült kideríteni, de hogy valami összefüggés lehet a napfoltok és a légköri elektromos tünemények között, azért hihető, mert a napfoltok és a mágmeses tünemények között is észleltek összefüggést.

Nagyon nehéz volna a mostani rendellenes időjárásnak magyarázatát adni, hiszen még tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy mikéopen keletkezik a zivatar.

Franklin Benjámin annakidején egy levegőbe bocsátott sárkánnyal levezette a felhő elektromosságát és kimutatta, hogy a villámlás és mennydörgés tulajdonképpen elektromos kisülés. Azóta nagyon sok megfigyelés, kutatás ment végbe, sok elméletet állítottak fel, de mindegyiknek van valami rrr^ngéje, valami olyan elem van benne, ami nehezen egyeztethető össze fizikai ismereteinkkel.

Megállapították, hogy a levegőben mindig — a legderültebb ég mellett is — van elektromosság, még pedig a föld és a légkör között meglehetősen nagy az elektromos feszültség. De itt mindjárt egy anomáliára bukkanunk. Ez a feszültség télen sokkal nagyobb, mint nyáron. Nálunk Európában télen körülbelül tizenháromszor akkora, mint nyáron, és mégis a zivatarok nyáron vannak.

A'villám tulajdonképpen egy nagy elektromos szikra. Kiszámították, hogy mekkora elektromos feszültségnek kell lennie két felhő között, hogy akkora szikra jöhessen létre. Természetesen óriási számot kaptak. De viszont érthetetlen, hogyan jöhet létre ekkora feszültség ott, ahol jó vezető vizpárák vannak.

Temérdek elméletet állítottak fel arra, hogyan halmozódik fel a felhőkben az elektromos energia. Mindegyik elméletben van valami valószínűség, csakhogy egy körülményt valamennyi figyelmen kívül hagy. Érthető volna a dolog, ha a zivatar úgy játszódnék le, hogy a felhalmozódott feszültség egyszer csak egy hatalmas kisülésben egyenlítődnék k‘ és utána legfeljebb apró, mindig csökkenő erősségű kisülések következnének. Mert ha mi elektromos töltésű vezetőkét egymáshoz közelítünk, a kisülés igy megy végbeA zivatar azonban nem igy zajlik le. Egyik kisülés a másikat követi. Mindig erősebbek leeznok, majd végül Ifyopgülp megszűnnek. Fel kell tehát vennünk, hogy nem hosszú időn át felhalmozódott elektromosságok kiegyenlítődése megy végbe a zivatarkor, hanem az elektromos energiák ott, a zivatar alkalmával pillanatnyilag fejlődnek.

Hogy ez hogyan történik, arra még kielégítő felelelet nem sikerült adni. A zivatar magyarázatára szolgáló elméletek még nem eléggé használták fel az elektromosságról nyert legújabb fizikai ismereteinket. Pedig az utóbbi években óriási mértékben megnövekedtek ezek az ismereteink. Az elektromosságról való felfogásunk átalakulóban van, valószínű, hogy újabb ismeretünk segítségével majd közelebb férkőzhetünk a légköri elektromosság jelenségeihez is.

Meg kell jegyeznünk, hogy itt tulajdonképpen nem a néha — mint most is — mutatkozó rendellenes időjárás megmagyarázása az igazi probléma. Az egészen rendes időjárási tünemények is megfejtetlenek még- Különben is ezeknek a rendellenességeknek inkább a mi gyakorlati életünk, mint a tudomány szempontjából van jelentősége. Az ember megélhetésének feltételei aránylag csekély meteorológiai változások esetén már megszűnnének, holott ez a változás kozmikus szempontból nagyon jelentéktelen volna.

A kultúra általában sokat ártott azoknak a tényezőknek, amelyek a természetben az ember életét és egészségét szolgálják. A gyáripar megrontja a friss levegőt, a technika vívmányai sok szolgálatot tesznek, de sok veszélyt is hoznak magukkal. A légköri zivatarral szemben azonban a kulturberendezke- dések inkább csak védelemmel szolgálnak. A sok mindenféle telefonhálózat, villamos- vasúti vezeték stb. nemcsak, hogy nem fokozza a villámcsapások veszedelmét, hanem inkább közvetíti az elektromos feszültségnek csendes kiegyenlítődését és ha mégis leüt a villám, kár nélkül levezeti azt. A villámcsapások nem a városban vagy a vasúti kocsikban szoktak veszedelmesek lenni, hanem künn a szabad természetben, ahol semmiféle kulturberendezés nincsen.

