Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-04 / 174. (1212.) szám
1926 augusztus 4, szerda. Kormányrendelet a lelkészek betegbiztosításáról A közalkalmazottaknak betegség esetére való biztosításról szóló 221/925. számú törvény első paragrafusának második bekezdése kimondta azt, hogy a lelkészek betegbiztosítását külön kormány- rendelet fogja szabályozni Ez a rendelet 144/926. szám alatt most jelent meg a Törv. és Rend. gyüj-’ töményében s a következő intézkedéseket tartalmazza: A közalkalmazottak betegbiztosításával azonos módon betegség esetére biztosítva vannak: I. Szlovenszkón a latin és görög szertartásu római katolikus, az evangélikus, református, görögkeleti, baptista egyházak s a zsidó hitközségek leikészei; II. a felekezeti és községi elemi és polgári iskolák tényleges és nyugdíjas tanítói. - A második paragrafus szerint a betegbiztosítási törvény szempontjából azokat a személyeket kell lelkésznek tekinteni, akik a lelkészi közigazgatásban működnek. A harmadik paragrafus a katolikus lelkészek betegbiztositó pénztáráról intézkedik. Eszerint a katolikus lelkészek a Prerauban már működő „Lelkészi betegsegélyző pénztár'* kötelékébe fognak tartozni, amennyiben ez a pénztár mint a biztosítás viselője átveszi teljes terjedelmében a biztosítottakkal szemben a 221/925. számú törvényben meghatározott kötelezettségeket. Eme kötelezettségek átvételével a preraui lelkészi betegbiztosítóra szállnak az említett törvényből származó összes jogok is. A többi egyház lelkészei a 221/925. törvénynyel megalkotott „Gyógykezelési Alap“-nál vaunak biztosítva. Ez a rendelet augusztus hó elsején, kihirdetése napján lépett érvénybe. Ezzel a rendelettel egyidejűleg hirdette ki a kormány a közalkalmazottak betegbiztosításáról szóló törvény egyik végrehajtási rendeletét, mely a „Gyógykezelési Alap“ járási testületének megalakítását szabályozza. Az említett, 221/925. számú törvény ugyanis kimondta, hogy a közalkalmazottak betegbiztosításának viselője a „Gyógykezelési Alap". A rendelet kimondja, hogy a „Gyógykezelési ALap“-ot minden járási hivatal területén a „Gyógykezelési alap járási testületé" képviseli. Eme szervnek élén a járási főnök vágj- helyettese áll. A járási testület irodai munkáit a Gyógykezelési Alap terhére a járási hivatal irodája végzi. A Gyógykezelési. Alap járási testületé a hatáskörébe tartozik nevezetesen: a biztosítási kötelezettség alá esők nyilvántartása, a biztosítási dijak kiszámítása, kivetése és elszámolása, eme személyek illetményeinek s. állapotának ellenőrzése, végül a havi ..jelentések elkészítése.. Ezek alapján a járási hivatal fogja . átvenni e igazolni a jelentéseket s távozók kijelentéseit, s elkészíti a munkaadók kataszterét. A közalkalmazott munkaadójának tekintendő az a jogi alany, amelynek szolgálatában áll a biztosításra kötelezett személy, vagy amely az alkalmazottnak a fizetését, nyugdiját kiadni köteles. A kormány később fogja megállapítani azt, hogy az állami közigazgatás egyes ágaiban, mely hatóságok kötelesek megtenni a betegbiztosítási jelentkezéseket. A járási hivatal a jelentkezés átvétele után azonnal kiállítja a fizetési meghagyást, amely *az esetleges változások (szolgálatból való távozás, elhalálozás, nyugdíjazás) bejelentéséig vagy uj fizetési meghagyás kiadásáig érvényes. A betegbiztosítási dijakat a hivatalnok illetményeit fizető hatóság a járandóságokból levonja s legfeljebb negyedéves részletekben a Gyógykezelési Alap járási testületének kiadja. /I biztosítási dij az állandó járönT.óságoknak a két százalékát teszi ' ki, azonban agy, hogy a havi dij 16 koronánál kevesebb és 50 koronánál több nem lehet. Az állam részéről a Gyógykezelési Alapnak nyújtott előleget legkésőbb jövő év junius végéig kell visszatéríteni A jelen rendelet kihirdetése napján, tehát augusztus elsején lépett érvénybe. Magyar-román közeledés? Rakovszky magyar belügyminiszter Erdélyben meglátogatta Bánffy Miklós volt magyar külügyminisztert Becs, augusztus 3. (Saját tudósítónk tele- fonjelerdése.) 'A Reichspost mai számának bukaresti jelentése szerint az erdélyi lapok megerősítik azt a hírt, hogy Rakovszky Iván magyar belügyminiszter .nífy Miklós gróf vendégeként néhány ppal ezelőtt Marosvásárhelyre érkezett és az erdélyi magyar kisebbség vezetőjével fontos politikai megbeszéléseket folytatott. Rakovszky Magyarország és Románia között közeledést akar létrehozni — írja a Reichs- post. A közeledés elől Románia sem zárkózik el mereven. Legalább is ezt látszik igazolni a Cuventul cikke, amely szerint Avarescunak az a szándéka, hogy elsimítsa mindazokat a súrlódásokat, amelyek Románia jóviszonyát a külföldi államokkal zavarják. A kormány elsősorban a monarchia utódállamaival fennálló függő ügyeket akarja tisztázná s első feladatának tekinti a háború előtti osztrák-magyar adósságok szabályozását. A cseh fascisfták fővezére GaJda tábornok segítségére siet Hlavacek nemzeti demokrata főtitkár cáfolja a Seccolo interjút, de igazolja, hogy Gajda lakásán látta a lap munkatársát — Gajdát rehabilitálják, erre ő nyugdíjba megy és bankigazgató lesz (?) Prága, augusztus 3. a rejtélyes Gajda-af fórnak még mindig nem vetett véget a nemzetvédelmi minisztérium. Az eddigi vizsgálatról semmiféle konkrétum még nem került a nyilvánosság elé. Amíg a hivatalos körök a legnagyobb titokzatossággal kezelik az esetet, addig a nyilvánosság előtt mind több és több személy avatkozik bele a bonyolult vitába. A polémia központjában még mindig Karlik dr. ismeretes röpirata áll. Ez a Kar- Ük igen érdekes életpályát futott be. A régi osztrák-magyar hadseregben tényleges tiszt volt s amint maga is megállapítja, cseh létére. egyáltalában nem volt elnyomatásban része, sőt sokszor gondolkodóba ejtette a probléma, hogy a jó bánásmód után osztráknak vallja-e magát vagy pedig csehnek. A háború alatt azonban győzött benne a cseh nemzeti érzés, dezertált és mint közlegény lépett be Franciaországban a cseh légióba. Mint volt aktiv tisztet, a légionáriusok nagyon is bizalmatlanul fogadták. Később mégis előléptették s a forradalom után Gajdéval együtt lett hallgatója a francia hadiiskolának. Itt elvi ellentétbe került a francia tisztekkel, mert ő nem Foch, hanem Luden- dorff katonai teóriáit helyeselte és vallotta. Karlik ezek után természetesen kilépett a hadseregből s mindezideig nem szerepelt a nyilvánosság előtt. Most azonban, amikor Gajdát egyesek azzal vádolták, hogy párisi tartózkodása alkalmával a szovjetágensekkel állott volna összeköttetésben, a vezérkari főnök védelmére kelt. Hogy ezzel használt-e Gajdénak vagy