Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-25 / 192. (1230.) szám
4 A TUDOMÁNY UJ KÉRDÉSEI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról XXV. A vulkánok működése Utánnyomás tik Ismerjük meg a vulkánok működését, hogy fogalmunk legyen a föld belső erőinek iszonyú nagyságáról. Némán, csendesen áll a szabályos kúp* hegy már évek óta. Lába körül sűrűn épültek a falvak és városok, termékeny lejtőit gondos kezek vették művelés alá. Mindenfelé jólét és gazdagság jelei. A kupalaku hegy tetején mélyedés látszik, amelyben kis tó osil- log, vagy magasabb vulkánokon meggyül a hó és jég. A forró égöv alatt a pihenő vulkán lejtőit rendesen áthatolhatatlan őserdő fedi. Ez az őserdő lenn, a kuphegy szélesen kiterjedt lábánál pálmákkal ékeskedő örökzöld rengeteg, amelyben mindenféle félelmes vad tanyázik. Feljebb hatolya az erdő lassanként lombjahullató fákból áll, még magasabban' megjelenik a havasi vegetáció. Igazán csodálkozhatunk rajta, hogyan került oda? A magányos vulkán lába körül mindenfelé határtalan tengere a forróégövi őserdőnek, a magasba nyúló hegyóriás szigetként áll a középen. Hogyan került ide a hegy tetejére ez a havasi növényzet, különösen olyan rövid idő alatt, hisz a vulkán egészen fiatal! No, de ne ezen törjük a fejünket! A hegykup alján lakókat az egyik csöndes éjszaka kis földrengés riasztja fel álmából. Csakhamar elpihen ez, de reggel csodálkozva veszik észre a fiatalok, akik ilyet még sohasem láttak, hogy a hegy tetején levő mélyedésből most gőz emelkedik a magasba. A bátrabbak sietnek a hegy tetejére, fel a müveit földek felé, ahol télen át sokáig áll a hó s nyáron csak gyér növényzet boritja a meredek sziklás vidéket. A sziklás vidéken csodálkozva veszik észre, hogy a sziklák repedéseiből halvány pára, vékony gőz száll ki s körülötte meleg a szikla. Most már izgatottan mennek fel a hegy tetejére. Kecskepásztorral találkoznak, aki félelemmel eltelve terelgeti idgeskedő állatait lefelé a hegyről. Kis kunyhója, amely ott áll a sziklák árnyában s neki egész nyáron át menedéket nyújt, most elhagyatva áll 6 éppen mellette gőzölög minden sziklarés. A széles mélyedés fenekére nem lehet lelátni, mert tele van gőzzl s ez a gőz a mélyedés közepén összeterelődve mint hatalmas oszlop emelkedik az ég felé. Sokáig állnak ott bátor kutatóink, mások is csatlakoznak hozzájuk s osak a késő este veti őket haza és csodadolgokat beszélnek a látottakról. A gözoszlop gyönyörű szabályossággal emelkedik az ég felé s egy bizonyos magasságban szétterül, mint valami Pinea- fenyö lombja. Ez a fenyő olyan festőiessé teszi a Ve- suvio szépen müveit lejtőit! Napokig, esetleg hónapokig eltart ez a látvány. Később alig veszik észre már az emberek, hogy gyakran vannak apróbb földrengések s hogy néha-néha, amikor heves szél lecsapja a gőzt a lakott helyek felé, annak kellemetlen szaga kezd lenni. A kénesgyufa meg a sósav szaga jelentkezik. Megsúghatjuk olvasóinknak, hogy a földkéreg lassú mozgása miatt a vulkán alatt a föld belsejében emelkedni kezd az a forró anyag, amit legegyszerűbb lesz ezután magmának neveznünk. Annyira emelkedett már, hogy a rétegeket megtöltő talajvizet kezdi gőzzé melegíteni s ez a gőz tör elő a vulkán szikláinak repedésein. Ha a magma tovább is emelkedik, akkor a vulkán lejtőinek sorsa meg van pecsételve. Az egyik nap erős földrengés riasztja meg az embereket. Falak dőlnek le, tornyok repednek meg. De ennél félelmesebb az, hogy a hegytetőről felszálló hófehér gőz most sötétszinü füst lesz. A figyelmesebbek észreveszik, hogy finom por lep be mindent, a föld minduntalan megremeg s néha tompa bugást lehet hallani. Félelemmel eltelve várják az emberek az éjszakát, nem mernek födél alá menni. Leszáll az