Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-05 / 175. (1213.) szám
7 1926 augusztus 5, csütörtök. > fliWW ^FCTBaiw*s ^RXCaitA^AfitARHlRLAE R matróz Irta: Egri Viktor. Mindig furcsállotta in, hogy vannak emberek, akik boldogan cserélnék fel a nyarat a zimankóval, akik szívesebben járnak prémben, bundában, Jágeringben, gyapjuszőttes- egy szál trikóban a forró homokon. Mondom, nem megy a fejembe, hogy vannak emberek, akik szívesebben korcsolyáznának egy egész éven át, nehogy potyolatböriiket barnára . pörkölje a júliusi nap. Nem értem ezeket a hóra vágyó kényeseket, akik aléltau sóhajtoznak és szuszognak a kánikulában. Hogy tudják ök, mily öröm kályhamele- ges téli szobák fülledt dohából kiszabadulni a napra, a bőrt barnára égetni, óvatosan persze, nehogy pirosra süljön és álmatlan éjszakák után vékony hártyákban hámlani kezdjen, mint a kigyóé vedléskor. És hogy értsék ők a fürdőzés százszinü gyönyörét, a vizicsa- tákat, vagy a komoly versenyzést, mely minden évben egy-egy hóra visszafiatalít gyermekkorunkba. Ilyenkor nyár derekán már olyan szemmel méregetnek, mintha tuniszi útról toppantam volna haza, pedig csak a városhatárból jövök, a „pocsolyából'*, ahogy nálunk, némi igazsággal, az uszodát nevezik; fáradtan és farkasétvággyai. Én ebben az esztendőben sem lettem hűtlen hozzá és kicsit megembe- resedve már, boldogan fiatalodom vissza gyermekkoromba... Emlékszem, gyermekkoromban kora .reggel kémleltük az eget, vájjon napos lesz-e az idő, hamar beszaladtunk a főtérre, ahol a torony falán tábla jelezte a levegő és a víz melegét. Tudtuk akkoriban is, hggy némi baj van a kréta körül, egy-két fokkal mindig többet jelzett, mert hát kötéllel kellett volna fogni a tizennégytfokos vizben fürdőzőt. Aztán délben, félig levetkezve, izgatottan vártuk a nők részére megszabott órák csigalassu múlását, a kis paradicsom ajtajának megnyitását, hogy rohamozva elfoglaljuk a kabinokat. Emlékszem, az enyém a negyvenkettes volt, amelyből könyörtelenül kivágtam azt, aki betolakodott oda és nem respektálta elsőbbségi jogaimat. Azóta bizony eltűntek a kabinok, a deszkaházat is széjjelszedték a „prevrat" idején, hogy tüzelőre nem tellett s gazdátlan maradt egy időre sok holmi mellett az úszóiskola is. Mondom, a kabinok eltűntek, osak a békanyálas viz maradt meg s igy hát mostanában, hogy a város is elszegényedett és bődéféle fényűzésre nem telik, közös szabadfürdő lett belőle és néha bizony van min megbotránkozni az álszenteskedőnek és szemérmeseknek. Forró deszka és finom homok helyett kövecses föld fogad, de mert kényelem dolgában is igénytelenebbek lettünk, ezzel si beérjük és rezignáltan vesszük a biztatást, hogy jövőre újra a régi rend fogad majd. Na jő, gondolom, jövőre megint meggyérül a hajam és már ritkábban álmodhatom magam vissza gyermekkoromba. De talán nincs is igazam, néha úgy érzem, hogy a múló idők egyre sűrűbben hozzák vissza a fiatal évek régen felejtett izét, a régi nagy játékok komoly áhítatát, ami semmi más őrömmel és boldogsággal nem mérhető. Mostanában is sokat tekintgetek igy visz- sza, s valami furcsa bánat van bennem, mintha nosztalgia volna, az emlékezés az örege-1 dés jele, pedig én sohasem voltam fiatalabb, nyár van, júliusi meleg és a bőröm csupa barna ragyogás. Ebben a pompás napsütésben, a viz partján