pedig saját magának akart csak használni, egyelőre még tisztázatlan kérdés. Egy azonban bizonyos: röpiratának már a harmadik kiadása is elkelt . . . A másik védnöke Gajdénak a cseh fascisták egyik vezére, Hiavacsek nemzeti demokrata főtitkár, aki csak nemrégen jött vissza olaszországi fascista-tanulmányutjáról. Hiavacsek a Secolóban megjelent interjúval kapcsolatban azt irja, hogy egy Ízben fönn járt Gajda lakásán, ahol a Seeolo levelezőjét találta. (Tehát mégis!) siffljm Gajda nem volt odahaza s az olasz újságírót csak Gajda apja fogadta s az mutatta meg a tábornok lakosztályát. Hiavacsek ezzel közvetve azt akarja bizonyítgatni, hogy Gajda maga semmiféle interjút nem adhatott a Seeolo levelezőjének. Hlavaosek ezzel a védelmével azonban kitűnő támadótegyvert ad Gajda ellenségeinek a kezébe. A fascista főtitkár nyilatkozatából ugyanis kitűnik, hogy Gajda szoros nexusban áll vele. S ha ehhez vesszük még azt, hogy Gajda az ő vallomása szerint is napóleoni képekkel veszi magát körül, kénytelenek vagyunk hitelt adni azoknak a szocialista híreknek, hogy mégis csak a levegőben volt a dikía- turaterv, amelyben Gajdénak nagy szerepet kellett volna játszania . . . A kommunista Rudé Právo tegnapi hírünkkel kapcsolatban azt irja, hogy Gajdát rehabilitálni fogják, utána azonban kérni fogja a nyugdíjaztatását s kárpótlásul a Zivnostenská Banka egyik igazgatói állását kapja. A lap azt állítja, hogy ez a napokban meg is fog valósulni . . . A jugoszlávok kiüldözik a vendégfascistákat is SpcUato, augusztus 3. Olasz kereskedelmi főiskolások látogatóba érkeztek a dalmát partvidékre, ahol több helyen tüntetőleg fekete fascista ingekbe és fascista jelvényekkel jelentek meg. A jugoszláv lakosság provokálnak vette a triesti olaszok öltözékét s különösem amikor Spalatóban egy olasz leány teljes fascista díszben jelent meg, a felháborodás elemi erővel tört ki. Viharos tüntetésre került sor, fütyszóval, lármával, fujozássaí fogadták az olaszokat s már majdnem tettleges- ségre vetemedtek, amikor a városi rendőrség megérkezett. Az olasz diákok kénytelenek voltak mellékutcákon a kikötőbe menekülni, ahol azonnal behajózták őket A Kemál pasa elleni összeesküvők bünpöre Konstantinápoly, augsztus 3. Az argóra! független bíróság tegnap kezdte meg az „Egység és Haladás" bizottsága hatvan tagjának bünpörét Azzal vádolják őket, hogy ők is részt vettek a Kemál pasa ellen tervezett merénylet előkésiztésénél. Az államügyész 10 vádlott számára életfogytiglani, a többi számára pedig tiz-tiz évi fegyházbüntetést kért. Valószínű, hogy a bíróság magáévá teszi az államügyész indítványát s eszerint fogja a vádlottakat elitélni. Windischgratz jószágigazgatója élet és halál között Budapest, augusztus 3. (Budapesti szer- kestőségünk telefonjelentése.) Windisehgratz Lajos herceg jószágkormányzójának, Halász Sándornak tegnapi öngyilkossági kísérlete még mindig nem nyert teljes tisztázást. A legújabb hírek szerint, mint azt már tegnap is jelentettük, a különben rendezett anyagi kö-. rülmények között élő jószágigazgató azért kö» vetett el öngyilkosságot, mert a herceg felesége feljelentette őt hűtlen kezelés miatt. Bár a herceg nyilatkozatában teljes bizalmáról biztosította Halászt, a becsületére kényes embernek ez nem volt elég s ezért követte el végzetes tettét. Windischgratz Lajos herceg ugyanis megvonta feleségétől a vagyonkezelés jogát s azt Szécheny György grófra és Ulainra bízta. Ezért a hercegné Halászt okolta s ez vezette a feljelentésre. Az öngyilkos még mindig súlyos állapotban fekszik a szanatóriumban s kezelő orvosai kevés reményt fűznek felépüléséhez. A tevék Irta Márai Sándor ... de a legszebb az egészben talán mégis a teve. Megvallom őszintén, soha nem szenteltem ezelőtt különösebb figyelmet a tevéknek. Kétszer voltam állatkertben, egyszer Budapesten, egyszer Berlinben. Aztán később kötéllel sem lehetett becsalni egy ilyen intézetbe, ahol vasrács mögött tartanak állatokat. Ha néha hallottam, hogy ■ valamelyik ismerősöm „kedélyes estét töltött az állatke rtben“, az mindig olyan volt nekem, mintha elmesélné, hogy disznótoron volt életfogytiglan elitéit rabok között egy fegyházban. Ezen soha nem gondolkoztam, nem csináltam magamnak világnézeti konfliktust belőle, csak nem jártam az állatkertbe, ösztönszerüleg soha nem tettem be a lábam valahová, ahol rács mögött élőlények láthatók. Ha az állatok egyszer fellázadnak, ami az emberek vircsaftja mellett rr.ár nem késhet sokáig s megcsinálják az őserdőkben a nagy embérkerteket, ahová az elefánt vasárnap délután kisétál a kisfiával, megmutatni neki a szőrös franciákat, vagy egy újszülött hercig kis szőke svédet, remélem, hogy honorálják szándékaimat s a szelíd háziemberek közé sorolnak, akik szabadon csatangolnak a barlangok pitvarában és apró hasznokat hajtanak. Mindez azonban Ízlés dolga a vannak, akik a tevéket ráccsal szeretik. Az első tevét rögtön Alexandriában láttáin, mikor leszálltam a hajóról. Nem lebe- teft eltéveszteni, sráz lépésről megismertem, hogy ez a téve. Közönséges vizliordó teve volt és nem tett reám különösebb benyomást. Teve, hát teve. De mikor később a vonatban ültem Alexandria és Kairó között, s megláttam a nílusi tájat egy-egy magányos tevével a kerekeskut, vagy egy pálma mellett, rájöttem a tevék izére. A testük kanyargós, szomorú vonala odaillik ebbe a tájba, amit nem lehet elképzelni, nélkülük. Nincs még egy állat, ami magányosabb benyomást keltene, mint egy érett teve. Egy-egy Spengler mindegyik a nílusi alkonyaiban, látszik rajtuk, hogy pesszimisták Európa jövőjével szemben, Afrikát már megszokták, nem is vágynak el innen. Olyan tűnődve állanak, mint az öreg költők az alkonyatban, ha tavaszi sétákra indulnak, mikor az Akadémia már kiadta a müveiket. Semmi könnyedség, semmi frivol játékossága a púpnak, semmi lanyha szellemeskedés egy ilyen tevében. Mélyebbek Ők, mint a cikk, amit én róluk írok. Mélyebbek, remélem és föltételezem, hogy mélyebbek, a gondolataik súlyosak és kiformáltak, végső dedukciókkal dolgoznak, a szemléletük komoly és nehézkes. Mindezt remélem és föltételezem a tevékről, mert ha véletlenül kisülne, hogy az egész kanyargós elgondolkozásuk csak imitáció s legjobb esetben a kérődzés jár a fejükben, ha kisülne, hogy a pislogó és tűnődő nézésük mögött nincsen szemléiét., hogy a mozdulataik hanyag eleganciája csak ügyefogyottság, az nagy csapás lenne, nem a tevékre, hanem reám. De a tevék nem szólalnak meg, s módot adnak nekem, hogy higyjek bennük. Nem kell hosszú idő hozzá, hogy beleszeressen az ember a tevékbe. Állanak a vasúti töltés mellett és csavarják a. nyakukat, A szemük fényes, gömbölyű, basedowos szemük van. Az alsó ajkuk lélóg, de nem mérges petyhüdtséggel, mint a bulldogoknak, inkább valami szomorú fáradsággal, valami gőgös de- generáltsággal. Lehet az is, hogy trottlik. Nem szép a fejük, kicsi, szinte apró a testükhöz viszonyítva. Fönn a magasban hordják ezt az apró fejüket, okos szemekkel pislognak jobbra és balra, kevés dologról vesznek tudomást. Állandóan köpködnek, sercerte- nek le a földre, az emberek fejére. Húzzák a nilusi kanálisokba a vizet, hajtják a kutak kerekét, néha megállnak, köpnek egyet és el- bődülnek. Úgy bőgnek, mint a vadállatok. A teve, a nilusi falvaknak ez a szelid szolgálója, ez az olcsó háziállat, olyan hangon tud sírni, panaszkodni, elégedetlenkedni, mint a nagy vadállatok. Kötél rélkül jár, legtöbbször kötőfék nélkül is, szabadon, mert már megadta magát az embereknek. A sivatag legtöbbször csak egy-két óra járóföld tőle, elszökhetne, hazaméhetne, — de állja a szerződést, amit az emberek vele kötöttek, marad. Csak néha bőg egyet a sivatag felé. Vannak még szabad tevék Egyptomban? A fellahot szereti a teve, ott marad vele, a fellah sem szabad, ő se szökhet el a sivatagba. Ur és teve egyformáit nyomorultak és rabszolgák. A fellah már hallgat, a teve még felbőg néha. Ha idősebb angol hölgyek akarnak a hátukra ülni, akkor föllázadnak, ellenkeznek. Ha egy ilyen csontos pápaszemes skatulya kívánkozik a nagy állat hátára, a teve sértve érzi magát: ilyenkor le kell térdepelnie, mint egy lovagnak, hogy a hölgy a púpjára száll- hassqjn. Micsoda megalázó diadal, hölgyeim! A finom, az érző, a púpos teve reszket és vonakodik meghajtani a térdét. „Keress más púpot magadnak, csorószlya" — morogják ilyenkor és leköpnek a magasból egyet. A hajcsár a térdkalácsukat veri. Lassau, finom Ívben törik meg végre a térdüket, szinte leszállanák a földre, a hosszú nyakukon idegesen dagadnak, lüktetnek az erek. Meghajtják a fejüket, vállat vonnak. A pupjuk remeg a szégyentől. Aztán egy mozdulattal a magasba emelkednek s az első lépésük, a testük rengése a homok, a sivatag fölött, igazán olyan, mint mikor egy könnyű hajó elindul. Baráti viszonyban vannak az emberekkel? Nem tudom, nem hiszem. Tűrik őket. Mit kezdene a szegény arab paraszt a tevéje nélkül? A teve ott marad mellette, mert szánja. Ha csoportban vannak, állandóan morognak, beszélnek egymáshoz. Olyan fájdalmas, hosszú, zsörtölődő, nyilván lázitó beszédeket tartapak, mint a prédikátorok a sivatagban. Nyugtalanok, elégedetlenek, ők a teremtés nyomorékjai. A proletárok az állatok között. Púpos igavonók, 'csúnyák, reménytelenek. Mirden szeretetem az övék. Közel kell menni egy tevéhez, és sokáig kell egy tü fokát eléje tartani, hogy átlássa az ember a gazdagok helyzetének egész reménytelenségéi Sókáig tartottam Assuanbau egy varrótűt egy öreg teve elé, képtelen volt átjutni rajta. Meg se kísérelte, ismerte már a dolgot, tudta, hogy reménytelen vágy az egész. Kipróbáltam ezt. a dolgot a tevével és a lii fokával s csak ajánlhatom a gazdagoknak, hogy gondolkozzanak rajta . . . Eh, mit nekik, a gazdagoknak, a p( Idá- zat, tü Toka, teve és Paradicsom! Mirden a? övék, ugye barátaim, a Paradicsom, a lü fi len és a teve. Nekünk a példázat marad, a púp és. a sivatag.
