Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-25 / 192. (1230.) szám

5 Szerda, 1926 augusztus 25. eredmény nélkül. Már Párisban feltűnt kivá­ló ízlésével és tervezőképességével. Mesterei csakhamar felismerték munkájának nagy ér­tékét és versengtek érte, hogy őt maguknak megnyerjék. Ma egyik legelőkelőbb párisi szalonnak vezetője, ki bizonyos részvéttel be­szél azon kollegáiról, kiknek illetőségi ügye rendben volt. * F. M alig tette le az érettségit 1914-ben, egy év múlva már az orosz fronton volt, hon­nan mint súlyos sebesült került haza. Hosszas betegség után felgyógyult, de hallását telje­sen elvesztett a végtelen türelemmel ta­nította a száj mozgásáról olvasni és lehetővé tette, hogy igy embertársaival érintkezni tud­jon. Amint lehetővé vált, hogy előadásokat hallgathasson, elvégezte Budapesten a kerté­szeti főiskolát, melyhez a szükséges alapisme­reteket már akkor megszerezte, amidőn atyja a szájról olvasásra megtanította. Ma egyike nemcsak a legképzettebb szakembereknek, hanem egyike a legboldogabb embereknek is. Egyedül virágainak él, melyek elfeledte­tik vele testi fogyatkozását: Azok néma beszé­dét jobban megérti, mint bárki más és ez oly eredményekhez vezeti, melyek neki őszinte örömet, nagy boldogságot és — biztos exisz- tenciát tesznek lehetővé. Halálos repülőgyakorlat Budweiss mellett A levegőben meggyuladt és lezuhant egy katonai aeroplán — A megfigyelőt Észt s a pilóta halott Budweiss, augusztus 24. A budweissi hadtest gyakorlatozásain, melyek Veseli kö­zelében folynak, tegnap halálos kimenetelű repülőszerencstétlenség történt, melynek két emberélet esett áldozatul. Délelőtt tiz óra tiz perckor startolt az egyik katonai aeroplán, a prágai első repülő­ezred egyik kétüléses gépe. Száz méter magasságban hirtelen hatal­mas lángok csaptak lol a motorból, me­lyek csakhamar az egész apparátuson végigszaladtak. Az összeégett szárnyú gép zuhanni kezdett. A kétségbeejtő hely­zetben a megfigyelő, Holubek József fő­hadnagy nem vesztve el lélekjelenlétét, kiugrott az aeroplánból. Azonban ejtő­ernyője nem nyilott ki s igy a főhadnagy halálra zúzta magát. Menten szörnyet­halt. A pilóta, Michael Kopacsik címze­tes szakaszvezető a lángoló géppel együtt zuhant le. Holtteste szénné égett. A szerencsétlenség színhelyére bizottság szállt ki, hogy megállapítsa a katasztrófa okát és részleteit. A szovjet ellenes orosz „Föderatív ParaszttanáesM érde­kes jegyzéke a népszövetséghez Emigráns oroszok nyári ábrándozásai bécsi kávéházakban Bécs, augusztus 24. Az orosz „Föderatív Paraszttanács“-tól, amelynek külföldi irányítója a jelenleg a Bécs melletti Badenben élő Szergej Csernusenko- Szagajdacsny, a következő érdekes közlést vettem: Az egyetemes orosz föderatív parasztta- nács a napokban az európai nagyhatalmakhoz és a népszövetséghez a 100 milliót számláló orosz parasztság nevében egy igen érdekes jegyzéket intézett, amelyet Szagajdacsny, mint a Parasztpárt vezére és a Paraszttanács el­nöke, irt alá. Az érdekes jegyzék lényege ez: A Paraszttanács proponálja a nagyhatal­maknak és a népszövetségnek a békeszerző­dések érvénytelenittetését, illetve radikális revizió alá vételét, valamint a Németországot „szanáló" u. n. „Daves-terv" érvénytelenitte­tését. Egydejiileg bejelenti a jegyzék a nagy­hatalmaknak és a népszövetségnek, hogy a közeljövőben hivatalosan fel fogja szólítani a föderatív Paraszttanács a moszkvai szovjet­kormányt, hogy adja át a kormányhatalmat a Paraszttanácsnak. (?!) Ha a moszkvai szovjetkormány, amint az előre látható, nem fog reagálni a felszólí­tásra, akkor az orosz parasztság a vörös had­sereg ellenforradalmi csapattesteivel karölt­ve forradalmi utón fogja a moszkvai szovjet­kormányt megbuktatni. Az orosz parasztság a kereskedelem, az ipar és a pénzvilág kép­viselőivel közös nagyorosz népkormányt fog a forradalom után létesíteni. A Németország, Bulgária, Ausztria és Magyarország reparációs fizetéseinek a pa­raszttanács által proponált érvénytelenittetése ellenében, mint kompenzációt, az orosz föde­ratív Paraszttanács, a jövendő nagyorosz népkormány nevében, koncessziókat ajánl fel Oroszország területén a nagyhatalmaknak. Biztosítja, hogy a szovjetkormány bukása után mindjárt hozzákezdhetnek majd Orosz­ország gazdag természeti kincseinek kiak­názásához és pedig ebből a célból teremtendő speciális német, bulgár, osztrák és magyar szindikátusokkal, amelyek ezekre a speciá­lis célokra az angol-amerikai nagytőkétől megfelelő hiteleket kérnének és minden bi­zonnyal kapnának is. A jegyzék végül meedegyzi, hogy Szergej Csernusenko-Szagajdacsny van kiszemelve a jövendő nagyorosz kormány elnökének. Az érdekes jegyzéknek természetesen nem szabad sokkal nagyobb borderét és ha­tóerőt tulajdonítani, mint az orosz emigrán­sok hasonló megnyilatkozásainak. De min­denesetre figyelemre méltó, hogy a jegyzék valóban a száz milliót számláló orosz paraszt­ság hangulatát tükrözi vissza. Egyelőre azon­ban nem tartjuk valószínűnek, hogy e hangu­lat forradalommá tud majd erősödni. Ehhez még alighanem évek munkájára lesz szük­sége a föderatív orosz Paraszttanácsnak. ‘ Gömöri Jenő. — Felhívás Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar főiskolásaihoz! A csehszlovákiai magyar diákegye­sületek közös elhatározása folytán a csehszlová­kiai magyar egyetemi polgárok folyó évi szep­tember hó 6—7-én Léván, a Garamvölgyi Főis­kolások Szövetsége rendezésében tartják meg első kongresszusukat. A munkafelhalmozás elkerülése és az elszállásolás érdekében kérjük a már mű­ködő és alakulóban lévő deákegyesületek veze­tőségeit, valamint szervezeteken kivül álló diák­társainkat, hogy az alábbi címre a legrövidebb időn belül jelentsék be a hivatalos kiküldöttek és nem hivatalos résztvevők számát. Vasúti ked­vezmény kéréséről gondoskodtunk s amennyiben kérésünk kedvező elintézést nyer, azonnal érte­sítjük a jelentkezett résztvevőket. Diákkongresz- szus Előkészitőbizottsága Léva, Kath. Kör. Mr hiába harcol önkormányzata visszaállításáért Ungvár, augusztus 24. (Ruszinszkői szerkesztőségünktől.) Emlé­kezetes az a nagyszabású mozgalom, melyet az Ungváron létező nagyobb politikai pár­tok kezdeményeztek abból a célból, hogy a főváros elkobzott önkormányzatát visszasze­rezzék. Sajnos, eddig ebben az ügyben az il­letékes hatóságok részéről mi sem történt, pedig már hónapok múltak el azóta, hogy az önkormányzat visszaállítását