lustán elheverve, csak be kell hunynom a szememet, hogy magam körül lássam azt a százfelé szakadt nyughatatlan és titokzatos gyerekcsapatot és köztük magamat, amint megállunk a lóusztató mellett, hogy megbámuljuk a beléje terelt és nyakig vizbemerült gyári bivalyok roppant fekete testét, ha néha lomhán megmozdulnak és száj- tátva nézzük markos béresek hajkurázását, amint vasvillákkal és kapákkal támadnak a pogányul szép állatokra, akik egykedvűen dohognak és fújnak a pocsolyáé vizben, ahonnan csak a hüs napszállat csalja ki őket. És látom magam előtt a matrózt, hetykén homlokbatolt tányér sipkájával, feszülő zubbonyával s takaros pantallóval, amint végigparádézik a mi utcánkon. Oh, a mi matrózunk, fantáziánk feltüzelője, égő gyermeki várakozásunk és különös csalódásunk tárgya, megszemélyesítője! Pompás legényke volt, úgy bámultunk rá, akár a gyári bivalyokra. Amikor egyszer az uszoda felé vitte az útja, izgatottan szegődtünk a nyomába és léleuzetfojtva lestük minden mozdulatát. Fürödni ment ő is. Az én kabinomat, a negyven kettőst választotta, mely éppen a napos oldal közepén volt. Ez egyszer büszkén vonultam be a negyvenhármasba. az Adlon J<J/ísó kabinjába és izgatottan sugdolóztunk, vájjon milyen tempókkal fog úszni a szomszédunk. Izgalmunkban valósággal éreztük a tenger sós fuvallatát. Aztán letelepedtünk a trambulin köré és lestük a matróz megjelenését. Bevallom, első látásra alapos csalódást keltett, nyakig barna volt, azon alul azonban tejfehér és mit itkos örömmel néztünk végig egyenletesen barná- rasült vézna tagjainkon. De ahogy közelebb jött, a szemünk tágra nyílott. A teste tele volt kék és piros rovátkákkal, a karján horgonyok fölött kígyók tekergődztek és a mellén sárkányok kapaszkodtak egymásba. Tetoválva volt! Egy eleven tetovált ember, mint aminőt eddig csak a panoptikumban láttunk. Csudálatos kalandok hőse, izgató titkok tudója: a matróz! — Fejest fog ugrani és tizenöt tempóval megússza hosszt, — vélte az egyik fiú, a Miklósira, aki a csukafejeseket mindig úgy ugrotta, hogy közben oldalt fordult s mint a nyíl fúródott a vízbe. Miklós barátomnak úgy látszik ez a mozdulata a vérébe nőtt, gyakran ugrott azóta az életében fejeseket és közben kicsit kibillent az egyensúlyból, de hát vannak emberek, akik szeretik a ferde utakat és szeretnek fejjel nekimenni a falnak, amiről már gyerekkorukban bizonyságot adnak. Erre parázs vita keletkezett. — Fejest csak hevesvérüek ugranak, az igazi úszó előbb tusst vesz!... A tizenöt tempóból húsz lesz. A szélességet a viz alatt is megússza! — röpdöstek a vélemények. A matróz azonban nem igen akaródzott a vízbe menni. Kinn sétált a parton, néha ránk nézett, egykedvűen és kicsit bambán. Igen, erre határozottan visszaemlékszem, a szemének kifejezése bamba volt. Aznap nem volt cigánjdrerekezés és Pipő barátunk, a kanosalszemü Thein Pipó sem szaltómortálézott a viz fölött és a tervezett stafétából sem lett semmi. Csak a matrózt lestük, i — Végre! — sóhajtottunk fel valameny- nyien. A matróz a „kis viznek“ tartott, be- mártogatta a lépcsőnél lábait, aztán nagy körülményesen térdig bemerészkedett és kosz- szas tétova után néhányszor alábukott. Még nem úszott, talán fokozni akarta a hatást, véltük, de nagy megrökönyödésünkre kimászott a vízből és didergve, ludbőrös testtel