Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-04 / 174. (1212.) szám
4 TMlK^-iViAÖtoR-HIRIíAE 1926 augusztus 4, szerda. Magamról írok riportot Abbázia, augusztus elején. Megláttam a tengert . . . Valamikor úgy képzeltem, hogy felülmulhatatlanul nagy érzés fog elfogni, amikor először látom meg egész nagyságában, végtelenségében a tengert, amelyen ezüstfolyóként fog átfutni a hold fénye s amelyen fekete hullámok közt fehér vitorlás, graciózus halászbárkák fognak ringani . . . Most robogó autóból megláttam a tengert. Éjszaka volt, az autó robogott s egy pillanatra sötétlett fel a tenger és én elfordítottam a fejemet. Nem akartam látni a tengert . . . Én a kofferemet akartam látni . . . A kofferemet, amelyet egy ismeretlen gazember leemelt Sanctó Pietro állomásán, részvétlenül és gonoszul és elrobogott valahová elégedetten, amikor én megérkezem első nyaralásom, első tengerem partjára: Abbáziába . . . Nyaralok . . . Egy sportruha vau rajtam s egy 15 órás úttól gyűrött ing ás gyűrött gallér s a neszeszeremben egy hálóing, fésű és kefe és semmi más . . . Az olasz detektívek nagyon kedvesek, csóválják sűrűn a fejüket, egy betűt sem értenek sem németül, sem franciául, csakis olaszul. De azért valahogy megértetem magam tolmáccsal meg a zsebemben megőrzött olasz szótárral meg a kezeimmel e az anyám által velem adott ruhajegyzékből pontosan jegyzőkönyvbe mondom, mi minden volt a kofferben: 4 ruha, 10 ing, 12 harisnya, 5 nyakkendő, 4 cipő s sok-sok egyéb. Mint egy gyászjelentés, amely a halott címeit sorolja fel stb. stb. Végre nevezetes ember lettem valahol. Abbáziában ujjal mutogatnak rám: Ez az a kofíeres . . . (Inkább koffertelen . . .) Idegen emberek szólítanak meg: Hogyan történt, jött-e már hir? Nem jött hir . . . Nem is jön . . . A barátom ruhájában, ingében járok. Éget . . . Érzem, hogy mindenki sajnál engem, ha lát . . . Ezt nem bírom. Este egy bárba megyek s mikor már nagyon hangosan kezdenek sajnálni, táncolni kezdek . . . Közíbe-közbe sóhajtozom: ha meglenne, ha meglenne ... De nem lesz meg, — ismételgetem dühös babonával, mert már csak aboan bízom: mindig az ellenkezője történik, amit én gondolok . . . Két nap is elmúlt . . . Újból detektívek, újabb jegyzőkönyv, további reménytelenség... Ha meglenne, ha meglenne . , . Szinte belefásulok ebbe a tudat alatti óhajtásba, pedig csak gondolkodni kell és az ember tisztán látja: nincs semmi remény . . . Elcseré- lésről nem lehet szó, mert akkor ott maradt volna egy másik. S ha lopás, akkor hiába. Sancto Pietro vasúti centrum és ugyanakkor ötfelé is futottak gyorsvonatok. Fennlakom egy dombon fekvő penzióban, ahová sok lépcsőn lehet feljutni. Undorodom a sok lépcsőtől. Épp el akarom kezdeni, mikor jön a szálloda soffőrje. Mosolyog: „Sürgöny jött, megvan a koffer." Rettenetesen bután bámulhattam rá, mert el nevette magát s megismételte. Ötlépcsőnként ugorva rohantam fel, semmi sem volt az egész ut s berobogok a portáshoz, aki sárga táviratot lobogtat felém. A fürdő'igazgatóságnál érdeklődnek, Abbáziában vagyok-e? Egy laibachi ügyvéd, táv- iratozza, hogy kofferem csere folytán hozzákerült. At kellett hajóznom Fiúméba, jugoszláv vízumot kellett szereznem s 6 órás gyors- vonati úttal Laibachba utaztam. S most jöttek csak a csudába illő fordulatok . . . Egy laibachi orvoskisasszonynak épp olyan vulkántáskája volt, mint nekem. Ö is Becsben szállt fel, én is. ö sem helyezhette el a zsúfolt kupékban kofferjét, én sem. ő is a folyosón hagyta, én is. Laibachban leszállt a kofferrel. Ekkor én utánanéztem az enyémnek s láttam ugyan, hogy nem ott van, ahová tettem, de pár lépéssel odább megtaláltam. Miután sem a jugoszláv, sem az olasz fináncok nem nyittatták fel a koffert, nem vehettem észre, hogy már akkor nem az én kofferomra vigyáztam. Sancto Pietrőnál átszálltam a kofferrel s közvetlen a vonat indulása előtt meglopták. Mikor én a magam baján estém kétségbe, akkor a laibachi orvoskisasszóny csinos bndoárjában éppen átöltözött s midőn ki akarja venni kofferjéből pongyoláját, kinyitja s — egy szmokingot húz ki. A rendőrségre ró egy . . . Névjegy nincs :t fáskán, ellenben hosszas keresés után találnak benne egy szlovák nyelvtant, amit fogalmam sincs miért vittem magammal, hiszen igazán nem akartam forgatni, de csoda: benne volt a nevem . . . A nevem hát megvan . . . Vájjon hová utazhattam, mint fürdővendég — törték a fejüket —, melyik fürdőjébe az olasz tengerpartnak száz fürdője közül... A. kisasszonynak eszébe jutott, hogy a szakaszában utazott egy nászntaspár, afrik Murány, julius vége. Történelmi levegőt lehel ez az egész vidék, a mészkőtől fehérlő országút, mentén. A Bebekek, Bacsók, Thurzók, Széchiek, Wesselényiik, Kőbányák s újabb időkben a Coburgok nevétől volt vissz- hangos, emlegetett a környék, nevükben vár épült, katonák harcolták körül az erdőket, országok születtek és dőltek meg, elmerek fordultak: a murányi vár hatalmas alapsziklái dacosan, fenségesen állják azonban a vártát s néznek a szédítő völgybe le ma is, mindig is. Valamikor, mérhetetlen messzeségben itt csak grófi és hercegi családok voltak az urak, az ő nevük jegyében, hatalmuk akarata folytán épültek házak, kastélyok, haltak meg erdők és nőttek a búzatáblák, fejedelmi, oligarcha urak lakoztak itt mindig, a néphez soha le nem ereszkedők, attól mérhetetlen magasságban lebegők. A Koháryak, Coburgok neve inkább fogalom volt, mint élő, látható valóság s ma is, mikor megritkultak a birtokok, kevesebb tanya maradt ősi kézben és erős iramot vett a birlokreform, még ma is fogalom, tekintély itt minden, ami a hercegi birtokhoz csak valamennyire is tart. jogot. Királyi urak. fejedelmi személyek, országok sorsát intéző hatalmasságok birtoka volt ex a vidék. Széchi Mária forrása A Tiszolc—murányi országút mentén szélesen fel bugyborékolva, rögt.ön, felszinrejövetele pillanatában szinte íolyóvá dagadva, jéghidegen, árnyékos erdő szélén csillog az a hatalmas, kristálytiszta forrás, amiről Gyöngyössy István, hajdani költőalispán tett vala. említést, ama nevezetes époszá- ban, amit Marssal Társalkodó Murányi Vénus címmel megköltött s kiadta Kassán, az Urnák 1664-ik esztendejében. Ennél a gyöngyöző, kezet görcsökbe rángató forrásnál adott találkát Széchi Mária asz- szony Wesselényi Ferencnek, hogy a szerelmi találkozón egyúttal a bevehetetlen murányi vár furfangos átadását is megbeszéljék. Országos jelentőségű fordulat volt ez akkor, nevezetes esemény, hála Gyöngyössy Istvánnak, „őnagyságáik komornyikjának" — mint ő magát nevezi, — hogy leírta, mert bizony ő nélküle manapság vajmi keveset tudnánk a furfangos szerelmi kaland történetéről s a kis forrás jelentőségéről. E mellett a forrás mellett táboroztak két hétig az idén a rimaszombati cserkészek is. .4 murányi vár mint. dacos, hatalmas ur, nézi a vidéket. A murányi fensik majdnem ezerméteres platója előtt, vad, meredek mészkőszikiák bástyázata hegyvidéken immár teljesen romokban, dűlt épületeivel csupán a kiránduló társaságoknak és szenvedélyes botanikusoknak terhét cipeli el, nem pedig öblös ágyuk és élelmezési szekér kerekeinek dübörgését hallgatja. Botanikusok is csak úgy rejtve, kabátjuk alatt mernek letépni valamely híres ős ritka növényt, mert flórájáról is igen nevezetes a vár, ahol még nem is olyan régen Goburg Ferdinánd, a volt bolgár cár gyűjtögette a növényt és fogta hálóval a lepkék színes seregét, ha uralkodása gondjai elől ide, Gömörországba szökött, „Murány grófja*' inkognito neve alatt. A bolgár cár mint „Murány grófja‘ Még tizenhétben láttam itt a nagyon érdekes arcólü fejedelmet. A háború már vége felé járt, gyöngültünk s a kenyérjegyek divatja nagy lett. Lent, a Balkánon is forró volt a föld s a Coburgok családjából fejedelemnek hivott hajdani huszártiszt Ferdinánd, néha felszökött hosszú udvari vonaton Göraörbe s murányi vadászkastélyában pihente ki az országiás gondját. Ha a fejedelem itt. tartózkodott, körülményes volt a murányi várromok megmászása. • — Nem szabad beljebb jönni I — mondták nekünk is a várkapu előtt a szigorú parancsot. Az erdészlak mellett két autó is álldogált, három, tiszt, — magyar, bolgár, német, — két udvari hölgyet. fogott körül végtelen tisztelettel. Azt súgták: „a király leányai." A király leányai igen védték az édesapjukat, a királyt, mert leüzentek, hogy hosszú ideig megállnunk sém szabad. Az uralkodó zöldes ruhája egyszer megjelent a fák között, izgatottan sietett tovább, látszott: egészen magának, egészen magában kíván maradni. Nem zavartuk. Pedig roppant barátságos, kedves ember hírében áll még ma is a környéken, különösen a fiatalsággal állott meg szívesen egy-két. szóra. Magyarul is tudott, úgy mondják. Szenvedélyes botanikusnak és róvargyüjtőnek ismerték. A vidéken olykor- olykor átfutott, az autója, ismerősök köszöntötték barátságos tisztelettel, néhol virágcsokrot dobtak az autójába, s ba megtudta a virággal dobálódzó nevét, ajándékót küldött neki. Népszerű ember volt. De jöttek a forradalmak, Bulgária is megmozAbbáziába készültek, talán azoké a koffer? S keresték az újdonsült férjet ... S a csodálatos véletlen folytán én is Abbáziába mentem, mert egyébként soha meg nem találhattak volna. A helyzet az, hogy a től-em ellopott koffer a kisasszonyé volt. Tehát az én szerencsém az volt, hogy a koffert elcserélték, mert különben a magamé veszett volna el . . . S hogy korrektül fejezzem be a riportot: a rendőrség erélyesen nyomoz a másik koffer tolvaja után. Sándor Dezső. dúlt egy kicsit s azóta Ferdinándnak nem szabad ide jönni. Cigányka a neve a vártól merészen előugró hatalmas sziklafalnak. Magából a várból csak egy hajóorrszerü éles bástyatöredék látszik, ha messziről nézzük. Fent pázsittal benőtt várad varhelyek, egy ép várkapu, pár kőépület romja csupán. Szédítő mélység. Innen nézhette a várkisasszony az utón felfelé haladó lovagokat, innen ágyuzták egymást birtokló nagyurak. Bevehetetlen vár volt. 1271-ben már szerepel Murány vára, mint CASTRVM MWRAN. Építését némelyek a Bcbek, mások az llsvay családnak tulajdonítják. A mohácsi vész után Bacsó Mátyás rablófészke volt, majd utána sok család kezén fordult még meg, míg aztán házasság révén a Coburg-Koháry hercegi család birtoka lett. Most Ciryll bolgár hercegé! (Esetleges jóakarata helyreigazítok számára bátorkodom megjegyezni, hogy' értesüléseim feltétlenül hitelesnek tartott monográfiából vettem. Feltűnhetne az is,hogy a bolgáré uralkodóját hol fejedelem, hol király, hol pedig cár néven neveztem. Valóban úgy van, mert Ferdinándot mind a három címmel ellátták már s nem e sorok írójának „helytelen adata" ez.) A várat, rengeteg turista keresi fel uap-nap mellett. Nemcsak a széles környék állandó kirándulóhelye lett, hanem külföldi látogatója is igen sok van. Egyik előnye a pompás tátrai autőut, ami a vár alatti erdők sötét-zöld szőnyegét mint fehér szalag vágja ketté. A vár tövében hatalmas Coburg-emlékosalop állítja meg a latin nyelvet értőket. Bevallható, bőgj' nem. sok eredménnyeL ami azonban nem az oszlop feliratának hibás voltából származik, mint inkább a gimnáziumi latintanítás hiányosságából. Gyönyörű vidék veszi körül a várat A murányi fensik egészen a Garam völgyéig terül el, széles nagy rétjeivel s dombjaival. Meredek, sokszáz méter mély sziklaoldalak nyúlnak óriáslábakkal a völgybe. Egyes helyekről olyan a panoráma, hogy az ember repülőgépen érzi magát. Alattunk két sas repül. Egy öreg kering nyugodt méltósággal s egy bukdácsoló fióka vijjogát a fenyők földje fölött. Az Erd&awoi vízesést l környékiek a kicsi-Szlracenai vagy íiók-Szádellőj völgynek mondogatják, ami, ha nem is egészen helytálló, mégis nagy gyönyörűsége a vidéknek. Merész vízesések, ég feló nyújtózó sziklák, kanyargós hegyi ut, dús, virágos növényzet: a természetied velő vándor a jó rőceiek álláspontjára állana ilyenkor, akik egész napot eltölteni jönnek ide a finom elemózsiákkal megrakott kocsikkal. Olykor formális magyar társadalmi élet folyik itt, a zugó fenyők alatt. A bolgár cár elhagyott kastélya A fensikkal szemben, kisebbfajta hegy tetején messzi-messzi láthatóan, pirosfedeles kastély áll. Alulról vágj' távlatból felépített, kész épület hatását teszi, ám, ba az országutról letérünk és a hegy oldalának tartunk, az állandóan karbantartott külön szerpentinuton, a szerpentinut végén rábukkanunk a kastélyra: — visszadöbbenünk. . Félig megépített kétemeletes kastély tornyo- sodik előttünk, vakolatlanul, félig tetőcserepezve Elülső tornyáról hull a deszkafedő, az ablakok egynémelyikének csak a kerete van beillesztve, a monumentális é6 igy, féligkészen is szép épület lassankint rom lesz, mint a szemben felnyúló murányi vár. Már kész a vízvezeték csatornázata s nagy park gondozott kavicsain csikorog cipőnk, de az alvó ajtónyilások bedeszkázva várják az újrakezdő kezet s a féligkész kastély mellett apró munkásházban reménykedve füstölög a kémény. Mindenen meglátszik, hogy hatalmas munka tört itt. középen ketté. 1912-ben kezdett itt építeni égy monumentális kastélyt Ferdinánd, a bolgárok akkori uralkodója s úgy tervezték, hógy 1916-ban már teljesen készen lesz. Eddig a király egy közelben levő vadászkastélyban lakott. Gyönyörű, hatalmas kastély lett volna az uj. Az egész vidék érdeklődése feléje volt irányulva, titokzatos mondák keltek máris szájról-szájra sokszáz szobájáról, titkos alagút ja iról, hetenként váltott munkásairól. Rebegték azt. is, hogy a tervező mérnököt végül befalazzák, nehogy a várkastély teker fényes titkait elárulja egyszer. Messze környék tudott valamit mesélni a titokzatos kastélyról, amelynek közelébe sem engedtek beavatatlant. A titokzatosság, mai állapotában Ma már nem foglalkoztatja a gömóri cs szepesi közvéleményt a rommá váló, elmálló kastély. Közelébe mehet bárki, legfeljebb valami hatalmaskodó erdőőri alkalmazott tekintélyeskedésének teszi ki magát. Hanem Coburgi embertől e dolgok felől érdeklődni nem lehet, A legköztudomásubb dolgot, amit minden murányi gyerkőc tud, nem hajlandók elárulni, udvarias mosollyal térnek ki minden kérdés előL Senki nem mer nyiladozni, ami függő, hivatali embernél elvégre méltányolható is. Most, hogy a régi birtokos elhalt és uj Coburgok jöttek, senki nem tudja, mit hoz a holnap s inkább elodáznak minden kérdést, nehogy olyasvalamit tegyenek, mondjanak, ami az uj birtokosnak, akit még nem is igen ismernek, ne tessék. A válasz mindenre: „nem tudom." Mégis sikerült megtudni, hogy a kastély felépítését ma is egyre várják. Hogy esetleg a bolgár cár, — aki témjleg jól számított arra, hogy egyszer országán kívül kell élnie, csak éppen vár évvel tévedett, — engedélyt kap a belépésre s újból kezdetét veszi a munka. 50—100 szobája lett volna a kastélynak, sőt a titkos ajtók rebesgető!nek is igazuk lett volna. A király közben állandóan változtatta a terveket. 1916-ra tervezték, hogy kész lesz, de tizennégyben, háborúkor, abbahagyták jobb időkre. Azóta maliik, foszlik, romlik, árvul az épület. „Valaki van ilt!