követelő me­morandumot egy pártközi küldöttség a zsu- panátushoz és a kormányzósághoz eljuttatta. Akkor az volt a remény, hogy a kor­mányzóság, tapasztalván az egységesen meg­nyilatkozó kívánságot, a demokratizmus ál­láspontjára helyezkedik és nem dezavuálja tovább a köztársaság állítólagos demokrati­kus jellegét, azaz: utasítja a zsupánt, hogy a községi képviselőtestületi választásokat írja ki. Ez a remény azonban szertefoszlott. A nyár folyamán Rozsypal alkormányzó szabad­ságra ment, az ügyben döntést tehát nem hoz­hatott. Beavatottak információi szerint az alkormányzónak határozott szándéka az, hogy Ungvárnak nem adja vissza ön­kormányzati jogát mindaddig, amig az összes tervbe vett reformokat — a la­kosság teherbíró képességére való tekin­tet nélkül — keresztül nem hajszolják. Ennek tulajdonítható, hogy Hrbek kormány- biztos jog- és hatáskörét már régen túlhaladó tevékenységet fejt ki és mint teljhatalmú diktátor minden törvényes kereteken felül- állónak érzi magát. Bizonysága ennek az is, hogy Ungvár vízvezetékének és csatornázásá­nak milliókat felemésztő tervét is dikta­tórikusán akarja keresztiilhajszolni, anélkül, hogy ebben a kérdésben a város ve­zetésére egyedül hivatott városi polgárság >t csak meg is kérdezné. Információink szerint Hrbek nagyon jól tudja, hogy Ungvár, Ruszinszkó fővárosa, be­látható időn belül nem juthat hozzá önkor­mányzati jogához, ezért a ieghorribilisabb összegeket felemésztő gazdasági reformokat nyugodt lelkiismerettel viszi keresztül. Ami­korra már Ungvár összeroppan a terhek súlya alatt, Hrbek gondoskodni fog arról, hogy a felelősség róla elháruljon. Ahol a csillogó üvegeket gyártják A százéves zlatnói üveggyár — Adó, vám, fuvar: stereotip panaszok — Az üvegfúvás dicsérete Zlatnó, augusztus 24. Olyan ez a gyár, mint ékszertokban megbújó régi-régi családi ereklye. Zöld erdők, kimagasló tornyos begyek, fenyők és erdei tisztások ágyába dugott magas, füstölő kémény: csak a füstje száll a begyek magassága felé, régi, zsindelytetős épü­letek sora, modernség és régi építkezés szeretős egymáshozsimultságban. Családi gyár, valami kedves, megbújó családi bizalmasság van rajta, épületein, hatalmas, pupos- bátu műhelyein. Régi vasihámorok jutnak eszembe, idillikus vashámorok, szorgalmas, törekvő csalá­doknak sok ember szolgáló műhelyei. A vonat elballag fölötte, mert ezt a sietséget inkább bizony csak ballagásnak minősíthetem, az­tán gyors iramodással tűnik el az alagutban, hogy a látott kép egységes, változatlan, meg nem má­sítható s erős hatású tegyen, hogy az alagút má­sik oldalán előbukkanva, már a rimakokovai völgyet lássuk, függetlenül minden előbbitől. így marad bennünk a kép: szűk völgyben, régi időkből ottfelejtet t régi családi kincs. Külö­nös: úgy érzem, hogy hajdanvaló kedves mese- liróm, Andersen szelleme lebeg a vidék fölött s szöveti a titkos meséket halála után is képzele­tünkben. A környéki üveggyárak Egy időben csak eljöttek errefelé idegen üveg­fúvók, idegen vállalkozók s hogy, hogy nem: be­népesült az egész vidék üveggyárakkal. Szinte pa­rancsszóra történt a dolog. Volt faanyag tüzelőre: ez volt elsősorban a fontos. Aztán a szállítási lehe­tőség is könnyen