A rádiókészülékek is inkább a zivatarok veszélyének elhárítására, mint annak előidézésére szolgálnak. Mindenesetre nagyon ártatlanok a mostani rendellenes időjárás elő- idésében- B. C.

eréllyel körmeszakadtáig harcolt sorsa ellen. A szó legszorosabb értelmében nem volt se éjjele se nappala.

Sorra látogatta kórházait, férjéhez rohant a főhadiszállásra, embereket fogadott kihallgatáson, inetropolitáktól és tábornokoktól kezdve le az utolsó sortisztig és egyszerű társaságbeli nőkig. A szélrózsa minden irányába küldözgetett szét leveleket, táviratokat, kereszteket és szentképecskéket, de idejét és gondolatát mindenekelőtt a főhadiszállásnak szentelte, ahol a cár árván epekedett magában.

A cárné esztelen szenvedéllyel szerette a férjét és mindentől óvta. Még saját magától is, „Angyalom, kis madaram, kék ficskám, drága napom, szemem fénye, kincsem, napfényem* mindenségem, szivem szive" — igy szóliigatta leveleiben. Soha sem merült ki a gyöngéd szavakban. Csókjára vágyott és megjelölte levelében a helyeket, melyeket megcsókolt, s amiket neki is okvetlenül meg kell csókolnia. A szenvedélyes szerelmes szavak áradata közben fáradhatatlanul ismételgette kit mozdítson el az állásából, kit nevezzen ki, kit távo- litson el az udvartól, mely „zavartfejü“ tábornokot váltassa le, kinek küldjön barátságos táviratokat, kit száműzessen Szibériába, de ha csak lehetséges, úgy inkább akasztassa föl, — — mint például a kövér Rodzjankót, az utálatos Gucskovot, Miljukovot, vagy pedig Nikolását a „fekete némberével", ahogy Niko- laj Nikolajevics nagyherceget és montenegrói feleségét szokta nevezni.

Hogy pedig a minden iránt közönyös cár a számtalan sok figyelmeztetést el ne felejtse, a levélhez apró cédulákat mellékelt, hogy az illető személy fogadásakor maga előtt tartsa őket. Ha a cár néha ellenkezett, akkor az asz- szony nyomban találkozót esközölt ki magának s ilyen találkák után elmaradható liánul teljesült minden, amit csak megkívánt. Mint nőnek, ugy látszik, mérhetetlen nagy hatalma volt Miklós cár fölött . . .

Oroszország legfelsőbb kormányzó köreiben hihetetlen vad „bakugró tánc“ kezdődött, mely nemcsak Oroszországot, hanem az egész világot is eképesztette. Pedig nem volt benne semmi különösebb: a cárné tisztán érezte a minden oldalról előtörő bajokat s kétségbeesetten kapaszkodott az első szalmaszálba, mely a kezébe került. A puha szalmaszál azonban összetört, ő megint süllyedni kezdett s így görcsösen kapkodott minden után, amit és akit a keze elérhetett.

A kapkodó lázas „elhatározások" ezen bacchanáliájában két ember állott mozdit- hatatlanul: barátnője, Anna Vyrubova, kinek meleg üdvözleteit a cárrá minden levelében tolmácsolta férjének és Grigorij, kinek fakó arca és súlyos tekintete mindig ott lappangott a vad lángolása levelek sorai mögött.

A cárné elküldözgette Grigorij együgyű, nehézkes táviratait s. egyszer nagylelkesen közölte, hogy közös „barátjuk" tegnap hirtelen fölemelt egy szentképet s Pétervárről, mesz- sziről megáldotta a főhadiszállást és az atyuskát. „Ott keljen és ragyogjon vájuk a nap!" — szólott Grigorij, nagy ünnepélyességgel. A barátjuk ellen fel lobogó nagy gyűlöletre vonatkozólag habozás nélkül annyit jegyzett meg a cárné: »a íprizeusok is üldöz-tÍÍV i

..........................

ték K

risztust" s azzal az önvigasztaló sóhajtással zárta be levelét: „Senki sem próféta a maga hazájában." Egy botot küld a futár utján felséges férjének, a Grigorij ajándékát. Grigorij a botot az uj-athoszi kolostortól kapta. Az orosz papság nem aludott . . .

És föltartőzbatatlanul közeledett a vég... Meghitt orgonalila szobájában ült a cárné. Beteg szive fájt. Kimerítette az ut Ó-Nov- gorodtól, ahonnan előző nap visszatért. Szaggatást érzett a fogában és arcizmaiban. Az álmatlan fejfájós éjszaka után feje üres volt és nehéz. Mindenfelől fekete hirek . . .

Uj cigarettára gyújtott. Megragadta aranytollát és egy angol nyelvű levelet irt. Férjének, a cárnak.

(Folytatjuk.)

Megölte apját, anyját és hároos nővérét

Bukarest, augusztus 4. Borzalmas kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság tartja izgalomban napok óta az óromániai Leu község lakosságát. Egy reggel a munkára siető emberek megdöbbenve vették észre a falu határában, hogy

az utszéli árokban öt holttest fekszik. Valamennyi borzalmasan összeszurkálva. Müíor közelebbről megvizsgálták a holttesteket, megborzadva ismertek rá a halottakban az egyik falubeli gazda, Nicolae, családjára. Ott feküdt holtan Nicolae, a felesége és három leánya. Azonnal jelentést tettek a csendőrsegen a borzalmas leletről.

A megindított nyomozás azután még megdöbbentőbb eredményre vezetett. Kiderült ugyanis, hogy

a gyilkosságot a család egyetlen fia, az alig 17 éves Nicolae Angel követte el.

A gyilkost hamarosan el is fogták s bekísérték az ügyészség fogházába. Cinikusan mondotta el tettét. Nem is mentette magát. Már régóta rossz viszonyban volt szüleivel. Könnyelmű volt, s ez a könnyelműsége sok pénzébe került, amit azonban apja az utóbbi időben nem akart már fedezni, pedig meglehetős jómódú gazda volt. Az Angel fiú minden áron pénzhez akart jutni, s minthogy másként nem sikerült, elhatározta, hogy végez szüleivel.

Éjjel lepte meg álmukban őket s késsel végzett velük.

Mikor tettét végrehajtotta, kivitte a holttesteket a mezőre s ott egy árokba taszította, hogy ugy lássák, minba kőbor cigányok követték volna el a gyilkosságot.

Végleg tisztult a magdeburgi gyilkosság! affér

Berlin, augusztus 4. A magdeburgi gyilkos- sági affér, amely betek óta a német közvélemény érdeklődésének középpontjában áll, s amelyről mi is több Ízben beszámoltunk, a teljes tisztázódás előtt áll. Tegnap Berlinben letartóztatták Hildegard Götzet, Scbröder menyasszonyát, aki szenzációs vallomást tett. Mint ismeretes, Scbrö-- der Haas magdeburgi gyárost vádolta Helliag könyvelő meggyilkolásával, idők folyamán azonban kitűnt, hogy Schröder vallomását csak a magdeburgi rendőrség egyik tagjának szuggeszciója alatt tette. Az utóbbi pedig, aki a fajvédő pártokhoz közel állott, politikai okokból akarta a köz- társasági érzelmű Haas gyárost befeketiteni. Mikor a magdeburgi rendőrség és a vizsgálóbíró szabálytalan eljárása kiderült, a magdeburgi gyilkossági esetből országos botrány lett. Időközben a vizsgálóbirót felmentették állásától, de a nyomozás holt pontra jutott, mig tegnap a berlini rendőrség erélyes közbelépésével és Schröder menyasszonyának letartóztatásával az ügy végre tisztázódott.

Hildegard Götze vallomása bebizonyítja, hogy a gyilkosságot tényleg a volt. koronatanú, Schröder követte el.

A magdeburgi rendőrség annak idején a nő vallomását elsilcasztotta, most azonban, amikor a berlini rendőrség vette kezébe az ügyet, e vallomás alapján sikerült számos bizonyítókot szerezni. Haas ártatlansága tehát kiderült. A beavatottakat ez az eredmény nem lepi meg, de megerősíti a baloldali sajtó állítását, amely a magde- burgi rendőrség szabálytalan eljárásáról szólt.

iiMimin —■ » ♦- tftymne.ut—■■—rw ■ ■ —

„Egy férj, akinek kát törvényes felesége van“

Lapunk julius 20-iki számában megjelent, ily című beregszászi tudósításunkkal kapcsolatban Czapáry Dénes megbízásából Klein Jenő dr. beregszászi ügyvéd a következő levél közlését kérte szerkesztőségünktől:

„A sajtótörvény 20. szakasza alapján kérem a következő helyreigazító nyilatkozatnak helyt adni:

1. Nem igaz, hogy a biróság Czapáryt hirlapilag hívta fel, hogy Zaffiry Zsuzsikával a házasságot állítsa vissza.

2. Nem igaz, hogy Czapáry levelet irt. volna Budapestről, melyben tudtára adta a bíróságnak, hogy ölelő karokkal és berendezett lakással várja vissza Zaffiry Zsuzsikát.