est s ekkor veszik észre, hogy a hegy teteje vörösen világítani látszik, a nappal sötét füstoszlop most a fekete éjszakában rémesen világit. Ez is eltarthat néhány napig. A legbátrabbak most is fölmennek a hegy tetejére. Alig tudnak feljutni a fojtó gázoktól, amelyek minden résen sivitva törnek elő. A hajdani mélyedés helyén azonban megrémülve állanak meg. Hová lett a pásztorkunyhó, hová a gyepes legelő? A hajdan sekély mélyedés tátongó szakadékká lett, amelynek fenekén vörösen izzó láva fortyog, nagy bubor-ékokat vetve. Felszínét a rajta úszó salak el-el takargatja, majd a gőz oly sűrűn száll fel, hogy miatta semmit sem lehet látni. Egy-egy felbuggyanó buborék hatalmasat föccsenve pattan szét s olyan magasra felföcsög az izzó láva, hogy egyes kihűlt darabjai a bámulok közé pottyannak a földre. Néhány darabot már fel is lehet venni. Hatalmas, öklömnyi, vagy néha fejnagy- ságu lávafurkók ezek, amiket vulkáni bombáknak nevezünk. (Folytatjuk.) Milyen pályára lépjen a magyar ifjúság? A Prágai Magyar Hírlap nagy ankétja a pályaválasztás kérdéséről Gyakorlati példák Schmidt Imre bankigazgató hozzászólásához Schmidt Imre bankigazgató országszerte nagy érdeklődéssel fogadott hozzászólásának kiegészítéseképpen az életből vett következő gyakorlati példákat sorolja föl még annak igazolására, hogy az intelligens munkanélküliek száma azért oly nagy, mert ezek részben nem munkát, hanem nekik tetsző állást keresnek és részben tájékozatlanok annak a tőkének, a szellemi tekének az értékéről, mely pótolhatja az anyagi eszközöket is az exisz- tencia megteremtésénél, ha megvan’ a magasabb fokú műveltség mellett a munkaszeretet is. * K. M. okleveles mérnök súlyos szembaja miatt vesztette állását. Kis vagyona nagyrészt ráment a gyógykezeltetésre és belátta, hogy annak maradványa legfeljebb egy-két évi exisztenciát biztosit. . Szatócsüzletet akart nyitni, mit rokonsága nagy megütközéssel vett tudomásul. Ezért bár a helyzet nehezebb volt, nem riadt vissza attól sem, hogy kis sza- tőcsboltját egy idegen helyen, egy kis ipari város munkásnegyedében nyissa meg. Itt látogattam meg őt, hol évről-évre gyarapodott a kis üzlet forgalma. Kifejeztem előte csodálkozásomat, hogy egy intelligens ember, kinek módjában állott volna jobb helyet is választani, miért telepedett le a munkásnegyedben. A válasz eredeti és igen tanulságos volt. A mérnökből lett szatócs kijelentette, hogy itt a költséges külsőségeket mellőzhette és csekély tőkéjét inkább jobb és olcsóbb áru beszerzésére fordíthatta, ami által távolabbi pontokról is felkeresik a vevők. A belvárosban az intelligens és főleg a hivatalnok elem szeret könyvre vásárolni és sértésnek veszi, ha elsején a füszerszámlát prezentálják. Ez a nagy kihitelezós, mely a belvárosi kereskedők legnagyobb átka, újabb nagy tőkét kötött volna le, melynek nagy hátránya a nagy kocA szerencsecsillag Irta Színi Gyula — Ezzel szemben az én föltételem az volt, hogy hagyja abba az ivást. Huszonnégy óráig se tudta megállni és este leitta magát. És azóta minden áldott este ... Nem szándékosan csinálja maga ezt? — Azért se mondok le az italról! — felelte dacosan Ádám. — Vagy úgy kellek magának, ahogy vagyok, én, Mike Ádám, a részeg állat . . . vagy . . . — Váljunk el! — Nem válók! — Mondjon le az italról! — Nem mondok le! —Akkor minden marad a régiben . . . Ezt az utolsó mondatot az asszony oly hidegen mondta, mint egy alabástrom szobor. Aztán kiment. Mikor már kinn volt, Ádám utána hajította a serlegét, de akkor az ajtó már újra be volt téve és az ivóedény odakoppant az ajtódeszkához, aztán földre hullott és tartalma végigömlött a padlón . . . II. Hosszú idő után ismét megélénkült Mike Ádám kastélya. Az évforduló után egy héttel Margit asszony tizenkilencedik születésnapját ünnepelték. Megjelentek a megye előkelőségei, élükön a. főispánnal, Drugeth Gézával. Szép májusi este volt, a garden party tehát a legszebb előjelek közt indult meg a park évszázados fái alatt. Lampiőnok világították meg a park regényes részleteit. A városból jazzband-et hoztak. Pezsgő és bor bőven ömlött.