adódott. Ez sem vala utolsó ok. Az Ipoly és Rima völgye között egyre épültek az üveghuták, ki öblös üveget készített, ki ablaknak való táblát. Megéltek szépen Szikla, Ujantalvölgy, Rimakokova, Zlatnó, Farkasvölgy, Jópatak, Hámor, Málnapatak, Katalinhuta: ezek születtek, éltek, vi­rultak, egynémelyike már száz esztendőnek előtte is. Aztán lassankint el-elmaradozott egyik-másik a versenyben, némelyik tartotta az iramot, másik elbágyadt, egyik modernebben kelt fel, másik egy szép napon lecsukta a szemeit. Talán leghamarább a kis sziklai üvegfúvó. Gyerekkorom emlékei közt, ha kutatok: hatalmas, öreg hegyek árnyékában, istenhátamegetti messzeségben látom a 6ziklai, kedves kis gyárat s kvarcportörés gyenge koppa- nás: a hang, fekete háttérben vörös, tüzes üveg­gömbök, a fuvócsövek végein nagyobbodó üvegek: a látvány, ami most föl-fölmerül bennem. Azelőtt, még a háború előtt, legszebben birta az iramot s leghíresebb is volt az ujantalvölgyi üveggyár. Lassankint vasutakat vezettek a nevezetesebb gyárakhoz, már nem szekérrel kellett elrázatni a törékeny üvegdolgokat a me9szefekvő vasútállo­másokra. A kultúra, a modern vassínek alakjában kirohant hozzájuk és magához édesgette az üveg­hutákat. A sziklai tulmagasan feküdt, oda már nem tudott felkuszni a sin. De a völgyekben fekvőkhöz ide is, oda is elküldte csápjait, kinyújtotta lábait a vasúthálózat s szedegette össze a csillogó üvege­ket. Aztán hirtelen kezdtek utolsó lélegzetet venni. A kokovai üvegláblagyár manapság néma épületek sora. Nem lóbálják a hatalmas, sokküós súlyú üveghengereket fuvás közben a munkások s nem bámulom álmélkodó szemmel a kihűlő üveghenger táblává simítását. Ujantalvölgyön is szívesen fel­vennék az üvegfuvóosövet s nem tennék le néhány cserkészcsapat kiváncsi gyerekszeme előtt, mint nemrégen még a kommunista érzésű munkásság egyönietüleg megcselekedte. Most már kevés dolgozik, mindössze három: Zlatnó, Málnapatak s Katalinhuta. Családi gyárak Ez nem részvénytársaság, ez a három gyár. Ez nem játszik konjunktúrával, tőzsdével, ez megma­radt régi állapotában, ami volt: mind a három gyár külön-külön családi kézben van. Régi tipusu, kedves gyárak, családi örökség, csa­ládi kezelés, a zsindelyeken szinte családi hagyo­mányok patinája zöldellik s a családfő maga hajlik a mindent jelentő íróasztal fölé. Van valami köz­vetlen kedvesség ezekben a gyári épületekben, a gyári szisztémában magában, itt, eldugott völgy záró karjai között. Az üvegfuvómunkások sem jött- mentek: családok adják át egymásnak a munka­helyet, a placcot, apáról fiúra, nagyapáról uno­kára száll a fuvőeső, az üveggömbök szélesbiílésé- nek titka, a kemence tudománya s a köszörülés ügyessége. A zlatnói üveggyár a No vek testvéreké. Novek Béla most a kokovai ud­varházban lakik. Szép régi kastély: néhai Knöpf- ler Károly kapta itt a nemességet, mert hogy ki­váló nagyiparos volt. Novek Dezső pedig a zlatnói gyár kis irodájában szolgál felvilágosítással a gyárról, amely 1896 óta van a család kezén. Százéves már ez a gyár. Zahn J. G. alapította s a Meyers Lexikonban is megemlített Pantocsek Leó, hajdani lengyel emigráns volt híres vegyésze a gyárnak, aki az üvegek szépítéséhez szükséges