Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-04 / 174. (1212.) szám
1926 augusztus 4, szerda. TMMmM”"1,"‘,r"iiiiiiiiMwaii mii in-im<iMMA.<aíaR.HmLAE Poprád: a Tátra kapuja A tátrai fürdők fejlődése — a Magas Tátra fürdőit — A Popráddal szemben — M!ért Nagyobbrészt magyarok látogatják kormánykörök mostoha bánásmódja nem építik föl Poprád uj állomását? I. Poprád, augusztus eleje. Amióta a szlovenszkói fürdők legnagyobb része a világfürdők nivójára emelkedett, szinte vetekedtek az újságírók és természet- barátok a fürdőknek szép jelszavakkal való föleifrázásával. A leggyakrabban olvashatjuk ezt a jelszót: Szlovenszkó gyöngye. S ha megtekintjük a fürdőket, úgy mindegyikére alkalmazhatjuk ezt a szép jelszót, azonban a természeti szépségek kimeríthetetlensége, a gyönyörű fekvés, az egészséges levegő magát a Magas Tátrát teszi Szlovenszkó legfőbb gyöngyének. Ha az ember a prágai gyorsvonattal Liptószentmiklóst elhagyja, maga előtt látja a Tátra gyönyörű hegylácolatát, havas csúcsaival, fenyves völgyeivel és még ma is, aki azon a vidéken évek hosszú során át élt és lakott, nem tud betelni ezzel a felejthetetlen szép természeti képpel. A Magas Tátra fürdői az utolsó két évtized alatt annyira fejlődtek, hogy egy sorba állíthatjuk őket bármely világfürdővel. Még a régi, háboruelőtti magyar rezsim alatt felépült Tátralomnic Grand Palaisa és Ótátrafüred Grand Hotelje- Mindakettő az akkori követelményeknek megfelelően olyan szálloda volt, amelyet ritkán látunk még a legismertebb svájci vagy francia fürdőkben is. A Tátra fürdőkulturájának fejlődésével egyidejűleg a Poprád völgyben fekvő városkák is rohamosan fejlődni kezdtek. A legnagyobb jövőt elsősorban Poprád- nak jósolták, amelyet méltán a „Tátra kapujáénak neveztek. Ugyancsak a háború előtt elkészült a poprádi állomás uj épületterve, amely a győri alagutas állomás mintájára készült volna. Óriási versengés folyt évek óta Poprád és Igló között a dobsinai vasút kiépítése miatt. Azok, akik a Tátra fejlődését szem előtt tartották, Poprádnak Ígérték ezt a vasutat, azonban Iglónak nagyobb befolyása volt a magyar kormánynál és igy évről-évre elhalasztották ennek a vasútvonalnak a kiépítését, amely Gömört . összekapcsolta volna a Szepességgel. . Magyarok a Tátrában Jött a forradalom, az uj államalakulat, a tervek füstbe mentek, a fürdők óriási válságon mentek keresztül és csak nagynehezen tudták hét év alatt ezt a válságot kiheverni. Ma a Tátrafürdők ismét kedvenc helyei a régi vendégeiknek, magyarországiaknak. A hatóságok és hivatalos közegek belátták, hogy a Tátrát nem szabad és nem lehet Magyarországtól elzárni, belátták, hogy a gyógyhelyeket nem szabad a gyűlöletes politika áldozatává tenni. Ma már mindenünnen bátran jönnek a vendégek, nincsenek kitéve semmiféle zaklatásnak és ha a Tátra akármelyik fürdőjét meglátogatjuk, látjuk, hogy a fürdőközönség legnagyobb része magyar. Még Tátralomnic is, melyet az állam kezel, szívesen fogadja már magába a magyar vendégeket. Ujtátrafüreden, mint ismeretes, felépült Szlovenszkó legmodernebb szanatóriuma, a Palace Szanatórium. A többi türdőtelepeken nem igen építkeznek s ennek okát abban lelhetjük, hogy a magánvállalatok fölött állandóan ott lebeg damokleszkardként a fürdőtörvény és a Nemzeti Park létesítése. Sajnálatos tény, hogy a prágai kormánykörök még mindig nem ejtették el ezt a kérdést, jóllehet a tapasztalatok bizonyítják, hogy az állam a saját kezelésbe átvett fürdőkre, úgy a Csorbatóra, mint Tátralomnicra, ráfizet, ellenben a magánfürdők igen szépen renzálnak. A szűk állomás óriási forgalma A forgalom ma sokkal nagyobb, mint volt tiz évvel ezelőtt, de éppen az állam és a kormánykörök mostoha bánásmódja következtében Poprád állomása még mindig az a régi kis épület, mint régente volt. Sokszor sürgették már a modern állomásépület felépítését, de a kérés és sürgetés mindig hiábavaló volt, a kormánykörök még csak ígéretet sem tettek arra, hogy rövidesen felénitenék az uj állomásépületet. Vasárnap és ünnepnapokon, amikor Kassától Zsolnáig úgyszólván minden város turistái százával látogatják meg a Tátrát, valóságosan életveszélyes a tolongás az állomás szűk kijárőjánál és a vasutigazgatóság még csak arra sem fordít gondot, hogy legalább 2—3 kijárata legyen a pályaudvarnak. S most. hogy az állomást elhagytuk, megnézzük a „Tátra kapujáénak, Poprádnak a fejlődését. Az állomás előtt fővárosiasan egész sor autotaxi áll és három szállodát látunk. Szemben az állomással van a város tulajdonát képező Tátra-szálloda, amelynek étterme közismeretes. Balra ettől van a régi Nemzeti-szálloda, amely 20 év óta egyáltalában nem változott. Egyedül a Hotel de l‘Eu- rope tűnik ki kétemeletes modern épületével, gyönyörű kávéházával és éttermével. A szálloda tulajdonosa semmi áldozattól vissza nem riadva ez évben éüittette fel a második emeletet s az ötven szoba berendezése olyan modern, hogy még a legkényesebb vendéget is kielégíti. Uj városnegyedek, uj utcák Ezek mögött a szállodák mögött, az Er- zsébet-sétány környékén egészen uj városnegyed épült- Alacsony, földszintes, villaszerű épületek. S a hársfás sétányon a város felé menve az első kellemetlen fogadtatásban réez az országút szesiti a város látogatóját s ez az országút rettenetes pora. Bent a városban legnagyobb meglepetésünkre olyan építkezési kedvet találtunk, amilyet ma, a nehéz gazdasági viszonyok mellett ritkán lehet még jóval nagyobb városokban is észlelni. A vasúti utca egyik oldala rövid egy év alatt teljesen kiépült. Az evangélikus egyház ugyanis Varga Imre lelkész vezetésével kitünően kihasználta üres telkeit és négy nagy épületben ma Poprád város legszebb üzlethelyiségei vannak s ugyanott készül az uj Central-kávéház, amely már október közepén megnyílik. Bent a városban is számos uj épületet látunk s ma már nemcsak Szepes- szombat felé, hanem a Lőcsei-uton is uj utca keletkezett. Poprád város külső képe mindamellett némi csalódást okoz a látogató előtt. A Főutcája, amely a város gerincét képezi, az elhanyagoltság és nemtörődés képét mutatja. Szépségre ugylátszik nem nagy gondot fordít a városból községgé degradált elöljárósága. Maga a városháza, arrtely az utca legszebb helyén fekszik, a legszegényebb képet nyújtja. Parkírozása pedig sok kivetni valót hagy hátra- Húsz évvel ezelőtt a városi szálloda Bemard Shaw körül forrong egész Anglia Az író a német nagykövethez Irt levelében a németeket nyíltan az angolok fölé helyezte — Chamberlain naptára a német írókról A Westminster Gazette Shaw megtöréséről London, augusztus 3, Bemard Shaw hetvenedik születésnapjának ünnepségei jelentős utókövetkezményekkel jártak. Mint ismeretes, az aingol kormány nem vett részt az iró ünnepeltetésén, sőt mindent elkövetőit, hogy kellemetlen nehézségeket gördítsen a jubileum elé. így nem engedte át a parlament termeit az ünnepi lakomára, az állami rádiót nem bocsátotta Shaw szónoklatainak rendelkezésére s egyetlen egy úrral sem képviseltette magát a díszvacsorán. A Baldwin-kormány magatartása abból magyarázható, hogy Shaw sohasem tagadta, szocialista érzelmeit s állandóan maró gúnnyal ostorozta Anglia polgári berendezését. Galsworty és számos angol iró sem vett részt Shaw ünnepéltetésén s a közvélemény, az újságok ugyancsak feltűnő hidegen, néha szinte ellenségesen viselkedtekA következmény az volt, hogy Shaw rendkívül szellemes és éles beszédet mondott jubileumán az angol kormány és a „oant“-be kapaszkodó angol nép ellen. Ezt a beszédet még csak elviselte volna a brit közvélemény, de Shaw még többet is tett. Ismeretes, hogy a nagy drámairó sikereinek nagy részét a német közönségnek köszönheti s jóformán a német szinpad, meg a német kritika voltak azok, amelyek megismertették és megszerettették őt Európában. Mint Shakespeare és Ibsen, vagy egykor Wilde, úgy Shaw is szinte német Íróvá vált. Shaw állandóan ragaszkodott is a németséghez s a londoni német nagykövethez például személyes jóbarátság fűzi. Jubileumán is a németek ünnepelték leginkább s a londoni nagykövet a birodalom hivatalos jókívánságait is kifejezte Shawnak. Erre az ősz iró angol szempontból szörnyű levelet irt a német nagykövetnek. Az idegen diplomata előtt sértő iróniával szólta le honfitársait, míg a németeket égig magasztalta. Többek között a múltat is példának hozta fel, amelyben a németek az intel- lektuelleket mindig gyámolították, Angliában pedig soha semmibe sem vették. Magától értetődik: Anglia mélyen meg van sértve. Tényleg hallatlan eset, hogy egy idegen állam képviselőjének hivatalos üdvözlésére ilyen angolgyalázó választ adjanak, ilyen választ, amely az egész világon ismeretessé válik. Az angol közvéleményben azonnal parázs Shaw-vita támadt. A polgári társadalom túlnyomó része fölháborodva utasítja vissza Shaw vádjait s az állami ünnepeltetés elmaradását épp azzal indokolja, hogy Shaw örökéletében angolgyalázó, igazságtalan s olcsó, szellemeskedő diadalokra pályázó volt. A Westminster Gazette például komolyan belemegy a játékba és hosszú összehasonlításokat közöl az angol és a német kultúráiéiról. Kijelenti, hogy Anglia sohasem fog beleesni az utálatos német szokásokba és sohasem tart magának udvari Írókat vagy művészeket, mint a német Vilmos-éra, Ha Shaw oly viharosan követeli a művészek állami elismerését, akkor a művészek szolgálják ezt meg és ne támadják az államot, hanem védjék hazájukat s annak alapelveit. Az önérzetes Anglia szívesebben látja, ha Shaw Németországban kap állami elismerést, mint Angliában. Chamberlain megteheti, hogy naptárt vezet a német Írókról s alkalomadtán viszonozza Stresemann bókjait. A lap szerint Shawnak nincs igaza, ha dicséri a németek kulíurérzékét. Hiszen Heine nagy nyomorban halt meg a párisi Mont- martre-on, Schiller, Richard Wagner és Marx pedig az éj leple alatt voltak kénytelenek menekülni, amikor elveik kényelmetlenné váltak a környezetüknek. Ilyesféle Angliában nem történik és Shawt is nyugodtan megtűrik minden gyalázkodása dacára. Aki haláltokozó gondatlansága miatt önmagát is halálra Ítélte A nagykerényi mezőőr és egy tizenhatéves leány megrendítő tragédiája — A mezőőr revolverével játszó leány szivenlőtte magát — A mezőőr kétségbeesésében öngyilkosságot követett el — Hátrahagyott levele szerint a saját maga kiszabott halálos ítéletet hajtotta végre — A P. M. H. tudósítójának jelentése — előtt és mögötti tereket befásitották, ma ellenben ezek teljesen el vannak hanyagolva és a tehenek meg libák legelőjévé lett. Azt hisszük, hogy a városi vezetőség igen csekély áldozattal könnyen rendbe hozhatná ezt a két parkot s ezt már csak azért is meg kellene tennie, mert hiszen Poprád város lakossága elvesztette egyetlen vasárnapi üdülőhelyét, a Husz-parkot, elvesztette legszebb mulatóhelyét, Virágvölgyét és mióta a Légiobanka átvette a villamos- vasutat, a drága tarifa következtében a középosztály és a munkásosztály csak nagy ritkán engedheti meg magának, hogy a Tátrát meglátogassa. Ezen könnyen korrigálható mulasztások és hibák mellett azonban a városi elöljáróság most, mint értesülünk, óriási terveken dolgozik, amellyel a várost fejleszteni akarja s ebben részben a kormánykörök is elősegítik. Mig Poprád város volt, addig az állami hivatalok, a járásfőnökség, járásbiróság, adóhivatal Szepesszombaton voltak. Most ellenben, hogy községgé degradálták, a kormány Poprád előzetes megkérdezése nélkül áthelyezte ezeket a hivatalokat Poprádra. Ez azonban eddig csak elvben történt meg, mert a városnak vagyona nem volt s igy az állami és közigazgatási hivatalok szükséges épületeit mind a mai napig még nem tudta felépíteni. 