-Jákób, az öreg gonosz csont kihallgatta két meghívott vendég beszélgetését. A vendégek zajától távolabb egy ledöntött cserfa törzsén ültek. — Akaratos menyecske a grófnő — mondta az egyik. — Két év óta egy tapodtat se közeledett férjéhez, ehhez a szerencsétlen Ádámhoz. — Ha Éva ősanyánk is ilyen makacs lett volna — felelte a másik — nem született volna meg ez az egész szerencsétlen emberiség. — Csakhogy én nem hiszek ebben a mesében . . . ellenben itt is van egy kígyó . . . Azt hiszem, a főispánunk sokkal nagyobb sikerrel udvarol az ifjú asszonykának, mint a férje . . . — Ne mondd! . . . Drugeth Géza?! . . . Akkor értem, hogy Margit miért nem akarja meghallgatni férje magyarázatát a házasság lényegéről! . . . — És azt hiszem, Géza célt is fog érni... Egy ember, aki harmincöt éves korára már főispán! . . . — Szerencsés ember! . . . Jákób ezt a beszélgetést, amelyet titokban kihallgatott, szépen elmondta Mike Ádámnak. Ádám felhördült: — Most már értek mindent! ... A főispán! . . . Aki játszotta a megbízható barátot .. . aki tanácsokat adott, hogyan kell megszeliditeni egy asszonyt , . . szabadon Shakespeare „Makrancos hölgye'* után . . . A főispán, akit a feleségem látszólag ki nem állhatott . . . Ádám komoran nézett maga elé néhány pillanatig, aztán rámordult Jákóbra: — Nem mégy le többé a főispán sarkáról .. . érted? Titokban követni fogod, mint az árnyék ... de vigyázz, hogy észre ne vegyenek . . . Ha valami gyanúsat látsz, rögtön jelented nekem . . , Jákób engedelmesen meghajtotta fejét. Mike Ádám pedig a vendégek közé keveredett. Hangos volt, jókedvű volt. Ő hörpint- gette a legsűrűbben a poharakat és ő táncoltatta meg a legtüzesebb asszonyokat. A parknak volt egy tisztása. Itt egy kis forrás csörgedezett és a vén tölgyfák árnyéka pompás buvólyuk volt szerelmesek számára. — Nagyon messzire mentünk — suttogta Margit. — Észre fogják venni elmaradásunkat . . . — Ne féljen semmitől — felelte halkan Géza. — A férje már tökéletesen el van ázva. Láttam, amikor az asztal alól szedte föl vén szolgája és egy másik ... Ez a gyönyörű éjszaka szinte arra van teremtve, hogy mi egyszer . . . négyszemközt beszélgethessünk. Margit szeme idegesen kutatta a sötétséget: — Mintha valakit láttam volna ... Dé lehet, hogy csak a lelkiismeretem nyugtalankodik . . . Nem helyes az, amit csinálok . . . Nem kellett volna ilyen messzire távoznunk... — Maga gyermek! . . . Most látom csak, milyen igaz az a legenda, amelyet magáról beszélnek . . . — Miféle legenda? — A fehér nász . . . Olyan naiv és tapasztalatlan maga, mint egy iskolásleány. — Kigunyol? — Épp ellenkezőleg, gyönyörködöm magában . . A főispán meg akarta fogni az asszony kezét, de Margit hevesen kiszabadította lázas ujjait. — Lépéseket hallottam . . . — Dehogy . . . csali az ág zörrent meg a lábam alatt — felelte Drougeth. — És hangokat hallottam . . , Szerda, 1926 augusztus 25. —bm—aa—wiwanmtfTaa kázat is- Itt a legtöbb munkásembernek nem is jut eszébe hitelt igényelni és ha egyikmásik ezt igénybe veszi, a kockázat minimális, mert csupán egy heti szükségletről van szó. S midőn a belvárosi kereskedők társadalmi pozícióját említettem meg, mosolyogva intett kezével, hogy öt teljesen kielégíti azok tisztelete, akik ő benne az intelligens embert felismerik és munkásságát méltányolják. Ezt pedig hamarosan és sokan felismerték, mert mint mérnök