üvegirizálást is kitalálta s addig mesterkedett, mig speciális üvegkemencével nem lepte meg a gyá­rat. Sírba vitte a titkát azonban. Ebben a gyárban aztán törhetne üveget min­denki, aki gyerekkorának e szenvedélyét még most sem pihente ki. Üvegcserepek kupacokban, hasz­navehetetlen kancsók a sarokban, becsomagolásra kész üvegek ládákban, üveg itt, üveg ott, üveg mindenütt. Csakhogy kímélik itt ám az üveget. Minden egyes darabról külön elszámolnak! Az üveggyártás Legszebb gyári produktumok egyike, amit ed­dig láttam: az üveg. Finom, tetszetős, érdekes. Az üveganyagot állandóan egy ember keveri össze az alkatrészekből. (L.: iskolai tankönyvek.) Ezt aztán nagy kemencében, gömbtetejü, soknyi- lásu kemencében, speciális agyagból készült s há­romhavonta kicserélt fazekakban forralják, főzik fel. Szörnyű magas, hatalmas, szellős szála köze­pén vagyon eme kemence. Apró nyílásai, mint tü­zes, izzó, vörös sárkányszemek lüktetnek, forra­llak, bugyognak. A kemence körül korridor. És azon busz-harminc sürgő munkás. Most pedig ide fűm kellene, mert inkább a szem értené meg a nyüzsgő forgást, mozgást, éle­tet, a fekete, vörös színeket, mint a fül, a lein sza­vak hangjai utján. A kemence nyílásaiba hosszú csöveket dugdosnak eme kiváló munkások, c?u- romviz-izzadíak, félig dekoltáltak, kimere Itsze- müek, beesett, szürke arcnak, lihegők, fujók. Üveg­fúvók. Gyors, preciz, sürgő, de vigyázalos mozdula­tok. Benyúlnak a kemencébe s apró üveggömböt forgatva a fuvóosövön, kihúzzák a csövet- Egy -vi­gyázatlan mozdulat: már pecsétet, forró üvegpe­csétet sütött a szomszédja arcára. Karok, lóbált ru­dak, izzó üveggömbök, gyönge csörrenések, topo- gás, csövek, karok, lábak, csapóajtók mozgása, for­gása, neszezése. A hosszú csövet fújni, forgatni kezdik, levegőben, formában. Sistereg, ha vízzel öntözgetik. Észre se veszed: kész az üveg, fül van a kancsón, gyenge perdüléssel koppan le a pohár, a hamutartó, villanykörte: mit akarsz? A legfino­mabb, legszebb üvegnemük itt csak: anyag, hosszú cső végére felcsavart formátlan folyó massza. Apró gyerek szedegeti le a csövek végéről, gyenge kop­pintással, ha földre esik: az se baj, nem törik el. Hűteni viszik. Fokozatosan hütik lefelé. Edzik. Dobálják az üvegeket, csörög az üveg s nem törik el. Kész állapotban sem. Hát ilyen ügyesek. Egy láda üvegre még dobnak poharakat s épen marad az egész. Nekem eltörne két tucat. Ezért én nem próbálom meg. Hadd higyjék, hogy én is tudom. Azt hiszem, forsza van annak is, ahogy a csőbe be- lefujnak. Csak nem mertem megkérdezni. Mikor kihűlt, leszedik a végét az üvegnemü- nek, ületve a fuvőeső végén kialakult, hasznavehe­tetlen végét. Köszörülik, hogy gömbölyű legyen a pohár széle, ha iszol belőle. Hosszú műhelyben, ablakok előtt virágokat csiszolnak, formákat kö­szörülnek rá. Hihetetlen gyorsan, mértani pontos­sággal, tévedés nélkül. Ez már apától fiúig „a kéz­ben van“. Úgy születnek ezek a kezek, hogy ügye­sek máris. Tessék elhinni, nagyon nehéz ilyennek lenni. Festenek is az üvegre. Az imáit holmik csoda­szépek, ragyogók, nemesek. Szépítik az üveget, hogy gusztusos legyen. El se lehet mondani, milyen szép ez az üveg­gyártás. S hogy milyen egyszerű, igy, ha