Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-04 / 174. (1212.) szám

1926 augusztus 4, szerda. 3 Rövidesen kihirdetik az uj állampolgársági törvényt (ESŐ) A szlovénekéi és ruszinszkói ellenzéki pártok központi irodája közli az érde­keltekkel, hogy a belügyminisztérium illetékes osztályától kapott információja szerint az állampolgárságra vonatkozó uj törvényt a legközelebbi napokban fogják kihirdetni a tör­vények és rendeletek gyűjteményében. Ugyanabban az időben a minisztérium körrende­letben fogja az állampolgársági ügyekben eljáró közigazgatási hivataloknak a szükséges utasításokat megadni. Mivel a törvény a kihirdetését követő 15. napon fog életbelépni, az érdekeltek várják meg ezt a napot és azután adják be kérvényeiket, amelyeket a hatósá­gok akkor már kötelesek lesznek elfogadni. A kihirdetés megtörténtéről a központi iroda a lapok utján azonnal értesíteni fogja a közönséget. A pápa csendesíti a mexikói hívőket A tompicoi mészárlás borzalmas részletei — Crespi nuncius nyilatkozata 1926 augusztus 4, szerda. Üres a fészek Eltemettük Molnár Bélát Gálszécs, augusztus 3. ... Nem idézet, nem szólam, hogy üres a fé­szek, de fájdalmasan szomorú valóság. A háború utáni időben, mikor az uj impórium feloszlatta a gálszécsi kaszinót, a város magyar iníelligeuciája fokozott ragaszkodással tömörült Molnár Béla dr. köré. A nagy Vigasztaló volt ő, aki mindnyájunk közül talán a legjobban szenvedte meg a fordula­tot, de azért könnyeken át mosolygó arccal rázta fel környezetét a letargiából, derűt osztott és vi­gasztalást, majd munkába ment, munkába hivott és munkába küldött. Valahol csak össze kellett jönni. Magánlakásokon naponként összegyűlni az akkori viszonyok között hazaárulás gvaíni'.á* í tötte volna fel. A gálszécsi magyarok tehát egy korcsma különszobáját választották, ahol minden este hat óra tájban összejöttünk, ahol az asztalfőn Molnár Béla dr. ült, vigasztalt, tanított, kritizált, buzdított és mindenekfelett anekdótázott. Ezt a kis szobát ő nevezte el fészeknek. A Fészek lett Gálszécs és vidéke magyarságának központja, vendég, ha idevetődött, a Fészekbe ment legelőbb, bárhonnan jött légyen is. És most... most üres a Fészek. Kinek volna lelke bemenni az ismerős szobába, kinek volna ereje sirás nélkül maradni bent az üres Fészekben? Mikor fog itt megint adoma, utána kacagás felcsendülni? Molnár Béla örökre elment s utána üres maradt nagy ideig nem csak a gálszécsi Fészek, hanem minden ma­gyar fészek, magyar szivekben vetett puha zug, ahol legkedvesebb embereinket tartottuk müeg szeretetében. Sok, sok magyar kis fészek lett üres ... Az eső sűrűn esett. Siratta az ég is a nagy Elköltözöttet, mintha nem volna elég az emberi szemekből előharmatozó permeteg. A Moaiir- kastély előtti kőoroszlánok egykedvűen állták az esőt és a közöttük betóduló ezrekre menő töme­get. Mikor láttak ennyi embert maguk között el­menni? Talán valamelyik régi restó rációkor.. De akkor mindenki vidáman tért be a kastély udvarába. Most pedig könnyesek a szemek. Az oroszlánok az egyedüliek, akik nem sírnak. De nekik könnyű. Kőből van a szivük, tehetik. De akinek nincs ilyen szive, az sir, sir, siratja a legjobb magyar ember, az utolsó Nagyságos IJr elmúlását... Autók, kocsik tömegei jöttek a temetésre. Ungvárról megérkezett Korláth Endre dr., Egry bátyánk, Rácz Pál, Kassáról, a Dargó felől jöttek a keresztényszocialista párt vezetői kivétel nél­kül. Azután Ujhely felől gördült