csakhamar kitapasztalta nemcsak az egyes munkások, hanem az ipartelepek szükségleteit is és bőségesen volt ideje azok újításait és előnyösebb beszerzési forrásait felkutatni. Alig néhány év leforgása után a mérnök-szatócs szakkörökben és az euész városban ismert egyén lett és' áldja hozzátartozóit, hosry azok elfogultságukban őt egy egészségesebb terv keresztülvitelére kényszeritették. üt S. L. mérnök a Kárpátokban működött a háború kitörése előtt mint petroleumkutató, mely hamarosan hadszíntér lett és az öreg ur nemcsak kenyerét, hanem úgyszólván egész vagyonát vesztette. Egy nagyobb vidéki városban volt az ő téli szállása, hol egy kb. 600 öles kertben volt egy egyszerű polgári háza. Mint virágkedvelő a háznak egyedüli fényűzése a nagy füthető veranda volt, hol télen át ápolta kedvenc virágait. Kenyerét vesztve, ide vonult vissza és más foglalkozás híján kizárólag két kedvenc virágának élt, a chry- santhemumnak é* a ^-ön~vvirágnak. Ezekből fáradságot nem kiméivé összegyűjtött minden ismertebb szebb fajt és keresztezés utján maga is produkált egy oár oly dolgot, hogy neve külföldi szakkörökben is ismeretessé vált. A bájos virágai pedig nemcsak megvigasztalták lelkét, hogy öreg napjaira vagyonát vesztette, hanem a nehéz forradalmi időkben is lehetővé tették a megélhetést* B. J. tanár volt Szlovenszkőban, ki a nebulók oktatása mellett nem gondolt a jövővel és igv nem is igyekezett 1910 e1 ott illetőségi ügyét rendbe hozni. Könnyelműségét állásával fizette meg. Két idősebb nővére vette magához családját, bár ezek is szűkös viszonyok között éltek és csak varrásból tartották fenn magukat. A tanár ur, hogy legalább hasznossá tegye magát, igyekezett nővérei munkájában segédkezni és csakhamar arra a tapasztalatra jött, hogy a ruhavarrásban nemcsak lélekölő munka, hanem művészet és költészet is van. Felébredt benne a vágy e művészetet közelebbről is megismerni, némi gyakorlat után Bécsben, majd Párisban vállalt munkát különféle nagyobb szalonokban. Emellett igyekezett minden kis szabad idejét is ismereteinek gyarapítására kihasználni különféle tanfolyamok látogatásával és hasznos könyvek olvasásával. A nagy igyekezet és ambiciő, amely- lyel ennek nekifeküdt, nem is maradhatott — A forrás . . . — Nem kellett volna idejönnünk ... Ez a víz elnyom minden más hangot ... És én félek . . . hátha utánunk lesnek? — Ne féljen . . . Nem történhet semmi... Megóvja magát az én szerencsecsillagom. — Magának szerencsecsillaga van? — kérdezte Margit. — Ott fenn az égen! . . . Várjon, mindjárt megkeresem ... Az a szép kék ott . . . Az az én szerencsecsillagom! — És maga bizik benne? — kérdezte Margit. — Aki harmincöt éves korára főispán lett . . . annak ne legyen szerencsecsillaga? — Tetszik nekem a maga határozottsága, férfiassága ... Én épp ellenkezője vagyok... örökös félelem, habozás ... Én balcsiliag alatt születtem . . . — Eddig elrontották az életét. Én meg fogom javitani és akkor kikeressük az égen a maga szerencsecsillagát . . . meglátja, akkor minden sikerülni fog magának ... és az élete merő boldogság lesz. — Oly boldog vagyok, ha maga mellettem van — szólt Margit. — Ilyenkor én is csupa önbizalom, csupa reménység vagyok... mindent derűsnek, jókedvűnek látok . . . Az égen csillag futott le. Margit babonásan összerezzent. — Most futott le a maga balcsillaga —■ szólt nevetve Drugeth — és helyette feltűnik a jó szerencsecsillaga ... az a piros . . . látja? — ott. — ott! És mig az asszony a csillagot nézte, Dru- geth hirtelen, hevesen átfogta a nő keblét és tüzes csókot nyomott ajkára . . .- Az első csők . . . (Vége következik.) nemzetközeeS^^SI DUNAVÁSÁR Szívesed látunk ültetiI CSEHllotAKIA I kereskedői körüket I KERJENCj^FEtVILOGOSITAVrl