3íaga a prágai kormány eddig egyáltalában nem segítette elő Poprádot és sokkal fontosabbnak tartotta azt, hogy Poprád és Szepesszombat határán óriási kaszárnyákat építtessen fel. Poprádnak van tehát ma már katonasága is és ha az állami s közigazgatási hivatalok is idekerülnek, úgy Poprád lesz nemcsak a Tátra, hanem az egész poprád és késmárki völgy gócpontja. Kopper Miksa. Érsekújvár, augusztus 3. Megrendítő szerencsétlenség történt tegnap délután Nagykerény községben. A szerencsétlenségnek két halálos áldozata van, egy 16 esztendős magyar leány és Zórád Lajos 24 esztendős mezőőr. A végzetes délután Zórád Laj >s kis mezei kalibájában pihent, amidőn két ismerős parasztleány ellátogatott hozzá. Derűs hangulatú beszélgetés közben az egyik kisleány, Harcsa Lenke kezébe vette az asztalon heverő mezőőr revolverét s játszani kezdett vele. Zórád abban a hiszemben, hogy a revolver biztositó zárja rendben van, aggodulom nélkül szemlélte a veszedelmes játékot. A kisleány játék közben véletlenül megrántotta a töltött fegyver ravaszát s a fegyver elsült. Az eldördült revolver golyója. Harcsa, Lenkének pontosan a szivébe fúródott. Élettelenül esett össze a vigyázatlan leány. A halott láttára Zórád Lajos kétségbeesésében kiragadta a leányka hidegülö kezéből a revolvert s őrülként elrohant a baleset színhelyéről. Lakásába érve bezárkózott szobájába és a revolverrel szivén lőtte magát. A nyomban kiszenvedett öngyilkos egy kusza vonásokkal megirt levelet hagyott hátra. A levélben eskü alatt igazolja, hogy nem ő ölte meg a viruló szép Harcsa Lenkét, aa- nem gondatlanságból hagyta játékos kezében a revolvert A rövid levél utolsó mondatában közli, hogy bűnös gondatlanságáért a bírói igazságszolgáltatást megelőzve halálra Ítéli önmagát. A szörnyű szerencsétlenség hire hamarosan elterjedt a vidéken s a szomszéd falvak lakossága is mély megrendüléssel zarándokol a két ravatalhoz. Egy holland világutazónőnek megártott a bicsérdizmus Tizhónapos vándorlás után Magyarországon bicsérdista lett és meghalt Arad, augusztus 3. Különös világjáró társaság tűnt fel a napokban Arad utcáin. A társaság tagjai között van egy férfi, egy nő és két apró gyermek. A különös karaván egyik külvárosi téren telepedett le rögtönzött sátor alatt. Az aradiak kíváncsian vették körül a sátort érdeklődtek a különös karaván sorsa iránt. Egészen szokatlan történetet mondott el a karaván férfitagja: Van Weysen. — 1925-ben öten indultunk el Amszter-* damból, hogy 1932-ig gyalog körüljárjuk a vL lágot. Én asztalosmester voltam Amszterdamban, sehogysem ment. Feleségem, aki örökké könyvet olvasott, egy napon azzal állt elő, hogy induljunk gyalog neki a világnak a gyermekekkel együtt. Nem sokáig gondolkoztunk. Útnak indultunk öten. A feleségem, a húgom, két kis gyermek és én. A kis gyerekek, akik nem bírták a gyaloglást kocsin ültek és az utakon mi vonszoltuk a kocsit. Nagyon nehéz volt a kezdet. Feleségem azonban nem akart visszafordulni, mert hiszen otthon mindent eladtunk. Tiz hónapon át mentünk szakadatlanul. Éheztünk, fáztunk, de azért kitartottunk tervünk mellett. Azután Magyarországra jöttünk és megtörtént a első baj, a feleségem meghalt. — Ennek is egészen különös históriája van. Magyarországon megismerkedtünk egy fiatalemberrel, aki kis füzetet adott át nekünk. Azt mondotta, hogy ebben a füzetben olyan tanítások vannak, amelyek megváltják a világot. Azt mondta, hogy ez a nagy apostol tanítása, aki most. járja a magyar városokat. Valami Bicsérdy- nek hívják. — A feleségem — folytatja az amszterdami asztalosmester, — napokon át bújta a füzetet. Nem is lehetett kimozdítani a sátorból. Minden ellenkezésünk dacára koplalni kezdett. Az első napokban nem evett semmit aztán nyers főzeléket kért. Egyre halványodott, soványodott. Később már alig tudott járni. Könyörögtem, hogy gyermekeire való tekintettel hagyja abba a koplalást. Nehezen sikerült meggyőznöm, de már akkor késő volt és a Dunántúl egyik városában elhalálozott. Ott temettük el az idegen városban. A világjáró asztalosmester nem is tudja a város nevét, ahol feleségét eltemették. A körülállók közül többen megkérdezik, hogy miért nem fordulnak vissza hazájukba? — Most már nem lehet, — mondja rezig- náltan az asztalosmester, — teljesítjük feleségem kívánságát. Azután odamegy nundenik körűiéi lóhoz és levelezőlapot kinál nekik, amelyen felesége ravatala látható. És az emberek nem szívesen adnak tiz leit