be az autó, meg­jöttek magyar-Zemplén urai, régi idők bajtársai, nemrég egy haza fiai, ma külföldiek. Két fia van Molnár Bélának: az egyik átjött, roskadozó édes anyja helyett fogadta majd megszakadó sziwel a vendégeket, — a másik... a másik fia mág az édesapja koporsójához sem jöhetett át. El sem búcsúzhatott tőle.... Itt volt az egész Gálszécs. Mindenki. A ha­tóságok sem maradtak el. És itt volt Nagymiká! Varannő, Terebés, minden szomszédváros intel­ligenciájának képviselője. Komor reverendák, ró­mai, görög katolikus, református papok, régi időkből ittmaradt jegyzők, és nép, nép, tengernyi nép. Molnár Bélát kihozták leolmozott koporsójá­ban a gyönyörű folyosóra, melyet a hiresen gyö­nyörű park ezüstfenyői, kedvenc tiszafái vesznek körül, ahol annyiszor vettük körül a szalmafotö- jökben ebédutáni fekete mellett, anekdotaszóval, gálszécsi bor mellett. Koszoruerdő övezi a rava­talt, a koszorúkat sírva aggatja körül a falakra Molnár Béla elárvult, urát rajongva szén tett cselédsége. A koszorúktól illatos volt az egész folyosó, s ebbe az illatba egyszer csak belejajdult a töm­jénfüst ... Sikorszky prépost jött, mögötte Ryia- rovsky, Miklusicza, Kopcsay róm. és gör. kath. lelkészek, egy hét előtt még vidám Fészekbeli partnerek, ma komor, temetni jött papok... Fel hangzik az egyesitett énekkarok circumleierunt ja, a park szabad terét elfeketitő sok gyászruhás ember és asszony elhallgat... az eső is hirtelen eláll, a nap erőlködik a fellegekkel, a párás leve­gőben kékes ködöt csinál a vergődő napsugár, a pineák csudás csillogásba kezdenek, mintha utol­jára teljes szépségükben akarnának elbúcsúzni szeretett uruktól, aki őket úgy szerette s akit, mint minden a világon, ők is nagyon szerettek... Aztán be van szentelve a koporsó, s e.óiép Fleischmann Gyula dr., pártja nevében gyönyörű beszédet mond, de minduntalan elakasztja szavát a fel-feltörő könny. Bessenyey Györgynek, a nagy testőrnek két ifjú unokája lépett elő most. Megfogták halkan kétfelől a koporsó alatti első rudat. A többi ru­dakat az árván maradt öreg cselédek dehogy is engedték át másnak, elfoglalták hamar, hogy az ő kezükben szálljon utolsó útjára, örök pihenésére drága jó uruk. A gyászhintó csak a virágok töme­gét vihette — Molnár Bélát, testét kezükben, lel­két lelkűkben vitték ki a temetőbe. Háromtemplo- mu Gálszécs városárVp kilenc harangja egyszerre sírta el magát, csengett-bongott zokogásuk, mig az ezrekre menő tömeg az ázott, csúszós dombra ka­paszkodott, a temető felé. Senki sem maradt vissza, az utolsó pillanatig látni akarta mindenki Molnár Béla koporsóját. A sírbolt előtt Péter Mi­hály búcsúzott a gálszécsiek nevében, a más fele- kezetüek, más politikai felfogásuak hódolatát mutatta be. Felzendiilt a Libera szivet marcan­goló zsolozsmája, a koporsó megindult — s Mol­nár Béla megkezdte örök álmát a magyarság szebb jövőjéről... Rév József dr. Mexiko-City, augusztus 3. T&mpicóban újabb véres összeütközés történt a hívők és a katonaság között. Eddigi jelentések szerint a közelharcnak huszonhat áldozata van. A sebesültek száma szintén igen tekintélyes. Az amerikai főkonzul tiltakozott a mexikói kormánynál a San Jósé de Gracia templom lefoglalása miatt, mert ez a templom 1857 óta amerikai tulajdon. Az Egyesült Államok­ban Clevelandban Msg. Josef Smith vikárius egy nyilvános beszédben élesen Calles mexi­kói köztársasági elnök ellen fordult. Kijelen­tette, hogy Mexikóban kommunista propa­ganda