3. Egyáltalában nem igaz, hogy Czapáry visszavenni akarta Zaffiry Zsuzsikát. Ellenben annyi igaz, hogy miután Budapesten jogerősen elvált tőle és már régebben megnősült, zsupáni engedéllyel, Zaffiry Zsuzsika most. akar férjhez menni s tisztán formalitásból újból le kellett járatni itt is a válópert.

Czapáry el is vált tűle újból és jogerősen,"

GRIGORIJ RASZPU7IN OROSZORSZÁG TITKOS CÁRJA

IVÁN NASIV1N REGÉNYE

A cárné harca a végzet eilea (25)

Obrazcov Grigorijt a hírhedt Villa Rhode étkezőjében találta, ahol Oroszországnak ebben a nehéz órájában ezrek mulattak: gyárosok, miniszterek, nagyhercegek, aranyifju- ság, hölgyek és katonák. A kapitány lehetetlennek vélte, vagy pedig bátorsága nem volt hozzá, a muzsikkal nem mert végezni a helyszínén, mindössze egy borzalmas ütést mért fákó arcába.

Kezét ökölbe szorítva pattant föl helyéről Grigorij. Csontos kezének egyetlen csapásával leteríthette volna a századost. De legyűrte indulatát. Ilyen tejfölös szájúval nem fog kikezdeni.

A nagy befolyású és tudós Miljukov dumaképviselő, a képzettségénél fogva magasan álló kadétpárt vezére, akinek a könyveiből ezer és ezer diák tanulta az életet megismerni, menydörgő beszédet mondott a dumában a sötét erők felelőtlen befolyásáról. És egész Oroszország — természetesen az újságolvasó, müveit Oroszország, amely az egész lakossághoz legföljebb ugy aránylóit, mint egy az öthöz — nehány órára, nehány napra megrendült: mindenki világosan látta Miljukov professzor szavai szerint, hogy csak a muzsikot és vagy ötven-százötven társát, minisztereket, érsekeket, dámákat, gárdistákat kell eltávolítani Carszkoje Szelőből, akkor egyszeribe minden renben lesz s Oroszország mentve van.

A birodalmi duma hazafias elnöke, M. V. Rodzjanko makacsul és bátran törekedett a cárnál ennek elérésére. A cár persze minden áron próbált szabadulni a „ragadós kövértől", így aztán a „sötét erők" maradtak, ahol voltak.

Milliónyi kis és nagy siber ásta a sirt pat- kánymődra Oroszországnak. Magasállásu ok- tondik a zegyik butaságot a másik után zúdították a szerencsétlen ország nyakába. A gyávák sietve húzódtak odúikba s mindenféle fantaszta és kalandor a teljes erejéből igyekezett Oroszország ezeréves templomának korhadt oszlopait megingatni. Az egész országot be kóborolták a fekete forrásokból terjedő sötét kószahirek, a cárnét megyilkolták, vagy kolostorba száműzik, a cárt erőszakosan lemondatják, vagy kivégzik. Felrobbant a gyanú, hogy Csarszkoje Szelóban van egy titkos rádió és a bűnös cárné Oroszország minden hadi titkát elárulja a német császárnak. Épp most árulta el lord Kitchenert, akit Oroszország felé való útjában a németek az Orkney szigetek közelében cirkálóstul föl robbantottak. A gyárakban, a pékmühelyek előtt ácsorgó éhezők között, a világi szalonokban, a hadseregben, a külföldi követségeknél, a minisztériumok hideg és ünnepélyes termeiben mind ilyenekről meséltek.

A cárné kimondhatatlanul szenvedett. Rossz elősejtelmei voltak. Érezte a nyomasztó felhőt, mely a borzalmas harcterek vérgőzéből támadva föléje és családja fölé gyülern- lett. Ugy alakult minden, hogy mindezért férje, ő és gyermekei tűntek föl egyedüli bűnösöknek, minden szörnytettért és bűnért nekik kell majd lakolniok.

De amíg a cár a világ legnyugodtabb kedélyével fogadta a veszedelmet, nem tiltakozott; a végzet ellen, hanem csak tompa megadással várta a neki rendelt végzetes szerep végit, addig a beteg cáraő kimertthetetto

' é