Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-04 / 174. (1212.) szám
1926 augusztus 4, szerda. rní^2ZfKX33KsxmxK&^^iLL^\miMis3mmmmKmK^amBtaammKMSBKLumimxajsMibaamüimrmmnmmBmmmammmmmmmmmmmmm 6 egy kis számvetéssel\vagy anélkül Kicsike szemelvény egy nagy keserüségoöl Először talán a fenyőlonrbot, számvetés nélkül. Bezárult a szepesi vámdorkiáEi'tás, visszaérkeztek az ott résztvett képeim. Amint a ládát felbontom, leemelem a fedelét, édes-jó illat csap meg. Ettől az illattól egyszeriben emlékek raja elevenedik, lmstúlypalakok lélekzsongitó mormo- lását hallom, őserdők százados törzsei között suhanó szellő suttogását; drága, visszahozhattam órák kísértenek, behunyt szemmel álmodom vissza pár pillanatban az életem legszebb fejezeteit, amelyeknek ez az illat volt a kísérője: fenyőillat. Roppanva hull ki a kezemből a kalapács, a fogó. Már elmúlt... Már itthon vagyok, a szürke hétköznapban. Gyorsan bontom a felső papírokat, alóluk nagy halom üde-zöld fenyőgally kerül ki, kövér, egészséges, illatdus hajtásai a boldog tátrai fenyőknek. Aztán meg moha, süppedő-puha, dús, az Észak szmimája. Kimarkoltam őket, úgy szorítottam magamhoz, mint a bohó szerelmesek egymás írását szokták. Fenyő, fenyő, meg moha! Milyen kedvesek, jó pajtásaim, dédelgetőim, gyógyítóim. Az Isten hozott. Eljöttetek hozzám, meg- éreztétek, mily nagyon vágyom már hozzátok innen a falak közé zárt rabságból! Bizonyos, hogy a szepesi kiállításban töméntelen fenyőgaliy, meg moha szerepelt diszitésül és csak egyszerű praktikusság volt a leszerelt anyaggal puhítani a csocirnén 9 százalékot levont, melyet a 10 százalék egyesületi levonás mellett eszközöltünk". - Egyesületünk 10 százalékot von le minden eladás után. Rendben van. Hogy Pozsony városának is megvan valamilyen jogcíme a múzeumi vásárlásai összegéből levonni, azt sem felebbezhetjük meg. A kamatveszteség is kitesz már pár garast ilyen féléves várakozások után. No és az a másik eladás, a rézkarc? Ezzel is egy kis baj van. Arról már annak idején úgy számolt el az egyesületünk, hogy 10 százalék egyesületi levonás, 46 korona kezelési költség az összes akkor kiállított képeim után, 5 korona egy részemre feladott távirat, marad javamra: 84 korona, mely összeg a Pozsony városi összeggel egyszerre lesz megküldve portó- kimélés okából. Annyi idő óta azonban ez a kis tétel elfelejtődött s most újból megsürgelteteit általam, hahogy végre megkapnám? A 650 koronából tehát marad javamra 489, melyből tényleg csak 405-öt kaptam még meg, múlt karácsony óta. Akkori költségeim kitettek szintén valami 250 koronákat, netto-nettissimo tehát amolyan 200 korona féle volna javamra esedékes, de az adóhivatal éppen tegnap vigasztalt meg, hogy forgalmi adó tartozásom van tavalyról, kb. 250 korona, holott emberi tudomásom szerint minden adóügyemet rendeztem útlevelem kiváltásakor, múlt decemberben, de a tornaijai p. ü. kirendeltségtől maift sem jöttek át ide a kiértesítések az adóhivatalhoz, úgy, hogy a raegfelebbezett és szemem láttára törölt vagyondézsmám fejében mégis árverés volt hirdetve árva fejemre. Vagyondézsma, reám? Igen, ez humoros. Nem tudom, mit vettek be alapjául, de hiszen itt az alap oly mindegy. S ha valaki a reám kivetett adók után Ítélne meg, egészen „jól szituált pasinak" képzelhetne. Ez a harc, az igazságtalan adók elleni meddő küzdelem szedi ki az emberből a velőt, az idegeket, a munkakedvet, Mikor a véres körömmel kínosan összeszedett garas — ezer helye volna — oda fűk adóba. Művésze gyesül eleink legelső, legfontosabb feladata volna, — ha azt az általam már 1923 óla sürgetett szindikátust megcsinálnák, — hogy adó- elbirálásunkra megfelelő helyen orvoslást keressen. Ha élnünk, megélnünk nem lehet, mert a közönségünk szegény, legalább hagyjanak tovább kínlódni, de ne fojtsanak meg! így fest a tanulság fenyőgallyak nélkül... Csak azért mertem ezeket az annyira személyes dolgaimat kirészletezni, mert biztosra veszem, hogy nagyon sok kollégám hasonló sötét vizeken evez, vagy még inkább: fuldokol. A magam sorsában mindannyiunkét ábrázoltam. —n. Milyen pályára lépjen a magyar ifjuság? magolást, de ez a véletlen nekem sok örömöt szerzett. Köszönet érte, talán Kőszeghy-Winkler kollégának, kinek bajtársi gondosságát éreztem az egyetlen üveg törése nélkül megérkezett képeken, talán másnak, — annak, akit illet. A fenyőgallyakat és mohát külön tettem, egy A Prágai Magyar Hírlap nagy asikétja a pályaválasztás kérdéséről Irta: K. G. L. tátrai oázist rendeztem be a szobámban, elnézem az onnan való képeimet, felszívom a fenyők halódásban is fűszeres illatát, meg-megtapintom a moha selymét. Ezt a nagyon kedves ajándékot kaptam a szepesi kiállításon való résztvételemből. De aztán... Ha ez az öröm, mint a fáraóit lólekre mulóan ható injekció — ©löszük, nagy keserűségek forrása nyílik fel utána. Előrebocsátom: távolról sem szándékom bárkinek szemrehányást tenni, legkevésbé a kedves szepesi kollégáknak és közönségnek. Előbbiek bajtársi szeretettel hívtak meg s kezelték a meghívottak munikáit, tudom, erőteljesen propagálták is, — utóbbiakban sem hiányzott a szeretet és érdeklődés. Ha az anyagiak hiányoztak, „arról sem tehetnek.. E kis epizód kap-, csán csak amolyan bepillantást szeretnék adni a nagyközönség számára: _ kukkantson be a kulisszák mögé: hogyan fest a ézlovenszkóí magyar piktorok' sorsa? Szepesi kiállítás. Nagystílű, nagy érdekeltségeket megmozgató vállalkozás. Néhány jónevü piktort meghívnak a részvételre. A jónevü piktorban ilyenkor csatázik a sok keserű tapasztalás, meg a „hátha". A 'tapasztalás azt mutatja, hogy a kiállításokon való részvétel csak kiadásokkal jár: ráma, fuvar, csomagolás, esetleges törések. Vétel semmi, vagy legfeljebb annyi, ami a rezsit behozza. Akkor minek? Kritikáért? Jaj, csak „erkölcsi sikert" ne! Az lesz a szemfedő, amit a sírunkra borítanak, ha anyagi eredmények hiányában jobb hazába költöztünk... De hátha mégis?... Hátha most az egyszer beválik? Szepes jó talaj, szép közönség, nagy forgalom, utóvégre valami vételkedv csak lesz? Küldjünk több darabot, olcsó árakkal s akkor remélhetünk. Szóval, igy az ember mégis küld. A figyelmes szepesiek kieszközölték a küldemények számára a „kiálitási tarifát", ami jelentős árkedvezményt jelent, az oda bérmentett ládák vissza díjtalanul jönnek. Ez már előny. Keserűen alólirott 36 képet küldött színes, tetszetős, sokakat érdekelhető darabjaiból, köztük tátrai témák is bőven. Behízelgők, zordak, furcsák, lehet választani. Árak: száz koronától négyszázig. Már csak közönséges, komisz valószínűség-számitással is azt mondanám — ha nem is a magam bőréről volna sző —, hogy valamit C9ak elad az ember, legalább a költségekre valót? No de nem. Kibújtak a ládából mind, drága szülötteim, egytől-egyig hazajöttek s nem valami nyájasan rakosgattam őket vissza a helyükre. Nagy kedvem volna ilyenkor célba lőni rájuk... Ezzel szemben: csomagolás volt húsz korona, fuvar a vasúthoz huszonhét, borravaló a kocsisoknak — merd az irgalmuktól függ a láda sorsa a gödrös utcákon — öt korona, a visszajött láda kedvezményes fuvardija és beszállítása száztíz, uj rámákra és üvegre, deklire költöttem négyszáznyolcvanat, summa summarum: 642 korona... Nettó bevételem: jószagu fenyőágak és puha moha a Tátrából... Azt mondja most valaki: ezek amolyan egyéni vállalkozások. Az egyesületi kiállítások bizonnyal jobb eredménnyel zárnak? Ö kérem, erre nézve is nagyon friss adatokkal szolgálhatok. Történt vala még az Urnák 1925-ik esztendejében, hogy egyesületünk, a J. V. U. S. Pozsonyban kiállított. Pozsony városa megvette egy meseképemet múzeuma számára, katalógus áron, 500 koronáért, előre kikötve, hogy csak az 1920-os költségvetés megszavazása után fizetik. Pozsony városa mindég jő cég egy szegény művésznek, — persze vállaltam a kikötést. Ugyanakkor eladták még egy rézkarcomat 150 korona árban, összesen tehál. bevétel: 650 korona. Úgy? Dehogy. Egy kis türelmet kérek. Az enyém több volt, (a türelmem) mégis elfogyott. Merthogy, szépen beeveztünk a július végébe, míg végre megjött a várt átutalás — 405 koronáról. Hogy ez miért? Nagyon egyszerűen. Amint egyesületünk írja, „a városi tanács bizonyos illetékek Figyelemmel kisérem ezen kérdésre vonatkozólag a Prágai Magyar Hírlapban magyarságunk vezető embereinek közleményeit. Ezek mindegyikéből kiérezhető a kétségbeesés azon, hogy ifjúságunk ki van zárva a közpályákról. Sorsunk 1919. évi fordulatában semmi jő sincsen, talán egyedül csak az, hogy ifjúságunk e térről kiszorult. így. talán remélhetjük, hogy a mi kénytelen példánkból évek múltán az összmagyar- ság is okulni fog, nem küldi csupán közpályára fiait, hanem lehetővé teszi a szabadpályákra, különösen a kereskedelmi és ipari pályára való lépést és ezzel magához ragadja az anyagi hatalmat, melynek segítségével aztán a múltnak sok-sok hibáját hozhatja helyre. E kérdéshez hozzászóló urak egyike sem említette meg azt az alaphibát, amelyből egész nemzeti szerencsétlenségünk folyik, hogy a szülők nem teszik lehetővé gyermekeiknek a kereskedelmi és ipari pályára való lépést, nem adnak nekik anyagi eszközöket a reális önállósuláshoz. Szép, nagyon szép a szabad pálya, de csak akkor, ha azt anyagi erőkkel kezdhetjük. Igaz, hogy a lateiner szabad pályákon azok nélkül is boldogulhat, de a kereskedelmi és ipari pályán — ha az becsületes utón történik — akkor csak lelket-tesíet ölő küzdelemmel tudunk eredményt mutatni. A magyar szülők, ha vagyonnal bírnak, felsőbb iskolákat végzett, tanult gyermeküket nem adják kereskedelmi és ipari pályára, leányukat nem adják ezen pályán levő szerény kezdőnek, mert lelkűkben érzik azt, hogy gyermekük sorsa nehéz lesz. A magyarságnak ősi elve és hibája: „Majd, ha meghalok, osztozkodjanak" nem engedi őket józan gondolatra: „Adok a gyermekemnek anyagi alapot is". Ha ezt megtenné, gyermeke a szabad pályán, reális és normális küzdelemmel keresheti kenyerét és megtakaríthatja öreg napjaira a nyugdijat pótló tőkét. A legtöbb államban a szülők praktikus gondolkozásán felül, a törvényhozás is intézkedett a szülők ebbeli kötelezettségeiről, ezzel ellentétben a magyar törvényhozás, minden erejével védte a szülők e végzetes hibáját. Van egy nép, amely köztünk él, s amely csak egy pár évtizede nyert emberi jogokat s mégis hatalmas és hatalmas volt már akkor is, amikor még törvény emberi jogokat nem is adott neki. S minek köszönheti azt? Egyedül anmak, hogy vagyonából fiának, ha önállósítja magát, leányának, ha férjhez megy, kötelességszerüen megadja a szabad pályához szükséges anyagi erőt. Régente és ma közpályán élő tisztviselőnek, többnyire volt és van annyija, hogy gyermekét kitanittassa, de nincs annyija, hogy azt reálisan kereskedelmi vagy ipari pályára adhassa, mert érzi a szülő, hogy anyagi erő nélkül e szabad pálya küzdelmes nehéz élet, amely nem elégítheti ki az iskolázottsága folytán szellemi magaslatra emelkedett lélek szükségleteit. Julius 23-iki számukban olvastam egy úrnő jajkiáltását. Ez is egyik példája vagy áldozata a fentebb vázolt szülői gondolkozásnak. Ha vagyonos, akkor nincs benne elég lelki erő arra, hogy gvermekeiért lemondjon vagyona egy részéről s ezzel biztosítsa nekik a szép szabad pályát, vagy vagyontalan úrnő, aki tudja azt, hotrv nem lateiner szabad pályára lépő vagyontalan fiának nincs arra kilátása, hogy egy jómódú urileányt hozzáadjanak. Vagyonos uricsalád a leányát vagy lateiner embernek, vagy a családot és leányt elkápráztató, bizonytalan anyagi alapon álló embernek adta. Előbbi helyen a tőkeadásnak nem sok értelme volt, utóbbin pedig akár adták, akár nem, az illető kiszívta. így aztán a keresztény magyar szülőkben az a nézet alakult ki, hogy jobb nem adni pénzt Nem gondoltak arra, hogy a hiba abban rejlik, hogy nem kereskedőnek vagy iparosnak adták a tőkét. Mert csak ott érvényesül a tőke, ahol az nemcsak 5 százalékot hoz s csak az tudja szeretni és megbecsülni a tőkét, aki azt sokszorozni tudia s aki szorgalma után annak köszönheti jólétét. Ma csak a legritkább esetben történik, hogy egy,nem lateiner pályára lépett, tanult, de különben szegény fiataí ember egy jobb házból való vagyonos leányt elnyerhessen. Mert ma szegény kereskedőt vagy iparost, ha az felsőbb iskolákat is végzett, még egy ércfal választ el, hozzá hasonló intelligenciájú, de vagyonos lánytól. Ha majd a keresztény magyar szülők nem fognak idegenkedni attól a gondolattól, hogy vagyonuk egy részét gyermekeiknek önállósításukhoz vagy férjhezmenésükhöz adják, akkor tanult ifjúságunk nem fog idegenkedni a kereskedelmi és ipari pályától, mert remélheti szellemi nívójának méltó érvényesülését. — Letartóztatták Rottary János erdövéd gyilkosát. Besztercebányai tudósítónk jelenti: Lapunk julius 28-iki számában megírtuk, hogy Rottary János állami erdővédet a Selmecbányától nem messze fekvő irtványos erdőben ismeretlen vadorzók meggyilkolták. Most arról értesülünk, hogy a bélabányai csendőrségnek sikerült a közveszélyes vadorzókat letartóztatnia. A nyomozás során megállapitást nyert az, hogy a kérdéses időben Felsőhámor környékén négy-öt embert láttak, akik kabátjuk alatt vadászfegyvert rejtegettek. Egy szemtanú az egyik emberben Uhrin Emil bélabányai lakost ismerte föl. A osendőrség által nyomban letartóztatott Uhrin beismerte, hogy a kérdéses éjszaka Fogéi Péter, Baosa Ignác, Bacsa Ferenc és Pikler István barátaival az erdőben járt. V a la m e nnyiüket letartóztatták és átki- sérték a besztercebányai államügyészség fogházába. A tegnapi kihallgatások során a gyanúsítottak a vizsgálóbíró előtt vallomásaikat ismételten változtatták, egyik azonban határozottan bevallotta, hogy rálőtt Rottáryra. A vallomást tevő enyhítő körülménynek azt hozta föl, hogy Rottáryra tulszigoru természeti miatt haragudott. — Az államépitészeti sorsjáték tegnapi húzásán egymillió koronát nyert a 983 sorszámú 57-es sorsjegy. — 50Ö-000 koronát nyertek: 3803-144 1665-251. — 100.000 koronát nyertek: 1237-38 2541—295 3447—323 3098—96 386-281 1477—43 4168-47 2804- 205 2535-349 4445-276. - 50.000 koronát nyertek: 3184-297 994-352 3137-374 2662 -362 3359-215 969-199 4501—140 1256- 115 2183-251 1868-251 3925-280 2271-323 1645—10 2794—321 3990—191 3619—23 3975 —134 1549-222 2167—279 4361—230. xx Bármilyen szempontból érdeklődik Ön az állatok élete iránt, a Kis Brehm-ben mindazt megtalálja. Az ára — ne felejtse el — csak 280 korona, ha nem bírja egyszerre kifizetni, ngy öt hónapon át törleszthet!. rHlREKL Egyévi börtönt kapott, mert a budapesti MEFHOSz tagja voit Szabó István beregszászi diák kálváriája — Elnöki kegyelem vetett véget szenvedéseinek A levélindiszkréció következményei Beregszász, augusztus 8. (Saját tudósítónktól.) Szabó István beregszászi fiatalember, a budapesti közgazdasági egyetem hallgatójának a rendtörvénybe ütköző politikai ügye annak idején erősen foglalkoztatta Beregszász közvéleményét, valamint Ruszinszkó és Szloven- szkó, sőt Brünn jogi köreit is. Szabó István ugyanis 1924 januárjában levelet irt Beregszászból egyik Magyarországban iakó barátjának. A levelet kiszámi thatatlan véletlen folytán felbontotta a pozsonyi cenzúra, amely gyanúsnak találván a magyar diák levelét, intézkedés végett elküldte a beregszászi illetékes hatóságoknak. A levélből kitűnt, hogy Szabó István, mint budapesti egyetemi hallgató, tagja a MEFHOSz-nak, a Magyarországi Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségének. E tény szigorú eljárás indítására ösztönözte a beregszászi hatóságokat A beregszászi törvényszék annak idején rendi örvénybe ütköző cselekedett és hazaárulás címén egyévi börtönbüntetésre ítélte Szabó Istvánt, amely Ítélet fellebbezés folytán a kassai táblához került. A kassai tábla, észszerűen mérlegelve a helyzetet, megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, ártatlannak látva Szabó Istvánt, mondván, hogy bár a MEFHOSz a csehszlovák köztársaság érdekeivel ellentétesen működő intézmény, Szabó a köztársaság érdekei ellen soha a legcsekélyebbet sem követte el. A brünni legfelső bíróság azonban az elsőfokú ítéletet hagyta helyben, kimondva, hogy csehszlovák állampolgárnak beletartozása bármely, a köztársaság érdekeivel ellentétes irányban működő egyesületibe, már magában véve is a rendtörvénybe ütköző cselekmény. Szabó Istvánnak kénytelen, kelletlen abba kellett hagynia egyetemi tanulmányait és édesanyjának, meg barátainak nagy szomorúságára rabruhát kellett öltenie. Hozzátartozói márciusban kegyelmi kérvényt nyújtottak be Masaryk elnökhöz, amelynek eredményeképpen julius 25-én jött le a törvényszékhez a humánus elnöki határozat: Szabó Istvánnak elengedik a még hátralévő hét hónapot. Felkerestük a fogságából kiszabadult Szabó Istvánt. Hatalmas, vállas fiatalember. Éppen megérkezése első, boldog perceiben találtuk. Az édesanyja remegő örömmel tipegi körűi a hazajött fiút és a tekintete simogatón pihent rajta. A fiú vigasztaló kedvességgel kihúzta magát az anyja előtt. — Ne búsuljon, édesanyám, semmi bajom. Hat kilót híztam a fogságban. Az édesanyja odaszól hozzánk könybelábadt szemmel: — Én meg tizenkettőt fogytam éppen... Mondják, hogy a megújuló izgalmaktól Szabó István édesanyja komoly szívbajt kapott. — Hóry András Magyarország nj kvirináli követe. Budapestről jelentik: Nemes Albert gróf, Magyarország kvirináli követe, a korhatár betöltése miatt megvált állásától. A LTtalie cimü lap most hivatalosan közli, hogy az olasz király Nemes gróf utódának, Hóry András belgrádi követnek római követté való kinevezéséhez hozzájárult. Az uj követ néhány hót múlva foglalja el hivatalát— Molnár Ferenc Liliom-ával avatták fel a tokiói Modern Színházat. Budapestről jelentik: Néhány héttel ezelőtt avatták fel Tokióban az újonnan épült Modern Színházat, amelyben kizárólag modern tárgyú, európai vagy európai szellemben megirt japán darabokat fognak játszani. A szinházavató előadáson Molnár Ferenc Liliom-át mutatták be és az előadás rendkívül nagy sikert ért el. A japán lapok részletesen foglalkoztak a darabbal és ismertették Molnár Ferenc irodalmi értékeit. — Házasság. Leonhardi Antal nyirrasárföi földbirtokos augusztus hó 8-án vezeti oltárhoz a pöstyéni római katolikus plébániatemplomban Winter Erzsébet urleányt, W.inter Lajos, a pöstyéni fürdővállalat igazgatójának és nejének leányát. (Minden külön értesítés helyett.) 5622 — Száz magyar nemes család autót ajándékozott Ottónak. Budapestről jelentik: Száz magyar nemes család elhatározta, hogy ragaszkodása jeléül egy tiszta magyar gyártmányú luxusautót küld ajándékba TX’ Károly király fiának, Ottónak. Az autó már elkészült s rövidesen elszállítják Lequeitóba. — Zangwill angol iró meghalt. Londonból jelentik: Zangwill Izráel, a hírneves angol iró, tegnap hatvankétéves korában váratlanul elhunyt. Több ismert színmüvén kívül (Mary Ann, Akiket felvet a pénz) számos regényt, és novellát irt és buzgó propagátora volt a cionizmus eszméjének. — Betörés. Besztercebányáról jelenti •tudósi- tónk: A múlt éjjel álkulcs segítségével betörlek lvapuszta János szállítómunkás lakására, ahonnan 500 korona készpénzt vittek el. A osendőrség a tettest. Bohus András téglagyári munkás személyében nyomozta ki. akit azonnal letartóztatlak és a besztercebányai ügyészség fogházába kísérték.