folyik. Ha Mexikóban győz a vallás- talanság, akkor a moszkvai propaganda az Unióra is átcsap és Jángbaboriíja az ottani nyugalmat. — A Mexikóból érkezett magán- jelentések cáfolják Reuter hivatalos színeze­tű jelentését, mely a kormány győzelméről, az összeütközések megszűnéséről és a kedé­lyek lecsillapodásáról számol be. Newyork, augusztus 3. A mexikói val­wmmmmmmmmmammmmiamKmammammmmammmamBa Rimaszombat, augusztus 2. Egész Zólyom-nagymegye területén érthető izgalmat keltett nemrégiben az a hír, hogy a legutóbbi megyei képviselőtestületi ülésen azt a tervet terjesztették a képviselőtestület elé, bogy a földbirtokreform keretén belül kisajá­tított erdőgazdaságokból Zólyom,-nagy- megye vegyen át 80.000 hold erdőt saját kezelésébe. A terv tetszetősnek látszik. A kisajátított óriási erdőterületek nagy gondot okoznak az illetéke­seknek, s mivel az erdőgazdaság csakis nagyobb összefüggő komplexumokban képzelhető el ered­ményesnek s a felparcellázás szinte lehetetlen, igy kézenfekvő kiutnak látszott az a javaslat, melyben 80.000 hold kiterjedésű erdőt a nagy­megye részére ajánlottak fel megvételre, amivel a gordiusi csomót a terv kovácsai a legköny- nyebben megoldhatónak gondolták. Az erdők a Zichy-szeniorátus, a Forgách János, Forgách Antal, a Forgách-örökösök és a Coburg uradalmak Gömör-, Nógrád- és Zólyom vármegyék területén fekvő birtokain fekszenek. Mivel a terv alapos megvizsgálásánál az tű­nik ki, hogy az erdőkisajátitás a nagymegyék részére és különösen az adófizető polgárok ré- * szére óriási kárt és újabb rettenetes te­hertételt jelentene, felmerült az a kérdés, hoy vájjon kinek áll ér­dekében ez az üzlet a nagymegye kárára és a polgárság terhére? Állítólag a terv Kassáról származik, önkén­telenül felkinálkozik az az aggodalom, hogy vájjon az erdővétel hátterében nem egyes nagybankok üzleti érdeke és profitéh­sége huzódik-e meg, akik az üzlet finan- eirozása fejében a fakitermelés jogát akarnák megszerezni, hogy ezzel busás jövedelemhez jussanak? A nagyszabású üzlet részleteiről felvilágosítás szerzendő, felkerestük Nagy Sándort., a magyar nemzeti párt nagyfelkésziiltségü és agilis orszá­gos igazgatóját, aki mint Zólyom-nagymegye képviselőtestületének tagja fontos szerepkört Tölt be a nagymegye életében is s ezzel a kérdés­sel is behatóan foglalkozott Ő volt az, aki a ju- j niusi megyesülésen erélyesen felszólalt az erdő­vétel ellen és szakszerű okfejtésben mutatta ki j lásháboru újabb fejleményeiről nem igen jönnek jelentések. Pillanatnyilag úgy lát­szik, bogy a kormány intézkedéseit keresz­tül tudja vinni s az első összecsapásokat nem követik újabb harcok. Beavatott körök sze­rint számos pap és apáca átlépte az Egye­sült Államok határát. A határon ■állitólag ko­moly forradalmi jelenségek észlelhetők. Az ottani lakosság és a perifériákra me­nekült hívők nagy előkészületeket tesz­nek az ellenségeskedés megkezdésére. Ezzel ellentétben Monsignore Crespi pápai nuncius, aki kiűzetése után a texaszi San Antonióba menekült, ujságirók előtt kijelen­tette, hogy Mexikóban semmiesetre sem ke­rül sor forradalomra, amennyiben a Szent­szék hatalmában áll. A pápa lecsititja az elégedetlen hívőket s mindenáron arra igyekszik, hogy a hívők és a kormány vitáját kompromisszummal vagy a legrosszabb esetben diplomáciai be­avatkozással oldják meg. ímwiwhbhmiiiii ihu inwaBosw——b—mw—■ azt a veszedelmet, amelyet az erdővétel a me­gyére és az adózókra rejteget. Nagy Sándor országos pártigazgatő, aki hiva­talos helyiségében fogad, papirt és ceruzát vesz elő s a számok törvényeinek segítségével a kö­vetkezőkben világítja meg s teszi plauzibilissé ál­láspontját, melyet a magyar nemzeti párt is ma­gáévá tett: — „A mi álláspontunk, — mondja, — melyet én a legutóbbi vármegyei képviselőtestületi ülé­sen is képviseltem, az, hogy ez a javaslat határo­zottan az adózókra is, a megyére is csak kárt je­lenthet. Mert nézzük csali: — 80.000 hold erdőről van szó. Ha holdan­ként csak 1.000 koronát veszünk is ár fejében, a vételár akkor is 80 millió koronát tesz ki, már pedig 80 milliója a megyének nincs, tehát vagy adós marad a vételár­ral, vagy pedig kölcsönhöz kell folya­modnia. — Mindkét esetben kamatot kell fizetni. Ma pedig a legolcsóbb kamat is minimálisan 7 szá­zalék. 7 százalék mellett tehát a kamat, amelyet a nagymegyének fizetnie kellene, már egymagában is évente 5 millió 600 ezer korona kiadást jelentene. — Hozzájárulnak még ehhez a személyi kia­dások is. 1000 holdanként csak 1 erdő-őrt szá­mítva havi 800 korona fizetéssel, az erdő-őrók fi­zetése 768 ezer koronát, — 5000 holdanként 1 er­dészt számítva havi 2.000 korona fizetéssel, az erdészek fizetése évi 384 ezer koronát, — leg­alább 3 fő-erdészt számítva havi 2.500 korona fi­zetéssel, a főerdészek fizetése évi 90 ezer koronát, — a központi tisztviselők és az iroda-fenntartás legalább évi 100 ezer koronát tenne ki, úgy, hogy maga a személyzeti kiadás és a kamat évi 6,942.000 korona megterheltetést je­lentene a megyére. — Ezzel szemben nézzük, hogy mennyi lehet az évi jövedelem? — Tekintettel arra, hogy leginkább fenyves és magas hegyi erdőről van szó, mely nehezen nő és igy az utánpótólás igen lassú, rendes gaz­dálkodás mellett legalább is 80 éves turnusokban kell beosztani s igy az évente vágásra kerülő terület mintegy 1000 hold. | — Holdanként 200 köbméter fát számítva, évente 200.000 köbméter fa volna kitermelhető. | Ennek ára a kivágási, fuvarozási és a többi költ­ségeket leszámítva semmieselre sem lehet több köbmétert *jnt 20 koronánál. Ez már a legma­gasabb jövetelein volna s igy az évenként befolyó jövedelem összesen 4 millió koronái tenne ki. A kiadás 6 mil­lió 942.000 korona, a bevétel 4.000.000 korona s igy az évi ráfizetés majdnem 3 millió, pontosan 2.942.000 korona volna, amely különbözeiét az adófizető polgárok­nak kellene megfizetni. — Nem lényegtelen tehát az, hogy azokat az adóval amúgy is túlterhelt porlgárokat — akik­nek ebből semmi hasznuk nem volna, — újabb rettenetes adókkal terheljék. — De ha más nézőszögből tekintjük a dol­got, hogy mit vészit az adózó polgárság és a nagymegye a kisajátítás által, arra a meggyőző­désre jutunk, hogy mig az erdők magántulajdon­ban vannak és igy adót fizetnek, és pedig úgy állami, megyei, járási és községi adót, a kisajátítás után, tekintettel arra, hogy a megye adómentességet élvez, ezek az adók mind elesnének: elesne tehát: 80.000 hold után az állami adót holdanként minimálisan csak 4 koronával szá­mítva 320.000 korona állami adó. Ezt az állam azonban nem is nagyon erezné meg, mivel 14,000.000 polgára közt oszlik meg. De elevenen sújtana a 125 százalékos megyei pót­adó elelése, ami 404.000 koronát tesz ki évente. — Nem lényegtelen a megyére, hogy ezen adót. elveszti-e, mert hisz ez azt eredményezné, hogy az amúgy, is 1?5 százalékos pótadőt sokkal magasabb percentre kellene felemelni. — Be a legsúlyosabb sérelem a községe­ket érné, amelyek határában a kisajátí­tandó erdők fekszenek, mert ha az ottani erdőket kisajátítják, a szó tel­jes értelmében az érdekelt legtöbb község terü­letének mintegy 9/io-ed részét veszik el s teszik adómentessé s ez azt eredményezné, bogy a ler több helyen a már amúgy is 200 százalékos pótadót 500—600 százalékra kellene felemelni. — A dolgok összesítésének teh ' számokra fektetve a súlyt, az az eredménye, hogy ez a kisajátítás a nagymegyére csak kárt, az adózókra nagy megterheltetést, de eredményt abszolúte nem jelent. — Ugyanez az eredmény, ha az állam sajátít­ja ki az ingatlanokat. A legideálisabb megoldás az volna, hogy minden erdőtulajdonos kötele­leztessék a községének szükségletét leadni, s a többi rész föltétlenül hagyassák meg saját kezelésben, mert saját kezelésben az erdő sokkal jövedelmezőbb, a közre pedig nagy előnyt jelentene, mivel adót fizet s igy könnyít a kisemberek terhét viselni. — A nagymegye e kérdésben véglegesen még nem döntött. Egy bizottságot küldött ki, mely a többi megyék hasonló bizottságaival együtt való­színűleg ez ősszel fog összeülni Pozsonyban, hogy a kérdést megtárgyalja s a megyei képvise­lőtestület csak a bizottságok javaslata alapján fogja újból tárgyalás alá venni az erdőkisajáti­tás kérdését". Az erdőkisajátitás kérdésének rendezése, mely természetesen, mint a fentiekből is láttuk, a legsúlyosabban érinti Gömör-, Nógrád- és Ző- lyom-vármegyék adófizető polgárságát és különö­sen azokat a községeket, melyek határában a Zi­chy-, Coburg- és Forgách-uradalmak erdőbirto­kai fekszenek, ma is fokozott izgalomban tartja a közvéleményt és mindenütt élénk rokonszenv- vel kísérik azt a mozgalmat, amely az újabb megterheltetést jelentő erdőkisajátitást más mó­don akarja megoldani. Győry Dezső. Balesetek sorozata a győri motorversenyen Győr, augusztus 3. (Saját tudósítónk te­lefonjelentése.) Súlyos szerencsétlenség történt tegnap a motorkerékpárversenyen. A 10 kilo­méteres távon négy versenyző indult. Már az első körnél az egyik versenyző, Kovács Gyula gépe felszaladt a kör szélére és felborult. Ko­vács kibukott, de komolyabb baja nem tör­tént. Alighogy a közönség lélekzetvisszaíojtva felocsúdott a szerencsétlenség izgalmából, a Kovács előtt robogó Kaszala versenyző is fel­borult gépével. A motorkerékpár belevágó­dott a földbe, de Kaszaiénak sem történt ki­sebb horzsolásokon kivül egyéb baja. Köz­vetlen utána hajtott irtózatos iramban Z'vine Oszkár versenyző, aki teljes erővel bek' hant a versenypályán keresztbe fekvő felbo­rult kerékpárba. A nézőközönség soraiban óriási pánik keletkezett. Az asszonyok rémül­ten sikoltoztak s többen el is ájultak. Mert Zwine a nagy kavarodásban hatalmas kettős szaltomortáléval vagy húsz méterre repült el a gépétől s arccal bukott le a földre, amelyen elterült. Hamar előkerültek a mentők, akik a szerencsétlenül járt versenyzőt súlyos állapot­ban szállították be a kőházba. Imii ■■ iTfi Az ásványvizek gyöngye KORYTNICA... Étvágygerjesztő és kitűnő üdítő asztal! itai, megszünteti a gyomorégést A Zichy-, Coburg- és Forgách-uradalmakból 80,000 hold erdőt akarnak megvétetni Zólyomnagymegyével Az erdőkisajáíitásra a nagymegye és az adófizető polgárok fizetnének rá — A kisajátítás esetén az érdekelt községeknek 500—600 percent pótadót kellene fizetni —■ Nagy Sándor, a magyar nemzeti párt országos igazgatója az erdővétel hátrányairól — A P. M. H. kiküldött munkatársától —

Next

/
Oldalképek
Tartalom