“ Nincs teljes 'csend, sség azonban a környéken. A vadászkastélyban is meglátszik, hogy várakozó állásponton van a kastély-őr családja, mert a park errefelé eső része rendbentartott, tiszta, ládák nyúlnak a folyosón felfelé, az autógarázs ajtaján nyitott, lakat lóg s a kavicsos utón pneumatik nyoma. — Tán a herceg jön? Vágj' a bolgár király, Boris maga? Az őr felesége összehúzza a nyakát. — Nem tudjunk aztat... — Várnak, valakit? Először int, aztán ismét eszébe jut a „nem tudjunk"-kötelessége. Rémitő titkok! Sikerült is igy elérni, hogy a nagyrőceiek rebesgetnek napok óta egy titokzatos autóról, ami Cirillt hordozza a birtokon, sőt azt is állítják, hogy maga Boris király is itt van, de nem tud senki biztosat. Még titok föd mindent. Vállvonás és: „nemtudom". A kastély utjáu dolgozó munkások egyike ránküéz, aztán titokzatosan mondja végül: — Valaki van itt! Aztán tovább gereblyél sietve, mint aki pletykálkodáson érte magát. Nagy készülődés, izgatottság, rendezkedő? mindenfelé. Megjött a gazda. Nem látjuk személyesen, hisz. ismétlem, a Coburgok itt inkább fogalom voltak, mint látható valóság, de az izgatoó- ság úgy vetődik szét, mint folyóba dobott kő után a hullámgyürü. Lent, az országúton egyetlen írott valóság áll még, az is az idők múlandóságát, hirdeti. Mert imigyen beszél egy büszke emlékoszlop: Excellentesxmo Domino Cornüi Francisco Koháry Dominii Murány Proprietario Viarum per Colles el Válles, Granens et Murányiéns. Conditori Vera Gratitudo PosuU. MDCCCVII. Amiből kiderül, hogy Koháry Ferenc gróf uram sem volt minden büszkeséges vagyoni javak nélkül való. Nagjmn előkelő, patinás, régi környezet. Jól esik elmélkedni, igy, az oszlopnak dűlve, régi di* csőségről, s elbámulni az égbenyuló sziklák fenyői felé! Az ut kanyarulatából azonban a várt fullajtá- ros, sallangos, négylovas hintó, csillogó paripás lovagok, vagy legalább is valami címeres királyi autó helyett felporzik egy zörgő, köhögő kis teherautó, ami csörömpölve száz szódásüveggel, vig parvenü mivoltját hetjkén rázogatja Poprád felé. Szombathy Viktor. * 70 — Augusztus 20-án lejár a magyar nemzeti párt népszínmű és népies vígjáték-pályázata. A magyar nemzeti párt sajtöfönöksége közli: A párt. által meghirdetett és a műkedvelői szini- kultura érdekeit szolgálni hivatott népies vígjáték és népszínmű határideje augusztus 20-án lejár. A pályázatra eddig már több mint 30 darab érkezett be a sajtófőnökséghez és a pálj-ázók között a szlovén szkói Írókon kivül magyarországi és erdélyi magj'ar irók is vannak. A magyar nemzeti párt a határidő lejárata után egy szőkébb körű bíráló bizottság elé terjeszti a darabokat, amely elvégzi a selejtező munkát és kiválasztja azokat a müveiket, amelyek majd behatóbb bírálat, alá kerülnek. A pálj'ázat eredményét valószínűleg szeptember hónap folj’amáu fogják kihirdetni. — A Nyugat augusztus l.-i száma a következő gazdag tartalommal jelent meg: Ignotus cikke: „A nagy sikoly a diktátor után", Reichard Piroska cikke: „Riedl tanár ur", Jancsó Béla cikke: „Nemzete? Berzsenyi Dániel", (Születése 150 éves fordulójára), Schöpflin Aladár cikke a 70 éves Schaw-ről, Kosztolányi Dezső regénye: „Édes Anna", Maxim. Gfbrkij regénye: „Az Artamónovok" (Gellért. Hugó fordítása az orosz kéziratból), Krúdy Gyula novellája: „Egy pohár borocska és következményei", Komjáthy Aladár novellája: „Itthon, Remenyik Zsigmond novellája: „A két varjú", Marconnay Tibor, Marscha'kó Lia, Németh László és Sirató Károly versei. Shakespeare 73-lk szonettjének német és nngynr fordításai Ignotus glosszáivat, stb. stb. — A NYUGAT előfizetési ára negyedévre 55 korona, egyes szám ára 10 korona — Aki decemberig előfizet, a januártól júliusig megjelent számokat félárón rendelheti meg könyvkr reíked6 jönéI vagy a főbizományosnál: „NOV.INA", Bralhbr. a, N.i- pit’ulská 2. xt Tapsifüles nyuszika megható történetét kicsinyek és nagyok örömmel olvassák. A murányi vár alatt Széchi Mária forrása — A murányi vár romjai — A fensik — Ferdinánd bolgár cár és féligkész titokzatos kastélya — Nagy titokban várják a hercegeket — Es egyéb titokzatosságok