leült a parton, a dróton túl, amely a méteres vizet a mi birodalmunktól elválasztotta. Egyszerre lefoszlott róla minden titokzatosság és annyira megtörpült előttünk, de olyan kicsiYajdaság, augusztus eleje. Adóprés, árvíz, politikai herce-hurca mellett nem utolsó dolog egy-egy izgalmas főtárgyalás, amelyre ezrével tolonganak a kiváncsiak és a munkátlanok, hiszen ebben a korán ránkszakadt, dermesztő novemberben jól esik a meleg hely és a szórakozás. Még március 11-én, egy ragyogó tavaszi éjszakán eltűnt Néméth László 19 éves joghallgató, Németh Ferenc külvárosi tanító fia, aki barátaival vendéglőben töltött egy estét, de haza nem érkezett, hanem harmadnap találták meg a hulláját a szomszédház kutjában. Heteken át hiába nyomozott a rendőrség, végre a csendőrség vette kezébe az ügyet és hamarosan kilenc vádlottja lett a bünpernek: két asszony, két leány és öt férfi; köztük két csendőr. A vád szerint egyik asszony, Né- methék koravén, csúnya, szárazkóró cselédje miatt, szerelemféltésből ölték meg a fiút,, még pedig az asszony férje és a két csendőr, akiknek állítólag viszont a két leánytestvér miatt állott útjukban Németh László. A főtárgyalás négy teljes napon át tartott, olyan zsúfolt teremben, hogy a bíróság, a védők és az újságírók alig bírtak a helyükre jutni, végre is, megállapittatván a csendőri nyomozás módszerei és eszköze*, a vádlottak tagadásával szemben nem merült fel tárgyi bizonyiték és valamennyit felmentette a bíróság. Jellemző, hogy a zsúfolt tárgyalási teremben sürgölődő öreg elnöki szolgának a nadrágja hátsó zsebéből kiemelték a pénztárcáját. .*1 szabadkai vavitigazgalóság több magasállásu tisztviselője, sőt maga az igazgató ellen is vizsgálat folyik különféle panamavádak alapján. A vizsgálatot egy miniszteri főtisztviselő vezet’, aki néhány nap előtt, befejezvén ffiuflklia egy réaét, bazáré, hogy a kilencvenkilós König is legényebb- nek érezte magát nála és hármastokáju hasával büszkén ellépegetett mellette. Még köpött is, de persze csak a háta mögött. Már ügyet sem vettetünk rá, vígan ugráltuk a fejeseket, szaltóztunk és sorsoltuk a stafétát, amikor nagy csobbanás hallatszott. A cipóífejü Pipó a ferde szemével azonnal észrevette, hogy matrózunk eltűnt a partról. — A viz alatt úszik! — sikoltoztuk kórusban, de hirteleu torkuukra forrt a szó. A matróz feje felbukott, egy pillanatig láttuk eltorzult arcát, üresen merevedő szemeit, aztán vadul kapálódzni kezdett, megint alámerült, a viz alatt csapkodott, hullt egyre mélyebben, — fuldoklott. Megdermedve néztük, — a matróz elcsúszott a parton, belezuhant a vizbe és most fuldoklik! Időbe telt, mig valamelyikünk dorongot ragadott, hogy segítségére nyújtsa. — Káplár ur, fuldoklik a matróz! — sipította nyavalyatörésen a kövér König. Mire a káplár, aki az úszómester tisztjét látta el, odarohant, a nagyok közül már öten is beugrottak a matróz után. Mentették a szegényt, ahogy tudták, lökdösték és vonszolták a viz alatt, ivott még vagy két litert, mig a partra húzták és kifektették a napra. Ott didergett aztán némán, fogvacogva, köpködte és okádta a vizet és a nagy ijedségtől szóhoz sem jutva, kábultan nézte a sürgést. Később feltá- pászkodott, vitte a zubbonyt és a tányérsipkát és sötét fejjel elkullogott. Kiment, körül se nézett, meg se köszönte megmentését. Tanakodva összeálltunk. Hát ez alapos hálátlanság! Nem ment a fejünkbe, hogy igy szó nélkül elsompolyog, ahelyett, hogy meg- raentője lábához borulna. Bizony, akkoriban én is furcsállottam. Azóta megtörtént velem is, hogy egy-két embertársamat kimentettem a vízből, vagy kirántottam hasonló bajból, de hálát még nem arattam. Az emberek nem szeretnek köszönget- ni és talán igy van rendjén. Aki köszöu, az bizonyára gyűlöl már, mert megalázkodott. A matrózzal'még aznap este találkoztunk. Öten mentünk összefonódva, kar-karban és leszorítottuk a járdáról és ő letért, hajtott fejjel, nagy busán és a szeme bambán nézte a köveket. A ferdeszmü Pipó még utána fordult és hangos dühvei mondta: — Mit ficánkol abban a matrőzruhában, hiszen csak közönséges ács. Bizisten csak ács a hajógyárban, éppen hogy tengert látott. Nem tudom, meghallotta-e ezt a matróz, de nem fordult vissza, leforrázva tovább ment, minden nimbuszától megfosztva és mi gúnyosan nevettünk, ahogy csak gyermekek tudnak, akik nem ismernek könyörül etet. ment Bslgrádba, hogy ott feldolgozza az anyagot. Alig ért Belgrádba, az a meglepetés érte, hogy ismeretlen tettesek betörtek a lakására és többek között a vizsgálati iratok nagyrá- szét is ellopták tőle. Több kilós jégtömbök csépelték ki Nis környékén a learatott gabonát. Szombaton rettenetes vihar vonult végig Szerbia középső részén, ahol hivatalos mér- legeiéi szerint 3—4 kilós jegek estek. A rettentő istencsapása elpusztította a termést, a szőlőket, a fiatal erdőket, agyonverte a mezőn talált jószágot, rengeteg embert megsebesített és nagyon sok háztetőt leszakított. Ugyanekkor a tengerparton, a jugoszláv Riviérán, Spalatóban és Raguzában tombolt a jégeső és egy soha nem tapasztalt hevességű bóra elpusztította a fürdőberendezéseket és kisebb hajókat tépett le láncaikról. A zimberi-zombori szép asszony részvénytársaságot alakított, amelynek ő volt a feje. Olyan szép ez a szép asszony, Mezei Imre magánhivatalnok felesége, hogy a vámtisztek hódolattal gratuláltak neki, ha sürü külföldi utazásairól megtérve, kijelentette, hogy nincs elvámolni valója. Selymet hozott a szép asszony, 100—200 kilogrammos tételekben francia és svájci selymeket és gondja volt arra is, hogy olyankor érkezzék meg a határra, amikor a bandájába sorozott vámosok teljesítettek szolgálatot. Mert a szép asszonynak semmi sem volt nehéz, két fiatal és valószínűleg szerelmes vámtiszt segített neki és osztozott vele meg az urával, meg még néhányukkal. A társaságot leleplezték, tizennyolc millió dinár vámbírságra Ítélték és amellett hírősig elé keriitaeL Egy kis selyemért t *, Vajdasági mozaik Ki a gyilkos? — Ellopták a vasutigazgatót kompromitáló aktákat 18 milliós vámbírság- A P. M. H. munkatársától — Fele se tréfa Olvastam a lapokban, hogy a Lipótmezőn végre megkezdődött a régen kilátásba helyezett ingyenes rendelés, ahol minden kedélybeteg orvosi tanácsban részesül. Gondoltam, felkeresem ezt a Lipőtmezőt, jobb, ha magain megyek ki, mintha odavisznek. A folyosón hosszú sorban álltak a tanácsra várakozók. Ez kissé lehangolt. Nem szeretek sorba állni. Kétségbeejtő, hogy az ember még a Lipótmezőn sem őrizheti meg kedélyének frisseségét. Idegesen forgolódtam, amikor egyszerre valaki megszólított: — Tanácsért jött? — Igen — feleltem meggyőződéssel. — Akkor tartson velem. Ránéztem: — Kihez van szerencsém? — Kivételesen megteszem, hogy soron kívül szolgálok tanáccsal. Orvosprofesszor vagyok... A folyosó végére vont- Egy lócára ültetett Megvizsgálta a térdreflexemet. Belenézett a pupillámba. Fogta a pulzusomat. A fejét rázta: — Baj van. Hideg verejték csurgott a homlokomról. —- Hogyan? — ön... teljesen menthetetlen. — De . •. professzor ur... — Csitt... egy szót se, mert azonnal le* csukatom. Első látásra gyanús volt nekem az ön viselkedése. Azért is nem vezettem be a rendelőbe, mert a kollégáim innen el nem eresztették volna ... Felugrottam: — De .. • kérem ... — Üljön le. Leültem. Levegő után kapkodtam. Alig találtam a szavakat. — Professzor ur ... tehát azt goudolja? Legyintett: — De még mennyire! _ 9 — Legveu nyugodt. Egy bolond se hiszi el magáról, hogy bolond. Erről ismerni rájokDadogtam: — Mit csináljak kérem? — Hallgasson rám! Ha tanáo&aimat megfogadja, még lehet tíémi reménye a gyógyuláshoz. Először is, szokott gyalog járni? — Mindig. — Ne tégye. Ártalmas. Járjon autón. Az egészségesebb. Villája van? — Albérletben lakom a negyedik emeleten. — Sürgősen pótolja a hiányt, Egy úri villa, kényelmesen berendezve jótékonyan fog hatni a kedélyére. Dolgozni szokott? — Muszáj. — Ne tegye. Fölösleges. Árt az idegek* nek. Hol étkezik? — össze-vissza. — Járjon a Ritzbe. Mit eszik? — Főzelékfeltétet. — Egyék mindennap rántott csirkét. A’ gyomor megkívánja a magáét. Ha utasításaimat betartja, kereskedem róla, hogy talpra áll. Ebben a pillanatban két ápoló közeledett felénk. Megdermedve álltam- Menekülésre mán nem volt időm. Két kezemmel a profesz- szor karjaiba kapaszkodtam. — Tessék csak hagyni mondta az egyik ápoló — mi majd elbánunk vele... Tanácsadómat galléron ragadták. Vitték vissza a bolondok közé, akiktől megszökött. Többet nem megyek tanácsért a Lipót- mezőre. Dymi. Gyilkos hőhullám New-Yorkban Newyorlt, augusztus 4. Newyorkot tegnap jelentős csapadékkal egybekötött hőhullám érte el- A hőmérők árnyékban 80 fokot mutattak. A parkokat és a háztetőket sürü tömeg lepi el, akik a fák árnyékában és a magasabb fekvésű helyeken üdülést keresnek. A coneydslandi strandon tegnap éjjel 200.000 ember táborozott, öt ember nap- szurás következtében meghalt. A meteorologusok jelentése szerint a hőhullám Európa felé vette útját, ahol a közeli napokban meg is érkezik. — Meghalt egy kassai származású huszárgenerális. Budapestről jelentik: Ontó Károly nyugaltábornagy augusztus 1-én hosszas szenvedés után Budapest egyik helyőrségi kórházában meghalt. Az elhunyt, alá a világháborúban az orosz fronton a 22-ik honvéd lovasdandárnak, majd a 11-ák honvéd lo vashadoszíályaah volt vitéz parancsnoka, 1855-ben Kassán egy régi kassai patríciuscsaládból ezütebett. — Magyar kutatók a bécsi állami levéltárban. Becsből jelentik: Domanovszky Sándor, Angyal Dávid, Szekfü Gyula és Szűcs I>e*ső Pécsbe ér- kentek, hogy az állami levéltárban kutassanak. — Halálozás. Gottlieb Ármin, a losonci Hersog és Kohü szesz! hl öimt ógyár fóti szí viselője, hosszas szenvedés utón 43 éves korában Losoncon meghalt. Negyedszázadon keresztül volt a vállalat buzgó és nagytudásu tisztviselője, eltávozását feljebbvalói és hivatal nektár ftai őszinte tájékommal gyászolnék. Tenrlése tegnap ment végbe nagy részvét melletöt .