nézem. A szépség még nem haszon — Szép, szép, — mondják a gyár tulajdonosai. — Van is megrendelés Németországba, Magyar-, Angol-, Bolgárországba. Csakhogy ismeri ön a la­pok 3tereotip mondatát: Adó. Vám? Hát ez megöl mindent. Most 200 munkást tudunk csak foglalkoz­tatni. A nyersanyagot, szenet Csehországból hozat­juk s a fuvar roppant drága. Ez az ipar megölője. Jó tarifa-, adó- és vámpolitikát! A bolsevista kárt feljegyezték, de máig sem térült meg, A múltkor itt járt a csehszlovák kereskedelemügyi miniszter s el volt ragadtatva az áruk fölött, de hiába a szép­ség, ha nincs haszon belőle! — Az erdő- és földreform is kellemetlen ne­künk. Fára szükségünk van s az erdőket felparcel­lázták. A mostani birtokreform mellett fát kapni lehetetlen. = Mennyi munkás dolgozik most? — A régi 2500 helyett a három gyárban ösz- szesen 500. Szociális szempontból is káros! A gyártás a békebelinek 50 százaléka. Dolgozni sze­retnénk, egy kis lélegzethez jutni! Hát, úgy látszik, mindenütt hasonló a panasz. Milyen stereotip mondatok már. Mondani kell, mint a leckét. De nem jó feladat, bizony. Ebédidő Dudál a kürt. Fáradt, izzadt munkások jönnek elő. Hajnaltól dolgoztak, délben, délután már nem lehet, veri őket az augusztusi hőség egy oldalról, másik oldalról a kemence tüze. Fáradtan, kifújt tüdővel, csapzottan jönnek. Pislogva kerülnek elő az üvegcsiszol ők. (Ha poharat veszel a kezedbe, gondold, hogy emberi lélekzet suttog benne, em­beri erő búvik meg öblében s emberi szembe pat­tant köszörült szilánkja. De gondold azt is, hogy mindnyájan robotosok vagyunk emberek s becsül­ni kellene egymást. S jusson eszedbe, hogy nem tesszük. Kicsit rosszak vagyunk azért, tudod?) Üresen lélegzenek az üvegpipák. Finom poha­rak fúvója. Jaj, műyen más az ablaküvegé! Két kézzel lóbált hatalmas hengerek cstingesztője az ablaküveg pipája, az ablaküvegé, amin unalmas óráidban bámulsz kifelé. Láttam egyszer embert, szegény öreg munkást, aki még dolgozni, élni, pénzt látni akart, ahogy hatalmas, puha üveghen­gerét lóbálva egy mély nyüás fölött, már nem tu­dott belefűni többet. Csak lóbálta a hengert, fújta, de az nem nagyobbodott. Ide-oda lógott szegény emberi teste, küzködött, kapaszkodott az üveg- pipába, mint szalmaszálba, de az nem kegyelme­zett neki. Le kellett emelni gyorsan a szegény em­bert, mert a hőséget nem birta el sehogy s öntu­datlanul álldogált, kezében a makacs üveghenge- res-pipával s vízzel locsolták. Az üvegpipát pedig uj legény vette át s fújta ablaküveggé. Nagyon örülök, hogy ezek a jóemberek csak poharakat fújnak, mint szappanbuborékot a gyerek. De vájjon a világmindenségben a legmegfeszi- tettebb emberi akarat irtózatosnak látszó munkája nem csupán pattanó szappanbuborék-e az évezre­dek hatalmas műhelyében? Szombathy Viktor. — Merénylet egy vonat ellen. Vasárnap este Prága egyik külvárosának, Vrsovicénak állomásá­ról kiinduló 1348. számú tehervonat alá nyílt pá­lyán ismeretlen tettesek puskaport helyeztek, amely felrobbant. A vonat azonnal megállt, meg­vizsgálták a helyet és a gépet s minthogy a rob­banás kárt nem okozott, a vonat folytatta útját. A nyomozás megindult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom